login |

Queer as Folk: az 1. évad

2022. 08. 10. 15:50 - Írta: Necridus

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Több mint 20 éve, hogy az It’s A Sin-ért és a Years And Years-ért felelős, a Doctor Who és a Torchwood-on is dolgozó Russell T. Davies elhozta a Channel 4-ra a Queer as Folk című angol drámát, ami után Amerika (a Showtime egész konkrétan) is elhozta a saját verzióját. Hosszabb kihagyás után idén a Peacock próbálkozott meg A fiúk a klubból új változatával, ami itthon majd a SkyShowtime-on fog debütálni a papírforma alapján.

A leírások alapján az első két sorozat inkább csak a városi meleg kultúrát igyekezett bemutatni, a 2022-es széria azonban egy fokkal komolyabbra veszi: New Orleans-ban járunk, ahol a különleges baráti társaság életét teljesen átformálja egy queer szórakozóhelyen történő lövöldözés. Nemcsak a társaság tizedelődik meg innentől kezdve, hanem a barátoknak a gyásszal, a félelemmel, függőséggel és gyengeséggel kell szembenézniük.

Nyilván a cseppet sem visszafogott, prűdebb szemeknek merészebb LMBTQ+-jelenetek mellett a kőkemény drámát is bőven elhozza a sorozat, engem is inkább azzal fogtak meg, nem pedig a karakterekkel, akik közül a pilotban még voltak olyanok, akiket meg tudtam kedvelni, de sajnos csökkent a számuk az évad végére.

Amíg a premier egyébként alapozott, erősen agyaltam azon, hogy kikapcsolom és vissza se nézek, ugyanis nem igazán volt kampó, nem tudott mi berántani. A főhősünk, Brodie visszatér a városba az orvosiról, ismét együtt szeretne lenni volt párjával, Noah-val, valamint barátaival, akik közt ott van Daddius, Noah eltitkolt párja, valamint a transznemű Ruthie, a gyermekkori barátja, akinek párja Brodie gyermekével várandós.

Kuszák a viszonyok, igen, valahogy nem is vártam mást, hiszen egy igazi megbotránkoztató, szabadabb gondolkodást képviselő darabként mutatkozott be az első perctől kezdve, ami nyilván jelentősen beszűkíti a nézőtáborát is, ami kapcsán az jutott eszembe (vegyük csak a Generation-t tavalyról), hogy vajon a kultúrára tényleg ez a jellemző, vagy a visszafogottság is jelen van azért, csak a sorozatokban azt kevésbé ábrázolják. (Ennek kapcsán magyarázat lehet a régi QaF kezdő mondata, miszerint “The thing you need to know is, it’s all about sex. It’s true. In fact, they say men think about sex, every twenty eight seconds. Of course, that’s straight men. With gay men, it’s every nine.” Azaz, amíg a férfiak fejében 28 másodpercenként fordul meg a szex, a meleg férfiaknál ez a szám 9.)

A nyakunkba öntött és működő dráma miatt, ami a pilot második felében érkezett a lövöldözés miatt, eléggé vártam a folytatást, és az, hogy évados kritikát írok, azt is jelzi, hogy valamiért maradtam. De sajnos nem a lövöldözős sztori miatt, hiszen az elég hamar kiveszett az epizódokból és szinte elfeledetté vált, úgy követhettük nyomon a társaságban lévő kapcsolatokat.

Kár, pedig a PTSD-vel hosszabban is foglalkozhattak volna, ott lehetett volna folyamatosan a háttérben, hiszen Mingus Brodie-megszállotsága, Noah és Brodie zűrös viszonya és Ruthie bizonytalansága az anyaságot illetően is tökéletesen illett volna hozzá, csak mindezt úgy kezelték, mintha a tragikus esemény nélkül is itt lennének, mert a karaktereink ilyenek. Mert a drag Mingus kötődést alig ismerő, lázadó fiatal, aki végre talált egy olyan embert, akit szerethet, Noah Brodie pedig az, akitől mindenki elvárja, hogy sínen legyen az élete, de fogalma sincs, hova tart.

Akit persze megfognak a karakterek és érdekli a sorsuk, annak jó szórakozás lesz a maga módján a Queer as Folk, nekem azonban rengeteg műdrámával feltöltöttnek tűnt, amiben sok konfliktust hanyagolni lehetett volna, ha a karakterek képesek normálisan kommunikálni. Így a végére kevesebb általam kedvelt figura maradt, mint amennyivel kezdtem, és a nagy teljesen dafuq csattanó a végén is csak rátett erre egy lapáttal.

Mindenképp kiemelendő azonban, hogy nemcsak az LMBTQ+ kultúrával foglalkoztak igen sokat, hanem a New Orleans-i közegből is kaptunk, hiszen ha a városra gondolunk, mindannyiunknak a nagy felvonulások és gazdag utcai élet juthat eszünkbe, amikből kaptunk is, emellett pedig a fogyatékossággal élőket is sikerült elismerendően reprezentálni. Nemcsak a Special-ből ismert Ryan O’Connell-lel, de Eric Graise-szel is, aki a kerekesszékben ülő queer srác szorongását vitte képernyőre, ez pedig nem olyasmi, ami korábban képernyőre kerülhetett volna.

Merész a sorozat mindenképpen, sőt, igen sokat is látunk a felnőtt tartalmakból, de akinek bejön, annak bátran ajánlom, mert egyébként tényleg nem rossz, csak a megbeszélhető problémákra felépített epizódoknak én egyáltalán nem vagyok híve, ezért igazán nem is tudtam megszeretni. A pilotra még anno 7.5/10-et adtam, az egész sorozatra most már csak kevesebbet tudnék. 

2 hozzászólás Ne habozz!

v - 2022. 08. 10. 17:14

ez a reboot borzasztó volt. egydimenziós karakterek, akiknek egyetlen tulajdonságuk, hogy az lmbtq közösséghez tartoznak. a régi qaf-ban mindenkinek volt valamilyen élete, és mellette persze élték a melegek életét, de itt a szereplőkről semmit nem tudunk meg, csak azt hogy lmbtq-k, és a szexen és drogon nívül alig van valami az életükben. folyamatosan vagy szenvednek, vagy drogoznak, vagy drogozva szenvednek. egyetlen szimpatikus karaktert sem sikerült találnom. cserébe minden epizódra jutott egy klisé-hegy.
ha a készítők 2022-ben csak ennyit tudnak elmondani az amerikai lmbtq közösségről,inkább origamizzanak helyette, a történetmesélést meg hagyják meg másnak.

Mikilós - 2022. 08. 10. 17:40

Kb. 2 éve néztem végig a Showtime sorozatát és az tetszett. Jók voltak ott a karakterek, a történések.

Ez a 2022 verzió viszont… hát nekem is olyan 5-6/10 lett az évad. Nem volt rossz, de volt ami kicsit zavart. Szite ugyan az, mint ami volt a Showtimeos sorozat (lehet a brit is, azt nem láttam). Mármint így karakter dinamika és történet terén. Persze, értem, hogy újradolgozás/felturbózás a sorozat, de azért abban reménykedtem, hogy más lesz a felállás.

A színészek is változóak. Nekem annyira unszimpi volt a transzcsaj. A nézése, a szövege nekem nem jött be. Nem azért, mert transz nem lehetne tanár, de amiket mondott, ahogy beszélt, ahogy öltözött… annyira nem tünt tanárnak. Semmi. A főszereplő sem volt olyan erős, mint a Showtime sorozatban, ahogy az utána epekedő srác sem.

Viszont Kim Catrall és Juliette Lewis jók voltak. Kifejezetten Juliette Lewis nekem. Ryan O’Connor. Az a szál tényleg pluszt adott, hogy milyen egy fogyatékos melegnek és a draq queenes pali is jó kis bölcs dumái voltak. Illetve Noaht alakító színész is jóképű… meg ügyesen játszott.
Jaaah meg a szex jelenetek is… forróra sikeredtek. 😏 azok jók voltak. Ahogy az “apasorozatban” is azok vitték a prímet.

U.i. Ouh hát meg New Orleans… na azért jár a piros pont. Mardi Gras. Áhhh milyen jó is volt a Treme sorozat. Régi szép emlék.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz