login |

Inside No. 9: a 7. évad

2022. 08. 02. 21:30 - Írta: Shannen

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika,

Idén sem maradtunk Inside No. 9 nélkül, azaz a jelen egyik legkreatívabb félórás epozdikus antológiája újabb hat résszel visszatért a BBC-re. A kezdésről winnie már értekezett és röviden fel is vázolta az évad első két epizódját, így én főleg a másik négyet vezetném fel röviden, mondhatni kedvcsinálóként. Mert hogy A kilences szám alatt még mindig képes meglepni és elismerő csettintést kiváltani egy-egy rész után.

Jó, talán nem minden rész után, de azt senki sem várhatja el, hogy Steve Pemberton és Reece Shearsmith minden egyes alkalommal 10/10-es részeket tegyen le az asztalra. A korábbi évadok alapján viszont azt elvárom, hogy kellően érzelmesek, szellemesek vagy okosan megírtak legyenek az Inside No. 9-részek és ne csak a végső csattanók miatt. Ez a kívánságom pedig idén is maradéktalanul teljesült.

Mint minden évadban, most is széles volt a paletta a műfajok tekintetében, miközben a viccesebb és komolyabb epizódok is jól váltogatták egymást. Ami viszont állandó maradt, az a két készítő-főszereplő azon képessége, hogy minden szerepben maradéktalanul el tudnak bújni, amihez természetesen a remekbe szabott elmaszkírozások is segítik őket, valamint a hibátlanul castingolt vendégszereplők.

A borúsabb 7×01 és a bizarr 7×02 után, a 7×03 egy nagyon Inside No. 9-os epizód lett, amelyben egy kiégett nyomozónő próbálja egy eltűnt kisfiú ügyét megoldani miközben folyamatosan nem várt akadályokba ütközik. Nem ez lett a szezon legerősebb része, de egy okosan kigondolt történetet kaptunk a vodkás müzlit eszegető Sophie Okonedo vendégszereplésével.

A 7×04 egy emberrablásos sztorit hozott el, melyben egy gazdag bankár feleségét elrabolják, hogy váltságdíjat követeljenek érte. Az epizód inkább a krimi-vígjátékokat idézi meg, így semmiképp sem véres drámára kell számítani. Daisy Haggard most is remekül hozza mind a komolyabb, mind a könnyedebb pillanatokat, amelyekben Daniel Mays és Jason Isaac is kiváló partnerei.

Az évad utolsó két része volt talán idén a legérzelmesebb, ahol nem a csavarokon vagy a szórakoztató faktoron volt a legnagyobb hangsúly, hanem a történetek emberi oldalán. A 7×05-ben egy egyedülálló anya küzd a lázadó tinédzser fiával, amíg egy Bob nevű férfi be nem toppan az életükbe, hogy egy kis békét hozzon közéjük. Bár az epizód megoldásának a megvalósítása hagyott némi kívánnivalót maga után, a részt Jessica Hynes, mint a fiától egy kis megértésre és kedvességre vágyó középkorú édesanya, így is maximálisan elvitte a hátán.

Végezetül pedig itt a 7×06, mely engem a leginkább megfogott idén és fel is került a kedvenc Inside-epizódjaim közé. Nem csak a technikai megvalósítása volt a legkreatívabb ebben az évadban, ötvözve az animált és nem-animált pillanatokat, hanem írásilag is az egyik legkomplexebb volt.  Egy nagyon nehéz témát mesélt el úgy, hogy bár a néző az elejétől kezdve kényelmetlenül érzi magát, de hogy pontosan miért is, arra csak az epizód végén döbben rá.

Úgy tűnik tehát, hogy Steve Pemberton és Reece Shearsmith ötletei továbbra is kiapadhatatlanok, ami azért is jó hír, mert már a következő két évad is be van rendelve. Én pedig tűkön ülve várom, hogy legközelebb mivel rukkolnak elő.

1 hozzászólás Ne habozz!

the_daver - 2022. 08. 02. 22:10

Ez elérhető itthon valamilyen felületen legálisan?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz