login |

Clark

2022. 05. 21. 14:50 - Írta: Necridus

3 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

Mostanában az igaz történet alapján készülő sorozatok száma megugrott, vagy csak úgy tűnik, hiszen mind igen minőségiek, amik nehezebben mennek el az ember mellett. Ott van ugye a Pam & Tommy, a WeCrashed, a Super Pumped: Battle for Uber, a The Dropout, a Winning Time: The Rise of the Lakers Dynasty meg ugye az Inventing Anna is. Ezek közül szégyenszemre három mondjuk elúszott nálam (de nyári darára még be vannak tervezve!), egyet kaszáltam, viszont a maradék kettő simán lement, ahogy a kritika tárgya is, ami egy svéd sorozat a Netflixen.

A Clark hat epizódot hozott és annak a férfinak a története, akinek köze volt a Stockholm-szindróma fogalmának kialakulásához. Nekem ennyi elég is volt, bár valószínű többeknek Bill Skarsgård neve lesz a vonzóbb, akinek munkássága engem eddig elkerült – bohóc, no way.

A Clarkban Bill Clark Olofssont alakítja nem meglepő módon, de nem ezt, hanem a svéd férfit, akinek úgy kezdődik története, mint szinte minden bűnözőnek: borzasztó családi légkör lepte be gyerekkorát. Onnantól pedig gyorsan utcai tolvajjá, nőcsábásszá, drogossá, gyilkossági kísérlet miatt elítéltté, rendszeresen börtönből megszökő bűnözővé, bankrablóvá vált.

Mindezt olvasva egy elég lélekölő drámaként is el lehet képzelni, de ehelyett a Clark majdnem komédiába csap át azzal, hogy a karakter lazaságát átemeli a történetvezetésbe. Éppen ezért az első hat perce olyan 10/10-es jelenet, amivel tökéletesen megalapozta az egész sorozat hangulatát. Ahogy a tragikus eseményeket lazán, poénkodva meséli el a főhős (fekete-fehérben), miközben nem vált át túltoltba és nem is túl komoly, simán megvett a folytatásra.

Ez a lazaság pedig az egész sorozatot átjárja (amellett, hogy a vizuális elemekkel végig játszadoznak). Nemcsak akkor, amikor az egyik epizód azzal indít, hogy Clark mennyire odavan a női nemiszervért, hogyan falja a nőket, hanem akkor is, amikor bűntetteket követ el és egyre nagyobb slamasztikába keveredik. Ha ez lemaradt volna és egy önmagát teljesen komolyan vevő drámaként jelent volna meg a Clark, lehet, hogy a pilot végére se érek, de így még a közel egy-egy órás epizódhosszok sem zavartak.

Mindeközben nemcsak a hangulat telitalálat, hanem a főszereplő is remekel a szerepben. Fizikuma is tökéletes a fiatal, jóképű nőcsábász és a később lepukkant bűnöző szerepéhez – és a valódi Olofssonra is igen hasonlít, de játéka is kiemelendő. Remekül alakítja azt a szerethető gazembert, akinek lazasága az egész sorozatot alakítja és kiemeli a különleges kategóriába.

A történet pedig emellett lehet, hogy nem túl különleges – nincs szupererő, nincsenek hatalmas drámai fordulópontok, de azért unalmasnak sem mondanám, bár tény, hogy mindez azért szórakoztató, mert Olofsson karaktere olyan, amilyen. Az ő lazasága miatt annyira élvezetes egy-egy bankrablása vagy tengeri kalandja, és a nőfalósága miatt annyira szórakoztató, amikor bemutatják az első alkalmát, az első szerelmét (akinek édesanyjával egyidejűleg volt együtt), a börtönben őt felkereső íróval való kifacsart kapcsolatát és azt, ahogy a ’73-as bankrablásnál megszületett a Stockholm-szindróma kifejezés, amint a rabok annyira szimpatizáltak fogva tartójukkal, hogy együttműködni kezdtek vele.

A híres bankrablást egyébként hiába említem ennyiszer, a hat epizódnak csak kisebb része szól arról, inkább Clark életére koncentrál, ami remek döntés volt, hiszen így ismerhettük meg igazán karakterét. Azt, hogyan jutott el oda a gyermekkori bántalmazás és fiatalkori szerelmek után, és mi is lett vele utána, hogyan élte meg szülei újbóli felbukkanását, újabb szerelmeket és hogyan utazott mindenfelé Európában. Lényegében ki is jelenthetjük, hogy a bankrablás sztorija csak egy csali ahhoz, hogy valaki belekezdjen a sorozatba, az igazi kincs a karakterben van.

A történet főként a hetvenes években játszódik, amit igyekeznek megidézni korhű szerelésekkel és helyszínekkel, ez többnyire sikerül is, bár néha a paróka, kamu arcszőrzet nem igazán működött, ami azért eléggé szembetűnő volt, bár együtt lehet ezekkel élni. Emellett viszont kiemelném a magyar szinkront, ami szinte hasonló minőségű: vannak néha hibák, de (és ez nem gyakori) kifejezetten bejött.

A svéd sorozat sajnos csak hat epizódos, így gyorsan végezni lehet vele, pedig Clark karaktere van annyira szórakoztató, hogy többet lássunk belőle. Igaz, a valódi eseményeken alapulva meg van valamennyire kötve a kezük (bár el is szakadhatnak a valóságtól bármikor), hiszen a 2018-ban szabadult Olofsson most már Göteborgban éli mindennapjait szabad emberként és hatgyermekes apaként. Habár az 1990-es és 2010-es évek balhéi még hátra vannak, azokról jöhetne simán egy második szezon, de így is bőven elégedettek lehetünk a Clarkkal, ami Svédország első celebbűnözőjével tarol – a magyar toplistán is egész előkelő helyet ér el a Netflixen már egy ideje.

3 hozzászólás Ne habozz!

Enzo - 2022. 05. 21. 20:29

yay, csöcsök a junkie főoldalon! :P

delMaar - 2022. 05. 31. 00:54

méltánytalanul alulértékelt sorozat.

Bill Skarsgård brillirozik, és a többiek is kiválóak.

plusz ne tévesszen meg senkit, h svéd: nem sok nyoma van a skandináv tipusu szürkeségnek, ridegségnek. kicsit olyan mintha egy svéd GuyRitchie dirigálta volna.

Esztus - 2022. 06. 26. 19:23

Pontosan. Méltatlanul alulértékelt. Kiváló 6 rész volt. Az idei év egyik kedvence lett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz