login |

Grace and Frankie: a 7. évad

2022. 06. 21. 15:50 - Írta: Shannen

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Nemrég leköszönt a Netflix leghosszabb ideig futó saját gyártású sorozata. Igen, ez volt a Grace and Frankie, a Friends készítőjének komédiája, mely egyszerre volt jutalomjáték négy közkedvelt veterán színésznek, megkerülhetetlen produktuma a 75 év feletti generáció reprezentációját erősítő nem túl széles sorozatos palettának és mindenekelőtt remek szórakozás minden korosztály számára.

Elsőre talán meglepő lehet, hogy miért pont a nyugdíjas éveikben új életet kezdő ex-házaspárokról szóló sorozat tudott ilyen sokáig megmenekülni a Netflix hírhedten könyörtelen kaszása elől, valójában azonban ha az ilyen családi komédiák humora elkapja a nézőket, akkor arra építve igazából bármeddig elhúzható a történet, főleg, ha emellé még szakmai elismerések is társulnak (lásd Emmy-jelölések).

A Grace and Frankie humora pedig nagyon könnyen fogyasztható, és bár sokkal kendőzetlenebb és direktebb, mint a Jóbarátok, azonban Martha Kauffman stílusa így is könnyen felismerhető. Ráadásul az egészet átjárta az a felszabadultság, ami együtt jár egy bizonyos korral, amikor már nincs helye köntörfalazásnak, amikor a gyerekek már felnőttek, és jó esetben van olyan egészségi állapotban az ember, hogy elkezdje úgy élni az életét, ahogy mindig is akarta.

Persze a sorozat elején ez a nagyon pozitívan hangzó boldog nyugdíjas évek elsősorban Grace és Frankie ex-férjeire vonatkoztak, akik több évtizedes titkolózás után nem csak coming out-oltak a család előtt, de azt is felvállalták, hogy egy párt alkotnak. Emiatt pedig a két nő, Grace, a sikeres üzletasszony és a hippi-életérzést még mindig magáénak valló Frankie, akik mindig is nehezen viselték egymást, kénytelenek a közös tulajdonban lévő tengerparti házban összeköltözve új lapot kezdeni és túlélni egymás társaságát.

Nem meglepő módon a kezdeti ellenszenvből idővel barátság (megspékelve némi üzleti partnerséggel) lett, sőt, valójában ennél is többet jelentett a kapcsolatuk, igazi lelkitársak lettek. Az ellentétek vonzzák egymást, ugyebár. Grace és Frankie pedig a lehető legkülönbözőbb módon tekintenek az élet dolgaira, de pont ezért működik ennyire jól a párosuk. A több évtizedes házasságaik kudarcba fulladása közös alapra helyezi őket, ahonnan aztán egymást kiegészítve építik fel újra az életüket, kezdenek egymáshoz csiszolódni, közös üzleti tervekbe vágni és úgy egyáltalán magukévá teszik a “ketten a világ ellen” attitűdöt, amit persze időnként a “ketten egymás ellen” hozzáállás pezsdít fel.

Mert, ahogy minden házasságban (és a két nő kapcsolatát nem lehet nem szimbolikus házasságként felfogni, ahogy arra többször is utalnak az évadok alatt), úgy itt is előfordulnak kisebb-nagyobb veszekedések, viták. Némelyik komolyabb, de a legtöbbje egészen komolytalan, ellenben remek egysorosokat és visszavágásokat tud magában hordozni. A két színészlegenda, Jane Fonda és Lily Tomlin, mindezeket zsigerből úgy csapja oda a másik elé, hogy azt minden pillanatában öröm nézni.

A tovább mögött folytatom,

Az évadok során ha nem is tabudöntögető, de mégis ritkán feldolgozott témákat jártak körül a karaktereken keresztül. Elég csak az alapfelvetésre, az időskorban kötött barátságokra gondolni, de kiemelt szerepet kapott a 75 év felett megélt szexualitás, az idősebb nő-fiatalabb férfi kapcsolat, a korral együttjáró fizikai elgyengülés, és nyugdíjasként új vállalkozás(ok) indítása. Az ambíciók ugyanis nem kopnak el az évek során, csak átalakulnak.

Míg a sorozat gerincét a két nő barátsága adja, addig az évadok előrehaladtával egyre több figyelmet kapnak az ex-férjeik, Martin Sheen és Sam Waterstone imádnivaló alakításában, akiknek a mikrotörténetei ugyan sose tudtak úgy megszólítani, mint Frankie-ék esetében, de tény, hogy azért a készítők igyekeztek szórakoztatóvá tenni az ő szálaikat is. Két válóperes ügyvédről van szó, akik nyugdíjas éveikre maguk mögött hagyták a komoly, könyörtelen jogász szerepét és egyikük a helyi közösségi színház társulatában igyekszik meghódítani a világot jelentő deszkákat, míg másikuk a midnennapi csodákat próbálja megélni.

Igazi családi sorozatról van szó, így a felnőtt gyerekek sem hiányozhatnak (az unokák évadonként talán kétszer, ha említve vannak, velük már nem nagyon lehetett volna mit kezdeni érdemben), akik eleinte csak üde színfoltként tűnnek fel, ám végül az utolsó szezon végéről visszatekintve mégiscsak elmondható, hogy sikerült velük is egy szép utat bejárni, a karakterfejlődés itt is jelen volt, leglátványosabban talán Grace lányai tekintetében (és itt jegyezném meg, hogy June Diane Raphael mennyire remekül képes volt csúcsra járatni a gonoszkodó beszólásokat), de a fiúk is összeszedték magukat a sorozat végére.

Voltak persze hullámhegyek és völgyek az évadok során, de utóbbiakból mindig sikerült méltósággal kimászniuk a készítőknek, és egy-egy új szereplővel vagy plot twisttel felfrissítették a történetet. Ugyanez igaz volt az utolsó évadra is, aminek az első néhány részét ugye még tavaly ősszel kaptuk meg és én rögtön rá is hangolódtam, azonban a tavaszi visszatéréskor néhány epizód után kicsit elvesztettem a lelkesedésem. Valószínűleg az játszhatott közre, hogy idén sokkal többet sírtak a szereplők és sokkal több komolyabb, érzelmesebb témát boncolgattak, mint az előző hat szezon alatt összesen.

Ez pedig kicsit rányomta a bélyeget az alapvetően feelgood hangulatú sorozatra. Szerencsére azt a készítők már évekkel korábban kijelentették (és én hittem is nekik), hogy egyik karaktert sem fogják megölni a sorozat vége előtt. Ez ugye aszereplők életkorát tekintve teljesen valid fordulat is lehetett volna. Azonban így is a halál lett az évad második felének fő témája, ami, mondom, teljesen érthető, csak nem esett annyira jól nézni ezeket a nehezebb pillanatokat.

Persze nem ment át drámába, sőt még dramedy-be sem a Grace and Frankie, és a záróepizódok így is kifejezetten erősek lettek. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a 7×14 egy egész epizódnyi magyar jelenlét volt, hiszen a rész arra volt felfűzve, hogy Grace mindenáron a gyerekkori kedvenc ételének, a csirkepaprikásnak a receptjét akarta felkutatni.

A fináléban aztán, melyben még egy, szinte elvárt, cameora is sor került, minden benne volt, ami a sorozat esszenciáját adta. Mindenki visszatért, aki számított, körbenézhettünk még egyszer az ikonikus San Diego-i tengerparti nyaralóban, és pont annyira lett megható a befejezés, mint vicces.

Egy ikonikus sorozatos párostól búcsúztunk, de szerencsére a Netflix-nek hála bárki bármikor könnyen újrázhatja, vagy tehet vele egy próbát. Én biztos vissza fogok még térni ennek a két nőnek a valószerűtlen barátságát bemutató sorozathoz.

2 hozzászólás Ne habozz!

Deny - 2022. 06. 21. 17:57

Nagyon szerettem és hiányozni fognak. Frankie nálam rendszeresen visítva röhögős pillanatokat szállított, de Brianna is nagy kedvencem volt. Engem a férfiak színházi szála sokszor untatott, éppen ezért örültem, hogy idén egy komolyabb fordulatot dobtak be az írók számukra a memóriavesztéssel. Illetve kiemelném még Joan Margaretet, aki fantasztikus mellékszereplőnek bizonyult, rajta is rengeteget nevettem.

És most, hogy van Disney+, tuti meg fogom nézni a 9 to 5-ot is, mert még sosem láttam, viszont ezek után kötelezőnek és kihagyhatatlannak érzem.

Snoopyzit30 - 2022. 06. 21. 20:11

Nagyon szerettem a sorozatot ,és bár voltak hullámvölgyek valóban, de örülök, hogy mindig maradtam, mert a gyengébb részek után is magasságokba tudott emelkedni a sorozat.
Jane Fonda és Lily Tomlin egyszerűen fenomenálisak voltak együtt, de én Martin Sheen karakterét is imádtam, akit persze Sam Waterstone jól ellensúlyozott.
A gyerekeik témái sokszor untattak. A Briannát alakító színésznőben talán még lenne több potenciál, de ebben a szerepben nem tudta megmutatni, ahogy a többi gyerek is csak biodíszlet volt sokszor.
A sorozat nekem igazán az öregség pozitív oldalát bemutató példaként fog megmaradni, bár sokszor eszembe jutott, hogy a magyar kisnyugdíjasnak nem az a legnagyobb gondja, hogy a beach house-ban éppen mit csináljon vagy milyen üzletet indítson be, hanem hogy miből fizeti ki a gyógyszert, meg a rezsit. Azt is tudjuk, hogy egy meleg párnak milyen sorsa lehet a jelen Magyarországában, szóval ez a sorozat mindenképpen üde színfolt volt a liberálisabb (értsd. 21. századi, modernebb) életfelfogásával, a szókimondásával.
Azt is remekül bemutatta – az unokák szerepeltetésének direkt mellőzésével – hogy egy nyugdíjasnak nem csak az unokák jelenthetik még az élet értelmét, hanem lehet azon kívül más értelmes dolgokat is csinálni, nem csak várni a halált.
Valószínűleg én is azok közé tartozom majd, akik újranézik a sorozatot, a poénok és a feelgood érzés miatt megéri.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz