login |

Dexter: az 1. évad

2022. 02. 20. 21:20 - Írta: human

25 hozzászólás | kategória: kritika,

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a Dexter: New Blood fináléja után vágytam valami hasonló sorozatra. Először újranéztem a zseniális Mr. Brooks-ot, aztán tettem ismét egy próbát a You-val, de nekem az továbbra is nagyon más, mert a srác az első pár részben semmiképp sem egy olyan ragadozó, mint Dexter. Nem leszólnám a You-t, korrekt sorozatnak tűnik, csak nem tudta betölteni azt, amit kerestem.

Végül beadtam a derekam, és jött a Tonight is the night. A mondat amivel anno rengeteg embert elkapott a széria, és amivel kezdve nagyjából 3 nap alatt le is daráltam a Jeff Lindsay könyvei alapján készített 1. évadot újra az egyik hétvégén.

Röviden az alapok: egy Miami-beli törvényszéki vérfolt-elemzőről szól, aki szabadidejében a társadalom borzasztó dolgokat elkövető embereit tünteti el végleg. Igen, sorozatgyilkosként vadássza azokat, akiket az igazságszolgáltatás kieresztett karmaiból, vagy épp sosem tudott megfogni. A helyzetet bonyolítja, hogy feltűnik a városban egy olyan nőket sorozatgyilkoló egyén is, aki minden áldozatát kivérezteti, és utána feldarabolja a testüket. Ez még egy átlagos nyomozást is hozhatna, ha nem épp a főhőssel kezdene inkább amolyan macska-sakk játékba.

Ennél jobban nem is mennék bele a konkrét történésekbe, előbbieket sem tudom, miért írtam. Nyilván van aki még sosem hallott Dexterről, neki továbbra is azt tudom mondani, hogy az első pár évadot nyugodtan kezdje el, akármilyen negatívum jutott a fülébe, mert zseniálisan kilógnak mindenből, mint ahogy az a bevezetőben is látszik, semmit nem találtam igazi pótléknak, amikor kicsit még el akartam merülni a hangulatba.

Mindezeknek megfelelően nem annyira rendes első évad kritika lesz ez, mert túlzottan nem akarok elmerülni a történetében, inkább csak a New Blood fényéből visszatekintős. Konkrétan az egyik legnagyobb negatívummal kezdeném, miszerint azt hittem, hogy korábban nem volt olyan figyelmetlen a főszereplő, de már ebben az első évadban is volt jó pár olyan jelenet, ami fasza magában, de közben olyan könnyen lebukhatna vele, hogy a New Blood amatőrködéseit így utólag is feledtetheti.

Mondjuk igazából a sok lebukás közeliség is persze egy skálán van, ahol azért sokat számít, hogy miképp építkezik a történetbe, és az első évadban sokkal jobban illettek az amatőrködések az épp aktuális témához, a párhuzamhoz a “mi lett volna Harry nélkül?”-szálon, ami tulajdonképpen elvezetett a finálé szembenállásának csúcspontjához is. Mármint jobban is meg lehetett volna oldani mindent, de tematikusan végtére is remekül illettek a sztoriba a fotelből “ejnye, ezt még én is tudom, hogy nem kéne tenni!” logikás pillanatok.

Viszont minden más annyira ütött, mint amikor először láttam, sőt, némelyik dolog talán még jobban is. Konkrétan az évad képi világa letaglózó a New Bloodhoz hasonlítva. Bár vannak benne amatőrködések, amikor nem sikerült a más kamerával felvett jelenet színeit jól a többihez igazítani, de mégis, lefolyik hangulat a részekről, még a stúdióban forgatottakról is.

Jövök itt a ragadozóval, de az első évadból konkrétan tényleg süt az állatiság, iszonyat túlfűtött az egész, értve ez alatt mindent, legyen az erotikus vagy gyilkossági vágy. Mindenki izzad a sokszor narancs fényben, vagy épp a neon éjszakában. Nyilván nem egy Drive-szerű simaság, hanem ilyen… eldarabolt, rough, izé, nyers az egész. Elnéztem miket használtak hozzá (remek cikk!), és ez a “korai” digitális kinézet, keverve a filmre forgatott pillanatokkal, valami eszméletlenül jól áll az egésznek, kihozták belőle amit lehetett. Néha kiégett az ég, a cikk alapján főleg a korai évadokban, de ez illett a kiégett pillanathoz is, amiben a karakterek voltak.

Érdekes, hogy bár tudtam, hova megy a fő szál, de nyilván nem sok konkrétumra emlékeztem a nagy felfedésen kívül, így minden rész meglepetés volt, hogy épp merrefelé kanyarognak. A múltkor a Pam & Tommy-nál elmélkedtem azon, hogy mennyire kell kábítónak lenni a műnek, hogy jobban működjön a tükör esetleg a nézőnél.

Régen úgy tűnik többet mertek a tévé előtt ülő felnőttekre bízni egy sima ponyvánál is. Éjkék minden morális kérdés, és a beszippantó világ miatt például a Paul-szál feloldásánál bennem is az volt, NA VÉGRE, csak a porbafingó első évadot néző énemhez képest most jobban átéreztem Paul oldalát is, hiába egy szar ember.

Tudom, hogy a sorozatkészítés minden törekvés ellenére még írói médium, de basszus, az első évad befejezése után végképp nem tudtam megérteni, hogy miért nem mertek a New Blooddal a teljes kontrasztba átfordulni, hiszen írásilag ott volt, hogy Dexter is eltéved a végére, képileg is ennek kellett volna jelen lenni.

Nyilván a “hogy kellett volna” kényelmes a fotelból nulla budgetet menedzselve, de a New Bloodnak pont oda kellett volna tenni a hangsúlyt, hogy a jéghideg északon, ahol éjszaka nem lehet kinn maradni a hidegben, gyilkosságok nélkül lassan végképp lemerül, megfárad Dexter. Erre nem elég egy kék szűrő, erre látszódó leheleteknek kell lenni, meg folyamatos hidegség hangnak, ropogó hónak, remegő hangszálaknak (The Thing újranézésnek mindenkinek a stábból), amit csak a gyilkosságok esetleges melegsége dob fel színileg is, pont visszaidézve a múltat a karakter számára.

Összességében a mai túlsimított világban konkrétan még a képi és írási nyerseség is letaglózott, pedig lehetne mutogatni mindkettőre. Egyszerűen jó volt nézni úgy is, hogy sosem sütném rá a tökéletes, vagy épp presztízs jelzőt sem, ez is egy jó ponyva, de mittomén, a Reacherhez hasonlítva iszonyat nagy mégis a szakadék.

Most, hogy végre megírtam a posztot pedig jöhet a 2. évad, és ahhoz az idézethez való eljutás, ami még mindig rémlik, hiszen a Hustle miatt iszonyat tetszett Jaime Murray: “Pardon my tits”. Nem tudom eljutok-e Trinity-ig, azért újranézni kicsit luxus manapság, főleg egy ilyen blog tulajaként, amikor annyi jó új dolog is van. A jövő héten lesz is szó párról tőlem.

25 hozzászólás Ne habozz!

bvr - 2022. 02. 20. 23:47

“Először újranéztem a zseniális Mr. Brooks-ot”

hehe, nem sokkal a sorozatzárás után újranéztem én is! :)))))

blady - 2022. 02. 21. 07:15

még a nwe blood előtt tavaly újranéztem az egészet :))

hirtelen 2 dolog ugrik be, amiket körvonalaztam az újrázás végén: még mindig szenzációs a fekete humor + még mindig a 4. évadot tartom a legdurvábbnak

Sawyer - 2022. 02. 21. 08:18

Én is elég komoly Dexter-maratont tartottam direkt a new blood előtt, azért is volt annyira intenzív a gyűlöletem iránta. Persze, ezek sem tökéletes évadok, de messze más minőséget képviselnek, mint ez a gagyi folytatás.
Az első évadban Debra még nagyon idegesítő + Dex “minden simán összejön”-momentumai néhol izzadságszagúak, mint Doakes hónalja. Paul kiiktatása például tök életszerűtlen. Később meg ugye már folyton sikerül ÉPPHOGY eltűnnie, bejutnia, még olyan dolgokkal sem kell törődnie, mint a hivatalos épületekben már teljesen hétköznapi kamerarendszer.
De jó kis bája van az első évadnak, emlékszem, mikor először láttam.

Vödör - 2022. 02. 21. 10:36

Toredelmesen beavallom, az elso nehany resz utan kaszaltam. Egyszeruen nem vette be a gyomrom a foszereplot, vegig annak drukkoltam hogy zarjak racs moge, egy pillanatig nem tudtam azonosulni vele, egyszeruen idegesitett.

juhaszvik - 2022. 02. 21. 11:43

Vödör: én egy rész után kaszáltam. Általában több időt szoktam adni, de akkora volt a különbség a látottak (az engem ért benyomás) és a hype között, hogy nem akartam tovább erőltetni. És ennek már vagy tíz éve.

Bronson - 2022. 02. 21. 12:45

Vödör és Juhaszvik.
Nekem az exem nézte, én nem is figyeltem. De a kb 4. évadnál úgy berántott, hogy azóta ez az etalon sorozat. Kb 4-szer néztem már újra. Az elsō pár epizód nem biztos hogy be tudott volna húzni. De késōbb olyan fordulatos és feszültséggel teli, hogy azóta sem találtam párját. Max a Breaking bad.

winnie - 2022. 02. 21. 13:18

Manapság az ilyen sorozatra az érzékenykedők kiakadnának, mondván sorozatgyilkos propaganda/népszerűsíti a sorozatgyilkolást.

Sawyer - 2022. 02. 21. 13:48

Sosem csíptem a főszereplőt, de nem a másodlagos “szakmája” miatt, hanem mert a színész és a karakter jelleme rettenetesen unszimpatikus. Az ilyen szorongónak tűnő, sunyi emberkéket a való életben is kerülöm. Jobban belegondolva, az összes évadot a mellékszereplők miatt néztem. Kivéve a new bloodot, mert abban normális, érdekes nem volt…

Kissur - 2022. 02. 21. 13:48

Akkor nem csak én érzem azt, hogy régen minden jobb volt. Sőt, a filmre forgatott tartalom is jobb volt, mint a digitális. Azt hittem, hogy én a kisebbséghez tartozom ezen a téren. Mondjuk lehet, hogy így is, de ez a bejegyzés megerősített, hogy régen igenis jobb volt sok minden. Számomra ezek az évek voltak a sorozatok aranykora, hiába van most több.

winnie - 2022. 02. 21. 14:53

kissur: a mánál nem hiszem, hogy valaha is volt jobb. ja, hogy arra gondolsz, hogy a legjobb 10, 20, 30 sorozatom tíz évvel ezelőtti? az más:) régen jó eséllyel annak is jobb volt minden, aki a te “régenedben” élt. és annak is jó eséllyel ma lesz a jobb “régen”, aki majd tíz év múlva gondol vissza a 2030-ból a mostani időkre. ennek nincs köze a kínálathoz, csakis az adott emberhez. mármint gondolom te is abszurdnak vélnéd azt, hogy pont a “régen” filmek, kaják, sorozatok, tévéműsorok, könyvek, zenék voltak a legjobbak, amik akkor voltak jelen, amikor te felszippantottál mindent:) ez elég gyanús lenne. bennem fel sem merülne, hogy pár manapság általam zseniálisnak tartott sorozatot némelyik régi epizodikus krimi elé soroljak a toplistámon, pedig abszurd azt hinni, hogy bármilyen szempontból nem előbbiek lennének sokkal jobban megírva, megrendezve, megvalósítva, eljátszva. talán majd, ha azoknál is eltelik sok év. meg aztán, amíg sok minden újdonságnak hat, addig másképp reagál rá az ember, mint akkor, amikor sok mindent látott. ergó: minden az emberen múlik. ezt látni a gyerekeimen is.

cserébe nagyon jó megtalálni az olyan darabokat, amik jól öregednek.

(írtam egyébként egy kirakásra váró posztot a buborékokról, aminek az a lényege, hogy míg régen a kis kínálat miatt az emberek kalandoztak és sok mindent bepróbáltak, sok nagyon jó dologra ráleltek, ma a hihetetlenül széles kínálatban (ami értelemszerűen sokkal több jóságot tartalmaz, mint anno, amikor 5+5 csatorna volt) sokkal kevesebb kiemelkedő darabot találnak, annak köszönhetően, hogy az általuk igazán preferált műfaj(ok) felé húznak, mert azok felhozatala is bőven kielégíti az általuk nézni bírt mennyiséget. és az mondhatni törvényszerű, hogy az adott műfaj, hiába rendelkezik sok sorozattal, azok mégiscsak ugyanannak a színnek az árnyalatai, és sokkal nehezebb kitűnni, és ha ki is tűnik valami, akkor sem lesz sok belőle. (gondolok itt arra, hogy aki a szuperhősöket szerette, régen mindent nézett, örült, ha van 1-2 szuperhősös cucc. ma viszont van 20 szuperhősös cucc, és max 1-2 hype-os darabot néz azon kívül, ergó, amikor a kor kínálatáról filózik, akkor csak a saját buborékjának kínálatát látja.)

nyilván tisztelet a kivételnek.

Lacika - 2022. 02. 21. 15:12

“az általuk igazán preferált műfaj(ok) felé húznak”

és ne feledjük, hogy ez napról napra, hangulatról hangulatra is változik. Biztos mindenkinek ismerős az érzés, hogy ezt a műfajt, ezt a sorozatot imádom, de most épp valami nagyon más akarok nézni.

Borderline - 2022. 02. 21. 16:11

A New Bloodba még nem mertem belekezdeni, de nemrég néztem újra a 8. évadig. Most is egyértelmű, hogy a sorozat a 4. évaddal érte el a csúcsot és bár azután is voltak emlékezetes pillanatai, onnan már lassan, de biztosan lefelé ment.
Ennek ellenére nálam minden hibája ellenére etalon. Pont ezért félek elkezdeni az új évadot, de előbb- utóbb rászánom magam.
Én bírtam a You-t is, bár minden látszólagos hasonlóság ellenére sem lehet a Dexterrel összehasonlítani.

human - 2022. 02. 21. 22:48

winnie: ennyi erővel te meg azt feltételezed és onnan indulsz ki, hogy most semmiképp sem nyitott aggyal mondja valaki ezt, a modern filmeket és sorozatokat a helyén kezelve :) pl szerintem blockbuster filmekben simán kijelenthető a régen minden jobb volt, már ha valaki nem szereti a képregényfilmeket. Sorozatoknál bonyolultabb a kérdés nyilván.

Deny - 2022. 02. 22. 00:27

A filmekkel kapcsolatban egyetértek humannel, és én még néha a zenét is ide szoktam sorolni. Persze elvagyok a mai slágerek egy részével is, de nem véletlenül nyúlok folyton a retro és “2000-es évek”-es playlistjeimhez.

Sawyer - 2022. 02. 22. 11:16

Régen tényleg “minden jobb vót”, hiába próbálják megmagyarázni, hogy majd 20 év múlva ugyanez lesz a szöveg. Maximum azért, mert akkor már tényleg nem lesz hová lejjebb süllyedni. Én Deny-hez hasonlóan bátran ide sorolom a zenét is, munkában fél füllel rengeteget hallgatok mindenfajta műfajból, és bizony annak 80 százaléka 2000 előtti. Filmekkel dettó, bár ott a határ úgy 2010 környéke.
Abban egyetértek winnie-vel, hogy egy 2000 után született gyerek valószínűleg nem fogja ismerni a 24-et, Lostot, Maffiózokat, stb., így nem is lesz viszonyítási alapja, mikor azt mondja, hogy a The Walking Dead és a Squid Game élete legjobb sorozata. Ahogy én nem tudnám díjazni vagy talán még végignézni sem a 60-as évek fekete-fehér klasszikusait, ami az előző generáció legjobbja lehetett.
Azt viszont el kell ismerni, hogy a nagy mozifilmek többsége értéktelen, hatástalan, a humoruk pedig kifejezetten pocsék. És amit már számtalanszor leírtam: a látvány sosem fog kiváltani egy jó karaktert, jó forgatókönyvet és egy valódi helyszínt.
Meló miatt 5 részletben írtam, remélem, érthető lett…

winnie - 2022. 02. 22. 12:51

sawyer: ezzel pont azt bizonyítod, amit írok, hogy neked régen minden jobb volt. nyilván, a negatív nézőpont ilyen. ilyenkor nem a múltba kell kapaszkodni, hanem magadba nézni, hogy miért nem tudsz a jelen dolgaiért lelkesedni. számomra teljesen egyértelmű, hogy a jelen sokkal, de sokkal jobb. attól, hogy valaki befásul és körmeszakadtáig próbálja másokkal elhitetni, hogy minden nagy szar, még nem lesz minden szar.

hihetetlen, hogy ma mekkora a kreatív tobzódás minden műfajban, hihetetlen, hogy mennyi hang van. hihetetlen, hogy mennyi mindenért lehet oda lenni. közelébe nem érhet a pórias 1960-as, 1980-as vagy 2000-es évek a mostani időknek. hogy ne csak sorozatokról beszéljek: sosem keresek zenéket, csak véletlenül botlok beléjük, de kábé minden évben találtam olyan, 2-5-10 éve létező együtteseket, akikről előtte sosem hallottam. mert NEM KERESEK ZENÉKET. nyilván, aki nem keres, az nem fog találni akkor, ha még 1%-ával sincs tisztában a kínálatnak. márpedig a legtöbb műfaj esetében ez a helyzet. mondhatom én is, hogy milyen rosszak a mai videójátékok, bezzeg régen a Larry vagy a Creatures 2 mekkora ász volt, de nem is játszok semmivel. És, ha példákat akarok emlegetni, akkor nem a Fort Nightot fogom vagy mi most a menő, hogy az mennyire nem köt le, mert baromi egyszerű egy Walking Deadet felhozni és nagyot köpni rá, de ott van a sok istenített egyéb, mondjuk indie vagy kevésbé kommersz játék, ami bőven említést érdemelne.

“a nagy mozifilmek többsége értéktelen, hatástalan, a humoruk pedig kifejezetten pocsék”

aki ilyet ír, mindig akkor bukik le, amikor elkezdi sorolni az ellenpontokat. ha a 80-as évek fiatalja, akkor mondjuk a brian életét vagy a csupasz pisztolyt (GTFOH!), ha a 2000-eseké, akkor az amerikai pitét, stb.

rémisztően szubjektív ez a territórium is. megint csak ott tartunk, hogy az adott ember változik, nem a kínálat.

troll on

” 24-et, Lostot, Maffiózokat, s”

ööö, izé. komolyan? ezek a címek honnan? láttam 2-3 random évadot – kaszáltam a vége előtt – 1-2 rész után kasza. ha már all time legjobbakat említünk, akkor maradjunk a monknál, a without a trace-nél, a cold case-nél, a pushing daisies-nél. mondjuk ezek közül is csak egynek láttam az összes részét, de nemrég kettőt elkezdtem az első évadtól kezdve nézni.

tavalyról vagy tavalyelőttről simán tudok 5-5 címet mondani, ha kell.

troll off.

hihetetlen, hogy ennyire alapvető dolgok kapcsán mennyire elhomályosul az értékítélet. vagy bárkiben is felmerült, hogy nem pont abban a korban fognak rá legnagyobb hatással lenni dolgok, amikor a leginkább formálódik a szemályisége. és nem mondjuk hatvan fölött kezd el hirtelen egy új együttes vagy sorozat iránt rajongani?

winnie - 2022. 02. 22. 12:58

egy dolog, hogy a fals nosztalgia hihetetlenül káros, de azt nagyon fura nekem, amikor valaki (félre ne értsen bárki is, ez nem bántás vagy személyeskedés, csak ez szemléletes megfogalmazásnak szánom:) a “saját nyomorát” akarja kiterjeszteni egy korra és az emberekre. én legalábbis azt veszem észre, hogy hajlamos vagyok erre, de akkor elég egy pillantást vetnem azokra, akik körülöttem vannak, és két kanállal, csillogó szemmel habzsolnak akár mai, akár 30 évvel ezelőtti dolgokat. a gyerekeim imádják a vissza a jövőbent és a karib-tenger kalózait. a lányaim az apáca show-t és az új cinderellát, amit vagy háromszor láttam velük. friss és 10 évvel ezelőtti sorozatokat is – nekik a régiebbiekkel kevesebb szerencséjük volt. a fiam a star warst és a jeremy brettes sherlock holmest – de az új trilógiát is, és a robert downey-s sherlock holmes-ot is.

minden korból lehet nagy kedvenceket találni. és találnak is. azért, mert olyan korban vannak. idővel azon fogják kapni magukat, hogy bizonyos műfajokban kevesebb kedvencre lelnek, mert annyira más műfajokra koncentrálnak, hogy azokban nem nagyon tudnak megmerítkezni, stb.

winnie - 2022. 02. 22. 13:03

próbálok egyébként kevésbé szubjektív példát keresni, ahol totál abszurd lenne azt állítani, hogy “régen minden jobb volt”. és a sportnál kötöttem ki. régen imádtam a sportokat, mindent néztem, mindenhova utaztam. ma konkrétan semmit sem nézek az amerikai focin kívül – de azt nagyon. már semmi sem érdekel. Akkor… régen minden jobb volt? Nyilván baromság. látom, hogy fiam olyan gagyi új filmeket és sorozatokat néz és imád, mint a darts, pedig a feszültség, pörgés nem minden, ahogy mondaná az, aki sakk közvetítéseken nőtt fel. de néz és imád klasszikus filmeeket is, mint a biatlon. az elmeséléséiből annyi versenyzőt ismerek, hogy csak na. régen még gyorskorcsolyát is néztem élőben – ma pedig az emberek mindenféle rövidpályás kommersz korcsolyát néznek:)

(vagy ott vannak a kaják? biztos, hogy jobb a nagy rántott húsa (régről), mint egy pulled pork szendvics (a mából)? get the…!)

Maala - 2022. 02. 22. 15:26

Basszus…

“Régenmindenjobbvolt” tag, és jöhet a Lost, BSG, Chuck, stb. (insert kedvenc sorozataid) újranézések…

Hmm, de jó is lenne. Az a baj, hogy már nincs rá “végtelen” ideje az embernek, nem úgy, mint 15-20 éve… :-D

winnie - 2022. 02. 22. 15:45

again, még mielőtt:) én is elkezdtem újranézegetni, bár ez kriminél védhető, mert úgysem emlékszem az epizodikus sztorikra, és gőzöm sincs, hogy mely részek nem voltak meg, így nem tudok szelektíven. (de ez a helyzet az office-szal is, ott sem tudom, milyen évadok maradtak ki, tehát egyszerre újranézés és nem az:) de nézek én law & order: svu-t is, ami még most is megy. vajon azért teszem, mert az is hivatkozási alap, mert annyira zseniális sorozat a 2000-es évekből?

szóval szerintem ennek a teljes létező jelenségnek más hashtaget kéne találni. ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy láttam nemrég a gyűrűk ura 1-et.

human - 2022. 02. 22. 17:00

winnie: közben meg ott a másik fiatalság réteg, aki 2000 előtti dolgot nem néz, az nekik nem létezik. Jó körbenézni a saját családodban, remek, hogy nyitottságra neveled a fiatalokat.

és van ami tényleg jobb volt régen. Például ott az emlegetett zene, régen a rádióban is több stílus volt jelen, sláger lehetett szinte bármi, a Nirvana és a Fatboy Slim meg az Eminem és a Spice Girls, míg a 90-es években az amerikai rádió deregulálása oda vezetett, hogy egyre kevesebb kézbe tömörült a piac és szépen lassan homogén lett a játszott számok halmaza. És persze, zenét olcsó csinálni így lehet találni mindent most is, bár kurva nehéz mert az első nem tökéletes szűrő elveszett így vannak zsánerek amik sosem érvényesülnek már. Ennek megfelelően aki csak rádiót hallgat manapság, annak régen jobb volt, hiszen voltak kiemelkedő dalok a mostani 5/10 vagy 6/10 átlag helyett, a Makaréna akkora kulturális lábnyom, mint az Insomnia.

Musical Diversity:
https://en.wikipedia.org/wiki/Radio_homogenization

Ezért mondom, hogy míg Sawyer lehet tényleg nem nyitottan mondja, hogy régen minden jobb volt, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ezt mindig csak a nosztalgia miatt érzi így az ember. Van amikor tényleg jobb volt régen. Van ami romolhat tényleg a világban.

És akkor visszakanyarodva a fő témához: a Dexter konkrétan mindenképp jobb volt régen :D

Sawyer - 2022. 02. 22. 18:00

„ezzel pont azt bizonyítod, amit írok, hogy neked régen minden jobb volt.”

így van, ezt egyértelműen le is írtam és ha úgy van, hangoztatom is.
vagyis bőven vannak dolgok, amikért tudok lelkesedni, de jóval kisebb arányban. sajnos sokan beletörődnek, hogy ha valaminek a minősége szar, akkor azt csendben el kell fogadni, régen én is ilyen voltam, és most is csak akkor hőbörgök, ha már tényleg szólni kell vagy ki kell állni valamiért.

a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, felőlem jöhet 200 fajta médiaszolgáltató, ha a kínálat gagyi. én is minden nap találok minőségi új zenéket, de inkább ismeretlen együttesektől. az általánosítást azokra a filmekre, műsorokra és zenekarokra értem, amit nap mint nap próbálnak lenyomni az ember torkán. meg lehet nézni a tévéműsorokat, ha még van egyáltalán például műveltségi vetélkedő, az is milyen minőséget képvisel.

az, hogy egy film mikor készült, számomra tök jelentéktelen, épp ugyanúgy szeretem a Csupasz pisztoly-filmeket, mint az Amerikai pitéket és a Brian életét, nem az év számít.

a trollkodásod nem értem… nyilván ezek a személyes kedvenceim, ráadásul elismertek és még az oldalatokon is korszakalkotó sorozatokként vannak feltüntetve. de ezeket csak példának hoztam fel, tök nem aza mondandó lényege.
de ahogy látom, nagyban mások a sorozatnézési szokásaink is, mert ha all time legjobbként emlegetek egy sorozatot, akkor az magában foglalja, hogy nem kaszáltam el.

Sawyer - 2022. 02. 22. 18:06

fals nosztalgia = mikor nézek egy új filmet/sorozatot, nem tetszik és elgondolkodok rajt, hogy miért, és a régebbieknél/előző részeinél mi működött jobban.

a sorozatoknál annyira nem is, de a nagyobb mozifilmeknél évek óta ugyanazokat látom más köntösben, műfajtól függetlenül. zenék? régen annyi kiváló együttes volt, és nem egyslágeresek, hanem évtizedeken át szolgáltatták a minőségi zenét. ma meg már a mixeket is mixelik, a videoklipek pedig mozifilmeket aláznak, miközben a zene tartalma vagy hangzása egy nulla. ezen elvitatkozhatunk sokáig, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ha valamit szidok vagy visszasírok, az miért van.

a kajás példához kicsit viccesen annyit még: igen, a vendéglátás is beletartozik a „régen jobb vót” kategóriába :)

amúgy ez én vagyok: https://www.youtube.com/watch?v=A3N-IMvAvZA

winnie - 2022. 02. 23. 05:47

sawyer: én azt mondanám fals nosztalgiának, amikor az emlékek vagy megszépítenek valamit, mondjuk, mert halványulnak, vagy mert az embernek régen még közel sem volt annyi tapasztalása, illetve jóval “befolyásolhatóbb volt” (nem jó ez a kifejezés, a lényeg, hogy sokkal jobban hatottak rá dolgok), köszönhetően annak, hogy még nem volt telítve, és olyasmi is komolyabban megfogta (vagy valódi “minősége” vagy újszerűsége miatt), ami egyébként nem lett volna érdemes arra. szerintem elég kiemelt az a jelenség, hogy páran (sokan?) az elsőkre emlékeznek vissza így, holott nyilván abszurd, hogy rögtön első próbálkozása a legjobba botlunk. nekem nyilván ezek között van a boomtown, a tru calling, a dead zone vagy a monk, amik máig a legjobb sorozataim között vannak, és tök véletlenül az elsők között próbáltam be őket. (nyilván másnál lehet, hogy közel sincs így.)

Sawyer - 2022. 02. 23. 08:48

winnie:

Értelek.
Nálam ez nem áll fenn, 2-3 évente újranézem a régi kedvenceket + mellé újakat is bőven bepróbálok. Egyrészt a régiek adnak egy biztos pontot, hogy nem csalódok és minden este megvan a fix relax, másrészt számomra tényleg olyan minőséget képviselnek, amiket megéri újrázni.

Ami régen, a “befolyásolhatóbb időkben” nem tetszett, az később sem. (Jobb is, mert ha olyan lennék, mint a tojásból kikelt madár, ami ahhoz kötődik, amit először meglát, akkor nagy Paula és Paulina fan lennék…)
Olyan viszont előfordul, hogy kiskoromban kazettán milliószor megnéztem egy filmet, amit már mai fejjel belátok, hogy röhejes, de még mindig imádom :D
(lásd pl: Cyborg zsaru 1-2…)

Ui: a cikket tényleg küldöm a napokban ;-)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz