login |

That Damn Michael Che: a 2. évad

2022. 08. 10. 21:30 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika,

Az átkozott Michael Che azon HBO Max-sorozatok egyike volt, melyek valamiért nem kerültek fel itthon az HBO Max kínálatába, pedig azért valamilyen szinten minimális elvárás lenne, hogy ha az összes saját gyártás nem is, de legalább a szkripteltek elérhetővé váljanak az összes piacon, főleg, hogy talán egy tucat, ha van. Na, mindegy, ez csak némi morgás, és az is teljesen jogos, hogy sem a műfaj (szkeccskomédia-szerűség), nem a készítő-főszereplő (Michael Che), sem a boncolgatott aktuális témák nem túl népszerűek itthon, szóval nem hiszem, hogy egy potenciális sikertől esett volna el a platform.

Viszont, ha azt nézzük, hogy mennyire jó lett a sorozat (winniehuman), akkor sajnálatos volt a The Damn Michael Che hiánya, s lám, június 30-án végre megérkezett hozzánk – rögtön a májusi premier második évaddal, ami valami piszok erősen kezdődik, az évadnyitót simán le tudtam volna 10/10-ezni, annyi zseniális pillanat (podcastvallatás! terhességkarate) volt benne.

Ugye a sorozat továbbra is az első szezonos vonalat viszi tovább (a fenti linkeket ajánlom), miszerint kiválaszt egy témát, Che magát a középpontba téve végigmegy pár jeleneten, amiket random, a témához kapcsolódó szkeccsek szakítanak meg, miközben lazán szóban fogja össze a komikus a látottakat. A különbség csak annyi, hogy az írókkal beszélős formátum helyett, most standupot nyom a nézőkhöz dumálva, de az írókat továbbra is bevonva a diskurzusba.

Ez a keret egyébként kifejezetten szimpatikus, egyszerre negyedik falas és olyan, ami közelebb hozza a nézőhöz az egész sorozatot, de persze a lényeg továbbra is a mit? és a hogyan? kérdés marad, és ezekre, ha betalál a sorozat, akkor nagyon betalál, mint az első részben, ahol a Che-t cancelözik egy teljesen abszurd dolog miatt (miközben más random dolgok is szóba kerülnek, mint az abortusz).

Ha valaki elkezdené a sorozatot, simán tudnám ezt a 2×01-et ajánlani neki, mert annyira benne van minden, a széria esszenciája, a stílusa és szatirikus hangvétele, és az is, hogy (bár ezt manapság tényleg merész kijelenteni) mennyire eredeti (vagy meglepő) módon lehet megközelíteni lerágott csontnak számító témákat, folyton bedobva váratlan húzásokat.

De. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a 2×01 lendülete kitartott volna végig. Az átlag színvonal (sajnos) kicsit lejjebbre csúszott, ezúttal is volt kifejezetten nem érdekes/gyenge rész (lehet, hogy a téma miatt?), viszont a műfaj előnye, hogy erre inkább csak utólag döbben rá az ember, mert maguk a részek a pár perces jelenetekkel elég változatosak, és mire szívnám a fogamat, hogy valami nem működik, máris valami mást látok, a változatosság pedig ugye gyönyörködtet.

Összességében így is elégedett vagyok a 2. szezonnal, hiszen bőven akadtak zseniális pillanatai és egy pillanatig nem untam. Nyilván ezt a műfajt eszembe sem jutna darálni, bőven elég egy (vagy egy fél!) epizód egyszerre – sokszor kajálás közben, mert egyébként egy szkeccskomédia elé direktbe nem hiszem, hogy leülnék, legyen bármennyire is zseniális. Emlékszem, hogy az I Think You Should Leave with Tim Robinson is hasonlóképpen csúszott le. De mondom, ez nem magának a sorozatnak, hanem inkább a műfajnak szól.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz