login |

Author Archive

Walking With… – írta Vrahno

2017. 07. 26. 14:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: kritika

Talán nem túlzás a BBC „Walking with…” átfogó címet viselő őslénytani edutainment műsorait kultuszműveknek nevezni. Nemcsak dokumentumfilmek összességéről van szó, hanem teljes márkáról, ami számos folytatást, spinoff médiát és merchandise terméket foglal magában. Jogos tehát a kérdés, ez tényleg tudományos igényű ismeretterjesztés lenne, vagy márkanévvel lepecsételt, szórakoztatóipari néphülyítés?

A 90-es években Tim Haines dokufilm-producer a Jurassic Park effektjei láttán grandiózus ötlettel állt elő: egy tévésorozatéval, ami az őskori vadvilágot a legújabb tudományos felfedezések alapján eleveníti fel. Így fogant meg az 1999-ben képernyőre tűzött klasszikus, a Walking with Dinosaurs. Alapötletét tekintve talán nem az első a maga nemében, de a legjelentősebb, legnagyszabásúbb és legismertebb.

Imagine you could travel back in time, to a time long before man.

Hagyományos természetfilmről van szó, mely hat darab félórás epizódja nagy vonalakban végigkíséri a földtörténeti középkor élővilágának fejlődését. Hangulatilag tökéletesen visszaadja a BBC megszokott állatos dokufilmjeit, hitelesnek és valósnak érződik. Ám amit látunk, mégsem igazi: a sorozat alanyai vadonbéli élő-lélegző állatok helyett speciális effektusok, amik kitalált, de többé-kevésbé tudományosan alátámasztott történeteket élnek át. A WWD célja nem pontos tudományos tézis felállítása, hanem hogy a különféle, egymásnak gyakorta ellentmondó elméletekből és bizonyítékokból szemezgetve az őskorról egy lehetséges képet nyújtson.

Ez tehát nem mese, a dinók és társaik állatok módjára viselkednek, és bár mindegyik rész egy teljes történetet mond el, a narratívák nem hatnak túl mesterkéltnek. Lebutítás vagy köntörfalazás sincs: az őslények minden tevékenysége, harcaik, párzásuk, szenvedésük, esendőségük a nyers realizmus jegyében kerül képernyőre. A tovább mögött folytatom. Tovább…

The Body Farm – írta Eloise

2017. 07. 25. 15:11 - Írta: vendegblogger

Add comment | kategória: Anglia lecsap,kritika

A Waking the Dead spinoffja mindössze egyet 6 részes évadot ért meg 2011-ben, amit nagyon sajnálok, mert igazán tetszetősre sikeredett ez az angol krimisorozat.

Eve Lockhart (Tara Fitzgerald) tetemkertje sokszor segítette a csoport munkáját az anyasorozatban, most pedig ez a különleges kutatóállomás kerül a középpontba. A tetemkert (‘body farm’) egy olyan hely, ahol a patológusok holttesteket vizsgálnak, úgy hogy például különböző szituációkat szimulálnak vagy egyéb kísérleteket hajtanak végre.

Egy farmon Eve létrehoz egy kutatócsoportot. A személyisége vezetőként viszont eléggé megváltozik, hiszen míg korábban vidám és pörgős volt, most sokkal komolyabb. Az epizódok kezdetén és végén is az ő elgondolkodtató monológja hallható. A munkatársai eléggé különlegesek, ami persze nem csoda egy ilyen nem túl szokványos munkánál.

A The Body Farm-ban nagyon sok a visszaemlékezés, melyek révén szép lassan megtudjuk, hogy mi vezetett egy-egy halálesethez. Nekem nagyon bejött a hangulata. A helyszínt például kiválóan választották meg. Egyfelől a farm, ahol élnek a semmi közepén található, így eléggé elzártnak tűnik a külvilágtól, olyan mintha valamilyen illegális dolgot tennének, pedig pont bűntetteket oldanak meg. (A ház konyhája viszont kifejezetten otthonos, jópofa volt, hogy ott gyűltek össze általában, mint valami kis család.)

Azt persze elismerem, hogy ennyi alapján elég morbidnak tűnik a koncepció, és nem is mondom, hogy bizonyos szempontból nem az. Tény, hogy időnként feltűnik egy-egy holtest, melyen valamilyen vizsgálatot hajtanak végre, de alapvetően nem csak erről szól a sorozat, hanem a karakterekről is – főszereplőkről és az epizódszereplőkről. Persze, akinek nehezére esik elviselni a témát, az nyilván ne vágjon bele.

A tovább mögött folytatom – spoilerek nélkül, a karakterekkel. Tovább…

Hap and Leonard: a 2. évad – írta Pibanto

2017. 07. 24. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: kritika

Már az első évad is kellemes meglepetés volt, de a Hap and Leonard második szezonja talán még egy lapáttal rá tudott tenni az eddigi minőségre. Az új évad egy teljesen különálló sztori, mely a Mucho Mojo címet kapta, ami magyar keresztségben Fekete Rontás.

Az első hat részben megismerhettük Hap és Leonard különös kapcsolatát, melyet egy szörnyű gyerekkori baleset kapcsolt össze. Azóta elválaszthatatlan barátok, amit sokan furcsállnak is, hiszen Leonard egy fekete háborús hős, míg Hap egy börtönt is megjárt fehér férfi. Az első évad során egy rablás volt a sorozat célkeresztjében, míg a másodikban sokkal drámaiabb fordulatot vett a történet.

Az új évadban egy rejtélyes gyilkosság utáni nyomozás kerül középpontba, mely során a vártnál is több problémával kell szembenézni a főszereplőpárosnak. Megismerjük Leonard bácsikájának, Chesternek a lakókörnyezetét (azaz egy teljesen másik világot, mint az S1-ben), illetve az ottani problémákat, melyből kijutott Leonardnak is, aki Chester házát örökölte és ez által egy óriási kalamajkába keveredik.

A tovább mögött spoilerek nélkül folytatom. Tovább…

Circle – Two worlds connected – írta LasDen

2017. 07. 20. 17:07 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Múlt, jelen és jövő. Három különböző év (sőt, évtized), három történet, egy végkifejlet. Ezzel és rengeteg drámával, fordulattal és meglepetéssel kecsegteti az embert az idén bemutatott Circle.

2007-ben Kim Woo-Jin és Kim Beom Gyoon hazafelé tartanak, miután Woo-Jin az állítása szerint idegent látott. Ekkor egy vakító fény kezdi üldözni őket, ami nem sokkal később be is éri kettejüket. Egy alak lép ki a fény mögül, ezzel teljesen megváltoztatva az ikrek életét.

2017-ben Woo-Jin az egyetemen és az életében is próbál helyt állni, normálisan akar élni. Közben Beom Gyoon frissen szabadul a börtönből, ahova az idegenekkel való megszállottsága juttatta. A dolgokat bonyolítja, hogy az ő korábbi incidenseire kisértetiesen hasonlító halál eset történik az egyetem területén.

2037-ben Szöul (Normál Föld) már nem az a szép hely, ahová túl sokan kívánkoznának. A levegő szennyezett, a közrend és az életminőség is mélyponton van. Már csak azok maradtak, akiknek nincs pénze, hogy az Okos Földre, Városba költözzenek.

Az Okos Föld valóságban egy város távol a szennyeződésektől és a káosztól. Egy hely, ahol az Emberi Törődés Rendszer (Human Care System) segítségével már 5.000 napja szabadságban, békében és bűnözéstől mentesen élhetnek az emberek. Kim Joon-Hyuk nyomozó pedig ide szeretne bejutni a saját céljaitól vezérelve.

Természetesen 12 részben nem lehet mind a 3 idősíkra egyenlő mértékben időt szakítani, így a hangsúly a jelenen és a jövőn van. A 2007-es események főleg néhány perces jelenetekben és beszélgetésekben jelennek meg.

Ez egyrészt segíti a sorozatot, hiszen az információk hiányában nehezebb összerakni az eseményeket, másrészről ezekben nem feltétlenül van annyi, hogy hosszabb kibontást érdemeljenek.

Így az epizódok struktúrája végig lineáris vonalat követ. A Part 1 mindig a jelennel foglalkozik, esetlegesen néhány releváns perccel a múltból, hogy aztán egy pofás átvezetővel ugorjunk a Part 2-ra a jövőbe. Így kvázi két cliffhangerrel zárulnak az epizódok. Egyszerű komstrukció, de működik.

És nagyjából ez lehetne az egész sorozat jelszava is. “Működik”. Mert nincs itt semmi olyasmi, amit edzett néző ne látott volna már valahol: a mégsem annyira utópisztikus világ, a rejtélyek vagy a megszállott karakter.

Az írás sem különleges, de kiválóan építenek a részek egymásra, nagyon jó ütemben kerülnek az újabb rejtélyek bemutatásra s oldódnak meg a régiek. Az egyik idősík jól reflektál a másikban történtekre, minden olyan organikus sorrendben következik. Az meg már szinte röhej, hogy minden részben tudják emelni a tétet és valami újról lerántani a leplet, mikor már így is annyi mindenre fény derült.

Nem kikövetkeztethetetlen a történet, de ügyesen rejtegetik a fordulatokat, így az embert magával ragadja. Persze ennek akkor van nagyobb hatása, ha olyan a néző, mint én, hogy egy-egy rész után nem szokott sokat agyalni a történteken. Főleg ha darálásról van szó, akkor még idő sem nagyon van rá, csak sodródni az árral.

A tovább mögött spoilermentesen folytatom.

Tovább…

12 Monkeys: a 3. évad – írta Szalmi

2017. 07. 19. 18:10 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: kritika

Nem gondoltam volna a 12 majomból készített sorozat első pár része, sem a 2. évadjának zárása után, hogy ilyen jól sikerül folytatás, a 3. évad.

Mint ismeretes, a 4. szezonnal zárul a sorozat, s mondanom sem kell, hogy kíváncsian várom, hogy sikerül kikeveredni az események láncolatából és az időben való ugrálásokból, mert eddig tényleg nagyon ügyesen csavarták készítők a szálakat, és emelték egyre magasabbra a szintet.

Amikor elkezdődött a sorozat, az volt az alapfelállás, hogy van egy bázis, ahonnan küldetéseket teljesít a főszereplő. 2043-ban egy kisebb túlélő csoportból James Cole utazik vissza 2015-be, hogy megtudja, mi okozta az emberiség nagy részének a pusztulását, és megakadályozza a katasztrófát. Ehhez egyetlen nyom áll rendelkezésére: Cassandra Railly.

Már ebben is sok lehetőség volt, bemutatták a két idősík szereplőit, ellenfeleket hoztak be, mitológiát gyártottak, megpróbáltak változtatni a múlton, miközben nehézségekbe ütköztek. Néha az akció közben nem is nagyon jutott idő megismerni a karaktereket, csak ide-oda rohangálás volt, egyes szereplők nem kaptak túl nagy hangsúlyt.

Aztán a történet és a részek előrehaldtával a helyükre kerültek a dolgok. A sorozat eléggé cselekményközpontú, nem karakterdráma, de azért mindenkinek megismerjük a múltját. És az események sem csak Amerikára korlátozódnak, Berlin, Párizs, London és Budapest is szerepet kapott.

A tovább mögött 3. évados spoilerekkel folytatom.

Tovább…

The Strain: kezdett a 4. évad – írta Lantaar

2017. 07. 18. 14:50 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: kritika

Végre elkezdődött a strigoi holokauszt… és egyelőre legalább annyira vérszegény, mint az odavezető út.

Maga az évad egy soft reboottal kezd, amit egy 9 hónapos időugrással hoztak el. New York (és talán San Francisco) elesett, beállt a nukleáris tél és pikk-pakk náci Németországgá züllesztették az Egyesült Államokat, ahol a strigoiok élnek a menő villákban, míg az emberek karszalaggal megbélyegezve, naponta kötelezően vért adva szenvednek.

Ez nem is hangzik olyan rosszul ugye? Naná, hogy nem, de papíron mindig is jól nézett ki a The Strain (elég csak megnézni a posztereiket), gyakorlati megvalósításban viszont szerintem az egyik legnagyobb kihagyott ziccer a mai tévés felhozatalban.

A sorozat alapjául szolgáló könyv szolid volt, del Toro gyakorlatilag már a Blade 2 óta finomítgatja az ilyen típusú vámpírjait, ráadásul még egy elég szórakoztató színészi gárdát is sikerült összerántaniuk, de egy valamin elbuknak folyamatosan, ez pedig az írás.

Már egy ideje van egy elméletem a sorozatról: a csatorna vezetősége ebben láthatta a The Walking Dead utáni “next big thing”-et, amit hosszú, hosszú évadokra lehet nyújtani, ezért ukázba adták a készítőknek, hogy nem kell elsietni az események alakítását.

Viszont az alapanyag ehhez nem volt elég terjedelmes és az írók sem elég ügyesek, így jóformán mást nem tudtak kitalálni, csak azt, hogy elméletileg hihetetlenül intelligens emberek rendkívül buta döntéseket hoznak és futják a felesleges köröket pusztán azért, hogy ki lehessen tölteni az évadra szánt 10-13 részt.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

The Durrells: a 2. évad – írta Natale

2017. 07. 17. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Sokunk gyermekkorának egyik kedvencéhez, a Durrell-könyvekhez nyúlt hozzá az angol ITV és készített belőle 6 részes évadokkal sorozatot. Ebből most a másodiknak lett vége, és már a harmadik is be van rendelve.

A sztori röviden annyi, hogy a 30-as években egy angol család (Durrellék) apuka nélkül, öt gyerekkel elköltözik Korfura ahol süt a nap és olcsó az élet. A Mama és a gyerekek (a legidősebb 23, a legfiatalabb 10) pedig ettől egyénileg mind ki tudnak bontakozni.

Az alapkoncepció az, hogy veszik a könyvek (pl. Családom és egyéb állatfajták) legjobb történeteit, aztán leforgatják őket gyönyörű helyszíneken és díszletekkel. Ezek mellett átívelő sztorikat írnak a kissé módosított karaktereknek. Ilyenek például a család pénzügyi gondjai vagy a Mama szerelmi ügyei. Ezt a három aspektust fogom megvizsgálni tovább után némiképp spoileresen.

Tovább…

Power: kezdett a 4. évad – írta Pibanto

2017. 07. 16. 15:40 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: kritika

Egy erős harmadik évados zárás után startolt a negyedik szezon, ahol egyre komolyabb a tét, hiszen volt, aki kikerült a képből, más börtönbe jutott, s közben pedig Kanaan szépen építi fel a bosszúját.

Innen indult tehát az új évad, mely eddig nem hagyta cserben a nézőit. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

The Fosters: kezdett az 5. évad – írta nzoli17

2017. 07. 14. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: kritika

A Freeform családi sorozatáról nemrégiben írtam egy kisebb kedvcsinálót, amiben az előző évadban elindított szálakról szóltam, és próbáltam előrevetíteni, hogy mik azok a lehetséges hibák, amiket elkerülnék a folytatásban. Egy rész alapján ezekről sok minden nem derült ki, de a szokásos év végi cliffhangeröket lezárták a nyitóepizódban.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Star Wars: Ewoks + Star Wars Animated Adventures: Droids – írta The Man Who Laughs

2017. 07. 12. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: animáció,kritika

Avagy George Lucas elfeledett meséi. Tavaly került mozikba a legutóbbi Star Wars-film, a Rogue One, melynek legfőbb érdekessége, hogy az eddigi mozifilmekkel ellentétben csak közvetetten kapcsolódik a Skywalker család sagajához.

És úgy néz ki a Disney-nek most sikerül az, ami Lucas-nak kevésbé ment: mozgóképes formában, érdekesen kibővíteni az eredeti trilógia cselekményét. Igazságtalan lenne ugyanis Mickey egér cégét azért szidnunk, hogy kapzsi gátlástalansággal próbál egyre több pénzt lehámozni Lucas örökségéről, amikor maga George bácsi már a 80-as években elkezdte ezt, ráadásul sokkal rosszabbul is csinálta.

A mára már jórészt a feledés jótékony homályába vesző élőszereplős Ewok filmekről, már írtam máshol, így eljött az ideje, hogy bevizsgáljam az ezeket követő animációs szériákat is. Hiszen messze nem a 2008-ban indult Clone Wars volt a Lucasfilm első próbálkozása arra, hogy egy sorozat keretében bővítse tovább a Star Wars-univerzumot.

Most persze sokan bizonyára rávágják, hogy „Persze, hogy nem az volt, mert ott volt még az eredeti 2003-as Klónok háborúja is”, ám ki kell ábrándítanom a Gendy Tartakovsky-rajongókat, ezúttal ugyanis még annál is régebbre fogunk vissza menni az időben. Egészen 1985-ig, amikor a gyerekek legnagyobb örömére egy csapásra rögtön kettő Csillagok háborúja kötődésű rajzfilmsorozat jelent meg az ABC csatorna szombat reggeli műsorsávjában.

A Star Wars univerzumának ismerői, pedig most már minden bizonnyal tudják, hogy jelen írásom tárgyait az Ewoks illetve a Droids címen futó mesék* képezik. (*És ezt most nem általánosítva a rajzfilm-sorozatok szinonimájaként használom, hiszen ahogy majd azt alábbiakban is látni fogjuk, ezek tényleg gyerekmesék. A tovább mögött kifejtem, hogy miért, és azt is, hogy jók-e.
Tovább…

The Take – írta Peti

2017. 07. 11. 14:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Taboo. Peaky Blinders. The Take. Mi a közös ezekben a sorozatokban? Igen, Tom Hardy. Ha másért nem, miatta mindenképpen megéri megnézni ezt a 2009-es, 4 részes sorozatot. Na jó, ez erős, mert van azért bőven más pozitívuma is a Martina Cole regénye alapján készült darabnak – a könyv itthon Hatalom címen jelent meg.

Ott van például az alvilág, melynek ábrázolása kellőképpen kegyetlen, brutális, és ad az egésznek egy kis pikantériát a tudat, hogy mindezt női szemmel láttatják velünk – nem olvastam még semmi Cole-tól, de ezek után előszedek valamit tőle, annyi szent. Ahogy olvastam, előszeretettel kalandozik el a világ mocskosabb felén – hát, nem a The Take-ben cáfolt rá erre.

A cselekmény ugyanis száguld, nincs igazán üresjárat, jóllehet, ez egyúttal negatívum is, mivel néha olyan érzésem volt, hogy ugrottunk néhány hónapot a sztoriban, annak ellenére, hogy lett volna még bőven kibontani való. Így nem egyszer karakteridegen döntéseket kellett lenyelnem, nem kaptam magyarázatot olyan dolgokra, melyekre azért vártam volna.

Nem tudom, ki a ludas, talán a forgatókönyv írója? Nehezen hiszem el, hogy a regényben ennyire bakugrásos lenne a sztori, gondolom, ott jóval árnyaltabbak a dolgok, és kibontásra kerülnek bizonyos részek, melyekre a szabott játékidő alatt nem volt lehetőség. A néhol igen tévéfilmes kamerakezelésen és vágáson túl ez volt a leginkább zavaró.

Ezeken túllépve viszont kapunk egy olyan történetet, ami odaszögez minket a képernyő elé, olyan karaktereket, akikért lehet izgulni, vagy épp szívből gyűlölhetjük őket, és persze korhű hangulatot. Azt azért sajnáltam, hogy Brian Coxot nem használták ki még jobban, de még így is élményszámba ment minden pillanata. Mellette viszont valósággal tombolt Tom Hardy.

A börtönből szabadult, családjához visszatérő Freddie személyében annyira visszataszító, alávaló figurát jelenít meg, hogy csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Rühelltem, a halálát kívántam, minden percben a hideg futkosott a hátamon tőle, és ökölbe szorult a kezem. A legkisebb szimpátiát sem éreztem iránta, és ez annak a Tom Hardy-nak köszönhető, aki egyébként az egyik kedvenc színészem.

Még arra is képes volt, hogy a karakter megírásában lévő hiányosságokat (motiváció, jellem magyarázat) semmissé tegye a jelenlétével. Szóval, le a kalappal előtte! Róla szól ez a sorozat, a többiek inkább csak asszisztálnak mellette, valaki ügyesebben, valaki kevésbé.

A csapongó dramaturgiai ív, kissé összeszedetlen felépítés után kapunk egy egész kellemes és korrekt lezárást, ami képes némi katarzissal is szolgálni. Hardy-rajongóknak mindenképp kötelező a The Tale, ahogy a gengsztersztorik kedvelőinek is, de bátran ajánlom mindenkinek egy unalmas, esős délutánra, mert – még, ha nem is felejthetetlen – hibái ellenére legalább szórakoztató darab. 7/10.

Time After Time: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is. – írta stargatelost

2017. 07. 10. 14:50 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Nem volt szerencséjük idén az országos csatornáknak az időutazós sorozatokkal.

Lényegében mindhárom befürdött, a Making History megkapta a papírforma kaszát, a Timeless is (de aztán, ugye, visszavonták), a Time After Time pedig annyira pocsékul teljesített, hogy le sem adták a teljes évadot. Utóbbiból így, aki nem akarta a fülét kínozni a szinkronnal – ugyanis magyarul múlt hónapban ment le az utolsó rész – annak eddig kellett várnia, hogy kikerüljenek angolul is a részek.

A sztoriról nem is ejtenék sok szót, winnie már megtette a pilotkritikában, ugye H.G. Wells az időgéppel Hasfelmetsző Jacket követve a jelenbe utazik. A legfőbb kérdés talán az volt, hogy miként fogják használni az időgépet, mennyit fognak utazni az időben? Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy nem sokat.

De igazából ezzel nem is lenne baj, mert persze, hogy nem lehet ezeket a történelmi karaktereket ide-oda küldözgetni az időben. Viszont akkor kellene valami jó főszál, ha már nem epizodikus sorozattal van dolgunk. Ugye Kevin Williamsontól sokat várt az ember (Scream, The Vampire Diaries), és félig-meddig össze is jött neki, de néha nagy blődségeket is sikerült papírra vetnie.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Previous Posts