login |

When Will Ayumu Make His Move?: az 1. évad

2022. 11. 13. 15:50 - Írta: Shyllard

Szólj hozzá | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Nem túlzás kijelenti, hogy jelen esetben a Teasing Master Takagi-san testvérsorozatáról van szó, hiszen mind a két anime eredeti sztorijának ugyanaz a bizonyos Souichirou Yamamoto a szerzője. Mivel nem rég daráltam le a kisiskolásokról szóló történetet, meglehetősen friss emlékekkel a hátam mögött vetettem bele magam a minden téren rendkívül hasonló újabb szériába.

Azért röviden lejegyzem az alapfelütést, melynek lényege, hogy főhősnőnk, Urushi Yaotome (Kanna Nakamura) shogi klubjához csatlakozik egy fiatalabb diák, Ayumu Tanaka (Youhei Azakami). A fiú indítékai viszont nem teljesen ártatlanok, hiszen célja, hogy szerelmet valljon másik főszereplőnknek, viszont csak akkor, ha legyőzi őt egyszer a játékban. Mivel a lány esetében igazi profiról van szó, ez nem is annyira könnyű, mint elsőnek tűnik.

A shogi-ról közel semmit sem tudok, s az anime nem is igen igyekszik túlmagyarázni a szabályokat a történet során. Ami nagyrészt nem probléma, hiszen nem ez az igazi lényege, viszont mivel jelentős játékidőt töltenek ki a shogi-meccsek, valami klasszikus animés szabálymagyarázás nem vált volna hátrányára a sorozatnak. Persze jómagam is rákereshettem volna a neten a részletekre, de a szériában látható összecsapások egyre növekvő nehézsége nem motivált túlságosan arra, hogy alaposabban belevessem magam egy ilyen bonyolult világba.

Ezen kívül viszont nehéz bármit úgy igaziból a rovására is írni a When Will Ayumu Make His Move 1. évadjának, hiszen a műfaj berkein belül mindent hoz, ami elvárható. Persze a pörgős akcióra, dübörgő jellemfejlődésre és elképesztően humoros jelenetekre vágyókat könnyen érheti csalódás. A könnyed, megmosolyogtatós, aranyosan romantikus történetek kedvelői viszont nem nagyon lőhetnek mellé.

Lényegében minden igaz az animére, amit a Teasing Master Takagi-san-nál is kifejtettem, pár lényegesebb különbséggel, melyek következtében az újabb alkotást könnyebb szívvel ajánlom az érdeklődőknek, mint a korábbit. Elsősorban fontos kiemelni, hogy Ayumu-ék története a műfajhoz képest szinte eszeveszett sebességgel halad át a fontosabb gócpontokon. A fiú szándékai már első részben tisztázódnak, Urushi érzelmeit sem rejtegetik sokáig, illetve kettejük összjátéka is sokkal inkább kedves, ámde szégyenlős érdeklődő, mintsem makacs ellenálló.

Mindez pedig üde színfolt a stílus berkein belül, hiszen bár legtöbbször szórakoztató tsundere-ket követni a képernyőn, néha jól meg lehet lenni nélkülük is. S miközben Ayumu nem rendelkezik a legrészletesebben kidolgozott jellemvonásokkal, természetes őszintesége folyamatosan szállít üde pillanatokat, pláne mikor mindennek a szégyenlős Urushi az elszenvedője. A szokásos játszma természetesen jól bejárt úton megy előre, de főhőseink kapcsolata kevésbé animés, – vagyis itt ténylegesen összeillenek – így sokkal természetesebb.

Mellékkarakterek között sem találhatók túl nagy dobások, de mindenki pont annyira egyedi, hogy ne legyen egyikőjük sem unalmas, s a köztük levő interakciók vannak olyan aranyosak, hogy szórakoztató őket követni. Nem a világ legeredetibb sorozatáról van szó, s még a műfajon belül sem a legvilágmegváltósabb. Csupán egy jól csiszolt alkotás a When Will Ayumu Make His Move, amely jól láthatóan tökéletesített pár stílussajátosságot, azoknak a legtöbb idegesítő aspektusát maga mögött hagyva.

Legnagyobb baja viszont az, hogy ezen kívül semmi extrát nem nyújt. Az egész anime egy „comfort food”, ami sem nem túl fűszeres, se nem túl édes. Minden eleme tudatosan van megválasztva és ügyesen alkalmazva, de semmi olyan nincs benne, ami miatt epekedve várnám, hogy legközelebb is ehessem.

Amíg nincs Kaguya-sama: Love is War és Don’t Toy with me, Miss Nagatoro, tökéletesen megfelelt étvágygerjesztőnek a most tárgyalt anime, de önmagában nem igen nyújt semmi igazán emlékezetest sem. Ahogy említettem, a hozzám hasonló szerelmesei a műfajnak jól fognak szórakozni minden egyes epizódon, de nem ez lesz az anime, amiről majd hetek múltán is csillogó szemekkel fogok áradozni. Talán csak azért fáj mindez most nekem különösebben, mert szinte az összes mostani időszakban futó heti anime ilyesmi érzést váltott ki belőlem. Na majd a téli felhozatal?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz