login |

Pistol

2022. 06. 07. 15:50 - Írta: human

3 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

A rockzene csak újabb tömegszedáló eszköz lett, de jött a vízió, hogy ezt az elfeledett, vagyis figyelembe sem vett korosztály dühével fel kell rázni a picsába. Ha minden ellened van, akkor lázadni kell!

A FX sorozata Danny Boyle rendezésében és Craig Pearce (főleg Baz Luhrman alá dolgozó író, az idei Elvis film is hozzá köthető részben) készítésével érkezett. Az egész 6 rész, de pénteken éjjel gondoltam megnézem a pilotot, írok róla, aztán majd nyugisan haladok vele. 2 nappal később megvolt az egész, olyan hangulatbomba.

Azt hiszem már a címből és bevezetőmből is látható lehet, hogy a Sex Pistols zenekar megszületéséről, és sajnos megszűnéséről szól. Mindezt egy hagyományos “zenefilm” történetként kell elképzelni, nem is lep meg Craig Pearce neve, avagy az alapítótag menedzsert talál, kis változások után már dalokat írnak, aztán fellépnek és a többi. A szétesésük is nagyon megszokott zenefilmes módon zajlik.

Viszont az egészet a punk életérzés hatja át, hiszen egy “láthatatlan generáció”, a munkásosztály tagjai mindannyian, és úgy érzik nem szól nekik semmi, így megcsinálják a saját zenéjüket (idézőjel?:), amivel iszonyat tömegeknek adnak hangot.

No future, no future for me
No future, no future for you

Ami mindenképpen átjön a sorozatból az a mocskos, de határtalan energia és agresszió. Az igazi élvezethez el kell tudni viselni a punk zenét (szeretni nem kötelező), de ahogy megszületnek a számok az mindenképp szépen van felépítve. Egyszerűen jó nézni, ami meglepő, hiszen tele van kilátástalansággal a korszak, de az említett séma mindenképp finomítja az előadást.

A megvalósítás kapcsán az egyetlen fennakadásom, hogy minden iszonyat mélységgel van előadva, alig van benne természetesen párbeszéd, inkább egy felvetésre valaki levág valami fennkölt szöveget a küldetéstudatról van hasonlóról. Ez egy kicsit művi benne párszor, de azon kívül le a kalappal. És igen, nekem a 4:3 képarány bejött, hiszen kreatívabbnak kellett lenniük a beállításokkal, kellett a “videókamerás lázadás” hangulathoz, még ha nem is vették tényleg filmre, hanem csak durva promist filterrel dolgoztak.

Az alakítások enyhén szólva is meglepetek, Toby Wallace a The Society után most villantott az alapító.. gitárosként. De az énekes Johnny Rottent alakító Anson Boon is elkapott, bár neki volt talán a legkönnyebb dolga, és a legtöbb humor is hozzá volt köthető. De Sydney Chandler, mint Chrissie Hynde (aki később a The Pretenders-t csinálta, ha valaki nem punkot akar hallgatni utána) atyaég! Mindez Boyle dirigálásával remekül összeáll.

Nem számítottam rá, hogy ennyire el fog kapni a sorozat. Tetszettek az előzetesei (a címkén mind ott van), és Danny Boyle miatt mindenképp be akartam próbálni, de ahogy indult magam sem hittem el teljesen, hogy beránt, annyira… undorító volt néha, amit láthattunk, de utána már érdekelt a csapat sorsa, és hát, működött a berántás a döcögő 20-30 percen átlépve.

A sorozat szerkezete nagyon kényelmes, emiatt simán tudnám bárkinek ajánlani, aki kíváncsi a rock zene történelmének egy darabjára (a Bohemian Rhapsody-nél mindenképp pontosabb:), de azért a körítés mégsem annyira tipikus.

I’M A LAZY SOD.

3 hozzászólás Ne habozz!

irgum76 - 2022. 06. 08. 08:30

méltatlanul alul kommentelt poszt
(és egyéb gyorskommenteket)

nekem is tetszett
az első rész nem volt valami nagy szám de hát meg kellett alapozni
és Bowie sokat dobott rajta

jók voltak az arányok a komoly és mókás jelenetek között
kb minden második mondat mehetett volna a hét idézetébe
de ott voltak ugyanakkor olyan jelenetek mint a 3. részes szatyor

ja és imádom ezt a brit “akcentust” szlenget

engem is meglepett a képarány, minőség 4K-ban néztem de minek…
viszont nem zavart mert nem ez volt a lényeg

ami zavart azt már leírtam korábban:
Thomas Brodie-Sangster a menedzser szerepében
egy pillanatig nem sikerült komolyan vennem egyszerűen megmaradt kisfiúnak és nem lehet rá férfiként tekinteni

én jól szórakoztam ezen a kis sorozaton
jöhet egy ilyen a Ramones-ról is :)

human - 2022. 06. 08. 13:34

irgum76: igen, ez kimaradt, Malcolm tényleg nem volt komoly pedig annak kellett volna lennie,

Adam - 2022. 06. 08. 20:20

Olyan volt amilyennek egy nyálpop fiúzenekar történetét képzelném:

Pénzember összerakja a zenekart előre kitalált imidzzsel. A kinézet, hírverés és a pénz a legfontosabb, a zene másodlagos. A góré ha kell kirakatja a bandából az egyik tagot, ha kell átírja a számcímet a hátuk mögött.
A tagok viselkedése is kiábrándító és sokszor baromi unalmas az egész.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz