login |

Author Archive

The Wheel of Time könyves szemmel – írta Rhynn

2021. 11. 26. 15:50 - Írta: vendegblogger

35 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

„Az idő kereke forog, jönnek-mennek a korok, emléket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is elfelejtik, mielőtt a kor, amelyből ered, visszatérne.”

Pénteken megérkezett végre Robert Jordan Az Idő kereke című 14 kötetes regényciklusának tévére adaptált változata az Amazon Prime Video jóvoltából (itthon egyelőre magyar felirattal), s ahogy az mostanában lenni szokott, erősen megosztotta a könyvek rajongóit, de talán még azokat is, akik a könyvekkel soha nem találkoztak – utóbbiak közé tartozik winnie, akinek a kritikáját már olvashattátok.

Az elvárások hatalmasok voltak, hisz a platform a világ összes pénzét elköltötte a sorozatra, hogy legyen egy saját Game of Thrones-a, a könyvek kedvelői között pedig akadtak szép számmal, akik az életük jelentős részét (akár 30 évet) is rajongással töltöttek, így egy álmuk – vagy épp rémálmuk vált valóra a pénteki premier révén.

Az Idő kereke megszállott rajongójaként én személy szerint nagyon vártam a premiert, számoltam vissza a napokat, hogy aztán sokkoljon az, ami szembe jött velem. Nem csak a sorozat, hanem annak fogadtatása is, ez ugyanis nagyon más, mint amire bárki is számítana, más, mint a könyvek, s más, mint a Trónok Harca. Úgyhogy aki egy vulgáris, kardozós-b*szós sorozatra vágyik, az nagyot fog koppanni, ugyanúgy, mint aki azt várja, hogy a könyveket jelenetről-jelenetre visszakapja.

Az első rész

Az összes, sorozattal kapcsolatos problémám az első részben jelenik meg. Bár próbál megalapozni a szereplőknek, bemutatni őket, motivációt, hátteret adni nekik, ez – szerintem – látványosan nem sikerül. Az egésznek van egy rohanós érzete, túl sok mindent kell bemutatni nagyon rövid idő alatt, hogy aztán az 1500 oldalnyi könyv beleférjen 8 részbe.

Itt a készítő, Rafe Judkins nagyot kockáztatott (bátran felvállalva a rajongók esetleges haragját), ugyanis kihajította az első 300 oldal karakterépítését, szinte az összes ikonikus jelenetet a könyv elejéből, az 5 fiatalból 3-nak teljesen más előtörténetet írt, némiképp megöregítette őket (hogy ne tinifantasy látszatát keltse a széria), láthatóan egy másik sztorit elmesélve.

A gondom az volt ezzel, hogy eléggé összecsapottan sikerült. Úgy tűnik, később ezek a változások szükségesek lesznek, de most inkább egy latin-amerikai telenovella jutna eszembe róla. Dramaturgiailag indokolt lett volna a 10 részes első évad, és abból 3-at lehetett volna Emond’s Fielden tölteni – egyes infók alapján ez az anyag le is lett forgatva, de végül 55 percbe sűrítették bele.

A második és harmadik rész

Jó érzékkel 3 részt tettek premier gyanánt elérhetővé, hogy utána hetiben érkezzen a folytatás, így szerencsére sikerült megszakítás nélkül eljutni addig a részig, amelynél a sorozat hirtelen “kifordul magából”, s egyik pillanatról a másikra (Emon Valda jelenete) félelmetesen jó lesz. Mintha teljesen mások készítették volna el (vagy vágták volna) a további epizódokat. A cselekmény jól felépített, logikus, tele van easter eggekkel és rajongói kikacsintásokkal. A történet összeáll, a szereplők pedig lubickolnak a szerepeikben. Egyszerűen jó látni, hogy mindenki beleéli magát, meg akarja mutatni, mire képes. 

A casting mindenképp csillagos ötös számomra, nem tudnék olyan szereplőt mondani, akit le kellene cserélni. (Sajnos a jelenlegi gárdából a kedvencem, Barney Harris (Mat Cauthon) nem fog visszatérni a 2. évadra, más veszi át a szerepét. És mindez nem csak a kiemelt karakterekre vonatkozik, hanem még a mellékszereplőket is tökéletesen megtalálták. Padan Fain, Aram, Thom Merillin vagy Emon Valda olyanok, ahogy Robert Jordan is megálmodta őket, ha Logain (Alvaro Morte) is beválik, akkor teljesen el lehet felejteni az első rész gyengeségeit.

A történetről eddig nem írtam semmit, mert egyrészt nehéz úgy írni, a könyvek tucatnyi olvasása után, hogy ne spoilerezzek el semmit, másrészt pedig annyira saját szájuk ízére formálták azt, hogy én se vagyok teljesen biztos, mi várható a következő részekben.

A tovább mögött bemutatom az alapokat, hogy miről szólni a sorozat, de csak az olvassa, akit nem zavar, ha esetleg egy-két plusz információba belefut, ami a 3 részből még nem derült ki.

Tovább…

Star Trek: Discovery: kezdett a 4. évad – írta Ace

2021. 11. 25. 21:30 - Írta: vendegblogger

26 comments | kategória: kritika

Let’s fly!

A ViacomCBS és a Netflix feladta nekünk a leckét (itt lehet olvasni bővebben arról, hogy miért csúszik a sorozat hazai évadnyitója), de gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki látta a Discovery negyedik évados kezdését. Nemzetközi szinten bosszantó a dolog és számunkra kényelmetlen, de ez van, nem kell szeretni, viszont el kell fogadnunk, hogy így döntöttek. Nem is pazarolnék több szót erre, inkább nézzük, milyen is lett a negyedik évad első epizódja. 

Lendületes akciódús évadnyitóval van dolgunk ez nem vitás, ismét megpróbálnak minket felpörgetni az új szezonra, ami talán új karakterívekkel és ismét nagy rejtéllyel lep meg minket. A rendezői székben, ahogy ez már lenni szokott az évadkezdéseknél és -zárásoknál, ismét a házi rendező Olatunde Osunsanmi ült, aki a gravitáció furcsa viselkedése ellenére most úgy tűnik, nem erőltette a pörgő-forgó kamerák használatát, és inkább az akció-jelenetekre koncentrált.

A tovább mögött folytatom spoileresebben.

Tovább…

Farm VIP: kezdett a 2. évad – írta Critica007

2021. 11. 23. 19:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: hazai termék,kritika,reality

Egy év telt el a Farm VIP első évadja óta és be kell vallanom, hogy nagyon vártam, mivel a TV2 legjobb és legprofesszionálisabb műsora volt.

Aki nem emlékszik az első évad eseményeire és szereplőire, itt találja az évadkritikát. Tartottam is a kezdéstől, mert innen nagyon könnyű nagyot esni. Sok minden múlik azon, hogy a készítők mennyire válnak túlzottan magabiztossá. Mennyire válik a műsorkészítés rutinná. Milyen lesz az új széria castingja.

Kezdjük is a nyilvánvalóval. A műsor továbbra is remekül néz ki szerintem. Az operatőri munka pazar. Úgy néz ki a táj, mintha egy mesekönyv illusztrációja lenne. A zöld szűrő néha kicsit sok, de még nem válik a látvány kárára. A tovább mögött folytatom az idei játékosok bemutatásával.

Tovább…

Virgin River: a 3. évad – írta nargli

2021. 11. 19. 15:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: kritika

A Virgin River 3. évadja idén júliusban érkezett a Netflixre, és mint láthatjátok, nehezen szántam rá magam, hogy írjak róla. Nem azért, mintha romlott volna a színvonal: a táj továbbra is gyönyörű, a karakterek érdekelnek, és a sorozatnak továbbra is magával ragadó a hangulata, így aki eddig nézte, szerintem ezután is nézni fogja.

Viszont nem kerülgetem tovább, ez az évad egyszerűen túl sok volt, próbára tette a nézőt. A tovább mögött spoileresen elmesélem, hogy miért.

Tovább…

Yellowstone: kezdett a 4. évad – írta Zsuzsi

2021. 11. 15. 20:00 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: kritika

I’ve come to the conclusion that, the only thing on this Earth that can kill me is me

A harmadik évad fináléja eléggé ütött, mert most először nem Duttonék irányították az eseményeket, hanem csak elszenvedői voltak. Totális támadást indítottak ellenük minden fronton. Ez pedig elég megdöbbentő volt, mert a korábbiak alapján John mindig mindenki előtt járt két lépéssel, és még ha valami váratlanul is érte, azonnal megvolt a válaszcsapása.

A folytatást, úgy hiszem, mindenki tűkön ülve várta, és ezt a nézettségi adatok is alátámasztják (brutális, országos sorozatokat leköröző a nézettsége). A sikert meg is lovagolják rendesen, hiszen spinoff is készül a szériához és az univerzum is bővül, vagyis mindenki érzi, hogy ebben a sztoriban lehet még ennél sokkal több is. Erre rá is gyúrtak már azonnal a kezdésnél, mert láthattunk némi visszaemlékezést a 19. századból.

A készítők ismét jól megágyaztak a továbbiaknak, mert az a baljós hangulat uralkodott el az egész részen, mint ami körbelengte végig a harmadik évadot. Most is nagyon jól átjött a nyugtalanság, a bizonytalanság, ami a támadás következtében mindenki szívébe költözött. Ugyan elkapták a támadókat, de a megrendelő személyazonossága még mindig nem nyert biztosan megállapítást, nem tudjuk igazából ki van a háttérben.

A ranch és az emberek még mindig nem önmaguk, érezni az összetartást, de a félelmet is, mert egyértelmű, hogy ezzel nincsen vége. Kaptak pár jól irányzott ütést mindenhova, ahol csak fájhat, de nincs mire és kire felkészülni. Azt tudjuk, ami az első pillanattól kezdve adott a történetben, hogy a föld kell valakinek, és csak idő kérdése, hogy meg is szerezze. A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Lucifer: a 6. évad, más szemszögből – írta Spyblat

2021. 11. 10. 21:30 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: kritika

A Lucifer minden bizonnyal ott van a legtöbbször megmentett sorozatok között. Azon lehetne vitatkozni, hogy mikor kellett volna abbahagyni (nézőként mindenki megtette, amikor úgy érezte, remélhetőleg), de számomra azért durva mélységekbe sosem süllyedt, még a rosszabb periódusai alatt sem.

Ugyebár az előző szezont szánták lezárásnak és csak az utolsó utáni pillanatban érkezett a berendelés, ami nagyon érezhető volt a hatodik évadon, amiről már olvashattatok egy írást.

A tovább mögött folytatom spoileresen.

Tovább…

Death and Nightingales – írta Qwerf

2021. 11. 09. 21:31 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Vajon miért döntenek úgy az alkotók, hogy egy könyvből pont sorozatot készítenek? A büdzsé nyilvánvaló kereteket szab, de amikor már látszik, hogy ebből nem futja mozira, még mindig lehetne szavazni egy kétórás tévéfilmre. Persze, míg egy regényfolyam vagy egy 800 oldalas könyv esetében világos, hogy szériában gondolkodnak, addig egy a Halál és fülemülékhez hasonló 256 oldalas könyvnél már nem ennyire egyértelmű a döntés.

Junkie vonalon mindig találkozom olyan véleményezéssel, hozzászólással – akár az utóbbi évek sikeres könyvadaptációs sorozatai terén is, például a Tudhattad volna vagy a Jacob védelmében -, hogy feszesebb lett volna a végeredmény, ha a készítők csak egy játékfilmnyi térrel és idővel gazdálkodhatnak.

Jelen sorozatunkat tán felpörgette volna, ha húznak belőle, és a gyeplőt tartó kéz szorosabbra fogja a cselekményt az alig maroknyi fordulattal, és szimpla játékfilmként dobják piacra? Csak morfondírozok, mi lehet az oka, hogy a Halál és fülemülék ennyire megmaradt a csendes ismeretlenségben. Noha nincsen rétestészta módjára nyújtva a történet, hiszen egy három epizódos minisorozatról beszélünk. Az lehet a gond, hogy nem egy HBO-s vagy Netflixes tartalom, hanem BBC? Akik meg nem csaptak neki kellő hírverést? Vagy a kosztümös darabokkal van baja a nézőknek? De nem, hiszen siker a Downton Abbey, egész jó visszhangra lelt a Sanditon is.

A 2018-as Halál és fülemülék – a címet egy Keats-vers ihlette – Eugene McCabe 1992-es regényének adaptációja (magyar fordításban sajnos nem jelent meg a könyv). Én azt látom bele (fenntartva, hogy nem feltétlenül látom jól), hogy a sorozat azért sem találta meg a maga közönségét, mert a történet hátterének világáról a legtöbbünknek vajmi kevés a behatása. S ezzel nem csak mi vagyunk így, magyarok, de még az angol nyelvterületen élők, például az amerikaiak is.

Alapvetően nem hiszem, hogy történelemkönyvvel kellene leülni bármilyen sorozat vagy néznivaló elé, de jelen esetben egészen biztos vagyok benne, hogy veszít a történet néhány árnyalatából az óvatlan néző, mert aki nincsen tisztában a kor politikai, osztály- és vallási megosztottságával, az 1800-as évek feszültségeivel az angolok és az írek, a protestánsok és a katolikusok között, ami epizódonként egyre nagyobb teret kap, és egyre mélyebben kihat a karakterek személyiségére és ambícióira, az baromi könnyen rá fog unni erre a történetre.

De ezt kifejtem bővebben a tovább után a spoileres tartalomnál.

Tovább…

24: 20 éve kezdődött a sorozat – írta Kissur

2021. 11. 07. 15:50 - Írta: vendegblogger

20 comments | kategória: kritika

Terroristák az egyik elnökjelölt életére törnek. A feleségemet és a lányomat elrabolták, és lehet, hogy a munkatársaimnak mindkettőhöz közük van. Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok. És ez életem leghosszabb napja.

Minden egy kaliforniai elnöki előválasztással kezdődött, a többi már csak történelem. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez volt a sorozat, ami újraalkotta mindazt, amit előtte a tévézésről gondoltunk. Mint olyan sokakat, engem is ez a sorozat tett igazi junkie-vá a gyors magyar premiernek köszönhetően. A 9+1 évadot (8 teljes és egy “fél” évadot, valamint egy spinoffot/rebootot) megélt széria forradalmit alkotott az osztott képernyős és valós idejű események bemutatásával, valamint a tűpontossággal megírt cliffhangerjeivel, ami miatt nem lehetett abbahagyni a nézését.

Ez volt a 24, ami 2001. november 6-án kezdődött a FOX csatornán. – ennek tegnap volt húsz éve.

Története során természetesen sem a stáb, sem maga a sorozat nem maradt díjazás nélkül. Amíg műsoron volt, minden évben kapott Emmy-jelölést, kivéve 2008-ban, mert abban az évben a forgatókönyvírók sztrájkja miatt nem volt új szezon. Ebből a 203 jelölésből 70-et pedig bizony be is zsebelt legjobb tévés drámaként, a legjobb színészi alakításért, zenéért, hangért, kaszkadőri munkáért, mellékszerepért, vágásért és még sorolhatnám. Összességében mondhatjuk, hogy a készítők mindent elértek a sorozattal, amit szerettek volna.

A műfajba forradalmat hozó módon valós időben zajló sorozat (egy rész pont egy óra történéseit fedte le, egy évad pedig egy nap volt) főszereplője az ikonikus Jack Bauer, a Counter Terrorist Unit, azaz a Terror-Elhárítás szövetségi ügynöke volt, akit Kiefer Sutherland alakított. Rengeteget változott az évadok során mind kinézetében, mind játékban, mind személyi kultuszában. Ahogy szezononként nőtt a tét, úgy az eleinte családapa, aki csak vissza akarta kapni a családját, végül Amerika egyik legnagyobb és elpusztíthatatlan hősévé nőtte ki magát. A “Damn it” kifejezés pedig már szállóigévé vált a rajongók számára, de sokan a mai napig vele azonosítják. (Sokszor mondták a rajongók vicceskedve, hogy „Jack Bauer for president!”, hát tessék, a Designated Surivorben az lett!)

A CTU volt a 7. évad kivételével (mert akkor az FBI volt) mindig a fő kormányzati szerv, amely az aktuális terrortámadást meg akarta állítani, és megóvni a hazát. Ez többségében sikerült is. A CTU helyszíne az első 6 évadban Los Angeles volt, de utána láttuk a New York-i irodát a 8. évadban, a Live Another Day-ben a Londonba kihelyezett állomásukat, valamint a Legacy rebootban a Washington-i csapatot.

Minden évadban más és más a probléma került terítékre, bár egy idő után úgy érezhettük, hogy ugyanazt látjuk, csak más köntösben. Sokan felrótták hibának, hogy nem eléggé változatos a sorozat, de közben mégis új és új dolgokat találtak ki az írók. Láthattunk bosszútól kezdve atombombán át, biológiai- és vírustámadásig mindent. Mindeközben pedig nem egy elnököt elfogyasztott a széria, akiket vagy eltávolítottak a posztjukból, vagy eltettek láb alól.

A 24 próbál végig haladó szellemiségű maradni, például a 2000-es években ez volt az egyik első sorozat, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnöke fekete volt. Az első évad tulajdonképpen egy kis részben eköré a téma köré is épül. Bár pár éve nagyobb mozifilmek is kacérkodtak ezzel, de ettől még akkoriban szokatlannak tetszett az, ami ma, Barack Obama nyolc az Ovális Irodában töltött éve után magától értetődőnek tűnik. (Később volt egyébként női elnök is a 24-ben, aki egyes vonásaiban eléggé hasonlít az elnöki posztért is versengő Hillary Clintonra, ami miatt kapott kritikákat a sorozat.)

David Palmer, akit Dennis Haysbert játszott, az egyik legközkedveltebb elnök volt a szériában és a televíziós sorozatokban egyaránt. Karakteres figura, remek színészi játékkal, tökéletesen illett a szerepre. Akit még érdemes kiemelni, az az egyik utódja, méghozzá a Charles Logan elnököt alakító Gregory Itzint. Remekül játszotta ugyanis a kissé bizonytalan vezetőt, aki bármennyire is alacsony volt, mégis nagynak akart látszani. A rajongók is imádták gyűlölni, hiszen későbbi évadokban is viszont láttuk.

A 24 Jack Baueren kívül is tudott mindig nagyot alkotni szereplők terén. Jack lánya, Kim állandóan bajba került a korai évadokban (puma!), amiért foghattuk a fejünket. Tony Almeida karaktere lett a legárnyaltabb és többször váltott oldalt a jó és a rossz között, mint bárki a sorozat történetében. Jack nagyjából két-három évadonként „elhasznált” egy barátnőt is – szegényeknek nem volt jó soruk. Ahogy pedig az a sorozatban is elhangzott James Heller szájából, akihez Jack hozzáért, az előbb-utóbb meghalt. Ez persze nem volt mindig így, de elég sokszor sajnos igen. Bár ellenpéldát nem tudnék mondani.

A kivételek sorát erősíti az Chloe O’Brian, aki az első számú kedvence volt a rajongóknak. Ő volt Jack jobbkeze, a számítógépzseni, aki nélkül főhősünk sokszor bajban maradt volna. De megemlíthetném még az első három évadból Cherry Palmert, akit imádtunk utálni. Számos nagyobb, ismertebb név is megfordult az évadokban, így láthattuk a jó, vagy éppen a rossz oldalon többek között Xander Berkeleyt, William Devane-t, Katee Sackhoff-ot, Freddie Prince Jr.-t, Anil Kapoor-t, Arnold Vosloo-t, Dennis Hopper-t, vagy éppen Jon Voight-ot is.

Ha kedvenc évadot kellene választanom, akkor nehéz lenne a döntésem, ugyanis mindegyik valami miatt kiemelkedő. Igen, még a sokak által gyengének tartott hatodik évad is, mert mindenhol voltak hullámvölgyek, ami annak is köszönhető, hogy országos sorozat volt a 24, ráadásul a címéhez méltóan 24 epizóddal, márpedig ennyi részt hatalmas kihívás megtölteni, főleg úgy, ha heti egy részt kellett írni, valamint ezzel párhuzamosan forgatni, miközben a kábelsorozatok ennél 2-3-szor annyi időt szánnak olykor erre. Ezért is volt kényelmesebb az írók számára a 12 részes formátum, ami a 24: Legacy-ben nem feltétlenül sült el jól.

És ha már 24: Legacy. A FOX csatorna úgy döntött 2016-ban, hogy feltámasztja a sorozatot, de ezúttal Kiefer Sutherland nélkül egy új szereplő történetét mesélik el. Új város, új szereplők, új veszély és rövidebb forma.Általános vélemény szerint sajnos a színvonalat már nem tudták szállítani, és a nézettség sem hozta még a korrekt szintet sem, úgyhogy Eric Carter (Corey Hawkins) története véget ért egyetlen évad után. Talán nem is baj. Indiában, épp az említett Anil Kapoor főszereplésével, megvették a jogokat, és két évad el is készült az eredeti alapján, bár jó pár változtatással.

Lehet, hogy a nosztalgia beszél belőlem, de tekintve, hogy az utóbbi 1 évben újranéztem az első 2 évadot (a sorozat itthon szinkronnal a FOX+-on elérhető) kijelenthetem, hogy manapság kihalt az ehhez hasonló, magas fordulatszámú, vérbeli akciósorozatok műfaja, amit én nagyon sajnálok. Amíg Kiefer Sutherland aktív, addig én reménykedek, hogy valaha készül egy végső lezáró film, habár a 9. évad végébe bele lehet magyarázni, hogy mi lett Jack sorsa, de úgy gondolom, hogy pont ez adhatna lehetőséget egy esetleges kettős ügynök történetszálra. Hiszen mi lenne nagyobb csavar, ha nem az, hogy Amerika hőse válna ezúttal az országa első számú terrorfenyegetettségévé.

Erre mondjuk kevés esély van, és látva a feltámasztásokat, lehet, hogy jobb is ennyiben hagyni a sorozatot. Így szép visszagondolni rá. (A FOX egyébként egy pár hetes hír szerint tárgyal a 24 visszahozásáról, de arra lehet, hogy megint új keretek között kerülne sor.)

gen:Lock – írta Villám

2021. 11. 04. 15:50 - Írta: vendegblogger

Add comment | kategória: animáció,kritika

A Rooster Teeth animációs sorozata még a 2019-es év elején indult el, és a héten érkezik meg a második szezonja, nem is akárhova, hanem az HBO Max-re. Ez a szintlépés talán nem is meglepő, hiszen a stúdió animáció eszméletlen szórakoztatóak tudnak lenni, képesek nagyon gyorsan beszippantani az embert a maguk kis világába úgy, hogy tényleg türelmetlenül várjuk a folytatást. Ráadásul mindezek mellé olyan kreatív zsenialitás van mind mögött, ami mérföldeket ver a „nagy” sorozatok többségére.

Kezdem a sorozat állandó szereplőinek szinkronhangjaival, mert igen meggyőző a lista a következők: Michael B. Jordan, Dakota Fanning, Maisie Williams, Kōichi Yamadera, Golshifteh Farahani, Asia Kate Dillon és David Tennant. Ezek után nem volt kérdés, hogy azonnal fejest ugrok a sorozatba.

És az első rész jó volt, majd a második is, majd a harmadik is, és mire észbe kaptam vége lett az évadnak (összesen 8 rész, elég karcsú), és végeredményben mindegyik jó volt és szórakoztató is, mégis hiányzott az bizonyos RT-komponens belőlük. Talán mert tizenéves gyerekként jobb híján rengeteg animét néztem, azon belül is a mecha vonalat preferáltam, így nekem a gen:Lock olyan hatást keltett, mintha egy Japánból érkezett animét néztem volna amerikai szinkronnal. Szóval aki már látott életben mecha animét, annak nem túl sok meglepetést fog tartogatni az egész. 

De miről is szól a sorozat? Nos, 50 évvel vagyunk előrébb, mint most, 2068-ban, hogy konkrét legyek, és egy elnyomó hatalom, a Union kegyelmet nem ismerve próbál végig söpörni a világon és az uralma alá hajtani azt. A Union-nak a The Polity, azon belül is inkább Vanguard (a katonai erő) próbál gátat szabni. Hogy pontosan miért indította ezt a hadjáratot a Union, nem tudni, de egy biztos, megállíthatatlanul menetel előre, amit nagyon is a masszív technológia előnyének köszönhet. Ez a technológia pedig a Nanotech, amit valahogy sikeresen fegyveresítettek és teljes mértékben integráltak minden katonai egységükbe.

Az első rész New York ostromával kezdődik, ahol is első ízben demonstrálta a Union, hogy mire is képes. Már az első pillanatól kezdve nem köntörfalaznak a készítők, és a kezdő, nyugodt és meghitt családi ebédből egy szempillantás alatt átváltanak háborús üzemmódba. Ez a hirtelen váltás az egész évadot végig követi és valahogy valóságosabbá is teszi. Háború van, és ilyenkor nagyon kevés a békés pillanat, ami pedig akad, annak is gyorsan vége szakad.

Julian Chase karaktere az első, akivel komolyabban megismerkedünk, őt mondhatjuk a sorozat főszereplőjének, nagyon sok minden van rá kihegyezve. Chase a Vanguard egyik legjobb pilótája, az a fajta ember, akit gondolkodás nélkül hajlandó feláldozni az életét, hogy a szeretteit biztonságban tudja.

You’re gonna go live it up like there’s no tomorrow, which is gonna make sure there’s no tomorrow. I can guaran-damn-tee you’ll have one last regret, as the Union nano hits where you’ve been partying at. You’ll think, maybe I could have changed this, and I didn’t.

Sajnos minden próbálkozás ellenére New York elesik, és a Vanguard kénytelen visszavonulni az Anvil nevű bázisra, majd aktív támadó taktikák helyett passzív védelmező pozícióra vált. Nem egy cukormázas. “minden rendben van” kezdésről van szó, de nem hiszem, hogy bárki is erre számított volna. Annak ellenére, hogy a gen:Lock egy családbarát sorozat, mégis érződik némi háborús brutalitás rajta, pedig vért meg hasonlót nem nagyon lehet látni.

A gen:Lock, hogy a címet is érintsük, lényegében a Vanguard válasza a Nanotech-re. Egy olyan eljárás, aminek hatásra teljese digitalizálni lehet egy emberi agyat/tudatot. Ennek segítségével közvetlenül át tudják játszani a digitalizált tudatot a hatalmas hadi mecha robotokba, s így sokkal természetesebb, precízebb és gyorsabb irányítást érnek el, mint korábban. Lényegében olyan, mintha a saját emberi testüket irányítanánk a pilóták. (Sajnos a technológia még nagyon kezdetleges fázisban van, annak ellenére, hogy első pillantásra nem így tűnik, és ezért rendkívül veszélyes és szigorú szabályokhoz kötött.)

Csak nagyon kevés emberi idegrendszer képes elviselni a digitalizálással járó terhelést, így, ha valaki olyan próbálkozik a rendszerrel, aki nem kompatibilis, az szinte biztos, hogy rögtön meghal. Már ez is rendkívül leszűkíti a lehetséges pilóták számát, de van még egy faktor, ami rendkívüli módon redukálja a választást: neuroplaszticitás. A sorozatban egy csomó komplikált szóval elmagyarázzák, mi is ez, de lényégében emiatt csak fiatalok képesek túlélni a csatlakozást egy bizonyos korig. (Mondtam, hogy olyan, mint egy mecha anime ugye?)

To re-engage, to claw back even the tiniest sense of control, you don’t have to save the world; you just have to make a difference where you can, with the opportunities you are given. That’s all I’m asking.

Chase volt a legelső ember akiről kiderült, hogy képes az idegrendszer elviselni a gen:Lock folyamatot, ezért igen hamar fontossá vált a program számára. Oly annyira, hogy átléptek olykor a határt annak érdekében, hogy életben tartsák hősünket.

De ha egy jelölt meg is felel minden feltételnek, van még egy végső buktató, egy időkorlát. Ha valaki túl lépi ezt a korlátot, a tudata nem lesz képes soha többé visszatérni a testébe, vagyis örökre be lesz zárva egy fémkaszniba, ami könnyen őrületbe kergethet bárkit. Ez az időkorlát ráadásul nem egy fix szám, rengeteg sok külső tényezőtől függ. Vannak ugyanis teljesítménynövelő (sebesség, reflex, reakcióidő, stb) opciók a robotokban, amik drasztikusan lecsökkentik a gen:Lock-ban tölthető időt, ráadásul az emberi érzelmek, főleg a pánik, ugyancsak időcsökkenést idéznek elő. Mindent összevetve nem könnyű a gen:Lock-os lét, nagyon fókuszált és kiegyensúlyozott embernek kell lennie annak, aki esélyt akar a túlélésre.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éri ez így meg bárkinek is, miért nem használnak csak szimplán normál robotokat? A válasz egyszerű: mert nincs más. A Union ugyan is képes nagyobb probléma nélkül minden Vanguard technológiát felülírni és ellenük fordítani. Kivétel ez alól a gen:Lock irányította robotok, lényegében ez az egyetlen ütőkártya és a válaszuk a Nanotech-re, más kérdés, hogy a siker/győzelem még így sem biztosított. Nincs semmi más, amivel hatékonyan meg tudnák állítani a Uniont, így mindent megtesznek azért, hogy a program sikeres legyen még ha ez azt is jelenti, hogy pár morális határt kijjebb kell tolni.

Meg kell említenem ezen a ponton, hogy az első két részben lefektette szigorú szabályrendszert folyamatosan be is tartják. Nincs rejtett, hirtelen, a semmiből előbukkanó kiskapu, amivel a hőseink ki tudjak játszani pl. az időkorlátot, nem fejlődik egyik pillanatról a másikra a technológia annyit, hogy mindenki probléma nélkül lehessen pilóta, stb. Nagyon következetesen és kegyelmet nem ismerően alkalmazzák a készítők ezeket. A tovább mögött folytatom. Tovább…

Doctor Who: kezdett a 13. évad, a Flux – írta spyblat

2021. 11. 03. 21:30 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika


Akkor tudjuk le a kötelezőt: újoncok ne itt kezdjék el nézni. Még mindig azt mondom, hogy aki Doctor Who-zni akar, annak érdemes a 2005-ös, újkori első évadtól nekifutnia, utána olvasnia a régieknek. Aki viszont nem bír magával és nem akarja magát 13 évadnyi kalandon átrágni, (melynek eleje valljuk be, ma már kicsit gagyinak hat), az perszea a mostani Doktorral is nyugodtan kezdhet az S11-től.

Már tudjuk, hogy a jelenlegi évad végén (6 részt és 3 különkiadást követően) új Doktor és régi-új showrunner jön – előbbi személye még ismeretlen, utóbbi pedig az első négy évadot is vivő Russell T. Davies lesz, aki az elmúlt években olyan sorozatokat készített, mint az It’s a Sin, az A Very English Scandal, vagy a Years and Years, de persze az ő nevéhez fűződik a Doctor Who-spinoff, a Torchwood is.

Mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően elég nagy reményekkel várhatjuk a jövőbeli kalandokat. És többek között ezért is mindenképpen hátrányból indul az új évad, mert akármennyire is lesz jó, nagyjából már mindenki elkönyvelte Jodie Whittaker főhősét úgy, ahogy sokan Peter Capaldiét is: a rossz kezdés miatt a szimpátia nem feltétlenül alakult ki.

Ráadásul a Doktor eredettörténetének komplett átírása sem igazán tetszett senkinek (rajtam kívül), így nem csoda, hogy sokan várjuk Davies visszatérését. Chris Chibnall viszont addig sem ült a nem létező babérjain, és rögtön egy hat részes(!) történettel kezdi meg az utolsó évadját, melyben bizony kibontja azt a szálat, amelyet útjára indított. Ez a Flux címet viseli.

Menjünk spoilerekkel nagyon röviden a tovább mögé

Tovább…

D.P.: az 1. évad – írta Scat

2021. 11. 02. 15:50 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Dél-Korea férfi polgárainak sorkatonai szolgálatot kell teljesíteniük az alkotmány és a katonai szolgálatra vonatkozó törvény 3. cikke szerint.

Ez azért van így, mert Észak-Koreával technikailag még továbbra is háborúban állnak. 1953-ban csak fegyverszüneti megállapodást kötöttek, és bár olykor úgy tűnik, hogy elérhető közelségbe kerül a békekötés, ez azóta sem történt meg. Tehát az északi fenyegetés miatt szükség van a sorkatonai szolgálatra, ami egyébként két évig tart.

Dél-Korea az egyike azon országoknak, amelyek a legnagyobb aktív állományú hadsereggel rendelkeznek. A Netflix pár hete bemutatott sorozata, a Dezertővadászok pedig a sorkatonaság árnyoldalát mutatja be.

A széria 2014-ben játszódik, amikor még rosszabb volt a helyzet a déli seregben. Alacsony volt a zsold, a felszerelés egy része még a Koreai háborúból maradt meg és a hozzáállás is erősen vaskalapos volt. Bár utóbbi nem tudom változott-e, az előbbiek elméletileg igen.

Főszereplőnk An-Jun-ho, egy újonc, aki rögtön megtapasztalja, hogyan is bánnak a kopaszokkal. Lenézés, bántalmazás, terrorizálás az osztályrésze. Ha pedig ez ellen szót emelnél, az elöljáróktól is hasonló vár rá. Csak tűrni lehet, míg végül egy lesz közülük, aki a leszerelés közeledtével újrakezdi a körforgást, és ő válik terrorizálóvá.

Azonban An-Jun-ho kitűnik a többiek közül az őrmestere számára, mikor tippet ad neki egy ügyével kapcsolatban. Később kiderül, hogy az őrmester vezeti a bázison az úgynevezett „dezertőrvadász” egységet (innen a cím), An-Jun-ho-nak pedig felajánlja, hogy csatlakozhat, mivel egyik embere úgyis kiesett, aki vonakodva bár, de elfogadja.

A munka nehéz, azonban cserébe gyakran eltávozhat a bázisról, hisz a dezertőrök nyilván a városokba szöknek. Már a legelső ügyénél szembesülhetünk azzal, hogy ez nem is igazán arról szól, hogy a szökevények visszakerüljenek a seregbe, hanem arról, hogy megmentsék őket önmaguktól. Lévén a folyamatos bántalmazásoktól mentálisan instabilak, ezért számukra akár a halál is elfogadható kiút.

Második ügyéhez már kap egy fontosabb mellékszereplőt, Han szakaszvezetőt, aki amellett, hogy próbálja Annak a munkájuk jó oldalát is megmutatni (az ő karaktere lesz a felelős a kevés vígjátékos részért), sok mindent is tanít neki a vadászatról. Elmondható, hogy minden rész egy ügy, azonban vannak átívelő szálak, elsősorban a szereplőkön keresztül. Megesik, hogy látjuk egyiküket egy részben, majd később is felbukkannak már egy fontosabb szerepben.

Őszinte leszek, nyilván nem ilyen az egész hadsereg ott, nem mindenhol ez van, mégsem éreztem úgy, hogy elvakult propagandát látok. Ez pedig azért volt így, mert nem rágták a számba, hogy mit kell látnom és gondolnom, hanem eldönthettem, hogy mennyire is elképzelhető az egész. És szerintem az. Kegyetlen, de hihető. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a történet megalkotója részben saját seregbeli tapasztalatait használta fel, tehát az egésznek van alapja. Egyébként eredetileg ez a sztori képregényben jelent meg még 2015/16-ban.

Általában a dél-koreai sorozatok részei több, mint egyórásak, de egész gyakori a nyolcvan, kilencven perces epizód is. Nos, a D.P.-nél, talán a Netflix miatt is, a játékidő 45 és 55 perc között mozog, ráadásul mindössze hat részes az első szezon. Magyarul feszesebb mint a többi, emiatt könnyebb is végignézni, mert nincs az az érzése az embernek, hogy mennyi mindent történt már, mégis van még hátra fél óra. Amikor úgy érzed, hogy már közeledsz a rész végéhez, akkor az így is van.

Ami még változás, hogy ezt sokkal kevésbé láttam túlgesztikuláltnak. Nincs folytonos hajbókolás, rimánkodás, teátrális koreográfia, ami olykor a koreai stílus sajátja, és amire én egyfajta bájként tekintek, hanem sokkal inkább érződik földhözragadtnak.

Az akciójelenetek koreográfiái nagyon jók. Dinamikusak, látványosak, és nincsenek szanaszét vágva. Mindent látni. Vagy, legalábbis én úgy éreztem mindent látok. Hozzáteszem ez a legtöbb koreai sorozatnak és filmnek az erőssége, testkoreográfiában mesteriek az ottaniak.

Összességben ez nem egy vidám sorozat a DP, az életről szól és emberi tragédiákról, amik szerencsére túlmutatnak azon, hogy valaki szomorú. Összetett sorsokat láthatunk, ez pedig kiemeli az átlagból. És igaz, hogy úgy lett vége, hogy folytatást sem igényel igazából, de pár napja sor került a 2. évados berendelésre annak ellenére, hogy csak Ázsiában lett top10-es a sorozat, amit én eddig 8/10-re értékelnék.

Survivor 5. évad, Celebek a civilek ellen: a lezáró szavazások – írta Scat

2021. 11. 01. 15:50 - Írta: vendegblogger

18 comments | kategória: szavazás

Köszi mindenkinek a részvételt a kibeszélésekben, érdekes így visszaolvasni a kommenteket a korai gondolatokkal, vagy azt, amikor az első részek után még senki sem tudta, hogy ki fog csatlakozni: évadnyitó1. kiszavazás2. kiszavazás3. kiszavazás4. kiszavazás5. kiszavazás6. kiszavazás7. kiszavazás8. kiszavazás9. kiszavazás10. kiszavazás11. kiszavazásfinálé

Ahogy ígértem, íme hát a szavazás. Próbáltam minden témát lefedni, ami felmerülhet, de könnyen lehet, hogy kimaradt valami, mind kérdés, mind válaszlehetőség tekintetében. De ez most már így marad, ha megírjátok, hogy valamilyen kategóriát hiányoljátok, az majd a remélhetőleg jövőre bekerül.

A szavazás egy hétig él, utána írok egy rövid értékelést az eredményekről, úgymond egy összegző cikket. Na de jöjjön a lényeg, szavazásra fel a tovább mögött.

Tovább…

Previous Posts