login |

Dogs in Space: az 1. évad – írta Scat

2022. 01. 23. 15:50 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

Novemberben mutatta be a Netflix az Űrkutyák első évadát, ami a korhatár-besorolás alapján a gyerekeket célozza meg. Gondoltam, nem is piszkálom meg, aztán nézelődés közben egyszer csak elindult az előzetese.

Nem is emlékszem, mikor történt velem olyan, hogy egy sorozatot az előzetese miatt kezdjek el, mert általában ami érdekel, arról már olvasok a megjelenése előtt (bár az ellenkezőjére is van példa, a Generation 56K-t itt a Junkie-n említették egy hozzászólásban, úgyhogy arról lemaradtam volna, pedig nagyon jó kis sorozat!), de az Űrkutyákról semmit sem tudtam. És ahogy néztem a kis bemutatót, az volt az érzésem, hogy ez igazából egy Final Space gyerekeknek. Vicceskedő, de van benne egy kis drámai szál is.

Több sem kellett nekem, bele is vágtam, és jól tettem. Természetesen látszik a történeten és a karakterek kialakításán, hogy elsősorban tényleg gyerekeknek készült, de én tök jól szórakoztam rajta. Az a tízszer húsz perc hamar elrepült.

A történet szerint az emberiség az utolsókat rúgja a Földön, ezért úgy döntöttek, hogy genetikailag átalakított kutyákat küldenek az űrbe a fajunk új otthonát keresni. Ez gyakorlatilag azzal járt, hogy okosabbak lettek, már két lábon járnak és amire sokszor hivatkozik maga a sorozat, hüvelykujjuk is lett, hogy kezelni tudják az eszközöket.

Az az igazság, hogy néhány videóüzenetet és visszaemlékezést leszámítva emberi szereplővel nem is találkozunk. Ez teljes mértékben a kutyákról szól, az ő kalandozásukról és félelmeikről. A széria szerintem baromi ügyesen él azzal, hogy a főszereplői kutyák.

A történet okosan indokolja ezt meg, és a humor érdekében pofátlanul ki is használják a rájuk épülő sztereotípiákat. Például a Plútó űrhajó kapitánya (amin a főszereplőink kalandoznak), Vacak (Garbage) egy rettenetesen lelkes és egyben sokszor nagyon naiv kutya, aki azonban mindent megtenne a társaiért és a gazdájáért, akit már évek óta nem látott. 

Van kórosan rettegő karakterünk, olyan is, aki folyton ügyeskedik, vagy éppen olyan, akit magára hagyott a gazdája (évekig nem válaszoltak a segélyhívására) és emiatt elidegenedett az emberektől és az egész küldetéstől. Őszinte leszek, nagyon szórakoztató volt a legénységet és a köztük lévő kapcsolatot látni.

Persze mivel ez elsősorban egy gyerekmese, ezért a karakterek látványosan különböznek, nehogy össze lehessen keverni őket, és összességében nem is igazán összetett jellemek, mindenkinek van egy markáns és egy-két mellékes tulajdonsága, aztán ennyi.

Mégis, működik. Nem válnak idegesítően önismétlővé. Sőt, a főhős Vacak egy, a történethez mérten egész érdekes dilemmába kerül, ő az egyetlen, akit összetettnek tudnék nevezni. Sokat segít rajta az is, hogy tényleg sikerült szimpatikusra megírni. Egyszerűen baromi szórakoztató szituációkba került és ezeket jól is mutatták be.

Mivel kutyákról van szó, ezért rengeteg, de tényleg, rengeteg erre épülő poén és apróság van. Például azontúl, hogy az űrhajójuk neve Plútó, az űrállomásé, ahonnan kalandozni indul a sok-sok hajó, pedig V-Auróra néven fut. Hát nem tök jópofa?

Az állomáson vannak „alvilági” helyek, ahol a kutyák… nos, újra kutyák lehetnek. Zoknikat és csontot rághatnak, négykézláb futkározhatnak, ilyesmi. A hajón előre rögzített üzenetekben láthatják, ahogy az emberek a keresésre ösztökélik őket, mert „ilyen egy jó kutya”, illetve a történet egy pontján Vacakot „kutyakiképzőhöz” küldik büntetésképpen. 

Az is tetszett, hogy azért kutyákat küldött az emberiség erre a feladatra, mert úgy voltak vele, hogy ők az egyetlen élőlények, akik sosem árulnák el őket, mivel olyan hűségesek. Ami az illeti, szerintem ez egy meglepően okos indok. Az meg, hogy a tíz résznek egy-egy parancsszó a címe (marad!, ül! stb) már csak a hab a tortán. Ráadásul pofátlanul aranyosra is rajzolták meg a szereplőket, amivel folyton vissza is élnek. Konkrétan van egy rész, ami végig erre épül. Nem spoilerezem el, de még a főcím is megváltozik emiatt.

Úgy gondolom, hogy a készítők piszkosul élvezhették ezt megcsinálni, egyszerűen szerintem süt róla, hogy ez nem egy iparos munka, minden percében láttam a lelkesedést. Ebben is hasonlít a Final Space-hez. Reméljük ez nem kap kaszát és eljutnak benne egy tisztességes lezárásig.

Amire még külön kitérnék, az a szinkron. Persze nyilván, ha gyerekeknek készül, akkor általában a Netflix is egyből ezzel adja ki, de meglepett, hogy milyen minőségi lett. Nagyon tetszett, hogy néhány nevet is lefordítottak, a szóvicceket pedig egész jól hozzáigazították a magyar nyelvhez. A hangok is nagyszerűek voltak, talán csak Kiránál (a lila kutya) volt kicsit fura, de rossznak semmiképpen sem mondanám.

Mondjuk őszintén szólva, nem is tudok olyan animációs sorozatot mondani az utóbbi évekből, aminek a szinkronja nem lett volna jó. Tudom, hogy elfogult is vagyok, de ezek általában kiugróan jók szoktak lenni. Az meg, hogy a főcímet is magyarul éneklik (a megváltoztatottat is!), már csak hab a tortán.

Összességében nagyon szórakoztató kis sorozat az Űrkutyák, szerintem gyerekeknek is bátran ajánlható, nincs benne semmi mögöttes, áthallásos tartalom, ami miatt meggondolandó lenne, és egyben szerintem a felnőtteknek is szórakozás, már ha szeretitek ezt a műfajt. Aki nincs oda az animációkért, az nem ettől fogja megszeretni, ebben biztos vagyok.

A sorozat alapból egy hatos lenne, de a benne látott lelkesedés miatt felhúzom egy 7/10-re. Szerencsére lesz folytatása, mert húsz részt rendelt be a Netflix anno, de kettészedték és rejtély, hogy a második tízes mikor kerül majd fel.

1 hozzászólás Ne habozz!

Scoo - 2022. 01. 23. 17:38

42 éves vagyok és én is végignéztem, bár tény, hogy ez tényleg gyerekeknek készült elsősorban. :)
Rövid, szinkronos és aranyos kis sorozat. Tetszett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz