login |

Zoey’s Extraordinary Christmas

2021. 12. 05. 15:50 - Írta: Necridus

Szólj hozzá | kategória: kritika, tévéfilm,

Köszi Roku, hogy csökkentetted a Jane Levy-elvonási tüneteinket! Mert ugye az elkaszált NBC-sorozat után a Zoey különleges lejátszási listája a Rokun folytatódott egy karácsonyi különkiadással, ami kvázi lezárást jelenthet – annak ellenére, hogy a második szezon utolsó epizódja is megfelelt annak. És ki tudja, ha siker lesz, akkor még folytatódhat is itt.

Habár a második évad nem tudta utolérni az első zsenialitását, azért a ZEP még akkor is egy átlagtól egészen eltérő, rettentően szerethető sorozat maradt, és lehetett bizakodni, hogy a folytatás ismét magasra teszi a lécet. De mégsem sikerült olyan jól. Illetve nem volt rossz, de ez sem tudta visszahozni az első szezon érzését. Persze más formátumban versenyzett, így nem is feltétlen könnyű, de ezt félretéve se tudtam igazán élvezni most a ZEC-et. Nagyon hullámzó volt, a kérdések száma pedig sajnos nem csökkent a sorozatzáró óta a másfél órás film után sem.

A tovább mögött beszéljünk róla spoileresen.

Azt nem mondom, hogy felesleges volt elkészíteni a filmet, ugyanis szórakoztató volt, a legtöbb karaktert ugyanúgy lehetett szeretni és élvezni a köztük lévő dinamikát, Jane Levy természetesen most is minden másodpercben hatalmas vigyort kényszerített az arcomra, az éneklős-táncos jelenetek is ugyanúgy megvannak, ráadásul a wholesome és kissé letargikus hangulat is megfelelően keveredett.

Mégsem volt az igazi. Egyfelől azért nem, mert Mo-t az első perctől karakteridegen köntösbe bújtatták, másrészt az egész túl hosszú volt ahhoz, hogy ezt a sztorit megfelelően, a tőlük megszokott és működő tempóban adják elő. Nem egyszer, de nem is ötször néztem meg, hogy mennyi van még hátra, pedig önmagában nem voltak rosszak a jelenetek.

Mégis talán a legnagyobb problémám, hogy hiányzott a józan ész. Persze ez egy karácsonyi film, amikről mind tudjuk, hogy gyakran elengedik az ésszerűséget és inkább varázslatosan, a valóságtól elrugaszkodva, az érzelmekre támaszkodva vezetik tovább a szálakat, de azért itt ebből túl sok volt.

Például Mo önzőségét elég gyorsan elfeledtük, Max képességének egyszeri eltűnését is félvállról vettük, Maggie pedig hiába jelezte folyamatosan, hogy odavan az eladóért, mégsem áll még készen a randizásra, ami persze teljesen okés, csak amolyan hirtelen elhajított szálként hatott, amit nem varrtak el rendesen. Mondjuk a pasi random érzelmi megingását sem sikerült túlságosan megalapozni. Az epizód végi nagy összeborulást pedig nagyon furcsálltam, túlságosan “mindenki imád mindenkit” pillanat volt, ami persze megint a karácsonyi film jelenségnek mondható be. De legalább a szerelmi háromszöget nem kaptuk vissza!

Ezek ellenére egynek nem volt rossz a különkiadás, például a nyitójelenetben történő visszaemlékezés nagyon jópofa volt, a zenéket még mindig remekül válogatják (bár az azért nem esett jól, hogy az eddigiekhez képest arányaiban még kevesebb egysnittes heartsong volt), ráadásul így, hogy Max-en keresztül láttuk Zoey-t is nem egyszer énekelni és táncolni, külön élményt nyújtott a film.

Ami még kifejezetten pozitívum számomra a filmmel kapcsolatban, hogy nem akarta hamar lezavarni a gyászt, nem próbált új problémákat termelni, hanem abszolút reálisan próbálta megmutatni, hogy hiába telt el már nyolc hónap, egy ilyen összetartó és szerető családnak még mindig túl kell élnie minden napot az édesapa elvesztése után, pláne a Karácsonyt!

A legtöbb sorozatnál már azért ennyi idő alatt ki szoktak fulladni az ilyesmi szálak (legutóbb például a Doom Patrol-ban untam már nagyon), de a Zoey tudja folyamatosan megújítva tálalni ugyanazt, ezzel elérve azt, hogy még sokadszorra is élvezhető legyen ugyanez. Mondjuk ehhez az is hozzátesz, ahogy az özvegy Maggie-t megformálja Mary Steenburgen.

Amellett pedig ne menjünk el, hogy mindenkit sikerült visszahozni a filmre az előző szezonból, de még a SPRQ Point kissé furcsa főnökét is egy rövid jelenetre (Lauren Graham maradt ki egyedül, de ő az első évad után távozott, mint tudjuk). Hiába volt például Tobinnak mindössze néhány perce, az is visszahozta a sorozatbeli hangulatot.

Egy szó mint száz, nem volt rossz a lezáró (?) film, de nem az lesz, amit nagyon hamar vissza szeretnék nézni, mert azért akkorát nem tudott robbanni, mint a pilot ezzel a zseniális jelenettel. Szükségünk nem volt rá, de azért kellemes élményt nyújtott.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz