login |

Pilot: Our Blues – írta Scat

2022. 06. 16. 15:50 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika, pilot-mustra,

Néhány hete indult Netflixen, az eredeti sugárzáshoz képest majd’ kettő hónap késéssel, az Szigeti történetek (szerintem korrekt lett a magyar cím), ami egy újabb dél-koreai dorama, ami Dél-Koreában korrekt siker, műsoridőben folyamatosan nyer a sávjában nézettségben.

Már premierkor akartam róla írni, de épp benne voltam a Start-Up-ban (amiről szintén lesz évados kritika), ezért félretettem. Aztán végül azzal párhuzamosan belenéztem ebbe is és érdekes kontrasztot nyújtanak egymáshoz képest.

Úgy vettem észre az utóbbi időben, hogy a legtöbb doramában, hiába húszasok vagy harmincasok a szereplők, rengetegszer lyukadnak ki oda a karakterek, hogy tinédzserként viselkednek. Az egyik főszereplő általában egy mamlasz, ez pedig a cselekményt el szokta vinni a gyerekesebb irányba. Persze nem állítom, hogy mind ilyen, ne értsetek félre, csak ez egy jellemző klisének tűnik.

Az Our Blues nem ilyen. Az első kettő rész alapján felnőttekről szól, középkorúakról, akiknek a problémáik, a gondjaik, az örömeik olyanok, amiket elképzel az ember, ha érett személyekre gondol. Pénz, család, magánélet, és ami talán a legmeghatározóbb, és amivel én is a leginkább tudtam azonosulni, az elszalasztott lehetőségek feletti bánat.

A szereplőknek úgy tűnik, hogy nem gyerekes problémáik vannak, hanem életszagúak, olyanok, amiktől akár ez egy európai vagy amerikai sorozat is lehetne. Szerencsére ez nem egy melodráma, eddig ügyesen sikerül egyensúlyozni a meggyötörtség érzése és a jó emlékű, vidám pillanatok között.

Erre írja a Netflix azt a besorolást, hogy „slice of life”, amire ezúton kérem az olvasókat, hogy találjunk ki egy jó magyar kifejezést rá. Amíg ez nem történik meg, addig maradok a hétköznapinál/hétköznapiságnál. Mert hétköznapi dolgokról szól, ahogy a történet szereplői is azok. Nem dúsgazdag mágnások, se nem ágról szakadt szegény emberek, hanem hétköznapiak.

A cselekmény szerint a főszereplőt, Han-su-t áthelyezi a bankja a Csedzsu-szigetre, ami amellett, hogy a doramák egyik leginkább klisés helyszíne (ahogy nálunk minden út Rómába, úgy arrafelé minden út a Csedzsura vezet), egyben a szülőhelye is, ahonnét évekkel ezelőtt távozott, és ahol azok a barátai élnek, akiket évtizedek óta nem keresett.

Közben kiderül, hogy hatalmas adósságai vannak, minden pénzét, ingatlanát, vagyonát a gyereke golfkarrierjére fordította, aminek még mindig nincs gyümölcse. Eközben szépen lassan mindenkitől elidegenedett, a feleségétől, a lányától, a testvéreitől és szüleitől is. Magára maradt, és ezt nem érezheti át rajta kívül senki, mert mindenki csak a szerencsétlen vesztest látja benne.

Ekkor helyezi át a munkahelye őt a csedzsui bankfiókjába, ami bár nem egy kifejezetten kicsi sziget (három és félszer akkora, mint Budapest), mégsem lakják igazán sokan (kb. 600.000-en). Miközben pedig találkozik régi ismerőseivel, elkezd dolgozni benne a felismerés, hogy több is lehetne az életében, mint a folyamatos pénzszerzés, amivel csak adósságból adósságba kergeti magát.

Mikor ezt írom, akkor már több rész is elérhető kettőnél, és az epizód címek alapján (mert vannak!) nem végig Han-suról lesz szó. Úgy tűnik, hogy ez egy antológiaszerű sorozat, amiben a helyszín és a társaság közös, de a különböző részek más-más szereplőket helyezi majd előtérbe, mint mondjuk Az elit alakulatban.

Nekem ez első elgondolásra tetszik. A Hometown Cha Cha Chában (szintén lesz róla írás) is, bár megismerhettük a kisvároska több lakóját, sosem váltak  többé mellékszereplőknél. Itt talán másképp lesz, igaz, az első kettő rész alapján még senki sem igazán szimpatikus annyira, hogy nagyon kíváncsi legyek rá.

A történetben egyébként kapunk múltban játszódó szálat is, ahol eddig Han-su iskolaéveinek egy részét láthattuk, hogy mennyire más volt gyerekként és ahogy ő fogalmaz, „meggyötört” felnőttként.

Aki egyébként egy olyan történetet szeretne látni, amiben a főszereplő visszakerül a középiskolába egy időutazás keretein belül, ahol lehetősége adatik megváltoztatni minden hibát, amit szerinte elkövetett, amitől rosszabb és szomorúbb lett az élete, annak ajánlom a ReLife animét, amiről már régóta akarok írni, de végül sosem jutok el odáig. Talán egyszer.

Meglepődtem, mikor láttam, hogy az évad a megszokott tizenhat résszel ellentétben húsz epizódos lesz, de végül is könnyen elképzelhető, ha valóban antológiaszerű lesz, hisz akkor a több szereplőre több idő kell.

Nekem eddig tetszik, és bár így, hogy valószínűleg változni fognak a főszereplők a részeken belül, benne van a pakliban, hogy olyan történetszálba botlok, ami fikarcnyit sem érdekel, de megkockáztatom. Az eddigi kettő rész alapján 7/10-re tartom.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz