“Ma”. 01:55. VIASAT6. Southland – 5×01 (kritika) – napiban!

Azaz Southland. A VIASAT3 a tovább mögötti promóval ajánlja a csütörtöki 2. évadot a Rekviem egy álomért zenéjére. Is it me, vagy most valóban elviselhetőbbnek tűnik Kautzky Aramand, mint Michael Cudlitz?

Tovább...

Ma. Viasat3. 22.25. Southland – 1×01 (magyar promó + pilotkritika by winnie: 6,5/10 + pilotkritika by human: 7/10 + a remek főcím + a főcímzene eredetije és egyéb feldolgozásai)

Elsőnézős és szinkronvéleményezős vélemények jöhetnek.

Tudom, hogy nem sokak műfaja a zsarus sorozat, különösen a realista megközelítésű járőr, de a Southland mégiscsak más. Az egyik legjobb. Hát, még ha azt is tudná a nem néző, hogy milyen gerilla körülmények között forgatják olykor a sorozatot, mely improvizálásokkal is tele van…!

Arról nem is beszélve, hogy azon kevés sorozatok közé tartozik, melyeket országos csatornáról át tudtak vinni kábelre, hogy ott folytatódjon. Na, igen. Anno az NBC az első évad után berendelte a másodikat, de a premier előtt pár héttel lemondták a sorozatot…

Fel kellett lapoznom, hogy pontosan hányadik évad indult, mert olyan érzés, mintha az Archer már az eszmélésem óta menne. Mármint ezt néztük már az oviban is, és vigyorogtunk, hogy miképp űz viccet a régi kémfilmekből és sorozatokból, amiket persze addigra már mind láttunk.

Viccet félretéve, azért valahol szomorú lesz, amikor majd leköszön majd a sorozat. Még nincs kitűzött vég, nyugi. Nyugi? De előtte még mindenképp itt van az, amikor Archer már felébredt a kómából, viszont változások történtek a valóságban közben.

Várjunk csak, a lényeget már össze is foglaltam. Míg a kómás évadok különböző zsánerekkel való hülyülésre adtak terepet, a film noirral, a kalandfilmekkel és az űrben játszódással bontották meg a csapatdinamikát és monotonitást mindig, addig itt volt a legegyszerűbb váltásra is a lehetőség: amíg Archer ki volt ütve, addig a többiek mit kezdtek az életükkel.

Úgy tűnik, hogy a csapat és az ügynökség a kóma évek alatt önismeretbe és -fejlesztésbe kezdett. Nem meglepő módon ettől boldogabbak is lettek a tagok. Na, ide bicegett be Archer, a régi értékeivel és szokásaival, tökéletes terepet adva az íróknak a súrlódások során drámák és poénok elsütésére.

Mindezek azt is magukkal hozták, hogy tulajdonképpen az előző évadokhoz hasonlóan ismét mindenki kicsit más lehet. Cyril most a kigyúrt fő ügynök (bár ezzel már játszottak a PI-évadban), a terepen ő dirigál. Cheryl is normálisabb életet kezdett. Lana hozzáment egy kopasz milliárdoshoz. Igazából csak Pam a régi valamennyire. Nem csoda, hogy rögtön benne van az “új rend” bomlasztásában is látszólag.

Nem azt mondom, hogy így újra lett tétje a sorozatnak, de a képzelgős évadokkal ellentétben a jobban bevált recept kiforgatása egyelőre tetszik. Bár igazán csak az űrkaland hagyott hidegen, de mégis többet vigyorogtam itt, ahol Archer a béta lett, és ez ellen lázadozik.

I was jsut thinking maybe I’d just do what I did yesterday. You know, stare into he void. The void stares into me.

Ez a nagyon 2020 kezdés pedig extrán fűszeres volt. Archer is back.

Ma. HBO3. 22:00. The Good Fight – 4×01 (évadnyitós kritika + finálé kritika) – az HBO GO-s világpremier után a tévében is, remélhetőleg magyar szinkronnal.

Vérengzős és csonka évad volt a 4. évad. Csonka, mert vírus, így nem tudták befejezni a forgatást (sebaj, az 5. évad be van már rendelve), vérengzős pedig átvitt értelemben, mert újabb szereplők szállnak ki, vagy fognak kiszállni a szériából.

A hivatalos tartalom:

A negyedik évadban a Reddick, Boseman & Lockhart ügyvédi irodának új terepen kell helytállnia. Miután elvesztették a legnagyobb ügyfelüket, és az alapító partnerük nevére is árnyék vetült, kénytelenek voltak elfogadni a hatalmas multinacionális ügyvédi iroda, az STR Laurie ajánlatát, hogy annak alvállalkozójaként működjenek tovább. Ez azzal jár, hogy elveszítik a függetlenségüket, minden döntésük az óriás cégtől függ. Az STR Laurie kezdetben jóindulatot tanúsít az együttműködés terén…

Ma. 23:10. COOL. Deutschland 83 – 2×01 (Deutschland 86) (kritika + eredeti nyelvű előzetes)

Ehh, ezek a címváltások felborítják a bejáratott sablonomat. A lényeg, hogy az annak idején az RTL Klubon adott, és ott elég nagyot bukó, pedig egyébként remek német kémsorozat (az S1-ről itt írtunk) folytatásáról van szó, aminek a második szezonja értelemszerűen 1986-ban játszódik. Minden egyéb infó a fenti linken, a plakát alatt pedig a hivatalos tartalom.

1986-ot írunk, és az NDK-nak sürgősen pénzre van szüksége adósságai törlesztésére. A Külföldi Felderítési Főosztály is különböző terveket dolgoz ki, hogy pénzt teremtsen elő, amiben új munkatársuk, Barbara Dietrich van segítségükre. Walter, akit 3 éve mellőznek, nagyon szeretne ismét terepen dolgozni, és csalódottan veszi tudomásul, hogy Annett Schneider beosztottjaként kezdheti újra a karrierépítést. Közös feladatuk egy gyógyszerkísérlet megszervezése…

Egy nem karakterizáló, azaz szappanos sztorival nem rendelkező epizodikus krimi esetében, amikor nekikezdek egy kritikának, mindig eszembe jut, hogy leszek képes kettőnél több bekezdést írni. Egy finálénál ugyan akár a 3 is összejöhet, de egy random résszel záruló szezon esetében mindig kételkedek. A végeredmény pedig…, nem egyszer, mint az FBI: Most Wanted-finálé esetében 14 bekezdés lesz. És sosem értem, hogyan.

Persze úgy könnyű, ha az ember hosszan mélázik arról, hogy miről is lehetne írni, és ezzel tölti ki a helyet. De nem célom ezt tenni, bár utólag vissza fogom nézni, hogy mit írtam a tavalyi finálénál és utána az évadkezdésnél, mert van egy sanda gyanúm, hogy az FBI esetében a kritikáim zöme ugyanazt fogja mondani, pedig nem célom ismételni magamat.

El is dugom inkább a tovább mögé a mondandómat, bár a fenti képre azért rámutatok, miszerint egy elég ritka, csatornaközi karakter-crossoverrel ért véget a szezon. A kényszerű évadzáróként funkcionáló 2×19-ben ugyanis az NBC-ből a CBS-re átruccanó Chicago PD-s Hailey is feltűnt. A Chicago PD-nézőknek semmi esszenciális nem volt a részben, a lány az FBI főszereplőjének a helyét vette át, hogy nyomozzon egy random ügyben.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Nehéz bármi tényleg értelmeset összehozni az HBO-s Betty-ről, legalábbis olyasmit, amit a kezdésnél nem említettem. Deszkás lányok élik az életüket. Ennyi. Mindezt a High Maintenance remek utódjaként teszik nagyjából 1 film hosszúságban.

A Betty konkrét története tényleg nem több, pár deszkás csaj összebarátkozik, és közösen lógnak. Persze mögötte ott van, hogy a férfiak (fiúk) által dominált terepen teszik ezt, lefektetve a többi hasonló lány számára is az utat, a szabad gördeszkázást.

A sorozat szerencsére egyáltalán nem a nemek szembeállására koncentrál, szinte minden szereplő normális, sokkal inkább arról van itt szó, hogy leginkább csak egymásra számíthatnak, nem pedig egy fehér lovas megmentőre, nem kéne mindenen összekapniuk és széthúzni. Amikor baj van, akkor a barátaikhoz fordulhatnak. Micsoda megfejtés? Viszont most olyanoknak is mesélnek ezzel, akiknek eddig nem.

Maga a Betty leginkább a hangulatról szól. Az együtt lógásról, a mosolygásról, a gurulásról és flipről. Bár előkerülnek komoly témák, leginkább a #metoo kérdést tenném oda, de ez sem szájbarágósan történik, hanem önvizsgálat szerűen.

Ahogy a kezdésnél említettem, a párbeszédekben teljesen a realizmusra törekednek, ezért néha a történetet is beáldozzák, ha épp rögtönöztek egy valóságszagú beszélgetést, helyzetet. Emiatt kicsit szétesettnek tűnhet a sorozat, de valójában mégsem az, hiszen a hangulat összetartja.

Valahogy így kell girl power filmet sorozatot csinálni? Ha több rész lett volna, akkor talán más lenne a véleményem, de így 6 epizód alatt remek szórakozás volt.

Nem sok hálátlanabb feladat van annál, hogy egy idő előtt véget ért csonka szezonról írjon az ember értelmes kritikát egy epizodikus krimi esetében. Egy teljesen random évadközi epizódnál az alapsztori is feleslegesnek tűnik, spoiler mögött a gyilkos ellövése is értelmetlen, szóval marad az átível szálak kivesézése – amik miatt nézi az ember a sorozatot? Vagy inkább az interakciók és a heti esetek miatt teszi? Vagy csak időtöltésből?

I’m not saying that there’s a bayou werewolf out there. Okay? A guy can dream, right?

A harmadik NCIS-sorozat teljesen random, érdekesnek tűnő (egy mítoszvadász tengerészt a mocsárban látszólag halálra marcangol valami lény), de sajnos elég könnyen dekódolható esettel indít, ami egyébként nagyszerűen rá is világít a mai epizodikus krimi nagy gondjaira. Mármint az olyanokéra, amik erőltetik a karakterizációt, s teszik mindezt nem túl érdekes szereplőkkel. A tovább mögött kifejtem, hogy mire gondolok, egy fokkal spoileresebben. Tovább…

Ahhoz képest, hogy a The Flash évadnyitó minősége mennyire jó szezont ígért, elég nagy csalódást hozott végül. Ismét. Az évad első felében ugye Bloodwork okozott fejfájást Flash-éknek, aki kimondottan jó ellenfél volt (csak a büdzsé nem engedte meg, hogy jól is nézzen ki), aztán jött a Crisis On Infinite Earths, ami különösen nagy esemény a sorozat esetében, elvégre ehhez építkeztek már 5 és fél éve.

Mind tudjuk, mennyire silány megoldással rukkoltak elő és zárták le a The Flash legérdekesebb és leghosszabb szálát.

Kérdéses volt, mivel fog ezután megfogni a sorozat? Van még a régi karakterekben annyi szufla? Tud hozzátenni az egészhez az új showrunner? Van még olyan erős történet az írók tarsolyában? És az új karakterek vannak annyira megnyerők, hogy ugyanúgy szeressük a sorozatot? És a sorozat stílusa?

Háááát…. Vékony jégen táncol a sorozat sokaknál, hiszen a feelgood heti meta ellenségek legyőzése mellett egy átívelő rejtélyt kaptunk eddig, amihez képest most lecsökkent az új meták száma, és az átívelésre fókuszáltak, ami rejtélyes volt, de kiszámítható. Így pedig, hogy megmaradtunk a már jól ismert világunkban, ahol egyetlen egy új metával sem építettek feljebb, muszáj lett volna valami érdekesebbel előrukkolni, mint egy tökéletesen kiszámítható főszál.

Folytassuk a tovább mögött spoilerekkel. Tovább…

Cost of doing business.

Durva belegondolni, hogy a Showtime kémes akcióthriller sorozata egy két évados izraeli szériából rügyezett ki (lehet is menni darálni a Hatufim-ot (Prisoners of War), és megnézni, hogy ott merre kanyarították a történetet). És abba is, hogy az első két évad mennyire más stílusú volt – akkor még a tévés akadémia is tudomást vett a szériáról, legalábbis, ami a díjakat illeti, hiszen 9+11 jelölésből 6+2-t váltott Emmy-díjra a Homeland, köztük a legjobb drámának járót. Ilyesmi már régóta “nem fenyegeti”. Pedig?

Nincs “pedig”. A Homeland ma már sokkal inkább popcorn sorozat, de annak elsőosztályú, magas produkciós értékkel, kiváló alakításokkal, (olykor ijesztően) aktuális mondanivalóval. Azt hiszem, hogy sorozatos pályafutásom egyik legjobb döntése volt az, hogy a 3. évados kaszámat követően a jó véleményeket olvasva visszaszálltam a 4. szezonba. És utána már fel sem merült bennem a kiszállás. (Hiszem, hogy mielőtt lekerülne a Netflix-ről a sorozat, meg fogom nézni azt a 3. évadot is, egyébként. Érdekes lesz látni mai szemmel.)

Ejj, ha azonnal megírtam volna ezt a finálékritikát, akkor sokkal konkrétabban ki tudtam volna térni a szezon eseményeire, mert elég intenzív dara után voltam, legalábbis nekem az intenzív, ha egy 10-13 részes szezont megnézek 2-3 nap alatt. Most viszont ennek már lőttek, de szerencsére a kibeszélős kommentem ott van mementónak, és abban leírom, hogy tökéletes sorozatzárót kaptunk.

Fuck yeah.

Nem tökéletes sorozatot. Nem tökéletes sorozatévadot. Hanem tökéletes lezárást. Tökéleteset, és azt is hozzá kell tennem, hogy elégedettséget biztosítót. És ez utóbbi nem történeti aspektusra vonatkozik, arra, hogy ki élt és halt, hogy hepiend lett vagy sem, egész egyszerűen nagyon a helyén volt benne minden érzelmileg, és azzal, ami nem volt annyira lényeges Carrie és Saul sztorija kapcsán, nem is nagyon vesződtek, ld. például az amerikai politikai szituáció. Nem is hiányzott.

Seize the narrative.

Ennek megfelelően én is elégedett vagyok. Persze nem csak a lezárással, hanem a teljes szezonnal. Jó volt, tele nagyon erős és tanulságos pillanatokkal. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Mindössze hat részesre tervezték, így hamar véget is ért az HBO (elvileg) mininek szánt sorozata, az Összeesküvés Amerika ellen.  Philip Roth regényét az elejétől a végéig adaptálták, így vélhetően maga a sorozat is lezárult az 1×06-tal.  Összességében kiváló szórakozást nyújtott a széria azoknak, akiket érdekelnek az alternatív történelmi sorozatok vagy az Egyesült Államok története.

Ugyanakkor, ahogy azt a pilotkritikában is említettem, nem biztos, hogy itthon egy szélesebb kör számára lesz befogadható, és a kommentekből kiolvasható megosztó vélemények alátámasztani látszanak ezt a megállapításomat. Ugyanakkor rögtön hozzá is kell tennem, hogy a pilottal szemben a későbbi részek lényegesen többet villantottak fel a történetből, ezért aki maradt, az egy lényegesen jobban érthető alkotást láthatott, mint aki az első rész után kaszálta. Mindez azonban a fenti megfigyelésen nem változtat.

Miért gondolom, hogy rétegsorozat marad?

Elsősorban azért, mert végig megőrizte azt a jellegét, hogy egy tablót mutat be a másik Amerika hétköznapjairól. Azt az Amerikát mutatja be, amelyben a történelem kisiklott az általunk jól ismert vágányáról, és egy egészen más útra tévedt. Emiatt a széria kicsit “fejnehézzé” vált, azaz a kezdőállapot bemutatására sokkal több időt szánt, mint a végkifejlet elmesélésére.

A tablójelleg ugyanakkor kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy egy alulnézeti képet mutasson erről a lehetséges világról. A nagypolitikai változások szép lassan beszivárognak a Levin család életébe, amely kezdetben egy középosztálybeli, kényelmes életet élt, és fontolgatta az előrelépést, míg a széria végére már az életükért kellett rettegniük.

Ehhez hozzájárult az is, hogy Philip Roth műve egyfajta fiktív önéletrajzként született meg, amelyben gyermekszemmel mutatta be az alternatív történelmi korszak eseményeit. Ez magyarázza egyébként a sok gyerekszereplőt is, bár az adaptáció során ügyeltek arra, hogy a könyvben elmeséltek eltolódjanak a felnőttek tetteinek az irányába, noha ezekről a kis Philip gyakran jóval később vagy más elmondásaiból értesült.

E nézőpontnak viszont az az lett az eredménye, hogy alapvetően egy lassú tempójú mesélést kaptunk. Noha a széria vége felé azért az események felgyorsultak, de azért akciódús sorozatról szerintem senki nem beszélne. Ami érthető is, hiszen a Levin család tagjai végig elszenvedői, és nem alakítói maradtak a történelmi eseményeknek, tehát nem az vált érdekessé, hogy egy-egy sorsdöntő pillanatban miként döntöttek, hanem az, hogy a mindennapi életükben hogyan jelentek meg azok a változások, amelyek Amerikát a fasizálódás útjára lökték.

That man is unfit. He should not be the president.

De az is erősíti a rétegsorozat jellegét, hogy tele van az Egyesült Államok korunkbeli közéletére tett utalásaival. És bár Philip Roth elég régen írta a könyvét, az adaptációban valahogy elég sok mondatot sikerült úgy megformálni, hogy az a mostani Trump-adminisztrációra vonatkozzon. (Ennek szándékosságát egyébként a sorozathoz kapcsolódó podcastben David Simon is elismerte).  Azok, akik követik az amerikai belpolitikát, alighanem számos olyan “easter egget” vehettek észre, amelyek kritikusan szóltak a mostani kormányzatról.

Az egész sorozatban jelen egyfajta demokratákra jellemző nézőpont, így aki esetleg az ottani politikai oldalak közül a republikánusok híve, ne lepődjön meg, ha néhány kiszólást esetleg ellenszenvesnek talál. A tovább mögött folytatom spoileresebben. Tovább…