login |

Search Results for ‘második blikk’

Második blikk: NCIS: Hawaii + La Brea

2021. 10. 12. 17:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2021/22,kritika

NCIS: Hawaii – 1×02: 5/10. (Pilotkritika itt.) Jé. Egy kicsit meglepődtem, hogy kifejezetten lekötött az új NCIS-sorozat folytatásának kezdése, mondhatni 15 percig szinte semmit sem magánéleteztek és csak a heti esettel foglalkoztak, ami során 3 fegyveres valami kemény robbanószer segítségével kirámolt egy páncélkocsit. Persze a folytatásban már az arányok eltolódtak, de ettől még működött a végére kifejezetten feszültté váló rész, ami persze továbbra sem rejtélyre, inkább némi fogócskára épült.

Karakterek szintjén sem változott a véleményem, aki eddig érdekes volt (a kocka (akit a második részben kivittek terepre, meglepett) meg a csaj), az most is az, aki nem volt (a két pasi), az továbbra is felejtős, a főnök pedig korrekt, de igazából csak annyi a dolga, hogy kiosztja a feladatokat. Amivel nincs gond, Gibbs is lehet, hogy ezt csinálja.

Verdikt: a fentiek ellenére természetesen kasza lesz nálam, de ebben igazából az első rész után is biztos voltak, de nem bánom, hogy még egy epizódot megnéztem.

La Brea – 1×02: 3/10. (Pilotkritika itt.) Teljesen érdektelen… Megnéztem a 3. rész előzetesét is, majd az évadosat, mit ne mondjak, marha izgalmas lesz minden héten egy újabb “szörnyeteg” támadását nézni – ez egyszer is elég volt, főleg, hogy ez az aspektus rohadtul nem érdekel, hiszen csak nagyjából futni lehet előlük. És pont ez a része néz ki nagyon ócskán, nem csak a CGI, hanem a CGI-karakterekkel való színészkedés miatt. Hogy nézett már ki az a pár snitt, amikor a szereplő lezuhant?

Szerintem a sorozat egyetlen érdekes kérdése továbbra is az új világ lakóival kapcsolatos, az őshonosakkal, és persze azokkal, akik korábban érkeztek a jelenből, mert ugye nyilván lesznek, minden más csak heti probléma, amit túlságosan is túllihegnek, mint itt, amikor az anya egyedül ért vissza a fiához, hogy megmentse. A készítők viszont valamiért azt éreztek, hogy az az érdekes rejtély, ha pár (sajnos egyelőre unszimpatikus) zuhanóról nem árulják el, hogy kicsodák, és pár részen át hagynak minket agyalni.

És ha az izgalmasabb világ nem túl érdekes, akkor a másik milyen lehet? Ugyanúgy feleslegesen kreált dráma (ld. fekete kocsis elszállítás, infóelhallgatás bajuszpödörgetéssel), és béna cliffhanger, ami hatalmas érzés és felfedezés a karakter számára, ezt aláírom, de a nézőnek tök érdektelen, nem ad semmit, főleg, hogy a lyukba bele is lehet ugrani. De a legrosszabb az a látomások megléte, ami egy vonal, ami senkinek nem hiányozna (szia, Manifest!), de másképp nem tudtak megmagyarázni valamit a pilotban, így megtartották.

Verdikt: NEEEM! A harmadik rész már nem lesz meg. Nem azért bántom a sorozatot, mert nézhetetlen lenne, akinek bizonyos aspektusaival nincs gondja, az simán élvezheti, inkább az zavar, hogy visszaélt azzal az idővel, amit rá fordítottam. Ebben a két részben nem volt túl sok tartalom, tényleg nem túlzás, hogy a lényeg 3-4 percben megmutatható lett volna. Tudom, hogy ez sok sorozatra igaz, de itt a tálalás mindezt nem fedte el, engem legalábbis nem tudott lekötni.

Második blikk: Clarice

2021. 03. 17. 20:00 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2020/21,kritika

Everything is a political decision.

A Clarice pilotjáról már írtam, és már az első részből le lehetett szűrni, hogy nagyon nem tipikus országos krimisorozatot kapunk. Ami lehet, hogy az élettartamát tekintve nem túl szerencsés (tényleg mit keres a CBS-en???), hiszen országoson merész dolog átívelős sztorira és pszichológiai megközelítésre alapozva, de végülis, ha jó kritikát mellett kap kaszát, akkor még mindig át lehet emelni mondjuk a Paramount+-ra.

Sajnos az 1×02 olyan szempontból nem volt túl ideális folytatása a kezdésnek, hogy azt látva az ember epizodikus kriminek hihetné a sorozatot (a járványleállás utáni első részt egy erdős terepen forgatni a jelek szerint egyszerűbb volt), azonban már ez az ügy (ami egy Waco-szerű szembenállás is volt) sem volt annyira tipikus, mint a sok műfajtárs esetében, ráadásul sikerült megalapozni vele pár karakterkapcsolatot, valamint Clarice Starling helyzetét a főnökével, aki korábban elhatározta, hogy rövid úton megszabadul tőle.

Az, hogy mennyire a lélektani dolgokra megy rá a Clarice, már az is jelezte, hogy az 1×02 tele volt visszautalással a múltra, flashbackekkel, ugyanis a történésekre azon a környéken került sor, ahol az ügynök nevelkedett, és az ügy mellett az egésznek adtak egy politikai olvasatot, ami révén az egész, erőszakos bűncselekményekkel foglalkozó egység sorsát is kétségessé tették.

Ami viszont továbbra is hiányérzetet okozhat (nyilván ez x rész múlva változni fog), az a mellékszereplők kezelése, fura látni, hogy egy Kal Penn ennyire háttérben van és alig szólal meg. Pedig eddig a színészekre egy rossz szavunk nem lehet, nem csak Rebecca Breeds és Michael Cudlitz jó, hanem a többiekkel sincs gond, és ami még fontosabb, a megvalósítás is egészen igényesnek tűnik.

A sorozat kapcsán mindenképp érdemes kiemelni, hogy mennyire támaszkodik a főhős karakterére, és a róla korábban szerzett tudásunkra, hiszen egy több sztorit valóban a film alapján indítanak el. Ilyen szempontból hátrányban is lehet, aki nem látta A bárányok hallgatnakot, hiszen ott említett darabkákra építkeznek, például Clarice családjára és múltjára, valamint persze tovább viszik a film által is erősen megrajzolt “egy szál kezdő lány a pasiklubban”-megközelítést.

Összességében a sorozat tehát (a készítői szándék szerint legalábbis) meg akarja mutatni, hogy mi történt a Silence of The Lambs és a Hannibal filmek között eltelt 7 évben, és eközben alapvetően azt kutatja, hogy miképp képes valaki feldolgozni egy elég komoly traumát, illetve az miképp hat ki rá, az életére és a munkájára. És közben persze egy komplexebb gyilkossági ügyet is felgöngyölítenek lehetőség szerint, miközben a korbeli FBI működését is láthatjuk.

Második blikk: Walker

2021. 02. 03. 20:00 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2020/21,kritika

Nem jött be a jóslatom, és nem esett akkorát a Walker jókora nézettsége a második részre, a jelek szerint a CW-szinten kifejezetten idős nézőtábornak bejön a stílus, és talán a fiatalabbak sem bánják a nagyon visszafogott, érzelem- és családközpontú megközelítést.

A teljesen korrekt, de általam döbbenetesen unalmasnak talált pilot után az 1×02 ugyanazt hozta, mint a kezdés pepitában. Egy valójában komolyabb tét nélküli, sokat lelkizős, de cserébe mélyebb érzelmi síkokba lenyúló családi (melo?)drámát, ami megmutatja, milyen rangernek lenni. A végeredmény abszolút visszafogott, annak tökéletes, ami akar lenni, nem is nagyon tudnék belekötni.

Ez persze azon nem változtat, hogy számomra továbbra is rettenetesen közömbös a végeredmény, és annak is az lesz, akit a heti nyomozás vagy az akciózás érdekelne. Efféle lesz persze minden részben, de előbbit most is lerendezték 2-3 jelenetben (az első 20 percre konkrétan csak az első, az ügy ismertetése jutott azok után, hogy a cold open az volt, hogy kigyullad egy istálló – ami egyébként mindent elmond az írói hozzáállásról, mert azért manapság nem egy “ég a tűz, menekülnek az emberek”-jelenet fogja a részek elején berántani a legtöbb embert, hanem valami harsány, mint a 9-1-1-ok esetében), utóbbi pedig most egy lovaglós, autóra ugrálós zsenge volt. Kvázi payoff azoknak, akik nem lőtték ki az első 10 percben a részt.

Minden más csak és kizárólag a karakterekről szól (a családtagokról, és a főhős, Lindsey Morgan által alakított társának életéről), illetve a nemes hivatásról, az azzal járó elkötelezettségekről és kihívásokról – andalító zene kíséretében.

A stílusra remek bizonyíték, amikor Walker szülei teljesen lazítva pár percig eldiskurálnak egymással, vagy amikor Jared Padalecki egy lovat keresve több, mint egy percen át random sétál a természetben – ennyire sehová sem rohanós, hátradőlős tempót manapság ritkán látni, tetszik, hogy a készítők be merték vállalni, annak pedig külön örülök, hogy beválni látszanak a számításaik.

A jelek arra mutatnak, hogy a Walker az elmúlt évek legnagyobb sikere lehet a CW-n, hiszen nem lenne túl logikus, ha a sorozatot remekül definiáló pilot után az azt tökéletesen lemásoló 1×02-t követően jönnének rá tömegek arra, hogy mégsem ilyen lovat akartak, de persze láttunk már furább dolgokat is. Részemről, mint írtam, azonban instant felejtős az egész. Nem azért, mert herótom van az érzelmektől, inkább az alacsony fordulatszám tompít el teljesen, valamint az, hogy érdekes figurákat nagyítóval sem sikerült találnom.

Második blikk: B Positive

2020. 12. 01. 19:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2020/21,kritika

Mivel most elmaradt az új rész a Hálaadás miatt, gondoltam, jövök egy helyzetjelentéssel a CBS újonc komédiája kapcsán, aminek a pilotja nagyon bejött nekem. És igazából csak annyi a mondandóm, hogy nagy meglepetésemre egyelőre maradni fogok a sorozat mellett. Annak ellenére, hogy némiképp csalódást keltő volt benne az, ahogy kialakították a heti rutint. Mert azt kapott a sorozat.

Annak ellenére, hogy a 2. és a 3. rész már kevésbé volt “fergeteges”, még simán pozitívan csapódott le bennem ez a két epizód is köszönhetően egyrészt a két főszereplőnek, másrészt pedig a visszatérő szereplőknek – nem annyira a pilotban látottaknak, hanem az újaknak. (Persze a prímet (a The Undoing-ban egyetlen jelenetet kapó) Annaleigh Ashford viszi, de mögötte alig lemaradva lohol Thomas Middleditch is, fogalmatlan figuraként mindketten remekelnek.)

Ugyanis vannak újak. Mert a készítők, ahelyett, hogy struktúra nélküli, “most együtt fogunk élni, és lesz, ami lesz”-szerű random sztorikkal operáló komédia helyett a B Positive-et eléggé konkrét keretek közé szorították.

Az egyik szál ugye az együttélés, a másik a “Gina és az idősek”-sztori (vagy a buszban, vagy az otthonban), a harmadik pedig az Anger Management-re és a Mom-ra is hajazó “egyívásúak társalgása”-vonal. Míg előbbiekben ugye haragkezelési gondokkal, illetve függőséggel küszködők támogatói csoportjának beszélgetéseit láthattuk az epizódok egy részében, itt a dialízis banda jön össze: ülnek a sorstársak és dumálnak.

Ez a tagozódás abszolút biztonsági játék és nem kíván meg különösebb fantáziát, egy nagyobb írószobát jól fel lehet osztani, hogy kisebb csoportokban dolgozzanak a szálakon párhuzamosan, ami nagyon optimális időkihasználást eredményez, de attól eltekintve, hogy elég látványosan kilógott a lóláb, nem volt a világon semmi gond a részekkel, bőven frissek maradtak, messze még a repetitivitás. Remélem.

(És, amíg tudnak saját, külön ötleteket csempészni a sorozatba, mint az 1×03 végén a TikTok-ozás, addig szerintem nem is lesz gond.)

Második blikk: Egyszer volt Budán Bödör Gáspár Bödörék

2020. 09. 07. 20:00 - Írta: winnie

12 comments | kategória: hazai termék,kritika

– Mi az, hogy “vakáció három hónap”?
– Kaució.

Szeretem a magyar sorozatokat. Mindig várom a magyar sorozatokat. Olykor meg is kapom, hogy elfogult vagyok. Nyilván sokszor nyilatkoztam pozitívan hazai próbálkozásokról, legalábbis azok kezdéséről (bár egy-két kivétellel mindet elengedtem idővel), mint ahogy negatív kritikák is befutottak némelyiknél tőlem. De olyan negatívan még talán egyről írtam, mint a TV2 legutóbbi újoncának kezdéséről.

Négy hónappal a start után pedig itt a második rész (konkrétan itt nézhető is), bármennyire is riasztóak voltak a reklámok, gondoltam a remény hal meg utoljára, csak nem lehet annyira kínos az 1×02, mint a pilot volt, ha más nem, a készítők azért szondázhatták a környezetüket, hogy mi működik és mi nem, tudtak finomhangolni. Hát, a kín sajnos megmaradt, még ha a 1,5/10-em egy fél jeggyel feljebb is ugrott.

Az nyilván nem indikátor, hogy egy komédiát nem röhögök végig, mert van, hogy csak bólogatva ismerem el a szellemességet és a jó írást, de ezt a részt is kellemetlen volt néznem, mert tudtam, hogy megírta valaki (tippre több ember), majd jóváhagyta az illetékes (remélem, ez a lépcsőfok megvan, és ha megvan, akkor vajon miket húzhattak ki???), majd a stáb minden bizonnyal bizalommal telve eljátszotta, rögzítette, stb. A kérdés csak az, hogy vajon, aki írta, az olyat írt, amit maga is szívesen nézne és szeretne (esetleg röhögne rajta), vagy “csak” olyat, amiről úgy gondolta, hogy a néző zabálni fogja. Nem is tudom, melyik a rosszabb…

Nem, a Bödörék 2. része nagyon nem működött nekem. Az első jelenetben, az iszonyatosan elhúzott, egypoénos “Gazsi májkrémnek gondolja a macskakaját és [mostfigyelj!] MEGESZI!!!”-szegmensben minden benne volt, ami rossz ebben a sorozatban. Nem arra gondolok, hogy mennyire vicces vagy sem az, amiről szó van, hanem a prezentálásra. Ezt jobb színészvezetéssel, írással és rendezéssel még akkor is meg lehetett volna írni röhögősre, ha alantasnak tűnik. De így…

Az 1×02 percről percre múlta alul magát, csak két dolog dobta meg – egy kicsit. Az egyik Szőke Zoltán jelenléte, akit még véletlenül sem éreztem jónak, inkább volt mesterkélt, de vagy a karaktere, vagy a kisugárzása, vagy csak szimplán Berényi Miki szelleme mégis mulattatóvá tette őt – az írók rutinosan ki is iktatták az epizód nagy részére (WTF). A másik pedig a “Gazsi anyukát alázza”-vonal, mintha igazából csak itt élnék ki magukat a készítők, a beszólások között nem egy szellemesebb is akadt.

Örülünk…, Vince…, örülünk?

A sztorira annyira nem akartam kitérni, az nagyjából a rácsodálkozásokat követően a “falusi ember munkát keres Budapesten”-vonalon mozogtak csupa, cseppet sem szórakoztató luftot rúgva, de azt végképp nem tudtam értelmezni, hogy a tetoválós szálon teljesen random és oda nem illő módon kaptunk egy kis Ponyvaregényt. Mármint WTF, általában tök jók a kikacsintások meg minden, de azért igazán lehetne valami kapocs az adott sorozathoz…

Azért, mert vidéki vagyok, nem vagyok hülye.

Ennek a sorozatnak az a legkisebb baja, hogy Bödör Gáspárt tudatlan falusinak ábrázolják. Attól, hogy ő ilyen, nem általánosítanak, főleg, hogy a szájából csak úgy röpködnek a “pestiekre” vonatkozó általánosítások. Ez az, amibe biztos, hogy nem kötnék bele. Azt viszont szívesen kikérném magamnak, hogy az írók szerint a nézők ezt a szintet fogják zabálni. Persze abban az esetben, ha a készítők sajátmaguk nívójára lőtték be a sorozatot, ha ők is néznék, akkor nem szóltam. Úgy nem érheti szó a ház elejét.

ui: A sorozat második epizódjának a nézettségéről (elég sokkoló) jön majd este poszt, de akit csak a számok érdekelnek, az itt olvashatja őket.

Második blikk: Deputy

2020. 02. 11. 19:20 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2019/20,kritika

Pár hete human viszonylag pozitívan írt a FOX új, cowboy-járőrös sorozatáról, aminek Stephen Dorff a főszereplője, nekem is nagyjából bejött a pilot, és szerintem egyrészt jól is van megvalósítva a széria, másrészt annak meg is felel, ami akar lenni. Mármint nem a seriffhivatal toborzóreklámjának (mert a készítők ezt is említették), hanem egy karakteres, a törvény szolgálatában álló főhőssel megáldott bűnügyi darabnak. Aminek a 2. részét már halálosan untam. Az 1×03 meg piszok jól sikerült.

A kezdés kapcsán rögtön eszembe jutott a Training Day-sorozat, le sem tagadhatná a készítője (a showrunner már nem ő), még a főszereplő karaktere is hasonló (ott Bill Paxton volt, ugye), 6-6,5/10-et érdemelt is nálam, mert mint pilot működött- Megalapoztak pár érdekesebb karaktert (bár a nőket eléggé kevertem magamban, mert vak vagyok…) és dinamikát, valamint felvezettek átívelő (politikai és magánéleti) szálakat – az 1×01 végén még bármi lehetett volna.

Hogy nem lett, az inkább nekem köszönhető. Hiába volt ugyanis a tisztességes megvalósítás, valahogy egy percig sem kötött le sem a megfigyelés, sem a bűnöző hajkurászása, sem az ügy komplikálása, valahogy minden fapados volt, és ami rosszabb, a karakterekkel egy tapodtat nem léptek előre, mindegyik untatott, mert szinte mindent láttam már tőlük a pilotban.

Ennek ellenére inkább az jött le, hogy mindez inkább az én saram, vagy legalábbis a Deputy nem az én műfajom. Olyan sorozat inkább, ami egyszer 40 percre adekvát szórakozást nyújt, de minden egyes epizóddal veszít erejéből az újdonság, és a végén azon kapom magam, hogy ugyanazokat a köröket futjuk – ismétlem: tisztességes köröket.

Akinek kell egy zsarus sorozat, amiben a nép gyereke nem hagyja magát, hogy felülről az öltönyösök, kívülről pedig a bűnöző cseszegessék, aki, ha kell, akkor keményen odacsap (és akinek helyén a szíve és úgy gondolkodik, ahogyan az a nagykönyvben írva vagyon), akkor érdemes a Deputy-nak esélyt adnia. De nekem most több kéne, mint tisztesség. És ebben a stílusban maradok a SWAT-nál.

Ja, az pozitívum volt, hogy nem untattak halálra az akciójelenetek és a lövöldözések. Mert jók voltak, és mert nem PC-zték túl őket: a zsaruk fogták magukat, rajtaütöttek a rosszfiúkon, és először lőttek, utána kérdeztek. Nem kell ezzel egyetértenem, de néha felüdülés ilyet látni a tévében. Ettől még a 3,5/10-et második rész után csak tisztességből kezdtem el a harmadikat, gondoltam, hagyom félúton elhalni.

Erre az meg egyetlen eseményre, egy rendőr lelövésére épült, nem kisebb történetekkel szenvedett, nem nagyon magánéletezett, hanem egy elég érzelemdús vadászatot mutatott be, és bár az áldozat iránt nem sok mindent lehetett érezni, a bűnöst keresők iránt annál inkább. Ha ilyen lenne a Deputy, nézném, de nem hiszem, hogy később ne a karakterekre koncentrálnának, így nem biztos, hogy érdemes maradnom.

Nyilván Stephen Dorff karaktere a központi figura, és bár a többiekben is lehetne potenciál, megragadnak a nem túl érdekes szinten. Még talán a hivatali játszmák, a szívózások adhatnának pluszt, de ott meg ugyanazokat a köröket futják, így marad az, hogy olykor tanítgatják a nézőt a seriffi hivatásról, olykor pedig megmutatják, hogy milyen keménycsávók választják ezt a szakmát.

Második blikk: Lincoln Rhyme: Hunt For The Bone Collector + FBI: Most Wanted

2020. 02. 07. 15:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20,kritika

Lincoln Rhyme: Hunt For The Bone Collector – 1×02: 3/10. (Pilotkritika itt.) Vóóó, ez nagyon durva megzuhanós koppanás, egy érdekes alapkoncepciót képesek voltak a legközhelyesebb szimpla nyomozósba átvinni. Egy rész sem kellett hozzá, máris a penetráns középszer lett a sorozat (és maradt is, az 1×03 alapján), a világon semmi egyedi nincs benne, és ahogy írtam, tényleg át is álltak a sorozatgyilkosokról normál gyilkosokra, mert előbbieket kicsit nehezebb kivitelezni, ha a “ki a gyilkos?”-kérdés feltevése mentén akarnak meglepetést okozni. (Most nem tárgyalom ki, hogy miért, de elég belegondolni.)

Persze van sorozatgyilkosunk, a Bone Collector, aki a második és a harmadik részben is kapott 2-2 jelenetet (a legklisésebb használata az átívelő szálnak, én szégyellem magam), az egyikben kínozgat valakit, a másik rávetődik valakire (ezekkel nem volt gond) – nyilván lesz majd rész, amelyik vele foglalkozik és az érdekes is lesz, de rettenet mélypont volt látni, hogy kilúgozták a koncepciót és kidobálták mindezt belőle, amitől érdekes volt a pilot.

Verdikt: tipikusan azonnal kasza kellett volna, hogy legyen a második résszel, de azért megnéztem az 1×03-at (pont ugyanolyan rossz, mert annyira jellegtelen és közepes), de most már tényleg kasza.

FBI: Most Wanted – 1×02: 6,5/10. (Pilotkritika itt.) Itt nagyjából meg kéne, hogy ismételjem a pilotírást, mert továbbra is nagyon kellemes meglepetés, hogy mennyi történetet, milyen komplex hátteret suvasztanak bele egyetlen ügyben, mint ahogy az is, hogy továbbra sem a fogócska dominál, hanem az eset rétegeinek felfejtése és a gyilkos lépre csalása.

Verdikt: eddig simán marad, bár ezt sem hetiben fogom nézni, hanem időről időre előveszem majd, és szinten tartom magam. Ha lenne Netflix-en, akkor tuti, hogy gyakran előkerülne, de hát ez esélytelen az epizodikus műfajban. (A karakterek továbbra is felejtősek, mint ahogy a főhős vékony magánéleti szála is. Amíg ez nem dominál, addig maradok.)

Második blikk: Batwoman + Almost Family

2019. 10. 16. 16:20 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2019/20,kritika

Batwoman – 1×02: 6,5/10. (Pilotkritika itt.) Továbbra sem újítja meg a műfajt a Batwoman, de kemény alapokra építkezik, és kiszámíthatósága ellenére (ld. kik az állandó szereplők) egyelőre nem fáradtan klisés, hanem inkább kellemesen ismerős. Alice karaktere mondjuk nekem olykor kicsit “sok”, a flashback-eknél félek, hogy hamar kifulladnak és idővel csak muszájból tartják majd meg őket (de ettől még jók, jó érzelmi alapot nyújtanak), és a “levélregényes” megközelítés is jó ötlet.

Verdikt: eddig sima liba, tetszik. Nyilván idővel ki fogok szállni, mert tudom, hogy mi a sorsa nálam a műfajnak, de amíg bejön, addig maradok. Hogy 6-8 részig vagy 12-ig, esetleg akár 2 évadig is, az majd kiderül. Minél később jelennek meg mindenféle elszállt szuperképességek, annál jobb.

Almost Family – 1×02: 5/10. (Pilotkritika itt.) Hát, ez kellemetlen meglepetés volt… Mármint, hogy Apu lekorlátozottsága megszűnt. Azt reméltem, hogy akkor ő most háttérbe kerül, kap valami unalmas mellékszálat, és ha túl sok, akkor lehet, hogy elengedem a sorozatot, de így… Konkrétan főszál volt, ráadásul nem csak a lányokkal volt kapcsolatban, hanem még egy rejtélyes, összeesküvős vonalat is kapott. MIÉRT?

Kár lenne ezért a sorozatért, mert a három testvér szuper. Vagyis… leginkább a kettő, amelyik együtt lakik – azt hittem, hogy a harmadik is velük marad, de őt is kikapták. Szóval hiába nagyon jó együtt és külön-külön is Brittany Snow és Emily Osment, hiába nézném őket (Megalyn Echikunwoke eyecandy, de ügyvédként nem túl érdekes (ráadásul Apu sztoriját táplálja), az meg kevés, hogy a szerelmi élete határozza meg), félek, hogy tartós marad ez az irány.

Verdikt: maradok még, de tudom, hogy ha túl sok apázás lesz, az 1×04-nél már nem leszek ott. És nem látom annak az okát, hogy ne legyen…

Második blikk: Sunnyside + Perfect Harmony

2019. 10. 06. 17:20 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20,kritika

Sunnyside – 1×02: 4,5/10. (Pilotkritika itt.) Csak beüt a pilotkritikában megjósolt Mike Schur-átok, ami a B99-nál is: hiába működnek egyenként az alkatrészek, ha együtt nem indítanak be, hiba hangoznak papíron remekül egyes dumák, hiába adják elő tökéletesen a színészek, ha nem röhögtetnek meg. És magam sem értem, hogy mi az oka ennek a szétesésnek. Pedig a legtöbb karakter nagyon jó magában a tesóktól a pincérnőig, és konkrét története is volt a résznek. Mégs

Verdikt: kap még egy esélyt, de már nem vagyok derűlátó. De a Brooklyn Nine-Nine-rajongónak érdemes esélyt adni neki.

Perfect Harmony – 1×02: 5,5/10. (Pilotkritika itt.) Ha a kórusos szálon (ami most totál a háttérben volt a finálés performanszig) túllépünk, akkor van ennek a sorozatnak valami Impastor-os bája. Nincs benne szélhámos pap meg átívelés, de templom azért van, no meg egy kisváros is fura figurákkal, szokásokkal és egy oda beilleszkedni nem nagyon képes főhőssel.

Maga a rész összességében közepes fele hajlott és biztos, hogy nem röhögtem rajta, de míg a Sunnyside esetében ez negatív volt összképet tekintve, itt pozitív lett – ennyi a különbség a két sorozat között akkor, ha nem nagyon történik semmi kiemelkedő. Ezt elviszi az alapfelállás. Verdikt: Maradok. Még mindenképp.

Második blikk: Prodigal Son + Evil

2019. 10. 05. 22:00 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2019/20,kritika

Prodigal Son – 1×02: 6/10. (Pilotkritika itt.) Vicces belegondolni, hogy a Prodigal Son végülis egy olyan külsős nyomozós sorozat a felszínen, ahol a külsős egy nyomozó (profilalkotó), akinek egy másik külsős segít be a sorozatgyilkos apja személyében. De hiába “egyszerű” krimi az alap, a Prodigal Son nálam azért működik, mert több szinten is képes felkavaró lenni.

Ezúttal egy négyes gyilkosság volt, aminél nem a rejtély volt a lényeg, hanem inkább annak részletei, illetve kifuttatása volt erős, valamint persze a személyes szálak, melyek elég erőteljesen mélyítik a mitológiát és több kérdést vetnek fel. Ahogy azt sejteni lehetett, még bőven vannak dolgok a(z ezúttal szerintem erőltetetten behozott (ez mindig így lesz, el kell fogadni)) sorozatgyilkos apu tarsolyában, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy nemsokára erre az elcseszett családra fog vetülni a fókusz. Kérdés, hogy mennyi felvezetés után.

Verdikt: bár ez a rész kevésbé indított be, természetesen maradok, tetszik a sorozat, a legtöbb alkotóeleme működik.

Evil – 1×02: 2/10. (Pilotkritika itt.) Hóhahó, mondom, hogy Project Blue Book! Aki konkrétabb sorozatos párhuzamot akar és az X-akták+Ördögűző nem elég neki, annak a Miracles rémlik valamennyire? Itthon Csodák címen futott Skeet Ulrich főszereplésével. Az 15 éve nekem bejött.

Szóval, hol is kezdjem? Kommentben felmerült a kérdés, de én a pilotot nem tartottam unalmasnak. Sőt! Ezt a részt viszont már rettenetesen untam. Azért, mert tudtam, hogy a nyomozgatásban nincs semmi pláne. Így már nem érdekes, hogy az ember tudja, hogy a megoldás valami banális dolog lesz. Az egészben egyébként az írási technika a ludas, hiszen ugye nem az történik, hogy megírják a fő ügyet és kitalálnak rá egy frappánst megoldást, hanem először vesznek valami megoldást (ami nekik fontos vagy érdekesnek tartják), és ahhoz írnak egy ügyet. Ha fordított lenne a folyamat, akkor lenne a nyomozgatásban, kérdezősködésben is valami plusz. De így csak “Lapozzunk!” van.

A másik, hogy engem nagyon zavart a rész mechanikus felépítése, miszerint 3 perc karakterizálós szenvedés után (amibe szellemesen bevették Michael Emerson karakterét), jön 7 perc nyomozgatás (ásítás), majd 8 perc hosszúságban pár jelenet vallási és/vagy tudományos kérdésekkel (helyenként nagyon érdekes), utána 5 perc otthoni élet (cukiság – sok sikert a magyar szinkron írójának!), és utána megint ugyanez. Mindenből lennie kell benne egy kicsinek.

A helyfoglaló nyomozás végén kinyögték a random megoldást (a mostani is rémisztő gáz volt – nem a “mi történt?”, mert hasonlót a The Resident is ellőtt a minap, amikor daráltam) hanem az, hogy tényleg egy ilyen személytelen ügyre ment el 20 perc egy üzenet miatt?

Pedig Katja Herbers szuper, a családi részek szuperaranyosak, a George-os szál bár nem izgat egy cseppet sem, de legalább vicces, jók a szövegei, és megint csak voltak furán weird jelenetek, amik tényleg csak a weirdségük miatt említendők, de ettől még tök egyediek. És nagyon jó szerintem a két főhős közötti szexuális feszültség is, amit fenn kell majd tartani. De ettől még 120%-os kasza. Ez volt a verdikt.

ui: azért a pacsi jár a normális főcímért.

Második blikk: Emergence + Stumptown

2019. 10. 05. 20:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20,kritika

Emergence – 1×02: 4/10. (Pilotkritika itt.) Ezt az átívelős rejtélyes, high concept sorozatot simán tudnám ajánlani annak ellenére, hogy nem köt le engem. Mert végre valami, ami nem bombasztikus, nem harsányan tolja a rejtély az arcunkba, hanem visszafogottan. Olyan visszafogottan, ahogy még sosem láttam. A 2. részben minden tizedik percben kaptunk egy villogó kütyüt, egy berezgő játékot vagy pár tizedmásodperces flashback snittet és ennyi. Ez a stílus lesz, akinek bejön.

Nálam inkább vállvonogatással jár együtt. Egy kellemes, totálisan ingerszegény és szimpatikus családi drámáról van szó, tök szimpatikus szereplőkkel, amiben a fő rejtély totál érdektelen. És mégis, az 1×03 előzetesében “Az ősz legnagyobb rejtélyét” emlegetik, és azt, hogy “Felfedjük, kicsoda Piper”. Az előbbi kifejezés mosolyogtató, az utóbbi pedig… annyira nem indít be, hogy az utolsó másodpercben kiderüljön, hogy laborgyerek vagy időutazó vagy nem tudom, mi.

Szóval a szokásos, “gyorsan kaptok válaszokat”-húzás itt annyira nem áll meg, mert szegény sorozat annyira visszafogott, hogy komoly rejtély sincs, csak amolyan “van valami”. Kábé, ha a pilotban ellőtték volna a dolgot (meg Terry O’Quinn-t), akkor talán. Verdikt: nem érdekel igazán, de lehet, hogy megnézem a kaszám előtt. Mert biztos, hogy kaszálom.

Stumptown – 1×02: 4/10. (Pilotkritika itt.) Ugyanaz, csak pepitában, de most kevesebb coolsággal és látvánnyal? Cobie Smulders továbbra is tök jó választás erre a figurára, és nem cicóztak, rögtön bemutatták Jake Johnson karakterét is egy flashback szál révén, de az epizód nagy része (főleg az ügy, amiben volt érdekes érzelmi csavar) megint csak kifejezetten untatott. De legalább van stílusa a sorozatnak.

Verdikt: kasza, itt nem is nagyon várom meg a folytatást. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha még a maradék két állandó szereplő (a kajakocsis informátor és a kaszinós “anyós”) is szerepet kap.

Második blikk: The Unicorn + Mixed-ish

2019. 10. 05. 19:00 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2019/20,kritika

The Unicorn – 1×02: 7/10. (Pilotkritika itt.) Na végre! Jó látni egy nem tipikus egyedülálló apás komédiát. Üdítő, valamilyen szinten. És ehhez nagyon kellenek a mellékszereplők, akik tényleg nagyon jók, és még egy új gyereket is felvezettek, aki működött zömében.

Remek az érzelmi háttere a sorozatnak, jópofa, ahogy a barátok nem csak a randizásba ugatnak bele, hanem a gyereknevelésbe is (Michaela Watkins viszi a prímet!), és jó látni ezt a Goggins-karaktert minden környezetében: a heti randijával, ahogy a lánya kapcsán akar mindent megtenni, stb.

Verdikt: Ha túllépek azon, hogy mennyire csak egymásra vannak pakolva olykor a jelenetek (néha 10-20 másodpercenként váltottak), mintha csak el akarnának mondani egy-két viccet, akkor nem sok kivetnivalót találok benne, egy ilyen sorozatot szívesen néznék. És egyelőre fogom is pár részig.

Mixed-ish – 1×02: 7/10. (Pilotkritika itt.) Nem tudok túl sokat írni azon kívül, hogy pont azokat a húrokat pengette meg szinte minden szálon, amik nálam nagyon működnek. Remekül adja át a 80-as évekbeli hozzéállást, és miközben keményebb témákat is feszeget (ld. munkahely vagy az apa érzelmi állapota), egy percig nem lesz papoló vagy drámázós, végig szuperaranyos.

Az elején azt hitem, hogy a pause-okat túl fogják tolni, de végül visszavettek belőle, és az is kellemes meglepetés volt, hogy az Ally McBeal-szerű fantáziajelenetes megoldást is bevetették. Verdikt: nagyon szerettem, mindenképp maradok, maradjon ennyire feelgood.

Ja, két dolog a végére: 1.) Run DMC. 2.) Tika Sumpter haja – a fodrászok imádhatják ezt a melót.

Previous Posts