login |

Conversations with Friends

2022. 06. 06. 16:50 - Írta: Shannen

9 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

Két évvel ezelőtt az év egyik meglepetés sikere volt a Normal People (Normális emberek), mely Sally Rooney azonos című regényéből készült, most pedig itt egy újabb Rooney-adaptáció, mely az írónő első könyvét, a Baráti beszélgetéseket viszi mozgóképre, ráadásul ugyanazzal a készítői gárdával a háttérben.

Ennyi alapján nem volt kérdés, hogy kötelező lesz bepróbálni a BBC és a Hulu közös sorzatát, mely itthon az HBO Max-en nézhető június 3-tól, még akkor is, ha Rooney eddig megjelent könyvei közül ezt éreztem a legkevésbé jól sikerültnek.

Azonban ahelyett, hogy rám cáfolt volna a sorozat, inkább csak megerősített abban, hogy ebben a történetben nincs meg az a plusz, sem sztori, sem érzelmek szempontjából, ami igazán hatást tudna rám gyakorolni, szemben mondjuk a Normális emberekkel, ami jóval mélyebben tudott hasonló karakterekkel részben hasonló történetet elmesélni. Ettől függetlenül nem éreztem elvesztegetett időnek a hat órát, ennek a sorozatnak is meg vannak a maga erényei, és ha elkapja az embert a hangulata, azért a lassú tempó ellenére is viszonylag gyorsan ki lehet pörgetni a részeket.

A történet középpontjában két fiatal egyetemista bölcsész lány, a visszahúzódó Frances és a szókimondóbb Bobbi áll, akiket a véletlen összesodor egy náluk jó tíz évvel idősebb művész házaspárral. Míg Bobbi a hasonlóan magabiztos Melissával találja meg a közös hangot, addig Frances a színészként dolgozó, de a magánéletben szűkszavú Nickkel kerül hamar egy hullámhosszra.

Elég hamar eljutunk erre a pontra, úgyhogy nem kerülgetem a fordulatot, a fő konfliktusforrást a Frances és Nick közt kialakuló titkos viszony fogja jelent. A fiatal lány és egy (látszólag) nem működő házasságban élő férfi kapcsolata nagyjából pont ugyanazokat a stációkat írja le, mint amit ilyen helyzetben az egyszeri néző maga elé képzel. Ez egyáltalán nem baj, sőt, igazából pont az életszerűségét erősíti a történetnek.

Bár első pillantásra egy romantikus (melo)drámának tűnhet a Baráti beszélgetések, valójában sokkal inkább egy fiatal felnőtt útkeresése ez. Egy történet arról az időszakról, amikor az egyetemistaként megízlelt szabadság egyszerre képes mámorító lenni, miközben a nagyvilágba kikerülve a valóság is arcul tudja csapni az embert. Még az olyan embert is, mint Frances, aki óvatosan közelít mindenhez, kezdve a legjobb barátjával való kapcsolatától az írói karrierjének szárnypróbálgatásáig. Aztán jön egy férfi, aki teljesen felforgatja a korábbi életét és a megfontolt döntéseknek hirtelen nyoma vész.

Amiért az én szememben ez a történet nem működött maximálisan, az az, hogy próbálták ugyan erőltetni azt, hogy ez a kapcsolat nem csupán a testiségről szól, vannak itt mélyebb érzelmek is, azonban ez egy percig nem jött át. Nem derült ki, hogy mi fogta meg Frances-t Nickben, azonkívül, hogy mennyire “helyes” és “elbűvölő”, és a férfi, a nyilvánvaló vonzódáson kívül, miért ment bele ebbe a viszonyba. Innentől kezdve pedig engem érzelmi szinten nem tudtak megfogni a látottak.

Legalábbis a romantikus szál nem tudott, de abban azért bíztam, hogy némi jellemrajzi hiányosságok ellenére érdekes karaktertanulmányokat kapunk a négy szereplőről, hiszen Sally Rooney elképesztő pontossággal képes írni a mai húszas, harmincas korosztályról. Végül azonban csak Frances kapott kellő figyelmet, igaz, az ő példáján keresztül elég széles lett azoknak a témáknak a köre, amelyeket érinteni tudott a sorozat, és amelyek nyersen és őszintén reflektáltak azokra a problémákra és helyzetekre, amelyek ismerősek lehetnek a Z generáció fiataljainak. 

Ezt a sallangmentes, realista megközelítést mindig is kedveltem, és itt is sokat hozzátett ahhoz, hogy a kissé melodramatikus történet mégiscsak megmaradjon emberinek. Aki látta a Normal People-t, annak a Conversation with Friends képi világa és fényképezése nagyon ismerősnek fog hatni. Mintha csak annak a folytatását, egyazon univerzum egy másik szeletét látnánk. Nem csak látványra, de tempóra is hasonló a két adaptáció.

Itt is két introvertált személy kapcsolatának kibontását látjuk, így hosszú monológokra senki ne számítson. Ennél a sorozatnál is igaz, hogy egy jelentőségteljes hallgatás, elharapott szavak vagy akár egy pillantás többet mond ezer szónál. Az egészet pedig itt is belengi az a hangulat, amely egyszerre modern és időtlen, ami miatt a viszonylag gyakran előkerülő chatbeszélgetések és email váltások, legalább olyan idegennek hatnak, mint nagyon is ismerősnek.

A kamera rendszeresen időzik a szereplők arcán, a rengeteg közeli miatt a színészeknek esélyük sincs elveszni egy-egy jelentben, maximálisan jelen kell lenniük. Hatalmas feladat hárult épp ezért az elsőfilmes Alison Oliver-re, aki rögtön az idei év egyik nagy felfedezettje lett nálam. Egyszerre képes hozni az átlagos lányt a szomszédból, és az elbűvölő kisugárzású fiatal nőt. Sasha Lane szintén egy izgalmas feladatot kapott Bobbi megformálásban, de összességében nem kap elég teret ahhoz, hogy igazán árnyalttá váljon a karakter. Hasonló a helyzet a Jemima Kirke alakította Melissával is, a Nicket játszó Joe Alwyn-ról pedig eleinte úgy gondoltam, hogy elhibázott színészválasztással állunk szemben, de idővel kiderült, hogy mivel a karakternek nincs igazán mélysége, ezért neki sem volt igazán mivel dolgoznia.

A Baráti beszélgetések egy jó alapanyagból lett korrekt adaptáció, olyan 7/10. Egy melodrámába oltott felnövéstörténet, ami ugyan nem tud felnőni az elődjéhez, de aki szerette a Normal People-t, az mindenképp adjon ennek is egy esélyt.

Én pedig ezek után csak abban reménykedek, hogy Rooney legutóbbi könyve, a Beautiful World Where Are You (Hová lettél, szép világ) is, mely egyértelműen az eddigi legérettebb és látszólag legnehezebben adaptálható munkája, hamarosan szintén kap egy sorozatos feldolgozást.

9 hozzászólás Ne habozz!

Dohi - 2022. 06. 06. 17:17

meg a normal people-nal is unalmasabb volt amit lattam belole (ugy masfel epizod), mikozben nagyjabol ugyanaz tortent. semmi. mindket lead szimpatikus volt, daisy a fresh cimu filmmel mar bekerult a kedvencek koze es gondolom ennek a holgynek is lesznek szerepei boven ezentul, koztuk nehany nezhetobb alkotas is elobb-utobb.

Dawnie - 2022. 06. 06. 17:25

Az első rész első 20 perce után teljesen érdeklődésemet vesztettem a sorozat iránt.

winnie - 2022. 06. 06. 17:59

(off, de daisy edgar jones kapcsán, ha valaki még kíváncsi rá, és nem kezdte el, nemsokára végre jön itthonra is a war of the worlds, ami ugye a fő sorozata volt az elmúlt években)

szk - 2022. 06. 06. 18:56

winnie:

Szerepel a most futó Under The Banner of Heaven-ben is.

Marla - 2022. 06. 06. 22:57

Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Normal people, de valószínűleg ez nem lesz annyira népszerű, mint az elődje. Talán mert nehezebb rezonálni Frances és Nick karakterével, bár nálam betalált.

“Nem derült ki, hogy mi fogta meg Frances-t Nickben” – ezzel nem értek egyet, a hasonló felismerte a hasonlót, két csendes, introvertál ember a zajos, harsány közegükben, ráadásul mindketten egy extrovertált oldalán. Már az első találkozáskor cinkosok lettek, ahogy magukra hagyták őket a vacsora alatt.

Nyilván Frances-t, mint főszereplőt mélyítették a leginkább. Nick már kevesebbet kapott ebből, de azért súlytalannak nem mondanám. Bobbit építgették, Melissának ennyi sem jutott.

Viszont mindent Frances szűrőjén át kaptunk, ami szintén torzított a narratíván. Úgy éreztem erőltetik a négyes történetét, de az igazán erős plot a Frances-Nick kapcsolat ívében volt, illetve, hogy ez hogyan hatott Frances jellemfejlődésére. Ha váltogatták volna a nézőpontokat, akkor persze más lett volna a helyzet.

Az ír hangulat megteremtése ismét kiválóra sikeredett. Frances családi hátterét is szépen, sallangmentesen ábrázolták.

Igazából ebből elnéznék egy második évadot, vajon hol lesznek pár év múlva, főleg a befejezés tekintetében.

_Peter - 2022. 06. 07. 21:10

Lehetetlen nem hasonlítani, a Normal People nálam 7 pontos volt (a második fele húzta le), a Conversations with Friends viszont csak 4 pont jóindulattal. Nehéz volt a végére érni.

NP történet is jobb, a casting is jobb. CWF nem lesz újranézős. Alison jól alakít, Joe nem kapott értelmes szöveget, így nem volt mit kifejeznie. NP mennyire berobbant a két színész, Daisy és Paul milyen komoly jelenetek és milyen kémia volt köztük! Ebből itt CWF-ben semmi nincs szerintem.

NP: nem voltak normális emberek
CWF: nem voltak beszélgetések

Frances családi háttere átjött, az egyetemi élete kevésbé. NP jobban jelen volt a stressz a beilleszkedésről, vizsgákról, ösztöndíjról.

Frances és Nick mindketten színpadon szerepelnek közönség előtt, aztán egymással beszélgetni két mukkot se tudtak, ha nem lett volna a szép kabát.
Nem volt semmi kémia, hogy mit látnak egymásban? Két hümmögésből találjuk ki micsoda lelkitársak? A szerelmi négyszög szerintem rettenetes volt. Francis kapcsolatot emleget, amikor valójában szerető, hiszen Nick nem adná fel a házasságát pedig a feleség is félrelépett korábban, Frances se tudja kit akar az exbarátnő lakótársat vagy az első férfit. Ahogy NP itt is kaptunk egy iszonyú kínos nyaralás epizódot. Senki nem szimpatikus, senki nem tudja mit akar aztán email és chat leírja mit gondol, aztán mégse. Megcsalások, megengedve félrelépés, majd számonkérés, közben tinderezés, kibékül a csajjal de a srácnak mondja menjen érte, kapcsolat vagy viszony nem tudni mit akarnak. Egyik karakter sorsa se érdekelt. Mélyebbnek akar látszani, mint amilyen.

Azt olvastam Rooney harmadik könyve is szerelmi négyszög felépítésű, ha abból is lesz sorozat nagyon jó castingnak kell lenni, hogy az első résznél tovább is foglalkozzam vele. Mert ez a recept kezd unalmas lenni.

Jobban jártunk volna Normal People folytatással.

zetevar - 2022. 06. 09. 12:41

Nem tudom, tervez-e az írónő folytatást a könyveinek, de sztem nem. Ő ezeket a nyitottan végződő történeteket nyomja. Talán nem véletlenül. Ahogy a Normal People esetében, most is úgy éreztem, hogy hiába minden szenvedés és erőfeszítés, valójában ugyanabban a pocsolyába lépnek bele a szereplők állandóan és kezdődik minden előről. Talán ez az, amit Rooney gondol az életről: a hibáinkat újra és újra elkövetjük…
Attól pedig nagyon félnék, hogy más írja a történet folytatását, tehát el kell fogadnunk ezt a koncepciót: a történet nyitva marad.

A sorozatról annyit írnék, hogy a hangulata legalább úgy megfogott, mint a Normal People, viszont nekem is voltak gondjaim a kivitelezéssel. Én sem értettem teljesen, mi tartja össze ezt a 2 embert. A könyv legalább megalapozza azt, hogyan jönnek össze, hiszen előtte hónapokig leveleznek és így már eleve közel kerülnek egymáshoz. Szóval, ami a könyv által érthető, a sorozatban egyáltalán nem. Azt még értem, mi vonzza Frances-t Nickhez, viszont ennek viszonzását egyáltalán nem. Frances ugyanis a legkevésbé sem vonzó nő. Semmilyen szinten. Tehát, amíg a könyvben megértjük, hogy Nick egy lelkileg problémás emberként a levelek útján elkezd kötődni ehhez a zárkózott lányhoz és aztán már ragaszkodik hozzá, a sorozatban ez sehol sem jön le…

Azt meg, hogy mennyire foglalkozik a mai fiatalok problémáival erősen vitatom. Régen is voltak introvertált emberek, akik nehezen nyíltak meg, régen is voltak szerelmi sokszögek. Örök idők problémája, hogy a hűtlen ember nem szívesen hagyja ott a már megszokott, szeretett életét, amiben a legtöbb dolog még jól működik. Nekem ez nem egy Z generációs történet, mert nem megy bele azokba a problémákba, amik kifejezetten a mai fiatalokat érintik.

De ettől függetlenül tetszett a hangulata és szívesen végignéztem.

Layo - 2022. 06. 09. 22:16

Teljesen felszínesek egymással a főszereplők.Sajnos meg sem közelíti a NP szintjét.

kisanna - 2022. 06. 14. 17:11

most értem a végére, hát akinek a NP tinidráma volt, annak ez is az lesz, csak kb 100x.
viccen kívül: nekem az NP nagyon betalált anno, itt most a főszereplőkkel kevésbé tudtam azonosulni, de jól meg volt csinálva, viszont a 12 részt soknak éreztem, túl volt tolva kicsit a dráma.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz