login |

The Big Leap: az 1. évad

2021. 12. 10. 15:50 - Írta: Shannen

2 hozzászólás | kategória: 2021/22, kritika,

– I need you to explain the premise, Wayne.
– It is already clear through the language of dance!
– Noboday speaks dance, all right? America does not like to be confused.

Kicsit (na jó, nagyon) sajnálom, hogy az idei országos újoncok közül pont az egyik legjobb kritikákat kapó sorozatról nem született pilotírás az ősszel itt a blogon. Mégpedig azért, mert meggyőződésem, hogy így elég sok potenciális néző mellett elment a FOX sokszereplős, kissé meta, táncos reality show-keretbe helyezett baromi feelgood sorozata, ami sokszor olyan vicces, mintha komédiát nézne az ember, miközben a drámai szálak is elég mélységet kapnak ahhoz, hogy megérintsék a nézőt.

A végig 8/10-es epizódokat szállító The Big Leap igazi üde színfoltja volt az őszi felhozatalnak.

Hogy minőségileg ekkora dobás lesz a sorozat, már az első két rész alapján sejteni lehetett, de akkor még én is óvatosan közelítettem, mondván könnyű pörgősen indítani egy új sorozatot, de ebből hosszú távon úgyis vissza kell majd venni. Nyilván így is lett, de a kezdés másik erőssége a bombasztikusan jó és szerethető karakterek (igen, nagyon bejött a sorozat, nem is fogok fukarkodni a pozitív jelzőkkel a továbbiakban sem) nem csak, hogy végig megmaradtak, hanem kivétel nélkül mindegyikük érdemi háttértörténetet és karakterívet kapott. Tekintve a rövid (11 részes) évadot és a sok szereplőt ez már önmagában elismerésre méltó.

Na de miről is van itt szó? Tulajdonképpen ez a ‘sorozat a sorozatban’ tipikus esete, mely a fináléra már olyan szinten meta lett, hogy hirtelen nehéz is volt eldönteni, hogy bizonyos helyzetekben a karakterek beszélnek, vagy Liz Heldens, a sorozat készítője. Szóval adott egy, a FOX-ra készülő új táncos valóságshow, mely szintén a The Big Leap címet viseli, amelyben amatőr táncosok kapnak lehetőséget, hogy második esélyként, álmaikat valóra váltva szerepeljenek a Hattyúk tava modern feldolgozásában.

A sorozat így két síkon működik: egyrészt végigkövetjük a kulisszák mögött egy táncos reality show létrejöttét, a válogatóktól kezdve, a próbákon és a szereplőkkel folytatott interjúkon át, melyben kielemzik a korábban történteket (az angol eredeti ‘confessional’-re nem tudom, hogy van-e jó magyar fordításunk), a végső előadás megvalósításáig. Miközben azt is látjuk, hogy a készítők hogyan tudják manipulálni egy nem szkriptelt valóságshow szereplőit és történéseit.

Nyilván a keretek nem teszik lehetővé, hogy minden teljesen valósághű legyen, sokszor elég kényelmes módon van jelen egy kameramann ott, ahol épp történik valami, és a szereplők viselkedése és a velük történtek sem hinném, hogy a valóságban ugyanilyen következményekkel járnának, de alapszinten azért hihető, amit látunk. Ráadásul a fókusz így is inkább a show szereplőin van, semmint a készítőkön, szemben mondjuk az egyébként is darkosabb UnREAL-el, ha már reality-k kulisszái mögé betekintős sorozatokról beszélünk.

A meta sík mellett tehát ott van egy erős karaktervezérelt dráma, ami nagyon vegyes társaságot hozott össze, hogy rajtuk keresztül beszéljen olyan mindennapi és fontos témákról, mint az önelfogadás, az önmegvalósítás, szülő-gyerek kapcsolat, testkép-pozitivitás és úgy általában az emberi kapcsolatok sokszínűsége.

A főbb szereplők közt megjelenik egy fiatal egyedülálló anyuka és annak legjobb, meleg barátja, egy mellrákból felgyógyult sikeres üzletasszony, egy középkorú kétgyermekes anyuka, akinek válságban a házassága, a munkahelyéről frissen kirúgott és válófélben lévő férfi, egy ambiciózus ikerpár és egy majdnem cancel-özött NFL játékos. A műsor kreatív oldaláról ott van a szívtelen showrunner, a jégkirálynő és egyben volt balerina koreográfus és a show szívét-lelkét adó műsorvezető. Wow, ez leírva is elég hosszú lista lett. És akkor a társulat és a szereplők családi, baráti köréből kikerülő többi visszatérőt nem is említettem.

Viszont itt jön a csavar, amiben a sorozat erőssége rejlik: mindezen szereplők igazi hús-vér, többdimenziós egyéniségek. Az évad első pár epizódja során mindenkinek megismerjük a háttértörténetét, később pedig már egymással relációban és a valóságshow eseményeinek hatására folytatódik, az első pillantásra valóban sztereotipikusnak tűnő, reality karakterek árnyalása. A legjobb az egészben viszont az az önirónia, ami a legtöbbjüket jellemzi, és ami miatt igazán szerethetőek lesznek már kezdettől fogva.

A humor egyébként a sorozat egyik sarokköve. Konkrétan időnként többet nevettem egy-egy epizódon, mint némely komédián. A bizonyos szereplők közti, sziporkázó egysorosokkal teletűzdelt adok-kapok egyrészt roppant szórakoztató, másrészt a finomabb (értsd: mosolygósabb) poénokból sincs hiány. Az egysorosok kapcsán az abszolút favoritok Scott Foley és Mallory Jansen voltak, előbbi a műsor sikeréért bármire képes showrunner, utóbbi a saját büszkeségét feladni képtelen koreográfus szerepében lubickolt. De a többi, ismert és kevésbé ismert színészre sem lehetett panasz.

Erre a mosolygós, feelgoodabb hangvételre már csak azért is szükség volt, mert idővel elég komor témák bukkantak fel, amelyek könnyen átbillenhették volna a sorozatot egy lehúzósabb irányba. Bár kaptunk gyomrosokat, de ezt azért sikerült elkerülni, mivel a nyomasztóbb, megkönnyezős pillanatokat is szépen, már-már pozitív módon tudták feloldani.

Mindent összevetve a valóságshow adta, nem mindennapi keretek között egy nagyon életszagú sorozatot kaptunk, amit még inkább feldobott egy-egy jól sikerült össznépi koreográfia. Bár a tánc adja a sorozat hátterét, valójában nem telepszik rá, és nem ezeken van a hangsúly. Az epizódonkénti max. 1-2 táncos betét inkább a feelgoodságot hivatott erősíteni, így akit a tánc nem köt le hosszútávon, az is adhat a sorozatnak egy esélyt.

A spoilereket kerülve azért néhány szót ejtenék a fináléról. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy az évad a Hattyúk tava élőben közvetített színpadra állításával végződik, tehát végigkísérjük a sorozatbeli The Big Leap-et az első évadján. Ami számomra hihetetlen volt, hogy hiába volt tíz erős epizód a hátuk mögött, ami miatt sejthettem volna, hogy mire számítsak, az ultra meta évadzáró epizód így is meg tudott lepni azzal, hogy egy szinte tökéletes 40 percet tett le az asztalra, amiben minden volt, amit egy jó reality show-tól elvárunk, nem várt fordulatok, összeveszések, kibékülések és felemelő pillanatok.

A sok dicséret után azért röviden szólnék a negatívumokról is. Vagyis igazából egy olyan aspektusa volt az évadnak, aminél azt éreztem, hogy felesleges, olcsó drámázás felé vette az irányt, ez pedig egy szerelmi háromszög volt, amit hiába 2 nagyon jó + 1 közepesen érdekes karakter köré húztak fel, nem sikerült elég jól megalapozniuk ahhoz, hogy érdekeljenek a látottak. Ha ez egy mellékvágány lett volna, akkor lehet tényleg csak megvonom a vállam, de sajnos végig kiemelt szerepet kapott a történetben és a folytatást is deklaráltan ezen szál középpontba helyezésével képzelik el a készítők.

Mint az sokszor lenni szokott az igazi kincsekkel, a The Big Leap nem nagyon találta meg a nézői bázisát, így mindenkit meglepne, ha berendelésre kerülne a második évad (még ha a készítői interjúkban többször is elhangzott, hogy a Hulu-n állítólag jól teljesít a sorozat). Azonban ezt egyrészt azért nem sajnálom annyira, mert ez a 11 rész így volt kerek, másrészt az esetleges folytatásra belengetett szálak kicsit túlzásnak érződnek és pont azokat a karaktereket és köztük lévő problémákat érintik, amelyek már most is eléggé hidegen hagytak.

Persze, ha csoda történne, én biztos ott lennék a folytatásnál, mert kevés olyan országos sorozatot tudok az elmúlt évekből mondani, ami ennyire szórakoztató, miközben a szíve is a helyén van. 

2 hozzászólás Ne habozz!

tghcs - 2021. 12. 12. 00:54

A poszt minden szavával egyetértek, az év egyik legjobb újonca, az országosok között pedig egyértelműen abszolút kedvenc.
Olyan szinten feelgood, hogy a hét fénypontja volt minden egyes rész, és valóban, szinte hihetetlen módon még az igazán szomorú történetszálak végkicsengése is mindig pozitív lett valamilyen szinten.

Igen, a szerelmi háromszög volt az egyetlen, ami kilógott és az utolsó csavar már nagyon nem kellett volna, de ennek ellenére én nagyon nagyon szeretnék folytatást, mert még ezzel együtt is biztos hogy ugyanilyen imádnivaló sorozat maradna.

JKJ - 2022. 10. 24. 17:06

Én most jutottam hozzá. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Bátran bele lehet kezdeni, ha a téma esetleg nem tűnik érdekesnek elsőre. Nagyon szépen összerakták a sorozatot és a karakterek mind ki lettek megfelelően dolgozva.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz