login |

Dan Brown’s The Lost Symbol: vége az 1. évadnak

2022. 01. 13. 15:50 - Írta: Shannen

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Ahogy a pilotkritikánál human már megjegyezte, a Dan Brown Az elveszett jelkép című könyvén alapuló sorozat nem árult zsákba macskát. Aki szereti a kincskeresős kalandsorozatokat (nem mintha olyan sok lenne belőlük), az mindenképp adjon neki egy esélyt, mert minden hibája ellenére igen szórakoztató lett az összkép.

Nem kell nagy elvárásokkal leülni elé, hiszen talán csak pár fokkal veri az átlag országos sorozatokat a Peacock újonca, de a kötelező műfaji elemeket magabiztosan felvonultatja, és így nem csak az egymás után érkező feladványok megoldása és a rejtély kibogozása lesz a nézőmegtartó erő, hanem a humor is, ami képes ellenpontozni egy-egy komolyabb pillanatot is.

Sosem gondoltam arra, hogy kifejezetten nagy kalandfilm/sorozat fogyasztó lennék, pedig visszatekintve be kell látnom, hogy az Elveszett ereklyék fosztogatói gyerekkorom meghatározó része volt, majd tiniként jöttek a Titkok könyvtára-tévéfilmek (a sorozat sajnos kimaradt) és A nemzet aranya-mozifilmek (a sorozat talán már idén érkezik!), ráadásul az időközben berobbant Da Vinci-kód-őrület is elkapott. Szóval valójában érdekel a műfaj, csak ritkán kerül elém/adok esélyt egy-egy újdonságnak.

A sorozat alapjául szolgáló könyvet sem olvastam, de amennyire utánanéztem, történt néhány változtatás, ami akár még érdekesebbé is teheti a mozgóképes változatot a regényt ismerők számára. Így ugyan lehet, hogy nem lettek túl könyvhűek a látottak, de amúgy sem attól lesz jó egy sorozatos adaptáció, hogy szóról szóra viszik képernyőre az eredeti művet. Itt egyébként is azt éreztem, hogy picit a két szék között a pad alá estek a készítők.

Adott volt egy regény, amihez hasonlókat eddig kétórás mozifilmekben meséltek el. Itt viszont bruttó 10 órájuk volt kibontani a történetet, ami egyrészt jelentősebb karakterizációnak és egy kevésbé rohanós, ám a kincskeresős szálat mindvégig fordulatosan prezentáló tempónak adott teret. Másrészt ez a nagy szabadság időnként oda vezetett, hogy kicsit leült a sztori. Lehetett volna feszesebbre húzni a szálakat, esetleg beleírni még egy-egy extra miniküldetést a jelentőségteljesnek szánt, ám érdektelen párbeszédek helyett.

Azzal, hogy a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok a műfaj szokásaihoz képest egy fokkal több figyelmet kaptak alapvetően nem lett volna gond. Robert Langdon szerepében Ashley Zukerman tökéletesen hozta az okos, ám kissé szorongó fiatal harvardi szimbólumkutatót, aki látszólag végig az események középpontjában van, hiszen neki kell megfejtenie az elé gördülő feladványokat, hogy megmentse mentorát (és… a világot?), ám sokkal inkább háttérszereplő lesz, a jóval színesebb mellékkarakterek mellett. Ennek ellenére még így is simán látom benne azt, hogy akár egyedül is elvinné a vállán a folytatást.

A Langdon mentorát alakító Eddie Izzard, a CIA ügynököt játszó Sumalee Montano és a Mal’akh-ot megformáló Beau Knapp mind-mind hozták, amit a karakterük megkívánt. Rick Gonzales, az egész balhéba véletlenül keveredő, nagydumás rendőrként pedig egyértelműen a sorozat legjobb pillanatait szállította. Ő volt az a karakter, aki egyrészt konstans szállította a humort, másrészt valóban lehetett izgulni érte és szurkolni neki.

Az egyedüli kakukktojást Langdon volt barátnője (és nem feltétlen az őt játszó Valorie Curry) jelentette, akivel folyton csak a nyűg volt, semmilyen szinten nem tudták érdekessé tenni a karakterét, pedig az apjával és a testvérével való kapcsolatában azért volt némi potenciál. Ezeket azonban rendre sikerült lenullázni egy-egy drámai(nak szánt) tetőpontot követően.

Amit viszont valódi negatívumként éltem meg, pedig általában az ilyeneken ritkán akadok fenn, azok a nevetségesen béna akciózások voltak (lásd garázsos jelenet, vagy az útszéli rajtaütés). Kínosan rossz volt nézni, ahogy a jól kiképzett kommandósok libasorba állva egyenként mennek megpróbálni leteperni az egyébként fegyvertelen gyanúsítottat.

Szintén hagyott némi kívánnivalót maga után bizonyos szálak lecsengése. Időnként ugyanis a levegőben lógva maradtak dolgok, legyen az egy haláleset, amiről viszonylag hamar elfeledkeznek a szereplők vagy egy titkos üzenet, ami csak addig érdekes, amíg rájönnek hogyan kell megfejteni.

Mindent összevetve szerintem kijár az évadnak a 7/10 (a saját műfajában biztosan), és ha lenne folytatás, amit finoman be is lengettek a finálé végén, akkor én jó eséllyel visszatérnék. A készítők lehetőségei határtalanok, hiszen innentől kezdve a fiatal Langdon karakterével tulajdonképpen bármit tehetnek. Kérdés csak az, hogy tudnak-e Dan Brown-szintű (vagy még jobb) komplex történetet kitalálni, amiben van annyi tartalom, hogy értelmesen kitöltsön egy 10 részes szezont.

2 hozzászólás Ne habozz!

Hegedda - 2022. 01. 13. 16:03

Ebben a kincskeresős témában ajánlom a Hooten and The Lady című sorozatot, az is egy bájos kalandsorozat, körbe utazzák a világot rendesen, ahogy én láttam elég sok eredeti helyszín van benne, biztos azért nem lett folytatása

Enzo - 2022. 01. 15. 22:08

Jé, évadzárós poszt! :O
Akkor bemásolom a kommentem novemberből:

1×10

Ahogy az egész sorozat, úgy a finálé is csalódást keltően középszerű lett.
Minden mellékszereplőt bevontak újra az akcióba: a Knapp nevű lobbista fazont (még jó hogy Sato tudta, hol tartják fogva Petert), a rezonanciás gépet készítő Ostermant, és persze Samyazát is, utóbbinál furcsálltam ezt az egész verekedést Malakh és közte, meg amúgy azt is, hogy mintha ugyanakkor tűnt volna el ő, mint amikor kimentették Petert a füstgránátokkal.
Az újabb plot twist (hogy nem Peter a végső áldozat, hanem maga Malakh) némileg rémlett a könyvből, de az egész szertartás valahogy nem sikerült se monumentálisra, se izgalmasra… Langdon a liftlezuhanás után talál egy random Bibliát és beront a hírrel, Kat leszúrja a testvérét, Nunez kikapcsolja a szerkezetet, és…ennyi. Meh.

Darabkák:
– Kat miért Nuneznek SMS-ezett a kiszabadulása után?
– Kár, hogy kimaradt a Malakh koponyáján levő utolsó üres rész betetoválása, az egy jó kis szimbolikus jelenet lehetett volna.
– Annak reményében, hogy hátha lesz egy (nem könyvön alapuló) 2.évad, belebegtettek egy “Sato beszervezi Langdont” cliffhangert a legvégén, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy jó ötlet lenne ezt folytatni…

Hát szóval amennyire vártam a sorozatot, azért nem lett az igazi. És most nem csak arra gondolok, hogy a kedvenc jelenetemet/helyszínemet teljesen kihagyták, hanem úgy nagy általánosságban nem tudott kiemelkedőt nyújtani a The Lost Symbol semmilyen téren, legyen az misztikum, akció, színészi játék, látvány, nagy csavarok, vagy épp mint könyvadaptáció. Színészek: Beau Knapp mint Malakh úgy kb OK volt, Nunezt tudnám még kiemelni a szórakoztató-faktora miatt, Valorie Curry nagyon baba, de ennyi. A kiváló Dan Brown-könyvek minőségibb feldolgozást érdemelnének, mint ez (vagy filmek terén pl. az Inferno, khm khm).

#hétidézete:
“-Who the hell are you?
-CIA. There is an imminent threat…
-CIA…Yeah, right. And I’m Tom Hanks.” (LOL :D) /buszsofőr/

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz