login |

Author Archive

Shadowhunters: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is. – írta: Zsanna

2019. 05. 22. 14:50 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: kritika

Ez a sorozat lehetett volna más. Nagyon más. Mégsem sikerült megugrani a saját maga elé állított akadályokat. Ugyan a Netflixes koprodukció pozitív irányba tolta az eseményeket, mégsem sikerült igazán emlékezeteset és izgalmasat alkotni, amit mi, nézők igenis sajnálnánk elveszíteni.

Egész egyszerűen elvitte az egészet a könyves fanfaktor. Végig úgy éreztem, hogy semmi másról nem szól a történet, mint a keményvonalas könyvmoly-rajongók kiszolgálásáról. Itt nem a könyves sztori teljes copy+paste-elésére gondolok, hanem arra, hogy egy bevállalósabb, merészebb verziót akartak volna varázsolni a tévés vászonra akár Clace, akár Malec kapcsán, de ez csak most jutott eszébe az írónőnek.

Korábban írtam, hogy a három szezon a nagyon szép beállításokról, a remek dalválasztásokról, a rajongófogó, ám teljesen értelmetlen romantikus húzásokról, és persze az eredeti karakterekre megszólalásig hasonlító, szexi színészekről szólt. Mindez pedig a storyline rovására ment.

Nekem sosem okozott gondot elválasztani az eredeti, a filmes, és a tévés verziót, illetve az sem zavart különösebben, hogy ezek ugyan alapjaiban egyformák, mégis mindegyik teljesen különböző történetet mesél el.

A sorozat a maga nemében lehetett volna hiánypótló YA urban fantasy, de ez mégsem sikerült, és ebben nagy szerepe volt a kiszámíthatóságnak, az ostobáskodásnak, a bagatell megoldásoknak és nem utolsó sorban a tehetségtelenségnek (akár írói, akár színészi fronton).

A színészek tényleg nagyon szépek, egész egyszerűen gyönyörű volt mindenki. Azonban sokuknak gondot okozott három mondat hiteles elmondása. Az első évad ebben a tekintetben különösen szörnyű. Ugyanakkor nem vehetem el tőlük a fejlődőképesség jelzőjét, mert igenis mindenki jobb lett az évek során. Kivéve talán Dominic Sherwood, ő nem nagyon haladt előre, és a harmadik szezon B felében mintha erre rá is jöttek volna, mert fele annyi játékidőt kapott.

Harry Shum Jr. és Matthew Daddario viszont a kezdeti bénáskodás után végig sziporkázott, és szinte minden pillanatukat elhittem, nem csoda, hogy annyian odavannak értük külön-külön és együtt is. Matt pedig simán érdemelne itt egy eyecandy győzelmet (Jensen Ackles-nél fiatalabb és sokkal, de sokkal szexibb is, ne feledjétek majd jövő év elején a szavazáskor!!!)

A harmadik évad záróetapja azt hiszem, a legjobban sikerült szezonrész lett. Az első egy-két epizódot leszámítva minden része telitalálat volt, némelyre még 8-as osztályzatot is adnék. Összességében a 3B szerintem megérdemel egy 7-est. Míg az egész sorozat megrekedt a 6-os szinten a maximális 10-ből.

Beszéljünk spoilerekkel a tovább mögött arról, mi is történt a zárásban.

Tovább…

Single Parents: vége az 1. évadnak – írta oriole

2019. 05. 19. 19:40 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

We are your village!

A Single Parents egy kicsit kilóg az ABC többi családi és/vagy múltidőzés komédiája közül, a baráti és családi szálak különleges keveréke ad egyfajta frissességet a sorozatnak, de emiatt nehezebb behatárolni is.

Az első részben megismerhettük az egyedülálló apukák, anyukák kissé cinikus csoportját, akik egymást segítve próbálják átvészelni a gyerekneveléssel járó problémákat, kerülve a túlbuzgó szülők és az iskola által kirótt kötelezettségek zömét.

Szerencsétlenségükre belebotlanak Will-be, a csak a lányáért élő, minden lében kanál apukába, így nem marad más választásuk, mint kirángatni Will-t a királylányos világból, hogy megszabaduljanak a fölösleges kolonctól. A végére egy érzelmes dalolászás keretében befogadják az újoncot a köreikbe. Szerencsére a sorozat nem nullázza le a pilot eredményeit, Will szépen lassan visszatalál az életbe, miközben közelebbről is megismerhetjük ezt a furcsa bagázst. 

A Single Parents legnagyobb erénye a jól megírt, fejlődőképes karakterekben rejlik, amihez egy nagyszerű szereplőgárda párosul. Mind a gyerekek, mind a felnőttek jól elkülöníthető, markáns személyiséggel rendelkeznek, és ami még fontosabb a dinamika minden szinten működik a szereplők között, ami ennyi gyerekszereplővel azért nem lehet egyszerű dolog kivitelezni. A szülő-gyerek párosok összepasszolnak, de a gyerekek egymás között is megállják a helyüket.

Akár mennyire jópofák a gyakran írói bölcsességgel rendelkező 7 évesek, azért a hangsúly a szülőkön van. Az Angie-Will-Douglas hármas nagyon el van találva, ők folyamatosan szállítják a poénokat. Brad Garrett simán hozza a kicsit morcos, régimódi, a lányaitól titokban rettegő nagymenőt. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Tovább…

America’s Next Top Model: a 13-15. évad – írta Eloise

2019. 05. 19. 15:50 - Írta: vendegblogger

Add comment | kategória: kritika,reality

Az első három, a második három, a harmadik három, valamint a negyedik három szezon után, jöjjön a következő hármas.

Kezdett leülni a show, és a készítőknek az az ötlete támadt, hogy az évadokat dobják fel valamilyen különleges modellkeresési szemponttal. Az S13 az alacsonyabb modelleknek kedvezett, ezúttal 168 cm alatti versenyzők is jelentkezhettek. Ez egy egyszeri alkalom volt, így akiknek ekkor nem sikerült bejutnia a legjobbak közé, annak a következőben sem volt rá esélye.

A tovább mögött pár gondolat és spoiler szokás szerint. Tovább…

Un Village Francais / Egy francia falu – írta heidfeld

2019. 05. 18. 14:50 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

Mi történne, ha háború törne ki, és a leginkább agresszívebb nemzet hadserege, megszállná az országunkat? Menekülnénk, fegyvert ragadva, beállnánk az ellenállásba? Beletörődnénk a megszállásba? Kollaborálnánk az ellenséggel? Ezernyi kérdés merül fel. És a válaszok, döntések sokkal bonyolultabbak, mint azt a legvadabb álmainkban hinnénk…

Az élet folytatódik tovább. Ki így, ki úgy, de alkalmazkodik a helyzethez. Dolgozni, enni kell, a gyerekek járnak iskolákba. Betegeket, öregeket el kell látni…Más zászlók, más szabályok vannak.

Az itthon az Epic Drama műsorán látható Un Village Francais igazi erőssége, hogy egyszerű emberek szemszögéből mutatja be az eseményeket, legyen az nőket hajtó cégvezető, kommunista művezető, humanista orvos-polgármester vagy annak kalandvágyó felesége, naiv tanárnő, esetleg német katonák SD-parancsnoka, fiatalabb-idősebb ellenállók, és a korhadt Köztársaság rendíthetetlen hívei, kollaboránsok, rendőrök, milicisták, és még sokáig sorolhatnám.

Tényleg nem nehéz olyan karaktert találni, akit kedvelhetünk vagy utálhatunk, vagy érdekesnek találhatnánk.

Külön kiemelném azokat, akiknek lényegében mindegy, ki van hatalmon, minden rendszerben a talpukra esnek. És azokat, akiket hidegen hagy a politika, háború, vagy a nemzetük sorsa. Közülük is Marchetti nyomozó, aki kiválóan végzi a munkáját, csak a zsidó nők iránti vonzalma mutatja, hogy valahol legbelül, ő is ember.

Személyes kedvencem az ábrándos tanár, Lucienne. Tengernyi szörnyűség történik vele, amiket ellensúlyozza szerelme egy német alhadnagy iránt. Marie Kremer elképesztően elegánsan, finoman játszik, remekül adja vissza, micsoda harcot vív érzelmeivel (az a jelenet, amikor rájön, hogy szerelmes a németbe!), és mélyen vallásos, katolikus neveltetésével.

Az Egy francia faluban rengeteg a megrázó tragédia, döbbenetesen szomorú jelenet. Nagyon jól mutatja be, hogy milyen sokszínű volt az ellenállás, hogy abban milyen szerepet vállaltak az anarchisták, köztársaságiak, spanyolok és a roppant idegesítő kommunisták.

A németek és kollaboránsok oldalát is megismerhetjük, de talán hiba volt, hogy a milicisták, csak a 6. évadban kaptak nagyobb szerepet. Olyan szinten előjöttek karakterek sötét oldalai, hogy a parancsnokuk tűnt számomra a legszimpatikusabb, elvei, s katonái mellett végsőkig kitartva.

A megtorlás, a bosszú és az elszámolás is kendőzetlenül lett ábrázolva. A németek nem bántak kesztyűs kézzel az ellenállókkal, merénylőkkel, jogállamiságnak még a halvány illúziója sem látszott.. Teljesen kifordultak magukból az emberek, háború alatt és után. Sötét oldaluk, vagy a túlélés utáni vágyuk igen durva dolgokra késztették őket.

Nem tagadom, nem tökéletes a sorozat. Olykor túl nagy a hangsúly a kommunistákon a győztesek közötti, túlzásba viszik a politikai áskálódást, illetve a 4., vagy inkább az 5. évad kiszámítható fordulatait is említhetném. És bár az S7-ben a legtöbb szereplő további sorsa, élete, illetve halála is bemutatásra kerül, pár dolog nem lett elvarrva, illetve nem került bemutatásra. Valahogy az utolsó szezon elején, túlzásba vitték művészkedést is a képi világgal. Viszont azért jár a nagy pacsi a készítőknek, hogy szinte mindenkiről igyekeztek megemlékezni, még a kisebb szereplőkről is, új jelenetekkel.

Összességében egy erős 7,5/10 simán jár a sorozatnak.

The Orville: vége a 2. évadnak – írta Spyblat

2019. 05. 08. 16:50 - Írta: vendegblogger

22 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

A sorozat, amire általában úgy hivatkoznak, hogy a legjobb Star Trek, ami nem Star Trek.  Bevallom, én elvétve néztem a Treket. Láttam néhány rész az eredeti sorozatból és a The New Generationből, kábé tisztában vagyok a karakterek életútjával és az összes filmet is végigkövettem. Sőt, a Discovery-t is nézem, de ettől még elvakult rajongónak nem mondanám magam.

A The Orville első évados előzetesei rendesen átverték a nézőt. Azt hintették el, hogy egy minden ízében Seth MacFarlane-os baromsággal lesz dolgunk, az első rész után nem is igazán lehetett tudni, hogy mi is akar lenni a sorozat – nem csoda, hogy sokan azonnal elmenekültek. Aztán elkezdtek szállingózni a részek, melyek bőséges társadalomkritikával és elgondolkodtató kérdésekkel voltak felszerelve, és kiderült, hogy a felszín alatt a The Orville valóban egy komoly sci-fi.

A második évad annyiban mindenképp jobb volt, mint az első, hogy kiforrottabb érzést keltett. Rátalálta saját stílusára, és megfelelő egyensúlyt teremtett a poénkodás és a komolykodás között, az utóbbi javára. Spoilerekkel a tovább mögött folytatom. Tovább…

Pilot: Mr. Inbetween – írta champion

2019. 05. 08. 14:51 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika,pilot-mustra

Nehéz hova tenni az ausztrál FX tavalyi dramedy-jét. Bár az első részből nem derül ki, de egy bérgyilkosról szól a sorozat, aki a munkája mellett igyekszik helytállni az élet többi területén is. Szinte látom magam előtt, hogy pár éve még mennyire tudtam volna rajongani ezért a sorozatért: izgalmas koncepció, erőszak, dráma, és némi humor húsz percben.

De.

Sajnos a megvalósítását ma már kicsit kevésnek érzem, pedig az előzetes bennem hatalmas reményeket keltett. Oké, nem volt könnyű dolga a sorozatnak, mert pont két Barry-epizód után néztem, ami mégiscsak a csúcsa annak, amit ebből a témából ki lehet hozni a műfajban, de valószínűleg egyébként se tudtam volna megállni az összehasonlítgatást.

Az első részt látva olyan érzésem volt, mintha egy tankönyvi recept alapján lett volna megírva: felvázolták az alaphelyzetet, a főbb karaktereket, és a rész végére eljutottunk oda, ami valószínűleg a főhőst ebből kizökkenti.

Ray napjai egyhangúan telnek: kutyát sétáltat, videójátékozik, behajt tízezer dollárt, fagyizni viszi a lányát, eltöri egy ember lábát, ajtónálló egy klubban, majd magára vállal egy pornó DVD-t a barátja helyett. Ebbe rondít bele, hogy a parkban találkozik egy nővel, aki feltételezem, később minden változás indikátora lesz.

Papíron ezek egyébként jól hangzanak, de egész egyszerűen nem sikerült kihozni az alaphelyzetből eleget. Lassan indul be a nyitány, és az egész ritmustalan, mintha csak véletlenszerűen egymás mögé pakolták volna a jeleneteket. Ráadásul a humor oldala is billeg, mert az nem organikusan szövi át az epizódot, hanem látszik, hogy dedikáltan volt egy rész, amire ráböktek, hogy “na ettől lesz majd dramedy valahogy szuszakoljuk bele a pilotba”.

Persze voltak jó pillanatai a kezdésnek, amik működtek különösen a behajtós meló, meg a kislányával töltött idő. A szerepet pedig az ausztrál Bruce Willis-re szabták, és ennek megfelelően Scott Ryan lubickol benne. Olvasott kritikák, és mások ajánlása alapján még van rá némi esély, hogy folytatom, de ha csak a látottakra kéne hagyatkoznom és erre az 5-6/10-re, akkor biztos elválnának az útjaink.

Miss Sherlock: az 1. évad – írta Eloise

2019. 05. 07. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Elég szkeptikusan ültem le az itthon az HBO GO-n elérhető sorozat elé, de végül a kíváncsiságom felülkerekedett rajtam. A pilot epizód (winnie a kritikájában ír bővebben is az alapsztoriról) után vegyes érzelmeim voltak. Tetszett a krimi hangulata, alapvetően a szereplők is érdekesek voltak és maga a történet is. Viszont a rész nem egy logikai bukfencet tartalmazott, és bizonyos dolgokon elég simán felülemelkedtek a készítők.

Korábban nem sok ázsiai sorozatot láttam, így azt is meg kellett szokni, hogy a színészek előadásmódja jóval drámaibb, mint egy európai vagy amerikai sorozatban.

A kíváncsiságom viszont továbbra is megmaradt, így folytattam a következő részekkel, és nem bántam meg. Egyedül a negyedik részt, melyben egy anyát vámpirizmussal vádolnak meg, találtam egy kicsit gyengébbnek a többinél. Szerencsére a karaktereket sikerült hamar megszeretnem. Nagyon jó volt, hogy a két rendőr, Reimon felügyelő és Shibata őrmester nem csak statiszta volt, hanem saját történetszál is jutott nekik. A közöttük lévő párbeszédeket nagyon szerettem, nagyon jól be volt mutatva a mentor-tanítvány viszony kettejük között.

A két főszereplő Sherlock és Wato elég jelentős személyiségfejlődésen ment keresztül, mégis sikerült a főbb jellemvonásaikat megtartani. Sherlock idővel sokkal nyitottabbá, emberibbé vált, és bár a világ minden kincséért se mondaná ki, de nagyon megkedvelte Watot. Utóbbi pedig sokkal magabiztosabb lett, egyre inkább megküzd a poszttraumás stresszével és többször kiállt saját magáért.

A főhősöket megszemélyesítő két színésznő nagyon jól játszott együtt, és sokszor élmény volt őket nézni. Kimi Hatano, Sherlock főbérlője nagyon jól hozta a modern Mrs. Hudsont. Nekem Sherlock bátyja, Kento Futaba volt egy kicsit halványabb, mint általában a filmbeli vagy sorozatbeli Mycroftok. De Sherlock-kal volt néhány nagyon érdekes jelenetük, és gonosz módon néha nagyon élveztem látni, ahogy szegény Watot szívatják.

Az első 6 rész története 1-2 kivételtől eltekintve érdekes volt. Közben fokozatosan egyre több derült ki a Stella Maris nevű szervezetről, mely a háttérben a szálakat mozgatta. Az utolsó két rész drámai végkifejletében pedig szinte mindenre fény derül a titkos szervezettel kapcsolatban. Ezek igazán eseménygazdag epizódok, és akadt bennük nem egy, talán sokak számára váratlan fordulat is.

Bár a legnagyobb Sherlock Holmes-történetcsavart már rögtön az első évadban ellőtték, mégis hiszem, hogy bőven lenne még mit elmesélni. Nagyon remélem, hogy a sorozat volt annyira sikeres Japánban, hogy lesz következő évad. A szezon fő sztorija elég jól fel volt építve, a karaktereket nagyon megszerettem, a széria képes volt lekötni a figyelmemet és nem csak azért, mert nézni kellett a feliratot.

Természetesen elsősorban a nyomozások érdekeltek, de az is imponáló volt, ahogy a karakterek változtak, kíváncsi is vagyok, hogy az utolsó részek történéseit miképp fogják feldolgozni. Ha az évad egészét nézzük nagyon jól vegyítették egybe a humort, a drámát és a krimit: hol nagyon jól szórakoztam egy-egy jelenet közben, hol pedig elérzékenyültem, miközben azon kattogott az agyam, hogy mi lesz a bűntény megoldása.

Attack on Titan: folytatódott a 3. évad – írta Scat

2019. 05. 02. 14:50 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: anime,kritika

Csupán fél évet kellett várnunk, és folytatódott is a harmadik évad második fele. Sajnos azonban úgy néz ki, hogy a korábban általam is leírt egy tucat rész helyett, csak tízet kapunk. Persze ebbe is sok minden beleférhet, főleg, hogy a visszatérés első epizódja sem állt meg elmélkedni semmin, hanem amolyan durr bele módon zajlottak az események.

Lássuk a tovább mögött spoileresen, hogy mi is történt. Tovább…

The Rookie: vége az 1. évadnak – írta Spyblat

2019. 05. 01. 18:54 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Végéhez érkezett a The Rookie első (még az is lehet, hogy egyetlen) szezonja, mely Nathan Fillion karizmája és neve révén tervezett beúszni a nézők figyelmébe. Alapvetően egy szórakoztató, hol erősebb, hol átlagosabb epizódokat hozó rendőrjárőrös sorozatról van szó, mely egy közepesen érdekes koncepcióval operál. Ami miatt mégis jól esett nézni, azok a karakterek.

A kritikát szívesen vállaltam be, ám az évadzárót látva nem igazán tudtam miképp nekiállni a dolognak. Egyáltalán nem azért, mert rossz lett, hisz pont azt adta, amire számított az ember: egy közepes, szórakoztató semmiséget, amire nem kell minden percében odafigyelni, hogy értsük, mégis kikapcsol egy hosszú nap után.

Ellenben azért egy szintet joggal vár el tőle az ember. Spoileresen a tovább mögött folytatom.

Tovább…

Good Trouble: vége az 1. évadnak – írta Mom

2019. 04. 30. 21:30 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: kritika

A The Fosters spinoffjának első évadjában elég sok minden hullámzott. Például a színvonal, meg az intenzitás, meg a nézettség – az alacsonytól a még alacsonyabbig. De én mégis kitartottam, sőt a berendelt és már nyáron vissza is térő második évadnál is ott leszek.

Bár a pilotírásomban is említett kettősség végig kitartott, pont a fináléban volt talán legkevésbé kontrasztos. A mélyebb részek nem sikerültek annyira drámaira, pedig volt bőven alapanyag a forgatókönyvben, a sekélyesebb részek ezúttal nem voltak olyan kirívóan felszínesek, mint máskor.

Így bár homogénebbnek tűnt az epizód, végül mégis inkább ürességet és nem pozitív érzést hagyott maga után. Mintha nem is évadzárónak tervezték volna. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Cseppben az élet – írta Critica007

2019. 04. 28. 15:50 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: hazai termék,kritika,minisorozat

Dr. Béres József élettörténete annyira izgalmas és érdekes, hogy valóban sorozatot érdemel. Gyöngyössy Bence és Kabay Barna nem kis fába vágták a fejszéjüket, amikor elfogadták a Duna Tv felkérését és nekiláttak a négyrészes sorozat előkészítésének.

Gyöngyössynek volt egy aduász a kezében, az édesanyja, Petényi Katalin, aki nemzetközileg is elismert művész, filmdramaturg, vágó, művészettörténész. Aki pont abban az időszakban alkotott, amikor a sorozat játszódik. Ráadásul Kabay Barnával közösen már készítettek egy dokumentumfilmet Béres életéről (Béres József életútja, 2015).

Szóval adott volt egy nagyszerű történet, egy jól összeszokott csapat. Mégis, amikor megtudtam, hogy elindul a sorozat, voltak félelmeim. A negatív prekoncepcióim oka pedig Gyöngyössy voltk, mivel az általam ismert filmjei (a Hyppolit, a Meseautó, Egy bolond százat csinál, Egy szoknya, egy nadrág, Papírkutyák) nem igazán nyerték el a tetszésemet.

Nyilvánosan is beismerhetem, hogy a rossz előérzeteim nem igazolódtak a rendezéssel kapcsolatban. Tisztességes iparosmunkát kaptunk, még annak ellenére is, hogy a gyerekszínészekkel nem tudott mit kezdeni az alkotó. Sajnos a forgatókönyvet kell hibáztatnom azért, hogy a Béres-sorozat nemhogy nem fog bekerülni az idei Top 10-be, de rossz szájízzel fogunk visszaemlékezni rá.

Az első résztől konkrétan kirázott a hideg. Kapkodó, széteső, mozaikszerűen építkező szerkezete miatt elég nehéz volt szeretni. Valószínűleg túl sok mindent szerettek volna elmesélni, illetve minden szereplőt igyekeztek felhelyezni a sakktáblára. Emiatt a görcsös igyekezet miatt az egésznek oktató jellege lett, illetve pont azt a stílust képviselte, ami ellen fel kívánt szólalni.

Szerencsére ezt az összevisszaságot már a második résztől elfelejtették, lineárissá vált a történetvezetés. A forgatókönyvek részről részre lettek jobbak. Az évad csúcsa mindenféleképpen a harmadik rész. A negyedik rész is a közelében van, sajnos ott a lezárásra nem tudtak kellő időt szánni. Az utolsó negyedórában olyan fokozatra kapcsoltak, hogy csak kapkodta az ember a fejét.

Másik komoly hibája a szkriptnek, hogy a szereplők vagy jók, vagy rosszak, átmenet nincs. A történet fő antagonistája – Mátyus elvtárs – annyira negatív figura volt, hogy inkább lett karikatúra, mint valódi fenyegetés. Biztos vagyok benne, hogyha a karakterét jobban árnyalták volna, egy feszültebb és átélhetőbb történetet kapunk.

A másik oldalon Béres karaktere pedig a tökéletes jóságot képviselte. Az embert, aki nem tudott hibázni. Egész lényéből áradt a jóság, a szeretet és az igazságosság (Gáspár Tibor nagyszerűen hozta ezt a figurát, pedig saját elmondása szerint gimnazista kora óta ismerte Béres Józsefet, akinek a hangja sokkal inkább volt keményen határozott, mint „selymes” és valószínűleg ő is hibázott nem egyszer). Ennek köszönhetően pedig nem értékelhettük azt a rengeteg munkát és lemondást (a családja részéről is), ami a valóságban megtörténhetett.

Hiányzik a szereplők realizmusa. Az a realizmus, ami a film díszleteiben, jelmezeiben, helyszíneiben megvan. Nem azt mondom, hogy az íróknak könnyű dolga volt, hiszen Béres rendkívül összetett ember volt. A kemény, hajthatatlan, háborúviselt, 40 évesen egyetemre kerülő ember zord külsője mögött egy igazán kedves emberbarát bújt meg. A forgatókönyvek sokkal inkább a jóság kivetülését jelenítettek meg és tették egydimenzióssá a karaktert.

A mellékszereplők sem jártak jobban. Jók és rosszak csoportjára oszthatjuk őket is. Bede-Fazekas Szabolcs Nógrádi elvtársa – szerintem a színészi játéknak köszönhetően – kissé árnyaltabb lett, de a figurával csúnyán elbánik a negyedik rész könyve – alig pár másodpercet kap a korábban fontos szereplő. Dr. Csikász karaktere (Barbinek Péter alakításában) szintén rejtély, hiszen egy rendkívül pozitív figurából egyik pillanatról a másikra lett Béres ellensége. Habár kapunk egy beszélgetést Béres beteg húga és közte, ami szolgálhat motivációval az ellenségeskedésre, de maga a jelenet nem készíti elő azt az utálatot, amivel nekiáll küzdeni Béres ellen.

Lehetséges, hogy több részesre kellett volna tervezni, hiszen Béres József élete több évadnyi kiváló történettel szolgál. A 18-49-es korcsoportban között nem nézték (legalábbis a nyolcezres mért adatot ne tekintsük annak), pedig pont nekik kellett volna, hogy szóljon, hiszen közülük kevesen tudják, hogy a Béres Csepp megalkotója nem egy gyár, hanem egy ember volt. Jómagam még sosem szerettem volna, hogy egy magyar sorozatot reboot-oljanak, mert sosem lett jó vége (a messzeségből felsejlenek a Zsaruvér és csigavér, illetve a Linda folytatásának rémképei), illetve Gyöngyössy Bence is bebizonyította, hogy felesleges „rimékelni”. De most mégis azt szeretném, hogy vegyék elő ezt a történetet megint (Köbli Norbert és Bergendy Péter párosra gondolok éppen), és készítsenek egy új szériát.

Természetesen a fentiek nem jelentik azt, hogy nézhetetlen a végeredmény, hanem csak azt, hogy a mai sorozatpiacon ez nem elég jó. Mégis arra bátorítok mindenkit, hogy nézze meg ezt a négy részt (a Mediaklikk-en fenn vannak az epizódok), mert gondolatindítónak tökéletesek, és a négyszer (nettó) 44 perc nem vesz el sokat az életünkből.

A színészek jók (Brasch Bencének egy hatalmas pacsi, azért a pillantásért a 3. részben), a képek szépek (túlságosan is esztétikusak), a zene megfelelő és ha túljutunk az első részen, még unatkozni sem fogunk. Csak kapcsoljuk ki helyenként a realitásérzékünket!

Star Trek: Discovery: vége a 2. évadnak – írta Ace

2019. 04. 25. 19:50 - Írta: vendegblogger

67 comments | kategória: kritika

Lehet, hogy vannak hibái a sorozatnak, de ez a finálé azért ütött rendesen. Az előző írásomnál jól tippeltem, hogy az idén két részre bontott zárás második felére tartogatták a puskaport. Ráadásul micsoda tűzijátékot csináltak belőle!

A finálé második részét is a Discovery házi rendezője (azaz rendező executive producere), Olatunde Osunsanmi dirigálta, és olyan látványos, pörgős akciót varázsolt a képernyőre, ami bőven mozis szint.

Apropó képernyő. Nem tudom, ki milyen felbontásban és mekkora méretben nézi a sorozatokat, de én elég nagy tévén és tényleg lenyűgöző a látvány, érdemes így követni a Discovery minden epizódját. Azt hiszem, ha létezne a blockbuster kategória a sorozatok között, akkor az STD-t nyugodtan ide sorolhatnánk. A széria továbbra is a J.J. Abrams által megkezdett mozis megjelenésre hasonlít leginkább, és nincs is ezzel probléma, napjaikban egy látványos, akciódús scifi sorozatnak így kell kinéznie.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Previous Posts