login |

Search Results for ‘"the killing - 2x"’

The Killing – 2×12: 25. nap

2012. 06. 11. 14:44 - Írta: winnie

61 comments | kategória: kritika

Na, kíváncsi vagyok, hogy kik voltak olyan erősek, hogy a dupla finálét majd jövő héten nézik meg egyben. (Költői a kérdés, ha válaszol is valaki, nehogy olvasson kommentet.) Én mindenesetre nagyon tudom ajánlani, mert olyan dolgok történnek a 2×12 végén, hogy ha választani lehetne, hogy 45 perc múlva akarom, hogy leperegjen a szemem előtt a finálé utolsó snittje, vagy kábé 160 óra múlva, akkor én előbbit választanám. For real. (Már nem tudom, hogy voltam képes még pár résszel ezelőtt is a hét vége felé megnézni az éppen aktuális The Killing-epizódot. Ma muszáj volt ezzel kezdenem a napot.)

A 2×12 jó volt, izgalmas, “még, még, még”-jellegű, bár hangulatilag nem ütött akkorát, mint a felvezető epizódok. Persze ennek leginkább az az oka, hogy a nyomozás és a választás is a finisébe érkezett, nagyon látványosan eltűntek ezekről frontokról a karaktermomentumok, illetve, ha vannak is, azok inkább apróságokban érhetőek tetten. Kompenzálni csak a gyászoló família tud, de ott is kezd világosodni, derülni minden, kíváncsi vagyok, hogy rájuk a (kvázi) hepiend fog várni a fináléban, vagy éppen az összeomlás.

Mert az biztos, hogy a nyomozás vége boldog lesz, legalábbis a gyilkos előkerül. Az, hogy ki a gyilkos…, úgy tűnik, hogy tudjuk, illetve furcsa módon, a totálisan egyértelmű jelek ellenére sem hiszem, hogy biztosak lehetünk benne, mert lehet, hogy egy utolsó vörös heringet előhúztak. Vajon minden összefügg mindennel, vagy csak több, különálló ügyről van szó? A tovább mögött kőkemény spoilerek. Tovább…

The Killing – 2×11: 24. nap

2012. 06. 05. 21:33 - Írta: winnie

54 comments | kategória: kritika

Ajajj, mit fogok én most kapni? A kibeszélőben 10/10-ztek, én pedig azt előttem az előző epizódra, a 2×10-re. Nem, nálam az előzőnél nehezebb lesz jobb részt csinálni, persze azért, mert az elég speciális volt – ez “csak” szimplán nagyon jó. A mostani viszont már kőkeményen a nyomozásra koncentrált és frankó kis érzelmi hullámvasútra ültetett minket. Az egyik pillanatban még kéjes örömmel néztük, hogy hőseinknek végre valahára összejön valami, majd elkenődve tapasztaltuk, hogy mégsem fenékig tejfel az élet, hogy a következő pillanatban hatalmas röhögéssel két kézzel intsünk be a monitornak és a rajtalévő rosszfiúknak, illetve -lányoknak. (Mekkora egy mocskok…)

Linden kivételesen elemében volt, már az első jelenetnél is eljátszotta ezt a trükközést velünk és Holder-rel, csak néztem, hogy lehet ekkora tapló, hogy lelép a társától, hogy utána azonnal világossá váljon a dolog – és az, hogy az ilyen kis dolgok, az ilyen nüanszok is képesek érzelmeket kiváltani belőlem, s talán a nézőből is, azt jelzik, hogy valamit jól csinálnak a készítők. Vagy csak mi vagyunk fanatikus rajongók, akiket sikerült így beszippantania a sorozatnak.

A 2×11-ben minden meglódult, a nyomozás, a politikai szál (itt a választás!) és Larsen-ék frontján is hirtelen egyszerre fordult minden jóra és a legrosszabbra, hogy aztán az utolsó pillanatban megtörténjen az, amire már elég régóta vártunk, és még haláleset is történt. (Oké, el kell ismernem, az út, amit Stan végigjárt, bár a babával szívbemarkoló volt, de valahogy nem tűnt tökéletesen megalapozottnak.) A vége egyébként is perfekt volt, szokás szerint beindult a zseniális epizódvégi zene, váltogatták a jeleneteket, hogy egy hangos koppanás után kimondatlanul is feltegyék a kérdés: akkor ki is Rosie Larsen gyilkosa?

Jön az utolsó 2 rész, ami valójában dupla epizód, csak két hét alatt megy le, feltételezem, hogy 1 napot fog felölelni, és minden ki fog derülni. Valóban csak kétesélyes a játszma? Vagy még egy utolsó red herring-et bedobtak Veena Sud-ék? Majd kiderül, de két dologban biztos vagyok. Legalábbis hiszem, hogy biztos vagyok. Hinni akarom.

1.) Továbbra is azt érzem, hogy hiába a fő kérdés, hogy “ki a gyilkos?”, ennyi kavarás és ide-odamutogatás után nem tudom elképzelni, hogy nagy sokk legyen a zárás. Mindenkiről elhiszem, hogy saras lehet. Ami ugyancsak jó dolog, mert tényleg nem csak egy válaszért ültem végig a huszonakármennyi órát, szóval 2.) legyen bármi is az utolsó két részben, húzzanak bármit is gyilkosra vagy indítékra, a The Killing 2. évadot nem létezik, hogy lerontsa egy esetleges gyenge zárás. Az utazás így is, úgy is nagy élmény volt – a megérkezés még bizonytalan. Vagy…, ki tudja.

ui: Arra egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy Michelle Forbes csak nem ért rá nagyon, vagy direkt ezt az utat szánták neki az évadban.

The Killing – 2×10: 23. nap

2012. 05. 29. 14:51 - Írta: winnie

33 comments | kategória: kritika

That was my first kiss.

Akkor én most látatlanban kiosztom az idei The Killing-évad fődíját, mert a 2×10 igencsak közelített szememben a 10/10-hez. Pedig az első percek WTF-érzése és kételkedése után még fel sem merült bennem ilyesmi, nem kicsit neccesnek találtam az írók húzását, nem hittem el, hogy komolyan megléptek ilyesmit. De a prekoncepciókat szerencsére hamar feledtem, mert olyan szépen zongorázták le az epizód történéseit, hogy (számoltam!) a 4., a 7., a 19. és a 35. percben vettem levegőt. Az elején megfogott és a végéig nem eresztett.

Baromi jó volt és valahol meg is értem a tévénézőket (sajnos esik a nézettség), mert nem tudom elképzelni, hogy a The Killing 5-6 reklámszünettel felszabdalva úgy hasson rájuk, mint mondjuk ránk. Minden 5. percben intim betét és Adam Sandler-es mozis előzetes van, hogy lehet úgy visszarázódni, bele a hangulatba. Nem, nem is akarok gondolni rá – ki tudja, talán a DVD eladásai is be fognak számítani egy esetleges 3. évados berendelésbe.

Szóval a rész. A megközelítés nekem baromira bejött, bár olyannak tűnik, ami megoszthatja a nézőket, tehát a hozsannám ellenpontjaként szerintem lesz olyan kommentelő, aki mélypontnak és baromságnak fogja megítélni az egészet. De ha a körítéstől el is tekintünk, szerintem nekem akkor is hasonló lenne az értékelésem, mert VÉGRE VALAHÁRA megtudtunk jó pár olyan múltbeli dolgot, amik nagyon sokat adhatnak a Linden-ről kialakult képhez. Ha ehhez némi túlzás kellett, akkor elviselem.

Ennek szellemében a nyomozás ezúttal abszolút mellékes volt, Holder-nek köszönhetően azonban haladt és kezd összeállni a mozaik – kérdés, hogy mikor fogják az egészet egy mozdulattal lesöpörni az asztalról. Rosie Larsen megölésében vagy mindenki benne van, vagy senki nincs, nem tudom, most inkább a rendőri oldal érdekel, kíváncsi vagyok, hogy például a felettes melyik oldalon áll.

És ha az utazás Linden pszichéjébe nem lett volna elég (sokaknak nem szimpatikus a főhős, de egyszerűen nem tudok nem kedvelni egy ennyire megnyomorított karaktert, muszáj neki szurkolnom, kérdés, hogy megérdemli-e a hepiendet?), még négy  szereplő is visszatért (aki nem néz “előző részek tartalmából”-t, az meglepődhetett) és, ha jól számoltam a főbb szereplők közül hatan is nevettek vagy elmosolyodtak, ami körülbelül hattal több, mint az eddigi átlag. Ja, nem, hat és felen, mert ott volt Linden lépcsős félmosolya – eszméletlen jó jelenet volt, a zene, ahogy meglátja, hogy kire számíthat, még most is végigfut a hideg a hátamon.

Lehúzás-pártiság ide vagy oda (pár résszel ezelőtt azt írtam, hogy nincs lejjebb… – egy nagy fenét nincs!), jó volt látni némi örömöt és reménykedést, még akkor is, ha nagyon keserédes volt az egész. Szipp.

The Killing – 2×09: 22. nap

2012. 05. 24. 22:30 - Írta: winnie

33 comments | kategória: kritika

You’re still my BFF.

Miért van az, hogy a The Killing folyamatosan a “nagyon bejön” kategóriát érdemli ki nálam a részeivel, de mindig az ügyben a legnagyobb előrelépést produkáló részekre mondom, hogy annyira nem tetszettek, és kénytelen kelletlen 6 vagy 7/10-es pontszámmal minősítem. (Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz majd egy értékelhetetlen, 2-3/10 rész. Remélem, a finálénál sem fog ilyesmi felmerülni.) Szóval a 2×09-ben megint egy nagyon fontos előrelépés volt a krimiszálon, igaz nem a gyilkoshoz kerültünk közelebb, hanem a körülményekhez.

Sőt, a 2×09 vége kifejezetten tökéletes volt, amolyan karfaszorítóan izgalmas, monitornak kiabálós – utóbbi csak elméleti síkon, mert ezt a sorozatot nem ér nem éjszaka néz. Továbbmegyek, drámai fronton sem volt gond, mert most a Larsen-oldal leépülése folytatódott – nem csak nekem hiányzik Terry, nekik is. Van egy olyan érzésem, hogy direkt mazochista vagyok és szinte hiányzott, hogy a Linden-Holder nyomozópárost mindenféle negatív elem hátráltassa vagy még jobban lehúzza őket – még akkor is, ha azt mondtam, hogy a múlt hetinél sokkal lejjebb nem nagyon lehet kerülni.

Szóval túl flottul ment minden nyomozásilag, a politikai szál is hozott egy kis meglepetést, Richmond nem alkuszik (kapja a pacsit), talán Gwen sem, Jamie…, most kérdőjel. LarsenAnyu kissé redundáns módon jelen volt megint, de inkább csak illusztráció volt a nyomozáshoz. Most már csak az a kérdés, hogy akkor a következő részben megismerünk egy biztosan rosszfiút?

The Killing – 2×08: 21. nap

2012. 05. 16. 17:30 - Írta: winnie

24 comments | kategória: kritika

Nothing personal, detective, but I don’t like you.

Huhh, a múltkori rettenetesen lehangoló epizód után következett egy hasonlóan downer rész, ami ezúttal nem a valós nyomozásra koncentrált (bár abban is volt az egyik irányba haladás), hanem a személyes drámára, azon belül is az egyre inkább a spirálba kerülő Linden-re, akit sikerült annyira lehúzni, hogy most már végleg nem kerülhet lejjebb. Mondom én, a készítők még lehet, hogy kínozni akarják őt. Majd kiderül, de a 2×08 volt az a rész, amikor minden borult és elkezdődött a végjáték. A 8/10 nálam maradt, végig odaszegeződtem.

Fura volt a majdnem Holder-mentes epizód, de sikerült úgy alakítani a történéseket, hogy ne hiányozzon: az elején a 10-15 perces keresés igencsak feszült volt, ezt követően pedig Linden ide-odarohangált, szokás szerint falakba ütközött, kíváncsi vagyok, hogy amikor ennyire elmerül a munkában, akkor azért eszébe jut-e, hogy még mindig van egy gyereke? Aki szerencsére nem a duzzogós, lázadós, béna tinikarakter, akit minden néző utál, mert ha valahol, itt tökéletesen érthető, hogy min mehet át a srác.

Lehúzás ide vagy oda (vagy talán épp azért, mert lehúzás?), a rész végén mind a két meglehetősen szótlan jelenet nagyon erős volt, s ezúttal az utolsó percekre nem jutott nagy cliffhanger, inkább csak eltökélt tekintetek a nyomozók részéről, hogy ha törik, ha szakad, a végére járnak a Rosie Larsen-gyilkosságnak, mielőtt még mindkettejüket felemészti a folyamat.

The Killing – 2×07: 20. nap

2012. 05. 08. 16:20 - Írta: winnie

51 comments | kategória: kritika

Ezek a nyomozók még nem is tudják, hogy egy héten belül rá fognak jönni, hogy ki ölte meg Rosie Larsen-t. Nekünk még persze még 6 részünk lesz erre, addig csak tippelgethetünk. A 2×07 olyan jól és nappal indult, hogy azt hittem, hogy megint kapunk egy kimondottan világos epizódot, a főzőcske remek volt, erre az eddigi talán leglehúzósabb lett belőle. Hova akarják még fokozni? Ráadásul a lelki sérülések mellett ismét előjöttek a fizikaiak. 8/10.

De utálom én az indián kaszinók intézményét. Mármint a sorozatokban. Nemrég a Luck-ban jutott fontos szerephez és egyrészt itthon kevesen ismerik ezt az intézményt, másrészt meg tudom, hogy mindenféle jogi kavarást jelent a történetbe való behozatala – vagy pedig spirituálisat, és egyikért sem vagyok oda. Ugyanez a helyzet a rezervátumokkal is, nem egy krimibe iktatnak be olyan részt, ahol valami történik azok a területen, ahol a törzsi rendőrség az illetékes. Mini állam az államban szituáció. (Ettől még fura, amit műveltek. Ezt lazán megtehetik?)

De ez csak az én sirámom, mert most tettek arról, hogy ne unjam el magam, amikor az indiánok képbe kerültek, sőt, még érzelmeket is kiváltottak belőlem. Meg azt hiszem, hogy Linden-ből is, aki most már tényleg átmehetne Terminátor-üzemmódba, egyik kezében a gyerekével, a másikban Rosie gyilkosával – kijárna neki valami hepiend, mert rossz nézni, ahogy elkapta a spirál és egyre lejjebb kerül. Nem mintha ebben a fia nem lenne ludas, de neki sem olyan rózsás a helyzete.

A nyomozás ezúttal nem nagyon haladt, pedig az egész rész arról szólt, ráadásul ismét ketté váltak hőseink, amiről már korábban is kiderült, hogy nem túl jó ötlet. Az meg egy kicsit frusztráló, hogy ott vannak mellettük a válaszok, de még egy “találkozzunk holnap” ártalmatlan mondat után is csak azt konstatálhatjuk nézőként, hogy na, erre is csak a következő részben kerül sor. De nemsokára vasárnap és sok minden kiderül(het).

The Killing – 2×06: 19. nap

2012. 05. 01. 18:12 - Írta: winnie

36 comments | kategória: kritika

Huhh, ez így nehéz lesz nekem és a lyukas agyamnak… Tudom, hogy nem szabad a sorozatok elején emlékeztetőket nézni, mert az aktuális rész sarokpontjaira utalnak vissza, jelzik előre, hogy mely szálak fognak pezsegni, de most valamiért mégis csekkoltam. És jól tettem, mert fejről esélytelen lettem volna felismerni az 1. évad végéről visszahozott arcot – aki sok sorozatot néz, annak csak jó memóriával van esélye 100%-osan fogni mindent a The Killing-ben, nekem minden rész előtt le kéne darálnom az addigiakat. Át van ez gondolva, kérem, aki nincs oda a komplexitásért, most még távozhat. Na, elég a sirámból, hiszen de jó rész volt a 2×06! 8/10?

Nem fogom megmondani, hogy miért. Visszautalva a 2×05-re, lehet, hogy azért, mert este néztem. Vagy mert meglepően sok fény volt benne, még virágos függönnyel is dobtak a hangulaton. Vagy éppen azért, mert kontrasztban ezzel Linden és Holden, miközben újabb vörös heringekre hajtanak, szinte minden irányból akadályokba ütközik, ami elég elkeserítő, valakik komolyan rájuk szálltak. Larsen-ék folyamatosan bizonyítják be, hogy egyre mélyebbre lehet kerülni (nem is értem Terry naiv ragaszkodását…), most Mitch is elkezdte visszanyerni a szimpátiámat, ráadásul lehet, hogy az üggyel kapcsolatosan egy újabb fontos szereplőt villantott fel.

És mégis minden kilátástalanság, látszólagos akadályoztatás ellenére, némi renegát nyomozó munkával tényleg úgy tűnik, hogy egyre közelebb kerülünk az elkerülhetetlen igazsághoz. Remélhetőleg a politikai színtéren előttünk álló összecsapás is hozzá fog tenni az összképhez, mert ahogy számolom még pont lesz idő a választásra, tehát minden adott egy nagyszabású fináléhoz.

The Killing – 2×05: 18. nap

2012. 04. 27. 15:01 - Írta: winnie

24 comments | kategória: kritika

– Don’t worry about me.
– I never do.

Máskor rögtön és este fogom nézni a The Killing-et, mert ez a legutóbbi rész annyira nem jött be, mint az előzőek. Hogy miért, nem nagyon tudom megmondani, mert a nyomozás zajlott, haladt, a családi szálon és (hopphopp!) a politikai szálon is komoly előrelépés történt, és a szokásos rész végi montázs kivételével, mely most végre komolyabb WTF-ot hozott, csak közepesen hoztak lázba a történések. (Azért egy The Killing-es közepességért más sorozat ölni lenne képes.)

Lehet, hogy azért, mert ezúttal kevesebb személyes dolgot vontak be, mert a 18. egy mozgalmasabb nap volt? Így visszagondolva ez sem biztos, hogy igaz, mert akadt karakterizálás, még azt is megtudtuk, hogy Holder 7 cukorral és tejszínnel issza a kávéját (naná, ki ha ő nem?!) A vörös heringek (kéne már egy alapfogalom) még mindig vígan ficánkolnak, ki tudja, hogy a rész végi felfedezések mennyire fognak annak számítani, mindenesetre erős jelenetekből ás titokzatosságból nem szenvedtünk hiányt és ismerek olyan sorozatokat, amik az utolsó másodperces kérdésre már nem adtak volna választ, úgyhogy ezt is köszönöm a készítőknek. Mármint, hogy nem hagytak minket lógva.

A jelen mellett egész szépen bontakozik ki a múlt is, és mivel, mint írtam, a politikai szál megmozdult, ezért már csak az a kérdés, hogy mi van anyuval, aki még mindig furán viselkedik, s továbbra sem látom a viselkedésében a rációt.

The Killing – 2×04: Dial 1-900-LINDEN

2012. 04. 17. 14:44 - Írta: winnie

26 comments | kategória: kritika

Megint azt akartam mondani, hogy a nyomozás a szokásos lassú tempóban haladt, de ez a nagy felfedezést (nem WTF, csak fejlemény) hozó előző epizódra sem volt igaz, mint ahogy a mostanira sem, hiszen a legújabb The Killing-részben a Rosie Larsen-gyilkosság újabb (látszólagos) kulcsszereplőjét ismerhettük meg. Ergó szerintem az újabb jó, de az eddigiektől eltérően nem kiemelkedő epizódban a rejtély-aspektussal való foglalkozásra sem lehetett panasz. Azonban a legjobb persze nem ez volt a 2×04-ben.

Joel Kinnaman egy állat. Persze lehet azt mondani, hogy jó dumákat írnak neki, de Holder karakterét annyira magáévá tette, hogy az csuda, s egyértelműen ő az, aki inspirálja az írókat. Hihetetlen volt, amit a 2×04-ben is levágott – ahhoz képest, hogy egy roppant komor sorozatról van szó (mely ezúttal fényviszonyokat tekintve kifejezetten világos volt, nagyrészt), a svéd színész beszólásain többet röhögtem, mint egy közepesen jó, nézős szitkomon.

Sőt, muszáj volt megállítani és/vagy visszatekerni bizonyos részeket, mert egyrészt a nagy depresszióban én szégyelltem magam, mert nevettem, másrészt mert többször nézős beszólásokat produkált. (Amit az FBI-nál levágott – a szemüvegről simán elhiszem, hogy ott improvizálta, a Linden-féle vacsora-duma és a többi.)

Persze továbbra is a lehangoltság, a csömör, a kilátástalanság uralkodik (innen is pacsi a szerintem nagyon változatos zenének, nem mindig csak ugyanazok a motívumok vannak), Linden megszállott ezerrel, talán most ráébred arra, hogy nem minden a munkája, bár ha azt nézzük, akkor ezúttal is igen eredményes volt – Holder is, igaz a másik oldalról közelítve meg az újonnan feltűnő szálat.

A politikus fronton még mindig inkább elfojtott érzelmek vannak, bár kezdenek felszínre törni – ezzel a szállal sincs baj, csak megismétlem, hogy valaki biztosítson arról, hogy vezet valahova, nem csak pillanatképeket látunk, amik nem fognak kifutni sehova. Családi fronton pedig végre az egyik kissrác kapott némi fókuszt, szívbemarkoló volt látni, hova fajulnak el a dolgok, s még korántsincs vége az ő történetének.

Szóval ismét egy jó epizódon vagyunk túl, 7/10 a minimum osztályzat, egyedül a rész végével nem voltam elégedett: a zenés montázs arra utalt, hogy mint a 2×03 utolsó másodperceiben kapunk valami felfedezést, erre tényleg történt valami, de azzal csak ráerősítettek arra, amit eddig is tudtunk. Más kérdés, hogy a The Killing-gel kapcsolatos eddigi tapasztalataink alapján lehet, hogy ismét csak egy red herring került Linden-ék útjába. Tényleg, mi a helyzet a táskával?

The Killing – 2×03: 16. nap

2012. 04. 10. 15:02 - Írta: winnie

37 comments | kategória: kritika

Happy? Who the hell’s happy?

Huhh, ha eddig nem tért volna vissza a The Killing, akkor most megtette, nem kicsit lehúzós epizód volt a 2×03. Igazi művészet olyan képet lőni a sorozatból, amin látszik is valami, szinte minden rém sötét. Ha valaki valamikor is panaszkodott amiatt, hogy a The Killing lassú, akkor most megtízszerezheti panaszát, ráadásul a nyomozás is háttérbe szorult – és mégis, ebben a részben jutottunk mi, nézők egy jó nagy lépéssel közelebb a megoldáshoz. Látszólag legalábbis. Kérdés, hogy Linden & Holder mikor lépik meg ezt a lépést, ha ebbe az irányba indulnak el, akkor gondolom, elég hamar.

De mint mondtam a 2×03 inkább a személyes drámákról szólt, mindenki maga próbálja kezelni a depresszióját és hagyja, hogy húzza le őt a mocsár. A tovább mögött spoilerek.

Tovább…

A The Killing – 2×03 előzetese

2012. 04. 03. 16:40 - Írta: winnie

2 comments | kategória: video

Lássuk, hogy mi vár ránk a The Killing második szezonjában. Most komolyan, van, aki el akarja lőni magának? A tovább mögött.

Tovább...

The Killing: vége a 2. évadnak

2012. 06. 18. 18:16 - Írta: winnie

145 comments | kategória: kritika

26 rész – 26 nap – 1 gyilkosság. Ki ölte meg Rosie Larsen-t?

A The Killing nálam már tavaly is az év egyik legjobbja volt (kritika), de a 2. évad még az S1-re is rátett egy lapáttal. Nyilván elfogult vagyok, mert nagy kedvenceim azok a krimisorozatok, melyek nem 40 perc alatt oldanak meg 1-2 bűntettet, hanem egy teljes évad alatt (ld. Twin Peaks, Murder One, Damages, Pretty Little Liars, Vanished, Kidnapped, még sorolhatnám – lesz majd hét kérdése.) A The Killing-ben az S1 végére nem született megoldás, viszont mostanra minden megoldódott, minden szálat elvarrtak. És még be is jött a zárás. A gyilkost csak a tovább mögött fedem fel, addig pedig pár spoilermentes általánosság.

Aki látta az epizódkritikákat, az láthatta, hogy mennyire oda voltam a 2. évadtól (a 2×10 egyszerűen tökéletes, 10/10-es epizód volt) és teljesen másképpen jött be, mint az 1. szezon. A kommentek jó része is hasonló szuperlatívuszokat használt a sorozattal kapcsolatban, remélem, hogy másoknak is be fog jönni, de ettől még a The Killing szerintem továbbra is erősen rétegsorozat marad, ergó nem lesz nagy közönségsiker. Főleg azon nézőknek fog nehezebben bejönni, akik a rejtély megoldására kíváncsiak elsősorban, hiszen a The Killing tényleg elég lassú és akkor a legerősebb, amikor a karaktereket, az ő leépülésüket mutatja be.

Sarah, it’s over.

Már az 1. évadban is nagyon sokat hozzátettek az összképhez a remek színészek, s ez a tényező a második szezonra csak erősödött, bizakodom is, hogy idén nemcsak Mireille Enos fog Emmy-jelölést kapni, mert Joel Kinnaman-nak minimum kijárna, de persze szinte bárkit ki lehet emelni. A színészi játék, illetve a tökéletlen karakterek még az esetleges holtpontokon is átsegítettek, s már csak miattuk is nagyon reménykedem a 3. évadban, amihez lehet, hogy kisebb csoda kéne, ez a 26 rész eléggé lezárt, hogy az AMC-ne okozzon álmatlan éjszakákat a kasza. (Ráadásul egy 3. évadban nagyon nehéz lenne az eddigieket überelni, egy új szitut felállítani önismétlés nélkül.)

A színészeket akkor szokás egyébként felhozni, amikor valahogy kompenzálni kell a történet hiányosságait, s ezért is mondom, hogy minden bizonnyal sok kritika fogja érni a The Killing kivitelezését, de a sztori engem még így is lekötött. Viszont nyilván el kell ismernem, hogy az szállította a nagy WTF-özönt, ellenben a karakterek és a hangulat simán feledtette, vagy esetleg észre sem vétette velem a gyengeségeket. A fő rejtély megoldása idővel már el is vesztette számomra az izgalmi faktort (ez nem tudom, hogy jó-e…), működött a hatalmas közhely, hogy nem a megérkezés, hanem az utazás volt a fontos.

De nem mondhatom, hogy a végtelenségig akartam volna nyújtani az utat, utazás ide vagy oda, rettenetesen érdekelt a megoldás, rég vártam ennyire finálét. De nem is biztos, hogy azért, mert a gyilkos kiléte izgatott (nyilván a 6-8-10 karakterből egy a tettes, lehetetlen nagy WTF-ot okozni), hanem az, hogy mondjuk elnyerje méltó büntetését, illetve mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz a Linden – Holder-párossal, miután végre-valahára elkapták a mocskot. Mi ez, ha nem befektetés a karakterekbe?

Szerencsére, akinek bejött a The Killing, annak még mindig ott van a lehetőség, hogy megnézze az eredeti dán sorozatot, a Forbrydelsen-t (nemsokára lesz róla írás – arról ne spoilerezzen senki, ha lehet), az szeptemberben fog folytatódni és befejeződni a harmadik szezonnal. A finálé előtt egyébként arra is kíváncsi voltam, hogy a The Killing megváltoztatja-e a gyilkos személyét az eredeti szériához képest, bár a választ szinte borítékolni lehetett, hiszen a történetek alakulása és szétválása is sok szempontból ezt sejtette.

A tovább mögött spoilerek. Lássuk, hogy ki volt a gyilkos. Tovább…

Previous Posts