login |

The Girl Before

2022. 03. 15. 15:50 - Írta: gromit

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika,

My houses make demands on people

A BBC és HBO Max közös sorozata JP Delaney magyarul is megjelent könyvének 4 részes adaptációja, ami A lány a múltból címmel induló cím volt a hazai platformon, azaz már magyarul is nézhető, de egyelőre még csak magyar felirattal.

A sorozat főszereplője egy minimalista, nagyon modern ház és annak lakói – három év különbséggel. (A londoni cím ugyan valós, de maga a ház csak a képzeletben létezik, illetve a forgatás idejére díszletnek volt – Bristolban.)

Rögtön kiderül, hogy a történetmesélés nem lineáris lesz: párhuzamosan követjük két fiatal nő, Emma, illetve Jane életét a lakás/házkereséstől kezdődően – három évnyi különbséggel. Az elején a kiírás ezt egyértelművé teszi, utána viszont nekünk kell figyelnünk, hogy észrevegyük az idősíkváltásokat és követni tudjuk a két lány sok szempontból hasonló történetét, és ahogy ők maguk is próbálják a házzal járó rejtélyt felderíteni.

Emma és később Jane is személyes traumát követően akar költözni, pont kapóra jön ez a szokványostól nagyon eltérő, tágas, mégis alacsony lakbérű ház. Az új ház egy új élet reményét adja mindkettőjüknek, lehetőséget az újrakezdéshez, továbblépéshez.

Kettejük mellett komoly szerep jut az építésznek, aki a tulajdonos és nagyon megválogatja a bérlőit. És persze egyik nő sem vákuumban létezik, lassanként egyre jobban megismerjük az ő környezetüket (barát, barátnők, kollégák) és háttértörténetüket is. Szép lassan áll össze a két kirakós – két külön szálon, de egyáltalán nem egymástól függetlenül, hiszen a ház és az építész személye mindenképp összeköti őket, ismeretlenül is.

A megvalósítás igényes. A díszletek, a fényképezés, a vágás, mind profi munka, az egész nagyon jól néz ki. A színészi alakításokra se lehet panasz. Látszólag minden adott egy jó kis sorozathoz, engem mégse tudott igazán megfogni. Úgy éreztem, a készítők számára fontosabb a stílus, mint a tartalom.

Igazából senkit nem akarok lebeszélni róla. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek nagyon bejön, nekem történetesen kevésbé. Nyilván ízlés kérdése is, de felmerült bennem az is, hogy egyszerűen túl sok filmet és sorozatot láttam már. Nem olvastam a könyvet, nem ismertem előre a történetet, de hiába a nagy rejtély (meg pár kisebb), a sejtetések, terelések, így is nagyon könnyen ráéreztem, hogy mi lehet a háttérben, hogy pontosan milyenek a karakterek közötti kapcsolatok.

Innentől a megoldás szinte már csak részletkérdés, leginkább azért néztem végig, hogy megbizonyosodhassak, mennyire jól sikerült felvázolnom magamban. Nem nyertem minden részletben, de nagy meglepetés nem ért, bár azért így is voltak feszült jelenetek. Profi munka, na, de ezt már mondtam. A tovább mögött folytatom, valamelyest spoileresen.

Egyszer azon kaptam magam, hogy elmélázok, vajon ez a sorozat ugyanolyan-e nekem, mint ott az a ház – hiába érzem, sőt tudom, hogy nem tesz nekem jót, mégse tudom otthagyni.

Azt hiszem, az is előny, ha valaki már korábbról ismerte legalább az egyik színésznőt (nagyobb valószínűséggel Gugu Mbatha-Raw-t a Loki-ból vagy The Morning Show-ból, mint Jessica Plummert az Eastenders-ből). Én nem ismertem őket (vagy csak nem emlékeztem), és eleinte nehézséget okozott megkülönböztetni őket, ha nem volt olyan kontextus, ami egyértelművé tette volna (jelen lévő másik szereplő, felmerült beszédtémák). Újranézésnél már nem lenne gond.

Nehéz volt együttérezni a főszereplőkkel. Nem a traumáikra gondolok itt, hanem a döntéseikre és motivációjukra. Nem igazán értettem, miért ragaszkodnak annyira ehhez a házhoz. Egy gyanúsan olcsó bérleménynek minimum gyanúsnak kellene lennie. (Jó, bevallom, én is mentem már el kíváncsiságból lakásnézőbe, de rögtön eszembe jutott Az olcsó lakás esete c. Poirot-történet is.)

Persze az ember könnyen elcsábulhat, de engem ez a ház komolyan taszít. Csupasz, sötét betonfalak, az egész nagyon személytelen és rideg, a modernség és felszereltség se fog meg, különösen nem olyan áron, hogy igazából nem is a benne lakóé az irányítás. A háznak saját lelkiállapota van. Úgy tűnik, hogy nem a ház van érted, hanem te vagy a házért. Mondhatnánk persze, hogy ez nagyon érdekes felvetés, el lehet rajta gondolkodni, de nem bírtam elvonatkoztatni attól, hogy ez nem egy jól működő okosotthon (smart home), még kísérletileg sem.

Ott van még a karizmatikus építész meg a kérdőív. Szerintem mindkettő elég bicskanyitogató… Á, azt hiszem tényleg sok sorozatot láttam, és valahogy túl racionális vagyok most ehhez. A rövid angol sorozatok hátránya, hogy hajlamos vagyok végignézni akkor is, ha nem annyira tetszik. Aztán meg nehezen írok róla, mert nem akarnék senkit se pont én eltántorítani, mert azért nem rossz, csak hát a kritika már csak ilyen szubjektív műfaj :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz