login |

Pilot: Once Upon a Time… Happily Never After

2022. 04. 23. 14:50 - Írta: Necridus

1 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

A Someone Has to Die-ért felelős Manolo Caro hozta el a Netflixre a spanyol Egyszer volt, hol nem volt… és nem éltek boldogan című musicalt, ami az előbb említett sorozathoz hasonlóan szintén elég rövid formátumot kapott, mindössze hat epizóddal érkezett, melyek összesen három órát ölelnek fel.

Ebbe belegondolva még akár meg is nézhettem volna az egészet, de elég tömény volt a március, így elúszott a többi, sokkal szórakoztatóbb sorozat közt. Általában ez azokkal a szériákkal történik meg nálam, amikre nem tudok ráfüggni, mert annyira nem jók, viszont van bennük valami, ami miatt mégsem instant kasza. A Once Upon a Time… Happily Never After pont ilyen, a harmadik rész közepéig jutottam.

A történet két szálon fut végig: a múltban egy hercegnő és egy szegény fiú szerelmesek, de bujkálniuk kell, majd lebukásukat követően elátkozzák nemcsak a párost, hanem az egész várost is. Az átkot, miszerint a városban soha senki nem eshet újra szerelembe, csak kettejük szerelmének egy másik életben újbóli fellángolása tudja megtörni.

A másik szálon már a jelenben vagyunk, ahol a férfi egy olyan szállodában dolgozik, ahol a szerelmesek legendájával próbálják azt a kevéske forgalmat is megtartani. Ebbe a szerencsétlen helyzetbe érkeznek új vendégek, akik bezavarhatnak a város sorsát megdöntő szerelem kialakulásába a férfi és jelenleg csak barátja közt.

Onnan tudni, hogy a szerelmesek reinkarnációja ki lehet, hogy ugyanazok a színészek alakítják a múlt és jelen karaktereit is (a férfi egyébként Sebastián Yatra kolumbiai zenész, aki először színészkedik és a többiekkel együtt inkább csak megfelelő a játéka, de nincs a karakterében annyi, hogy lenyűgözően tudjon alakítani), amit nagyon bánok, hiszen így elmarad a találgatás, vajon ki is lehet a hercegnő és a szegény legény ebben az életben, a pilotban kialakuló románcnak így például kapásból nem lehet drukkolni.

Pedig mekkora poén lenne, ha a herceg valójában az a negyvenes, feleségét helytelenül kezelő szállodavendég lenne. Ez is egy lehetőség, amivel tudna élni a sorozat, hogy valóban humoros legyen, mert sajnos az első két rész alapján ez nem jelenthető ki róla. Vannak egész jó pillanatai, de inkább néhányszor felhorkanós összvissz, nem több.

Valahol a különlegességével is így vagyok, ami próbálja emlékezetessé tenni a sorozatot, de inkább személyiség nélkülivé válik, nem sajátossá. A szénakazalban óvszerrel kínlódó páros és a prostiként dolgozó jelenbéli herceg azért meghökkentett, merészebbé vált az egész, ahogy a kosztümöktől is. Csakhogy olyan indokolatlan a túl mesebeli paróka és színvilág, nem ad igazán hozzá semmit a sztorihoz, inkább csak furcsa, kényelmetlen látvány.

Mindemellett ráadásul papíró musicalről lenne szó, amin felhúzom a szemöldökömet, mert a két epizód alatt elég kevés éneklést kaptunk, az se volt az az igazi, musicalbe illő grandiózus éneklés, inkább hatott kényszeres dalocskának az elhangzott néhány dal, mintsem olyannak, ami meg is mozgat, később dúdolható vagy énekelhető.

Igazából nem értem, hova került a fókusz. A zenék gyengék, a humor nem az igazi, a sztori is tök vékony és a kosztümök, a látvány sem tudott megfogni. Mindegyik kicsit érdekes vagy szórakoztató, de az összkép számomra élvezhetetlen. Gyengébb 6/10.

1 hozzászólás Ne habozz!

ArpHalliwell - 2022. 04. 23. 19:49

Leírás alapján Once Upon a Time az alapsztori (még a címe is majdnem ugyanaz)
Egy próbát megér.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz