login |

Posts filed under '2015/16 finálék'

Rush Hour: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 09. 02. 14:52 - Írta: human

12 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Ez a sorozat újabb bizonyítéka annak, hogy baromi nehéz a buddy cop témát tévére vinni. Pedig a Rush Hour nem is volt igazi klasszikus, szóval még javítani is lehetett volna rajta, na de nem tették.

rushhourfin1

A sorozat alapja a “távolkeleti rendőr nyugaton”, avagy besegít a los angeles-i rendőrségnek, ahogy egy nagydumás fekete kopó mellé kerül. Közösen oldanak meg ügyeket, meg egy siralmas átívelő szál is van. (Korábban írtunk a kezdésről, én is, winnie is.)

Ne is kérdezzétek, hogy miért néztem majdnem végig (3 részt kihagytam végül, de a finálét azért letoltam), miközben kellő rákészüléssel órákon át lehetne dumálni arról, hogy mi mindent rontottak el benne. Az egész ugye már ott vérzett, hogy az ügyek iszonyat egyszerűek voltak.

Nyilván egy ilyen sorozatnál a karaktereken lenne a hangsúly, de… Vagyis most inkább csak azt akartam mondani, hogy tényleg voltak jó pillanatai a csapatnak, sőt, még meghatók is, de azért minden részben 35 perc az ügy, így legalább Limitless vagy Forever kaliberű bonyolítást várnék esetükben ahelyett, amit itt kaptunk. Arról már ne is beszéljünk, hogy akciósorozatnak is képzelték magukat, de ez többnyire ásításba ment át, mégha Jon Foo egész jól is bunyózott.

rushhourfin2

A legdurvább mégis az volt, hogy elvileg a szereplők a fontosak, nem az ügyek, viszont ebbe durván belenyúltak azzal, hogy cserélgették az epizódok sorrendjét. Ezt így 2016-ban nem is értem, főleg, amikor láthatóan a páros dinamikájára alapozva rendelték be a Rush Hour-t, ez volt a fő csapás, erre egyik részben már szinte haverok, következőben meg teljesen hűvösek egymással, mert az volt a hivatalos 2. rész, amit hetediknek adtak le.

A pozitívumok közé tényleg azokat tudom csak mondani, amikor befogadták Lee-t és közösen vacsoráztak. Vagy Gerald összes feltűnését – remélem Page Kennedy feltűnik még valahol hasonló szerepben. Na jó, néha még a főzsaruk is viccesen ugratták egymást.

rushhourfin3

Azt viszont el kell ismernem, hogy a finálé lezárta a ttörténetszálakat. Amikor felvették szerintem már tudták, hogy kasza, annyira elvarrtak mindent, méghozzá eléggé kapkodva. Az évad? 5/10, de csak jó szívvel, sajnos nagyon kevés jó pillanata volt.

Bones: vége a 11. évadnak – írta Cyrill

2016. 08. 05. 14:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Nemrég, a nyárba nyúlva befejeződött a FOX veterán krimijének is az utolsó előtti évadja. Számomra a Bones az a sorozat, ami el tudta érni azt, amit kevés másik: a végtelen nagy választékból vele szemben megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy ideje már csak megszokásból nézem.

Ez persze nem tekinthető dicséretnek, sőt. Bármennyire is próbálnak az írók megújulni, úgy érzem ez, az évek során egyre kevésbé tekinthető sikeresnek. Ettől függetlenül a karaktereket mindig is szerettem; a humort, amit belevittek a történetbe, illetve azt, hogy mindig a halálnak egy olyan aspektusát mutatták meg, amit megfelelő arányban fűszereztek szellemességgel, iróniával illetve drámával.

Bones-1

A főszereplők mellett az epizódonként váltakozó gyakornoktól néha fogtam a fejem, de szerencsére az évad alatt ritkán kaptak olyan hangsúlyt, ami miatt negatívumként éreztem volna egy-két ember jelenlétét.

Sweets karakterét mondjuk jó ötlet volt a teljesen máshogyan karakterizált Aubrey-val pótolni, így nem érhette a sorozatot a folyamatos hasonlítgatás terhe. Biztosak lehetünk benne, hogy az állandóan étel után koslató FBI ügynökünk a befejező évadban megkapja az eddig csak finoman belengetett saját szálát is az édesapja által.

Bones-2

Mindezek ellenére úgy érzem, hogy a sorozat megfáradt az elmúlt 11 évben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak jó epizódok az évadban, vagy nem tudott az ember hangosan felnevetni egy-két poén, jelenet kapcsán – de előzetesen kiszámíthatatlan, hogy melyik rész sül el jól.

Kellemes meglepetés volt viszont a Pentatonix vendégszereplése – kár, hogy ilyen pillanatokkal évről évre kevesebbszer találkozni. Bánni nem bánom, hogy kitartottam, tervezek maradni az utolsó évadra is és tényleg őszintén kívánom, hogy a korábbi fényében tudjon búcsúzni a sorozat, mert mondhatunk bármit, de nem vitathatjuk el, hogy a Bones a nagy túlélők közé tartozik/tartozott.

Bones-3

A tovább után kisebb spoilerekkel folytatom. Tovább…

Cooper Barrett’s Guide To Surviving Life: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 07. 11. 14:50 - Írta: human

1 comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

A FOX-os Surviving Life alaptémája az, hogy “helyettünk követnek el hibákat” az egyetemet elvégzett fiatalok, hogy mi tanuljunk belőle. Na most ez a poszt pont ilyen, helyettetek néztem meg a sorozatot, hogy nektek sose jusson eszetekbe.

cooperfin1

Nem véletlen, hogy a Cooper Barrett’s Guide To Surviving Life egyike annak a kevés sorozatnak, amihez alig jött komment, mivel… elég szar. Mármint ezúttal helyesen szagolta ki mindenki, hiába voltak országos csatornás szinten fiatalosak az előzetesei. Vagy legalábbis elég jól kinéző egykamerás komédiát sugalltak.

Elmondom, mi a legnagyobb baj: élettelen az egész. Nem patikamérleges, fókuszcsoportos, mert azok szoktak valami minimális szintet hozni, hanem egyszerűen semmi sem működik ebben a sorozatban. A poénok siralmasak, a szereplők között semmi kémia nincs.

cooperfin2

Egyszerűen olyanok a jelenetek, mintha 4 idegen állna egymás mellett, és felolvasná a szövegét, és mindezt képzeljétek el borzasztó tempóban vágva. Pedig a fináléban még volt is egy-két olyan helyzet, amiből többet ki lehetett volna hozni, de a rendező és ezek a szereplők erre egyszerűen képtelenek voltak.

cooperfin3

Sokkal többet nincs is kedvem írni róla. Szerintem az alapötlet még akár jó is lehetett volna, hogy tényleg tipikusan hibát hibára halmoznak az életbe épphogy kikerült fiatalok, szóval egyértelműen a kivitelezésen hasalt el Cooper és baráti társasága.

Uncle Buck: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 07. 08. 18:32 - Írta: human

1 comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Az Uncle Buck egy személyiségteszt. Aki végignézte, az komoly döntések, esetleg jobb sorozatok között vergődik, és nem tud dönteni. Azt még nem tudom, mit jelent, ha ebben a helyzetben pont Buck-ékat választotta…

buckfin1

Nem sok mindent tudnék felhozni a pozitívumok között, pedig mind a 8 részt láttam. Nyilván a pilot nem taszított el annyira, mint winnie-t, de azért van némi igazság abban, amit írt róla. A történet röviden annyi, hogy a börtönt is megjárt Buck-ot pár bökkenő után a testvére felfogadja bébiszitternek a gyerekei mellé.

A konfliktusok, amikre a részek épülnek, teljesen kiszámíthatóak. A kicsit merev, sikeres szülők, és a túl laza Buck közötti két véglet megtalálásáról szólnak a heti adagok. Ami viszont valamennyire hiányzik, az pont a szerethetőség faktor. Mivel a poénok kilométeresek, így nyilván az érzelmekre kéne kicsit jobban gyúrniuk. Mondjuk az évad vége felé ez változott valamennyire.

buckfin2

A legnagyobb problémám viszont az volt, hogy mint sitcom az Uncle Buck nem működött. Ezt úgy értem, hogy a Two and a Half Man is kiszámítható poénokra épült, viszont Charlie Sheen comedic timingja szinte tökéletes. És a helyére érkező Kutcher sem a legrosszabb. Itt viszont a Buck-ot alakító Mike Epps sokszor elhibázza (leegyszerűsítve) a csattanót.

Azt viszont el kell ismernem, hogy a gyerekszereplők között jól válogattak, és a Law and Orderes rész nem csak kivitelezésben, de üzenetben is kilógott a többi közül, szóval még ténylegesen jó írás is akadt a sorozatban. Csak hát, ha 10-ből egy tényleg jó, az semmi.

buckfin3

Ajánlani persze nem tudom az ABC komédiáját, olyan 4/10-et ér meg, és kicsit sajnálom is a beleölt időt, de valahogy elfért. Szerintem sokkal jobban működött, amikor Buck volt a gyerekekkel, a szülők szerepét vissza kellett volt vágni kicsit. Kellettek az egyensúlyhoz, de nem ők voltak a sorozat alappillérei igazából, sajnos túltolták őket.

Person of Interest: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 07. 02. 15:41 - Írta: Neoprimitiv

50 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Elnézést, szabadság miatt ez megkésett évadzáró poszt lett. Illetve nem csak azért. Már hétvégén megnéztem a részt és azóta próbáltam valami kapaszkodót találni, más szempontot, aminek alapján írhatnék a lezárásról, de nem sikerült.

A kibeszélő kommentjeit direkt nem olvastam el, hogy ne befolyásoljanak, így hát marad ez: sajnos számomra csalódást okozott kedvenc sorozatom utolsó évadja és záró epizódja is. Nagyon reménykedtem abban, hogy egy olyan lezárást kapunk, ami felkerülhet a Justified mellé a képzeletbeli dobogóra, de nem így lett. Lehet, hogy az elvárásaim voltak túl magasak, lehet, hogy a feladat bizonyult kemény diónak a készítők számára, talán a kettő együtt.

shutdown

Persze még véletlenül sem egy Dexter-szintű elbaltázásról van szó, inkább az arányok rossz kezeléséről, a 4. évad óta jelen lévő ad hoc fordulatokról, a sok logikátlanságról.  A számomra a PoI akkor került a top sorozatok közé, amikor a második és harmadik évadban egészen fantasztikusan, forgatókönyvi mester-puzzle szintjén fűzte össze a különálló történetszálakat.

Minden apró dolognak jelentősége lehetett később, az új epizódok tökéletes Tetrisként egyszerre töltötték a a korábbi részek üres foltjait és generáltak újabbakat. Már nem emlékszem, ki írta akkor, hogy sok sorozatról lehet beszélgetni, de a PoI-ről érdemes is – a közös teóriaépítés lehetősége a sorozat egyik hatalmas pozitívuma volt a számomra. Ehhez jött a gondolati rész, a “nagyobb jó” kontra egyéni lelkiismeret konfliktusa, a tökéletes rendszer engedelmes szolgákkal és a szabad akarat szembeállítása.

harold

Sajnos az utolsó évadban a puzzle darabjai már csak nagyon lazán illeszkedtek, hatalmas lyukak tátongtak köztük. Már a 4. évadban is voltak végül is sehova nem vezető szálak, amelyeket nagy elánnal felvezettek, hogy aztán elfelejtődjenek, elég csak Szamaritánus avatarjára gondolni vagy Claire-re. Úgy gondoltam volna, hogy egy eleve szűkre szabott utolsó évadban ilyen vakvágányokra már nem kerül sor, de még ide is becsúsztak. Mi értelme volt pl. Root rakétabázisos látogatásának (ha megtörtént egyáltalán)?

Egy sorozatban, amelyiket az átgondolt, gondosan felépített történetéért szerettünk meg, az efféle, “azért mert csak, felejtsd el!”-szerű húzások lehangolóak voltak. A korábban kevésbé jellemző logikai bukfencek, például miszerint 4. évados cliff áldozatát annak ellenére halottként tartotta nyilván a rendőrség, hogy nem volt hozzá hulla, tovább fokozták ezt az érzést.

root

A morális oldal kibontása is szerintem megfeneklett a végére. A készítők gyakorlatilag leragadtak annál, hogy “Most már aztán igazán lépni kellene” – “De én nem hagyom”. Nem az volt a bajom ezzel, hogy az egyes karakterek egyéniségét, morálját nem hajlítgatták részenként az éppen aktuális ötlethez, távolról sem. De tíz részen keresztül ugyanazt a problémát topogni körül mindig ugyanazzal a kimenetellel már inkább bosszantó volt mint érdekes.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Reign: vége a 3. évadnak – írta infinity

2016. 06. 30. 15:10 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

France, I think I shall never see you again.

Egy meglehetősen izgalmas és pörgős évad után egy időre búcsút kell intenünk az uralkodói drámasorozatnak. Véget ért ugyanis a Reign 3. évadja, amiben kötelező és váratlan fordulatok, hatalomvágy és különböző stratégiai lépések is akadtak bőven. A skótok királynőjének kalandjai annak ellenére, hogy hosszabb időre lepihent a sorozat szezon közben, jövőre folytatódnak a 4. évaddal.

reign1

A készítők az évad során szépen szemléltették az angol, illetve a francia udvarnál történő eseményeket. Ez a két szál remekül működött és látszódott a fokozatos fejlődés és a kidolgozottság is. Szépen-lassan azt is felvezették, hogy Mary-nek hamarosan vissza kell térnie Skóciába, népe és trónja érdekében – ezt a lépést már régóta vártam, főleg a korábbi, meghiúsult terveket követően.

Spoileresen folytatom a tovább mögött. Tovább…

The Originals: vége a 3. évadnak – írta infinity

2016. 06. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Az évad legjelentősebb momentumánál már olvashattunk egy írást és néhány véleményt, a fináléról azonban még nem született írás, és mivel igazán jól sikerültek az utolsó részek, így gondoltam, ejtek pár szót róluk.

Mint tudjuk, a The Originals nem rendelkezik olyan nagy rajongótáborral és nézettséggel mint testvérsorozata, pedig legalább olyan színvonalat produkál, mint anno a TVD. Nagyon ütős évadot hoztak össze az idén, tehát biztos, hogy a kevesebb hazai rajongó kitart majd a sorozat mellett. És az újak becsatlakozásának lehetőségét sem tartom kizártnak.

The Originals-1

A felvezetésnek köszönhetően tűkön ülve várhattuk az évadzárót, kíváncsi voltam, hogy Az Ősök vajon miképp fogják állni a sarat, és mit találnak ki annak érdekében, hogy a jóslat mégse jelentse a véget. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

The Carmichael Show: vége a 2. évadnak

2016. 06. 24. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

You were supposed to be the rational one. That’s why I’m engaged to you and not my father. Well, that and the whole incest thing. And the fact that I’m straight. It’s a pretty big age gap, too.

A többkamerás szitkomok némelyikénél tényleg nem nagyon lehet újdonságot írni egy ikszedik évados kritikánál (csodálkozom is, hogy a The Big Bang Theory esetében hogy szórhatnak ennyire a vélemények), de a The Carmichael Show mindenen túltesz, annyira monolit, még akkor is, ha a 2. évados záró epizódban pár percre kiléptek az örök helyszín nappaliból és Jerrod lakásából. Bár vendégszereplőre továbbra sem kell költeniük.

The Carmichael Show - 2x13-01

Pedig egy pillanatra felcsillant a szemem, hogy az NBC komédiája (gyorstalpaló itt) most húz egy váratlant, hiszen a rész témája az amerikai elnökválasztás volt és főleg Donald Trump (pro és kontra), meg az ő egyik gyűlése, de amikor épp sor került volna az eseményre, jött a vágóolló és a következő jelenet – az új helyszínen, ami nem az utca volt, hanem egy kórházi szoba.

A Jerrod Carmichael standupjaira építkező sorozat ismét tipikus topical comedy-módra átbeszélte a Trump-féle elnökjelöltség helyzetét és következményeit, s mindezt, ahogy eddig is, nem hasfalszaggatóan viccesen tette, de mindenképpen szellemesen. Szóval, aki korrekt dialógokra vágyik fotelben és díványon üldögélő karakterektől, annak továbbra is kellemes időtöltést fog jelenteni a sorozat.

The Carmichael Show - 2x13-02

Én viszont sajnálom, hogy a cím ellenére megint nem Jerrod-ról szólt az évadzáró, hanem inkább csak a többiek acsarkodtak (és kiabáltak…). Oké, röviden ő is elmondta a véleményét, majd pedig két lábon járó tanulságot alakított, de amit a rész elején lánykérés címén művelt, az sokkal viccesebb volt mindennél, ami követte a nyitányt. (Félreértés ne essék, akkor sem a kimondott szavakon mosolyogtam, hanem a srác stílusán.)

Valahol sajnálom is, hogy a többieket abszolút nem tudom megkedvelni. Nyilván Amber Stevens West aranyos (és most abszolút kiemelt szerepet kapott), de a két veterán szülőként annyira tipikusan hozza a karaktereket, hogy továbbra sem találok bennük semmi vicceset. (A ritkán feltűnő tesónak vannak jó pillanatai, de egy percnél tovább neki nem kell szerepelnie.)

The Carmichael Show - 2x13-03

A The Carmichael Show, mivel nem fog változni, sosem lesz az én sorozatom, és mindig is szeretni fogja az amerikai kritikusréteg, no meg a sorozatkészítők – más pedig nem is nagyon fogja nézni. Itthon a sok aktuális és amerikai téma miatt viszont mindennél szűkebb lesz a tábora, de aki a vélt niche-re vevő, annak továbbra is azt mondom, hogy 20 perc esélyt megér egy több évig tartó szerelem lehetősége.

The Middle: vége a 7. évadnak

2016. 06. 23. 18:40 - Írta: human

3 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

A The Middle-be való ismételt belekapásommal le is zárult az országos sitcomokhoz való visszatérésem. Úristen, miket néztem végig mostanában…! Bár ha jobban belegondolok, akkor igazából alig párat bánok közülük, az olyanokat, mint a Crowded. A The Middle simán a jobbak közé tartozik. Nem véletlen, hogy winnie-nél is 7 éve nézős.

middlefin1

Szinte minden évben megnéztem belőle pár részt, hogy ki-hol tartott, erre pont egy ilyen szétszórt évadnál ragadok ott újra? Ha nagyra tartanám az írókat, akkor némelyik rész rutinból való elkészítésébe beleláthatnám, hogy a sorozat szintjén is érzékeltetni akarták ahogy a szülők az utolsó otthon lakó gyereküket mennyire elhanyagolják. De persze a The Middle nem ennyire meta.

Ami miatt maradtam, az… hát nem is tudom. Ez a tévés család valahogy működik, még így szétszéledve is. Az idősebb gyerekek az egyetemen érvényesülnek, jó pár pofont kapva az élettől, miközben azért pár leckét tanítanak a szüleiknek is.

middlefin2

Mindeközben a legkisebb is felnő lassanként, és vele nagyon eltalálták ezt a “harmadik gyereknél már nincs annyi újdonság”-hangulatot, ami átszőtte az évadot, még akkor is, ha valójában Brick nem mindennapi gyerek. Legalábbis sorozatbeli poénforrásként működik ez a felvetés.

middlefin3

Nyilván a The Middle is inkább csak a mosolygós komédiák közé tartozik, de ha valaki megkedvelte a karaktereket az menthetetlenül marad, és nem idén szeretett ki belőle, még akkor sem, ha pár rosszabb rész akadt ezúttal. Részemről legalább 6/10 volt az évad, de ha siralmas lesz az őszi sitcom felhozatal, akkor simán visszatérek majd a 8. szezonra.

Last Man Standing: vége az 5. évadnak

2016. 06. 22. 19:37 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Azt hiszem, hogy idén kezdődött el az a folyamat, amikor folyamatosan visszaszivárogtam a Last Man Standing-be. Anno az első évad tetszett (még én is meglepődtem), de a második évados színészcsere és koncepcióváltás (Kristin gyereke és férje) totál kinyírta számomra a sorozatot. Idén azonban akadtak olyan részek, amikor Ryan karaktere nem szerepelt, így azokat nyugodt szívvel megnézhettem. És végülis bejöttek ezek a részek.

Last Man Standng - 5x22-07

Mint ahogy a finálé is rendben volt. Kristin kapott egy vagy két mini jelenetet (mondjuk Eve-et sem vitték túlzásba), a férje és gyereke sehol, és még Jay Leno is visszatért (hihetetlen, hogy egyes manírjait itt sem vetkőzi le, de ettől még ő végig jópofa volt Joe, a szerelőként (5×05, 5×13 és 5×22 a részei)). Ez a pár tényező önmagában is elég lett volna, de az, hogy a politikát is hanyagolták, végleg közepesnél jobbá tette a zárást.

Last Man Standng - 5x22-01

Egy kis érzelgősség, mind családi, mind munkahelyi színtéren elfért az évadzáróban (mintha a készítők megint felkészültek volna a kaszára), minden más hozta a nagyjából fix szintet, ami nyilván bejött annak, aki Mike mellett ezúttal középpontba kerülő a Mandy/Kyle-párost kedveli.

Last Man Standng - 5x22-05

Ha már Kyle – a csúcspont egyértelműen az volt, hogy Mike átélhette, hogy milyen is lenne, ha mondjuk fia is született volna, de persze Mandy felnőttségét is jó érzés volt látni. Ez utóbbiba egyébként fura belegondolni, mert alapból azt mondanám, hogy megnőtt 5 év alatt, de pontosan tudom, hogy a színész nem tini volt, amikor kezdte a sorozatot, ő ez alatt csak 25 évesből lett 30. Ez csak úgy eszembe jutott.

A lényeg, hogy korrekt zárás volt. Sőt, kifejezetten jó.

Black-ish: vége a 2. évadnak

2016. 06. 21. 18:15 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Kicsit kezd nekem a Black-ish a The Carmichael Show-ra hasonlítani, pedig nagyon eltér a két sorozat, már ha eltekintünk a külsőségektől, a fekete szereplőgárdától. Ebben a sorozatban is felbukkan ugyanis olykor az erős tematizálás, amikor egy témakör köré szövik az epizódokat, hogy pro és kontra érvek hangozzanak el, nem véletlen, hogy a kritikusok imádtak beszélni a kisebbségek elleni erőszakról szóló 2×16-ról.

A finálé azonban mégis elütött a korábbiaktól, már-már klasszikus fillernek is mondható, hiszen annak ellenére, hogy a pénz kérdése került a középpontba, a résznek a felét az tette ki, hogy a Black-ish karakterei (Dre álma révén) átkerültek egy klasszikus, afroamerikai szitkomba, a hetvenes évekbeli, proli életérzést sugárzó, Norman Lear-féle Good Times-ba (itt egy random rész belőle), hogy az itthon, a túl amerikás tématálalás miatt minimális közönség maradéka is kirekesztettnek érezze magát.

Black-ish-01

Jó, persze túlzok, hiszen a klasszikus alapfelállás és a poénok zöme még így is érthető, de sok apróságra csak azok kapják fel a finálé közben a fejüket, akik ismerik a Good Times-t, vagy a műfaj igen gazdag történelmét. Főleg, hogy a tehetős karaktereket muris volt lakótelepen élő, jómunkásemberekként látni.

Nosztalgikus volt a Good Times-betét, még klasszikus, többkamerás közönségnevetést is kapott természetesen, de ettől még csak arra világított rá, hogy manapság miért nem lenne túl kelendő egy hetvenes évekbeli komédia humora – én legalábbis a külsőségeken (mint a jelmezek) többet mosolyogtam, mint a dumákon. (Annak ellenére vallom, hogy nem volt jobb az összkép közepesnél, hogy nincs meg a popkult hátterem a régi szitkomokhoz.)

Black-ish-02

Bár most annyira nem volt nehéz a téma, mint korábban (gazdagék családfője munkahelyén elbocsátások vannak? jajj…!), amit könnyeden és viccesen tálaltak, a konklúzió ugyanúgy az együvé tartozás érzése, meg a szeretet és kölcsönös tisztelet volt, ami nyilván átsegíti az embert a sötétebb időszakokon is – tudom, hogy kellenek az érzelmek, de nem kéne mindig ennyire kiszámíthatóan kifuttatni a részeket.

Tudom, hogy kritikailag elismert a Black-ish, és tippre megint tényező lesz az Emmy-n, de számomra továbbra is csak csettintésre méltó momentumai vannak a sorozatnak.

Black-ish-03

A részenkénti pár jó ötlet, esetenkénti marha jó Anthony Anderson, Laurence Fishburne vagy Tracee Ellis Ross-duma, Deon Cole karakterének kiszámíthatatlan idiotizmusa vagy a kisgyerekek szórványos, cukisággal vegyített talpraesettsége nem emeli ki a sorozatot a “jó, jó, de vannak sokkal jobbak”-kategóriából.

The Goldbergs: vége a 3. évadnak

2016. 06. 20. 18:03 - Írta: human

3 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Ilyen amikor egy viszonylag személyesebb történetet az átélője helyett más mesél el? Bár ezt sem lehet mondani, hiszen a Fresh Off The Boat pont hasonló húzással lett jobb. Az biztos, hogy a The Goldbergs már a nosztalgia nosztalgiája volt idén, és sajnos nem véletlenül érezni a csalódottságot az előbbi megjegyzésemben.

goldbergs11

Szinte biztos, hogy Adam F. Goldberg az új sorozatával volt elfoglalva sokszor, így került erre a mélypontra az ABC komédiája. Elveszett belőle az a lélek, ami eddig a rosszabb részeken is átlökdöste ezt a “valamikor a 80-as években” élő családot.

goldbergs12

Örülnék, ha az lenne a legnagyobb baj, hogy a 10/10-es részt próbálták megismételni a Risky Business felidézésével, de sajnos nem így alakult. A főbb gond, hogy minden epizód csak az előző évadot idézte fel, viszont ezúttal rosszul vezetve a karaktereket.

goldbergs13

Szinte mindenkiből meghagyták a legfőbb tulajdonságát, és arra húzták fel a poénokat, elmaradt az árnyalás. Legjobban az anyukán látszott, aki idén tényleges szeretetet nem mutatott a családja felé, csak a viccesnek szánt túlzót, jóval kevesebb felismerése volt, mint régen, de a többiekről is hasonlóak mondhatóak el.

A legrosszabb a szereplők közül a készítőn alapuló Adam, aki sokáig szerethetően vitte a felnövéstörténetet, de kicsit cél nélkül bolyongott idén, pedig elég jelentős dolgok történtek az életében.

goldbergs14

A fentiek mondjuk pont a legutolsó részre nem vonatkoznak, a finálé jó lett, szóval legalább magas ponton fejezték be.

Lehet ez volt az utolsó évadom Goldbergékkel? 6/10-nél nem tudok többet adni a 3. évadra. Tényleg nem hatalmas poénokat várok el, ez sosem volt az a sorozat, viszont idén a mosolygás is elmaradt sokszor.

Previous Posts