login |

Made For Love: vége a 2. évadnak

2022. 05. 23. 21:35 - Írta: Shyllard

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Az HBO Max az elsőhöz hasonlóan a Szerelemre tervezve mostani etapját is gyorsan letudta, s alapvetően ezen sorozat esetében nem is bántam a dupla részeket. Nem csak a hosszuk, de azok élvezhetőségük és összekötő történetük okán is nagyon jól lecsúsztak mindig a heti epizódok, eddigiekhez képest egy kicsit kevesebb mennyiségű viccet, viszont több elgondolkodtató pillanatot szállítva.

Szó sincs arról, hogy ne lett volna szórakoztatóan abszurd a történet, hiszen volt itt fajok közötti romantika, mesterséges intelligencia öntudatra ébredése, és még sok egyéb, valóságtól egyre inkább elrugaszkodó technológiai agymenések kész garmadája. Mostanra már tényleg abszolút feleslegessé vált az értelmet keresni különböző Gogol-vívmányokban, a készítők még az eddigiekhez képest is teljesen alávetették mindezt a vicceknek és a sztorinak.

Viszont történetmesélés terén kicsit megbotlott a sorozat második évadja, mert a kettő fő szála olyan harsány mértékben elválasztódott egymástól, hogy a záró két epizód nagy része tematikailag is teljesen levált az évad többi részétől. Ami így kicsit furcsa hatást ért el, hiszen hiába volt képes működni és sok esetben érdekes gondolatokat feszegetni mind a kettő történet, az összekapcsolásuk nem sikerült túl ügyesen. Ennek az eredménye, pedig az lett, hogy úgy éreztem az utolsó két epizód igaziból csak időhúzás célját szolgálta.

Ennek ellenére még mindig nagyon jó a Made For Love, még ha a zárást követően ismételten úgy érzem, hogy bár örülni fogok, ha folytatják, de ha kasza vár a szériára, nem sokat fogom siratni. Elmondtak egy egész kerek, valamennyire le is zárt történetet, ami így a második évad fényében számomra teljesen ki is fejtette a bántalmazó kapcsolatok tematikáját. Legalábbis, amit ez a sorozat képes e téren elmondani, hiszen a már említett utolsó két rész már nem is nagyon erről szólt, hanem egy más téren személyes, meg kicsit furcsa ütközetről. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Az eleinte háttérben mozgatott mesterséges Hazel (Cristin Milioti) és Byron (Billy Magnussen) mellékszálként remekül működtek, sokszor érdekesen reflektálva valós énjük közötti kapcsolati dinamika hibáira. Viszont, ahogy a végére teljesen átvették az uralmat főszereplőink felett, kicsit félrement a sorozat. Az egyre komolyodó részeket követte két alapvetően ténylegesen humoros epizód, aminek központi eleme sokkal inkább a Hazel és az apja, Herbert (Ray Romano) közötti kapcsolat volt. Koncepció terén mindez még jónak is tűnt, viszont mivel a valós főszereplőnktől nem sok reakciót kaptunk a történtekre, nem sikerült túl jól feltárniuk a témát.

A zárás, pedig Byron-nal is nagyon csúnyán elbánt, s sajnos nem olyan módon, amire vágytam, vagy amivel elégedett lehetnék. A kezdéshez hasonlóan az évad hátralevő részében is nagyon szépen kibontották a férfit. Még ha nem is igyekeztek teljesen szimpatikussá tenni, de mindenképpen sokkal jobban megérthetővé vált az előzőekben sokszor csak vicc tárgyát képező karakter. Viszont, mivel esetében a mesterséges Byron maradt az irányító szerepben, a szépen felvezetett konfliktus nála sehova sem ment, kicsit túl könnyű módon kitérve a rajta keresztül felvetett problémák elől.

A készítőknek így végül nem kellett foglalkozniuk azzal, hogy Byron-t is humanizálták, hiszen egy suhintással bezárták őt a tudatalattiba, szépen elkerülve a közte és Hazel között bontakozó egyre érdekesebbnek ígérkező konfliktust. Nem tudom, hogy ezt egy esetleges folytatás miatt szorították-e háttérbe, viszont akármi is legyen az oka, a második évad berkein belül hátrányává vált a történetmesélésnek, hogy a két fő bonyodalom közül az egyiket váratlanul félretolták.

Mellékkarakterek terén már valamennyivel jobban muzsikált az évad, Bennett (Caleb Foote) remek humorforrás volt, s váratlan módon Jay (Sarunas J. Jackson) delfines szerelmi szála is nagy kedvenc lett. Végére viszont, ahogy Fiffany (Noma Dumezweni) és Herringbone (Dan Bakkedahl), Jay is csak azt a célt szolgálta, hogy valahogy legöngyölítsék a mesterséges Hazel uralmát. Ez jórészt a két volt Gogol-dolgozó esetében volt érezhető, akiknek bár megvolt a maga személyes története is, a lezárásnál egyértelművé vált, hogy csak funkciójuk, nomeg a játékidő elnyújtása okán tartották meg őket.

Az évad fénypontja az első 6 részben látható Hazel-Byron konfliktus mellett így a főhősnőnk és apja közötti kapcsolat lett, ami továbbra is remekül tudott működni. Esetükben viszont tényleg csak az a sajnálatos, hogy Herbert halálára Milioti fő karakterétől nem sok reakciót kaptunk (az azonnalit leszámítva), kicsit levegőben tartva mindennek az érzelmi következményét.

Így összességében meg sajnos úgy éreztem valamennyivel gyengébb lett a második évad, mint az első. Sok téren nagyon nagy előre lépéseket tettek a készítők, s alapvetően a technológia elrugaszkodását sem bántam annyira, mert történetmesélési funkcióját remekül képesek volt ellátni, miközben továbbra sem működött „Isteni beavatkozásként”. Viszont, mivel a legtöbb felvezetett történetszálat ügyetlenül zárták le, s a mesterséges intelligencia terén felbukkanó morális kérdéseket sem igen akarták taglalni, a végére felemás érzésekkel tudok csak vissza gondolni erre az etapra.

Hiszen attól, mert még mindig baromi egyedi a sorozat, s a színészek szinte mindegyike is remek, már sokkal kevésbé volt merész a tálalás. Az igazán problematikus aspektusait a történetnek nem bontották ki végül a készítők, amit azért is bántam annyira, mert az első évadban pont Hazel és Byron őszinte beszélgetései voltak a legemlékezetesebbek. Remélem mindez csak azért van, mert a mostanit egy átvezető etapnak szánták, hiszen, ha ténylegesen ez a vége mindennek, sajnos a Szerelemre tervezve legtöbb ígérete csak ügyetlenül és vállvonogatva lett betartva.

3 hozzászólás Ne habozz!

Marla - 2022. 05. 25. 18:32

SPOILEREK LEHETNEK

Egyetértek a kritikával, jó volt nézni az évadot, de leginkább akkor, amikor a történet is egységesen haladt, egy csapásirány mentén. Gondolok itt a szépen felépített Hazel-FBI-utazás/meghallgatás-gyerekkori ház szálra.

Amikor a mellékszálak hangsúlyosabbak lettek és végül már csak arról volt szó, akkor azt azért eléggé egy huszárvágással oldották meg.

Byron-t humanizálták, végre és milyen jól tették, mennyire jól működött kettejük története megint, amíg ott volt a fókusz.

Nagyon kell a 3. évad, egyrészt mert rettenetesen érdekel mi volt még Byron gyerekkorában, mit titkolnak a testvérével, a hullák, a volt feleség, a homályos utalások, ezt nem hagyhatják annyiban.

Másrészt, jó az a büntetés egy ideig (bár nem annyira érdemelte meg az ebben az évadban történtek miatt), hogy most bezárva van, de nem lehet ez a végső sorsa.

Sok minden függőben van még, amúgy szerintem megkaptuk az érzelmi reakciót Hazeltől az apja halála miatt, érzéketlenség, hatalomátvétel, Byron bezárva hagyása.

Fiffany-ék szála idegesített, persze ahogy írod, funkciójukat betöltötték. De ha már mellékszereplők, akkor Bennett mellett Hazel barátnője legyen többet, őt hanyagolták idén, persze nehéz is lett volna belepasszírozni ebbe a történetbe, de jó karakter.

Shyllard - 2022. 05. 26. 10:02

Marla: SPOILER

Igazad van, mondjuk Hazel apjának halálára való reakcióját is szerintem a folytatásban kell igazán kidolgozniuk. Mert valóban, az utolsó előtti részben volt nagyon kemény sírás, de az évadzáróban még csak nagyon kezdeti fázisai kerültek bemutatásra a gyászfeldolgozásnak… Pláne Herbert befagyasztása még apró kiskapura is ad lehetőséget a készítőknek, aminek én nem feltétlenül örülök. Persze Ray Romano remek eleme a sorozatnak, de számomra eddig nem sokszor működött szériákban egy holtnak a túlvilágból való visszatérése (mégha ez csak a digitális másolatát jelenti).

Marla - 2022. 05. 26. 18:03

Abszolút egyetértek, a gyászfolyamat elején megragadt most Hazel, lenne még mit kibontani.

Nekem is átfutott az agyamon, hogy a lefagyasztás miatt visszahozható Herbert és bár szerettem Ray Romano karakterét, nem szeretném ha visszahoznák ilyen formában.

Más kérdés, hogy szerintem meg se kellett volna ölni vagy legalábbis nem így.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz