A Farkas rémálma szűk másfélórás animációs gyorstalpaló azoknak, akik két Vaják-évad között mélyebben megmártóznának a sorozat ideje előtti eseményekben, és szorosabb ismeretséget kötnének Vesemirrel, Geralt mesterével, apapótlékával. Így pár nappal a The Witcher 2. évad kezdése előtt bemelegítésnek is megteszi.

Vesemir – ahogy valamelyest az első évadból is kiderült – szintén vaják és szintén kiváló kardforgató, de nagyjából ennyi a közös benne és tanítványában. Az ifjú Vesemir ugyanis Geralttal ellentétben meglehetősen életvidám figura, aki a carpe diem elvét vallja. Minden alkalmat megragad a kocsmázásra, képtelen ellenállni a mézes süteménynek, a szája be nem áll, és fülének legalább annyira kedves az arany csengése, mint egy-egy lesi vagy baziliszkusz vérének fröccsenése.

A kapzsiság, amivel gyakran vádolják a vajákokat, ebben a történetben nem pusztán vád, hanem központi mozzanat – azzal együtt, hogy az ágrólszakadt kölykökből nevelt vajákok részéről azért érthető a pénz iránti vonzalom. Ez a vonásuk azonban, párosulva közkeletű megvetettségükkel és némi személyes bosszúvággyal, A farkas rémálmában súlyos következményekhez vezet. Egyben ahhoz is, hogy a történet elején még könnyelmű és nemtörődöm Vesemirből végül a vajákkeltető vezetője lesz.

A Kaer Morhen-i vajáknevelde a film legfontosabb helyszíne. Akiben a fősorozat kíváncsiságot ébresztett a vajákiskola alaptanterve és a vaják génsebészet titkai iránt, az most – leginkább Vesemir gyermekkori emlékein keresztül – betekintést nyerhet a képzésbe, és megismerkedhet a tanári kar illusztris tagjaival. A vajákok eleinte nemigen zavartatják magukat attól, hogy a nem is olyan távoli királyi udvarban Tetra, a varázslónő egyre kíméletlenebb kampányt folytat a vajákok elpusztítása céljából.

A történetben az alábecsült és szívós Tetra a fő ellenfél, aki ennek ellenére is hajlandó Vesemirrel együtt nyomozni a királyságot pusztító rejtélyes szörnyeteg ügyében. A fáradhatatlanul hencegő vaják és a fennhéjázó varázslónő közös nyomozása talán a legszórakoztatóbb eseménysor, no persze azt a sorozatból is tudhatjuk, hogy egy vaják és egy varázslónő kényszerű társulása mindig tartogat érdekes pillanatokat. Ezen fölül (igaz, csak rövid időre) fölbukkan a történetben a tündekirály Filavandrel, sőt maga Geralt is.

Ami az animáció színvonalát illeti: se nem fájdalmas, se nem kiemelkedő. Jellemzően inkább az állóképek aknázzák ki a festményszerűségben rejlő lehetőségeket. Az akciójelenetek kardsuhogtatásai, felhősúroló szaltói és pörgőrúgásai engem gyakran kidobnak a történet világából (nem csak ebben az esetben), és a varázslás bemutatása itt sem haladja meg a tarka fénygömbök, -sugarak bősz hajítgatását, pedig az animációs műfaj viszonylag olcsón biztosít(hatna) alkalmat a fantázia kibontakoztatására.

A rajzolt vér már a nyitójelenetsorban bőséggel ömlik, a végtagok és az ártatlan áldozatok is serényen hullanak, előzékenyen figyelmeztetve a nézőt, hogy most nem egy boldog véggel kecsegtető derűs hőstörténetbe, hanem a Vaják világába csöppen. Amiről a benne jártasak már tudják, hogy minden négyzetmérföldjét kegyetlenség és cinizmus hatja át.