login |

The Boys Presents: Diabolical: az 1. évad

2022. 03. 07. 15:50 - Írta: Shyllard

4 hozzászólás | kategória: animáció, antológia, kritika, , ,

Pénteken megérkezett magyar felirattal és szinkronnal az Amazon Prime Videó-ra a szatirikus szuperhőssorozat, A fiúk első spinoff-ja, A Fiúk bemutatja: Ördögi (méghozzá rögtön 8 epizóddal, epizodikus antológiásan és animációs formában.

Személy szerint már kezd kicsit tele lenni a hócipőm azzal, hogy minden sikeres filmből vagy sorozatból rögtön egy hatalmas univerzumot akar építeni minden stúdió, hiszen egyre tarthatatlanabb nézői szempontból mindegyiknek a követése. Így nem is vártam, illetve várom túlságosan izgatottan a mostani, illetve a jövőben érkező kitérőt The Boys világába, bármennyire is imádom magát a szériát, a koncepciót, meg a csavaros hozzáállását a történetnek.

Mindennek ellenére szerencsére a Diabolical egyelőre inkább az érdekesebb és szórakoztatóbb adalékok sorát gazdagítja, mintsem a fölösleges utóérzéssel megáldott – hadd ne nevezzem nevükön az utóbbi hatással rendelkező érintett sorozatokét. Emellett az antológiás, s csak alig kapcsolódó hozzáállásnak köszönhetően a mostani 8 rész simán kihagyható azoknak, akik csak The Boys-ot követik (bár például, ami az 1×08-ban kiderül, az kánon lett a készítők szerint), s nem nyerő nekik az animációs koncepció. Mindeközben a laza kötelék okán az anya szériát nem ismerőknek is (egy röpke háttérsztori ismertetéssel) képes remek ízelítőként szolgálni. S talán pont a Diabolical-lal berántani a világba az érdeklődőt.

Ennél tökéletesebb hatást meg szerintem egy, amúgy nem teljesen szükséges spinoff nem is képes elérni, hiszen mondjuk az MCU-val ellentétben, koránt sincs kötelezve a néző a Diabolical követésére, amennyiben teljes mértékben érteni és értékelni szeretné The Boys jövőbeni történéseit. Ez a szabadság, pedig nem csak ránk, de a kívülről verbuvált alkotókra is jól láthatóan pozitívan hatott, hiszen az átható összekötő kapcson kívül, – avagy hogy milyen az élet a Vaught szuperhősei által uralt Amerikában – kifejezetten sokrétű értelmezéseket kaphattunk.

Van itt kikacsintás klasszikus amerikai mesékre, animékre, komolyabb felnőtt animációkra, a forrásként szolgáló képregényre is jócskán (bár utóbbiakat csak ismertető YouTube-videók miatt voltam képes érzékelni), miközben az elmesélt történetek terén is meglehetősen változatos élménynek lehettünk részesei. Ezeket itt nem is lőném le teljesen, ugyanis úgy érzem jobb a sztorikat minden nézőnek saját magának felfedeznie, bár minőség terén, – mint szinte minden antológia sorozatnál – azért néhol erőteljes ingadozásoknak lehettünk szemtanúi.

Alapvetően tetszett a kísérletezgető jellege a Diabolical-nak, hiszen az első sztori egy fenomenális, s nagyon sokfele kikacsintó gyerekmeséket idéző története remek szórakozást volt képes szolgálni, majd az utolsó részben a komolyabb, kicsit eredetsztoris megközelítés új, s érdekes aspektussal volt képes megtoldani egy, amúgy is sokrétű karakterét The Boys-nak. A második kicsit furcsa lett, de meg volt a maga nevetséges bája, majd a harmadik epizód képregényes vonatkozásaival, ujjongásra is okot adni képes vizualitásával és angol hangjaival egyetemben tudott megörvendeztetni.

A negyedik epizód kapcsolódott talán leginkább tematikájában (de nem történetében) az anyasorozathoz, miközben az ötödik rész valami botrányosan otromba lett, nézhetetlen és élvezhetetlen élménnyel hátráltatva az évadot. Az ezt követő hatodik történet is inkább az univerzum bővítésével volt képes jobb pillanatokat szállítani, amit a hetedik meglepően visszafogott, s szép momentumai váltottak fel.

Tehát, ahogy érezhető, tényleg változatos bonyodalmakat szövögetett a Diabolical a 8 epizódja során, miközben animációs stílusban is nagyon sokféle területet érintett. Nem tudom jövőben fogják-e folytatni ezt a spinoffot (szándék van rá), mert jól láthatóan van benne potenciál, s amennyiben a későbbiekben is ilyen mértékben képesek szabad kezet adni az alkotóknak, még a néhai borzalmas toldalék árán is megérősnek találtam a sorozatot. Viszont ismételten kiemelném, hogy nem lett kötelező darab az anyasorozat rajongóinak, csupán egy kellemes, két évad közti kiruccanás a jól ismert univerzumba, annak minden sajátosságával.

The Boys ugyanis még mindig elképesztően cinikus, túlságosan véres, s jó párszor indokolatlanul és feleslegesen obszcén. Néha olyan, mint egy kis gyerek, aki csak azért káromkodik, mert ezzel akar kitűnni a tömegből, miközben már magával az alapvetően felszínes, de jó kapitalizmus, illetve bálványimádat kritikájával képes értéket teremteni. S ebben a tekintetben a Diabolical sem esett teljesen hasra szerencsére, még ha volt egy csúnyább megbotlása is.

Szerencsére a részek sem hosszúak, s a cinikus érdeklődőknek szerintem érdemes megnézni melyik epizód miről szól és milyen stílusban készült, és csak azokat megnézni, amik képesek felkelteni az érdeklődésüket. Ugyanis The Boys rajongói közül kétlem, hogy az animációs műfajtól fóbiásan távol maradókon kívül ne találna a legtöbb néző legalább egy őt megfogni képes epizódot.

4 hozzászólás Ne habozz!

Bertollnok - 2022. 03. 07. 16:53

Szvsz minőségileg brutális a szórás az epizódok közt. Van 1-2 érthetetlenül iszonyat szar, 1-2 kiemelkedően szórakoztató, a többi pedig az okés és a meh határán mozog. De a 14 perces részhosszúság gondoskodik róla, hogy ne váljon nézhetetlenné egyik se.

winnie - 2022. 03. 07. 18:24

az antológiában ez ugye alapból benne van, de így, hogy nem a készítők dologztak a részeken, hanem kvázi random arcok, ez hatványozott lehet.

the_daver - 2022. 03. 08. 11:56

Kicsit gyorsan átmentél azon, hogy az egyik rész gyakorlatilag Rikc&Morty Interdimensional cable volt.

Shyllard - 2022. 03. 14. 11:49

the_daver: Igazad van, nekem egyszerűen ez nem ugrott be.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz