login |

Author Archive

Hinterland (Y Gwyll) – írta Eloise

2017. 01. 23. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

A Hinterland egy igazi walesi széria, ami nemcsak azt jelenti, hogy ott játszódik, hanem azt is, hogy walesi nyelvű, bár tény, hogy a BBC-n már egy angol nyelvű (vagy inkább kétnyelvű, olykor feliratos) változat ment le, és itthon a Netflix-en is így érhető el. Sokan emiatt lehet, hogy nem adnak esélyt neki, de akkor kihagynak egy igazán kiváló, klasszikus, noir krimisorozatot.

Főhősünk Tom Mathias nyomozó, akit a sorozat elején helyeznek át Észak-Walesbe. A terep nagyon szokatlan számára, nem ismeri a walesi nyelvet és kultúrát. Emellett ezen a területen nagyon sokan élnek mezőgazdaságból. A farmok nagy távolságra vannak egymástól, az emberek pedig sokszor eléggé zárkózottak és nem kedvelik az idegeneket.

Azonban mintha a hely hangulata tökéletesen passzolna a főszereplő lelkiállapotához. Az első perctől világos, hogy valamilyen tragédia elől „menekült” el. A második évad első részében pedig arra is fény derül, hogy mi történt vele.

Az őrmestere, Mared Rhys az első perctől a tökéletes szárnysegéd szerepét tölti be. Ezen a helyen nőtt fel, ismer szinte mindenkit. Rendkívül lojális és hivatástudó, de együttérző is. A szülei segítségével, de egyedül neveli a lányát, akit talán időnként kissé elhanyagol, és néha nehezen választja szét a munkáját és a magánéletét. Annak ellenére, hogy emiatt időnként vitáznak a lányával, nagyon jó a kapcsolatuk, mondhatni irigylésre méltó.

A csapat még két taggal rendelkezik, akik örömömre idővel egyre nagyobb szerepet kapnak. Lloyd elsőre egy stréber könyvmolynak tűnik, de az évadok során egyre inkább bebizonyítja, hogy tud ő kemény is lenni. Sian rendkívül ambiciózus, viszont ha a helyzet úgy hozza, a szívére hallgat. Rajtuk kívül még felettesük, Brian Prosser kapitány kap szerepet, aki az elején még csak parancsokat osztogat, később viszont az események középpontjába kerül.

Az első évad még a klasszikus egy eset/rész-felépítésű, de a másodikban megjelenik egy átívelő szál, ami a harmadik legvégén csúcsosodik ki. Addig folyamatosan kapjuk az újabb és újabb információkat, időnként egy-egy esettel fűszerezve. A sorozatot több helyen jellemzik a misztikus jelzővel, ami a hangulatára értendő, nem arra, hogy természetfeletti lények jelenének meg benne.

Ha másik krimihez kellene hasonlítanom, akkor elsőre a Wallander ugrana be. Hasonló a táj, az esetek és a két főszereplő jelleme. Itt viszont van egy nagyon jól felépített átívelő szál, ami a Wallanderre annyira nem jellemző. Ezen kívül annak ellenére, hogy a legtöbb jelenetet Mathias nyomozó uralja, a többiek, különösen Mared, elég sok figyelmet kapnak.

A színészek kiváló munkát végeznek. Kiemelésre leginkább a főszereplő, Richard Harrington szolgált rá, aki beleadja a szívét a munkába. Amire szükség is van, mert a Hinterland hangulata nagyon sajátos. A készítők folyamatosan igyekeznek belevonni a tájat a történésekbe, a visszaemlékezésekbe. És gyakoriak a ködös vagy sötétedős jelenetek.

Remélhetőleg lesz folytatás, de egyelőre nincs még hír a negyedik évadról, pedig az évadzáró alapján számtalan új helyzetet hozna, amire nagyon kíváncsi lennék. (A sorozat többféle verzióban található meg. A walesi és angol nyelvű változatok mellett van 8-9-8, illetve 4-5-4 részes évados is – utóbbi mindössze egy epizóddá fogja össze a dupla részeket.)

Endeavour: kezdett a 4. évad – írta VandaTheVampire

2017. 01. 19. 14:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Brit krimi híreink következnek: Morse nyomozó visszatért!

Január 8-án kezdődött az Endeavour 4. évadja (a sorozatról bővebben itt írtunk), az oxfordi városi rendőrség legkülöncebb nyomozójával. Az első rész egy számítógép elleni sakkversennyel, fürdőben elkövetett gyilkosságokkal, és rejtélyes halotti maszkokkal indít, és az is kiderül, végre sikerült-e Morse őrmesteri vizsgája.

A cselekmény két héttel az előző évad vége után folytatódik, ezért aki nem látta a harmadik évadot, a következő két bekezdést ne olvassa el, mert a szereplők még mindig az évadzáró hatása alatt vannak. Ettől eltekintve spoilerek nélkül folytatom a tovább után.

Tovább…

No Offence – írta gromit

2017. 01. 18. 19:31 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Angliában a minap elkezdődött a Shameless-t jegyző Paul Abbott legújabb sorozatának második évadja, de ne csapjunk bele rögtön.

Elindul ugyan egy teljesen új történet, de a karakterek életére és a köztük lévő dinamikára érezhető kihatása van a tavalyelőtti végkifejletnek. Egy újonnan bekapcsolódó néző nem értené a korábbi eseményekre vonatkozó megjegyzéseket, ezeknek viszont akár fontos szerepük lehet az S2 alakulásában is. Nem kötelezően, de mindenképp ajánlanám előbb a 8 részes első szezonnal felzárkózni (amit ráadásul az HBO nemrég indított útjára Manchester sötét oldalán címmel).

Mivel pár videót és említést leszámítva a blogon még nem volt írás a No Offence-ről, először egy kicsit bemutatom a sorozatot.

Egyenruhás közrendőröktől nyomozókon át az őrsöt vezető felügyelőig egy cseppet fura, de lelkes csapat életébe kapunk bepillantást egy manchesteri rendőrőrsön. A felügyelő Vivienne (Viv) Deering (Joanna Scanlan) hatalmas személyiség, nemcsak egyéniségét és vezetői stílusát nézve, hanem fizikumát is – de no offence, ahogy a cím is mondja, nem bántó szándékkal értem.

A sorozatra végig jellemző a kicsit sötét, nem-PC humor, pergő dialógusok, epés megjegyzések. De ez nem sértő, hanem az adott közegben természetesnek tűnik (a rendőri munka lelket próbáló feszültségét oldandó). Egyszerűen jól áll a No Offence-nek, bár bizonyára akad olyan, aki nem vevő az ilyenre. A széria igazából nem komédia, még csak nem is dramedy, de a humor elengedhetetlen kellék benne.

A No Offence amolyan haverzsarus sorozat, ahol a haverság nem korlátozódik egy alkalmilag együtt nyomozó vagy állandó partner párosra, hanem a fél rendőrőrsöt magában foglalja. Gyanítom, a Cuffs is valami ilyesmit akart elérni, csak nem igazán sikerült neki. Hallottam még a Brooklyn Nine-Nine-hoz is hasonlítani, de szerintem az azért eléggé félrevezető. Ez nem szitkom vagy paródia, sokkal komolyabb és sötétebb annál.

A csapatból eleinte leginkább a lengyel Dinah Kowalska (Elaine Cassidy – The Paradise) van kiemelve, aki egy balul elsült szolgálaton kívüli akcióval elbukta az őrmesteri előléptetést. Helyette a kevésbé talpraesett Joy (Joanna Roach – Utopia) lett az új őrmester.

A kiemelt hármas ellenére nincs kifejezetten női hegemónia az őrsön vagy a sorozatban, leszámítva, hogy a nem-annyira-hivatalos megbeszélések helyszíne általában a női WC. Néha direkt a főnök nénit kikerülendő, máskor viszont pont a felügyelő hívja össze a kupaktanácsot, amibe természetesen a férfi kollégák is bekapcsolódnak (pl. Spike – Will Mellor). A rendőrök között akad még pár ismerős arc, a nagyfőnököt Colin Salmon játssza, a különc helyszínelőt pedig Paul Ritter (Friday Night Dinner).

Az első szezonban Dinah összefüggést lát két, a folyóból pár héten belül kihalászott holttest között. Úgy tűnik, mintha valaki fogyatékkal élő, Down-szindrómás lányokra vadászna. Eleinte a felettesek szkepticizmusától kísérve ugyan, de megkezdődik a nyomozás egy vélhetően sorozatgyilkos után. Ebből nő ki az átívelő szál, de emellett egyéb ügyek is akadnak.

Kicsit fölöslegesnek tűnhet, hogy kiemeltként Dinah családi életét is láthatjuk, ami erősen bonyolódik, amikor szárnya alá vesz egy tanút. Cserébe viszont a heti esetek is változatosak, de engem végig jobban érdekelt a fő szál. A megoldás mondjuk nem igazán tetszett, nem a tettes kiléte zavart, hanem ahogyan kezelték, ahogyan lezárták az ügyet. A végkifejlet könnyen felboríthatja a csoportdinamikát, az érintettek lelki egyensúlyát. De összességében mégse képzett különösebb akadályt a folytatás előtt.

A 2. évad nyitányáról a tovább mögött ejtek pár szót, minimális spoilerrel. Tovább…

Please Like Me: vége a 4. évadnak – írta Eloise

2017. 01. 17. 16:20 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika

Egyik kedvenc sorozatom az új évadjával ismét nem okozott csalódást, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy majdnem annyira tetszett, mint az első, amit elképesztően imádtam. A Please Like Me újra felültetett egy érzelmi hullámvasútra, s nem egyszer sikerült igazán meglepnie.

Még nincs semmi hivatalos, de sajnos elképzelhető, hogy ezzel a zseniális szezonnal véget is ért a történet, amit igazán sajnálnék. Míg több, általam nézett és elkaszált sorozat esetében éreztem, hogy nem történt akkora baj, mert kicsit elfáradtak, a Please Like Me esetében még bőven lenne mit mesélni. A tovább mögött most kivételesen nagyon spoileresen folytatom.

Tovább…

Death in Paradise: kezdett a 6. évad – írta gromit

2017. 01. 16. 16:22 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Itt a január! Irány a Karib-tenger! Nyár! Napsütés! Tengerpart! Zene! Humor! Hangulat! Vulkán! Gyilkosság?

Na jó, vulkán nincs mindig, csak úgy alakult, hogy most is egy kutatócsoportot ismerhetünk meg a Death in Paradise (a sorozatról bővebben itt) legújabb, immáron 6. évadjának nyitányában. A sziget hivatalosan aktív tűzhányója évtizedek óta csak alszik, de sosem lehet tudni-alapon a tövében kis kutatóállomás működik, melynek vezetőjét holtan találják egyik reggel a csúcs felé nagyjából félúton.

Bár látszólag semmi nem utal gyilkosságra, Humphrey Goodman felügyelő kezdettől fogva “gyanús haláleset”-ként kezeli. Nem is lehet nagyon kérdés, hogy igaza lesz-e, ehhez nagyon ért, az élet más területeihez már nem annyira.

A Death in Paradise pontosan ott folytatja, ahol az elmúlt évadban abbahagyta. Klasszikus krimi, a szó nemes értelmében. Műfaját tekintve nem egy CSI vagy Law & Order, azaz nem feltétlen a megingathatatlan tárgyi bizonyítékok gyűjtése a cél, hogy aztán az ügyészségnek esélye is lehessen elítéltetni a gyilkost, hanem hogy egyetlen tárgyból, vagy akár annak hiányából kiindulva mi mindent ki lehet logikázni.

Mindezt hangulatos, humoros köntösben, de nem szorosra kötve, hanem csak úgy lazán. Mondhatjuk, hogy a Death in Paradise megbízhatóan kellemes kikapcsolódást nyújt.

A karibi táj adott (vulkánnal eddig ugyan nem találkoztunk, de simán be lehet rajzolni, nem olyan kicsi az a sziget), a rendőri csapat is változatlan. Florence kedvesen mosolyog, JP lelkesen végzi a háttérkutatást, de különösebb szerepük ebben a részben nem nagyon van, de lesz még pár epizód, amiben majd bizonyíthatnak. A tovább után folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Star Wars: Rebels: folytatódott a 3. évad – írta Ayrons

2017. 01. 13. 14:59 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: animáció,kritika

Visszatért a Star Wars: Rebels 3. évadja a téli szünetről egy, a Rogue One-hoz is kapcsolódó dupla résszel, de mielőtt a Ghosts of Geonosis-re térnék, illene szót ejtenem a 3. évad első feléről, mivel megérdemli. Jó pár Star Wars-rajongó, köztük én is, nagyon várta az új évadot, ennek oka pedig egy bizonyos személy volt: Grand Admiral Thrawn.

Thrawn elsőként 1992-ben jelent meg a messzi-messzi galaxisban Timothy Zahn trilógiájának első kötetében, A Birodalom örököseiben, mint a trilógia főantagonistája. Hamar közönségkedvenc lett, ám mikor a Disney megvette a Star Wars-jogokat, az addigi kánont a 6 film, The Clone Wars és a Star Wars: Rebels kivételével Legendákká minősítette, hogy egy új, egységesebb kánont hozzanak létre.

Thrawn is a Legendák része lett sok rajongó bánatára, egészen 2016-ig, amikor az admirális visszatért a száműzetésből, hogy a Rebels 3. évadjába megmutassa miért lett anno akkora nagy kedvenc. De mielőtt vele foglalkoznék, beszéljünk egy kicsit a sorozat mostani szezonjának történetszálairól – a tovább mögött, spoilerek nélkül.
Tovább…

Grimm: kezdett a 6. évad – írta Cyrill

2017. 01. 11. 16:45 - Írta: vendegblogger

18 comments | kategória: kritika

Visszatért az utolsó évadjára a Grimm is. A szezonnyitó epizód elég eseménydús lett. Nagy pozitívum, hogy mostanra már nyoma sincs a kezdetben jellemző epizodikusságnak, ez az elmúlt évadok során fokozatosan lett így felépítve, s nehezen tudom elképzelni, hogy a maradék részekben ez a tendencia jelentősen változzon.

Más kérdés, hogy nekem valamilyen szinten hiányzik az a könnyedség, ami az önálló részek révén a sorozatban eleinte jelen volt – ez a sötétebbé vált tónus átka. Kérdés persze, hogy a két ellentétes irány között létezik-e arany középút…

Az ötödik évad végén jelentős változások álltak be Portlandben. Mindkét oldal helyi vezetése is súlyos veszteségeket könyvelt el, ennek köszönhetően nem is voltak annyira jelen az 5×01-ben. A Black Claw és HW ideáljai helyett inkább a helyi erők kaptak nagyobb szerepet.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Äkta människor (Real Humans) – írta Eloise

2017. 01. 10. 19:15 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

A Humans című brit sorozatot, melyben megismerünk egy olyan világot, melyben a robotok a mindennapjaink részévé válnak, sokan kedvelik. Az eredeti svéd szériáról, az Äkta människor-ról viszont eddig kevés szót esett, pedig itthon már adta az AXN, és akkor elég sokan megszerették. (Itt a pilotkritika, ha valaki nem ismeri az alapsztorit.)

Azokat, akik nem nézték, illetve nézik mindkettő nyilván az érdekeli, hogy mennyire tér el a két sorozat, érdemes-e belekezdeni az egyikbe, ha már a másikat látták. Én úgy vélem, hogy igen, hiszen még az első évadban talán felfedezhetünk hasonlóságokat, a Humans második szezonjának már semmi köze nincs elődjéhez.

A Real Humans angol címen futó eredeti szerkezete jelentősen eltér a Humans-étől. Utóbbi 8*46 percével ellentétben előbbi esetében egy évad tíz, kábé egy órás részből áll. Ennek megfelelően több a történetszál, több a szereplő és a cselekmény jóval monotonabb. Sokan ettől riadnak vissza, és valóban a 4-5. részéig elég lassan bontakoznak ki a történések. Annak ellenére, hogy az angol verziót kiválónak tartom, és úgy vélem, hogy remekül nyúlt hozzá az eredeti változathoz, van néhány dolog, amit sokkal jobbnak tartok a Real Humans-ben.

Általában nem rajongok túlságosan a gyerekszereplőkért és a kisgyerekes családokért a tévében, viszont Engman-éket pillanatok alatt megszerettem. A gyerekszereplők szimpatikusak voltak, az anyuka kemény, de igyekezett igazságos lenni, a férj pedig annak ellenére, hogy néha kicsit lusta volt, nagyon szerette és mindent megtett volna értük.

A család egyértelműen összetartó, tagjai abszolút szerethetőek voltak – a Humans első évadjában ez nem igazán volt elmondható, a második évadban viszont elkezdték a készítők ebbe az irányba vinni a családot, aminek nagyon örülök.

A Real Humans-t leginkább a sorozat hangulata miatt kedveltem nagyon. Sokan talán monotonnak találták, nekem viszont tetszett, hogy számos filozófiai kérdést próbáltak kibontani, és a szereplők motivációit, gondolait igyekeztek megmutatni, s ezt gyakran drámai képsorokkal tették érzékletessé. A szereplők többsége szerethető volt, és egyértelműen nem egysíkú. Nehéz lenne jóként vagy rosszként beskatulyázni őket.

A tovább mögött folytatom minimális spoilerrel, és azzal, hogy mi a különbség a két sorozat között. Tovább…

Rectify: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Wall-E

2017. 01. 09. 21:45 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: kritika

Sajnos csak a harmadik évad fináléja után kezdtem el nézni a Rectify-t , így csupán az utolsó szezont volt alkalmam “élőben” követni. Egyetlen évig volt tehát csak az életem része a sorozat, de még így is soha el nem múló nyomokat hagyott bennem. (Aki felhozná magát, annak 1. évados és 2. évados kritika.)

Talán szerencsésebb lett volna már az elejétől hetiben követni, mivel darálva nagyon súlyos élmény, és valószínűleg nem fogadható be ugyanolyan mértékben, mintha tényleg időt ad neki a néző, és engedi, hogy a szépsége, melankóliája és kérdésfelvetései a maga természetes ütemében haladjanak át rajta.

Ezt a negyedik évad nyolc epizódjának követése során volt alkalmam megtapasztalni, hiszen heti egy rész mellett több tér jutott azok mélyebb befogadására, míg a korábbi dara, és a valamivel gyorsabb befogadás során az érzelmi hatás, a mostani tapasztalatok alapján kevésbé volt intenzív, hiszen folyton újabb és újabb epizód követte az éppen látottat.

Itt ez mindössze annyit jelent, hogy mennyire éljük meg zseniálisnak a végeredményt, mert az összképét tekintve nagyon nehéz megőrizni valamiféle írói objektivitásnak legalább a látszatát, annyira elképesztő volt a minőség és a kiegyensúlyozottság.

A Rectify teljességgel karakterközpontú dráma. Lassú folyású történet, mely fokozatosan és gazdagon építi fel a karaktereit, egyedi atmoszférát teremtve, melyet szinte kézzel foghatóan érez a néző. A tovább mögött folytatom olykor spoilerekkel. Tovább…

DCI Banks – írta Eloise

2016. 12. 23. 14:52 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Sokakat nem ért meglepetésként, hogy nemrég kaszát kapott ez az angol krimisorozat. Nem egy véleményt olvastam, miszerint a főszereplő unalmas és karót nyelt, a részek gyakran kiszámíthatóak és vontatottak. Nem állítom, hogy ezeknek a kijelentéseknek nincs semmi alapjuk, de számos pozitívumot is fel tudok sorolni a sorozat mellett. Emellett szerintem egyre jobb lett, amit kevés szériára jellemző.

Az angol ITV sorozatának alapján Peter Robinson Inspector Alan Banks-könyvei szolgáltatják – az első évad például 3 könyvet dolgozott fel 3*2 epizódban, és a folytatásban is a regényeket adaptálták még egy ideig. Klasszikus krimiről van szó, felkavaró gyilkosságokról, és egy csökönyös nyomozóról, akinek két segítője is akad.

Amit mindenképpen kiemelnék az a DCI Banks képi világa. Gyönyörű megoldások voltak nem egy helyen, nem féltek „játszani” a képekkel. A főszereplő tényleg kicsit karót nyelt, de egyre inkább feloldódott. Az utolsó évadban pedig időnként már szimpatikusnak is találtam.

Ebben sokat segített az édesapja karaktere, akinek hála megismerhettük Alan Banks (Stephen Tompkinson) érzelmesebb oldalát is közelebbről. Ahogy a főhős a család és a munka közötti egyensúlyt próbálja megtalálni, az pedig szinte mindenki számára ismerős lehet, aki elvált, és távol él a gyerekeitől és/vagy valamely idős szülőjéről kell gondoskodnia.

Érdekes, hogy a másik két főszereplő nő, és teljesen ellentétes személyiségű. Annie (Andrea Lowe), – akibe a nyomozó természetesen szerelmes, hogy legyen némi romantika – érzelmes, érzékeny és kedves. Helen (Caroline Catz) ezzel szemben gyakran érzéketlen, szigorú és kemény, persze ahogy lenni szokott róla is kiderül, hogy nem egy robot, és neki is vannak érzései – őt kifejezetten megszerettem.

Az utolsó évad a többitől eltérően egy elég komoly átívelő szálat kapott egy Steve Richards nevű gonosz szereplővel. A zárás is elég drámaira sikerült és összességében kaptunk egy lezárást, – ami krimisorozatoknál egy kicsit egyszerűbb -, de érdekelt volna, hogy hogyan lépnek innen tovább a készítők. Ha egy-két évaddal korábban fejezik be, talán azt mondtam volna, hogy nem kár érte, így viszont talán még kicsit hiányozni is fog.

Amire még mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy a sorozatot megelőzi egy pilot (vagy minisorozat), a DCI Banks: Aftermath, amit szintén érdemes megnézni. Egyrészt, mert egy viszonylag fordulatos történetet láthatunk, és mert a gyönyörű és tehetséges Charlotte Riley szerepel benne.

Összességében a DCI Banks számomra nem volt kiemelkedően jó, de számos krimisorozatnál azért jobban tetszett. A részek minősége hullámzott, de legalább egy közepes szintet mindig simán hozott. A képi világ, mint már említettem, zseniális volt, látszott, hogy sok energiát fektettek erre.

Once Upon a Time: pihenőre vonult a 6. évad – írta Qedrák

2016. 12. 21. 19:20 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: kritika

Nem volt hiány ígéretekben a veterán sorozatának új évadja előtt. Tudtuk, hogy érkeznek karakterek a Land of Untold Stories világából, fogadkoztak, hogy nem hagyják el Storybrooke-ot és visszatérnek az első évados szerkezethez, meg így tovább, értelemszerűen az S1-et állítva maguk elé mérceként.

De ez nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt, hiszen a kezdetekben sokak által nagyon szeretett sorozat bája határozottan megkopott az eltelt idő alatt, az egyre vékonyodó nézettség pedig minduntalan emlékeztethet minket arra, hogy egyszer minden történet véget ér. (A kaszaindex egyelőre nem jelez bajt).

Mindez persze az eltelt tíz részre is rányomta a bélyegét: kínosan egyensúlyoztak, nehogy valami végleg elidegenítse a nézőket a sorozattól. Jellemző módon a Land of Untold Stories hőseivel történt a beharangozó, de ők egyszer csak „elfogytak”, és a világukból sem ismertünk meg túl sok mindent, a félévad második felében pedig az Emmára váró sors körül forogtak az események.

Ez a szerkezet egyébként egy kicsit emlékeztetett a Sötétség Királynőivel meghirdetett félévadra, ahol a plakátszereplők szintén viharos gyorsasággal tűntek el, hogy utána egy teljesen más történet fonalát vegye fel a sorozat.

A Land of Untold Stories közepes (Nemo kapitány) és kifejezetten gyenge (Monte Cristo grófja) történeteket is elhozott, talán nem is baj az, ami Jekyll és Hyde-dal történt, noha a két egymásból származó karakter színeváltozása számomra kissé hirtelen volt. Viszont a félévad fináléja szerintem kifejezetten jól sikerült, még akkor is ha… És innentől spoilerekkel folyatom. Tovább…

Lucifer – 2×10: Chloe titka – írta Rileey

2016. 12. 20. 14:59 - Írta: vendegblogger

15 comments | kategória: kritika

Amikor őszi műsorrendbe került a Lucifer, aggódni kezdtem. Midseasonben remekül megállta a helyét, de kibővített epizódszámmal félő volt, hogy hullámzani kezd a minőség. Jelentem, ez nem történt meg – igaz, a félévad-záróig még hátra van 3 rész.

Az első évadban is ennyire sziporkázott a sorozat? Mert most annyi benne a muníció poénfronton, hogy el is felejtem, hogy nem komédiát, hanem nyomozós sorozatot nézek. Sőt, nem is érdekelnek az ügyek, szinte nem is figyelek a megoldásukra, a karakterek viszik a pálmát, és okozzák az örömteli perceket.

Mindig sikerül megtalálni azt a határt, amikor még nem száll el teljesen a humor, és még az olyan dolgok is mosolyfakasztóak, mint amikor Lucifer kitalálta, hogy olyan lesz, mint Detective Douche.

Tom Ellis kisajátítja magának a képernyőt, és minden megszólalása derültséget okoz, de a kiválóan megválasztott főszereplőn kívül a mellékszereplők is nagyban hozzájárulnak, hogy hétről hétre várjam a részeket. Ella színt hozott a csapatba, az öreg motorosok közül pedig a démon Maze-t és a pszichológus Lindát emelném ki, és persze azért is jár a pacsi, hogy a gyerekszereplő irtó aranyos – sajnálom, hogy Trixie mostanában kevés játékidőt kap.

Spoileresen a tovább mögött folytatom.

Tovább…

Previous Posts