login |

Tales Of The Walking Dead – 1×04: Amy/Dr. Everett

2022. 08. 31. 21:42 - Írta: Necridus

2 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Az előző epizód kibeszélőjénél felvetettem, hogy a szint növekedni fog, hiszen a 3/10-et és 4/10-et érő részek után érkezett az Alpha előzménysztori a 5/10-ével, de alig fél órája néztem meg az 1×04-et, és az első bekezdés írása közben még mindig nem tudom, hogy javulást láttunk-e. A poszt végére már csak le fogom tudni a konklúziót.

Amiatt mindenképp csökkent a lelkesedésem, hogy nem egy nagyon ismert és szeretett karaktert kaptunk egy már bizonyítottan remek színésszel, hanem tök új karaktereket Anthony Edwards és Poppy Liu alakításában. Az igazán kegyetlen, nyomasztó szituációt is hiányoltam, sokkal nagyobb biztonságban éreztem karaktereinket (ironikus módon, hiszen tudtuk, hogy Alphának a jövőben még szerepe lesz), cserébe újszerűbb, érdekesebb alapszituációt kaptunk.

A tovább mögött folytassuk spoileresen.

A negyedik epizódban a cím elolvasása után nem lehet túl nagy csavar, hogy Amy és Dr. Everett találkoznak. Előbbi egy a csapatától leszakadt, fiatal lány, akinek egyik keze helyén vágóeszköz található, a klasszikus túlélő képében ismerjük meg, aki simán végez a zombikkal, menekül előlük és egyértelműen ellenségének tartja őket.

Vele szemben áll Dr. Everett, aki az agyevőket a természet üzenetének tartja, mint az emberiséget a bűnei miatt utolérő csapást, s ahelyett, hogy írtaná őket, helyette közöttük járkál, tanulmányozza őket már hosszú évek óta, természetvideókat készít és ellenségei helyett inkább a természet csodájának tartja őket. Persze tudja, hogy veszélyesek, tartja a távolságot tőlük, de mégis megbélyegzi őket és figyeli viselkedésüket, szokásaikat.

A kissé Dale-re emlékeztető figura gondolkodásmódja volt az, ami igazán berántott, végre nemcsak vérengző rosszakként láttuk a zombikat, hanem tudományos oldalról közelítettük meg őket. Persze tudjuk már rég, hogy hordákban járkálnak, hangra és szagra figyelnek fel, mégis Everett előadásmódjában, rengeteg információt összegezve abszolút szórakoztató volt ezeket újra tudatosítani magamban.

Azért is mondom, hogy előadásmódjában, mert az epizódot ő narrálta, a tudományos hanganyagjai és felvételei segítségével építette a hangulatot, amikor épp nem Amy-vel kapott közös jeleneteket. Azok némelyike meglepően lelassult, a ritmust nem igazán kezelték a helyén, sokszor éreztem úgy, hogy teljesen jogos, hogy nem zombikat kaszabolunk 40 percen keresztül, de azért túllendülhetnénk a házban pakolgatáson és kaphatna a két abszolút ellentétes világszemlélet újabb konfrontálódó jelenetet.

Mert azok voltak azok, amik igazán ütöttek, főleg akkor, amikor Amy barátait megtalálták, ugyanakkor Everettnek nem áll szándékában segíteni, cserébe a huszonegyes alany elvesztése nagyon megrendítette. A két főhős játéka is hasonlóan hullámzónak tűnt, többször odatették magukat és teljesen magukkal tudtak rántani, de azért néha ki tudtak könnyen zökkenteni.

Tényleg nagyon kettős epizód volt. Néhol nagyon unalmas, de közben érdekes alapötlet, olykor-olykor céltalannak érződött, mégis a drámaibb, érzelmeket megmozgató jelenetekkel teljesen elégedett voltam. Zombiból legalább rengeteget kaptunk, még ha a kétszereplős felállás két szereplőjét nem is fenyegették komolyan.

A zárás pedig hiába tudott drámailag erős lenni, abszolút kiszámítható volt azon nyomban, hogy Amy úgy döntött, visszamegy a csapatához. Mégis megkapja tőlem a 6/10-et, jobb volt, mint közepes, ez főként Everett érdeme, az ő gondolkodásmódja és karaktere dobta fel az epizódot.

Pedig voltak azért hiányosságok rendesen, legalábbis elfért volna több magyarázat az epizódba, kezdve Amy karjával a koponyagyűjtőkön keresztül a Everett túlélőtechnikájáig. Ez az a sztori, amit simán néztem volna még tovább, míg az első háromnál abszolút nem éreztem így. Mondjuk nem hiszem, hogy van benne évadokon keresztül húzható anyag, de egy hosszabb epizódot eltűrtem volna, pedig nem vagyok oda a hosszú formátumért.

2 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2022. 09. 01. 04:59

nekem nagyon bejött. már eleve ez az elborult, természetfilmes, narrálós stílus az elején, és utána is végig, ahogy ketten elvoltak és kvázi csak beszélgettek. tipikusan az, amikor nem az volt érdekes, ami történt, hanem az, ahogy történik, és csüngtem azon, hova fut ki. a zárást sem éreztem kiszámíthatónak, hiszen nem tudtuk feltétlenül, hogy visszajut-e a csapatához, bár nyilván amikor ez megtörtént, akkor lehetett sejteni, hogy mi lesz 2 perc múlva, de azért az más, mintha azt tudnánk, hogy 30 perc múlva mi lesz.

Enzo - 2022. 09. 25. 23:44

1×04 (pótlás)

Hát ez a rész a klasszikus “mogorva vs pofázós karakter” dinamikára épült, ahogy szépen összebarátkoztak Amy és a doki. A természetfilmes kezdés már megadta az alaphangulatot, ez a vonal (Homo mortuus, migrációs útvonalak emlegetése) kicsit a TWD:World Beyondra emlékeztetett, illetve látványilag nagyon tetszett néhány állatos snitt meg a színes erdő. A történésekkel sem volt bajom egészen a végéig, ott néhány dolgot kicsit kurtán-furcsán megoldottnak éreztem: a doki kicsit talán túl gyorsan felkérte asszisztensnek Amy-t, továbbá a legvégén a tábor teljes kipusztulását nem tudtam hova rakni, ha egyszer Amy a horda közeledésének tudatában ment oda, akkor hogy nem tudtak felkészülni vagy elmenekülni időben?

Darabkák:
– Ez a “skull hunters” csapat is furán/érdekesen hangzik, miért jó zombikoponyákat gyűjteni trófeák gyanánt?
– Milyen vagány kézre szerelt fegyvere volt Amy-nek – már azt hittem, hogy a színésznő is félkezű, de nem. :D
– Poppy Liu (Amy) arcjátéka amúgy kifejezetten tetszett a részben.
– Facepalm 1: a csaj random bogyókat eszik és panaszkodik, hogy jé, fáj a gyomra… nahát :D
– Facepalm 2: a zombibőr kabát hogyan véd évek után is? Kinézetre se stimmel, meg a szaga se lehet olyan durva annyira megszáradva, hogy hasonló mértékben álcázzon, mint a friss belsőségekkel meg vérrel való bekenés…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz