login |

Posts filed under '2016/17 finálék'

Midnight, Texas: vége az 1. évadnak – írta Lumberjack

2017. 09. 26. 15:40 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

És talán a sorozatnak is?

Nagyon remélem, hogy nem, mert bár nem robbantotta fel a nézettségi listákat az NBC drámája, de azért mindvégig egyenletesen hozott. A Midnight, Texas nem csak a természetfölötti sztori és a kisvárosi alapfelállás miatt volt várós nálam, hanem Arielle Kebbel miatt is, akinek nagy rajongója vagyok.

A pilot óta, egy kicsit más irányba indultak el a dolgok, mint amire számítani lehetett. Eredetileg a sorozat mozgatórugójának szánt gyilkosság kicsit háttérbe szorult, és a készítők rámentek az epizodikus sztorikra (minden szereplő kapott egy saját részt, és ezekbe fonták bele a heti gonoszt is), valamint kaptunk egy átívelő szálat is, ami az utolsó két részben teljesedett ki.

És talán ez is volt a nagy problémám a szériával, hogy nagyon hamar lezárták a szálakat: gondolok itt a rendőrség szimatolására, Lucifer fiainak lerendezése, a Mannfredre fenyegetést jelentő emberre, vagy épp magának a gyilkosságnak a megoldására, ami egyébként szerintem jó kis csavart hozott, komolyan meglepődtem. A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Powerless: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Necridus

2017. 09. 04. 18:15 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A szuperhősös komédia műfaja mindenképp jól hangzott, bár az meghökkentett, hogy Vanessa Hudgens lett a főszereplője. Azonban a DC világában játszódó sorozat a képregényes hátszél ellenére nem húzta sokáig az NBC-n, nem csak a kinti nézőknek nem kellett, de a kritikák és a kommentek szerint a junkie-knek sem nagyon. Pedig…

A sztori szerint az ambiciózus, életvidám Emily új városba költözik és állást kap a Wayne Securities-nél, ami olyan öltözékeket, tárgyakat készít, amik megvédik az átlagembert a szuperhősök által okozott rombolástól, például törmelékálló ernyőt. A lánynak gatyába kell ráznia a rá bízott részlege, ugyanis a cég sorsa múlik az új találmányokon.

Éppen ezért gondolhatjuk, hogy minden részben kapunk egy új kütyüt, ami köré épül majd a sztori. Egy fenét. Az első két részben láthatjuk az új felfedezéseket, utána megszűnik ez a szál, és csupán a karakterek cselekedeteire fókuszál a sorozat. A tovább mögött folytatom.
Tovább…

Shots Fired: az 1. évad

2017. 08. 23. 14:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Múltkor már azt hittem, hogy a végére értünk a 2016/17-es országos évadnak (már majdnem 100 finálékritikánál járunk), de úgy tűnik még nem. Eszembe jutott ugyanis, hogy a FOX eventsorozatát, az átívelős krimi Shots Fired-öt anno nem próbáltam be. És mivel nyakunkon a hazai premier (meglep, hogy megvették, de örülök), ezért végre rá tudtam magam beszélni, hogy bepróbáljam.

A rábeszélés nem volt nehéz, hiszen a műfaja miatt érdekelt, ráadásul a Shots Fired nem csak egy 10 részes, lezárt, rejtélyközpontú krimit kínált, hanem volt benne egy jó adagnyi American Crime-os színezet is, és nem csak azért, mert az alaphelyzet kicsit hasonlított az ABC antológiájának első szezonjára.

A történet középpontjában egy ügyész és egy nyomozó van, akik az Igazságügy Minisztérium megbízásából egy gyilkosságot vizsgálnak ki egy kisvárosban. Egy fekete rendőr lőtt le egy fegyvertelen fehér srácot. Elég egyértelműnek tűnik az eset, főleg, hogy nagyjából ez adja a pilot első jelenetét, bár inkább csak halljuk a történéseket, meg látjuk, hogy utána mi ment végbe.

Ettől még ki kell vizsgálni az ügyet, illetve a rendőrt, hogy gyilkosság volt-e, vagy emberölés, esetleg önvédelem, ráadásul, ha volt, akkor a motiváció sem elhanyagolható, hiszen fordított alapállás esetében (fehér rendőr – fekete fiatal) felmerülne a hate crime, a gyűlölet-bűncselekmény, így itt is számításba kell venni.

Természetesen az esetnek köszönhetően forrongani kezd a környék, felbolydul a város, és felszínre törnek a faji ellentétek – nem hiszem, hogy ez bárkit is meglepne, hiszen nap, mint nap lehet amerikai példát látni, példákról hallani. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy kiderül, nemrég egy fekete fiatalt is megöltek, s az ő ügyében nem indult ilyen nagyszabású vizsgálat.

That isn’t just the history of Gate Station. That is the history of this country. We have a race-based justice system rooted in our biases, rooted in our prejudices.

Marha necces a téma, de elég jól közelítik meg a készítők. Eleve a nem megszokott alaphelyzetért jár a pacsi, de később is próbálják mindegyik oldalt korrekt módon bemutatni (vagy legalábbis egy szcenáriót kiosztva nekik lejátszani a folyamatok eredményét), igaz egy bizonyos kört lehet, hogy fel fog húzni a történet, hiszen ha sarkosan nézzük a sorozatot, akkor lesz rosszfiú, vagyis valamit/valakit negatívan kell beállítani, márpedig ez nem tetszhet majd mindenkinek.

Igaz, hogy számomra elég durván eszkalálódnak az események, a felszín alatti feszültségek idővel előtörnek, komolyabb lázongás is fenyeget, de nem hiszem, hogy az efféle távol állna a valóságtól, elég csak a közelmúlt eseményeire gondolni.

Olykor kicsit manipulatívnak hathat a Shots Fired (bár nem prédikál, igaz van benne prédikátor), pár kreatív döntés is elég kiszámíthatónak tűnik, de akadnak benne nem várt húzások is, és bár a krimiszál elég komplex, minden szereplő kapcsolódik hozzá, és a fő motívuma még WTF-nak is mondható (ki tudja, lehet, hogy erre is volt már példa a valóságban), nem hiszem, hogy csalódást okoznak a kijátszása, mint ahogy a lezárás is viszonylagos elégedettséggel szolgálhat.

A Shots Fired abszolút tisztességes munka, és az biztos, hogy elgondolkodtató, legalábbis jó pár kérdést felvet, aztán szolgál rájuk egyfajta válasszal, amit persze nem kell egyedüli válaszként elfogadni. A gondom az volt, hogy ilyen sok sorozat, sőt, átívelős krimisorozat között nálam pont a nézős mérce alatt maradt.

Nem mondom, hogy hiba volt az, hogy ennyi mindent akartak markolni a készítők, de nálam mindenképp hátránynak bizonyult, hogy a bűnügyi rész mellett ebben a sorozatban is komoly szerepet kapott a politika, valamint az egyik fő karakternél mellékszálként magánélete (a másiké is, de az kevésbé), ráadásul az, hogy már a második részben mindkét jövevény lefeküdt valakivel (csoda, hogy egymással, de persze az sem várat sokat magára…), végképp túlzásnak tűnt.

Lehet fontosnak és felkavarónak mondani a sorozatot, sok pozitív jelzőt ellőni rá a témája miatt, de végignézni inkább az fogja, akit megfog valamelyik aspektusa. És az a baj, hogy jobb krimik is akadnak, illetve jobb “mondanivalós” sorozatok is.

Maradnak tehát a karakterek és a színészek. Előbbiek tipikusnak tűnnek (főleg a két főszereplő), de némelyiknél érdekes csavarokkal cáfolnak rá az elvárásokra, utóbbiak pedig elég jól csengő nevek (Helen Hunt, Richard Dreyfuss, Stephen Moyer, Will Patton, Jill Hennessy, Aisha Hinds), bár szerintem még a két főszereplő (Sanaa Lathan és Stephan James) kapcsán sem fogunk ódákat zengni róluk. Jók, nincs nagyon gyenge pont, de kiemelkedő sem. És ez igaz magára a sorozatra is.

The Carmichael Show: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is.

2017. 08. 21. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

I liked you better when you were straight!

Egy dupla résszel véget ért az NBC kritikuskedvenc komédiája, ami számomra a valóban vicces, édeshármasos 3×12 ellenére sem ütötte meg azt a szintet, hogy érdemes legyen róla beszélni. De azt nem lehet mondani, hogy ne lett volna friss(ebb) fuvallat.

Például nem sok sorozat vállalja fel, hogy olykor teljes epizódjai egyetlen helyiségben játszódnak, itt is maximum kettőben, a szülői házban és a saját lakásban beszélgettek Jerrod Carmichael-ék.

Beszélgettek, mert általában nem volt történet a sorozatban, csak végigrágtak témákat a karakterek szemszögéből, így nyúlva vissza egyes klasszikus szitkomokhoz, melyek esetében nem poénokkal tömték meg a beszélgetéseket, hanem nézőpontokkal, és az egyes szereplők által vallott, olykor sarkosan eltérő vélemények szolgáltatták a humort.

A gond csak az volt, hogy egyrészt Jerrod karaktere, akinek a nézőpontja a legérdekesebb lett volna, sokszor abszolút háttérbe szorult, hiszen nagyvonalúan hagyta készítőként kibontakozni a többieket, másrészt pedig a szülői páros egyszerűen sok volt. Hiába a jó színészek, a karakterek inkább egypoénosak és idővel, főleg anyu nagyon idegesítő. Tudom, hogy ez a karaktere, de van, hogy a fejemet fogtam az álláspontjai hallatán. Pedig nyilván vannak ilyen emberek.

Nem baj, annyit legalább elért a sorozat, hogy elkezdjek érdeklődni Jerrod Carmichael standupos munkássága iránt, meg aztán a Mulaney-nél simán jobb volt minden középszerűsége ellenére is. (Sajnos nálam nem lesz csak azért több egy komédia, mert aktuális, vagy több nézőpontot mutat be, vagy merészebb témákkal foglalkozik. És talán mélyebb sem. Legyen először valóban poénos.)

iZombie: vége a 3. évadnak – írta Necridus

2017. 08. 07. 14:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A CW sokak által hanyagolt vicces képregény-adaptációja, az iZombie évadok óta poénokkal tölti meg a zombis történeteket, miközben gyilkosságok után nyomoznak hőseink. Ez a felállás azonban egy idő után unalmassá válhat, ezért az írók kénytelenek voltak változásokat eszközölni, amik a harmadik évadban ütöttek be igazán.

Az első két szezonban a főhős Liv, és a hullaházi kollégája, Ravi titkolták a zombik létezését, még a velük együtt dolgozó nyomozó, Clive előtt sem fedték fel Liv valódi énjét. Nagy misztikum vette körül az egész zombikérdést. Na de a harmadik évadban…! Igen, idén egészen nagyot léptünk előre, és aki eddig egy helyben toporgásról beszélt, most az is elégedett lehetett. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Blindspot: vége a 2. évadnak – írta Necridus

2017. 08. 02. 14:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Ahhoz képest, hogy a Blindspot rajongói kedvencként és kifejezetten nézett sorozatként indult, a második évados folytatásra már jóval kevesebben maradtak. Amerikában más napra került a sorozat, szóval ott ez még érthető, de itthon is sokan mintha beleuntak volna az első szezonja során még népszerű sorozatba. Lehet, hogy a 2. évados újragondolás miatt?

Pedig a válaszok hiányára nem lehetett panasz: az S2 elején felfedték Alice, akarom mondani Jane családját, bemutatták nevelőanyját és testvérét, így megkezdődött a „család vagy barátok?”-féle vívódás a lányban, miközben a többi karakter se maradt történet nélkül. Weller az ex-barátnője kapcsán, Reade pedig továbbra is Jones edző ügyével vívódott, amibe Zapata is bekerült.

Patterson pedig mindeközben új kapcsolatba kezdett, ami nem éppen úgy végződött, ahogy az lenni szokott. A csapat mellett az idén bemutatott új karakter, Nas sem szorult a háttérbe, rendesen kivette a részét a történetből. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

Time After Time: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is. – írta stargatelost

2017. 07. 10. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Nem volt szerencséjük idén az országos csatornáknak az időutazós sorozatokkal.

Lényegében mindhárom befürdött, a Making History megkapta a papírforma kaszát, a Timeless is (de aztán, ugye, visszavonták), a Time After Time pedig annyira pocsékul teljesített, hogy le sem adták a teljes évadot. Utóbbiból így, aki nem akarta a fülét kínozni a szinkronnal – ugyanis magyarul múlt hónapban ment le az utolsó rész – annak eddig kellett várnia, hogy kikerüljenek angolul is a részek.

A sztoriról nem is ejtenék sok szót, winnie már megtette a pilotkritikában, ugye H.G. Wells az időgéppel Hasfelmetsző Jacket követve a jelenbe utazik. A legfőbb kérdés talán az volt, hogy miként fogják használni az időgépet, mennyit fognak utazni az időben? Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy nem sokat.

De igazából ezzel nem is lenne baj, mert persze, hogy nem lehet ezeket a történelmi karaktereket ide-oda küldözgetni az időben. Viszont akkor kellene valami jó főszál, ha már nem epizodikus sorozattal van dolgunk. Ugye Kevin Williamsontól sokat várt az ember (Scream, The Vampire Diaries), és félig-meddig össze is jött neki, de néha nagy blődségeket is sikerült papírra vetnie.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Designated Survivor: vége az 1. évadnak

2017. 06. 30. 14:50 - Írta: dzsiaj

11 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Olvasgatom a network-sorozatok évadzárós írásait az oldalon (ez a kilencvenharmadik…), és az elmúlt évekkel összehasonlítva egyre több helyen látom azt, hogy a szerzők „egyszer meg lehet nézni”, „guilty pleasure”, „a sok minőségi közt akár ez is elfér”, „ha épp nincs jobb” meghatározásokat hajigálnak be a kalapba, már ami a drámákat illeti. Hol van már az a körberajongás, ami mondjuk 10 évvel ezelőtt övezte az országos szériákat, melyek úgy tudtak kommerszek maradni, hogy közben mégis nyújtottak valami újat?

Kellett ez a rövid kitérő, mivel én is hasonlóan üres frázisokat fogok puffogtatni a Designated Survivor kapcsán. Tehetem, mivel nem hiszem, hogy félnem kellene a hazai, véresszájú, oroszlánepével átitatott billentyűzetű, Maggie Q nevét mellkasukra tetováló DS-rajongóktól, a sorozat ugyanis nagyon szépen elfér az „egynek elmegy”-kínálat középső, de semmiképp sem legfelső polcán.

Pedig az egész szépen is elsülhetett volna: először az ABC felkérte showrunner-nek azt az Amy B. Harris-t, aki korábban olyan összeesküvés elméletes-politikai akciósorozatokon dolgozott már, mint a Sex and the City, a Gossip Girl, vagy éppen a The Carrie Diaries. Ezek után teljesen érthetetlenül, „kreatív nézeteltérések” miatt a csatorna már a pilot után kivágta (látatlanban is megtippelem, hogy Harris a családi vonatkozást akarta erőltetni, némi romantikával) és a helyére szerződtették Jon Harmon Feldman-t.

Az ő palettája azért már jóval színesebb (Tru Calling, Dirty Sexy Money, No Ordinary Family és még sokan mások), de féltávnál ő is elhagyni kényszerült a sorozatot. Oké, róla azért nem mondott le a csatorna, hiszen azóta már kötött is egy készítői szerződést az ABC Studios-szal, ettől függetlenül nyilván nem feltétlenül kellett volna lelépnie, ha minden szép és jó lett volna. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Downward Dog: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2017. 06. 28. 21:22 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Sometimes, I feel like Nan and I are almost like different species.

Ez ennyi volt. Legalábbis az ABC-n, mert azért pislákol némi remény a folytatásra másik csatornán – valahol adja magát a kábeles otthon ennek a független filmesre hangszerelt komédiának, ami első országos komédiaként a Sundance filmfesztiválon is bemutatásra került.

Nem tudok mást mondani, hogy bizakodok, mert az egyértelmű, hogy a Downward Dog számomra az idei év legjobb újonca eddig (9/10), de talán az összes sorozatból is ez jött be eddig a legjobban 2017-ben. A pilotkritikámban mindent leírtam róla, ebben a posztban pedig az eredeti websorozat nézhető meg, a másfél perces első rész elég jól belövi a sorozatot.

Igazából csak ismételni tudom magam, de megteszem, mert lehet, hogy most írok utoljára erről a beszélő (vagyis narráló) kutyás sorozatról, amivel mintha pont direkt a beszélő állatos sorozatok ellenpontját akarták volna megcsinálni. És azt muszáj megint jeleznem, hogy nincs kutyám, szóval el sem tudom képzelni, hogy ha nekem ennyire bejön, akkor valakinek, aki valóban oda van a kutyájáért, mi lenne a véleménye a Downward Dog-ról.

I think most people hate puppies just because they’re, like, tired of the glorification of youth culture.

Persze nem minden kutya személyisége olyan, mint a sorozat főhősének, de szerintem jó pár gazdi el tudja képzelni, hogy a kutyája hasonlóképpen gondolkodik, mint ő. Martin zseniális figura, hol lakonikusan gondolkodik, hol bő lére eresztve filozofál, egzisztenciális kérdéseken lamentál, és persze hivatásszerűen hazudik magának, áltatja magát, mint ahogy az kiderült a ‘Martin a trash dog’-epizódból, vagy a farkasos fináléból, ami az egyik legjobb rész lett.

Like, I might be just one of the great minds of my generation, like top two.

A készítők zseniálisan eltalálták a kutya gondolkodásmódját, hülyén hangzik, de marha jól bele tudja élni az ember magát a narrátor szerepébe, amiben az olyan külsőségek is rengeteget segítenek, mint Martin tekintete, vagy mindenek felett a hangja, amit az egyik készítő, Samm Hodges kölcsönöz neki, elvégezve a karakterizálás 70%-át.

The thing is, I’ve been so committed to the life of the mind that I feel like I’ve kind of missed out on the potential of my body.

Martin nem akar viccelődni (bár talán említette, hogy elég jó a humorérzéke, vagy hogy érti a tréfát), azonban úgy látja a világot, hogy az emberként hallva óhatatlanul is iszonyúan vicces lesz, a részek mindegyike legalább 7-8 laza hét idézetét szállított. De a viccesség nem poénokra kihegyezett mondandót fed, hanem sokszor rezignált megállapításokat, álbölcsességeket, vagy éppen elgondolkodtató, lelombozó dolgokat, amiken az ember kínjában nevet.

Nyilván Martin nem naiv, csak másképp látja a világot a saját kis mikrokozmoszából, melynek kevés lakójának egyike egy sorozatgyilkos pszichomacska, akivel igencsak meggyűlik a baja. Egy kicsit talán ez is hiányzott a sorozatból, hogy szélesebbre tárják, akár csak az otthoni világot, szívesebben megismertem volna más “szereplőket”.

Like, sometimes dog culture feels almost like a breeding ground of anti-intellectualism and I just want to say, like, it’s not a sin to be smart.

A websorozattal ellentétben itt azért kiemelt szerepet kapott a gazdi, Nan, Nan on and off pasija, illetve a munkája. Nem mondom azt, hogy ez gyenge pontja volt a sorozatnak, mert hazudnék, szerintem Allison Tolman nagyon jó volt a szerepében, főleg a szezon második felében, de természetesen, ha csak az “ember” történeteket láttam volna, akkor közel sem csápolnék ennyire. (Azért, amikor Martin-t is bevonták, akkor már nem volt gond.)

Mondjuk Nan és Jason kapcsolata (valamint Martin és Jason kapcsolata) aranyos és kellőképpen bohókás volt, a Jenn-nel való barátsága csak pozitív, de nem túl vicces, ellenben a főnök szerepében Barry Rothbart brillírozott és folyamatosan lopta a show-t, nagyon feldobta a munkahelyi sztorikat, s már csak azért is érdekelne egy esetleges 2. évad, hogy lássam, miképpen alakul vele Nan dinamikája.

Like, at times, I feel like Nan views me as less of a life partner and more of, like, her, like, hairy little child or something. And I’m just like, “I’m sorry” you’re so low-key desperate for a baby.” But don’t dump all that maternal sadness on to me.” Like, I’m a wolf. And the crazy thing is that before dogs domesticated humans, they used to respect that.

A Downward Dog amolyan keserédes komédia, de egy pillanatra sem lesz lehúzós, de pont ez a hangulata teszi annyira erőssé, az, ahogy Martin apróságokat képes apokaliptikus fényben látni, és hasonló semmiségeket kitörő örömmel, az életét megváltoztató momentumokként ünnepelni.

Like, I-I’m not an expert on dreams or anything, but sometimes, it feels like my subconscious isn’t even, like, trying.

Nagyon, nagyon kevés sorozatot szoktam újranézni, és sokszor nem is a legjobbakat veszem elő sokszor. Idén talán a Downward Dog az első, aminek az epizódjai még biztosan elő fognak kerülni.

The Originals: vége a 4. évadnak – írta infinity

2017. 06. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

16 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

This is gonna be the end of always and forever.

Pénteken lezárult az Ősi vámpírcsalád története, mely már a 4. szezont tudhatja maga mögött. Aggodalomra viszont semmi okunk, mivel a csatorna már korábban berendelte a következő szezont, így nem kell végleg búcsúznunk a szériától, csak egy hosszabb szünetre megy, hogy várhatóan jövőre ismét visszatérjen – újfent egy rövid évaddal.

Rajongótábor ide, nézettségi adatok oda, most is úgy gondolom, hogy aki nyomon követte eddig a szériát, annak nem nagyon lehetett oka panaszra, hiszen erős részeket produkált idén. A szezonnyitó és az azt követő rész után rendesen beindult az évad, így minden héten volt miért várnunk, hogy milyen izgalmas események történnek majd szereplőinkkel.

A fenti vészjósló idézet tudatában a szezonzáró részt is várhattuk, és biztosak lehettünk abban, hogy az sem telik el úgy, hogy ne kapjunk valami váratlan fordulatot. A finálé egyébként teljesen megfelelt volna akár sorozatzáró résznek is, mind a felépítését, mind a történetvezetését tekintve.

Nézzük akkor tovább spoileresen, hogy miként alakultak az események. Tovább…

Gotham: vége a 3. évadnak

2017. 06. 21. 14:55 - Írta: superpityu

16 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Az az igazság, hogy a Gotham egész jó sorozattá nőtte ki magát, de egyszerűen képtelenség normálisan kezelni benne minden történetszálat. Azért kezdtem ezzel, mert mese nincs, nemcsak a fináléra nyomta rá ez a bélyegét, hanem az egész évadra is.

Tipikusan olyan sorozattal van dolgunk, amiben sokat akarnak bemutatni, hogy utána egyszerűen ne férjen bele normálisan a történetbe a belengetett szálak fele. Így pedig hiába jó az, amit éppen kapunk, azt teljesen beárnyékolja egy másik sztori elfuserálása (mint az évad második felében Barbaráék mesterkedése).

A tovább után folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Jane The Virgin: vége a 3. évadnak – írta Rileey

2017. 06. 20. 19:05 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A Jane The Virgin olyan, mint egy kismacskás videó. Tök mindegy, hogy milyen rossz napod van, nulla az életkedved, elindítod a friss epizódot, és elszállnak a gondok − 40 percre legalábbis. Hihetetlen, hogy már a harmadik évadban járunk, de ez a sorozat képtelen akár egy dekát is veszíteni a minőségéből. Sőt, képes egy kiváló évadot megkoronázni egy még kiválóbb zárással.

Az ominózus esemény után a történet három évet ugrott az időben. A reboot nagyon jót tett a korábban is kifogástalan sorozatnak: új lehetőségeket teremtett, még ha nem is feltétlenül aknázta ki azokat. A kapcsolati változásokon túl a bűnügyi szál is megújult: az egyik szereplő halála felkavarta a kedélyeket és szolgáltatta a továbbiakban is a rejtélyfaktort.

Bővebben a változásokról a tovább mögött.

Tovább…

Previous Posts