login |

Search Results for ‘Vágyak szerelmesei’

The Leftovers: még egyszer a 2. évadról – írta PTOBI

2016. 04. 01. 21:14 - Írta: vendegblogger

51 comments | kategória: kritika

I don’t understand what’s happening.

Ha fél éve kérdezi meg valaki, hogy láttam-e 10/10-es sorozatévadot, valószínűleg nemet mondtam volna rá. Hiába a rengeteg remek régiség, kultikussá vált sorozatok, és a tény, miszerint egy epizódra közel sem lehetetlen megadni a maximum pontszámot, még ha egy kritikus sorozatfüggőről is van szó, de egy teljes évadot ilyen magas szinten lehozni, nemcsak dicsérendő, hanem már-már monumentális momentuma a sorozattörténelemnek.

Mindenkinek csak javasolni tudom a The Leftovers-t. Nem szükséges az első évadtól kezdeni, de a második szezon megtekintését az elejétől ajánlom. Nem azért hangsúlyozom a megtekintés fontosságát, mert ez egy relatívan jó évad volt, hanem mert számomra, és sok más sorozatkedvelő néző számára, ez volt a 2015-ös év szezonja, és sajnálnám, ha egyesek az előítéleteknek engedve, lemaradnának arról, amit látni kell.

3.

Biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinél aratott osztatlan sikert az évad, és ez így lesz azok körében is, akik ezután fogják bepótolni, de a ti érdeketekben kérlek, gondolkodjatok, ne csak figyeljetek, sőt elmélkedjetek, és még inkább érezzetek, és addig ássatok, amíg megtaláljátok azt az értéket, ami mindvégig ott volt, csak nem tudtátok milyen mélyre kell érte ásni.

human tavaly tökéletesen kifejtette, hogy miért is érdemli meg a The Leftovers 2. évadja a 10/10-es értékelést. Az alkotóelemek koherens egységéből kikristályosodó „ősszerkezet” szemet és lelket gyönyörködtetően emel ki elfeledett, elhanyagolt vagy szégyellt témákat, olyan motívumok kecsességébe kapaszkodva, mely messze túlmutat az audiovizuális művészet kellékkollekcióján.

1.

Az S2 oly sok témát boncolgat az események hátterében, melyek mellett nem mehetünk el anélkül, hogy ne hatna ránk a megfogalmazott, de általában ki nem mondott létigazság.

Egy-egy jelenet, epizód kapcsán megválaszolhatatlanul sok elemeznivaló részlet, és ezekből fakadó jelentés kerül a felszínre, így az évad végére a témaválasztás dilemmája teljesen beborított, hiszen az élettől a halálig, a miérttől a hogyanig, eszméletlenül sok kérdéskört megvitathatnánk, de még az időtlenség segítségével se jutnánk a végére.

Fantasztikus hatással bíró évad, hiszen ahány néző, annyi különböző gondolat, eltérő elképzelés, változó esemény- és lételemzés. Hát nem ez kell legyen egy sorozat legnemesebb törekvése, hogy a beszűkült látókör kiszélesítésével, és az egyetemes gondolkodás korlátozásának feloldásával konstruktivitást, és az elme, sőt akár a tudatalatti rejtett kincseinek gazdag kiaknázását, ezáltal pedig az ismeretek gyarapodását tegye lehetővé?

A The Leftovers célja és eredményessége nem a szórakoztatás vagy kikapcsolás, hanem a formálás és elmélyítés, hatást gyakorolva a nézők gondolat-, érzelem- és lélekvilágára, katartikus eufóriában kicsapódva akár a legváratlanabb pillanatokban; tömör gyönyör.

2.

A vizuális perfekcionizmus megmutatkozása vitathatatlanul lenyűgöző eleme a sorozatnak, de – mint zene nélkül nehezen működő embernek – számomra a zenei eszköztár értékorientált harmonizálása a kavargó érzelmek, indulatok és ki nem mondott gondolatok fellegeivel egyedi és falkavaró.

Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora remekmű és telitalálat volt a zenei kínálat ebben az évadban, részről-részre. Ha egyszer megragad az ember fülében, sokáig nem lehet onnan kiűzni, hiszen látványvilág nélkül is olyan hatással van a zene szerelmeseire, melyet nehéz szavakkal kifejezni, hol találhatunk ugyanis egy szót ezernyi gondolat leírására?

A kezdetben természetfölötti szálaknak tűnő eseményeknek nem lett akkora szerepük a végére, de tény, Kevin kissé elütött a természetes embertípustól az életei számát tekintve, és a kalandozásait ismerve, de valljuk be, megérdemelte a többszörös visszatérést, és a reményteljesebb létminőséget.

4.

Gyakran csak a szemmel látható, és kézzel fogható dolgokat tekintjük valósaknak, de a valóság ennél több. Az élet szellemi dimenziójának tisztázása és elfogadása nélkül nem nyerhet teljes értelmet a valóság fogalma, mint egy olyan kombináció, mely lefedi a szellemi és fizikai síkot egyaránt, ezáltal egzisztenciális teljességet képezve a képzelet és álom világait magába foglalva.

A tovább mögött spoileresebben folytatom. Tovább…