login |

Grey’s Anatomy: vége a 18. évadnak

2022. 06. 07. 21:30 - Írta: Deny

6 hozzászólás | kategória: 2021/22 finálék, kritika,

Túl vagyunk a tizennyolcadikon is! Őszintén szólva ez az évad eléggé észrevétlenül suhant el számomra, ugyanis olyan furcsán, rengeteg hosszú szünettel volt műsorra tűzve, hogy fel se tűnt, hogy húsz epizód szaladt le, pedig még hosszabb is volt ez a szezon, mint az előző.

Ahogyan azt a premier kritikájában már említettem, a Grey’s Anatomy ezen szezonja a feltámadásról és az újrakezdésről szólt, hiszen az íróknak kvázi a nulláról kellett felépíteniük az idei cselekményt, miután tavaly minden fő szálat elvarrtak a sorozat bizonytalan sorsa miatt. Ez egy kicsit rá is nyomta a bélyegét az első néhány részre, hiszen kellett pár epizód, hogy felpörögjenek a dolgok.

Egy darabig ezúttal is biztonsági játékot játszottak a készítők, hiszen nem tudhatták, hogy Ellen Pompeo hajlandó lesz-e egy esetleges 19. etapra is aláírni, de szerencsére ez alkalommal nem kellett sokat várniuk a döntése megszületésére, így idén már nyugodtan lehetett függővéges finálét írni. Valószínűleg jövőre is bizonytalanságban fognak élni, így jó eséllyel a következő felvonást is kétesélyesre kell megtervezniük.

Hacsak… de erről majd később. Lássuk inkább, mi minden történt kedvenc orvosainkkal ebben az évben spoileresen a tovább mögött!

Nem szeretném az előző évadhoz hasonlítani a mostanit, hiszen a COVID-tematika miatt az annyira különálló fejezetnek tűnt, hogy nincs értelme bármiféle összevetésnek. Helyette inkább a legutóbbi „normális” szezont venném viszonyítási alapnak, és azt kell mondjam, sokkal jobb lett az eredmény, mint két éve (ami számomra a totális mélypont volt), bár még mindig lehetne hova fejlődni.

Kezdeném a jó dolgokkal. A fő szál Meredith legújabb nagy dobásával kitűnő átívelésnek bizonyult, hiszen egy igencsak izgalmas kísérleti eljárás kidolgozását követhettük végig, arról nem is beszélve, hogy szükség esetén remek módja is lett volna a széria befejezésének. Ugyan szívesebben láttam volna Meredith-t végig Seattle-ben az állandó ingázás helyett, mégsem panaszkodtam, hiszen a minnesotai szál egyúttal visszahozta a történetbe Dr. Nick Marsh karakterét is, és nagyon örültem, hogy az írók komolyan gondolták kettejük összeboronálását, mert már négy éve is imádtam a köztük lévő kémiát, amikor Scott Speedman csak vendégszerepelt.

Az évad során egyértelművé vált számomra, hogy a férfi tökéletes partner lenne Meredith számára, és most kövezzetek meg, de nekem még Dereknél is jobb választásnak tűnik. Bár én is szeret(t)em MerDer ikonikus párosát, a duóból igazából mindig csak Mer volt a favoritom, ugyanis Patrick Dempsey karaktere gyakran idegesített állandó arroganciájával. Én annak idején egyáltalán nem bántam, hogy megölték.

Annyira jó volt látni, ahogy kibontakozik ez a sokkal hétköznapibb románc Grey és Nick között, amely Derekkel ellentétben nem óriási pillanatokra, hanem apró gesztusokra épült. Ez szerintem azért is ideális, mert nem próbálták meg überelni a sorozat egykori fő mozgatórugóját és meghatározó kapcsolatát, viszont végre lehetővé tették, hogy főszereplőnk ismét boldog legyen a magánélete terén is. Épp ezért remélem, hogy a finálé végén eléjük gördített akadály csupán egy apró bukkanó lesz kettejük viszonyában, amin hamar átlendülnek. Látva viszont a köztük lévő harmóniát, szerintem nincs miért aggódni.

A másik fő pozitívum maga a történetvezetés volt. Bár talán nem volt annyira szembetűnő, ez az évad megidézte a 14. szezon ívét, ugyanis mindkettőben fokozatosan indítottak párhuzamos hólabdákat az írók, amelyek aztán szépen lassan összetalálkoztak és egy nagy lavinát eredményeztek a végjátékban. Ha most utólag megnézitek az első részeket, meg fogjátok látni, hogy a fő konfliktusforrások magvait már az évad elején elszórták az írók, gondolok itt pl. az orvoshiányra, vagy Owen veterán történetszálára. De ugyanezzel a csepegtetős módszerrel vertek éket Maggie és Winston kapcsolatába is, hiszen a szezon második felében a lány szinte minden részben megtudott valami apróságot férjéről, ami miatt elbizonytalanodott, hogy talán túl hamar házasodtak össze a pandémia idején, sőt még a finálé vezérfonalául szolgáló vérhiányt is előrevetítették pár résszel korábban.

A 18. etap tudományos szempontból is sok érdekességet tartogatott, hiszen nemcsak Meredith Parkinson-kutatását követhettük végig nagy kíváncsisággal, de olyan szokatlan eljárásokkal is megismerkedhettünk, mint a xenotranszplantáció. Noha a sorozat sosem a tudományos pontosságáról volt híres, azt mindig is szerettem, amikor reflektáltak az aktuális orvosi felfedezésekre, kutatásokra. Ráadásul idén olyan extrém eseteket is láthattunk, amelyekért annak idején imádtuk a Grey’s Anatomy-t. Az óriáskígyós epizód például simán beleillett volna akármelyik klasszikus évadba is.

Ez a múltidézés egyébként újabb erénye volt ennek a szezonnak. Számomra ugyanis idén többször is megidéződött a régi Grace klinika. A fent említett bizarr eseteken kívül sokszor szállított igazán humoros perceket, láthattunk meglepően izgalmas epizódokat is (pl. a téli finálé és premier vagy az évadzáró), és természetesen régi arcokat is viszontláthattunk (jövőre is Kate Walsh-ot!).

A széria idén sem volt szégyellős rávilágítani pár aktuális társadalmi kérdésre és problémára, ezek közül volt amit csak említés szintjén vonultattak fel (pl. a meleg véradók kálváriája), volt amit pedig egész komolyan kibontottak, több-kevesebb sikerrel (pl. ázsiaiak elleni erőszak, eutanázia, depressziótól szenvedő veteránok stb.) Nem mindegyiket sikerült tökéletesen körüljárni, de volt köztük olyan is, ami nagyon ütős epizódot eredményezett.

Nem volt azonban tökéletes ez az évad sem. A kissé lassú kezdés mellett talán a túlzsúfoltságot tudnám említeni a legnagyobb hibaként. Egyszerűen hemzsegett az évad a random vendégszereplőktől és mini-történetszálaktól, amelyeknek végül aztán semmi jelentősége volt. Pl. mi értelme volt behozni Dr. Wright karakterét, aki pár részen át kínos szituációba került Bailey-vel, majd pedig el is tűnt a színről? Winston testvérének szálánál is komolyabb következményekre számítottam, de aztán gyorsan lerendezték az egészet, pedig lehetett volna belőle nagyobb izgalmakat is kihozni. Arról nem is beszélve, hogy az évadnyitóban bemutatott, igen ígéretes karakternek tűnő Dr. Michelle Linből később alig láttunk valamit. Remélem, őt előléptetik legalább visszatérő szereplővé, és kicsit jobban is megismerhetjük jövőre.

Negatívumként hoznám még fel Krista Vernoff újabb retconolásait, aki ismét saját magát köpte szembe pár írói húzásával, gondolok itt pl. Jo és Link kapcsolatára. A két karakter korábban egyértelműen kijelentette, hogy viszonyuk mindig is plátói volt, erre most hirtelen elkezdtek vonzódni egymáshoz. Ennek a szálnak az áldozata lett nagy sajnálatomra Link és Amelia párosa, de annyira nem bánkódom, mert legalább nem akkor dobták be ezt az ötletet, amikor Justin Chambers még szerepelt a sorozatban. Így meg tudok békélni azzal is, ha Jo és Link összejönnek. Amelia pedig talán lelki társra lel az évad egyik új szereplőjében, Kai Bartley-ban, akit jó eséllyel jövőre már állandó szereplőként láthatunk viszont.

Hasonló módon másították meg az írók Owen és Teddy eutanáziához való viszonyulását is, de itt talán még meg lehet magyarázni a helyzetet azzal, hogy Dr. Hunt saját háborús élményei miatt talán másképp viszonyul egy szenvedő katona kéréséhez, mint egy rákos pácienséhez. Az ő száluk viszont elég nagy csavart hozott a fináléba, hiszen kiderült, hogy a férfi gyógyszerekkel segített depressziós veteránokat a halálba, így most Altmannal és a gyerekekkel együtt menekülniük kell a hatóságok elől. El sem tudom képzelni, hogy hogy tudják őket a sorozatban tartani ezek után, mert elvileg egyiküket sem írták ki. Kevin McKidd már meg is erősítette a Facebookon, hogy nem kell búcsúznunk tőle. Az biztos, hogy ebből ki lehet hozni egy izgalmas bírósági szálat, de remélem, nem azt kell majd néznünk, ahogy államból államba menekülnek Teddy-vel.

Röviden kitérnék még a mérföldkőnek számító 400. epizódra is, ami egyben az évad utolsó részeként is szolgált. A készítők gondoskodtak a nosztalgiáról, ugyanis leporolták a sorozat klasszikus slágereit, és visszahozták Jackson és April karakterét is. Utóbbiak visszatérése mondjuk sok célt nem szolgált, de nem is volt zavaró. Illetve meg kell még dicsérnem a flashbackek zseniális alkalmazását: rengetegszer láttunk már bevágásokat korábbi jelenetekből, de most fantasztikusan állították párhuzamba a régi felvételeket az aktuális eseményekkel. Az epizódvégi visszatekintés a Chasing Cars-feldolgozására pedig mindent vitt!

Hihetetlen micsoda utat járt be Meredith 18 évad alatt, épp ezért volt szívfacsaró látni, ahogy az egész kórház ellene fordult a semmiért. Nem ő tehet a program bedőléséről, az pedig szíve joga, ha végre maga mögött akarja hagyni a múltat, és új városba költözni. Bailey és Webber viselkedését kritikán alulinak és már-már karaktergyilkosnak találtam, és ezek után nem tudom, hogyan tudnák jóvá tenni tettüket. A rengeteg tragédia ellenére is ez lehet az egyik legszomorúbb dolog, amit Meredith-szel tettek az írók, hiszen hiába lett most sebész-főorvos, ha azt a titulust szinte erőszakkal, akarata ellenére sózták rá. Ellen Pompeo viszont hosszú idő után újra nagyot villantott játékával, ami talán annak is betudható, hogy állítása szerint most kifejezetten izgalmasnak találta a történetet, és a rövidebb évad is sokat dobott az egész stáb munkakedvén.

Itt kanyarodnék vissza a bevezetőben említett „Hacsak…”-hoz. Noha nem hiszem, hogy a készítők megállnának a 20. évad előtt, a finálé befejezése eléggé elgondolkodtatott. Annyira jó felütésnek tűnik egy zseniális befejező évadhoz, hogy őszintén azt se bánnám, ha bejelentenék a nyár folyamán, hogy a 19. szezonnal véget ér a Grey’s Anatomy. Óriási potenciált látok benne, amit talán kár lenne kihagyni, mégha 50 évig is el tudnám nézni a sorozatot. Talán a készítők már tudnak valamit, amit mi még nem?

Nagyon kíváncsian várom a folytatást, bár nem szeretnék túlságosan lelkesedni, mert a 15. évad után is csettintve álltam fel, hogy aztán totálisan pofára essek a folytatással. Mindenesetre elég durva resetet nyomtak most az írók, ami nem semmi egy 18. évében járó sorozattól. Sarah Drew szavait idézve: „Fogalmam sincs, innen hogyan tovább.” De talán pont ezért is lehet még mindig képernyőn a Grey’s Anatomy, és ezért szeretik még mindig olyan sokan, mert mindig tud meglepetést okozni.

Az évadot is ugyanazzal a 7,5/10-zel értékelném, mint amit ősszel a premierre adtam. Bízom benne, hogy jövőre még magasabb is lehet ez a pontszám, de nem szeretném elkiabálni.

6 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2022. 05. 28. 14:33

Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett a 400 résszel/fináléval. Próbálták építeni a hangulatot, jöttek a montázsok a múltból, de nem sikerült elérni a tetőpontra. Valószínűleg ha nem Jackson és April jöttek volna, hanem valaki(k) a kezdetekből, akkor nagyobbat üt, de azt se mondanám, hogy rajtuk úszott volna el bármi is. Sőt April szolgáltatta számomra a legviccesebb jelenetet, ahogy ment a sürgősségire, mint Pavlov kutyája, hiába nem is dolgozik már itt :D

Owen és Teddy szálával kizárólag akkor leszek elégedett, ha távoznak, és ez volt a búcsú. Ezt az eutanáziás szálat nagyon meggondolatlanul közelítették meg az írók. Fontos téma, alapvetően jó, hogy bedobták, de ritka hülyén sikerült megvalósítani, és két karaktert kell vele együtt kukázni, mert ezt így nem lenne szabad tovább forszírozni, visszacsinálni meg már akkor sem lehetne, ha Bailey nem szerez róla tudomást.

Egy pillanatig azt hittem, hogy ennek a párját akarják megcsinálni Schmidtel is, aki a tiltás ellenére a saját vérét is levette volna, és már fogtam is a fejem. Szerencse, hogy másik irányt vettek fel végül, mert abból a sarokból se tudták volna már kiírni magukat.

Ha nem tetszik egy szabály, akkor tegyél azért, hogy megváltozzon. De ezt nem a megszegésével fogod elérni! Ez egy nagyon destruktív üzenet! Lásd Owenék rettenetes példáját, amit sikerült képernyőre vinni…

A végére szép kis exodust hoztak össze. Amit mindenképpen kiemelnék még, hogy Meredith-szel mennyire mérhetetlenül igazságtalanok voltak, és milyen csúnyán a nyakába varrták az egész kórházat. Persze, én is azt szerettem volna látni, hogy egyszer ő vezeti majd, de nem úgy, hogy igazából el szeretne menni és tulajdonképpen érzelmi zsarolással odaláncolják a főnöki székhez. Az a mondás jutott eszembe róla, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában. Bailey és Webber időnként még mindig úgy próbálnak uralkodni felette, mintha még mindig a tanítványuk lenne, nem pedig egy díjnyertes, elismert szakember, aki nem tartozik senkinek semmivel.

Hirtelen ennyi gondolatom támadt, de majd ha megjön a kritika, biztos eszembe jut még pár.

Nemkati néni - 2022. 06. 07. 23:27

Hány éves most akkor Meredith Grey?
Verzió 1: az eredeti script szerint 32 éves a sorozat kezdetén.
Verzió 2: azt állították, hogy 1983-ban 5 éves volt.
Verzió 3: a 10. szezonban kórházi karszalagot viselt, amelyen 1981 augusztusa állt.
Képlékeny “képregényes időt” alkalmaznak (ezt Stan Lee definiálta így, amikor Peter Parker koráról vitatkoztak az olvasók)?

Deny - 2022. 06. 07. 23:46

Nemkati néni: A sorozat idővonala egy katyvasz, de a legfrissebb, hivatalos verzió a második. 78-ban született Meredith, ezt akkor mondták, amikor megjelent Maggie karaktere.

Juice - 2022. 06. 11. 09:28

Szerintem most 45 éves lehet a történet szerint. Derek halála után majd egy év eltelt néhány részben és 26 volt, mikor kezdte a rezidens éveit.. Az évadból nekem nagy csalódás volt Hayes kiírása, neki szurkoltam. Aztán pár mondattal elintézték, hogy próbálkoztak, de a gyerekek miatt nem ment… Nekem Nickben van valami megmagyarázhatatlan ellentmondás, pedig mikor először találkoztak annak idején Mer-rel pár rész erejéig, nagyon szimpatikus volt. Remélem visszajön még Hayes és felforgat mindent.

Deny - 2022. 06. 11. 12:40

Juice: Nem hiszem. A színész azt nyilatkozta, hogy ő mindig csak pár évadot szeret csinálni egy sorozatból, aztán továbblép. Szerintem ezért is vetették el végül az ő kapcsolatukat. Amikor a távozása után készítettek vele interjút, nagyon érződött róla, hogy nem igazán jelentett neki sokat ez a szerep.

Cegtli - 2022. 06. 13. 19:11

Mikor beindult a Chasing cars arra gondoltam: már megint A DAL. Ki fog meghalni?

Amúgy borzasztó volt ez az évad, mindenki csak picsog és vergődik.
Reméltem hogy Sandra Oh megjelenik az utolsó pillanatokban

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz