login |

Posts filed under '2012/13'

Pilot-mustra: The Carrie Diaries – 1×01

2013. 01. 16. 15:04 - Írta: winnie

47 comments | kategória: 2012/13,kritika,pilot-mustra

It’s not a big deal, Carrie. Sex isn’t everything.

Nem hittem volna, hogy a CW idei narrálós, kórházas huszonéveses sorozata jobban be fog jönni, mint a CW idei, narrálós, 80-as években játszódó tinisorozata. De ez van, egyelőre nálam az Emily Owens, MD simán veri a The Carrie Diaries-t. De ennek pofonegyszerű oka van. Nem az, hogy esetleg igénytelen vagy élvezhetetlen lett volna a végeredmény a The Carrie Diaries pilotja esetében, hanem pusztán annyi, hogy mást vártam.

THE CARRIE DIARIES – 1×01 – 4/10

Míg az Emily Owens, MD minden porcikájában cukorfalat sorozat, addig a The Carrie Diaries meglepő módon sokkal komolyabb hangvételű. Egyelőre szó szerint egy tinidrámáról van szó. Eleve ott az alapfelütés, miszerint a főhős, Carrie, aki gimis baráti köréből egyedül szűz, pár hónapja elvesztette az anyukáját. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy ő sokat sírjon belül, hogy az apja szinte mindig búskomor legyen, ha a feleségére gondol, és hogy a füvező-lázadó kishúga is átmenjen passzív-agresszív csajba.

És ennyi bőven elég magyarázatul számomra: én nem akarok ilyen sorozatot nézni. Tippre idővel cserfesebb és vidámabb lesz, és most sem volt 100%-ig melankólia, de a “drámaibb” részek nem voltak túl szórakoztatók, lehúzták az élményt. Ha ugyan lehet beszélni élményről, mert valójában a The Carrie Diaries nagyon tipikus tinisorozat, híján az emlékezetes karaktereknek – olyannyira, hogy még a suli “gonosz csaja” sem emelkedik ki, teljesen színtelen, ami az írók részéről művészet. (Lásd, az Emily Owens-ben a nemezis sokkal izgalmasabb.)

Persze jöhet a riposzt, miszerint a karaktereket majd később megtöltik élettel és akkor minden más lesz, de a pilotban kár volt kihagyni ezt a ziccert. (A gonosz csaj és apu-hugi mellett van egy kocka barátnő Carrie mellett, Rosie Larsen egy kikapós, jó csaj, annak a pasija, valamint az új-dögös-fiú-akivel-Carrie-nek-össze-kell-jönnie.) Mondjuk, ha ismerjük a történetet, az is kiderül, hogy miért maradt ki a ziccer.

A The Carrie Diaries-nek ugyanis csak az egyik fele barátos, sulis tinisorozat, a másik fele teljesen más. Apu ugyanis heti egy napra gyakornoknak küldi (a nem túl menő és halmozottan hátrányos helyzetű) Carrie-t Manhattan-be, a nagyvárosba, ahol a tinilány rácsodálkozhat a sok, halmozottan cool (a szemünkben totálisan retró) dologra. Carrie kap egy gagyi állást, de vásárlás közben összefut az Interview magazin divatszerkesztőjével, egy fiatal partiarc lánnyal, aki kábé tíz évvel idősebbnek hiszi Carrie-t, és mentorának kiáltja ki magát.

Lehet tehát hősünknek egyensúlyoznia a kettős életét, de éppen ez (a szememben) a sorozat problémája. Már a premier előtt furcsa volt ez az egész felállás – szia, Jane By Design! Ugyanis a pilot olyan volt, mintha két sorozatot néztem volna. Az otthoni és a manhattan-i részeknek is más volt a hangulata, mások a szereplői, mások a konfliktusai – ami még nem is lett volna baj, de ez eredményezte a fentieket, miszerint a karaktereket nem sikerült megalapozni. Mind az otthoni, mind a nagyvárosi vázlatosak lettek, elnagyoltak, kvázi egymás mellett futottak. Akinek pedig csak a tinis vagy csak a nagyvárosi vonal tetszik, az le van ejtve? Sokan fognak bezuttyanni két szék között a pad alá.

Ja, amiről nem szabad elfeledkezni: a kor. Igen, kapunk retrót, Depeche Mode-plakátot, Rubik kockát, bumfordi mobilt, viszonylag kevés popkult utalást, szóval a 80-as éveket, ahogy azt a CW elképzeli. De nem viszik túlzásba mindezt, nem is tudnák, hiszen CW-keretek között megvalósíthatatlan a pár évtizeddel ezelőtti világ leképezése. Ezért inkább díszletekben játszódik a sorozat, s bár akad a zenék között pár szám, amikért kifizették a jogdíjat, bőven halljuk klasszikusok feldolgozását is.

Persze a 80-as éveknek és a Carrie-féle narrációnak helyenként van valami kedvesen idétlen bája (ez elég nagy kontrasztban áll a komolysággal), de nem tudom, hogy ez mennyire lesz elég ahhoz, hogy megtartson.

Pilot-mustra: 1600 Penn – 1×01 + 1×02

2013. 01. 11. 14:40 - Írta: winnie

18 comments | kategória: 2012/13,kritika,pilot-mustra

(Előzmény: human kritikája.) Idővel mindenki rátalál arra a szitkom pilotra, melyet még egy töredékmásodpercig sem tart viccesnek, mely ellen minden porcikája tiltakozik. Én a december 1600 Penn – 1×01 esetében éreztem ezt, valami döbbenet volt, pedig a Partners vagy a Work It pilotjának  (talán a Cavemen-nek sem) sem adtam egyest, de ez kiérdemelte. Pedig teljesen jó kritikákat kapott az NBC által Modern Family + The West Wing képlettel leírt egykamerás szitkom, a kommentek között is voltak pozitívak.

1600 PENN – 1×01 – 1/10
1600 PENN – 1×02 – 2,5/10

Nyilván baromság a fenti képlet: csak azért, mert egy családról szól és a Fehér Házban játszódik egy sorozat, attól még nem lesz sem Modern Family, sem The West Wing – ilyen alapon említhetném a leggagyibb családi szitkomot és a legbénább politikait is, nem? A sorozatról sztori szinten tényleg elég csak annyit tudni, hogy az amerikai elnökről és családjáról (feleség + 4 gyerek, akik közül egy mindent elszúr) szól. Plusz állandó szereplőként még a szóvivő is jelen van a sztoriban.

A pilotot nézni döbbenet volt, poént elfelejtettek írni bele, Bill Pullman kínos volt, Jenna Elfman alig szerepelt, a legtöbb karakter egy nagy nulla, csak néztem ki bambán a fejemből. Esetleg animációs sorozatként működött volna a rajzfilmes jellege miatt (meg mert azokat is ugyanígy nem tudom értékelni – kivéve az Archer-t), de mindezek miatt még biztos, nem vágtam volna hozzá 1/10-et, mert legtöbbször mindenben meglátok valami pozitívumot.

A gond az volt, hogy a 1600 Penn-re súlyosan rátelepszik az elnök 20-30 éves infantilis fiát játszó Josh Gad, aki rémesen, de valami döbbenetesen idegesítő és minden jelenetet lehúzott a jelenlétével. Hiába voltak tehát apró, a kezdést 2-3/10-zé feljavító pozitívumok, jött Gad és a mínusz ezer pont. A színésszel eddig nem volt bajom, a Back To You-ban bejött, de itt… Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy aki nem kedveli őt, annak nem kell fáradnia a pilottal, ellenben a Gad-rajongóknak kötelező, minden irónia nélkül mondom, hogy imádni fogják a sorozatot.

Igen, a sorozatot, mivel most lement az 1×02 is és nagyjából hasonló volt, mint a kezdés. Gad itt, Gad ott, Gad mindenhol – jellemző módon a rész elején elkezdődött volna a sztori, Bill Pullman kinyitotta a száját, amin kábé 3 szó csusszant ki, mire Gad közbevágott és elkezdte mondani a magáét, és csak mondta, mondta, mondta… Innentől már tudtam, hogy epizód végén kaszálni fogok, mert a sorozat is csak erről szól. Nagyon idegesítő az egész. Zavaró.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a vége felé feljavult az értékelésem. Több volt a Gad-mentes jelenet és a bohózatos, félreértéses komédián (azaz a humor lehető legegyszerűbb változatán, persze a trágárkodások után) már mosolyogtam egy kicsit. És, ami fontos, a legtöbb karakter (kisgyerekek, Elfman) végre kapott személyiséget is. Pullman ugyan továbbra is kínos és rossz választás, de Jenna Elfman-ről lerí, hogy van rutinja a műfajban.

Esküszöm, hiába szegénységi bizonyítvány, hogy a legjobban egy saját hülyeségemen szórakoztam az 1600 Penn nézése közben. A pilotban az idősebb lánygyereket tartottam minimálisan érdekesnek néminemű neurotikus hajlamai miatt. Már akkor is tinilányként utaltam rá, holott a színész, mint kiderült ma, már majdnem 30 éves. Ennyi. Arról még mindig nincs fogalmam, hogy a sorozatban hány éves, de tippre nem annyira gyerek, mint hittem. (Eredetileg Brittany Snow volt a főszereplő, de még a pilot forgatása előtt lecserélték.)

Ja, a második rész nézése közben esett le, hogy a béna szitkomokról átnyergelve a Men of a Certain Age-et készítő Mike Royce lett az 1600 Penn showrunnerje, az 1×02-t ő is írta. Kár érte, remélem, nem ragad itt sokáig.

Deception: minden, amit tudni kell a sorozatról

2013. 01. 09. 13:16 - Írta: winnie

15 comments | kategória: 2012/13,kampány,video

(Ez a poszt is tegnap jött volna, s így már 2 napot késik, hiszen hétfői volt a premier, de szerintem sokan elfelejtették, hogy mi is ez a sorozat.) Revenge? The Killing? Dirty Dexy Money? Meghal egy lány, az ügynök beépül a gazdagék világába, hogy nyomozzon és évad végére sok minden kiderül. Krimi. Szappan. És flashback-ek? Nemsokára kritika, addig persze lehet véleményezni a pilotot is, lehetőleg spoilermentesen.

Eddigi posztok a sorozatról:

Amerikában az NBC hétfőn bemutatta egyik midseason sorozatát, a Deception-t (ex-Notorious, ex-Infamous), amit kábé nullára tudtunk beharangozni az elúszásunk miatt, de korábban pár promó azért kikerült. Egy csomó ismert arc van a sorozatban, melynek epizódberendelését 13-ról 11-re csökkentették. A hivatalos magyarázat szerint, hogy ne kelljen ismételni, egy huzamban menjenek le a részek, ami hihető is, hiszen március végén már Revolution lesz.

Annyiban gáz a dolog, hogy elég szerializált a sztori, s a készítők az első évad végére a gyilkos leleplezését ígérik – lehet, hogy kicsit változtatni kellett az eredeti terveken, nem tudom. (Azt most nem kommentálom, hogy a 2. évadra a bizonyítás történetét mondják, mert cinikus módon nem sok esélyt látok arra, hogy komolyabb támogatás nélkül befusson, de ki tudja. Én szurkolok.)

(A plakáton legalább nem Olivia Pope-os Meghan Good. A promóképen inkább, de vicces, ahogy a második csapatfotó ugyanaz, mint az első, csak más a háttere.) A plakát alatt, a tovább mögött 3 promó és egy interjús videó.

Tovább…

9 rész alapján a 666 Park Avenue-ért is kár, de…

2012. 12. 20. 16:47 - Írta: winnie

43 comments | kategória: 2012/13,kritika

A pilotkritikáknál olvashattátok, hogy a 666 Park Avenue elsőre valamilyen szinten mindkettőnknek bejött, s később megírtam, hogy nekem másodikra is. Most meg folytathatnám a sort azzal, hogy harmadikra meg negyedikre is kellemesen elvetemült és elegáns természetfölötti sorozat látszatát keltette, amely abszolút high concept és sokkal kevésbé epizodikus, meghökkentő mesés, mint arra számítottam. (Mondjuk vicces is lenne, ha minden részben meghalna egy lakó.)

Egyedül azt nem tudom eldönteni, hogy a “hatodikra” meg “hetedikre” bekövetkezett változáshoz, illetve irányváltáshoz hogy viszonyuljak. Nem is nevezném irányváltásnak, ami történt, hiszen pár rész alatt eleve nem nagyon lehetett olyan irányt felvenni, hogy váltásról lehessen beszélni, de mégis történt valami, ami amellett, hogy érdekes volt, kissé korainak is tűnt.

Oké, kezdem elölről, mert ez a konklúzióm lenne. Szóval a 666 Park Avenue nagyon kellemesen kezdődött, annak ellenére, hogy elég tipikusnak tűnt a felállás, miszerint minden részben megismerünk egy új lakót, aki céljai elérése érdekében lepaktál az ördöggel (vagy akárki/akármi is Terry O’Quinn), hogy aztán jól pórul járjon, mert engedett a kísértésnek. Ebből a felütésből született is pár aranyos történet, de ezek csak kis részét jelentették a sorozatnak, amely tele van rejtélyekkel.

És ezek a rejtélyek (mi és miért történik?) remekül mozgásban tartják, illetve tartották a 666 Park Avenue-t, legyen szó random lakókról, az új gondnokokról (ők a főhősök), a tulajról és feleségéről és persze magáról, a Házról, a Drake-ről. Ugyanis igen hamar kiderült, hogy nem csak arról van szó, hogy Terry O’Quinn hucutkodik, hiszen vele párhuzamosan a Ház is “él”, felderítendő múlttal rendelkezik és huncutkodik.

Az első pár részről mindent elmond, hogy annak ellenére lettek élvezetesek, hogy valamilyen szinte kiszámíthatóak voltak, hiszen részben  tudtuk, hogy mire megy ki a játék, érezhettük, hogy “bajok fognak történni”, hogy az új gondnokok mindenféle furcsaságot fedeznek fel. Mégis végig élvezetes maradt a történetmesélés, köszönhetően a megvalósításnak, valamint a karaktereknek. Utóbbiak szenvedéseit, ijedezéseit és megpróbáltatásait ugyanis remekül lehetett gonosz mosollyal az arcunkon kísérni. (Ha már karakterek, még a főhőst játszó, legtöbbször kritizált Rachael Taylor-ral sincs semmi gondom, jó választás volt, persze a prímet folyamatosan a nagyfőnök viszi.)

Itt kivételesen még az ingatlanokkal kapcsolatos egyik fő konfliktus is fogyaszthatónak tűnik, hiszen nem csak az események, hanem a karakterek behozása és használata átgondolt, látványosan van megtervezve minden több részre előre, s ha nincs szükség az egyik fő karakterre valamelyik sztorihoz, akkor egyszerűen nem szerepeltetik, így mindenkire jut elég képernyőidő. Ja, és így az egyes karakterek közötti kapcsolatok, illetve a viszonyok változása sem feltétlenül hasracsapásszerű.

Ha csak az első 6 rész alapján ítélném meg a 666 Park Avenue-t, akkor talán még a legjobb idei országos újonc is lehetne (bár komoly vetélytársa van, ugye), azonban a 7-8-9. részt nem nagyon tudtam hova tenni, még magam sem tudom, hogy mennyire jött be az, hogy az eddiginél is jobban elszállt a sorozat. Ráadásul ezzel párhuzamosan a bábjátékos Gavin karaktere is szopóágra került. Érdekes nézni ugyan ahogy ő sem ura a helyzetnek, ahogy sakkban tartják, de valahol sajnálom is, hogy odalett az eddigi gonosz szórakozás és másfajta lépett a helyében – a különbség csak parányi, persze.

Nem mondom még azt sem, hogy negatív előjelű volt a váltás, inkább csak elbizonytalanodtam. De ha a továbbiakban is merész és szemét fog maradni a történet, akkor még azzal is megbékélek, hogy elszállós a 666 Park Avenue. Az eddigiek alapján abszolút örülök, hogy belevágtam, annak viszont nem ajánlom, akik nincsenek oda azokért a sorozatokért, amelyek részről-részre egyre több rejtélyt dobnak fel – mert hiába érkeznek itt is a válaszok, jóval kevesebb van belőlük, mint kérdésből.

Még 4 rész van hátra. Kíváncsi vagyok, hogy az említett “irányváltás” afféle felkészülés a lezárásra, vagy eredetileg is ebbe az irányba indult volt el a sorozat.

Az Emily Owens, MD a legjobb országos újonc?

2012. 12. 19. 17:40 - Írta: winnie

27 comments | kategória: 2012/13,kritika

Mi van a CW-val? Tavaly a Hart of Dixie, most meg ez? Ki kell mondanom, nincs miért titkolnom, vállalom a következményeket, de miután megnéztem a 20 új, őszi országos sorozatot és megtartottam közülük kemény 5-öt (ez no komment, bár tény, hogy feljebb kellett tolni a kaszahatáromat, mert egyre több a jó, kötelezően nézős sorozat), azt kell mondjam, hogy ezek közül az Emily Owens, MD okozza a legtöbb örömöt, a legjobb szórakozást. Bár a 666 Park Avenue sincs sokkal lemaradva. Milyen jó, hogy két olyan sorozatról van szó, amelyek már megkapták a kaszát

Szóval Emily Owens, MD. Nem mondom, hogy különösen érdekelt volna elsőre a “kezdő orvosok a kórházban”-koncepció, bár az, hogy a középiskolás viszonyokat próbálták rekreálni, érdekesnek tűnt. Azonban az első, hosszú előzetes első percei után éreztem, hogy esélyem sincs menekülni, az Emily Owens be fog kebelezni. Igen, az a fránya narráció, az mindennek az oka. Sok kritikusnál ez csapta ki a biztosítékot, human is kivágta a fenébe a felénél a pilotot, engem viszont kőkeményen elkapott, egyszerűen elolvadtam (elég volt első másfél perc), annyira aranyos volt a pilot. (Pedig mégiscsak kórházas dráma, halálokkal, tragédiákkal.)

És jelentem, ez az cukiság az eddig adásba került hét rész során sem csökkent. Nyilván nem túl magasröptű az Emily Owens, MD, de ettől még nagyon szórakoztató és élvezetes. Most kéne azt írnom, hogy szerethető is, de ezt a jelzőt mindig a gagyira szoktuk ráaggatni, mintegy eufemizmust. vagy nem tudom, mit. És nem csak azért, mert a főhős annyira szerencsétlen, hanem valahogy a többi karakter is működik, a barátnő, a gonosz lány, a haverpasi (aki a pilotbéli szürkesége után egy rész alatt kikupálódott és élettel telt meg), mint ahogy a kórházas szituációk is általában elég jól kiegészítik az orvosok történetét.

Nyilván miután nagyon elkapott az elején a sorozat, már sokkal elfogultabb vagyok és nehezebben venném észre a hibákat is, de teljesen úgy érzem, hogy egyenletes, 7/10-es szinten teljesít az Emily Owens, MD. És mindezt úgy teszi, hogy nem egyhelyben jár, a viszonyok változnak, a karakterek fejlődnek, a döntéseiknek következményeik vannak, evolválódik itt minden, kérem szépen. És nyilván első, de második és harmadik blikkre is nagyon csajosnak tűnik a sorozat, mégsem hiszem, hogy én lennék az egyetlen férfi néző, akit így elbűvölt.

Egyszerre vicces és drámai, s még a romantikus szálakat sem viszik túlzásba (sőt!), nem az a hangsúlyos, abszolút nem kapcsolati drámáról van szó – lehet, hogy ezért is bukott meg? Sőt, még úgy is érzem, hogy szívesen szurkolnék a főhősnek, hogy összejöjjön valakivel. A prímet persze még mindig a narráció, illetve a narráció stílusa viszi, ahogy önmagával vitatkozik a főhős, ahogy az elméleti megoldások, NarrátorEmily ötletei kudarcot vallanak a gyakorlatban, ahogy esélytelenül győzködni próbálja magát, hogy ne legyen lúzer.

Továbbra is azt tudom mondani, hogy a fent linkelt előzetes, vagy akár a pilot első 10-20 perce jól lefesti a sorozatot – aki attól hidegrázást kapott, az ne dőljön be ennek a kritikának sem. A főhőst akár egypoénosnak is lehetne nevezni, ráadásul a sorozat semmiképp sem az a kategória, amitől az ínyencek jobbra-balra csettinteni fognak, kihagyhatatlannak sem lehetne nevezni. De ettől még nagyon jó, nagyon élvezetes, nagyon szórakoztató. Meg kell zabálni, na.

ui: Az 1×03 visszatérő vendége akkora húzás volt!

Pilot: 1600 Penn

2012. 12. 18. 20:19 - Írta: human

16 comments | kategória: 2012/13,kritika,pilot-mustra

Még egy sitcom, amire semmi szükség? Vagy akinek bejön a fő-főszereplő, az örülni fog, a többiek pedig menjenek a fenébe? Akkor indulok is.

Miről van szó? Az elnökről és a családjáról. Az egészet úgy képzeljétek el, mintha valaki meg akarta volna csinálni a The West Wing paródiáját. Legalábbis a pilot alapján egy pillanatra úgy is tűnhetett. Rendes rendezésben és egész jól megcsinált díszletekben mászkálnak ezek a nevetséges karakterek.

Mi mással dobták volna fel a Fehér Házas történetet, mint azzal, hogy az elnök családja nem épp a legtökéletesebb – azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy így meg sem választották volna. Ez a túlzott realizmushoz ragaszkodás lenne. Amellett viszont nem tudok elmenni, hogy mennyire papírmasé módon nem működik a család. Mintha a sikeres férfinak csak béna gyerekek jutottak volna. Van is belőlük rögtön vagy 4, akik közül a legnagyobb virít ott fenn. Rá épült a pilot.

Kicsit elegem volt közben, hogy megint azt a sablont vették elő, amikor a főszereplő csak rosszat tesz végig, szabotálja a diplomáciát a nagy gyerek, de kiderül, hogy valójában ezzel tett jót. Úristen, mekkora spoiler! És a végén még érzelgősen össze is néznek az apjával “végre jót tettél fiam, nem vagy egy darab szar”, pedig azt csinálta amit eddig, csak kivételesen sci-fi módon működött. Talán mert az Idiocracy-ban élnek a szereplők.

Pedig lehet itt puskapor, hiszen Bill Pullman nem a legrosszabb színész, ahogy Jenna Elfman sem manapság kezdte a humort. A gyerekek között pedig Josh Gad szintén gyakorlottabb szórakoztató. Pont ezért furcsa, mennyire nulla, felesleges a pilot. Nem úgy gáz, mint mondjuk egy Partners, vagy mi volt az a meleg sitcom, hanem csak sorban áll a csekkért a sok melós egy profin elkészített, nulla forgatókönyvű pilot után.

Tipikusan azt érezni, hogy agyonfókuszcsoportozott, előrágott vígjátékot kaptunk. Addig hangolták, amíg tökéletesen közepes nem lett. 5/10 részemről. Talán lesz jobb, de nem hiszem, hogy eljutok oda.

(A pilot előpremier volt, a folytatásra 01.10-én kerül sor.)

2012/13: Itt a Golden Boy (CBS) első előzetese

2012. 12. 11. 23:22 - Írta: winnie

11 comments | kategória: 2012/13,hírek,video

Nyilván esélytelen sorozatról van szó (rám cáfolhatnak nyugodtan), de midseason-re, egész pontosan február 26-án érkezik a Golden Boy a CBS-re. Eddig kőkemény egy posztunk volt róla (az is a májusi adatlap), de a CBS végre megkezdte a marketinget, s a lent látható kép mellett egy 4 perces előzetessel is megdobott minket – ez van a tovább mögött.

Na, potenciál? Végre nem tipikus CBS-sorozat? (Ez az a széria, ami egy sima rendőrjárőrt mutat be, aki 7 éven belül rendőrparancsnok lesz. Szóval két idősíkos mesélés vagy csak narrálás, naná, hogy a Jack & Bobby jut eszembe róla (szipp), és bizony az ilyen sorozatoknál az ember sokkal jobban sajnál egy esetleges kaszát, hiszen mivel itt tudjuk, hogy mi a kezdet és a vég, akkor jobban esik, ha el is jutunk valahogy az utóbbiba.)

Tovább...

A CW következő nagy dobása?

2012. 12. 06. 13:10 - Írta: winnie

18 comments | kategória: 2012/13,kampány

Remélhetőleg a CW 80-as években játszódó új tinisorozata, a The Carrie Diaries korrekt írógárdát kap és akkor kisülhet belőle valami jó. A startdátum a plakáton, eddigi előzetesek a poszt címkéjén. Mondjuk engem továbbra is meglep, hogy AnnaSophia Robb a sorozatozás mellett döntött, hiszen még tavaly is volt mozis főszerepe.

Délelőtti videó 1.: Cult

2012. 12. 05. 10:39 - Írta: winnie

14 comments | kategória: 2012/13,video

A CW legérthetetlenebb történetű, mégis legvártabb sorozatának, a Cult-nak a promója a tovább mögött – mi jön le belőle nektek? Ja, és ez a promó új, meg 3,5 perces szemben a másfél perces májusival, ráadásul a mai hírekből az is kiderült, hogy mikor indul és melyik időpontban fogják kaszálni 13 rész után. Várós ezerrel. A készítő ráadásul Rockne S. O’Bannon.

Tovább...

Beauty & The Beast: 6 rész után

2012. 12. 01. 20:30 - Írta: winnie

18 comments | kategória: 2012/13,kritika

Basszus, senki nem mondhatja, hogy nem voltam kitartó. Már a pilotkritikában leírtam, hogy nem egy nagy sorozat a Beauty & The Beast, hogy mondhatni egy érdekes karakter sincs benne (oké, talán a társnyomozó lány, Tess, de őt negálja az übergáz halottkém…), s igazából csak a Kristin Kreuk-faktor meg a Jay Ryan-faktor miatt érdemes nézni – mármint az egyik miatt nemtől, illetve szexuális beállítottságtól függően. És mégis folytattam a sorozatot, mert krimi, és a krimik mindig könnyebben meggyőznek. És azért is, mert CW-s. Márpedig CW-s krimit nem minden nap lát az ember. És kíváncsi voltam, hogy mikor tervezik elbarmolni az alapötletet.

Nos, jelentem, nagyjából az 5-6. részig bírták. Addig ugyanis a Beauty & The Beast tipikus nyomozós sorozat volt a Grimm alapfelállását vázlatosan kölcsönvéve: miszerint a nyomozónak egy fura lény segíti a munkáját, akinek a kilétét a főhős titkolja társa és főnöke elől. Itt persze nincs nagy mitológia meg egyéb teremtmények, azonban van egy átívelő szál, amely a Bestia, vagyis a Szörnyeteg múltjával, “Teremtőivel” volt kapcsolatos.

Ennyi már elég is lett volna a nézéshez, csak éppen az 1×05-től a készítők elkezdték a nem túl érdekes karaktereiket magánéleti sztorikkal felpumpálni. Ahelyett, hogy nyomoztak volna, az egyik rész B-sztorija a főhősnő meglepetés születésnapi bulija volt, a másik pedig Apu újranősülése menyasszonyi ruhák próbálásával, féltékenységgel és haragszomráddal. Nem is merem elolvasni a következő részek tartalmát, hogy mivel tervezik meglepni a nézőket.

A lávsztorikról nem is beszélve, hiszen a 6-7 állandó szereplő közül kettő (nem a B&B) már megcsókolta egymást (kezdődik valami?), kettőről lerí, hogy összegabalyodnak (a közös fotó már megvolt) és még a legkockább is becsajozott. És akkor még nem beszéltem a Beauty és a Beast kapcsolatáról, ami eleve adja magát. Akkor most tényleg ennyi volt a krimi és ezentúl a 35 perc nyomozásból 20 perc lesz, mert kell a magánélet az 5 perc átívelés mellé? Nem, kösz, abból nem kérek. Talán, ha jók lennének a karakterek.

Lehet, hogy még az eheti 1×07-et csekkolom, mert ha csak a krimi lenne a Beauty & The Beast, akkor elférne, mert esküszöm, hogy nem tudom, miért, de nem olyan unalmas, mint más menő országos tévés nyomozós sorozatok. (Krimirajongás ide vagy oda, az S2-ben pihenőre rakott Castle kivételével mindegyik jelenlegi sikerkrimi pár rész után kasza lett nálam. Épp ezért döbbenet, hogy ez miért nem. Guilty pleasure?)

Mivel magam sem tudom, hogy mi tetszik a sorozatban (majd megmondjátok), ezért pozitívumokat sem tudok elkezdeni sorolni, hiszen például már most nem tudnak mit kezdeni a Szörnyeteggel, mert ez a “segítek a nyomozásban”-szál teljesen halott és további alkalmazása erőltetett lenne. Az 1×04 után ezért dobták is (tessék-lássék) és a fókusz 100%-ban átkerült a Beuaty (valódi neve Catherine) és a Beast (Vincent) kapcsolatára, ami viszont olykor elég hülyén és érthetetlenül van kezelve.

Szóval ott vagyok, ahol a part szakad. Kéne valami támogatói csoport, support group, amelyben ott lenne pár, hasonló helyzetben lévő arc, akik esetleg segítenének megtalálni a kiutat a jelen szituációmból, vagy megmondanák, hogy akkor most mi is a helyzet ezzel a sorozattal. Mert jelenleg úgy érzem, hogy ki kéne hagynom 10 részt és megnéznem, hogy az 1×17-re hova fejlődik az egész. Izgalmas lenne így előre ugrani, mert abban szinte biztos vagyok, hogy pár másodperc alatt képbe lehetne kerülni.

Na, ezt majd tavasszal visszaolvasom. Épp ezért előrelátásból: helló, Jövőwinnie!

Délelőtti videó 1.: Deception

2012. 11. 29. 10:35 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2012/13,video

Nyakunkon a midseason! Végre normális előzetes az NBC-sorozatnak, ami korábban Notorious, majd Infamous volt, de most Deception. A tovább mögött másfél perces promó.

Tovább...

Nashville: itt tartunk 6 rész után

2012. 11. 18. 22:15 - Írta: superpityu

16 comments | kategória: 2012/13,kritika

(A pilotról itt és itt – az 1×02-ről itt írtunk.) Amikor először hallottam a Nashville-ről, egyáltalán nem hozott lázba, sőt már akkor elkönyveltem, hogy esélye sem lesz nálam. Aztán jöttek a casting hírek, kiderült, hogy Connie Britton lesz a főszereplő, akit imádtunk a Friday Night Lights-ban és az American Horror Story-ban is, így adtam egy lehetőséget a sorozatnak. Az pedig élt is vele, hiszen már a 6. részen is túl vagyunk és tetszik.

A történet meglehetősen sok szálon fut, de valahogy mindig sikerül eltalálni az epizódokban megfelelő arányokat. Sőt a dalok sem vesznek el sok időt a sztoritól, hiszen már “odáig merészkedtek” a készítők, hogy a 4. részben mindössze egyszer fakadt dalra Rayna James. A karaktereket is egyre jobban megismerjük, s talán pont ezért éreztem idejét az írásnak, mert végre tisztába jöttünk velük..

Érdekesség, hogy a két főszereplő Rayna és Juliette a pilot óta jóformán nem is került kapcsolatba – így mindketten erősebb karakterizációt kaphattak, és ha később összeengedjük őket, sokkal megosztóbb lesz a szembenállásuk, mint lett volna a kezdetek kezdetén. Sőt, a harmadik énekesnő, Scarlett sem futott még össze velük, bár vele inkább azt szeretnék szemléltetni, hogy milyen volt Rayna a kezdetek kezdetén.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Next Posts Previous Posts