login |

Angelyne: az 1. évad

2022. 05. 24. 15:57 - Írta: Necridus

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Clark után Angelyne mutatkozott be, mint egy újabb, igaz történet alapján készült sorozat, ami évtizedekkel ezelőtt játszódik. Ez ugyan nem skandináv, hanem amerikai, nem is Netflix, hanem Peacock (így nálunk jó eséllyel a SkyShowtime-ra érkezik majd), és nem egy férfi bűnöző a főszereplőnk, hanem az első igazi influenszer. Legalábbis ezt mondják Angelyne-re, aki arról híres, hogy híres lett.

A címszereplő a 80-as években egy hirdetőtáblán jelent meg először kirívó külsejével, a táblán pedig a képén kívül mindössze a neve és a menedzsment telefonszáma volt látható. A misztikus hölgy ezután nagyon gyorsan Los Angeles egyik leghíresebb helyi nevezetességévé vált. Hitték már űrlénynek is, valamint egyszerre 12 személynek, akik folyamatosan váltogatják egymást, de valójában senki nem tudott róla semmit a hirdetőtáblákon díszelgésen kívül.

Angelyne sosem vallotta be, ki is ő valójában, az azonban igen emlékezetes, hogy énekesként is kipróbálta magát, mielőtt LA szexszimbólumává vált – a mai napig, 71 évesen is pink Corvette-jével járja a város utcáit és csomagtartójából árulja saját merch-ét – illetve egy fun fact, ami már ide nem igazán kapcsolódik, de megmosolyogtató: 2021-ben jelöltette magát kormányzónak, majdnem 40 ezer szavazatot kapott is.

Az IRL Barbie egyébként meghökkentő, hogy ezen tettei miatt népszerű, ugyanakkor elismerendő, hogyan sikerült manipulálnia az embereket ezen célja elérésében és hogy mennyire ügyesen kezeli a rejtélyt, ami körüljárja (soha nem igazol semmit, amiből kiderülne sikerének titka) a saját rózsaszín világában élő, rettentően magabiztos és ambiciózus hölgyet.

Persze belinkelhettem volna egy Wikipedia-oldalt róla (az Instagramjára azért érdemes ránézni), de fontosnak tartottam leírni, milyen is Angelyne, hogy utána rátérhessek arra, hogy a szöges ellentéteként megismert Emmy Rossum formálja meg a képernyőn – és férje, a Mr. Robot-os Sam Esmail executive poducerkedett.

Rossumot ugye már ismerhettük több helyről, de talán a blog olvasói szemében ő Fiona Gallagher, azaz a Shameless egykori főszereplője, ahol a chicago-i gettóban, mélyszegénységben próbálta felnevelni testvéreit szülei helyett, miközben önmagára szinte nem is tudott figyelni.

Rossum ehhez képest a valóságban már egy harmadik személyiségtípus, legalábbis megnyilvánulásaiból azt gondolhatjuk, éppen ezért olyan lehengerlő, ahogy eljátszotta Angelyne-t. Nemcsak a rengeteg smink és a paróka segítette, ő maga is olyan szinten át tudott lényegülni, hogy felismerhetetlenné vált, már a tekintetében sem találtam meg ugyanazt az embert, akit imádtam a Szégyentelenekben.

Rossum maximálisan odatette magát, minden mozdulatával, arckifejezésével, hanglejtésével át tudta adni Angelyne karakterét – azt megemlíteném, hogy a másfél kilós műmellek hordása mellett volt, hogy felismerhetetlenné alakították arcát is hat-hét órás munkával, valamint tanárhoz is járt, hogy hitelesen tudja elváltoztatni hangját és gyakorlatilag újradefiniálta mozgását, hogy úgy járjon, úgy forgassa a fejét, úgy mozgassa beszéd közben a kezeit, mint Angelyne.

Mellette azért mások is remekeltek (mint Martin Freeman), úgyhogy a szereplőgárdát remekül rakták össze, ahogy a sorozat nagyobb részét is. Ez pozitívan hangzik, de ha már abba gondolok bele, hogy az epizódok háromötöde tudott csak tényleg megfogni, az már kevésbé.

Amíg Angelyne átalakulását és sikerének kezdetét mutatták, hogyan is született meg az Angyalok Városának rózsaszín legendája, addig nagyon egyben volt minden. Játszottak a narrálásban rejlő kreatív megoldásokkal (ha elmesélt valamit, amire más máshogy emlékezett, láttuk úgy is), a feliratok és átvezetők is ütősek voltak és remekül építették Angelyne egyre nagyobb népszerűségét.

Amikor viszont áttértünk a későbbi évekre, amikor már nem a hirdetőtáblák voltak előtérben, hanem a színészkedés, a dokufilm és a múltjának feltárása, valahogy elszállt a varázs. Elvesztette lendületét és a fun elemeit és a karakterben is elnyomásra került a csillogás, a minden helyzetben helytállás, magabiztosság, pimaszság, amit Angelyne mutatott előtte.

Lehet, hogy ez az öregsmink miatt van, de hiányzott az az Angelyne, akivel elkezdtük a sorozatot – ezt nem Rossum hibájának vallanám, hiszen a megváltozott karaktert ettől függetlenül remekül hozta. A múlt elmesélése pedig abszolút nem illett a csillogó hercegnő történetébe, hiszen nagyon nyomasztó gyerekkort vittek képernyőre és igazán nem is magyarázták el, mitől lett Angelyne olyan, amilyen. Az utolsó percek pedig hiába voltak megmosolyogtatóak, bátran vállalom, hogy nem értem, mi történt.

Gúnyolták, hogy mégsem cameozik az igazi Angelyne? Utaltak az ufós pletykákra? Megnéztem azóta vagy négyszer a zárást, de annyira random érkezett, annyira nem tudok vele mit kezdeni, hogy hiába próbálok több értelmet is adni neki, nem jövök rá, miért éppen ezt választották.

A sorozatban egyébként a valódi, a mai napig is csillogó életet élő Angelyne is segédkezett executive producerként (és több órát tárgyalt Emmy Rossummal, hogyan alakítsa őt megfelelően), ugyanakkor bár nem hajlandó megnézni, már azt vallja, hogy hamis személyt fest le a sorozat, főleg a múltjával kapcsolatban. Ezért fontos tudni, hogy a sorozat alapja a 2017-es leleplező cikk, amiben felfedték, hogy Angelyne valójában hova és mikor született – ő ezt természetesen tagadja és saját készítésű dokumentumfilmjével majd meg tervezi mutatni.

Kár, hogy az Angelyne stílust váltott, nem hagyta meg a pink misztikát, aki magabiztosan manipulálja a körülötte lévőket, hogy népszerűbbé váljon a semmiből. Simán elnéztem volna még hasonló részeket, nem hiányzott a keserű múlt bemutatása. Azért Rossum és az első epizódok miatt viszont nem bánom, hogy áldoztam a Peacock sorozatára időt.

4 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2022. 05. 24. 16:11

Tök ugyanezt gondoltam. Az első három epizód még úgy-ahogy le tudott kötni, bár ha nem öt részes a sorozat, hanem több, akkor már az elején hagytam volna a fenébe.
Viszont az utolsó két részlet nálam totál érdektelenségbe fulladt.

Ja, és Rossum valóban nagyon jól megoldotta a feladatot.

Dohi - 2022. 05. 24. 16:51

ez a sok ‘igaz tortenet’ legtobb esetben egy 2 oras filmet se tudna erdekesen kitolteni, nemhogy 6-8-10 epizodot, de beleneztem ebbe is. pont annyire kotott le mint vartam, semmi gond, de az a furcsa, hogy 2017-ig nem derult ki rola, hogy kicsoda valojaban. biztos volt valamennyi rajongo/erdeklodo az evtizedek soran es egy ido utan mar boven volt internet meg satobbi.

human - 2022. 05. 29. 17:57

belenéztem, de ami jól hangzik papíron, a két (három) irányból elmesélése a múltnak, az valami siralmasan volt megvalósítva, iszonyat ritmustalan az első 20 perc, ki is nyomtam.

Rapguruz88 - 2022. 06. 03. 07:14

Ebben a sztoriban nem volt 5 rész, a vége ugyan ötletes volt, de mégis…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz