login |

Mad for Each Other – írta Scat

2022. 09. 14. 15:50 - Írta: vendegblogger

9 hozzászólás | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika,

Bevallom, ez a sorozat rajta volt a listámon, de tudjátok milyen ez a Netflixes lista (mert a sorozat Netflixen nézhető meg, magyar felirattal). Az ember rátesz valamit, aztán el is felejti, hogy rajta van. Pláne ha sok minden van ott, mert akkor még lapozni is kell hozzá, vagyis már keresgélni kell. Én pontosan így jártam az Őrülten szerelmessel. Viszont egyszer csak, számomra is váratlan módon winnie megemlítette nekem, hogy anno belekezdett, sőt, még tetszett is neki. Néhány hete pedig valamiért ez pont eszembe jutott, aztán úgy voltam vele, hogy gyorsan bele is kezdek, mielőtt megint elkallódna a listában.

Rögtön le is írnám, hogy nekem is bejött. Sőt, végignézve az évadot, szerintem ez pont az a fajta dorama, ami egy nagyszerű beugró darab. Bátran tudnám olyanoknak ajánlani, akik számára ismeretlenek a dél-koreai sorozatok, viszont kíváncsiak lennének a stílusra. Miért is gondolom ezt így?

Egyrészt, a részek rövidek. Egy átlagos dorama általában 70-80 perccel dolgozik, bár ami a Netflix sajátja, azokat igyekeznek leszorítani rövidebb időre. A Mad for Each Other viszont csak részben az övék, részben pedig a KakaoTV-é, ami valami hasonló dolog, csak Dél-Koreában. Ha minden igaz, amolyan kisebb, helyi streaming szolgáltató.

Szóval az epizódok általában olyan 30-40 perc hosszúak, plusz ami még a belépő szint mellett szól, az az, hogy végtelenül szórakoztató, mégis egyedi. Ez az első 4-5 részben egy komédia, és bár a doramák védjegyéül szolgáló férfi-nő (pár)kapcsolat benne van, ám nem ezen van a hangsúly. Vagyis nem úgy, ahogy szokott. Ki is térek röviden a történetre, minimális spoilerekkel.

A cselekmény szerint hősünk, Noh Hwi-oh épp a pszichológusához igyekszik, ám minden összeesküszik ellene. A buszról nem tud leszállni időben, leszakad az ég, az esernyő kifordul a kezéből, és még a liftbe sem tud beszállni, de ez hagyján, a benne lévő nő (aki a másik főhős) megijed tőle, ezért az esernyőjével addig üti, míg el nem indul a lift.

Hwi-oh dühkezelési gondokkal küzd, ezért jár terápiára, és ennek következtében az őt ért helyzeteket, nos, nem kezeli jól. Folyton háborog, üvölt, hörög és tajtékzik. Sajnos ez így felsorolva nem adja át, hogy ez mennyire röhejesen szórakoztató. Nem az, hogy a karakter szenved, hanem az, ahogyan a szituációkra reagál. Komolyan, nagyon jókat lehet ezeken nevetni. Tényleg úgy van, mint a közmondásban, hogy szegény embert még az ág is húzza.

A másik fontos karakter pedig Lee Min-kyung, akivel viszonylag hamar találkozik Hwi-oh, mert mint kiderül, ugyanahhoz a pszichológushoz járnak. A nő folyton a férfi agyára megy, valamiképp mindig keresztbe tesz neki vagy éppen félreérthető helyzetbe hozza, ezzel is próbára téve az amúgy sem nyugodt természetét. Később egyébként az is kiderül, hogy még abba sem tud kapaszkodni, hogy csak ott találkoznak, mert rájön, hogy a nő a szomszédja is.

Ez egy olyan vígjátéknak indul, ami csapkodós, hangoskodós, túlmozgásos helyzetekre épül, de valahogy sikerül úgy eltalálni az arányokat, hogy ne egy ordenáré óbégatássá váljon az egész, hanem az egyedi szituk miatt egy érdekes, kínosan szórakoztató történetté.

Természetesen már a második részben árnyalják a karaktereket, abban kiderül, hogy Hwi-oh miért küzd dühkezelési problémával, és hogy miért is jár terapeutához, a harmadikban pedig Min-kyungról tudjuk meg, hogy mi a háttere. Ezek miatt, ahogyan halad előre a cselekmény, a humor egyre inkább háttérbe fog szorulni (de megszűnni nem fog!) a dráma javára. Az utolsó részekre már elég kemény témákat boncolgatva, és itt nem a drog utáni nyomozásra gondolok.

Természetesen egy dorama semmit sem ér jó mellékszereplők nélkül, akikből itt is kapunk, ráadásul tényleg mókásakat. A lakóépület nőegyletétől kezdve, a nőnek öltöző hekkeren át a klasszikus, részmunkaidős karakterig. Ők mind-mind nagyon jópofák, főleg mert kezdetben Hwi-ohnak mindegyik az agyára megy, ám később már egymás segítségére lesznek, vagyis szép íve van a kapcsolatuknak.

A sorozat ezenfelül többször dolgozik abszurd humorral is, például előfordul, hogy „technikai szünetre hivatkozva” olyan vágóképet kapunk, aminek annyira nincs semmi értelme, annyira életszerűtlen módon logikátlan, hogy attól lesz haláli. Viszont reflektál a cselekményre, tehát mondjuk nem egy véletlenszerű cicás videót vágnak be. De megesik, hogy a stáblista után egy pár másodpercig felbukkanó karakter kap főcímdalt.

Mert igen, a stáblista alatt és után mindig van egy maximum fél perces jelenet, amit ha kihagy az ember, nem lesz tőle érthetetlen a történet, ellenben ezek jópofa apróságok, érdemes megnézni őket (Merőkanálember!).

A színészek kifejezetten jók, főleg a főszereplő, akinek az arcára van írva az az kiábrándult düh, amivel folyton szemléli a világot. Mimikával és testbeszéddel is érzékeltetnie kellett a karakter rétegeit, illetve a humor egy része is erre épül (például a telefonos képek, ahol semmi hang sincs, de az az arc!), komolyan, nagyon ügyes a színész. Ráadásul mint kiderült számomra, ő a Model Family főszereplője is! Érdekes a kontraszt, hiszen ott egy megtört, szerencsétlen családapát játszik, ellentétben a Mad for Each Other „őrült”, de határozott alakjával.

A női főszereplő korrekt, bár kiemelkedőnek nem mondanám, viszont párosként jól működnek. Ez egyébként a mellékszereplőkre is igaz, bár nekik talán önmagukban nem is feltétlenül kell jónak lenniük. A főkarakterekkel viszont jól kiegészítik egymást, színesítik a történetet.

Kicsit aggódtam, mikor megláttam, hogy ez csak tizenhárom részes, a megszokott tizenhat helyett, mert ez jelentheti azt is, hogy valamiért kurtítottak a sztorin. Frissebb példaként a Business Proposalt tudnám említeni, ahol emiatt látványosan hiányos lett a befejezés.

Azonban itt nem ez a helyzet. Vagyis, nem egészen. A mellékszereplőkkel kapcsolatban éreztem egyfajta hiányt, hogy lett volna még mit mesélni róluk, ellenben a főszereplők története szerintem így is korrekt lezárást kapott. Persze, ki lehetett volna jobban fejteni, hogyne lehetett volna, de csonkának, olyan felháborítóan összecsapottnak, mint az Üzleti ajánlatot, egyáltalán nem tartom. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy tényleg rövidebb lett-e az évad három résszel, vagy eleve ez volt a terv.

Szóval összességében, ez egy nagyon szórakoztató, de mégsem bugyuta történet, emellett pedig még rövid is a maga félórás részeivel. Nagyszerű belépő darab azoknak, akik kíváncsiak az olyan doramák világára, amik a hétköznapokról szólnak. Én megadnám rá a 8/10-et.

9 hozzászólás Ne habozz!

Cleda - 2022. 09. 14. 18:27

Lemaradt a vendégblogger neve!! Bár rendszeresen járok erre, úgyhogy nehéz nem kitalálni, ki írhatta :)

LambS - 2022. 09. 14. 21:49

Hú, én ezt elkezdtem anno, de pár rész után abbahagytam, aztán totál kiment a fejemből, hogy ez létezik :O Pedig emlékszem, hogy nem is tartottam rossznak.

Eveee17 - 2022. 09. 15. 08:39

Scat!
Örülök, hogy erről a drámáról is szót ejtünk, köszönet érte. Ahogy az előző kritikád (Extraordinary Att. Woo) kapcsán is írtam (bár a hozzászólásom nem látom :)) én ezt a sorit egyenesen imádtam, pedig nagyon úgy kezdtem bele, hogy sokat nem várok tőle és nagyon “kellemes csalódás” lett. Nagyon sokat nevettem rajta, annak ellenére hogy a téma amit boncolgatott igen komoly. Ennek ellenére szerintem nagyon jól sikerült összehozni a szórakoztató és küzdelmes részeket benne. Nekem bejöttek a rövidebb részek és a rövid évad is, mert jó volt a dinamika és egész korrekt lezárást is kaptunk. Ha jól emlékszem ezt a sorozatot hamar le is daráltam :).
A női főszereplő most a Café Minamdangban szerepelt, (amit még nem kezdtem el nézni, várom hogy minden rész felkerüljön), de kíváncsian várom, abban milyen lesz, mert nekem ebben kifejezetten tetszettek a jelentei.

Scat - 2022. 09. 15. 16:52

LambS:

Tehát létezik olyan dorama, amit én néztem végig előbb. Nem hittem volna :)

LambS - 2022. 09. 15. 18:58

Simán, Scat! A Forecasting love and weathert, és a Model Familyt sem láttam :) Nagyon rákapcsoltál az utóbbi időben!

Scat - 2022. 09. 16. 07:49

Eveee17:

A Café Minamdangról nem fogok írni, mert nem hozott lázba a tartalma. Egyébként tényleg nem rossz az itteni főszereplőnő, inkább azt írnám, hogy önmagában, a főszereplőhöz képest kevésbé emlékezetes. Legalábbis szerintem.

LambS:

Na igen, sok mindenbe belekezdek, csak a végéig is el kellene jutni.
Amúgy Twenty-Five Twenty-One kezd el. Nekem nagyon tetszett, és úgy vettem észre, van átfedés az ízlésünkben, szóval tippre neked is bejönne :)

LambS - 2022. 09. 16. 21:23

A Cafe Minamdang miatt a főszereplő színésznő külföldi fórumokon darabokra lett szedve. Állítólag nagyon rossz benne (meg a karaktere azt mondják, hogy iszonyat), sőt, a legtöbb eddigi sorozatáért kapott savat. A Mad for each other-ben egyébként elmegy, nem volt bajom vele, de a Minamdang-ban Seo In Guk a partnere. Azért In Guk mellett, na..hozni kell azt a 110%-ot. Azonnal kitűnsz, ha gyengébb vagy.

Scat, hallottam a végéről spoilereket, el se merem azt kezdeni. Plusz Nam Joo Hyuk van benne, így nekem nem olyan kapós.

Scat - 2022. 09. 16. 21:49

Ja, hát nem is miatta olyan jó a Twenty-Five (ahogy ugye a Start-Up sem). A főszereplőnő az, aki a lelke az egésznek. Plusz a retró kilencvenes évek. Legalábbis én élveztem a korszak apróságait, amit a sorozatba pakoltak.

Eveee17 - 2022. 09. 17. 20:42

Lambs!

A színésznőnek más sorozatát még nem láttam a Mad for each-en kívül, nagyon nem is olvastam még róla semmilyen kritikát, pedig böngészek sokat ilyen témákban is, de mostmár neki fogok állni a CM-nek, nagyon kíváncsi lettem. Tény ami tény In Guk mellett hozni kell azt a bionyost :) Én többek közt miatta is figyeltem fel anno a sorira, az előzeteseken sokat kacagtam :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz