login |

Posts filed under '2018/19 finálék'

The Resident: vége a 2. évadnak

2019. 10. 08. 17:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

HA-HA, kiszúrok a rendszerrel! Már elkezdődött a 3. évad is, de én csak azért is írok a másodikról. Aki az évadnyitós írásra kíváncsi, annak csak másfél órát kell várnia, szóval az is jön. (UPDATE: megjött, itt van.)

Mivel az évadkezdésre daráltam le az S2-t pár hét alatt, ezért nem akartam az arról szóló gondolatokat beleszuszakolni az évadnyitós kritikába, viszont azt azért le akartam írni, hogy egyrészt a közepesen gyenge 2×01 (random kórházas event rész volt) után volt visszaút a sorozat számára (pedig felkészültem, hogy egy közepes 2×02 után kaszálom), másrészt, hogy a középtájt kifejezetten jó szezonná kerekedő etapot csak lehúzták a végére.

A tovább mögött kifejtem az okokat, de előtte jelezném a rajongóknak, hogy a Last Week Tonight with John Oliver – 6×13-ban (azt is most darálom – a rész itt nézhető) pont az orvosi implantátumok adták a heti témát, amik ugye a The Resident-szezon első felének bűnügyi szálát szolgáltatták, sőt, konkrétan említenek is olyan eseteket, amiket a sorozat feldolgozott. Aki nem nézi az HBO sorozatát, az csekkolja ezt az egy részt. Tovább…

God Friended Me: vége az 1. évadnak

2019. 09. 17. 20:00 - Írta: winnie

15 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Életem története. Mármint nem az, hogy Isten engem is belájkolt, hanem hogy az őszi kezdés után, az 1×03 után leparkoltattam a sorozatot, majd pár nappal az évadzárót követően, 04.17-én kommentben jeleztem, hogy elkezdtem darálni, 04.22-én lelkesedtem, hogy már csak két rész van hátra, és… azokat a részeket ma tudtam le. Ma. Nem azért tartottam két több hónapos szünetet, mert nem jött be a sorozat, de nálam már csak így megy, teljesen hektikusan haladok mindennel.

De eső után köpönyeg, a lényeg a lényeg, a God Friended Me volt a tavaly őszi újoncok közül az, ami legmagabiztosabban maradt nézős nálam. De azért vannak megjegyzéseim a sorozat kapcsán.

Többek között az, hogy miképp a fent linkelt kommentben írom, “az 1×03 és 1×04 mellett még az 1×17-et utáltam, de nagyon, de nagyon” – kár, hogy már nem emlékszem, hogy a Dragon Slayer-epizód (ez az) miért volt ennyire a bögyömben, szóval inkább azt említem meg, hogy szerintem kifejezetten gyenge a sorozat mitológiája.

Manapság minden szériába kell a muszájátívelés, mert tényleg vannak olyan nézők, akik 5-10 perc (számukra) érdekes sztoriért elviselik a 30-35 perc, nem túl izgalmas epizodikus heti esetet, miközben én sokszor már akkor suhintom a kaszát, ha 30-35 percnyi érdekes epizodikus sztori mellett el kell viselnem 5-10 nem túl izgalmas átívelést. Azért a God Friended Me esetében a szezon második felébe behozott átívelő szál szerencsére nem volt ennyire veszélyes. De ha nincs, akkor nem hiányzott volna.

Adam Goldberg (aki egy állat) ide vagy oda, számomra a sorozat a heti esetektől lett jó, ahogy sokszor leírtam, a Quantum Leap, a Touched By An Angel (itthon: Angyali érintés) és az Early Edition (A kiválasztott – Az amerikai látnok) óta szeretem az embereken segítős műfajt, amiből talán az ugyancsak istennel kacérkodó Joan of Arcadia lett talán a kedvencem, tavaly pedig a Kevin (Probably) Saves The World, azaz a Kevin, a minden6ó töltötte be az űrt.

A God Friended Me-t többek között az töltötte meg érzelemmel és szívvel, hogy Miles-ék minden héten tettek valami jót valakivel, és ezeket a sztorikat olykor kifejezetten frappánsan tálalták. Persze a műfaj eléggé kiszámítható, de a feelgood az akkor is feelegood marad, ha tudjuk, hogy miért fogunk mosolyogni jóízűen. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Legends of Tomorrow: vége a 4. évadnak

2019. 09. 16. 19:30 - Írta: Necridus

12 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Sokak toplistáján ott van a CW-s Arrow-spinoff a legjobbak között, hiszen a második évadban elég jót tett a sorozatnak a stílusváltás. Elhagyták a kőkemény, “bénák vagyunk, de hősök leszünk” motívumot, helyette pedig bevezettek egy halom új karaktert, és igen sok humort, amivel megnyerte magának a mostanra már elég stabil rajongótáborát (mondjuk még mindig nem előzte meg nézettségileg a szüleit, és valószínű, hogy nem is fogja).

Azóta pedig a színészek is többször nyilatkoznak arról, hogy mennyire eltolták az első évadot. De azt tudják, hogy a 4. évad sem lett olyan jó?

A tovább mögött folytatom okokkal és spoilerekkel. Tovább…

Instinct: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 09. 05. 17:10 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Na, az Instinct ott fejezte be, ahol elkezdte, én meg beakadt lemezjátszóként ismételhetem magam, hogy ha egy krimi szállít két jó fő karaktert, közöttük egy jó kis dinamikát (mindenféle romantika nélkül), akkor igazán fordíthatnának annyi figyelmet a heti ügyekre, hogy azok ne fulladjanak sablonba. Hiába a változatos témaválasztás, ha állandóan ugyanazt az öntőformát használják.

Akár vitára is bocsáthatnám a kérdést, hogy mennyire fontos az epizodikus krimikben az, hogy az ügyek is lekössék az embert, de azok után, hogy olvasom némelyik népszerű műfajtársnál (pl. Lucifer), hogy sokan megbocsátják a nyomozások szenvedését, félek, hogy alulmaradnék az érveimmel. De komolyan nem luxus a mai szuper kínálatban egy 40 perces sorozatepizód nézése során 20 perc gyenge tartalmat kapni?

Mondjuk az Instinct nem csak az ügyektől szenvedett nálam (az évad eleji fellángolás eléggé múló volt…), hanem attól a pár rossz és érdektelen mellékkaraktertől is (mínusz a halottkém, ő jó volt), akiket valamiért úgy írtak meg, hogy zongorázni lehessen a köztük, valamint a Dylan/Lizzie páros közti hatalmas különbséget. Az arányokon azért a 2. évad új jövevényei valamelyest javítottak, de közel sem annyit, ami elég lett volna az üdvösséghez.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Elementary: vége a 7. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 09. 04. 14:50 - Írta: winnie

12 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

As long as we’re together, what does it matter?

Ewan McGregor a 2017-es Fargo után nemsokára két új sorozatban lesz benne, Kevin McKidd hosszú évek óta kórházsorozatos főszereplő, Robert Carlyle 7 évad fantasy sorozatozás után nemsokára scifizni (War of The Worlds) fog, Kelly Macdonald-nak már volt idén sorozatfőszerepe és még lesz is, és ugye itt van nekünk Jonny Lee Miller, aki 7 évadnyi nyomozás után akasztja szögre a nagyítót – ki hitte volna a 20 évvel ezelőtti Trainspotting főszereplőiről, hogy ide eljutnak?! (Nem feledem Ewan Bremner-t sem, ő is volt nemrég a Will-ben.)

Nem hiszem, hogy kevesen lennének azok, akik azt mondják, hogy a legjobb tévés Sherlock Holmes búcsúzott pár hete az Elementary-vel, ami olyan epizodikus országos krimi volt, ahol szükség volt a komolyabb színészi játékra, ahol jól megrajzolt és mély emberi kapcsolatok voltak jelen. És ahol a készítők azért valamennyire agyaltak is a rejtély-komponensen. Oké, inkább az első szezonokban, de később is volt, hogy elsült a Final Draft-juk.

Van egy olyan érzésem azonban, hogy az Elementary esetében a legvégéig kitartók már nem a heti ügyek miatt maradtak, hanem egyrészt a legutóbbi pár erősebb átívelés, valamint Holmes és Watson kapcsolata, barátsága miatt, ami az utolsó szezonban is hozott pár emlékezetes pillanatot, a fináléban pedig…, de csitt!

A sorozat lezárása kapcsán (ugye a 6. évados finálé is utolsó résznek volt tervezve) nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel terveznek Rob Doherty-ék, hiszen aki olvasta Conan Doyle munkáit, az tudja, hogy Sherlock Holmes történetének több lezárása is volt, az pedig, hogy a 7. évad egyik új, kiemelt karakterét Odin Reichenbach-nak hívták, kicsit meg is előlegezte, hogy mire számíthatunk az utolsó részekben. (Számomra öröm volt látni, ahogy a novellákból a szokottnál több dolgot is átemeltek az utolsó évadra és konkrétan a zárásra is.)

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

The Inbetween: vége az 1. évadnak

2019. 09. 03. 14:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Nem ez az első 2018/19-es országos sorozat, ami a kifejezetten jó és érdekes kezdést követően nálam pillanatok alatt a feje tetejére állt és a minőségi spektrum másik végén kötött ki. Az NBC halottlátós, nyomozgatós drámája legalább annyit elmondhat magáról, hogy eléggé más volt, mint például a Medium vagy a Ghost Whisperer. Vagy a Raines, szipp, már 13 éve írtunk róla pilotkritikát, pedig Jeff Goldblum!

Azt örömmel olvasom a kommentekben, hogy nem mindenkit kedvetlenítettek el az általam felsorolt okok (a szabályok nélküliség, illetve a randomitás), szóval ezért nem is akarnék elriasztani senki a The Inbetween-től, mert azért egyfajta mitológia kiépül a sorozat köré, de egyszerűen képtelen voltam magamtól azt elhessegetni, hogy a készítők csak bedobtak egy csomó ötletet, hogy aztán kihúzzák némelyiket egy zsákból.

A tovább mögött folytatom spoileresebben. Tovább…

Fresh Off The Boat: vége az 5. évadnak

2019. 09. 01. 15:50 - Írta: human

Add comment | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Print the e-mail so we can read it.

Még a szezon tényleges kezdete előtt letolunk pár elmaradt országos finálét, amolyan kibeszélőnek és emlékezetfrissítőnek. Például a 90-es évek nosztalgiáját toló Huang család története még mindig folytatódik – egyre több változás után?

Biztos beszéltem már róla, hogy mennyire átment tipikus családos komédiába a sorozat a személyes élményektől. Vagyis teljesen átment a tradíciókról való beszélésbe? Legalábbis ez a finálé biztosan.

Amúgy volt benne némi általános igazság is, hiszen a bocsánatkérésre jól ráfűzték a magadért való kiállás kérdését. Viszont emellett alig volt poén a szezonfináléban. És nem csak írásilag, úgy többször látszott, de a megvalósítás, a lendület is hiányzott az egészből. Sőt, még a szomszédot alakító Ray Wise is alig volt jelen.

Tudom nem ezt kéne látnom, hiszen mindenki profiként dolgozik, de valamiért iszonyat figyeltem Constance Wu-t a részben, hiszen mint tudjuk, amikor először meghallotta, hogy lesz 6. évad, akkor nem túlzottan örült, konkrétan anyázott.

Aztán feldolgozta, és ismét profiba váltott, de neki ugye eléggé beindulna a karrierje éppen, hiszen a Crazy Rich Asians hatalmasat szakított tavaly, idén a Hustlers-től még nem tudjuk mi várható, de biztos sok érdekes szerepre kapott felkérést az utóbbi évben, erre még 1 évadot kell ebben a sorozatban lennie. Raboskodnia? Mondom, biztos megoldja, de teljesen átérezhető a csalódottsága.

A végére tényleg azt tudom mondani, hogy ez a sorozat… mát nem komédia? Kellemes komfortnézés legfeljebb, amit nem is vitatok tőle, de néha még rossz poén sincs a jelenetekben, nem hogy jó. Aki kedveli a családot, az kitart, de nem leszek ott hirtelen a premiernél.

Good Girls: vége a 2. évadnak

2019. 08. 18. 21:48 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Go and be a mom.

Na, csak sorra került az NBC sokszor vicces, sokszor feszült, botcsinálta bűnözős sorozata, ami a Netflix-nek köszönhetően itthon is korrekt népszerűségre tett szert – a pilotot anno én is nagyon szerettem, de az évadkritikában kifejtettem, hogy hol csúszott el nálam a sorozat, és a 2. évados start sem sikerült túl meggyőzőre sajnos. És a szezon zárása?

Az idei utolsó részre (amit jövőre egy extra hosszú 3. évad fog követni!) kábé az volt jellemző, mint a teljes sorozatra. Túl jó a Good Girls koncepciója ahhoz, hogy ne legyen helyenként nagyon élvezetes, viszont egyszerűen képtelenek megszabadulni a készítők olyan sztoriszálaktól, amik csak visszahúzzák a sorozatot idegesítenek engem… Oké, elismerem, ez piszok szubjektív, de akkor is dühös vagyok, hogy nem nekem írják, na!

Szerintem, aki látta a finálét, pontosan tudja, hogy mire és kire (vagy kikre) gondolok, de azért a biztonság kedvéért csak a tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

The Blacklist: vége a 6. évadnak

2019. 08. 16. 14:50 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

A The Blacklist-rajongóknak jó, hiszen bár itthon nem lett siker a tévében a Feketelista, a Netflix a kevés országos sorozatok egyikeként globális szinten hetiben hozza az amerikai bemutató után az epizódokat (ráadásul azonnal magyar felirattal!), szóval minden szép és jó. Az, hogy a sorozat olyan, amilyen, már más kérdés.

Még mielőtt valaki nekem jönne, nem rugdosódni jöttem, csak legutóbb a Super Bowl-rész kapcsán (s)írtam arról, hogy milyen kár volt a koncepcióért, gondoltam kapjon egy posztot a széria, ha már az évadnyitóról nem született, mert én is kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire sikerült a szezonban új és érdekes szálakat felvezetni – amennyiben nem csak az eddigi köröket futották le újra, meg újra, meg újra, meg újra.

Az ugyanis gondolom még a keményvonalas fanatikusok előtt sem titok, hogy a 2-3. évad után a The Blacklist-et nagyon kedvelők elég komoly része lemorzsolódott az amerikai országos szériák talán legjobban elnyújtottabb átívelő szálának folyamatosan ide és oda való csűrése és csavarása miatt (hogy a végén kilyukadjunk oda, ahova mindenki gondolta 3 éve, hogy majd kilyukadunk?).

Aki maradt, az minden bizonnyal élvezi ezt a csikicsukit, és nyilván élvezte a 6. évad zárását is, ami látszólag hepiendet, vagy legalábbis elégedett hátradőlést hozott, hogy aztán az utolsó pillanatban történjen valami, ami… mindenkit megdöbbentett? Vagy éppenséggel csak ásítást csalt elő a többségből? (Azon nyilván túllép már mindenki, hogy a hatásos jelenetet (mert az volt!) szokás szerint feláldozták a józan ész oltárán, de inkább legyen a dolog cool, mint bármennyire is tervezhető. Meg minek egyszerűen machinálni, ha lehet mindenféle bizonytalansági tényező bevonásával, nem?

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

SEAL Team: vége a 2. évadnak – írta Ace

2019. 08. 14. 14:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

A Junkie-sokkal ellentétben ekem a pilot, és a lassabban induló, de a második etapra beerősödő első évad is tetszetős volt, de idén a második szezon sem igazán okozott csalódást, és azt kell mondjam, hogy nem csoda, hogy az olvasók körében is egyre elismertebb a CBS katonás drámája.

Tény, a katonai sorozatok mindig is bejöttek, főleg ha szórakoztatóak, de egyben valóságosnak is érződnek. A SEAL Team ennek a két dolognak a határán próbál egyensúlyozni, ráadásul az, hogy országos csatornán fut (CBS) előny is, meg hátrány is.

Előny, mert viszonylag sokat költenek rá, illetve minőséginek érződik a sorozat, nem bóvlinak; hátrány, mert szerintem a készítők nem lehetnek elég bátrak a dráma terén, és az akció/erőszak résznél azért nem folyik a művér literszám, és az ellentmondásosabb sztoriszálakat is kerülik inkább.

Mindennek az élére sikerült egy igazi tévés veteránt, David Borneazt beültetni, aki Jim Caviezel kiszállása után kapta meg a szerepet. Nem tudom, hogy utóbbival milyen lett volna a sorozat, de Boreanaz telitalálat.

Idén John Glenn személyében új showrunnert is kaptunk, az évad legeleje megint kicsit lassabb volt, de szerencsére az unalmasabb otthoni részekre, amit inkább drámázásra használnak a Seal Team írói, hamar rápakoltak a jóféle bevetésekkel.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Tovább…

Life in Pieces: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 08. 11. 15:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Sophia, you go up to your room and you don’t come back down here till you’re pregnant.

Keserédes a búcsú. Még számomra is, aki bár a 4. évados visszaszállási próbálkozásom után gyorsan dobbantottam megint.

Valahol a Life in Pieces is megérdemelte volna legalább feleakkora népszerűséget, mint a Modern Family, hiszen abszolút hasonló a két sorozat, csak ez nem áldokus stílusú, és konkrétan be is vállalja, hogy egy rész négy teljesen különálló, 4-6 perces sztorit mutat meg egy nagy család életéből. És ez az újító formátum végülis kapott négy szezont, szóval nincs miért szégyenkezni.

A zárás azért megpróbált valamennyire összefüggő lenni, vagy legalábbis valami kronológiát felmutatni, főleg azzal, hogy az öt perces sztorikat kontextusba helyezték, és görgették előrefelé a Short-család történetét – egészen a befejezésig, ami az egyik karakter búcsújával járt. (Ezt azért nem nevezném nagy cliffhanger-nek, bár kíváncsi lettem volna, hogy visszahozzák-e, vagy terveznek sztorikat a távollétében is.)

Az viszont sokkal jobban érdekelt volna, hogy mihez kezdenek Heather és Tim történetével, amit felevezettek, mert annak ellenére, hogy a kisbaba több, mint repetitív lenne a sorozatban, mégiscsak vicces lett volna a szituáció..

I’m so confused.

A finálé inkább a felnőttekről szólt, a gyerekek eléggé háttérbe kerültek, mintha kifogytak volna a velük kapcsolatos jó történetekből: Tyler erőltetett volt, Samantha totál partvonalra került (valamiért nem kezelték teljes jogú tiniként), Sophia pedig bár jópofa maradt, de mindezt önismétlő módon. Amíg ők jól működtek, addig a sorozat is sokkal erősebb volt, mint így, amikor már csak nehezékként lógtak a többieken.

Egyébként lehet, hogy a fenti is oka volt anno, hogy lemondtam az egyébként igen szerethető és nagyon pozitív Life in Pieces-ről, amit simán ajánlanék bárkinek, aki jó komédiát keres, mert akinek bejön, az simán rákattan, és ugye 5 perces darabokban is fogyasztható.

The 100: vége a 6. évadnak

2019. 08. 08. 18:47 - Írta: Necridus

26 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Sok mindenen csodálkozom a The 100 kapcsán. Először is, hogy mennyire aktívak maradtak az évad alatt a rajongók, másodszor, hogy mennyire tetszett a Junkie-olvasóknak az évad, harmadszor, hogy pár napja bejelentették, hogy a hetedik lesz a sorozat utolsó szezonja. Nem azért, mert a sorozat a csúcson lenne, csak a tavalyi rebootféleség még sok mindennel kecsegtet(hetne).

Bár az S6 eleje nálam egyszerűen rossz volt, ahogy azt hangoztattam Twitteren is (nem is múlott sokon, hogy kaszáljam). Nem tudom, valahogy összecsapottabbnak éreztem, és egyszerűen feleslegesnek a távoli új terület bevezetését. Az új társadalom egyáltalán nem követelte meg, hogy ott ismerjük meg őket, egyszerűen elég lett volna valamennyit arrébb menni, ahol egy teljesen más kultúrát láthattunk volna.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Previous Posts