login |

Posts filed under '2017/18'

Második blikk: The Crossing

2018. 04. 16. 16:40 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2017/18,kritika

A pilotkritikánál inkább a kommentek között filóztunk azon, hogy mi lesz az ABC időutazós, 48 jövőemberes sorozatának a fő csapása, és hogy vajon csak a high concept-ben és a jövevények számában hasonlít a Lost-ra, vagy másban is?

Nos, úgy tűnik, hogy ebben is lesznek flashback-ek. Vagyis flashforward-ok. Mármint a jövőből érkezettek múltját láthatjuk majd – ami a jövőben játszódó jeleneteket jelent. Talán, ha a pilotban belebegtették volna ezt, és nem az 1×02-t indítják a 2180-as kiírással, akkor többen visszatértek volna. Persze dicséretes, hogy nem akarták telezsúfolni a kezdést, de csaliként jól funkcionált volna.

Szóval kaptunk Lost-os flashback-eket az egyik kiemelt karakterről, és jövő héten kiderül, hogy ez vajon visszatérő szál lesz-e vagy sem, illetve, hogy csak róla tudunk-e meg tudni pár dolgot, vagy a többi jövőmenekültről is. Tippre utóbbi lesz a helyzet, de ha már erre a vázra akarják felfűzni a narratívát, akkor igazán lehetne érdekesebb a történetmesélés. Mert a mostani flashback sztori elég zsenge volt, inkább csak infót adott nekünk pár, a jövővel kapcsolatos dologról.

Márpedig, ha így folytatják, akkor azzal csak le fogják lassítani a sorozatot. A kétszintes történetmesélés ugyanis hiába ad hozzá apránként a mitológiához, illetve ismertet meg minket a jövővilággal, ilyen formában csak egy 3 perces expozíciót fog kiváltani, amiben ledarálhatták volna, hogy kik is a csúcsragadozók, főemlősök a 2180-as években, mi az a járvány, és miért menekülnek el az emberek.

Sajnos előjött ebben a második részben az efféle sorozatok egyik bosszantó jellemzője is, a titkolózás, amit akkor igencsak utálnak a nézők, amikor arra szolgál az egész, hogy konfliktust generáljanak. Ezúttal két olyan szituáció is volt, amit megakadályozhattak volna a karakterek, ha megbeszélik a dolgokat vagy bíznak egymásban, de inkább a másik utat választották, s lőn erőltetett konfliktusok.

A 2. rész után is azt mondom, hogy bőven nézhető a sorozat (1×02: 5/10), de továbbra is megkérdőjelezem a saját nézésem jogosságát, hiszen még mindig nem láttam benne semmit, ami igazán biztató lett volna, vagy arra utalna, hogy valami újat hozna. Aki viszont kellemes, komfortkajára vágyik, annak lehet, hogy be fog jönni. Azért, mert annyira ismerős. És, ha később majd mégiscsak eltér a fősodortól, annál nagyobb lesz az öröm.

Második blikk: Splitting Up Together

2018. 04. 12. 14:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2017/18,kritika

I was eyefucked by a squirrel!

Az Alex, Inc.-es második blikkben már írtam arról, hogy pont ellentétesen ítéltük meg human-nel a két friss ABC-s komédiát (bár az ő 5 és 6 pontja, valamint az én 6 és 2 pontom azért közel sem képvisel akkora különbségeket), és én a dán alapokkal rendelkező Splitting Up Together mellett tettem le inkább a voksomat, ami az 1×02-vel (7,5/10) bizonyított is, valahogy nagyon bejön ez a sírva nevetős (oké, mosolygós), erősen keserédes stílus.

A keserédesség pedig abból fakad, hogy egy szétszakadt családot látunk, ahol Anyu és Apu elvált, de egy háztartásban élnek a gyerekeik kedvéért. Szomorú a sztori, de szerencsére szó sincs arról, hogy egy fedél alatt, szótlanul merednek egymásra, hiszen egyrészt heti rotációt alkalmazva egyszer egyikük, egyszer másikuk foglalkozik a gyerekekkel (eközben a másik a vendégházban él, és totál “szabad”), másrészt pedig nem ellenségek, hanem továbbra is barátok, jól kijönnek egymással. Csak az a fránya romantika…!

– I’m sorry. I’ll see you next week.
– Thank you. I appreciate the…
– I was talking to the blanket.

A csavar az, hogy (legalábbis egyelőre) fogalmunk sincs arról, hogy az egykor ideálisnak számító házasság miképp romlott el, mi sodorta el egymás mellől a szülőket úgy, hogy már vagy két éve nem volt köztük intim együttlét. De ez talán nem is érdekes, ez a kérdőjel is a szituáció tragikumára erősít rá, miközben a Splitting Up Together inkább a jelenre próbál koncentrálni, és arra, hogy miképp próbálják ezt a dolgot működőképessé tenni a szülők.

Szokni kell az alaphelyzetet, miszerint a romantikus komédia végén, sőt, a stáblista után pár évvel kapcsolódunk be a sztoriba, amikor már csak lakótársaknak számítanak a főhősök (és még csak nem is laknak szó szerint együtt), akiknek nem tudunk nem szorítani, egyrészt annak érdekében, hogy találjanak megint egymásra, másrészt azért, hogy sikeresen boldoguljanak az önálló életükben.

És fura felállás közben persze bőven adódnak aranyos helyzetek, félreértéseken alapuló poénok egymás között és a nagy világban is, ahol Lena és Martin egyedül próbál boldogulni. Ráadásul a sorozatnak van egy barátos aspektusa is, hiszen a mellékszerepekben ott van egy vicces dinamikával bíró jóbarát házaspár (akik totál összeomlanak, hogy kedvenceik szétmenni látszanak), valamint Jenna Fischer karakterének nővéreként az általam inkább drámákban látott Diane Farr is, aki anno mégiscsak a The Job-bal futott be.

A jópofa alapfelállás általában a családi komédiák rákfenéjén, a gyerekeken csúszhat el, és a pilotban inkább a két szülőre koncentráltak, így annyira nem voltak emlékezetesek. Viszont a második részben, amikor Apu volt a családfő, az idősebb lánytestvér már kiemelésre kerül, és ő a savanyú képével és a feminista hozzáállásával remek humorforrás, főleg a két fiútestvér társaságában. (A gyerekek az 1×02-ben egyébként azért is jobban bejöttek, mert Apuval kissé lazábbra vehették a figurát.)

A pilotnál egyébként a sorozat furcsa, feszélyezett awkward-sága okozott nekem gondot, főleg Jenna Fischer játéka, de belerázódtam, amikor jobban megértettem a figurát, aki amellett, hogy mintaanya próbál lenni, nagyon vágyik valakinek a közelségére, el is kezd randizni, hogy később talán rádöbbenjen, hogy nem is ez hiányzott az életéből.

A Splitting Up Together-t nekem a kiszámíthatatlanság mellett egyértelműen a fent említett keserédesség, a humorban rejtőző tragikum adja el, és bár adja magát, hogy a sorozat a két felet idővel egymás irányába tessékelje, a készítők is mondták, hogy nem ez a szándékuk, a sorozat éppen attól különleges, hogy külön élnek, mégis egymás közelében.  (Azon most túllépek, hogy a gyerekek számára mennyire egészséges a koncepció, szerencsére csak egy tévésorozatról van szó.)

Második blikk: Alex Inc

2018. 04. 11. 18:10 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2017/18,kritika

Pár hete az ABC két új komédiát mutatott be, a családi Splitting Up Together-t Jenna Fisher és Oliver Hudson főszereplésével, valamint a családi/munkahelyi Alex, Inc.-et Zach Braff-fel és Michael Imperioli-val.

Mindkettőről írtunk pilotkritikát, mindkettőt human követte el, és bár mindkét sorozatról nagyvonalakban ugyanazt gondoltuk, egymáshoz képest ellentétesen értékeltük őket. Az tiszta sor, hogy egyik sem az erős poénokra, a nagy nevetésekre épít, mindkettő érzelmesebb, de human az Alex-ben érezte a potenciált, inkább az jött be neki, a Splitting-et leírta az első rész után, annak a stílusa nem vált be nála. Na, én pont ellentétesen gondoltam, szóval ezért mindkettő kap is egy második posztot.

Mondjuk az egy dolog, hogy írok egy posztot az Alex-ről, csak azt nem tudom, hogy mit írjak róla, mert már kommentben is kifejtettem, hogy valami tudhat ez a sorozat, hogy már a 2. percben nem érdekelt, hogy mi történik benne. Komolyan nem tudom, de rém érdektelennek tűnt már a kezdés is, pedig csak annyi történt benne, hogy a főhős megpróbált pénzt szerezni a vállalkozására egy pénzembertől.

Utána persze megismerjük a családját, és kiderül az is, hogy az egész sorozat kvázi arról fog szólni, ahogy Alex arról készít podcastet, hogy hogyan indít be egy podcastes vállalkozást (pedig a nagy vágya valami true crime széria volt, oknyomozással), de valójában az, hogy mi a vállalkozása tárgya érdektelen, csak random, vállalkozós sztorikat kapunk: befektetőt akarsz szerezni, meg egy munkatérben dolgozik más idióta startupokkal.

A munkahelyi csetléseket botlásokat (amiket egy fogalmatlan rokon-üzlettárssal és egy nagyon teperő producerrel követ el) némi családi szállal dobják fel (vagy húzzák le), de az még a munkahelyi sztoriknál is kevésbé működik. Lehet, hogy azért, mert Braff-et nem érzem hiteles apának? Nem tudom. Pedig a pilotban, amikor a rádiós előadási stílust prezentálja a gyerekeinek, az nagyon jópofa, szóval érzi a dolgot, de valami mégsem stimmel. A színészet?

Nyilván nem egy röhögős sorozat akar lenni az Alex, Inc., hanem inkább mosolygós, aranyos, érzelmes, szerethető darab, de nálam hiányzott belőle minden hiteles szívközeli dolog. Alex kislányának a stílusa azért jópofa, Deirdre, a producerlány (Hillary Anne Matthews) zseniálisan aranyos és vicces, de még ők sem képesek feldobni a totálisan érdektelen körítést.

A sorozat semmi rosszat vagy hajmeresztőt nem csinál, de országos komédia pilotot az évadban ennyire még nem utáltam, és a kezdés 2/10-e után a folytatás sem volt sokkal jobb (3/10), szóval részemről ennyi volt ez a sorozat.

Pilot-mustra: Roseanne – 10×01

2018. 04. 10. 20:00 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Oké, egy vallomással tartozom, egy pillanatig sem hittem volna, hogy pozitívan fogok nyilatkozni a Roseanne-ről, hiszen az 1988 és 1997 között kilenc évadot megért, teljesen hagyományos (többkamerás, színpadon, élő közönség előtt felvett) munkáscsaládos szitkomot abszolút nem ismertem, és a legtöbb kortársából kiindulva, ha ismertem volna, sem jött volna be nekem.

Klasszikus családi komédiáról van szó, aminek a fő helyszíne a családi ház, ahonnan már kirepültek a 90-es évek óta a gyerekek, viszont az idősödő, immáron nagyszülő házaspárhoz nemrég visszaköltözött két saját gyerekével az egyik lányuk, és másik két gyerekük (egyikük szingli, a másik egy gyerekes apa, akinek a felesége katonaként szolgál külföldön) is gyakran visszajáró vendég.

ROSEANNE – 10×01 – 6/10

Fura, de annak ellenére, hogy teljesen tipikus (klasszikus) a Roseanne felállása, egyáltalán nem tűnik dohosnak, olyannak, ami a kilencvenes évekből maradt volna ránk. Nyilván nem lesz hirtelen újító vagy szörnyen friss, de bőven megüt egy mai hangnemet, és még a karakterekből fakadó poénok sem mindig kiszámíthatóak, hiszen ezeknek a 20 évig tetszhalotti állapotban lévő szereplők nem mindig úgy reagálnak a mai dolgokra, ahogy azt feltétlenül várnánk. Fejlődnek, vagy mi, még vaskalaposságot tekintve is.

Persze a készítők mindent meg is tesznek azért, hogy aktuálisak legyenek, az első részben például kiemelt szerepet kap a politika, azon belül is az, hogy a főhős/címszereplő Trump-szavazó, hiszen ő munkahelyeket ígért. Mindez szül is némi feszültséget a családtagok között, de semmi komolyabb társadalompolitikai vonatkozást nem erőltetnek, a folytatásban már inkább mellékvágányos marad a téma, habár teljesen nem tűnt el egyik részben sem.

Később egyébként szóba kerül sok olyan téma, ami a kilencvenes években a 200+ epizód alatt nem jöhetett elő, mint például a béranyaság, a gender nonkonformitás, sőt, még az időskor is, azonban amellett, hogy a karakterek mai nézeteit megismerjük a mindent körbeölelő szál továbbra is a család marad, mert Conner-éknél mégiscsak minden oda vezethető vissza az eddigiek alapján.

Jó látni, hogy mennyire egy hullámhosszon van a szereplőgárda, amit sokat hozzáad a sorozathoz, én azonban azt a szentségtörést megejteném, hogy számomra pont Roseanne karaktere az, aki nem hiányozna akkor, ha kiszállnék a sorozatból. Aláírom, a legjobb poénokat ő kapja, és Barr stílusa olykor nagyon jól működik, amikor mellékesen, faarccal szór el valami alázást vagy pikírt megjegyzést, de nála érzem leginkább azt, hogy túljátszik, hogy csak egy tévés karaktert hoz. (Mondjuk John Goodman és Sara Gilbert eleve előnnyel indultak nálam, ők régi favoritok.)

Még véletlenül sem tettem le a hajamat a Roseanne-től, de jobban fogadtam, mint a Will & Grace felélesztését. Azzal sem volt gondom, főleg miután megnézve pár régi részt sokkal kevesebb utálattal közelítettem felé, viszont fel sem merült benne, hogy folytassam. A Roseanne esetében viszont nem volt ellenemre a második és a harmadik rész megnézése sem, és azok is hozták nagyjából a kezdés szintjét, legalábbis gyengébben biztos, hogy nem sikerültek.

Nyilván az, hogy működik a sorozat, a karakterekben keresendő, akiket nem kell alapozni, hiszen már teljes mértékben megrajzoltan érkeznek – még azok számára is, akik hozzám hasonlóan nem ismerték őket. Persze bevontak a képbe pár gyereket is (akiket ugyancsak elég élesen megrajzoltak), a veterán Roseanne-es Sarah Chalke pedig új szerepben tűnik fel, ugyanis a karakterét játszó régi színész is visszatért, de velük sincs gond, sőt, az ő sztorijaik (Chalke-é és főleg Mark-é) adnak igazán muníciót az első részeknek.

Hirtelen nem tudom, hogy van-e most nézős többkamerás komédiám (épp ideje lenne már egynek!), de ha nincs, akkor sem biztos, hogy megmarad a Roseanne, azonban egy darabig még maradni fogok, s ki tudja, talán még az évad végére is elérek, a kilenc rész nem olyan sok.

A The Crossing folytatásában

2018. 04. 09. 22:13 - Írta: human

9 comments | kategória: 2017/18,video

Az ABC high-concept scifi sorozatának premierjéről már írtunk, most a tovább mögött megnézhető mi várható a folytatásban.

Tovább…

Pilot-mustra: The Crossing – 1×01

2018. 04. 08. 21:13 - Írta: winnie

29 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Nice to be back on top of the food chain.

A beharangozóban már leírtam a fő gondomat ezzel az ABC-sorozattal: ha 10 évvel ezelőtt érkezett volna, akkor oda meg vissza lettem volna a koncepció hallatán, és szerintem a pilot is nagyon bejött volna. Ma csak vállvonogatva vártam a sorozatot (azért enyhén érdekelt), és az 1×01-gyel sem volt gondom, maximum annyi, hogy a világon semmit nem kínált, ami alapján azt kéne gondolnom, hogy nem a hasonló high concept sorozatok kliséit fogják újramelegíteni benne.

Nem akarok spoilerezni sokat a kritikában, mert aki nem ismeri az alapsztorit, annak legalább lesz felfedeznivaló a pilotban. Az időutazós aspektus említése mondjuk kikerülhetetlen, főleg, hogy nem fognak utazgatni benne, csak most került sor egy exodus-ra, azonban van egy kiemelt szál, amit kifehérítve még leírnék, mert tudom, hogy sokak számára válóok lehet, míg mások talán épp ezért kezdenek majd bele: genetikailag felturbózott emberek, vagyis kvázi szuperképességek. Na?

THE CROSSING – 1×01 – 6/10

Egy tengerparti kisvárosban vagyunk, ahol a seriffet riadóztatják valami furcsaság miatt, a víz ugyanis egy holttestet sodort a partra. Kisvártatva azonban kiderül, hogy nem csak egy test, hanem több tucat (száz?) járt így. És az is, hogy némelyik test tulajdonosa nem halt meg, van 47 túlélő. A nagyon furcsa jelenségre pedig még furcsább magyarázatot adnak: egy háború elől menekültek. Egy háború elől, ami Amerika területén zajlik. 150 évvel később, a jövőben.

A rengeteg halott és túlélő persze a Nemzetbiztonság figyelmét is felkelti, szóval helyszínre is küldik az embereiket, akik a törvény helyi őreit arrébb tessékelik, mondván ők is boldogulnak az üggyel. A menekülteket pedig elhelyezik egy táborban. Mi eközben némelyiküket jobban is megismerjük (persze így is elég felületesen csak), és elmondásaik alapján kialakulhat egy kép is a 2170-es évekről – már persze akkor, ha nem hazudnak.

Ennyi az alaphelyzet, amit még azzal egészítenek ki, hogy egy gyerekét kereső menekülő nő a part helyett egy halászhajón tér magához, így neki önállóan kell alkalmazkodnia a jelen világához. Persze már a fentiekből lehet sejteni, hogy mindez nem ilyen egyszerű, nem szólhat a sorozat az együttélés problémáiról, kell valami “gonosznak” is lennie, így kerül képbe egyrészt az összeesküvés, másrészt pedig az, ami elől menekültek a jövővilágból.

Újdonság? Az nincs. Nyilván el lehetne intézni azzal a sorozatot, hogy a Resurrection (Les Revenants / The Returned) is ugyanezt csinálta, csak halottaiból feltámadó emberekkel, vagy hogy a The 4400-ben is a semmiből tűntek fel emberek (csak nem a jövőből, hanem a múltból, viszont…, khmm), de csak a hasonló alaphelyzet nem jelenti azt, hogy a folytatás is ugyanazon a csapáson fog haladni.

Na, de akkor merre tart a sztori? Az időutazásos aspektus nyilván ennyi volt, ez egyirányú útnak tűnik, maximum még mások is jöhetnek a jövőből, de a fő konfliktus a jelenre kell, hogy szorítkozzon. Kérdés, hogy ez mennyi érdekes sztorit rejt magában, azon kívül, hogy a karakterek próbálnak egymás mellett élni és megismerni egymást, azon agyalva, hogy kit mozgathat esetlegesen hátsó szándék.

Oké, nyilván a kiemelt szál a menekültekhez fog kapcsolódni, hiszen ez igencsak aktuális téma manapság. Ki tudja, talán arra sem kell sokat várnunk, hogy kiderüljön a származásuk a közvélemény előtt, akkor pedig láthatjuk azt a pikáns alapfelállást, hogy miképp áll hozzá Amerika az amerikaiakhoz, akik nem máshonnan, hanem egy másik korból érkeztek. Az egésznek lehetnek érdekes politikai vetületei is (milyen jogok illetik őket?), de szerintem, aki befizet a sorozatra, azt nem ez a vonal fogja beindítani.

Viszont az ígéreteken (és a megannyi kérdésen) kívül másba a The Crossing esetében nem nagyon lehet kapaszkodni. Kapaszkodjunk a karakterekbe? Igen, Steve Zahn mindig is szimpatikus arc volt, tipikus kisember, akit el akarnak nyomni, de majd összeszedi magát, neki biztos, hogy lehet szurkolni, Natalie Martinez és Sandrine Holt pedig elég sok helyről ismerős lehet, a többiekből viszont még csak morzsákat kaptunk, ők biztosan nem fognak megtartani egyelőre senkit.

Akkor most mi legyen? Már csak a hangulat miatt is nyilván kap még két részt a sorozat, és remélem, hogy fognak valami olyasmit villantani benne, amire felkapom a fejem, de nagyon kétlem, mert rengeteg kiemelt szereplőjük van (csekk a stábfotót), ami jó pár szál mozgatását kívánja meg, ami viszont lassabb építkezést, és még lassabb infóadagolást tesz csak lehetővé, így kisebb az esély arra is, hogy hamar kerüljön sor “villantásra”.

Mint írtam korábban, ez a rákfenéje ennek a rejtélyes, összeesküvős high concept műfajnak, ha valaki rögtön kezdésnél nem törekszik arra, hogy a sorozata más legyen, mint a többi: hiába vannak mondjuk új és eredeti ötletei, az ember megnézi az első részt és azt mondja, hogy been there, done that, ezt már ezerszer látta, és a generikus kezdés miatt nem fog kitartani, hogy lássa, tényleg valami újszerűt kap az első évad végére. Egyszerűen túl sokszor égettük meg magunkat azzal, hogy ilyesmiben bíztunk, és koppantunk.

Az Alex, Inc folytatásában

2018. 04. 04. 15:09 - Írta: human

Add comment | kategória: 2017/18,video

Zach Braff-rajongók előre! A pilot már lement, nem tudtam igazán éltetni, na de majd a folytatás, aminek ott a tovább mögött az előzetese. Sajnos ez sem pörgetett fel igazán.

Tovább…

Második blikk: Instinct

2018. 04. 04. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2017/18,kritika

My name is Dylan Reinhart.

A CBS új krimijének a pilotja jó volt, ha a két főszereplő, Alan Cumming és Bojana Novakovic kapcsolatát nézzük, és rettenetesen tankönyvszerű, ha magát a rejtélyt vesszük. És nálam utóbbi válóok lehet, még akkor is, ha jó a chemistry. Nem a kémia miatt nézek sorozatokat. Na, a folytatásban pont a két főszereplő kapcsolatából vettek vissza annyit, hogy már a 18. percben örökre kukázni akartam a sorozatot.

Ehh, utálom, amikor így képesek leépíteni valamit. Nyilván kap még egy utolsó esélyt az Instinct, de ez az 1×02 annyira tipikus krimiepizód volt, hogy csak na. A felépítése csont ugyanaz volt, mint a piloté, ami nem baj, hiszen szeretjük az ismerős struktúrát, azonban itt nem volt meg annyira az a jópofa adok-kapok a két főhős között, még a nem kikérdezés közben beszélgetései az ügy plusz információinak közlésére szorítkozott, a nézők felhozására illetve elméletek darálására.

Valami persze így is megmaradt, de mechanikus, totálisan lelombozó keretek között, ami egy percig sem ragadta meg igazán a figyelmemet. Erre pedig ráhúztak egy bűnügyet (valakit lenyilaztak és megskalpoltak a parkban), ami kapcsán előkapták a helyszínről helyszínre haladós, kikérdezős rutint, mint a legtöbb krimiben. Amivel még nem lett volna gondom, de a körítés cseppet sem volt érdekes.

Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy pont ugyanazzal a módszerrel hozták be a képbe a gyilkost, mint a pilotban – megint az volt a tettes, aki a kikérdezni kívánt karakterekre épített jelenetekben először megjelenik funkció nélküli mellékszereplőként. Később nyilván kidomborítják, sőt, itt kapott normális sztorit is (ellentétben a pilottal), ráadásul csak 10 perc telik el a bemutatása és a leleplezés között, de az itt is feltűnő durva mechanizmus, a CBS-sablon szörnyen elvette a kedvemet.

Maximum 2/10 a folytatás, mert tényleg ki akartam kapcsolni, annyira nem érdekelt, hogy mi történik. Kap még egy esélyt azért az Instinct, de csakis a két főszereplő miatt. Mondjuk írhatnám azt, hogy a “két szereplő miatt”, mert a másik három állandó szereplő (rendőrkapitány, “hacker”, férj) talán csak egy-egy jelenetet kapott, és egyik sem volt különösebben érdekes, ennyi is csak azért jutott nekik, mert a szerződésben erre vállaltak kötelezettséget.

ui: Mivel vasárnap nem tudtam kirakni az írást, az 1×03 is megvolt azóta, és bár jobb volt, mint az előző (4-5/10 – a gyilkos ismét ugyanúgy lett elővezetve…), de a báj, ami a pilotban megvolt, totál eltűnt, sima generikus nyomozós lett. Arról nem is beszélve, hogy az abnormális viselkedést kutató prof részvétele nyomozásban elég random, minden ügyre rá lehet húzni azt, hogy szükség van rá. (Viszont a rádöbbenés kiemelt módja jópofa volt. Remélem, visszatérő lesz.)

ui2: Érdekesség, hogy a rész után volt némi balhé annak kapcsán, hogy a sztori kísértetiesen emlékeztetett egy 5. évados Bones-epizódéra. Ezt passzolom, de mindenképp szokatlan az efféle. (UPDATE: Na, utána néztem: halott amish fiú, a szobájában lévő pálcikák pedig zongorára utaltak, így a zongoratanárt kérdezték ki. A Bones-ban kavicsok voltak az amish gyerek szobájába, amik alapján a zongoratanárig eljutottak.)

Pilot: Alex Inc.

2018. 04. 03. 17:40 - Írta: human

6 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Most elválik, hogy ki milyen rajongó? Csak mert ahogy a Splitting Up Together is érzelmes komédia, úgy az Alex, Inc. is. A kérdés csak annyi, hogy mi szól inkább emellett az ABC-sorozat mellett? Hát, nem is tudom.

Az Alex, Inc. egy rádiósról szól, aki már unja, hogy mindig csak feelgood adást kell csinálnia az emberek feldobására, mondjuk az elgondolkodtató true crime helyett, így inkább felmond, és saját podcast üzletbe kezd. Ennek a médiumnak a felfújása így 2018-ban már bőven nem újdonság (egy valódi podcast a sorozat alapja), de sajnos a pilot mégis sok időt szán rá. Eléggé elszállt összegek repkednek egy podcast cég beindítása körül, miközben még a koncepciójuk sincs meg mögötte. Lehet, hogy ez szőrszálhasogatás, csak valahogy jobban kitalálhatták volna ezt a részét is a pilotnak.

A sorozat szíve sokkal inkább a családi háttér lesz, mivel a férfi nem csak úgy a semmibe próbálkozik újrakezdeni a karrierjét, de közben otthon az asszony és a két gyerek is épít rá. Kicsit tipikus módon, de mosolyogva igyekeznek a nehézségek közben még jobban összekovácsolni őket.

Konkrétabban azt tudom mondani, hogy ez sem vicces sorozat, bár azért próbálkoznak pár poénnal, ellenben aki Zach Braff-rajongó, az most megkapja újra JD-t. Mármint komolyan, némelyik csattanó teljesen úgy volt előadva, mintha egyenesen a Scrubs-ból érkezett volna. Azt azért hozzátenném, hogy ez Braff Whish I Was Here című filmjéhez áll közelebb, mint a sikersorozatához.

Ellenben most kell keménykezűnek lennem. Már ha túlél majd a sorozat, mert hiába vagyok rajongó, az Alex, Inc. is kicsit a semmiben lebeg. A dráma túl könnyed, a humor túl kevés, és a kezdés pont nem billen a feelgood felé sem, mert olyan… nagyapós. Nincs meg az igazi lazítós hangulata.

Olyan jóindulatú 6/10 a maximum amit erre az első részre adnék, de ezt sem tudom igazán ajánlani. Mindezt rajongóként mondom, szóval nem is tudom, mások mit szólnak majd hozzá. Vagyis a kommentekből mindjárt kiderül.

The Crossing: minden, amit tudni kell a sorozatról

2018. 04. 03. 15:10 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2017/18,ajánló,kampány,video

Most nem a feledékenységem, hanem a leállásunk miatt nem raktam ki ilyen összegző posztot az ABC high concept scifi-s beütésű sorozatához, ami már csak azért is időszerű, mert a pilot már jó ideje kint van a neten, és talán a megtekintése nélkül is azt mondanám, hogy tíz évvel ezelőtt ritka nagy hype övezett volna egy ilyen koncepciót (egy kisvárosban háborús menekültek jelennek meg a semmiből (a jövőből?)  – akik egy Amerikát elpusztító háború elől menekülnek), ma azonban nem nagyon beszélünk róla.

Lehet, hogy majd a kritikám is ezért lesz visszafogottabb, mert annak ellenére, hogy tisztességes, amit látunk, ma már közel sem ajz fel annyira, hogy rejtélyes időutazók és szuperképességek kerülnek említésre. Ja, és persze összeesküvés, mert naná!

Azt nyilván már nem is említem, hogy mind az előzmény nélkül feltűnő emberek csoportja, mind pedig a megsemmisülő jövőből a jelenbe menekülők sztorija több sorozatot is kapott az elmúlt években – legalábbis tudom, hogy sokaknál már az rossz pont, ha egy alapsztorit már valami feldolgozott, pedig jól tudjuk, hogy a hasonló kiindulási pont ellenére ezerféle történetet lehet elmesélni különféle stílusok és hangulat mentén.

És igazából, ez azért is sajnálatos, mert így esetleg egy nagyon jól sikerült darab is simán elsikkadhat. Na, mindegy, meglátjuk, hogy a The Crossing milyen lesz, meg aztán mondjuk a The 4400-et már elég régen láttuk, nem? Itt is lesz bőven kiemelt szereplő.

Előzetesek a tovább mögött – egy hosszú és négy rövidebb, valamint egy pilotrészletes videó.

Tovább…

Pilot: Splitting Up Together

2018. 03. 30. 14:50 - Írta: human

5 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Még egy érzelmes komédia, de jó! Mármint annak, aki szereti az ilyesmit, mert én majdnem bealudtam miközben szólt a popzene és ment a feelgood montázs, mert talán sok évad alatt a szereplők majd leküzdhetik a nehézségeiket. Vagy újrakezdhetik az életüket.

Az ABC sorozatának történet egy házaspárról szól, akik elhatározzák, hogy elválnak, de azért maradnak a közös telken. A megoldásuk: hetente váltják egymást a gyerekekkel, és addig a másik szülő a garázsban szólózik, éli a normális, új életét. Szóval újrakezdés, elrontott kapcsolaton való merengés és hasonlók várhatóak.

Nem titok, de mostanra oda jutottam, hogy ennek a “komédia” stílusnak semmi keresnivalója a nézős sorozataim között. Attól, hogy valami nem alánevetős, még lehet poénokat írni, itt meg konkrétan kettő van, és még azok sem viccesek. Vagy el kell menni komolyabb, érdekesebb drámába, mert különben ilyesmi semmi lesz a végeredmény, amint amilyen a Splitting Up Together.

Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy ezt már mindkét oldalról megcsinálták jobban. Tuti nevettünk már a közönséggel közösen egy hasonló házaspáron, dramedy-ben pedig főleg voltak már hasonló kapcsolatok, ld. az HBO-s Divorce. Ennél jobban jártak volna ha az egyik főszereplő 2013-ban véget ért sorozatát, a Rules of Engagementet folytatják egy kis időugrással. Megtartva a humorra képes írókat.

A kicsit merev beszúrásokat nem rónám fel a pilotnak. Valahogy siettetniük kellett az érzelmi alapok lehelyezését, így a random bedobott esküvő tánc elnézhető, de az már nem, hogy milyen kliséket rántottak elő amikor a kapcsolatukról meséltek: semmi egyedi, saját hang nincs a sorozatban. Konkrétan a tánc felvezetése után minden kitalálható, ami még nem lenne akkora gond, ha szórakoztatóan adnák elő, hisz Charlie Sheen is ebből élt sokáig. Mégem teszik azt.

A Splitting Up Together számomra sajnos egy semmi. Sajnálom Jenna Fischert és Oliver Hudsont, mert mindketten többet érdemelnének egy nagyjából 5/10-nél, aminek a kihagyása vagy megnézése ugyanazt az eredményt éri el. Két hét múlva egy másodpercet sem tudunk majd felidézni a pilotból.

Alex Inc.: minden, amit tudni kell a sorozatról

2018. 03. 29. 20:00 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2017/18,ajánló,kampány,video

Megint lekéstem a premier napját, de mivel úgyis csak hétvégén írunk az ABC pilotjáról (remélem, nem én, mert én idén ennyire érdektelen sorozatkezdést nem pipáltam országos komédiák terén…), ezért talán még belefér, hogy kiszórjam a felgyűlt anyagokat Zach Braff (remélhetőleg) diadalmas tévés visszatéréséhez.

Igen, 8 év telt el a Scrubs fináléja óta, azóta csak pár vendégszerepben láthattuk őt tévében, és voltak mozis rendezései, tavaly a Going in Style, ami nem egy Garden State volt, de korrekt lett a végeredmény. Aki szereti a munkáját, az örülhet, mert ennek a sorozatnak is ő rendezte az első részét.

Ja, valójában a sorozat címe Alex, Inc., de utálom az írásjeleket a címben. És aki szereti a nem annyira tipikus komédiákat, annak lehet, hogy be fog jönni, főleg, ha valamennyire történetorientált lesz. (Mert biztos, hogy nem poénorientált.)

A plakát alatt, a tovább mögött egy vicces, óriásrobotos Oscar-promó, egy régi teaser, valamint 3 részlet – az első a pilot legaranyosabb jelenete (nem rezonáltam, sorry), a második a pilot utolsó jelenete (spoiler, much?), a harmadik pedig random.

Tovább…

Previous Posts