login |

Posts filed under '2017/18 finálék'

The Amazing Race: vége a 30. évadnak

2018. 02. 22. 21:10 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika,reality

We picked a wrong detour.

Ez aztán nem semmi utolsó rész volt! Vagyis helyesbítek: ez aztán nem semmi utolsó előtti rész volt! Abban azt hiszem, minden megvolt, amit egy TAR-néző vár a versenytől. És szerintem a zárással is sokan elégedettek lehetnek, de én (és ez teljesen független attól, hogy a győzteshez pozitívan vagy negatívan viszonyulok) annyira nem voltam. Élveztem, izgalmas és szórakoztató volt, de.

De. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Ja, még előtte: jó évad volt, de beigazolódott a kezdeti gyanúm, miszerint az erős csapatok hozták a papírformát. Hogy is írtam a 30×03-nál? “Pozitív oldalról egyelőre három csapatról tudnék elképzelni döntőt (ki lehet találni, kikről)” – nos, láttuk a top4-et. Tovább…

Crazy Ex-Girlfriend: vége a 3. évadnak

2018. 02. 20. 15:01 - Írta: Shannen

1 comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

I have some things to say, and it’s gonna be brutal.

Nem, nem kell aggódni, ugyanis a Crazy Ex-Girlfriend harmadik évadjának második fele legalább olyan jó volt, mint az első. Az utolsó előtti rész például az évad egyik legjobbja volt szerintem. Az már egy más kérdés, hogy az évadfinálé ehhez képest picit csalódást keltő volt – 8-9/10 körüli szezonátlaghoz képest, a zárás nem volt több 7/10-nél.

A sorozat erőssége, az ötletes képi megoldások és az olykor elszállt, de mindig frappáns dalok mellett, még mindig egyértelműen a jól megírt karakterekben rejlik. Ez lehet, hogy az elején nem volt ennyire egyértelmű, de mostanra sikerült elérniük az íróknak, hogy mindegyikük kapjon annyi árnyalatot, hogy még az irodai kis hármas csipet-csapat se csak kizárólag biodíszletként és egysoros poénforrásként szolgáljon.

Továbbá van nekünk egy szerethető antihősnőnk Rebecca Bunch személyében, aki elsőre egy önző és manipulatív, őrült nőnek tűnhet, aki sose tudja hol van a határ. Valójában azonban ennél sokkal összetettebb személyiséggel rendelkezik, és amellett, hogy hatalmas szeretetéhsége van, még a saját problémáival is meg kell küzdenie.

Három évadon keresztül követtük, ahogy rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz, amiket azzal igazolt, hogy ő csak szerelmes. És valahogy tényleg mindig megúszta, hogy valódi felelősséget vállaljon vagy valaki komolyan felelősségre vonja ezekért a tetteiért. Egészen mostanáig.

This time I truly wanna be held responsible for my actions.

Az évad íve most is szépen meg volt, érezhetően tudták a készítők már a kezdetkor, hogy honnan hova akarnak eljutni. A probléma azzal volt, hogy 13 rész erre kevés volt. A tovább mögött spoileresen kicsit kifejtem, hogy ez miért is volt ez kevés.

Tovább…

The Good Place: vége a 2. évadnak – írta Lantaar

2018. 02. 13. 19:58 - Írta: vendegblogger

12 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Egy ideje már érlelődik bennem egy írás, ami rendszerint upfronts idején jut eszembe, amikor olvasgatom az újonnan berendelt pilotok pár soros leírásait. Évről érvre egyre gyakrabban kap el az az érzés ezek kapcsán, hogy “jó, jó, ez jól hangzik, de ezt mégis hogy a francba fogják az első évad után folytatni a sorozatot (már ha nem kaszálják el) anélkül, hogy vagy unalmasan elnyújtanák, vagy drasztikusan át nem dolgozzák az alapfelvetést?”

És bizony ez volt az első gondolatom, amikor a The Good Place-ről olvastam.

Aztán jött az első évad. Amíg az első felében csak simán érdekes volt, ahogy az alapszituációt bővítgették, illetve a világot építették, addig a második felében sorra hozták a jobbnál jobb csavarokat, amik folyamatosan változtattak ez egész felálláson. Majd lecsapott ránk a finálé, amiről nehéz nem szuperlatívuszokban beszélnem. Szinte tökéletesen működött és egy olyat csavartak a történeten, amivel akár végtelenségig resetelhették volna azt.

Helyette “csak” úgy 800-szor lettek resetelve mire elindult az évad lényegi része. De amint ez megtörtént, a történetet ugyanolyan csavarosan folytatódott, mint az első szezonban. És itt rejlik a sorozat legnagyobb erőssége. Nem igazán vannak benne hangosan röhögős poénok, inkább csak erőteljesen mosolygósak, viszont ennyire intelligens, kigondolt és tudatos világépítést nagyon ritkán látni. Nincs olyan rész, ami ne lenne tele (többnyire ügyesen elhelyezett, elrejtett) vizuális gegekkel, amiket élvezet felfedezni

Emellett pedig még egy hatalmas erőssége van, az pedig a színészek. Kiemelkedően jó gárdát sikerült összehozniuk, amit az S2 csak még jobban megerősített. Mindenki kivétel nélkül jó volt, nem igazán tudnék csak egy valakit kiemelni. Ráadásul még jó vendégszínészeket is szereztek, mint például Maya Rudolph, vagy Jason Mantzoukas.

Nem meglepő módon módon szerintem is ez az egyik legjobb országos szitkom. Simán megadok a második évadra is egy 8.5/10-et. Kíváncsian várom, hogy a már berendelt harmadik évad milyen irányba viszi tovább a történetet, mivel a finálé ismét csavart egy hatalmasat az eddigi helyzeten.

The Mayor: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is?

2018. 02. 12. 20:01 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Az ABC nem törte magát, hogy az előre tervezett ütem szerint leadja a rapperből lett polgármesteres komédiájának első évadból megmaradt négy részét, de mivel az 1×10-1×13-as epizódok utat találtak a netre (nem néztem utána, hogy máshol ment le, vagy netre tolta fel a csatorna), ezért el tudjuk varrni a sorozatot. Ami hivatalosan ugyan nem kasza, de ha valami műsorról lekerül, akkor azt általában 2. évadra sem akarják megtartani.

Mivel országos szinten 22 részben gondolkodnak a készítők, így nyilván az 1×13-nak sem volt finálé szaga, bár valamilyen szinten jelentős dologról szólt, hiszen az egyik állandó szereplőből képviselő lett, hiszen megürült egy hely. A konfliktust pedig az okozta, hogy ketten (anyu és TK) is hajtottak a posztra.

Maga a sztori érdekes is lehetett volna, de ahhoz több részre el kellett volna húzni, jópofa kérdéseket végigrágni a kampány során, pikáns szituációkat teremteni, de 20 perc alatt csak annyira futotta, hogy feltették a kérdést, hogy a polgármester kit fog támogatni, az anyját vagy a legjobb havert.

A gáz az egészben (és talán a sorozatban is) az volt, hogy nem csak az kérdést teszik fel (kit?), hanem folyton el akarják magyarázni, hogy mi lehet a válasz (anyu vagy TK) – mintha nem lennék tisztában a választási lehetőségekkel. Vagy amikor Jermaine Leforge azt mondja, hogy kevesebb melója lesz az asszisztensének, akkor muszáj volt hozzátoldani, hogy “aki én lennék”, nem nézik ki a nézőből, hogy pontosan tudja, hogy nincs asszisztense?

Ehh. Valahol ebben a komédiában ott volt valami, de ez az összecsapott zárás és szájbarágás is csak közepes, vagy annál egy árnyalattal gyengébb szintre volt jó. És az a véleményem sem változott az első részek óta, hogy Brandon Michael Hall a világon semmit nem adott hozzá a főhős karakteréhez. Kedvelhető volt (mint sorozat), helyenként jópofa (mint a sorozat), de zömében színtelen (mint a sorozat). Pont a két jelölt, anyu és TK volt csak pozitívum, Lea Michele karót nyeltsége és eminens mivolta is csak az első 23 alkalommal volt vicces, idővel repetitívvé vált.

Valor: vége az 1. évadnak

2018. 02. 09. 14:57 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Valahova nagyon rohantak a készítők ezzel a fináléval, mintha nagyon sebtében akarták volna elvarrni a szálakat, hogy a kitartó nézők elégedettek legyenek a zárással, ezért jó sokat ugráltak időben előre, hogy gyorsan elhadarják azt, ami kell a tervezett történet teljes elmeséléséhez. Így a végeredmény is nagyjából hű volt a kezdéshez: gyenge, nem túl érdekes.

Mindkét szálon (a kimenekítősön és a terroristáson) természetesen jött a menetrendszerű hepiend, ami majdnem mindenféle feszültségtől mentes volt, a bomba kapcsán pedig még erőltetett is, és az sem volt meglepő, hogy fény derült a dominók tulajdonosainak személyére – akiről eddig nem tudtunk hivatalosan, annak a személyében is kábé biztosak lehettünk, mert EZ TÉVÉ, nem HBO, akiről pedig tudtunk, szánalmasan tipikus módszerekkel lett csőbe húzva.

Mondhatnám, hogy valahol furcsa, hogy mind összeesküvés, mind lebuktatás terén ennyire nem futotta normális ötletekre a készítőknek, de igazából azt vettem észre, hogy az általam az elmúlt 2-3 évben látott konspirálós sorozatok közül csak nagyon kevésnek sikerült újat mutatnia, szinte mindegyik ugyanazt a korlátozott eszköztárat használja. Ez 10 éve remekül működött volna, de azóta annyira meg lett csócsálva a műfaj, hogy folyton ugyanazokhoz a panelekhez nyúlnak.

A Valor-t nyilván a katonai aspektussal lehetett (volna) feldobni, de az az igazság, hogy a helikopter pilóta főszereplőkkel még inkább leszűkítették a mozgásteret. Most is egy neccesnek mondható helikopter eksön volt a részben, aminek kábé annyi volt a tétje, hogy megmenekülnek-e a főszereplők vagy szörnyű halált halnak. Ha ennyire bináris a felállás, akkor hol a bizonytalanság, az izgalom?

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a készítők szeretik a szerelmi háromszöges felállást, vagy a CW adja parancsba, hogy minden sorozatába szerelmi drámákat kell tolni – ebbe speciel nem nagyon hiányzott. Mármint az évad során még rendben van, hogy levezetik a magánkapcsolatokat, látjuk azok evolúcióját, de a végén a nulla payoff, annak a lehetőségnek a lebegtetése, hogy minden kezdődhet előre, elég hülye döntés az írók részéről.

Ha valakit a sorozat sorsa érdekelne, annak annyi, hogy nyilván nem biztató, hogy nem kapott +9 részes berendelést az eredeti 13 mellé, de a fő sztorik lezárásra kerültek, elvarrták a szálakat, de mind az összeesküvős vonal megkapta a folytatási lehetőséget, mind pedig a két főhősnek körvonalazták a jövőjét, szóval már most lehet látni, hogy merre menne tovább az esetleges 2. szezon.

Más kérdés, hogy a látottak alapján csak arra lehet számítani, hogy a szappanfaktor még erősebbé válik, illetve, hogy ezt az átívelős sztorit inkább epizodikussá alakítják (minimális átíveléssel), és akkor a sorozat végképp elveszti az egyetlen dolgot, ami még megkülönböztette a többi országos, katonai drámától.

The Brave: vége az 1. évadnak

2018. 02. 07. 21:32 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Az idei országos katonai sorozatok közül az inkább epizodikus szerkezettel és minimális magánélettel bíró The Brave két hét alatt leadott dupla fináléval, azaz kvázi egy tévéfilmmel tudta le első szezonját az NBC-n, nagyjából egyszerre az átívelésre és szappanra építő CW-s Valor-rel együtt, míg a CBS-es, karakterizálós SEAL Team majd valamikor tavasszal köszön le egy 22 részes első évad után.

Azt kell, hogy mondjam, a zárás láttán egy kicsit pozitívabb irányba változott a véleményem a sorozat kapcsán, de lehet, hogy csak azért, mert tudtam, hogy mire lehet számítani, és még mindig ott tartok, hogy ha választanom kéne, akkor inkább a SEAL Team mellett tenném le a voksom, de magam sem tudom, miért. Talán mert az elemzős megközelítés és a konstans monitorbámulás annyira nem vonzó számomra.

Egy kis átívelés érkezett tehát az idei utolsó két részben, és némi hátteret kapott Anna Heche karaktere James Tupper segítségével, de ha lehántjuk a meghackelt tengeralattjárós sztoriról a díszítést, akkor egy elég tipikus epizódról beszélhetünk a megszokott taktikai megközelítéssel, ami csak a plusz infók miatt lesz hosszabb, de egyébként sem látvány, sem történet tekintetében nem hozott sok pluszt, bár a tét a szokottnál talán nagyobb volt.

Ami meglepett, hogy nem a “katonázáson” volt a hangsúly, inkább nyomozgattak és próbálták tőrbe csalni a rosszfiút (ezeket az elméletben jól hangzó, de a gyakorlatban sokszor nem működő, feltételezésekre alapozva végül biztosra menő megoldásokat sosem szerettem, mert mi van, ha a célpont nem a profiljának megfelelően viselkedik?), a végén az eksön inkább tessék-lássék jellegű volt.

A viszonylag snassz és kiszámítható lezárásba egy minicsavart dobtak csak be, hogy pár perccel később le is rendezzék, így a finálé végül melankolikus kamu cliffhangerrel fejeződött be, az egyik legtipikusabbal.

Aki akar katonásdit nézni a tévében, annak mindenképp ajánlott vagy a The Brave vagy a SEAL Team (attól függően, hogy mennyi magánéletre vágyik), de én továbbra is ott vagyok, hogy előbbi egy percig sem hoz lázba és pörget fel. Ha egy kicsit intenzívebbek lennének az akciók és nem csak egy-kétlépcsősek, akkor talán lenne keresnivalója. Bár lehet, hogy a monitorokat bámuló elemzős aspektus miatt, amit bármikor be lehet dobni deus ex machina-ként, akkor is passzolnám.

Folytatás… talán lesz ősszel.

Great News: vége a 2. évadnak

2018. 02. 01. 16:50 - Írta: human

5 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

I did a journalism.

Tudjátok mi a baj ezzel a sitcommal? Hogy se nem vicces, se nem aranyos. Pedig elég sok ismert komikus arc tűnik fel benne, legalábbis ebben a fináléban volt, hogy meg is lepődtem valakin.

Úgy látom, mostanra már teljesen elfogadta a főszereplő, hogy az anyja vele dolgozik, szóval azt a konfliktus és kínos poénforrást kiiktatták. Ami nem is lenne baj, ha lenne ötletük a helyére.

A legnagyobb bajom mondjuk inkább az volt, hogy Briga Heelan valami eszméletlenül elrontotta az összes jelenetét. Nehéz ezt mondanom, mert láttam már aranyos sitcomban (Ground Floor, valaki?), de itt amikor kapott végre poént, azt is rosszkor lőtte el. Eleve amit az első 3 percben kaptunk tőle, az siralmas volt.

Persze a többiek nagyjából rendben vannak. Konkrétan Nicole Richie remek casting és John Michael Higgins sem véletlenül kap folyamatosan szerepeket. De sajnos ha a főszereplő körüli fő szál gyenge, akkor semmi sem mentheti meg a sorozatot. Miért áldoznék 20 percet olyasmire, amiben az 5 perces B-sztori az, ami elmegy.

Amit el kell ismernem, hogy a fenti idézeten, a Fox News oltásán és azon, amikor a terhes nő megfogta a hasát a háttérben, elvigyorodtam, de ennyi. Ez a finálé csak megerősített abban, hogy jól tettem a sorozattól való lelépést.

Wisdom of The Crowd: vége az 1. évadnak

2018. 01. 19. 18:45 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Absence of evidence is not evidence of absence.

Nem tudom, hogy volt-e idén itthon kevésbé népszerűbb újonc, mint a CBS krimije, pedig mind Jeremy Piven, mind pedig a modern, közösségi nyomozós metódus érdekes lehetett volna akár a fiataloknak is – gondolta ezt a nyugdíjas csatorna. Kár, hogy ebben a sorozatban semmi fiatalos nem volt. Oké, hozott pár modern megoldást (a nonszenszek mellett), ami láttán táthatta a száját az, aki nem halad a korral, de egyébként minden ízében tipikus nyomozós volt.

Tipikus nyomozós, ahol, ha elfáradtak az írók a gondolkodásban, mindig be lehetett dobni a deus ex machina-t, azaz kilőni a kérdést a főhős alkalmazásának felhasználói közé, akik aztán jól megoldották a nyomozók helyett az adott esetet. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

The Orville: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

2018. 01. 03. 21:45 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Soha nem néztem a Star Treket, talán egy részt, ha láttam, azt is csak fél szemmel, még az új filmeket sem láttam – engem valahogy mindig jobban vonzott a Star Wars, illetve a Stargate-univerzum. Ettől függetlenül felkeltette az érdeklődésemet a The Orville, mert a készítők, illetve az alapfelvetés, majd később az előzetesek alapján ez egy nagyon végletes sorozatnak tűnt. Vagy baromi jó lesz, vagy hosszú éveken át példaként felhozott katasztrófa.

A végeredmény viszont meglepett, ugyanis nem ilyen egyértelmű a minősége, inkább valahol a kettő között van, viszonylag gyakran kilengve a két véglet felé.

Már a legelső fényképről lehetett érezni, hogy a sorozat nem csak paródia, hanem tisztelgés is lesz a Star Trek világa előtt. Sőt, interjúkban a készítő. Seth MacFarlane erőteljesen hangsúlyozta, hogy a sorozatot sokkal közelebb áll a Star Trekhez, ahol a humor faktort a hajón szolgáló legénység hétköznapi munkahelyi és magánéleti problémái fogják szolgáltatni.

Ezt a hozzáállást mutatja a sorozat alapfelvetése is, ahol MacFarlane Mercer kapitányának az álommegbízatását megkeseríti az, hogy kénytelen az őt megcsaló volt feleségével együtt szolgálni, sőt a pozíciót is csak azért kapta meg, mert az exe beajánlotta. Emellé hozza magával az idióta, de kiváló pilóta legjobb barátját, valamint a legénység jelentős része különféle földönkívüliekből áll, akik hozzák magukkal a saját, földi szempontból gyakran furcsa kultúrájukat.

Egy ilyen jellegű sorozatnak pont a karakterek adják a szívét és lelkét, hiszen, ha azok érdekesen vannak megírva és előadva, akkor azok akár még egy közepes, vagy annál rosszabb történettel rendelkező rész is képesek élvezhetővé tenni. Itt viszont sajnos nem ilyen egyértelmű a helyzet. Minden egyes jó karakter pillanatra jut 2-3 gyenge, vagy akár egyenesen idegesítő, aminek a legtöbb esetben a sorozat humorából ered.

– Okay, let’s pretend I don’t know what that is.
– Do you know what that is?
– I do not.
– So we could just say that.
– Thanks, buddy.

Ahh, a sorozat humora!

Aki már látott akár csak egyetlen egy részt is bármelyik korábbi MacFarlane-sorozatból, az sejtheti, hogy mire számíthat, bár itt azért jóval visszafogottabb, mint mondjuk a Family Guy-ban. Persze erőteljesen épít a popkult utalásokra, ami pont a legnagyobb bajom vele. Ne értsetek félre, kedvelem az ilyen jellegű humort, sőt használom is gyakran (lásd gyakorlatilag bármelyik korábbi kritikámat), itt viszont minden egyes alkalommal kizökkentett a jelentekből.

Joggal kérdezhetitek, hogy „Miért?”. A tovább mögött ezt is kifejtem és folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

The Exorcist: vége a 2. évadnak – írta jack_bauer

2017. 12. 22. 19:40 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Brutális tempó, kiváló színészi játék, s nem utolsó sorban nagy fejlődés a sztorit illetően. Ezek mind-mind jellemezték Az ördögűző című film folytatásaként készített sorozat második felvonását, amelyben Marcus és Tomas ezúttal egy gyerekeket terrorizáló démont igyekeztek jobb belátásra bírni, de legalábbis aktívan szórták rá epizódonként a szentelt vizet. S hogy aztán lesz-e folytatás egy harmadik évadban, az még a jövő zenéje.

A széria első 10 részének nagy-nagy érdeklődéssel vágtam neki, s akkoriban baromi nagy meglepetést okozott a The Exorcist, hiszen tisztelettel, mégis újító szándékkal nyúltak hozzá a készítők az 1970-es évek kultikus horrorjához.

A 40 perc körüli epizódok továbbra is maradtak, ám a B-kategóriás drámázásból mostanra olykor szívszaggató jelenetek is kikerekedtek, a kevésbé erős színészek pedig lenyűgözően játszottak az új évad egyes részeiben. Utóbbinál főként megjegyzendő, hogy a mindig zseniális Ben Daniels mellé felnőtt végre a Tomas-t alakító Alfonso Herrera is, míg a második etap egyik fő színésze, John Cho is elképesztő performanszot mutatott be Andy karakterét megformálva.

Mindehhez vegyük hozzá, hogy a gyerekszínészek képernyőn szerepeltetése mostanra igencsak pozitív hozadékkal bíró döntésnek bizonyul, így ha ugyan kevésbé bátor döntés volt is ez, természetesen kiválóan sült el: minden fiatalabb szereplő lelógott a képernyőről profizmusának hála, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végülis pozitív szájízzel gondoljunk vissza a második évadra.

Merthogy a 10. epizód tekintve akár csalódottak is lehetnénk, ugyanis kicsit semmilyen volt a finálé. A továbbiakban spoileresen folytatom – többek között a két showrunner, Jeremy Slater (készítő is egyben) és Sean Crouch interjújából szemezgetve.

Tovább…

Survivor: vége a 35. évadnak

2017. 12. 21. 21:10 - Írta: winnie

17 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika,reality

(Aki be akar szállni a jelen még mindig egyik legjobb sorozatába, reality-jébe, stratégiai játékába, az itt talál tippeket, melyik évaddal érdemes kezdeni – a legjobbak tényleg zseniális élményt jelentenek.)

There is a twist.

Úúú… Mivel a Survivor-finálé tripla szokott lenni, ezért mindig megpróbálok a fináléírásokon gyorsan átesni, de most van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog menni. És nem azért, mert Jeff Probst epic finálét ígért és igazat mondott. Volt benne epic dolog, szó se róla, amit nagyon élveztem, de sikerült úgy tönkrevágni egy (sőt, két!) húzással a nem túl emlékezetes évad végét, hogy arról oldalakat tele lehetne írni. A történtekkel és a jövőbeli következményekkel.

Mielőtt kitérnék a részletekre, megismételném, hogy annak ellenére, hogy a szezont közel sem tartottam a legrosszabbak közé tartozónak, talán most először fordult elő, hogy úgy éreztem, hogy tök mindegy, ki fog nyerni, mert senkinek nem szurkoltam komolyabban, mint ahogy senkit nem is utáltam. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Marvel’s Inhumans: vége az 1. évadnak – írta Necridus

2017. 11. 12. 16:20 - Írta: vendegblogger

13 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Az Inhumans kezdése enyhén szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, még a lejjebb adott elvárásoknak sem felelt meg sokaknál, így nem csoda, ha az évadra elég kevesen maradtak, úgy itthon, mint Amerikában. És a finálé sem nagyon fog változtatni a véleményeken.

Az első (és meg lehet, hogy egyetlen) évad háromnegyede arról szól, hogyan tudnának újra egymásra találni a sérült, megtört szereplők a Földön, majd az részekben végre megtörtént az összecsapás Black Bolt és Maximus között – csak épp nem úgy, ahogy azt reméltem. A további mögött spoileresen folytatom.

Tovább…