login |

Better Things: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is.

2022. 05. 15. 21:29 - Írta: Shannen

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Az HBO Max-en itthon is nézhető Jobb idők azon sorozatok közé tartozik, amelyekről öt évad után már tényleg nehéz újat írni egy kritikában. Jól sikerült a záróévad? Igen. Hiányozni fog a Fox család? Piszkosul. Látva a maga teljességében a sorozatot, továbbra is jó szívvel ajánlom mindenkinek? Abszolút.

-We had fun, didn’t we?
-Didn’t we just!

Igazi szerzői sorozatról van szó, amelyet Pamela Adlon a saját életből inspirálódva készített (eleinte még Louis C.K.-jel közösen) és ennek a nagyon személyes megközelítésnek köszönhetően lett a Better Things az egyik legéletszagúbb sorozat a jelenlegi palettán. Miközben nincs konkrét narratívája az epizódoknak, azért néhány főbb téma mindig beazonosítható évadonként, és természetesen a fókusz mindig a középkorú egyedülálló anya és három tinédzserkorú gyerekének a felnövéstörténetén van.

Előbbinek élete delén kell újra megtalálnia a saját útját, utóbbiaknak pedig az épp csak körvonalazódó saját útjaikra kell rálépniük. Amiért jó volt követni ezeket a próbálkozásokat, az a mérhetetlen szabadság és tér, ami a karakterek rendelkezésére állt az önkifejezésben. Ennek egyáltalán nem materiális okai voltak, hanem sokkal inkább egy olyan nevelésbeli szemlélet, ami olykor ugyan túlzónak hatott és egész biztosan nem volt tökéletes, de végső soron mégis jól sült el.

Nem egyszerű egy olyan családban felnőni, ahol négy, sőt a nagymamával együtt öt ennyire erős, különböző karakter van jelen, de pont ez a generációs kvázi együttélés és egymásra reflektálás adta a sorozat szívét, ami a záróévadban kiemelten is megjelent. A honnan jöttünk, milyen örökséget cipelünk, és meg tudjuk-e törni a szülőktől (ez esetben hangsúlyosan az anyáinktól) kapott mintákat, tudunk-e azok ellenében cselekedni kérdések köré volt felhúzva az utolsó tíz epizód, na meg persze a búcsúzáson, ami csak nekünk, nézőknek volt végső, egyébként inkább egy-egy életszakaszt zárt le a szereplők életében.

A los angeles-i miliőből és a hollywoodi körítésből idén is kaptunk egy adagot, de ezek a cameók és kulisszák mögé tekintések inkább tényleg csak kis színes pillanatok voltak a Fox familía mindennapjaiban. Ahogy tulajdonképpen minden más is, amit látunk csak egy-egy rövid életkép, sokszor teljesen random módon egymásra pakolva. A részek végére azonban mégis összeállnak egy egésszé és ha közben volt is egy-egy borúsabb momentum, a feelgoodságból sosem engedett Adlon. Ahogy a kendőzetlen őszinteségből sem. Ezért volt jó nézni az epizódokat és ezért nem ajánlom pár napos darára a sorozatot, egyszerűen túl sokat ad ahhoz, hogy ezt néhány nap alatt mind magába szívja és elpazarolja az élményt az ember.

A látszólagos könnyed hangvétel mögött komoly témákat, sőt az évadok előrehaladtával és a testvérek felnövésével egyre komolyabb témákat érint a Better Things, ezeknek pedig érdemes időt hagyni, hogy az ember kicsit saját magában is körbejárja azokat, függetlenül attól épp milyen életszakaszban van.

Adlon sorozata azért is áll közel a szívemhez, mert egyrészt lenyűgöz, ahogy ezt kvázi egy személyben összerakta (a 2. évad óta ő rendezett minden epizódot is), másrészt bámulatos volt nézni a három testvér felnövését, és itt nem csak a karakterekre gondolok, hanem a fiatal színészekre is, akik megformálták Duke-ot, Frankie-t és Max-et. Mindhárman kaptak egészen különleges lehetőségeket, hogy remekeljenek és ők minden alkalommal éltek is ezzel. Nem lehetett nem imádni őket, minden nyavalygásuk és hülyeségük ellenére (de hát tinédzserekről volt szó, szóval ez a minimum, amit kaphattunk).

Hasonló volt Sam és anyja, Phil  kapcsolata, ami egy újabb példája volt a nem egyszerű anya-lánya kapcsolatoknak, és ami a folyamatosan vissza-visszatérő nézeteltérések ellenére egy szintén nagyon szép ívet járt be, hogy az 5×09-ben csúcsosodjon ki. Abban az epizódban, ami tulajdonképpen a klasszikus finálénak is tekinthető, megpengetve azokat az érzelmi húrokat, amelyeknek hála szinte végig könnybe lábadt a néző szeme.

A végső zárásra sem lehetett panasz. Itt már a fogadott család, azaz a barátok, mint visszatérő szereplők is felbukkantak, hogy végignézhessünk rajtuk és felelevenítsük, hogy ők mi mindenen mentek keresztül eddig és elgondolkozhassunk, hogy mennyi minden áll még előttük. A szereplők pedig az ismeretlen felé természetesen ugyanazzal az optimista és reményteljes hozzáállással fordultak, ami miatt mi is öt évadon keresztül követtük a sorsukat.

Hiányoznak fog a sorozat, a főzős jelenetsorok, amelyektől mindig megjött az étvágyam, Sam szemérmetlen nevetése és túltolt momentumai, ahogy a tesók ‘Mom!!’ kiáltásai is, irigylem azokat, akik majd csak ezután fedezik fel maguknak ezt a különlegességet.

1 hozzászólás Ne habozz!

Mikilós - 2022. 06. 20. 22:17

Számomra ott van a legeslegjobbak között. Imádtam minden pillanatát, minden évben vártam. Sajnáltam, hogy 5. évaddal befejezik, de azt kell, hogy mondjam, gyönyörűen, megmosolyogtatóan lett vége. Belűl sírtam is, de nem a szomorúságtól, hanem az örömtől. Nagyon örültem, hogy sosem vitték ilyen lehangoló komédiába, ami a legtöbb dramedyre jellemző, hanem életvidámabb megközelítést alkalmaztak. Élvezd az életed, a körülöted lévőket, a csalálodat, barátaidat. Komédia mellett nagyon jó kérdéseket is feltett néha az életről.

Dettó, én is imádtam, ahogy Sam főz, az egész karakter, Bírtam a laza stílusát, a poénjait. A civakodásait az anyjával, lányaival. Vagy ahogy mindig ott volt melletük. De szinte mindenkit, ténlyeg. Ez egy ízíg-vérig örömbomba sorozat.

Annyira látszott Pamelán, hogy tényleg önmagát adja. Követem Instán és szinte ugyanaz az ember. Bírom csajt. Tényleg egy olyan anya, akit nem lehet nem bírni. Kedvessége, nyitottsága varázslatos. Ez a sorozat tényleg kikapcsolja az embert, szinte az élet gondjaitól szabadít meg 20 percre. Kis túlzással.

Én is azt ajánlom, hogy ne darálva nézétek, hanem lassan, mert egyszerűen a hangulata az érzés amit átad azt minden percében ki kell élvezni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz