login |

Irma Vep: vége a… minisorozatnak

2022. 08. 03. 15:50 - Írta: Shannen

1 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

Why are we making movies now? Who’s willing to put their life on the line for movies?

Az HBO-s Irma Vep, ami itthon az HBO Max-en magyar szinkronnal és felirattal nézhető, egy újabb remek példája annak, hogy mennyire jó nézőként egy olyan korban élni, nevezzük tévés platinakornak vagy bárminek, amikor olyan kísérletező rétegsorozatok is elkészülhetnek, amiről már előzetesen tudni lehet, hogy nem fog tömegeket megmozgatni, de aki rájuk talál és elkapja hangulat vagy a sztori, az igazi kincsre bukkanhat. Utoljára a Mr. Corman-nél éreztem hasonlót, na meg most Olivier Assayas nyolc részes (minden bizonnyal mini)sorozatánál, amelyben a saját 1996-os filmjét remake-elte. És ez még csak az első meta rétege az Irma Vep-nek.

A történet alapja, leegyszerűsítve, egy kis költségvetésű francia sorozat forgatása, amelyen keresztül Assayas tükröt tart a mai film- és sorozatgyártásnak és ezzel együtt önmagának is, miközben egy, a saját útját kereső svéd-amerikai filmsztár magányos bolyongását is végigkövethetjük. Bár egy forgatásról van szó, egyáltalán nem rohanós a tempó, mindenre van idő, a cél, hogy a néző belevesszen ebbe a nem mindennapi világba, amit egy forgatás jelent. És ami idővel egyre több fantasztikus elemet sorakoztat fel, ahogy a nagyon realisztikusnak ható pillanatoktól egyre inkább absztraktabb irányába terelődik az elbeszélés módja.

Miután az ember túl jut az első “sokkon”, vagyis a nagyon furcsának ható, fogalmam-sincs-mi-lesz-ebből első epizódon, és továbbra is kitart, akkor nagyon hamar beszippanthatja a sorozat szuggesztív világa. Már önmagában a többrétegű meta szintek jelenléte furcsa keveredést eredményez, amire a különc karakterek csak rátesznek egy lapáttal. Assayas úgy beszél kritikusan a film- és sorozatkészítésről, hogy ebben a minisorozatban vállaltan beleáll ugyanazokba, a karakterei által kritizált szituációkba.

De nézzük meg kicsit közelebbről, hogy miről is van itt szó. Megpróbálom kronológiai sorrendben végigvenni, hogy hogyan is áll össze az HBO sorozata. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

1915-ben készült egy kultikus, 7 órás, francia némafilmsorozat Les Vampires címmel, melynek főszereplőjét, Irma Vep-et a kor vamp sztárja, Musidora alakította. A forgatás pedig olyan szinten volt kaotikus, hogy nem csodálom, hogy máig emlegetik azt. A történet nem vámpírokról szólt, hanem egy bűnbandáról, akik Vámpíroknak nevezték magukat.

Olivier Assayas 1996-ban készített egy filmet Irma Vep címmel, melyben egy labilis rendező, René Vidal az 1915-ös sorozatot remake-elné filmmé egy hong kong-i színésznővel, Maggie Cheung-gal a főszerepben, aki ráadásul önmagának egy verzióját alakítja benne, latexruhában. A kaotikus forgatást elmesélő film azóta kultikussá vált (bizonyos körökben) és mindenképp tudom ajánlani megnézésre azoknak, akiknek az HBO sorozata is bejött. Nem csak, mint a minisorozathoz köthető érdekesség működik, hanem tényleg jó filmélmény az a másfél óra.

Assayas a forgatás után feleségül vette Cheung-ot, akitől pár év múlva elvált. Ezt a bulváros háttérinformációt azért fontos kiemelni, mert az HBO-s sorozatban ugyanaz a rendező karakter, René remake-eli sorozattá azt a filmjét, amiről az 1996-os Assayas-film szólt, és aki a történet szerint szintén feleségül vette a fent említett hong kong-i színésznőt, majd elvált tőle és ez a kapcsolat azóta is kísérti. Assayas tehát immár a sokadik szálon, ezzel épp személyes szinten is párhuzamot von a saját és a képzeletbeli rendező élete közé.

Ezek a rétegek nem csak közvetetten, hanem közvetlenül is megjelennek a minisorozatban. Kapunk bejátszásokat az eredeti 1915-ös némafilmekből, miközben látjuk, ahogy a szereplőink újrajátsszák ugyanazokat a jeleneteket a 2022-es forgatáson, sőt, a 1996-os filmből is, ráadásul időnként a ’15-ös forgatás körüli káoszba is bekukkanthatunk Musidora naplójának megelevenedése segítségével.

Ambiciózus vállalásról van tehát szó, hiszen egy nagyon komplex struktúrában kell elmesélni a történetet, ám minden csapongása és kaotikus pillanata ellenére jól követhető a történetvezetés.

A központi szereplőnk, ahogy fentebb már utaltam rá, egy svéd-amerikai színésznő, Mira, aki miután a blockbusteröknek köszönhetően a sztárság csúcsára ért, most már szeretne valami számára fontos és értékes produkcióban is szerepelni, így jön képbe a dühkezelési problémákkal és szorongással küzdő francia rendezőzseni, René sorozatötlete, akinek Irma Vep karaktere egy olyan bekattanás, mondhatni fétis, amitől nem tud elszakadni.

A forgatásról forgatásra szálló, hotelszobákban élő Mira maximálisan beleáll René legelszálltabb ötletébe is, miközben egy idegen városban, idegen emberek közt, mint egy légüres térben lebegve próbál a saját magánéletében is rendet tenni. Ez utóbbi aspektus bevallom kevésbé tudott lekötni, bár az tagadhatatlan, hogy Alicia Vikander elbűvölő ebben a szerepben (is) és remekül áll neki ez a kissé kiégett színésznő karakter.

Vikander mellette a sorozat másik két nagy erőssége Vincent Macaigne a neurotikus rendező és Lars Eidinger a német, drogfüggő színész szerepében, akiknél megint csak erőteljesen érvényesül az a szuggesztív karakterformálás, ami miatt lehetetlen levenni róluk a szemünket. És nem csak róluk, hanem az egész sorozatról, hiszen technikailag is remek az Irma Vep, főleg a hosszú beállítások erősítenek rá a magával ragadó hangulatra.

Ahogy egy forgatás, úgy az Irma Vep is egy nagyon intenzív élmény, ahol pár hétbe sűrűsödnek össze a mindennapok és az érzelmek kavalkádja. Egy külön világ, külön szabályrendszerrel, ahol sok mindent lehet, amit máskor, máshol nem. A forgatás végeztével azonban a felfokozott érzelmi állapotnak hirtelen megszűnik a tere, elkészül a mű, ami vagy úgy sikerül, ahogy tervezték vagy nem, és a stábtagok továbblépnek, jön az újabb munka, megy a pörgés tovább. A rendező pedig nem tehet mást, mint elengedi útjára a vízióját, ami onnantól kezdve a saját életét éli.

Az 1996-os filmmel ellentétben az HBO-s Irma Vep nem azért hagy ürességet maga után, mert nyitva marad a történet, hanem pont azért mert lezáródik. A főbb karakterek további terveiről és munkáiról kapunk némi információt, senkinek a sorsa nem lebeg a levegőben, egyszerűen csak hirtelen lezárul egy időszak, mi pedig a rendezővel együtt kell, hogy továbblépjünk más munkák/néznivalók felé.

1 hozzászólás Ne habozz!

Marla - 2022. 08. 03. 18:35

Egészen zseniális volt a rétegek keverése. A magabiztosan megteremtett és irányított káosz.

Legjobban az insider aspektusa tetszett a jelenbeli forgatásról.
Van kötődésem a franciákhoz, dolgozom is velük és rettentő szórakoztató volt az ábrázolásuk. Az attitűd, a leállásaik, szónoklatok a szakszervezetről és a jogaikról. A mindenre is panaszkodás.(Edmond karaktere)
Tényleg így működnek.

A vámpíros sztori plotját (az egész sorozat végignézése után is) csak nagy vonalakban tudnám összefoglalni, én ott éreztem legjobban a kuszaságot, amiért egy kicsit kár.

Az is kár, hogy csak az utolsó két részben mentek jobban bele az elmélkedésbe a filmkészítésről, bár ezt tették nagyon szépen Renével az utolsó részben.

Mondjuk én pont azt éreztem a végével kapcsolatban, hogy igen, hirtelen vége a forgatásnak, a stáb továbbáll, de a rendező ott ragad még jó darabig, neki nincs vége, csak magára marad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz