login |

Pilot: Back To 15

2022. 03. 04. 15:50 - Írta: human

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A streaming egyik hátránya is, hogy unatkozva, “komolyba most nem kezdenék bele” pillanatokban az ember belefut ilyenekbe, mint a Netflixes brazil Megint 15. Mármint kerestem, de nem találtam más könnyedet, és végtére is az időutazós koncepciója tetszett.

A történet egy 30-as nőről szól, aki láthatóan egyedül él, vagyis Amélie nevű cicájával. A nővére esküvőjére menve ott teljesen kiakad, hogy a barátai kikkel jöttek össze, és mennyire elvannak a kisvárosi mindenki-mindenkivel illőben, sosem vágyva többre annál. Mindezt a nagyvárosba költözött, mint látjuk, magányos hegyéről prédikálja nekik.

A nővére és a barátai nem igazán fogadják jól a beolvasást, és joggal visszaszólnak, hogy legyen már érzékenyebb. A konfliktus elől gyerekkori szobájába menekül, ahol még a régi PC-je is ott van, és a Half Life Episode 1 bepöccintése helyett eszébe jut, hogy vajon fenn van-e még a 2006-os fotóblogja a neten. Be is jelentkezik… és 15 évesen ébred fel!

Igazából a koncepció szerintem nem rosszabb, mint a hasonló filmekben. Na jó, főleg a testcserések ugranak be az “idős agy fiatal testben”-felütésből, na meg a zseniális Butterfly Effect. Na ezek közül semmihez nem hasonlít a kivitelezése miatt. Konkrétabban az egész olyan, mintha 15 évesek írták is volna. Sarkítok, inkább csak olyan, mintha a felnőtt rész is csak a fiataloknak szólna, annyira gyerekes.

A fő problémám a teljesen szappanoperás kivitelezés volt. Rendben, több helyszín és szereplő, látszik, hogy igazi sorozatnak szánták, de ahogy konfliktusok lezajlanak az annyira ripacskodó és ritmustalan, mint egy napi sorozatban, ahol alig van idő bármit rendesen megcsinálni. Konkrétan nem voltak képesek írni egy barát karaktert, olyat akinek magyarázhat a szereplő, nyilván így tulajdonképpen nekünk, hanem folyamatosan magában beszél, mert narrálni nem mertek valahogy.

Tudom, fotel, és feltehetően a célcsoport sem én vagyok, hanem a 15 évesek a “most jól megmondta” és a “de ari, innentől örök barátok vagyunk!”-jelenetek miatt, viszont engem zavart a logika, hogy a főszereplő elvileg felnőtt gyerektestben, aki elhatározza, hogy az időutazás segítségével helyre teszi a saját és a barátai életét is. A kivitelezés? Teljesen gyerekesen áll az egészhez.

Pont ez lehetne a jó, hogy a tapasztalata és felnőttes logikája ütközik a fiatalokéval, így nem ér el semmi. Ehelyett már neki is úgy áll a dolgoknak, mint egy tini, és így bukik el. Igazából nyilván felnőttként sem tényleg valódi felnőtt, valamennyire érthető honnan jöttek az írók, de egy 30-asnak már csak lenne tapasztalata is valamennyire. Lehet, hogy mást vártam, és azért csalódás ami jött, nyilván nehéz megítélnem a célcsoport probléma miatt.

A lényeg azért remélem átjött, és lehet valakinek pont ilyen kell. Részemről 5/10-nél többet nem tudok adni rá, annyira semmilyen volt, és erőltetett a megvalósítása is minden logikai kérdésemet félretéve.

1 hozzászólás Ne habozz!

Nyky - 2022. 03. 04. 17:39

Igazból nekem bejött úgy összességében nézve. Nyilván, nem nekem szánt klisés YA romcsi kategória, de így lassan a haramadik X közepén üdítően hatott a 90-es és 2000-es évek hangulata. :) (MSN!!!! Tamagochi, cukcsi hajba izék)
Mindig is szerettem az időutazós vagy ahogy írva van fönt, “Butterfly effect” töténéseket, szóval adtam neki egy esélyt. Lazításnak egy fárasztó nap után nem rossz, megváltást nem ígér. A folytatására mindenesetre megvan a kedvem, hogy a srác újra írja-e a történéseket avagy amolyan “álom az álomban” szitu lesz :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz