login |

Pilot: Pachinko

2022. 03. 28. 15:50 - Írta: Shyllard

3 hozzászólás | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika, pilot-mustra,

Az Apple Tv+-os Pacsinkó középpontjában egy dél-koreai család négy generációja áll, akiknek a története az eddigi három epizód során két idősíkban lett kibontva.

Az egyik vonalon követhetjük a fiatal Sunja-t (Minha Kim), ahogy egy 20. század elei japán okkupáció alatt levő koreai kis faluban éli mindennapjait, míg nem egy titkos románc örökre megváltoztatja az életét. A másikon, pedig unokája, Solomon (Jin Ha) kerül a középpontba, ahogy a 80-as években Amerikából Japánba visszatérve egy fontos üzletet kell lebonyolítania, miközben a szigetországba emigrált családjával is újra felveszi a kapcsolatot.

A kezdeti három epizódban, pedig lényegében kettejük viszontagságainak lehettünk szemtanúi, miközben komótos nyugalommal a készítők fokozatosan egyre jobban szemünk elé tárták a família teljes képét. A sok évet felölelő történetben alapvetően nincsenek eget rengető fordulatok, de az időkeret kihasználásával eddig visszafogott módon kicsit képes volt játszadozni a sorozat a kialakult elvárásokkal. Vélhetőleg ez a nagysikerű könyvforrásnak is köszönhető, amihez sajnos nekem nem volt szerencsém, így összehasonlítgatásokra nem fogok tudni kitérni.

A változatos idősíkoknak, s helyszíneknek (eddig főleg Oszaka, Tokió és Sunja szülőfaluja került a terítékre) köszönhetően miközben koránt sincs szó kifejezetten egyedi történetekről, a különböző sztorik ötvözete, a köztük lévő számtalan kapcsolódási pontnak köszönhetően nagyon kellemes élményt volt eddig képes nyújtani. A fiatal Sunja-féle bajba kerülést már ezerszer láthattuk, de esetében a történeti környezet, s a nyugaton elterjedt médián belül szinte nem is taglalt japán okkupációs időszak sajátosságai bőven nyújtanak érdekességeket az erre fogékonyaknak. Kulturális egyediségek, szokások itt kerülnek leginkább előtérbe, amik aztán a 80-as évekbeli drámának is képesek megfelelő hangsúlyt fektetni.

Láthattunk már utóbbi időkben több, emigrációt feszegető történetet, s ezt sokféleképpen meg lehet közelíteni. Itt, hogy konkrétan megalapozzák és megmutatják nekünk, hogy mégis mi az, amit elveszít az országát elhagyó család, s hogy ez mégis miféle családi mintázatokat is eredményez ez a későbbiekben én kifejezetten kedveltem. Így miközben történet terén nem igazán volt képes eddig lekötni Sunja fiatalkora, folyamatos kontrasztba állítása a modernebb korokkal, illetve az időváltogatás okán képes volt végig érdekfeszítő maradni.

A 80-as évek Tokiójára és Oszakájára fókuszáló részletekben nem csak az említett lány unokáját, de fiát, illetve későbbi kapcsolatait is szép lassan megismerhettük. Alapvetően, a fiatal Sunja-hoz hasonlóan Solomon-ért sem vagyok túlságosan oda, esetében személyes vonalon a családi kapcsolatai, pl. az eddig alig feszegetett apai vonal volt képes felkelteni a figyelmemet. Félreértés ne essék, egyik főszereplővel sincs komolyabb probléma, de a sorozat fókuszában sokkal inkább maga a család, mint egyes egyének állnak, így a rengeteg játékidő ellenére az érzelmi vonal még így is képes volt kifejezetten megosztódni.

Emellett a 80-as évek Oszakájában az idősebb Sunja olyan fajsúlyos jelenléttel képes betölteni minden jelenetét (ami a múltbeli alapozásnak is köszönhető), hogy az őt játszó Youn Yuh-jung a lehető legjobb értelemben dominál mindent. Érdekes, hogy a Minari után ismételten egy emigrált család nagymamáját játssza a színésznő, de a 2020-as Oscar-díjas alakításához hasonlóan itt is remekül hozza a szerepét. Összetett, sokoldalú és sokat látott karakter, akinél egyértelműen látszik, hogy ugyanarról a személyről van szó, mint akit az 1910-es évek Koreájában követhetünk. Ezt én azért is tartom nagy szónak, mert túl sokszor láttam már időben ugrándozó alkotásokat, amikben a színészváltás okán (is), konkrétan eleinte fel sem lehetett ismerni egyes karaktereket.

Viszont ez nem csak a színésznő érdeme, hanem a remek írásé is, ami nem csak rajta keresztül, de a többiekkel is folyamatosan önti magából a remekül tálalt és elgondolkodtató szövegekkel megtoldott pillanatokat. Nem kalandos, fordulatos viszontagságokról van szó, hanem a legtöbb esetben beszélgetésekről változó helyszíneken és változatos emberek között, akik vagy jövőjüket tervezik, vagy éppen múltjukat és életüket taglalják. A 3. részben egy tokiói egyszerű ebédjelenetben mindez kifejezetten szép magasságokba is elér, ami a nehézkes szöveg ellenére is olyan természetességgel és hitelesen volt tálalva, hogy nehéz volt nem odafigyelni.

Az érdekes átfogó (de egyedi szinten kevésbé) történet mellett pazar képeket, s kellemesen retro képfeliratokat is lehetett látni az eddigi három epizódban, amik közül főleg az előbbi annak ellenére, hogy manapság már mondhatni alapnak számít, de hiányosnak érezném írásomat, ha nem jegyezném meg jelenlétét. Mindehhez természetesen remek díszletek, környezetek, s jelmezek is társulnak, nagyon szép és kellemes képet adva az érintett korszakokról és helyszínekről.

Szóval ízig-vérig könyvszagú családi drámát tárt elénk a Pacsinkó kezdése, ami már most képes volt előre vetíteni a főbb vonalakat, amiket várhatóan be fog járni az évad során. A remek (s néhány esetben kiváló) színészi alakítások mellett nagyon jól megírt jelenetek kész sorát is kaptuk, amik esetleg csak a gyorsabb tempóra vágyó nézőknek lehetnek zavaróbbak. Viszont az nem nagyon lőhet mellé, aki nem bánik egy komolyabb, nagyobb ívű, s vélhetőleg számos ismerős családi momentumot taglaló sorozatot. Amennyiben évad közben nagyon nem megy félre a dolog, én biztos itt leszek a befejezésig.

3 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2022. 03. 30. 22:36

Még csak az első részen vagyok túl, nem is hiszem, hogy egymásután több részt meg tudnék belőle nézni, ahhoz túl lassú. Mármint ez nem negatívum, egyszerűen csak az ilyen típusú sorozatokhoz nekem idő kell.

Mindettől függetlenül az Apple TV+ már megint belenyúlt a tutiba. Komolyan, mintha nem tudnának hibázni. Na jó, ő is tudnak, de nálam még így is kb 80%-os a találati arány, ami minden más felett van nagyon sokkal.

Már az első képkockákról süt a profizmus és a minőség. Nem véletlen szokta human rendszeresen említeni az Apple kapcsán, hogy mennyire filmes a kinézete a sorozataiknak, na hát ez a Pachinko-ra végképp igaz. Gyönyörű az egész, nemcsak a kissé idealizált gyerekkori képek, de még a 80-as évek nagyvárosi jelenetei is úgy vannak megkomponálva, hogy látszik, hogy abba időt, energiát és pénzt raktak.

Családtörténet, úgyhogy nyilván lesznek benne sokszor látott fordulatok, de ahogy Shyllard is írja, itt a kontextus nagyban hozzátesz ahhoz, hogy ne csak egy vállrándítással intézzük el, mint egy sima családregény adaptációt. Én pl. nagyjából semmilyen információval nem rendelkezem Korea japán megszállásáról azonkívül, hogy tudom, hogy volt ilyen és nyilván nem volt egy leányálom. Szóval engem már az adott korba elhelyezéssel megvettek.

Gondolom a kislány már nem nagyon fog szerephez jutni a folytatásban, amit eléggé sajnálok mivel nem is emlékszem utoljára mikor láttam ennyire jó gyerekszínészt. Le a kalappal előtte, ugyanúgy ment neki a csintalankodás és cukiskodás, mint a drámaibb részek.

Kezdés egy erős 8/10, lehet megy ez még feljebb is, és még azt sem zárom ki, hogy az évad végével a könyvt is beszerzem.

Shyllard - 2022. 03. 31. 16:16

Shannen: érdekes, hogy neked egymás után több részhez kicsit lassú a sorozat, míg én pont azon vaciláltam, hogy annyira filmes az egész, hogy lehet jó lenne egyben letolnom majd a maradék epizódokat, nem pedig hetiben:)

monguz - 2022. 03. 31. 18:16

Még nem láttam, de nagyon gyúrok rá. Aki Korea-vonalon mozog, annak mond valamit I Minho 이민호 (Lee Min Ho) neve? :) Ez a katonaság utáni 2. filmje A Király után, ezért szinte kötelezően ajánlott.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz