login |

The Crown: vége az 5. évadnak

2022. 11. 21. 15:50 - Írta: Shannen

16 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Nem volt egyszerű II. Erzsébet élete a 90-es években, ezt A korona ötödik évadja elég egyértelműen bemutatta. Miközben új világrend alakult, a generációváltás is megkezdődött a királyi családban, amely szinte folyamatos konfliktusokkal és válságokkal járt együtt, amit nem csak átélni lehetett frusztráló, de menedzselni is. És részben nézni is.

A Netflix nagyszabású sorozata sosem volt egy könnyed szórakozás, nem véletlen, hogy sosem voltam képes egy hétvége alatt ledarálni az éppen aktuális évadot. Ráadásul, annyira aprólékosan kidolgozott Peter Morgan-ék sorozata, hogy kár lenne, röpke pár nap alatt túl lenni rajta. Hiába volt első napos megtekintés az évadkezdés, idén, ehhez az elnyújtott megnézéshez az is hozzájárult, hogy a királyi családot tépázó konfliktusok, ideértve a tágabb rokonság személyes drámáit is, szinte egy percnyi lehetőséget se adtak a fellélegzésre. Nem beszélve a kívülről érkező, egyre felerősödő monarchia-kritikus hangokról.

Persze drámáról beszélünk, nem is akármilyenről, így nyilván azokat a történeteket fogja boncolgatni a sorozat, amelyek kellően drámaiak, és rávilágítanak arra, hogy a királyi család is emberekből áll, akik végső soron csak a munkájukat végzik (időnként jobban, máskor rosszabbul). A 90-es évek pont ebből a szempontból hoz változást, a Windsor család emberarcúbbá kezd válni, azaz könnyebb lesz a nyilvánosságnak földbe tiporni és meghurcolni a tagjait.

Az évtizedet messzemenően Károly herceg és Diana hercegné kapcsolata uralta, a média szerepe egyre inkább felértékelődött, a válságba jutott házasságról nem csak Nagy-Britanniában, de az egész világon címlapok sokasága számolt be. Tagadhatatlan a jelentősége ennek a kapcsolatban, azonban aránytalanul sok időt töltött azzal az új évad, hogy minden fontos, a két fél közötti adok-kapokot bemutasson. Nem beszélve arról, hogy Diana 1997 augusztusi haláláig még nem is jutottunk el idén.

Míg a fiatalok a bulvármédiában formálták újra a királyi családról alkotott képet, II. Erzsébet, büszkén vallva Viktória királynő 100 évvel ezelőtti értékeit, továbbra is az állandóságot képviselve próbált ellenállni a közeledő változásoknak. Bár képernyőidőt tekintve idén (érzésre) kevesebbet kaptunk a királynőből, a jelenléte mégis érezhető volt minden beszélgetésben. Imelda Staunton tökéletesen vette át a stafétát és alakította a hatvanas éveiben járó királynőt, akinek továbbra is egyensúlyoznia kellett uralkodói és anyai kötelességei között, miközben a házasságának egy újabb szakasza is kihívások elé állította.

Hogy az ezredforduló felé közelítve mennyire megváltozott a korszellem, arra többek közt a királynő gyermekeinek kudarcba fulladt házasságai és új kapcsolatai mutatnak rá. Míg évtizedekkel korábban Margitnak esélye sem volt a választott férfihoz hozzámenni, mostanra azonban a királyi család tagjainak nemcsak elválniuk, de új kapcsolatot és házasságot is jóval egyszerűbb lett kezdeményezniük.

Az uralkodói családhoz köthető minden konfliktus ellenére, a szezon talán legemlékezetesebb epizódja egyáltalán nem rájuk fókuszált, pontosabban közvetlenül nem. Az 5×03-ra gondolok, mely az Al Fayed család történetét mutatja be, ami már-már fillernek is tekinthető. Valódi jelentősége az ott látottaknak, majd a következő évadban lesz, sőt, megkockáztatom, hogy ilyen részletekbe menő mesélés nélkül is működhetne az, ami a záróévadban jönni fog, de pont az ilyenek miatt van A korona a legjobb drámák között. Ez a rész tökéletesen leképezte Peter Morgan történetmesélő képességének erősségeit. Vicces volt, drámai, lelke volt és sajátos hangulata, egy különálló történet, ami mégis könnyedén illeszkedett a nagy képbe.

Miközben az évad kezdete előtt az egyik legnagyobb kérdés a nézők számára az volt, hogy milyenek lesznek az új színészek, de leginkább Dominic West és Elizabeth Debicki, mint Károly és Diana, végül számomra mégsem ők lettek az évad legkiemelkedőbb pontjai, annak ellenére, hogy az ő kettősük szállította az évad egyik legerősebb jelenetét az 5×09-ben. Tény, hogy mindketten remekeltek. Debicki maximálisan megidézte a hercegnőt (bár ezzel a megállapítással, ahogy láttam a kommenteket, néhányan vitatkoznának), ám West a szezon végére sem lett igazán Károly a szememben.

Ugyan kiválóan hozta a boldogtalan házasságból kitörni vágyó, a rendszert megreformálni akaró férfit, akit frusztrál, hogy születése óta tétlenül kell ülnie és várnia, hogy mikorra tudja a tudását arra fordítani, ami szerinte jobbító változást tudna hozni, azonban összességében ez a karakter bárki más is lehetett volna, ha csak a karakterjegyeit nézem. Mindenki másnál sokkal egyértelműbb volt, hogy kit látok megelevenedni, jóval észrevehetetlenebb volt az átmenet a korábbi alakítások kapcsán.

Ilyen szempontból talán Jonathan Pryce érzett rá leginkább a karakterére és folytatta azon az úton, amelyen Matt Smith és Tobias Menzies járt előtte. És itt nem külsőségekre kell gondolni, mint ahogy semelyik szereplő esetében sem az a lényeg, hiszen nem hasonmásversenyt nézünk. Fülöp herceg története továbbra is a The Crown egyik kevésbé szem előtt lévő kincse, amely évadról-évadra képes igazi meglepetést okozni.

A szezon másik kiemelkedő alakítása Jonny Lee Miller-hez köthető, akinek miniszterelnöki alakítása nem volt annyira látványos, mint tavaly Gillian Anderson-é, de pont ezzel a visszafogottsággal tudott kitűnni a többi szereplő harsány története között. És ha már ennyire belementem a nevekbe, akkor Leslie Manville Margitját is illik megemlítenem.

Nem volt hibátlan az idei etap, nem tudok úgy csápolni, mint az előző szezon végén, de a hiányosságok ellenére továbbra is minőségi kikapcsolódást jelent a The Crown. A korábbi szezonokhoz képest úgy tűnik, az aktuális és a soron következő évad sokkal szorosabb egységet alkot, így lehet, visszatekintve majd a mostani epizódokkal kapcsolatos vélemények is formálódni fognak. Vagy nem. Mindenesetre remélhetőleg ez még 2023-ban ki fog derülni, amikor megérkezik a sorozat záróévadja.

16 hozzászólás Ne habozz!

Edete - 2022. 11. 21. 17:32

Konstans zseniális ez a sorozat. Most kevésbé volt látványos mint a 4. évad, de így is fantasztikus lett. Sajnálom hogy nem lesz 7-8. évad és nem viszik végig a Erzsébet életét (hiszen most már lezárult). Engem nagyon érdekeltek volna az utolsó évek történetei is, Fülöp elvesztése, az unokák botrányai, András herceg ügyei, stb.

Azért hátha. Majd egyszer.

abba - 2022. 11. 21. 17:37

Köszi a kritikát.
Felemásak az érzéseim – idén úgy éreztem, nem kellett ide 10 epizód, elég lett volna a 8,vagy a 6.
A premierben úgy éreztem, tematikailag jól fogtak hozzá az “elszállt felettük az idő” szálhoz, a királyi jachttal és azzal hogy Johnny Lee Miller kvázi megjósolta az évadban később feljövő problémákat, eseményeket.
De ezután? Lelaposodott erősen.
Nekem is maximálisan megidézte Dianát Debicki, és érdekes módon pont Jonathan Pryce-nál nem éreztem sose, hogy ez Philip, akiben annyi dac és sötét erő volt Smith és Menzies alatt. Éppen ezért a Philip-szálat gyengének éreztem, pusztán a korábbi évadok ismétlésének, keveset adtak hozzá, főleg hogy a sorozat nehezen viseli a királynőtől való eltávolodást. Régebben ő volt a főszereplő, akivel azonosultunk, de ez már egy ideje nem így van, és a készítők nehézkesen mondanak már Erzsébetről bármi érdekeset.

Meglepett továbbá, hogy Diana-drámából milyen keveset kaptunk – vártam volna a könyvére vagy az interjújára valami reakciót a nyilvánosságtól, de egyből továbblépett a sorozat. Talán az utolsó évad javít ezen a téren.

Westtel szemben szkeptikus voltam, de összességében mégis a Charles-szál a legjólsikerültebb idén, mind a Camilla-telefonbeszélgetés, mind a monarchiával való kritikus hozzáállás hatásos volt számomra, teljes, egész sztorinak éreztem.
Egy kedvenc jelenet: a királynő egyáltalán nem reagál Charles intellektuális ajándékára, de percekig kacag az éneklő hal ajándékon. Sokatmondó.

Visszagondolva Peter Townsend visszatérése volt érzelmileg a leghatásosabb pontja ennek az évadnak, kár, hogy ilyen epizodikusan nem volt követkeménye az Erzsébet-Margit viszonyban.

Sigismundus - 2022. 11. 21. 18:27

Végignézve, messze legjobb rész az 5×03 volt, a Fayedek és Sydney Johnson története. Tetszett, hogy itt szinte alig jutottak szóhoz Windsorok, és csak ez a két szál volt a középpontban.

Az új karaktereket ami illeti, Dominic West nekem is sántított Charlesként. Az eleinte túl széles ír koboldvigyora nem ment egy visszafogott angol herceghez. Aztán úgy tűnik ezt elhagyta, de valahogy nem volt az igazi. Talán épp a magassága miatt, Charles magas, vagy legalábbis, vékonyabb és annak tűnik. West meg nem.

Érdekes rákeresni a sok megjelenő kisebb szereplőre is, ki micsoda is volt akkoriban.

Ami viszont az első évad óta továbbra is zavar, hogy mindezekből a történetekből mennyi az igaz, és ami egész másként történt, mit és mennyire változtatták meg?

Ez bennem a 3×04 óta van meg, amikor is elolvastam Philip és anyjának valódi történetét, ami homlokegyenest más, mint amit a sorozatban láthattunk ugyanerről. Valójában ott volt fia esküvőjén, a koronázáson, fia gyakran látogatta, és 1967-ben ő hívta meg Londonba, éljen ott, még pár évig, náluk a palotában.. Titkos interjú meg nem volt.. Ehhez képest, a sorozatban egy rideg Philiphet láthattunk, aki szinte szégyellte anyját.

És volt még nem csak egy-két ilyen rész, ami egész más volt valóságban. Végül is itt ma is (illetve a forgatáskor, sorozatkezdéskor még) élő emberek történetéről gyakorlatilag az életükről szól ez… Ezt átírni, megváltoztatni, hozzáírni csak a nagyobb drámaiság kedvéért nem korrekt .

Hiába írnak, nyilatkoznak az alkotók előtte bármit, hogy ez a fantázia szüleménye, meg nem minden így történt, melyiknek van nagyobb hatása a nézőre? A pár szavas magyarázatnak, vagy a 60 perces résznek? Melyik megy át a köztudatba?

Shannen - 2022. 11. 21. 21:15

“Ezt átírni, megváltoztatni, hozzáírni csak a nagyobb drámaiság kedvéért nem korrekt .”

Továbbra sem értem ezeket a hozzászólásokat egy fikciós sorozat esetében. A The Crown még mindig nem dokumentumsorozat, sosem akart az lenni, sose mondta a készítő, hogy az lenne. Miért ne lehetne valós események és személyek alapján dramatizálva elmesélni egy történetet? Ezt hívják művészi szabadságnak. Akkor lenne gond, ha Morganék vagy a Netflix ezt úgy tálalná, hogy itt minden szó igaz, ez mind így történt meg. De erről szó sincs.

“melyiknek van nagyobb hatása a nézőre? A pár szavas magyarázatnak, vagy a 60 perces résznek? Melyik megy át a köztudatba?”

Miért a készítőkön kell számonkérni, ha a néző nem tud különbséget tenni egy dramatizált sorozat és egy dokumentumfilm között? Számomra az is értelmezhetetlen, hogy miért kell egyáltalán ilyen disclaimert rakni egy vállaltan nem doku sorozat elé. Teljesen felesleges. Akit érdekelnek a részletek vagy kíváncsi, hogy mennyi a látottak mögötti igazság, annak fél pillanat rákeresni és utánaolvasni.

Geza Kovacs - 2022. 11. 21. 21:56

Nagyon tetszett. Igen, nem olyan, mint az eggyel korábbi, de eddig a második volt a mélypont. Plusz az események is teljesen mások évadonként, így nehéz is az összehasonlítás.

Összességében elmondható, hogy finoman szólva sem lett szimpatikusabb a Windsor família.

perelli - 2022. 11. 21. 22:43

Izgalmas dolog a szubjektivitás. Amiért imádtam A királyt, azért nem szerettek ezt az évadot. Mert nem hasonmásverseny, valóban. Ott ez hozta meg érdeklődésemet a szórakoztatást. Itt meg ettől tűnt kevésbe hitelesnek. Talán mert történelmi kontextusba szerette volna az agyam helyezni.
De nem az probléma, hogy nem hasonlított Károlyra az alakító színész, hanem teljesen mást karakter hozott, mint ami fejemben élt a korábban látottak alapján. Sugárzik számomra a tendenciózus királycsinálás. Egy relatíve vonzó, romantikus szerelmespárt alkottak, miközben a valóságban két rút nyomi esetlen párosa. Én kérek elnézést, de akkor is ez igazság. És így mindjárt sokkal hitelesebbé válik a magabiztos, tettrekész, reformer trónörökös, aki eddig csak azért nem váltotta meg a világot, mert az öreg, maradi anyja nem volt hajlandó meghalni. Nekem eddig gátlásos, félénk szerencsétlenségnek tűnt.
Al-Fayedék viszont zseniálisak voltak, az bejött nekem is.

fajro - 2022. 11. 22. 01:06

Nekem ez volt eddig a leggyengébb évad.

Sajnos nem segít a készítőkön a tény, hogy már a 90-es években járunk és akkor már a királyi család minden lépése dokumentálva volt. Nehezebb megtalálni az el nem mondott pillanatokat, sokszor csak teljesen másolni tudják a megtörtént eseményeket, ami nem tesz jót a sorozatnak.

Az első évadokban szereplő családról főként csak képeket ismertünk, meg esetleg néhány videót, így sokkal szabadabban tudták alakítani az eseményeket. A 90-es évekbeli család viszont már nagyon szem előtt volt, ráadásul a mai nézőben ez a kép él róluk, így nehezebb meglátni egy színészben az adott karaktert.

Az Al Fayed család bemutatása szerintem pont ezért sikerült jól, mert nem volt ismert.
A Diana-Momo jelenet volt az egész évad legjobbja. :)
A Romanov-ok története is erős volt.

Dominic West nekem sehogyan sem volt Károly, de a többiek is csak épphogy működtek. (De a kevésbé ismert családtagok, mint pl Margit, már nem zavartak, mivel egyáltalán nincs előttem az időskori arca).

Nagyon hiányoltam a hírhedt Diana interjú körülményeinek a körbejárását.

Egyébként érdekes belegondolni, hogy Károly nagyjából az egyetlen, akinek kijutott a happy end.

Mindenképpen meg fogom nézni a következő évadot is, de már nem várok hatalmas dolgokat tőle.

highwaycat - 2022. 11. 22. 07:44

Csodalkozva olvastam a kritikát. Szöges ellentéte annak, ahogy én éltem meg ezt az évadot. Majdnem kaszaltam az utolsó részeknél. :/

jucip - 2022. 11. 22. 14:27

Nem ér a fel a számomra legjobb 4. évadhoz, de voltak nagyon jó pillanatok és még mindig egy zseniális sorozat minőségben. Számomra is az Al-Fayedes rész volt a legjobb, baromi jó ötlet volt így összekapcsolni a későbbi történésekkel.
Leslie Manville is nagyot alakított szerintem, Debicki is hozta Dianát, egyedül talán West az, akit semennyire nem tudtam megszokni. Jól játszott, de annyival sármosabb Károlynál, hogy nem tudtam beleképzelni a szerepbe, de a játékára nem lehet panasz.

Reni - 2022. 11. 22. 20:34

Én is úgy érzem, vesztett régi fényéből a sorozat, de nekem élvezhető volt. Talán tényleg arról van szó, amit fentebb is írtak, hogy nehezen tudnak már újdonságot mutatni ebből az időszakból. Nekem Debicki tetszett igazán a színészek közül, a többiek rendben voltak, de nem kiemelkedő. A 7-8 rész nekem nagyon nem tetszett, érdektelen volt, meg ez az egész konteós sztori, amivel rávették az interjúra… Inkább nevetséges. De nem néztem utána, hogy ez tényleg így történt-e. Nekem is sokkal érdekesebb lett volna más szempontból, mondjuk egy rajongó szemével. Most azt mondom, jobban örültem volna, ha 5 évadban befejezik a sztorit. Repetitívnek is éreztem már néha a Károly-Diana-Camilla-Erzsébet négyszöget, nem egyszer sóhajtottam fel, hogy ‘oké, értjük, lapozzunk’.
Moumou története meg a konyhai jelenet volt nekem is a csúcs talán.

kisanna - 2022. 11. 23. 13:44

sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Staunton úgy néz ki, mint egy jóságos takarítónéni. Ellenben Debicki tökéletes Diana.

Adam9456 - 2022. 11. 24. 14:37

Nekem se teljesen pozitív a véleményem erről az évadról, őszintén kicsit csalódás volt, főleg az előző évadhoz képest.
Nem tudom igazából valami plusz hiányzott belőle, amit eddig úgy éreztem megvolt az előző évadokban.
Mindig is érdekes volt ez az epizodikus szerkezete a sorozatnak, de most azt éreztem kicsit olyan szétszórt, töredezett volt emiatt az évad.
A miniszterelnöki audienciákból is kevesebb volt most,
amik eddig szerves részei volt a sorozatnak, bár tény hogy ebben az évadban egy elég szürke jellemű miniszterelnök volt soron nagyrészt. (akit egyébként jól játszott Johnny Lee Miller)

A színészek közül Imelda Staunton aki tökéletes választás volt szerintem, a többi főszereplő viszont nem annyira.
Jonathan Pryce és Dominic West mindketten nagyon jó színészek, de valahogy egyikük se tudta megidézni az igazi személyt, akit játszottak. Az előző színészek ebben jobbak voltak.
A Dianat alakító színésznő rendben volt, bár szerintem Emma Corin kicsit jobb volt itt is.

De hogy ne csak ilyen negatívan írjak, összesséségében azért tetszett, továbbra is egy igazi minőségi dráma.
Talán a legjobban a hatodik (orosz Jelcin-es, Romanovos rész) és a válást bemutató kilencedik rész tetszett. Plusz a finálé is elég jó volt.
Várom így is a hatodik évadot, de talán kicsit kevésbé lelkesebben, mint az előzőeket.

Mom - 2022. 11. 25. 18:12

Az előző évadot nekem Diana és Károly kapcsolata húzta le, és ebben az évadban is akkor voltak a mélypontok, amikor az ő kapcsolatuk és/vagy Diana volt a középpontban. Nekem -koromra tekintettel- semmi, de semmi saját emlékem nincs ezen időszakról, még a magyar társadalmi és politikai helyzetről sem, nemhogy a britről. Dianából is csak a halála körüli hírverésre emlékszem. A sorozatot nézve azonban egyáltalán nem értem a népszerűségét. Számomra a tehetetlen önsajnálkozás szobra. Együtt érzek vele, mert szörnyű ahogy a királyi család és az institution bánt vele, különösen a tragikus végkimenetel tükrében, de a története egyáltalán nem tud érdekelni és amikor félig lekókadt fejjel révedt a semmibe percekig, már fel is pofoztam volna legszívesebben, hogy ne hagyja már így el magát! ÉS mivel az ő szála még nem zárult le, sajnos az utolsó évadért sem annyira tudok lelkesedni (ahogy ezért sem tudtam).

A központi téma szerepét betöltő elszálló időt pedig már emészthetetlen mennyiségben tolták az arcunkba. Komolyan mondom, a végére már fulldokoltam tőle, annyit tömtek belém. Értem a központi szerepét, csak újra és újra meghallgatva (mindig más szájából), hogy eljárt felelttük az idő és modernizálódni kellene és látszik, hogy Erzsébet ezt saját magára nézve veszi sértésnek, hiszen felette mondanak ítéletet, roppan repeptitívvé vált. Nem beszélve a sok analógiáról: a yacht, a BBC, az új TV készülék, a válások mindennapossága és még mi minden felett járt el az idő? Sokkal szívesebben vettem volna egy idő után más megközelítésben, nem úgy, hogy negyed óránként valaki az idősebb generáció egyik tagjának fejére olvassa a valóságot…

Annak viszont örülök, hogy elkezdték Williamet nem csak biodíszletként használni, a királynői látogatások mindkét karakterhez hozzáadtak egy új színt. Remélem, hogy az utolsó évadban kicsit Harry-t is kibontják, mert belőle még érdekesebb karakter lett felnőttként, mint az akkor második számú trónörökösből. Ezért is remélem, hogy a Diana szálat hamar elvarrják, mert a család és a fiúk rakciója messze sokkal érdekesebb számomra, mint az, hogy pontosan mi is történt ott (amire egyébként szerintem nem is nagyon fognak spekulálni).

Ami a színészeket illeti: West nekem eléggé elütött az ifjabb énjétől, de lehet, hogy ezt hozta ki belőle tizenakárhány év boldogtalan házasság. Imelda viszont számomra sokkal jobb Erzsébet volt, mint Olivia. Bár Claire továbbra is a kedvencem és annyira örülök, hogy picit megint csempésztek belőle az új évadba. Remélem, ezt a jó szokásukat megtartják legközelebb is.

Összességében már nem tündököl a régi fényében a sorozat (na már én is kezdem), de azért az utolsó évad még le fog csúszni belőle. Csak sajnálom, hogy egy ilyen közkedvelt személy bemutatása engem semennyire sem tud érdekelni.

Skog - 2022. 11. 25. 19:31

Érdekes, kritika. 😁
Ritkán úszom az árral, de én is csak azt tudom mondani, hogy talán egy kicsit West lóg ki, de ő sem rossz (ső), a szereplők közül. Nekem se ez az évad az a hű, de jó, de rossz se (sőt 2.0)
Nekem a Romanov ok epizód volt a mélypont, de az se rossz (sőt 3.0), egyszerűen fölöslegesnek ítéltem, mert bár volt mondani valója bőven, de bocs nekem az nem kellett ide. Viszont a végén pont lekerekítettem volna egy, cserébe, egy Diana meghal drámával.
Pont jó lett volna oda egy rész.
Alapvetően most is jó arányérzékkel nyúltak a témához.
Külön hálás vagyok a Sidney Johnson emlékfutamnak.
A legszebb sztorikat mindig is az élet írta.

Ps: ugye nem kell ezer évig várni megint a következő évadra? (költői)

csonaci - 2022. 11. 27. 09:00

Szvsz magasra pakolták a lécet az előző négy évadban a szereplőkkel kapcsolatban. Sokszor volt, hogy megtudva, ki lesz ez vagy az, egyszerűen nem tudtam elképzelni (pl. Tobias Menziesnél vagy Josh O`Connornál, hogy mit láttak bele Fülöpként vagy Károlyként) Aztán elindult az aktuális évad az adott szereplőkkel és meglett, miért volt ő jó választás. ÉS a legkevésbé sem arról szól, hogy ráadnak egy parókát, olyanra sminkelik és szinte már meg is van. De ezek szerint nem csak arról, hogy le tudja-e venni a beszédstílust, a jellemző mimikát, mozdulatokat, hiszen ebben az évadban is rengeteg szuper színészt alkalmaztak, akik kizárt, hogy ne tudták volna, nekem most mégsem működött a legtöbb karakter. a királynő, Fülöp, Károly.(mivel így hárman kb. a legtöbbet képernyőn lévő főhősök, ez elég nagy illúziórombolás volt) Diana viszont annak ellenére jó, hogy Debicki az 190-jével egy zsiráf :-D Vagy Major (akit a feliraton polgármesternek sikerül mondani Böske 40 éves jubileumi vacsiján :-D) Vagy Mohamed al Fayed.
Nyilván baromi nehéz meglátni azt a valamit, amiről talán nem is tudni, micsoda pontosan, valakiben, amitől megteremtődik az illúzió, de eddig sikerült, most, pont a fontos szerepeknél nem.
Szerintem, persze :-D

Amit viszont még mindig szeretek a sorozatban, hogy nem csinál rosszfiúkat. Úgy értem, hogy mikor az olasz hajókázáson Károly csak azért sem akar vásárlást, csak, hogy a szerinte felszínes Diana ne kapja meg, amit akar, megszavazza neki az ember a péklapátot… hogy aztán amikor meg szeretne elválni, az anyja még azt sem akarja neki hagyni (amiről meg nyilván eszünkbe jut, hogy ha hagyták volna neki azt elvenni, akit akart, akkor eleve nem tartana itt) És kb. mindenkinél így van: tesz valami olyat, amiért utálod, aztán meg valamit, amiért szinte megkedveled.
Mondjuk, ettől még az a véleményem, hogy baromira nem éri meg az egész: elbasszák a maguk életét, mert szolgálat, meg a nemzet egysége, de tényleg az-e, meg még ha részben az is, megéri-e? Szvsz csak egy újabb hagyomány, amiről, ha megszüntetnék, elég hamar kiderülne, hogy senkinek nem hiányzik, és immár a királyi család tagjai is úgy szúrhatnák el az életük (meg mások életét), ahogy a közember, de legalább megmaradna egy rakat pénz. (hacsak utol nem érnek minket és nem veszik át a rendszerünket, mert akkor se pénz, se királyság)

Yggdrasil - 2022. 11. 27. 09:55

@perelli írta le egy héttel ezelőtt azt, amit én is gondolok: “De nem az probléma, hogy nem hasonlított Károlyra az alakító színész, hanem teljesen mást karakter hozott, mint ami fejemben élt a korábban látottak alapján.”
Nem a kinézet, hanem az egész miatt, nekem Károly (tettei, szavai) egy sokkal elfogadhatóbb karaktert adtak ki, mint amennyire ellenszenves számomra az igazi Károly valójában. Diana meg pont fordítva: itt egy igazi ellenszenves, megbántott hisztérika volt, akinek egyetlen igaz barátja, bizalmasa sincs (hercegnéi élete előtt se voltak barátnői?). Lehet, csak a róla a fejekben élő idealizált kép miatt (bár az én szememben a Camilla-Diana sztori egyáltalán nem fekete-fehér). De nekem ez a Diana-karakter nem volt szerethető, még ha voltak is pillanatok (Vilmos elment Eton-be), amivel maximálisan együttéreztem.
A Bashir-interjút én sose láttam, de ezt jól hozhatta a film, mert az akörüli dilemmák alatt szekunder szégyenérzetem volt végig.
Amivel viszont biztos egyedül maradok: az Al-Fayed részt iszonyúan untam. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert sztem akkora jelentősége nincs, mint amennyi játékidőt kapott (akkor már néztem volna valamit Andrásékról vagy Annáról). Szóval nekem ez nem volt idevaló. Önálló sztoriként érdekesebb lett volna, így csak alig vártam, hogy vége legyen.
Azt pedig nagyon sajnálom, hogy nem mennek el a királynő haláláig, végső soron én Vilmos és Harry korosztálya vagyok, pont az ő száluk lenne a legérdekesebb. Remélem, átgondolják még ezt a Netflixnél.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz