login |

Author Archive

Cobra Kai: vége az 1. évadnak – írta Spyblat

2018. 06. 18. 21:30 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: kritika

Na jó, ezt nem láttam jönni… Tényleg csak azért néztem bele az első részbe, mert human annyira méltatta pár hete, erre…

Nagyjából úgy tudnám kezdeni, ahogy ő: azt hittem, maximum egy jó poén lesz az egész Karate Kid-folytatás, ahol kicsit rákapcsolnak a nosztalgiára és egész egyszerűen meglovagolják a régi filmeket. Ezzel szemben kaptunk egy hihetetlenül komplex, többszörösen összetett karaktereket mozgató drámaszerűséget – látszott, hogy a Harold & Kumar, valamint a Hot Tub Time Machine közösen dolgozó írói imádják a filmet és a karaktereket, és annak szellemiségét akarták tovább vinni.

És a fenti az egész évadra értendő. Le a kalappal! Abszolút nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az évad megérdemli a 9/10-et nálam. A sorozathoz nem kötelező az előtudás, de az első film vagy legalább az alapsztori ismerete mindenképp segít, illetve ad némi érzelmi töltetet, s persze az utalások megértéséhez a trilógia megnézése sem árt. De közel sem kötelező.

Szóval ott vesszük fel a vonalat, hogy (a film “rosszfiúja”) Johnny Lawrence éli az egyszerű, jónak semmiképpen nem mondható kis életét. És közben minden problémáját arra az egy rúgásra vezeti vissza. A fia évek óta nem beszél vele, béna munkája van és az egyetlen szórakozása, hogy esténként beseggel, miközben egy apró tévén nézi a nyolcvanas évek gyöngyszemeit.

Ezzel szemben régi riválisa, Daniel LaRusso – a hajdani karate kölyök – él, mint Marci hevesen. Menő autószalonjai vannak, szerető felesége és gyerekei – nagyon jól ütköztetik a két fél álláspontját a múltra visszatekintve. Az egyik azzal jön, hogy azon a bizonyos versenyen egy szabálytalan rúgással nyert, a másik odalöki, hogy az ő lábát is szabálytalanul ütötte szét. Lawrence tényleg hiszi, hogy ebben a történetben nem ő a rossz, de ami igazán a csúcs az egészben, hogy ahogy halad a történet, mi is.

A sztori katalizátora az, hogy Lawrence szétver néhány tinit, akik brutálisan zaklatják a szomszéd gyereket, Miguelt, majd úgy próbál kezdeni valamit az életével, hogy átadja ennek az új, nyámnyila generációnak azt a tudást és azt a brutális nézőpontot, amit anno a Cobra Kai képviselt.

Spoilerekkel a tovább mögött folytatom. Tovább…

Poldark: kezdett a 4. évad – írta nargli

2018. 06. 17. 21:30 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

I must sell my soul and become a politician…

Debbie Horsfield, a sorozat készítője semmit sem bízott a véletlenre. A 4. évad azzal kezdődik, hogy Aidan Turner, azaz Ross Poldark félmeztelenül kiemelkedik a habokból, egészen úgy, mint egy félisten. És ezzel már meg is van az alaphangulat: jöhet a sok ármány, szerelem, politikai játszma és szenvedély.

A 4. évad nyitánya nem kiemelkedő epizód, de kétségtelenül fordulatos, viharos érzelmekkel teli, és a folytatásra még többet ígér. Viszont a Poldark-rajongóknak egészen biztosan nem okoz csalódást. A tovább mögött spoilerekkel mutatom be, hogy hol tartunk most a sorozatban, és hogy mi várható az évadban.

Tovább…

Jus In Bello 9 – Supernatural Convention, Róma – írta iampanka

2018. 06. 13. 21:25 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: találkozó

Már egy ideje nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így tavaly úgy döntöttem, hogy én részt akarok venni ezen az eseményen, amire májusban került sor. Megkezdődött a kemény gyűjtögetés, hiszen nem olcsó egy ilyen találkozó, de nem az anyagi része az, amiről szeretnék írni.

Olvastam ugyan a korábbi Junkie-s élménybeszámolókat (Jus in Bello 2, Jus in Bello 3 + a barcelona-i), mielőtt kimentem volna, de az elmúlt 6 év alatt a találkozó nagyon kinőtte magát. Ez abban is mutatkozik, hogy idén harmadjára rendezték meg a JIBLAND nevű találkozót, közvetlen a JIB előtt, ahol egyéb sorozatsztárokkal lehetett találkozni. Ott volt például Tom Ellis (Lucifer), David Giuntoli (Grimm) vagy Brett Dalton (Agents of S.H.I.E.L.D.).

Magára a JIBCon-ra a belépőt nagyon nehéz volt megszerezni. Nem telt el tíz másodperc sem, hogy elküldtük az emailt, de így is csak a legalacsonyabb rangú belépőt kaptuk meg. Ez valójában nem jelentett semmiféle hátrányt, csupán valamivel többet kellett várakoznunk, mint a többieknek, illetve nem mehettünk be a panelekre, de volt egy aranyos kis termünk, ahol kivetítették nekünk az eseményeket, így nem maradtunk le semmiről.

A folyosókon pedig körülbelül másfél óránként haladt el valaki, aki miatt összegyűlt a tömeg, és mi itt előnyben voltunk, hiszen sokkal közelebb volt a termünk, így rendszerint kiszorítottuk a magasabb rangú belépősöket, és lepacsizhattunk a szereplőkkel.

Egy 3 napos találkozóról beszélünk, ahol a panelek mellett fotózások, aláírás session-ök, meet&greet-ek és egyéb programok is voltak. Idén a főszereplő, Dean/Jensen/Misha-trión kívül találkozhattunk Alexander Calvert-rel (Jack), Rob Benedict-tel (Chuck), Richard Speight-tel (Gabriel), Briana Buckmaster-rel (Donna), Adam Fergus-szal (Mick Davis) és David Hayden-Jones-szal (Arthur Ketch).

A pénteki nap egy laza napnak számít, hiszen Jared, Jensen és Misha még nem vettek részt a programokon. A délelőtt során a Roman Holiday nevezetű programot tartották meg, mely során a szereplőkkel közösen megtekinthették Róma nevezetességeit azok, akik ezt megvásárolták, majd délután megkezdődött az első nap.

Minket ez annyiban érintett, hogy találkozhattunk Alex-szel és Rob-bal. Az előbbivel fotózás és aláírás során is, míg a másodikkal csak aláírás-session alatt. Alex egy nagyon tüneményes személy, de még mindig nem szokott hozzá ehhez az egész felhajtáshoz. Ez teljesen érhető, hiszen a többiek már évek óta csinálják, míg neki ez volt a harmadik ilyen találkozója. Rob Benedict már vén róka, profi módjára zavarta le az aláírást, miközben még pár kedves szava is volt minden emberhez.

A tovább mögött folytatom a beszámolómat. Tovább…

Supernatural: vége a 13. évadnak /kritika #2/ – írta Necridus

2018. 06. 13. 18:20 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: kritika

Tudom, hogy már volt egy fináléírás a SupNat-ról, de muszáj nekem is világgá kiabálnom, hogy: Azt a mindenit! Hogy én mennyire beleszerettem ismét ebbe a sorozatba!

A Supernatural míg 13. évadját kissé átlagosan kezdte, addig egyszerűen zseniálisan fejezte be. Legalábbis számomra biztosan, mert mindig is azt kedveltem jobban a sorozatban, amikor a testvérek egy nagyobb ellenfél ellen küzdenek, nem pedig az olykor fantáziátlan heti ügyeket oldják meg. És ebből jócskán többet kaptunk idén.

A tovább mögött máris spoileresen folytatom. Tovább…

Suits: vége a 7. évadnak – írta Mate4182

2018. 06. 13. 16:51 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: kritika

A Suits az évad utolsó négy részében (a többiről már volt van írás, így most a 7×13-16-ról beszélnék) kicsit úgy működött mint egy óriási pilot.  Volt benne pro bono ügy, megagigavállalati eset, kapott benne ügyet Harvey, és kapott Mike is, még Donna-ról sem feledkeztek meg, ezeken kívül pedig láttunk bennük szakítást és “összejövést”, ráadásul beletuszkoltak szinte mindenkit, aki valaha megfordult a sorozatban 2 epizódnál több időre. Szóval minden benne volt amitől Suits lehet a Suits.

Ami jó is mert lehet hogy ami ezután jön az már kevésbé lesz Suits?

A sorozat a hetedik évad végére egy olyan fordulóponthoz ért, amilyen mértékű eddig még nem volt az eddigi életútja folyamán. A kezdeti hat főszereplőből Jessica már két éve egyre inkább esik ki a körből, a sztoriban Chicago-ba költöztették, hogy az ő karakterére húzzák fel a Suits: Second City-spinoffot), most pedig távozott még két kiemelt karakter, Mike és Rachel, márpedig ez jóval nagyobb érvágást jelenthet a sorozatnak, mint elsőre tűnik.

Rachel elköszönése még nem is lenne feltétlenül katasztrofális a jövőt tekintve, hiszen Meghan Markle karaktere inkább csak drámakatalizátor és/vagy eyecandy szerepekre volt hivatott (sajnos), viszont Patrick J. Adams kiírása, már inkább adhat okot az aggodalomra.

A pilotban megismert Mike-ból, aki fűért vizsgázott mások helyett és tétlenül sodródott az árral egy kilátástalan vég felé, a hét évad alatt, egy felnőtt, felelősségteljes, komoly ügyvéd lett. Mike Ross volt a Suits Peter Parker-je. A másokon segíteni akaró, sokszor érzelmektől elvakultan döntő, de végletekig jószándékú kissrác, aki szép lassan felcseperedett az évek alatt. A tovább mögött folytatom spoileresebben. Tovább…

Goliath: az 1. évad – írtad heidfeld

2018. 06. 12. 14:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: kritika

Lassan itt van június havának tizenötödik napja, a Goliath második évados premierje, ami a legjobb alkalom arra, hogy pár mondatban megemlékezzek az Amazon Prime sorozatának első évadjáról (valamiért nem kapott írást ugyanis a blogon), vagy legalább emlékeztessek mindenkit arra, hogy létezik a sorozat. Esetleg hátha valakit a kommentek meggyőznek arról, hogy érdemes ledarálni. Esetleg az ellenkezőjéről.

Jó és rossz küzdelme az idők hajnala óta zajlik, az esélytelen kisemberek szembeszállnak a hatalom, óriási cégek, vagy kormányukkal szemben. És ritkán járnak sikerrel, akkor is sok szenvedés, áldozat árán. A Big Little Lies-os David E. Kelley Goliath-je nem meglepő módon ezzel az alapszituációval, Dávid és Góliát harcával szolgál.

Látunk már ilyet sorozatokban, filmekben. Mi újdonságot tartogathat, lehet-e érdekes? A válasz: igen, nagyon is.

Az nem meglepő, hogy Billy Bob Thorton egy lecsúszott, alkoholista ügyvédet alakít, az egyik legnagyobb jogi iroda egykori alapítóját, aki ma egy kocsmában “praktizál”, aminek legnagyobb előnye, hogy igazán nehezen hallgathatják le. Magánélete is elég ramaty, elvált feleségével, lányával, volt társával igen necces a viszonya.

Az eseményeket az indítja be, hogy egy titokzatos öngyilkossági esetet adnak át neki. Az áldozat húga, fia gyilkosságra gyanakszik, meg egyébként is egyre több a furcsaság, így hősünk egyre inkább beleveti magát az ügybe.

Ehhez kis csapatot épít, melynek tagjai egy ügyvédnő, aki eddig mindig peren kívüli megegyezéssel zárta az ügyeit, többek között azért, mert fél beszélni a tárgyalóteremben; egy eszes, bombázó titkárnő, aki nyomoz és csábító, ha kell. Egy másik asszisztens a legapróbb jegyzeteket, írásos bizonyítékot is megtalálja, valamint egy testőr, aki igen tekintélyes figura, illetve az egyetlen szakértőjük és tanújuk, aki igazán nem mentes a problémáktól – Kevin Weisman pazar ebben a szerepben.

Velük szemben pedig felsorakozik volt cégtársa (William Hurt zseniálisan alakítja a testileg-lelkileg sérült, magát istennek képzelő ügyvédet), egy félszeg gyakornok (Olivia Thirlby nem csak eyecandy), volt felesége (Maria Bello), illetve szeretője. És természetesen az egész, korrupt rendszer. És ilyen ellenfelek ellen csak szokatlan és furfangos módszerek vehetik fel a kesztyűt. Szerencsére a kis csapatot tapasztalata és kitartás viszi előre a hatalmas túlerő ellen.

Érdekes és kifejezetten egyedi sorozat a Goliath, legalábbis az első szezonja az volt. Egyszerre szállított megdöbbentően sokkoló és igen vidám jeleneteket is, s tette mindezt kiváló színészek közreműködésével. Alsó hangon is 8/10 lenne az osztályzatom

NCIS: Los Angeles: vége a 9. évadnak – írta Sue

2018. 06. 11. 18:40 - Írta: vendegblogger

16 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Ez volt az az évadzáró, ami után sűrű káromkodások közepette követeltem, hogy legyen már most rögvest ősz, hogy megnézhessem az évadnyitót. De ne rohanjunk ilyen gyorsan előre a To be continued… felirathoz, előbb még nosztalgiáznék kicsit az évadnyitó óta történteken.

Általában véve nekem kifejezetten bejött az, ami egyik oldalról az írói kreativitás hiányának is tűnhet, másik oldalról viszont ötletes megoldásnak. Arra gondolok, hogy az egyes korábbi ügyek történetszálai sorra tértek vissza, különösen az évad második felében – és alapvetően tetszett, ahogyan visszahozták és megoldották őket.

Ennek valószínűleg az is az oka, hogy nekem ettől valahogy életszagúbbnak tűnt – félreértés ne essék: a valóságban továbbra is kizárt, hogy mindig ilyen hatékonyan lőjenek a rosszfiúkra, mint itt, de a korábban lezártnak tűnt sztorik újbóli elővétele más tészta. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Pilot: The Hollow – írta jonnyka

2018. 06. 11. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: animáció,kritika,pilot-mustra

– Put the fists down, dude. We’re all in the same boat.
– We’re in a boat?

A Netflix múlt heti premierje volt ez az animációs sorozat, amiben három tini egy furcsa fantasy világban tér magához, konkrétan egy cellában, aminek a kiútját egy fejtörő rejti. A csavar, hogy a gyerekek nem tudnak semmit magukról, és arra sem emlékeznek, hogy kerültek oda. Nyilván a céljuk valahogy megmenekülni a rájuk leselkedő veszélyek elől és hazajutni. Először valami szörnyekkel teli erdő lesz a helyszín, később (az epizódcímek alapján) további világok.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam az animációs sorozatok esetében elég sokat számít a grafika, vagyis a stílus, a színvilág, amiben készült a sorozat. A The Hollow ilyen szempontból pont jó. Egyszerű, praktikus, szép, modern, a karakterekkel lehet azonosulni, a kinézetük visszaadja a stílusukat, szóval működik. A tájak, a lények is a helyükön vannak, igazi fantasy fílinget sugároz a végeredmény.

Másik fontos összetevőnek természetesen maguk a karakterek számítanak. Azt kell mondjam, az első pillanattól kezdve érdekeltek a srácok külön-külön is, és egyben is. Rögtön lett kedvencem hármuk közül, utoljára az Archerben tudtam ilyen gyorsan megszeretni egy szereplőt. A köztük lévő interakciókban van bőven humor, jó pár hét idézete gyanús megszólalás volt.

A harmadik sarokpont pedig a világ, illetve a történet. Aki szereti a fantasy-t, annak jó eséllyel be fog jönni The Hollow világa: izgalmas, beleélős és titokzatos, a pilot során végig az volt az érzésem, hogy a főszereplő trióval együtt fedezem fel az ismeretlent, szóval beszippantott.

Hőseink kapnak bizonyos képességeket, amik az első részben még nincsenek igazán kibontva, inkább csak belebegtetésre kerülnek, így adva némi Misfits-es feelinget az egésznek.

– You’re Mira, you’re good at puzzles, and apparently, you speak owl.
– I’m starting to think I’m pretty cool.

Mellékszereplőknek egyelőre eléggé híján vagyunk, a 20 perc leginkább a trióról szólt, illetve a világ, a környezet bemutatásáról. Mivel a Netflix, mint minden sorozatát, a The Hollow-t is darálásra szánta, így nem meglepő módon a játékidőt elég kevésnek éreztem, ami mindenképp arra utal, hogy bejött annyira a pilot, hogy érdekeljen a folytatás.

A The Hollow célközönsége egyértelműen a fiatalok és a gyermeklelkű felnőttek. Pontszámokban sosem volt jó, de mivel kellemesen szórakoztam, idegesítő részei pedig (eddig) nem nagyon voltak a pilotnak (potenciál viszont bőven van benne), így egy 8/10-zel indítanék a kategóriájában.

The Americans: vége a 6. évadnak. Es a sorozatnak is. – írta Mom

2018. 06. 06. 21:25 - Írta: vendegblogger

34 comments | kategória: kritika

Lehet, hogy sokan fogják másképp gondolni, de ki kell mondanom: nem vagyok elégedett! Sok szempontból nem vagyok az! Igazából csak egyetlen pozitívumot tudnék kiemelni a zárásból, ez pedig a hangulat.

A befejezés hamisítatlan The Americans volt: a sok elhúzódó néma jelenettel, az aláfestő zenékkel, a súlyos döntések és az ügynöklét által kiváltott folyamatos nyomás és feszültség itt is megjelent, és szépen hozta a rá kiosztott szerepet. Na de a többi? Hát, azokról a tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

Pilot: Steins;Gate 0 – írta Scat

2018. 06. 05. 18:25 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Korábban már írtam a Steins;Gate-ről, aminek a végén megemlítettem, hogy elkészült az utolsó előtti rész újraértelmezése, és várhatóan spinoff lesz belőle. Nos, tavasszal már kezdetét is vette ez a sorozat.

Bár ez itt egy spinoff, ami alapesetben azt jelentené, hogy nem fontos ismerni az eredeti animét hozzá, de most ez nem igaz. Látni kell a Steins;Gate-et, mert egyrészt egy gyöngyszem, másrészt anélkül nehezen érthető, hogy miért is olyan drámai ez a széria.

A tovább mögött folytatom az alapsorozatból származó spoilerekkel, ennek tudatában érdemes csak tovább olvasni.

Tovább…

The Marvelous Mrs. Maisel: az 1. évad – írta gg

2018. 06. 03. 21:29 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: kritika

A mi bámulatos Midge-ünknek sikerült végigsziporkáznia egy egész szezont.

A Gilmore Girls készítőjének pilotja meglehetősen jól sikerült (nem csak human imádta, hanem a Junkie stábja is oda volt érte), az Amazon rögtön két évadot kért be utána a sorozatból (és azóta egy harmadikat), de számomra kérdéses volt, hogy tudják-e majd tartani a szintet nyolc részen keresztül?

A válasz pedig számomra egy egyértelmű igen. A The Marvelous Mrs. Maisel (a pilotkritikában volt szó az alapsztoriról) korhangulata végig megmaradt, a lendület sem veszett el, és még az alapvetően sztereotip szereplők karaktereibe is sikerült érdekes színfoltokat csempészniük.

Spontaneity works until it doesn’t work. Then you’re stuck.

Rachel Brosnahan velem abszolút elhitette, hogy minden percét imádta a forgatásnak, ezzel arról is tanúbizonyságot téve, hogy milyen messzi is tud kerülni a House of Cards-beli szerepétől. Kapott is gyorsan frissen egy Golden Globe-ot, úgyhogy talán biztosabban állíthatom, hogy ez nem csak az én elfogult véleményem.

Midge egy igazi 21. századi gondolkodású, kissé feminista, önálló, talpraesett, szorult helyzetben is nagy teherbírású nő, aki sok szempontból megelőzi a korát. (Persze ehhez szüksége volt egy pofonra az élettől, máskülönben leélte volna az életét a tökéletesen felszínes világban, amelyikbe beleszületett.) Alapvetően egy egészen klasszikus és kedvelt karakter típus, mégsem éreztem azt, hogy elcsépelt lenne. Üdítő változatosság, hogy a női főszereplőnk tudja is magáról, hogy mennyire jó nő, és nem fél elmondani ország világ előtt.

Who wouldn’t want to come home to this every night?

Mindezt olyan komikus köntösbe öltöztetve, hogy egyáltalán nem érzed öncélúan fennhéjázónak. Én legalábbis elég modern gondolkodású vagyok ahhoz, hogy tetszett, hogy Midge nem kért elnézést azért, mert egyedülálló anyaként is meg kívánt állni a saját lábán. Talán pont ezért éreztem azt a részt kicsit erőltetett kötelező elemnek, amikor az egyik fellépése teljesen megbukik. Kiszámítható volt és nem illett bele nekem teljesen a szépen felépített sikersztoriba. (Persze elképzelhetetlen, hogy mindig minden jól sikerüljön, és ne kelljen a karakterünknek megállnia és elgondolkoznia, esetleg visszahuppannia a földre.)

Why do women have to pretend to be something that they’re not? Why do we have to pretend to be stupid when we’re not stupid? Why do we have to pretend to be helpless when we’re not helpless? Why do we have to pretend to be sorry when we have nothing to be sorry about? Why do we have to pretend we’re not hungry when we’re hungry?

Susie Myerson karaktere találó kiegészítése volt a Midge-féle női szerepnek. Őt nem érdekelték a külsőségek, sem a lakásával, sem a ruhatárával, sem az alakjával nem törődött, ami valljuk be a főszereplőnk életében egészen komoly szerepet játszott, főleg a történet elején. Susie a maga nyers, szókimondó módján igazán józan, becsületes és hűséges segítője volt Midge-nek az élete minden területén. (Ezt akár bevallotta, akár nem.) Kettőjük szócsatái lendítették előre a történetet, és hoztak szórakoztató pillanatokat a részekbe a stand-up jeleneteken kívül is.

I don’t mind being alone. I just do not want to be insignificant.

Joel Maisel. A férj. Nos, biztosan meg lehet érteni őt is, és vele is találhat hasonlóságot magában a néző, sőt olykor még sajnálni is lehet. De őszintén szólva számomra az ő karaktere egy, a sztorihoz szükséges nyűg volt. Midge egyértelműen fölötte áll jellemben és kompetenciában, és ha elindítják a karakterfejlődését, még akkor is el kell telnie pár évadnak szerintem, mire felnő a feladathoz. Egyelőre számomra ő még nem az a férfi, aki mellett Midge-nek le kellene horgonyoznia.

That’s my suitcase. You going to leave me with my suitcase?

A sorozat valóban valaha létező szereplője Lenny Bruce. Ő nagyon élethű és érdekes volt, sajnáltam, hogy nem láthattunk belőle többet, és remélem, hogy ez majd változik a következő évadokban. Fontos gondolatok hangzottak még el Abe, Midge apjának a szájából, jól hozta azt a kettősséget, hogy miközben nem ért egyet a válással, de Joelt mégsem érzi elég jónak a lányához. Érdekes volt látni, hogy még Midge szüleinek a kapcsolata is változott a hosszú házasság dacára az események fényében. Penny pedig a végére is ugyanolyan buta maradt, mint amilyen az elején volt, csak magabiztosabban követelőző köntösben.

Life isn’t fair. It’s hard and cruel. You have to pick your friends as if there’s a war going on. You want a husband who’ll take a bullet for you, not one who points to the attic and says “They’re up there.”

Összességében mindenkinek ajánlom, hogy próbálkozzon meg a sorozattal. Lehet, hogy meg fogja osztani a nézőket, de nagyjából az első fél órában el fog dőlni, hogy tetszik-e a stílusa vagy sem, és amennyiben igen, nagyon jó, könnyed kikapcsolódás lehet. Külön plusz, ha szereted az 50-es évek divatját.

All that applause for me? What am I, putting out after? One standing ovation, everyone goes home pregnant.

Chicago Med: vége a 3. évadnak – írta Sue

2018. 06. 01. 19:30 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Nem biztos, hogy előnyére válik egy sorozatnak, ha a finálé kevésbé hagy bennem nyomot, mint az azt megelőző két rész. Márpedig a Chicago-franchise legfiatalabb tagjával ez történt. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de ettől még nem tudok nem így érezni.

Sok minden történt a kórház háza táján az őszi rajt óta, de abban továbbra sincs változás nálam, hogy a kellemesen kikapcsoló, szórakoztató sorozat. A karaktereket alapvetően csípem, úgyhogy ha az írók néha nem mennének az agyamra azzal, ahogyan egyesek életét alakítgatják, akkor akár sokkal jobb is lehetne a szememben.

Hogy mi történt az évadzáró részig? A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Previous Posts