Holnap célegyenesbe fordulunk, és talán azért is írok ez előtt, mert az HBO Max öt epizódot osztott meg premier előtt az újságírókkal, ami alapján véleményt mondhattak a sorozatról. Általában pozitív véleményt, amihez én hozzátettem, hogy sajnos a kezdeti lelkesedésem nem fokozódott részről részre, inkább csak megmaradt szinten annak köszönhetően, hogy még mindig nagyon erős a nosztalgiavonat.

Az 1×05 volt eddig talán a legjobb példa arra, amit korábban is írtam, hogy annak ellenére, hogy pörgős a sorozat, valójában sok minden nem történik benne, a sztorija még mindig nagyon röviden összefoglalható. Folyamatosan nyílnak a potenciállal teli szálak, amiket vagy hamar elvarrnak a készítők, vagy pedig egy kicsit meglifegtetnek komolyabb következmények nélkül. Nem a túlzott komplexitást várnám el, hanem valami mélységet, ami lehetőséget adna komolyabb kibeszélésre, mert egyelőre még mindig inkább csak az a téma a nézők között, hogy milyen volt a kor, amiben játszódik a széria.

Ettől még a külsőségeknek köszönhetően, a maga popcorn módján továbbra is zseniálisan csúszik a sorozat. Kíváncsi vagyok, leköt, szórakoztat –  a jelek szerint Szentgyörgyi Bálint pontosan tudja, mivel lehet a nézők (vagy legalábbis egyes nézők) kedvében járni, hiszen jó volt látni, mind a hazautazást, az “akciózást” a demokrata dzsemborin, sőt, még a romantikus szálak további erősítését is, csak sokat még mindig nem haladunk előre, és ha mégis, akkor is csak túlságosan durva ecsetvonásokkal rajzolják meg a követendő utat, valahogy nem észrevétlenül fésülik egymásba a szálakat, inkább csak egymás után kerülnek, miközben “ez és ez is van” módra követjük a szereplőket. Nincsenek átmenetek, a párfordulások (veled vagy vs nem vagyok veled, haver vagy vs nem vagy haver, szeretlek vs nem szeretlek) csak megtörténnek, illetve minimális, tessék-lássék írói rásegítéssel elősegítik a “megtörténésüket”, vagy hogy mondjam.

Persze mindez komolyabban nem zavar, de tényleg próbáltam valahogy rálelni arra, hogy mi hiányzik A besúgóból, hogy mi az, ami valóban megkerülhetetlen szereplővé tehetné a hazai sorozatos palettán, melyen egyébként nincs kétségem afelől, hogy igen előkelő helyre fog kerülni, akár 2022-t nézzük, akár az elmúlt évtizedet. És ezt nem hinném, hogy korai lenne kijelenteni, mert van benne valamiféle biztonsági játék, ami egy-egy merész és/vagy ellentmondásos megoldás bedobása ellenére is egy bizonyos szintnél lejjebb nem engedné.

Talán a rész befejezése már járni fog némi következménnyel, hiszen belátható közelségbe került a lebukás, de persze az efféle jó eséllyel csak mézesmadzag, hiszen ez a “csak nem húzzák meg!”-kategória lehet, szóval holnap kiderül, hogy pusztán beetetésről van-e szó, vagy valójában komoly váltásra kerül sor, amivel A besúgó alapfelállását is elég komolyan felborítanák. Ahogy írtam, én még mindig kifejezetten élvezem a nosztalgiába csomagolt egyensúlyozást a két oldal között, kár lenne a kettős ügynökös szálat elengedni.