login |

Pilot-mustra: The Rising – 1×01

2022. 05. 31. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

A belga, vagyis flamand Hotel Beau Sejour (kritikánk) az elmúlt évek egyik legérdekesebb krimikoncepcióját szállította, legalábbis számomra, ugyanis még valamelyik számítógépes játékból volt ismerős nekem az a megközelítés, amikor a főhősnek saját gyilkosát kell megkeresnie. Azonban amikor anno végre kezdtem Netflix-en a sorozatot, elég keserű csalódás ért, ugyanis kiderült, hogy nagyon nem az én stílusom, három rész után el is engedtem inkább.

Na, az angol Sky Max tavaszi premierje, a The Rising (reméljük, hozzánk érkezni fog ősszel a SkyShowtime-ra) a Hotel Beau Sejour adaptációja. Így nyilván egyrészt izgalommal vártam, másrészt pedig volt bennem egy nagy adag szkepticizmus is érthető módon. Persze az adaptációk esetében elég egyszerű fogni a remek alapötletet és jobban megvalósítani, ráadásul az ígért noiros stílus a brit környezetben is elég vonzónak tűnt. A pilot után azonban nagyon nem tudom, hogy mitévő legyek.

THE RISING – 1×01 – 6/10

Az első rész elején egy fiatal lány tér magához egy tóban. Nem tűnik úgy, mintha tudná, hogy került oda, de nem nagyon rugózik rajta, inkább hazaindul gyalogosan, által a brit vidéken. Már reggel van, szóval azt is látjuk, ahogy a családja ébredezik, és felfedezik, hogy éjszaka nem ment haza. Tanakodnak, elkezdik őt keresni, aggódni is kezdenek, de szerencsére csak hazagyalogol a lány, pont, amikor az anyja a rendőrséget hívja. És ekkor, a 15. perc táján jön az a jelenet, ami piszok hatásos, ha az ember a semmiből nézi a sorozatot, ráadásul definiálja is azt-

Ekkor úszik be ugyanis a természetfölötti aspektus, miszerint a lány, Neve hiába beszél az anyjához, hogy megérkezett, hogy már nem kell jelentenie az eltűnését, az nem hallja, amit mond, nem látja őt, és előbb bennünk, majd Neve-ben is tudatosodik, hogy ennek csak egy oka lehet, miszerint a lány teste még mindig a tóban van, mi csak kvázi a szellemét látjuk, illetve azt a valóságot, amit ő él meg. Ez elég fura ugyanis: érzi a környezetét, mondhatni tudja használni a tárgyakat (pl. autókat nyit, motorra ül), de azokkal a valóságban nem lép interakcióba.

A kisváros elég hamar felkerekedik, hogy előkerítse a lányt, miközben mi látunk bevillanó flashback-eket egy előző napi motorversenyről, felvezetnek pár másik szereplőt, fiatalokat (pl. barát, testvér), időseket (elvált apa) egyaránt, és szép lassan egy elég terebélyes, sokszereplős puzzle rajzolódik ki előttünk, miközben tudatosul bennünk, hogy Neve szellemléte nem azt jelenti, hogy nem tud kommunikálni senkivel, hiszen előbb egy kutya veszi őt észre, majd… egy ember is meglátja.

Annak ellenére, hogy elég régen láttam az eredetit, ebben a kezdésben túlságosan is sok minden emlékeztetett arra, így konkrétan sztori szempontból semmi újat nem kaptam, de aki nulláról nézi, annak nem kell aggódnia. Gőzöm sincs, hogy a The Rising összességében mennyire fogja követni a Hotel Beau Séjour-t és mennyire indul el a saját útján (spoilerektől tartva tartottam egy hevenyészett keresést ennek kapcsán, de nem jutottam sok eredményre…), de az biztos, hogy (ahogy azt kell!) a pilot igencsak hűen (szolgaian?) az eredetire épült.

Persze voltak különbségek, hiszen eleve a címből is kiderül, hogy míg a belga változatban a főhő egy szállodában “tér magához” holtan, addig itt egy tóban, de ettől eltekintve a lényegi húzások (a kiegészítő karakterekre még kevésbé emlékszem) eléggé hajaztak az eredetire, ami kapcsán főleg az elég egyedinek ható motocross-vonal meghagyása lepett meg – ez a szál nem tudom, hogy a belga változatban mennyire lett volna lecserélhető más hasonlóra a későbbiekben, mert az tény, hogy a pilotban nem csak a verseny van kiemelve, hanem más szerepe is van a főhős motorozásának.

Összességében elég közepesnek éreztem a kezdést, de azért nem sietném el az ítéletet, mert ennek lehet, hogy tényleg csak az az oka, hogy mindvégig az munkált bennem, hogy “ezt már láttam”, és a korábbi szkepticizmusom felülkerekedett a kíváncsiságomon, és valahogy nem tudtam hangulatba kerülni. Az adaptációknál ez nagyon sokszor nem esik meg velem, de itt valamiért nem tudtam elvonatkoztatni.

Pedig szerintem a noiros, nagyon borongós beütés abszolút a helyén van, a képek és a zene is eladta mindezt, a főhőst alakító Clara Rugaard-ot sokkal jobban értékeltem, mint az eredeti halott lányát (még akkor is, ha talán utóbbihoz jobban illett a karakter), szóval ezek alapján az elsőnézőknek kevesebb problémája lenne, és a folytatásban kiderül az is, hogy az alaphelyzetet miképp fogják felfejteni, hova kerülnek majd a hangsúlyok.

A The Rising-ot szerintem nem annyira maga az ügy, a rejtély fogja eladni, hanem inkább ez a különleges, túlvilági látásmód, illetve az, ahogy a főhős megéli azt, hogy áldozattá vált. Kíváncsi leszek, hogy a gyilkossággal kapcsolatos körülmények felvázolása, a karakterháló itt is inkább szappanosan lesz komplex, mint izgalmasak, már a pilotban érezni, hogy a felszín alatt rejlik ez-az, csak azt sajnálom, hogy közel sem sikerült annyira feldobni a témát, mint mondjuk a Broadchurch-ben vagy a The Killing-ben, mely krimisorozatokban dettó jelen van a lenti képen látható motívum, amikor a gyermeke halálával szembesülő szülőt vissza kell tartani attól, hogy odarohanjon a holttesthez.

Amellett, hogy sajnáltam, hogy másodjára sem tudott jobban berántani a sztori, talán a főszereplőhöz való viszonyom most tovább meg tud tartani, mert ő mindenképpen érdekes karaktert hoz, azt pedig még érdekesebb lehet látni, hogy kvázi szellemként mihez tud kezdeni a való világban, mert kommunikáció ide vagy oda, azért elég korlátozott a rendelkezésére álló eszközkészlet. Cserébe, amikor úgymond beavatkozik vagy megjelenik, akkor az nagyon hatásos jeleneteket eredményezhet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz