login |

Posts filed under '2016/17 finálék'

Time After Time: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is. – írta stargatelost

2017. 07. 10. 14:50 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Nem volt szerencséjük idén az országos csatornáknak az időutazós sorozatokkal.

Lényegében mindhárom befürdött, a Making History megkapta a papírforma kaszát, a Timeless is (de aztán, ugye, visszavonták), a Time After Time pedig annyira pocsékul teljesített, hogy le sem adták a teljes évadot. Utóbbiból így, aki nem akarta a fülét kínozni a szinkronnal – ugyanis magyarul múlt hónapban ment le az utolsó rész – annak eddig kellett várnia, hogy kikerüljenek angolul is a részek.

A sztoriról nem is ejtenék sok szót, winnie már megtette a pilotkritikában, ugye H.G. Wells az időgéppel Hasfelmetsző Jacket követve a jelenbe utazik. A legfőbb kérdés talán az volt, hogy miként fogják használni az időgépet, mennyit fognak utazni az időben? Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy nem sokat.

De igazából ezzel nem is lenne baj, mert persze, hogy nem lehet ezeket a történelmi karaktereket ide-oda küldözgetni az időben. Viszont akkor kellene valami jó főszál, ha már nem epizodikus sorozattal van dolgunk. Ugye Kevin Williamsontól sokat várt az ember (Scream, The Vampire Diaries), és félig-meddig össze is jött neki, de néha nagy blődségeket is sikerült papírra vetnie.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Designated Survivor: vége az 1. évadnak

2017. 06. 30. 14:50 - Írta: dzsiaj

11 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Olvasgatom a network-sorozatok évadzárós írásait az oldalon (ez a kilencvenharmadik…), és az elmúlt évekkel összehasonlítva egyre több helyen látom azt, hogy a szerzők „egyszer meg lehet nézni”, „guilty pleasure”, „a sok minőségi közt akár ez is elfér”, „ha épp nincs jobb” meghatározásokat hajigálnak be a kalapba, már ami a drámákat illeti. Hol van már az a körberajongás, ami mondjuk 10 évvel ezelőtt övezte az országos szériákat, melyek úgy tudtak kommerszek maradni, hogy közben mégis nyújtottak valami újat?

Kellett ez a rövid kitérő, mivel én is hasonlóan üres frázisokat fogok puffogtatni a Designated Survivor kapcsán. Tehetem, mivel nem hiszem, hogy félnem kellene a hazai, véresszájú, oroszlánepével átitatott billentyűzetű, Maggie Q nevét mellkasukra tetováló DS-rajongóktól, a sorozat ugyanis nagyon szépen elfér az „egynek elmegy”-kínálat középső, de semmiképp sem legfelső polcán.

Pedig az egész szépen is elsülhetett volna: először az ABC felkérte showrunner-nek azt az Amy B. Harris-t, aki korábban olyan összeesküvés elméletes-politikai akciósorozatokon dolgozott már, mint a Sex and the City, a Gossip Girl, vagy éppen a The Carrie Diaries. Ezek után teljesen érthetetlenül, „kreatív nézeteltérések” miatt a csatorna már a pilot után kivágta (látatlanban is megtippelem, hogy Harris a családi vonatkozást akarta erőltetni, némi romantikával) és a helyére szerződtették Jon Harmon Feldman-t.

Az ő palettája azért már jóval színesebb (Tru Calling, Dirty Sexy Money, No Ordinary Family és még sokan mások), de féltávnál ő is elhagyni kényszerült a sorozatot. Oké, róla azért nem mondott le a csatorna, hiszen azóta már kötött is egy készítői szerződést az ABC Studios-szal, ettől függetlenül nyilván nem feltétlenül kellett volna lelépnie, ha minden szép és jó lett volna. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Downward Dog: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2017. 06. 28. 21:22 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Sometimes, I feel like Nan and I are almost like different species.

Ez ennyi volt. Legalábbis az ABC-n, mert azért pislákol némi remény a folytatásra másik csatornán – valahol adja magát a kábeles otthon ennek a független filmesre hangszerelt komédiának, ami első országos komédiaként a Sundance filmfesztiválon is bemutatásra került.

Nem tudok mást mondani, hogy bizakodok, mert az egyértelmű, hogy a Downward Dog számomra az idei év legjobb újonca eddig (9/10), de talán az összes sorozatból is ez jött be eddig a legjobban 2017-ben. A pilotkritikámban mindent leírtam róla, ebben a posztban pedig az eredeti websorozat nézhető meg, a másfél perces első rész elég jól belövi a sorozatot.

Igazából csak ismételni tudom magam, de megteszem, mert lehet, hogy most írok utoljára erről a beszélő (vagyis narráló) kutyás sorozatról, amivel mintha pont direkt a beszélő állatos sorozatok ellenpontját akarták volna megcsinálni. És azt muszáj megint jeleznem, hogy nincs kutyám, szóval el sem tudom képzelni, hogy ha nekem ennyire bejön, akkor valakinek, aki valóban oda van a kutyájáért, mi lenne a véleménye a Downward Dog-ról.

I think most people hate puppies just because they’re, like, tired of the glorification of youth culture.

Persze nem minden kutya személyisége olyan, mint a sorozat főhősének, de szerintem jó pár gazdi el tudja képzelni, hogy a kutyája hasonlóképpen gondolkodik, mint ő. Martin zseniális figura, hol lakonikusan gondolkodik, hol bő lére eresztve filozofál, egzisztenciális kérdéseken lamentál, és persze hivatásszerűen hazudik magának, áltatja magát, mint ahogy az kiderült a ‘Martin a trash dog’-epizódból, vagy a farkasos fináléból, ami az egyik legjobb rész lett.

Like, I might be just one of the great minds of my generation, like top two.

A készítők zseniálisan eltalálták a kutya gondolkodásmódját, hülyén hangzik, de marha jól bele tudja élni az ember magát a narrátor szerepébe, amiben az olyan külsőségek is rengeteget segítenek, mint Martin tekintete, vagy mindenek felett a hangja, amit az egyik készítő, Samm Hodges kölcsönöz neki, elvégezve a karakterizálás 70%-át.

The thing is, I’ve been so committed to the life of the mind that I feel like I’ve kind of missed out on the potential of my body.

Martin nem akar viccelődni (bár talán említette, hogy elég jó a humorérzéke, vagy hogy érti a tréfát), azonban úgy látja a világot, hogy az emberként hallva óhatatlanul is iszonyúan vicces lesz, a részek mindegyike legalább 7-8 laza hét idézetét szállított. De a viccesség nem poénokra kihegyezett mondandót fed, hanem sokszor rezignált megállapításokat, álbölcsességeket, vagy éppen elgondolkodtató, lelombozó dolgokat, amiken az ember kínjában nevet.

Nyilván Martin nem naiv, csak másképp látja a világot a saját kis mikrokozmoszából, melynek kevés lakójának egyike egy sorozatgyilkos pszichomacska, akivel igencsak meggyűlik a baja. Egy kicsit talán ez is hiányzott a sorozatból, hogy szélesebbre tárják, akár csak az otthoni világot, szívesebben megismertem volna más “szereplőket”.

Like, sometimes dog culture feels almost like a breeding ground of anti-intellectualism and I just want to say, like, it’s not a sin to be smart.

A websorozattal ellentétben itt azért kiemelt szerepet kapott a gazdi, Nan, Nan on and off pasija, illetve a munkája. Nem mondom azt, hogy ez gyenge pontja volt a sorozatnak, mert hazudnék, szerintem Allison Tolman nagyon jó volt a szerepében, főleg a szezon második felében, de természetesen, ha csak az “ember” történeteket láttam volna, akkor közel sem csápolnék ennyire. (Azért, amikor Martin-t is bevonták, akkor már nem volt gond.)

Mondjuk Nan és Jason kapcsolata (valamint Martin és Jason kapcsolata) aranyos és kellőképpen bohókás volt, a Jenn-nel való barátsága csak pozitív, de nem túl vicces, ellenben a főnök szerepében Barry Rothbart brillírozott és folyamatosan lopta a show-t, nagyon feldobta a munkahelyi sztorikat, s már csak azért is érdekelne egy esetleges 2. évad, hogy lássam, miképpen alakul vele Nan dinamikája.

Like, at times, I feel like Nan views me as less of a life partner and more of, like, her, like, hairy little child or something. And I’m just like, “I’m sorry” you’re so low-key desperate for a baby.” But don’t dump all that maternal sadness on to me.” Like, I’m a wolf. And the crazy thing is that before dogs domesticated humans, they used to respect that.

A Downward Dog amolyan keserédes komédia, de egy pillanatra sem lesz lehúzós, de pont ez a hangulata teszi annyira erőssé, az, ahogy Martin apróságokat képes apokaliptikus fényben látni, és hasonló semmiségeket kitörő örömmel, az életét megváltoztató momentumokként ünnepelni.

Like, I-I’m not an expert on dreams or anything, but sometimes, it feels like my subconscious isn’t even, like, trying.

Nagyon, nagyon kevés sorozatot szoktam újranézni, és sokszor nem is a legjobbakat veszem elő sokszor. Idén talán a Downward Dog az első, aminek az epizódjai még biztosan elő fognak kerülni.

The Originals: vége a 4. évadnak – írta infinity

2017. 06. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

16 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

This is gonna be the end of always and forever.

Pénteken lezárult az Ősi vámpírcsalád története, mely már a 4. szezont tudhatja maga mögött. Aggodalomra viszont semmi okunk, mivel a csatorna már korábban berendelte a következő szezont, így nem kell végleg búcsúznunk a szériától, csak egy hosszabb szünetre megy, hogy várhatóan jövőre ismét visszatérjen – újfent egy rövid évaddal.

Rajongótábor ide, nézettségi adatok oda, most is úgy gondolom, hogy aki nyomon követte eddig a szériát, annak nem nagyon lehetett oka panaszra, hiszen erős részeket produkált idén. A szezonnyitó és az azt követő rész után rendesen beindult az évad, így minden héten volt miért várnunk, hogy milyen izgalmas események történnek majd szereplőinkkel.

A fenti vészjósló idézet tudatában a szezonzáró részt is várhattuk, és biztosak lehettünk abban, hogy az sem telik el úgy, hogy ne kapjunk valami váratlan fordulatot. A finálé egyébként teljesen megfelelt volna akár sorozatzáró résznek is, mind a felépítését, mind a történetvezetését tekintve.

Nézzük akkor tovább spoileresen, hogy miként alakultak az események. Tovább…

Gotham: vége a 3. évadnak

2017. 06. 21. 14:55 - Írta: superpityu

15 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Az az igazság, hogy a Gotham egész jó sorozattá nőtte ki magát, de egyszerűen képtelenség normálisan kezelni benne minden történetszálat. Azért kezdtem ezzel, mert mese nincs, nemcsak a fináléra nyomta rá ez a bélyegét, hanem az egész évadra is.

Tipikusan olyan sorozattal van dolgunk, amiben sokat akarnak bemutatni, hogy utána egyszerűen ne férjen bele normálisan a történetbe a belengetett szálak fele. Így pedig hiába jó az, amit éppen kapunk, azt teljesen beárnyékolja egy másik sztori elfuserálása (mint az évad második felében Barbaráék mesterkedése).

A tovább után folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Jane The Virgin: vége a 3. évadnak – írta Rileey

2017. 06. 20. 19:05 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A Jane The Virgin olyan, mint egy kismacskás videó. Tök mindegy, hogy milyen rossz napod van, nulla az életkedved, elindítod a friss epizódot, és elszállnak a gondok − 40 percre legalábbis. Hihetetlen, hogy már a harmadik évadban járunk, de ez a sorozat képtelen akár egy dekát is veszíteni a minőségéből. Sőt, képes egy kiváló évadot megkoronázni egy még kiválóbb zárással.

Az ominózus esemény után a történet három évet ugrott az időben. A reboot nagyon jót tett a korábban is kifogástalan sorozatnak: új lehetőségeket teremtett, még ha nem is feltétlenül aknázta ki azokat. A kapcsolati változásokon túl a bűnügyi szál is megújult: az egyik szereplő halála felkavarta a kedélyeket és szolgáltatta a továbbiakban is a rejtélyfaktort.

Bővebben a változásokról a tovább mögött.

Tovább…

Prison Break: vége az 5. évadnak – írta Sawyer

2017. 06. 16. 15:05 - Írta: vendegblogger

18 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

És valószínűleg a sorozatnak is… Remélhetőleg végleg. Mert amit a Prison Break “Resurrection” cím alatt nyújtott, az nem volt más, mint a címet ugyan tükröző, de minőségileg a középszintet is alig súroló katyvasz. (Szerintem elég beszédes, hogy winnie-ék közül senki sem jutott el a szezon végéig, hogy kritikát írjon.)

Az eredeti sorozat hatalmas rajongójaként próbálom nem elfogultan boncolgatni, mi hiányzott ebből a minimalizált évadból, ami annak idején emberek millióit tette sorozatfüggővé a tengerentúlon és idehaza egyaránt, jogosan ítélték-e majdnem minden héten csalódásnak az új részt, és egyáltalán szükség volt-e erre a ráadásra. A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

MasterChef Junior: az 5. évad

2017. 06. 14. 19:15 - Írta: Casey Novak

5 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika,reality

Á, ez szuper évad volt, ajánlom mindenkinek, megkockáztatom, hogy szórakoztatóbb, mint a felnőtt MasterChef, és a cukifaktor utolérhetetlen.

Így öt év után is úgy nézek ezekre a gyerekekre, mintha marslakók lennének, hihetetlen, mit művelnek ilyen fiatalon. És ahogy a zsűri is többször kiemelte: egyre erősebb a mezőny, nem ritkán a felnőtteket is leköröző tehetségek mérik össze tudásukat a MasterChef Juniorban.

De nem csak a főzőtudományuk, hanem a személyiségük miatt is különlegesek a kölkök, komolyan mondom, némelyik olyan, mint egy jól megírt sitcom karakter. Persze a válogatókon figyelik az ilyesmit is, nem csak a kajákat, de nem semmi, amilyen arcokat itt összeszedtek. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

The Simpsons: vége a 28. évadnak

2017. 06. 14. 14:50 - Írta: Casey Novak

4 comments | kategória: 2016/17 finálék,animáció,kritika

Megoszlanak a vélemények, de mintha most pozitívabb lenne a hozzáállás a FOX legrégebben futó sorozatához. Hogy látjátok ezt az évadot, javult, romlott, stagnál?

Nálam nem nagyon lehet kizökkenti a Simpson családot rég bebetonozott helyéről a kötelezően nézendőek közül, és ha van is egy-két gyengébb rész, a teljesen random témák és húzások előbb-utóbb betalálnak, és akkor mindent megbocsájtok.

Általában minden évadban a Treehouse of Horror részek a kedvenceim, de most szinte az összes részt imádtam, amiben Mr. Burns volt a középpontban. Kapásból az első két rész és a dupla epizód (28×12-13) zseniális volt, plusz az egyetemalapítás, és hát Spider Pig is új otthonra talált.

Úgy tűnt, mintha az előző pár évadhoz képest most élesebben megfogalmazott fricskákat vágnának a nézőkhöz, felkapott témákat kritizáltak, például foglalkoztak a gyerekneveléssel, az életvezetési tanácsokkal,a megszámlálhatatlan és egyre növekvő számú jogokkal, amik között csak maga az ember veszik el.

Szerencsére azonban bárgyú, öncélú hülyéskedésből sem volt hiány, mindig lenyűgöz, hogy Homer hogy tud még mindig egyre lejjebb süllyedni.

Lényeg, hogy Simpsonékból sosem elég, a 29. mellett már a 30. évad is zsákban van. Ay caramba!

Addig is lehet picit kreatívkodni a Bart-tábla generátorral

Bull: vége az 1. évadnak

2017. 06. 13. 14:50 - Írta: Casey Novak

5 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

– Okay, just between us, how close do you think our mirrors are to the actual jurors?
– Well… they’re all people.
– Fantastic.

Nem tudom, miért szeretem azokat a középszerű sorozatokat, amik nem ígérnek sokat, de legalább nem is nyújtanak sokat cserébe, és csak heti agykikapcsolásként funkcionálnak. Vagyis… ezzel meg is válaszoltam a kérdést, pont ezért szeretem ezeket. És a rengeteg minőségi cucc meg a véges idő ellenére mindig van egy-kettő hasonló a nézős listámon.

Ebben az évben a Bull érdemelte ki ezt a nemes rangot, és ráadásul ez a langyos vizek közül is a szívem csücske lett, gyakorlatilag a guilty pleasure-ök koronázatlan királya.

Jogi sorozatként tulajdonképpen majdnem nulla, és a történetek közül alig jutott eszembe valami, szóval nem maradandó alkotás. Pedig kreativitásuk lenne, csak az a baj, hogy néha átesnek a lovon, és annyira okosak akarnak lenni, hogy nevetséges lesz a végeredmény. Például az okosautós vagy a gémeres rész nálam a legrosszabbak között futott be.

De mégis egy olyan kedves, szórakoztató valami lesz a végeredmény, ami a szerethető karakterekkel és a gyorsan megszokható alaphanggal képes megtartani heti nézőként. Spoilermentesen kifejtem, hogy miért, a tovább mögött. Tovább…

The 100: vége a 4. évadnak

2017. 06. 12. 20:10 - Írta: Desmond Wallace

53 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A The 100 a 2. évadban volt a csúcson, 2016-ban sajnos már jóval több tipikus panellel dolgoztak az írók, a kliségyár pedig idén se zárt be, így jó pár olyan húzás akadt, amit már messziről kiszagolhatott a rutinos néző, néhány fejlemény pedig inkább csak megmosolyogtató volt az egyes epizódokban.

Nem titok, nem volt a szívem csücske az évad fő szála, az epizódok többségét is inkább csak a korrekt kategóriába sorolnám, sok volt a fölösleges kitérő, ami lassította a cselekmény kibontakozását, pedig csak 13 részt kellett megfelelő tartalommal megtölteniük az íróknak.

A finálé viszont visszaadta a reményt. A The 100 évadzárója a fénykort idézte, és ott van benne a remek folytatás lehetősége. Egy éve nem nagyon érdekelt, hogy mit hoznak ki a reaktorokból, de most nagyon kíváncsian várom a további fejleményeket, mert ebből a szituációból tényleg lehet valami maradandót alkotni.

A 4×13 cselekménye is sokáig a klisék mentén haladt, még kínosabb párbeszédek is akadtak, de az utolsó 10-15 percet már nem igazán tudom kritizálni, ezúttal sikerült meglepniük az íróknak, a cliffhanger pedig kifejezetten remekül sikerült. Így kell ezt csinálni! A folytatásban már spoileres leszek. Tovább…

Lucifer: vége a 2. évadnak – írta Rileey

2017. 06. 06. 18:29 - Írta: vendegblogger

22 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A FOX fura műsorrendjének köszönhetően felemásan alakult a Lucifer sugárzása, két nagyobb szünet után csak májusban tért vissza a sorozat, így az idei szezonra tervezett 22 részből végül négyet áttoltak őszre, de legalább a variálás a kényszeres csonka évadon nem látszódott.

Mostanra beérett a Lucifer, és meglépte az első évad minőségét. Az írók jó érzékkel találják el a humor-dráma és a nyomozás-magánélet arányait, a zenefelelősök pedig nem tudnak rossz nótát beválogatni aláfestés gyanánt.

Idén a heti ügyeket némileg hátrébb szorítva az átívelő szál is erősödött − a sorozat előnyére −, de továbbra is a kiváló dinamikájú karakterek és a poénok viszik hátukon a sztorit. Egy rövid időre belengették a romantikát a két főszereplő között, de szerencsére elodázódott a dolog.

A legnagyobb meglepetést Isten felbukkanása okozta − még ha nem is pontosan olyan formában, ahogy vártuk. És a fináléban pont került Lucifer anyjának sorsára, a tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Previous Posts