login |

Hometown Cha Cha Cha – írta Scat

2022. 06. 30. 15:50 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika,

Három rejtély van Kongdzsinben. (…)
Az első: miért vált el Yeo asszony és Chang úr? (…)
A második: Hong főnök hol volt öt évig? (…) Érdekel mi a harmadik rejtély?

Nehéz nem szentimentálisnak lenni egy dorama írásánál, főleg, ha maga az adott sorozat is az. Azt hiszem, új, kedvenc zsánert találtam magamnak a Netflixnek köszönhetően. Bár igyekszem megválogatni, hogy mibe kezdek bele, mert azért a többségében több mint egyórás részek esetében kicsit már fájna, ha kiderülne, hogy hát nekem ez a dorama nagyon nem jön be. És a tavalyi Tengerparti szerelem (a magyar címek csak azért érdekesek, mert meglepően sokban szerepel a szerelem szó) nagyon bejött. 9,5/10-nyire.

Anno az Egy tavaszi éjszaka után mindenképpen szerettem volna egy újba belekezdeni (bizony, ez az írás már régóta érlelődik), és ez volt a következő, ami felkeltette az érdeklődésemet. Kedvelem a kisvárosi miliőt, sok benne a lehetőség és ha sikerül ügyesen felhasználni, akkor engem azonnal meg lehet vele nyerni. Nos, itt sikerült, de ezen kívül még jó pár más dologgal is.

A történet felütése szerint Hye-Jin fogorvosnő egy szöuli klinikán, azonban egy nap az igazságérzete miatt végül felmond, ám volt főnöke igyekszik ellehetetleníteni azt, hogy másoknál elhelyezkedhessen. Közvetlenül ezután, elhunyt édesanyja születésnapjakor elutazik egy kisvárosba, Kongdzsinba, ahová sokat jártak annak idején.

Itt rengeteg minden történik vele aznap, de végül kiderül, hogy ott már évek óta nincs fogorvos. Él a lehetőséggel és saját praxisba kezd a városkában, ahol folyton belefut a korábban megismert Hong főnökbe, aki amolyan ezermester a környéken. Mindent megold, mindenkinek segít, míg a doktornő épp az ellenkezője, a jó kereseti lehetőséget látta meg a városban, az emberek nem különösebben érdeklik.

Ahogy a Netflixes leírás írja, ketten szöges ellentétei egymásnak, ám minél több időt töltenek együtt, annál inkább kiderül, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és hogy kiválóan kiegészítik a másikat.

Gondolom nyilvánvaló, hogy a történet arról szól, miképp szeret egymásba Hye-Jin és Hong főnök és hogyan tudnak segíteni a másikon, úgymond jobb emberré tenni egymást. Bevallom, nagyon klasszul sikerült ezt tálalni, tetszett, hogy az egész egy folyamat, nem pedig bakugrásokkal jutunk oda (ahogyan például az alapjául szolgáló 2004-es, Mr. Handy, Mr. Hong című filmben), hogy hopp, már együtt is vannak.

A forrásanyagot egyébként jócskán kiegészítették, köszönhetően annak, hogy bár másfél órás az a film, mégis ide-oda ugrál a cselekménye. Sőt, az az igazság, hogy ott nem is értem miért szerettek egymásba a szereplők, egyik ellenszenvesebb volt, mint a másik. Érdekes egyébként megnézni amiatt, hogy lássuk, egy középszerűnek is csak jóindulattal nevezhető filmből hogyan lehet egy nagyszerű sorozatot készíteni. YouTube-on angol felirattal elérhető.

A tovább mögött folytatom.

Egyébként a Hong főnököt alakító színészt külön kiemelném. Kim Seon-Ho nagyon karakteres színész, elképesztően jól áll neki ez a csibészes, magabiztos, lezser karakter. Először csak azt hittem, hogy az írás miatt lett ilyen jó a szerep, de azóta belekezdtem a Start Up!-ba is, (ott is főszereplő) és rá kellett jönnöm, hogy a színész az, aki nagyszerűen játszik. Magára vonja a figyelmet és élvezet nézni a játékát. Nagyon remélem, hogy a jövőben még több sorozatban láthatom!

Visszatérve, a sorozatban van íve az ismerkedésüknek, és ezt az ívet én roppant szívesen néztem. Mert míg Hye-Jin abban segít, hogy önmagára is gondoljon, hogy megértesse Hong főnökkel, hogy ő is lehet boldog, nem kell élete végéig vezekelnie, bánkódnia korábbi tettei miatt, addig utóbbi abban segít a fogorvosunknak, hogy az emberekre emberként tekintsen, ne bábként, hogy bizony egy kis nyitottsággal és jóindulattal rengeteg örömet okozhat másoknak, és ezáltal magának is.

Tartottam attól, hogy majd az adja a drámát, hogy mindig valami mondvacsinált dolog áll közéjük, de szerencsére nem így lett. Idővel bejön a képbe egy szerelmi háromszög, de egyszerűen az is olyan korrektül lett kivitelezve, hogy egy kicsikét még a másik félnek is tudtam szurkolni. A hab a tortán, hogy Hong főnökkel előbb barátkoznak össze, minthogy kiderülne, hogy ugyanazért a nőért epedeznek, így még érdekesebb volt látni a barátságuk alakulását. 

Ami azt illeti, ennek a barátkozásnak is nagyon klassz íve volt, megvolt köztük az összhang és piszok szórakoztatóak voltak együtt. Sőt, az utolsó részekben még Hong tragédiájával is sikerült összekötni az illetőt, bár szerencsére ezt nem erőltették, szerintem ilyen érintőlegesen kezelve még rendben volt.

A főszereplők kapcsolatán kívül, ami még kiemelte számomra a sorozatot, azok a mellékkarakterek voltak. Elképesztően jól kivitelezettek, őszintén érdekeltek! Az öregasszonyokon keresztül például azt sikerül nagyon jól ábrázolni, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni már abban a korban, hogy mennyi mindent hajlandóak feladni még akkor is a gyerekeikért, amikor már dolgozó felnőttek (gondolok itt például arra, hogy Gam-Ri néni évekig nem tudott tintahalat enni a fogai miatt, pedig az volt a kedvence), mert nekik biztos jobban jöhet a pénz.

Nyilván a három öregasszony közül ő volt a kedvencem, persze az is közrejátszott, hogy őt emelte ki a történet. Nagyon megható volt az is, mennyire törődött Hong főnökkel, hogy kvázi már fiaként tekintett rá, miközben a valódi gyerekeit már alig látta. Ahogy az évad végén fogalmaz az egyikük, „már alig emlékszem az arcára”.

De kapunk pletykafészket, énekest, akit sosem fedeztek fel igazán, a faluvezető és a zónafőnök se veled, se nélküled kapcsolatát, két kisgyereket, de még egy sünit is. A sorozat a mellékszereplőin keresztül gyakorlatilag minden fontosabb témakört érint a születéstől a halálig, álszentségtől az őszinteségig, igazságtól a hazugságig. Ám ezek ellenére sem válik kioktatóvá. Nem azért dolgozott fel ilyen témákat, hogy oktasson, hanem mert ez az élet, amit a sorozat bámulatosan jól illesztett bele a karaktereinek világába. Még egy „unokázós csaláshoz” hasonló incidens is belekerült, amit csak azért emelek ki, mert meglepődtem, hogy ott is ilyen pitiáner eszközökkel igyekeznek embereket átverni.

A sorozat a tekintetben kissé hasonlít a Ted Lassóhoz, hogy végtelenül pozitív és életigenlő az egésznek a hangulata (bár az utolsó részekben ez kissé háttérbe szorul Hong főnök múltja miatt). Tele kedvességgel és bájjal, na meg rengeteg humorral. Utóbbi szempontból egyértelműen a kilencedik volt a kedvenc részem, mikor Hye-Jin szülei szó nélkül beállítottak hozzá és Hong főnökhöz, aki véletlenül épp ott volt. Az a rész amellett, hogy kifejezetten jópofa volt, tudott adni komolyságot is, például mikor „apuka” és a főnök egymással beszélgettek a tengerparton.

Nagyon ügyesen tudta a sorozat a különböző témákat és hangulatokat, élethelyzeteket bemutatni. Az is tetszik az ilyen doramákban, hogy bár általában kifejezetten szemérmesek (egy kézen fogásnak is óriási jelentőséget tulajdonítanak), de ennek hála a cselekménynek van ideje a kapcsolatra, az érzelmekre koncentrálni. Tetszik ez a másfajta megközelítés, bár az, hogy a Dél-Koreában 30+-os emberek is ilyen szégyenlősek, még meglep.

A zenék is tetszettek, itt szerencsére nem fordult elő az, mint az Egy tavaszi éjszakában, hogy a sorozat betétdala egy részen belül négyszer is felcsendült. Persze voltak visszatérő dallamok, de sosem használták azokat agyon, szépen sikerült elosztani. Még egy kitalált fiúbandát is létrehoztak a sorozatban, és bár az ő számukra totál nem emlékszem, a dalfesztiválon előttük fellépők produkciói rettentő szórakoztatóak voltak. Sőt, a Hong főnököt alakító színésznek szerintem kifejezetten jó énekhangja van.

Nem igazán tudok objektív lenni a sorozattal, mert annyira tetszett, hogy az utolsó része után (korrekt amúgy a lezárás, nem maradnak elvarratlan szálak), szabályos űrt hagyott bennem néhány napra. Ez nálam bekerült A szerelem siklóernyőn érkezik mellé, amit bizonyos időközönként újranézek, mert annyira élvezem. Biztos vagyok benne, hogy a Tengerparti szerelemmel is így leszek.

Akkor már más szemmel fogok nézni a visszaemlékezésekre is, amikből kiderült, hogy már korábban is többször keresztezte egymás a főszereplők élete, bár ezekről azt olvastam, hogy tipikus doramás klisé, de mivel nekem ez még újdonság, ezért tetszettek.

Amire újfent külön kitérnék, az a fordítás. Bár itt a személynevek sajnos nem kaptak magyaros átírást (ellenben minden más tulajdonnév igen), de mégis, nagyon jól sikerült! Olyan régen láttam már leírva olyan szavakat, mint a „léhűtő”, „pokróc”, vagy a szimpla „ejnye”, hogy már a választékosság is megnyert magának. Az pedig, hogy olyan helyzetben használták ezt a karakterek, amikor odaillettek… óriási! Nagyon jól sikerült, élmény volt magyar felirattal nézni! Külön tetszett, hogy a magyar megszólításokat használta (uram, kisasszony, néném stb), nem pedig a Mr. és Mrs. anglomán sémát, ahogy manapság szinte minden szinkron vagy sorozat. Igaz, a doramák feliratozásánál ez nem szokatlan. Írhatnám azt is, hogy jellemző. Persze meglepődnék, ha ez sokakat érdekelne, pláne zavarna ez, de én ezt is nagyra tudom értékelni.

Ez egy igazi, szívmelengető, lélekemelő kis sorozat, ami a maga 16×80 percével megköveteli, hogy élvezetből nézze az ember, de ha tetszik neki, akkor könnyen előfordulhat, hogy még ennyi játékidő is rövidnek fog érződni (én még tudtam volna nézni).

Ha pontoznom kellene, 9,5/10-re értékelném, de csak azért, mert tökéletes nem létezik, bár ez a széria számomra nagyon közel van hozzá.

8 hozzászólás Ne habozz!

Tóth Z. - 2022. 07. 01. 11:15

Örömmel olvastam a kritikát.
Gyakorlatilag minden szavával egyetértek.Már csömöröm volt a sok nyugati tipikus sorozatoktól , és a Netflixnek egy nagy érdeme van,behozta a távoli országok sorozatait.Azóta sok ázsiai sorozatot néztem,a koreaiak a kedvenceim,akár krimi akár mint ez a sorozat is ilyen kedves könnyed történet. Valahogy feldob,megnyugtat és elégedetté tesznek ezek a sorozatok(na jó ott is van gyengébb eresztés) de az a más féle harsányság és sírás ,nevetés , dráma stb. Ahogy tálalják más.S a fordítás az valóban első rangú volt.Imádom eredeti nyelven nézni ezeket. Szal valóban aki egy könnyed,de magvas és nem bugyuta sorozatot keres az ebben és társaiban megleli.Csak ajánlani tudom.

Scat - 2022. 07. 01. 14:23

Ahogy Byung-Chul Han filozófus írta (aki szintén dél-koreai):

“Manapság végső soron nem dolgokat, hanem érzelmeket fogyasztunk.”

Erre pedig az ilyen típusú doramák kiválóak. Én ezért is szeretem ezeket, nem a csavaros történeteik miatt.

LambSkewers - 2022. 07. 01. 14:51

Ahhh Kim Seonho, örülök, hogy neked is kitűnt az alakítása. Emlékszem anno amikor megláttam a Catch the Ghost-ban, csak arra tudtam gondolni, hogy egyszerűen nem értem ez a pasi miért nem A listás színész még. Kevés férfi színészt láttam nála több mikro kifejezést használni, egyik Zhu Yilong, másik Nanon Korapat.

Nagyon nagyon remélem visszatér még a doramákhoz, szegény egy Johnny Depp-szerű szituációba került, de szerencsére nem húzódott az ő ügye évekig. Úgy vélem neki is – mint Deppnek – nagyobb jelenleg a szeretet státusza, mint az ügy előtt, tekintve, hogy kikerültek az üzenetei a nagyvilágba és mindenki láthatta milyen remek ember, de előtte elvesztett szinte minden szerepet és reklámot. Mentálisan nagyot sérült és benfenntesek szerint nem biztos, hogy visszatér a képernyőre, pedig a színészet az élete.

Visszatérve a sorozatra, az egyik legjobb a Netflixes kínálatban. Igazi feelgood :) örülök, hogy írtál kritikát róla. Köszi!

Scat - 2022. 07. 01. 15:10

LambSkewers: A doramák közbeni keresésben én is belebotlottam ebbe a botrányba. Szerettem is volna beleírni ezt a kritikába, de bárhogy próbáltam, kilógott belőle, szóval elengedtem.

De anno meglepve olvsatam, hogy Dél- Koreában is bemondásra elhisznek mindent, aztán hopp, tönkre is teszik valaki életét.

Az viszont kellemes csalódás volt, hogy mennyire kiálltak érte a rajongók, aminek ugye meg is lett a gyümölcse.

Azt viszont már nem olvastam, hogy ettől annyira magába zuhant, hogy lehet nem színészekedik többé. Nagyon nagy kár lenne érte.

Egyébként rémlik egy film, ami mintha még készülne vele, de lehet keverem valamivel.

Majd ha a Star Up! végére érek és írok róla, ott is dicsérni fogom :) Kevesebbet szerepel, de a másik férfi főszereplő olyan mulya egy balféket alakít, hogy toronymagasan kitűnik Kim Seon-ho.

LambSkewers - 2022. 07. 01. 15:42

Jól döntöttél, hogy nem tetted bele a kritikába Seonho magánéletét, mert teljesen igazad van, kilógott volna.

DK-ban is ment nagyon a Metoo mozgalom, mondjuk én inkább a feminizmusnak tulajdonítanám a dolgot, na meg annak, hogy Seonho buta volt, mert az elején látszólag magára vállalt mindent.

Az hiszem igazad van, talán maradt egy film, ahol nem cserélték le.

Nam Joohyuk egy Kim Seonho mellett, nem csoda, hogy eltörpül. Ez olyan mint – nem tudom, hogy láttad e már – amikor a Hotel Del Luna utolsó percében feltűnt Kim Soohyun vendégszerepelni és konkrétan mindenki csak róla tudott beszélni ÚGY, hogy ott a férfi főszereplő Yeo Jingoo, iszonyat tehetséges és imádott anno gyerekszínész volt. Nam Joohyuk híres arról, hogy hit&miss. Ha kifog egy neki való szerepet, ott elég jó pl. School Nurse Files, de ha egy nagyon karizmatikus egyént kell játszania, ne adj isten.. Egy istent pl. The bride of Habaek, akkor ott elveszik. Kim Seonho a nagyival combo ellen semmi esélye nem volt. Szerencsétlen. Rip.

Várom akkor majd a Start Up-os írásod :D

Scat - 2022. 07. 01. 21:29

Seon-ho férfiként úgy viselkedett, mint egy férfi. Nem hisztizett, mint a vádlója, hanem elvsielte, hisz ez a jópofa mozgalom bebizonyította, hogy ha férfi vagy, akkor buktad, nem az igazság számít.
Szerencsére a rajongói ebbe nem törődtek bele.

Amúgy jaja, nem rossz Nam sem, a Twenty-five Twenty-one-ban bírtam is, bár a főszereplőnő mellett ott is másodhegedűs :)

Amúgy amiket írtál, azokat nem láttam. Az az igazság, hogy per pillanat csak azon doramák közül válogatok, amik fent vannak Netflixen.
Aztán lehet ezek is fent vannak, és akkor most kicsit hülyének festek :D

LambSkewers - 2022. 07. 01. 22:12

Fent vannak. A The Bride of Habaek-nak talán nincs magyar felirata, de a School Nurse Files-nak van és Szellemes Nővérke cím alatt lehet megtalálni.

Nem láttam a 21-25 sorozatot, de sok jót hallottam róla.

Sajnos sok ikonikus drámához nincs magyar felirat, azokat is csak akkor éri el az ember, ha az angolt hozzáadja a profilján a beszélt nyelvekhez. Pont ma nézegettem mennyi “rejtve” van.

Scat - 2022. 07. 02. 09:15

Az nem gond, én úgy használom a Netflixet. Amúgy is úgy vettem észre, hogy nem különösebben bonyolult a nyelvezetük. Például egy Star Treket a sok tudományos bla bla miatt biztosan nem néznék angol felirattal :)
A Something in the Rain is így került fel a listámra a One Spring Night után, bár ha jól rémlik talán pont te írtad itt egy hozzászólásban, hogy annak a vége borzasztó. De lehet keverem valamivel.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz