login |

Posts filed under '2019/20 finálék'

This Is Us: vége a 4. évadnak

2020. 03. 30. 15:50 - Írta: Shannen

11 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Meglepően és ígéretesen kezdett az évad tavaly ősszel, behoztak jó pár új szereplőt, érezhetően előtérbe toltak egy-egy eddig a háttérben meghúzódó karaktert, az évadot mégsem ezek, a szezon első felében megjelenő újítások, hanem az évad második fele tette kiemelkedővé és sokkal élvezhetőbbé, mint az előző szezon volt. A sorozat egyik legjobb részét (4×14 – The Cabin), is idén kaptuk, ami egy tökéletes 40 percbe sűrítette mindazt, amiért szeretjük a This Is Us-t.

Valahogy idén a legtöbb szálat sikerült úgy alakítaniuk az íróknak, hogy egyrészt érdekes legyen, átérezhető, másrészt ne menjen át elnyújtott drámázásba vagy giccsbe (legalábbis nem jobban, mint amit a megszokott This Is Us-hangulat megkövetel).

A finálé is ezt a vonalat követte, igaz talán kicsit sűrűre sikerült, de legalább kaptunk válaszokat a korábban már belengetett flashforwardokkal kapcsolatban.

A Pearson család nem tökéletes, mégis a sorozat el tudja azt érni, hogy a néző egy ideális családként tekintsen rájuk. Mégpedig azért, mert a sorozat karakterei képesek felvállalni a hibáikat, melyek sokszor komoly konfliktusforrások is egymás között. Nem azonnal és nem úgy, hogy azokat rögtön meg is oldják, de vagy maguktól vagy egy másik személy hatására hajlandóak a szembenézésre és a változásra.

Ebben az évadban kiemelten foglalkoztak az ilyen elfojtott konfliktusokkal, melyek végül mégiscsak felszínre törtek.

Az évad során rengeteget változott a szememben több karakter megítélése is. Mindeközben több olyan írói döntés is volt, amit nehezen tudtam megemészteni. Hogy melyek ezek, arról spoileresen a tovább mögött írok.

Tovább…

Carol’s Second Act: vége az 1. évadnak

2020. 03. 18. 19:50 - Írta: human

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

I got this on my own, if i disappoint anybody it’s gonna be myself.

A midlife crisis-komédia, amiben a főhős nem kocsit vesz, hanem új karriert kezd, méghozzá olyat, amit nehéz idősebb korban: orvos akar lenni. A sok fiatal gyakornok között 40 fölöttiként helyt állni nehéz.

A finálé viszont pont nem arra ment rá, hogy milyen nehéz idősen gyakornokoskodni, hanem egy általánosabb kérdésre: Carol miként tette más érdekeit a sajátja elé, pedig ugye ettől a szokásától, viselkedésétől igyekszik szabadulni.

Igazából nem tudom, hány olvasó van errefelé, aki célcsoport ennél a sitcomnál, annyira hagyományos minden benne. Olyan paneleket, felépítést, mindent használnak…, fenét, nem kerülgetem: teljesen öreges az egész. És ezt a poénokra is értem. Nyilván el lehet néha mosolyodni, de konkrétan hetiben nézni szerintem nem szabad, már más sorozatkort élünk!

Az el sem hiszem, hogy a “will they won’t they”-t hova csavarták ide az évad végére. Mármint a premier után nem gondoltam volna erre az irányra, de csak mert ilyen tipikus sitcomos felállásban már nem is gondolkozok.

— This is gonna be great.
— This is a nightmare.

Amikor jött befejezés, akkor csak ásítottam. De benne van a felállásban 7 évad simán ezek szerint, főleg hogy újabb rutinos sitcomos kaphat nagyobb szerepet a folytatásra.

Részemről semmiről nem győztek meg. Tényleg nem tudom ajánlani, nézzetek körbe inkább, tucatnyi jobb komédiáról írtunk mostanában (még országos színtéren is), vagy pótoljatok valami klasszikus sitcomot. Ez most azért is áll, mert a Carol’s Second Act-et semmi sem aktualizálja, teszi a modern korba, ennyi erővel mehetne egy sokadik Seinfeld-dara is inkább.

Black Lightning: vége a 3. évadnak

2020. 03. 11. 21:45 - Írta: Necridus

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

winnie-nél nem aratott nagy sikert az évadnyitó, így én venném át egyelőre, ha nem is véglegesen a Black Lightning kibeszélőjét. Ahogy már a kommentekben is említettem, kaszáltam a sorozatot, valahol a második évad közepén, és egészen a Crisis On Infinite Earths-crossoverig, amikor a közvetlen előtte leadott rész annyira megtetszett, hogy gyorsan fel is hoztam magam.

Mindezt csak azért mesélem el, mert egyetlen komolyabb problémám a fő nemezos, Tobias Whale jelenléte volt, aki nálam kifulladt. Akármilyen jól hozza őt a színész, akármilyen jó jelenetei voltak, nem tett jót, hogy leragadtak egy ellenségnél, szinte legyőzhetetlenné tették és így Jeffersonék nem igazán tudtak új fenyegetésekkel szembenézni.

Ezen változtattak is idén! A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Evil: vége az 1. évadnak

2020. 03. 04. 14:50 - Írta: human

2 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Tudjátok, mi jutott eszembe a finálé közben: kényelmetlen. Ez írja le tökéletesen a CBS horror(os) sorozatát, amiben lehetne valami, de nincs.

Az évad utolsó részében pedig aztán főleg nincs semmi, mivel a fő szál mellett még beerőszakoltak egy random ügyet is, legalábbis első ránézésre annak tűnt, viszont így szinte semmire sem volt idejük rendesen. Minden csak lebegett a semmibe, meg olyan apróság volt, amit később majd fel lehet fedni és ámul a néző. Nem is a családi szálra gondolok, hiszen azt a korábbi részek felvezették.

Aztán persze összeértek a szálak, szóval tulajdonképpen mondhatjuk, hogy igen, tessék, volt az egész mögött megfontolás, de valahogy iszonyat mechanikusnak hatott az egész. Tényleg nem tudom jobban leírni ennél azt, ahogy ment előre a rész. Történtek a dolgok, nem vitatom, aki a fordulatokért nézi, az lehet, hogy élvezi is, de valahogy nem tudja eldönteni a sorozat, hogy milyen stílust is képvisel. Lehet, hogy ez a “bája”?

Nyilván egy ördögűzés sokadjára már mindenkinek unalmas, de itt annyira tét nélküli is egyben, hogy rossz volt nézni. Amit sokkoló pillanatnak szántak, az csak ásítást ért, egy másodpercre sem érződött “komolynak”. De ugyanez igaz a fő szálakra is, mert az álomból álomba való ébredés, meg a “majd látomással megoldjuk”-trükk valahogy olcsó húzás.

Aki nem ért egyet, az persze örülhet, hiszen jön a folytatás. És a cliffhanger miatt talán érdekes is lehet a 2. évados irányt, felfedtek ugyanis egy nagy kártyát. De nem éreztem azt, hogy berántottak, hogy ott kéne lennem a premiernél.

The Good Place: vége a 4. évadnak . És a sorozatnak is.

2020. 02. 02. 21:30 - Írta: Shannen

20 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Take it sleazy.

Akármennyire is vagyunk elégedettek vagy épp nem a zárószezonnal, azt senki nem fogja vitatni, hogy a The Good Place-re sok év és még több Jeremy Bearimy múltán is úgy fogunk emlékezni, mint egyrészt a komédia, ami közel hozta az átlagnézőhöz a klasszikus filozófiát, másrészt a sorozat, amely az egyik legemlékezetesebb csavart szállította az elmúlt években az első évad végén.

Sőt ha már csavarokról van só, a The Good Place esetében mondhatjuk minden hétre jutott valami őrült ötlet, amely megbolygatta túlvilágis csapatunk élet utáni életét.

Kár, hogy a sok ötletelés közben a végére kifogyott a szusz a történetvezetésből és egyre nehezebb és érdektelenebb lett követni az eseményeket. Nem volt egyszerű dolga az évadkezdésnek az új karakterekkel, de amit utána kaptunk, az sem javított az összképen. A negyedik évadra, ugyan továbbra is szerethető maradt, de elfáradt a sorozat.

A dupla finálé, ami biztosan megríkatott pár nézőt, ugyan érzelmesre sikerült pillanataiban, de összességében üresnek érződött, hiába épült egy jó ötletre, hiányzott belőle a katarzis.

Hogy egész pontosan mi is lett hőseink sorsa a sorozat végeztével, azt a tovább mögött spoileresen röviden felvázolom.

Tovább…

Arrow: vége a 8. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 01. 29. 21:07 - Írta: Necridus

33 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

The name of the island they found me on is Lian-Yu. It’s Mandarin for “Purgatory.” I’ve been “stranded” here for 5-years. I’ve dreamt of my rescue every cold black night since then. For 5 years, I have had only one thought, one goal… survive… Survive and one day return home. The island held many dangers. To live, I had to make myself more than what I was, to forge myself into a weapon. I am returning not the boy who was shipwrecked but the man who will bring justice to those who have poisoned my city. My name is Oliver Queen.

A szuperhősös sorozatok reneszánszát elhozó Arrow ezen mondatokkal indult el még 2012-ben (érdekes olvasni ma a kommenteket!), ma hajnalban pedig végleg leköszönt a képernyőkről, miután maga köré ölelt nem egy mai napig sikeresnek mondható spinoffot, animációs- és websorozatot, valamint képregényeket.

Röviden már leírtam, mi minden változott a 8 év alatt, így nem ismételném magam. Arra ott a finálé előtt leadott különkiadás Hitting The Bullseye címmel, amiben a készítők és a színészek visszaemlékeznek az elmúlt időre és a legfontosabb elemeire a sorozatnak, amelyekből kiemelik a sorozat legnagyobb pozitívumait.

A blogon a sorozat minden évadjához van több kritika is, így azokkal is lehet nosztalgiázni. A nyolcadik évadot pedig heti kibeszélőkkel követtük nyomon, így azokat se részletezném külön. Inkább egyszerűen leírom, hogy a csúcson hagyja abba a sorozat. Pontosabban az egyiken.

Igaz, Stephen Amell nem akarta tovább csinálni, de végül belement egy lezáró, rövid szezonban, és ebben a felosztásban nem is lehetett volna jobbat kérni. Az első két évad után a süllyedni látszódó hajóról Amell és csapata ismét felúsztak a felszínre, és megmutatták az S5-ben, hogyan is kell újra éleszteni egy szériát, majd a nyolcadik évad ismét ezt tette. Ezúttal ugyan más eszközökkel, elvégre nagy segítségére volt a gigacrossover, a Crisis On Infinite Earths, hiszen a főszálat ez biztosította.

Nem voltak felesleges karakterek vagy céltalan mellékszálak, s a tölteléknek tűnő, nem a főtörténetet továbbvivő részek is magukkal ragadók voltak, ha másért nem is, de a karakterek remek kezelése miatt mindenképpen. Oliver Queen kiváló átalakuláson ment keresztül ebben az évadban, amivel sikerült még közelebb hozni a nézőkhöz még azelőtt, hogy sorsát beteljesítse, ahogy Diggle is szerethetőbb szerephez jutott, a valószínűleg hamarosan sorozatot kapó Mia és Laurel részről részre erősebb karakterekké nőtték ki magukat. A vendégszereplők jelenléte pedig egytől egyig remekül sült el.

Nézzük is, mi történt a fináléban, vagyis a Crisis On Infinite Earths után az Arrow szereplőivel. Vigyázzatok a spoilerekkel a tovább mögött. Tovább…

Survivor: vége a 39. évadnak

2019. 12. 19. 18:20 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika,reality

(Aki be akar szállni a jelen még mindig egyik legjobb sorozatába, reality-jébe, stratégiai játékába, az itt talál tippeket, melyik évaddal érdemes kezdeni – a legjobbak tényleg zseniális élményt jelentenek. Nem olyanok, mint a 38. vagy a 39…)

Wow, it’s over.

Igen, sajnos a 39. évadot (spoiler nélkül) beárnyékolta ez-az, pedig alapból a legwoke-abb szezon lehetett volna. Mindenesetre a készítők is jól magukba fordultak és változtattak pár policy-n, mi pedig örülhetünk annak, hogy a 40, pont a full győzteses szezon lesz, így nemsokára inkább arról lesz szó – legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Balhé nélkül sem tartozott volna a jobb szezonok közé számomra az S39, de azért nem húznám le annyira sem, mint némelyik S20 után nem sokkal érkezőt, ráadásul a 38. szezonos fináléval ellentétben a mostani zárást végig is néztem, csak a reunion interjúit ugrottam – más kérdés, hogy nagyon, nagyon sokáig még ilyesmi sem fordult elő velem. Na ja, változok. Vagy a Survivor változik, nem tudom. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Bluff City Law: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is?

2019. 12. 12. 15:50 - Írta: human

2 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Ezért van kedvem egyre kevesebbszer kedvem második esélyt is adni! Főleg ennyire országos sorozatoknál. Akármennyire kapkodós is egy pilot, simán belőhető a minőség belőle a nagyokra gyártottnál, mint ennél az NBC-darabnál. Az ilyen heti ügyesek, még ha javulnak is, akkor sem akkorát, mint kéne, legfeljebb jobban megkedveli az ember a karaktereket.

Konkrétan a finálé pont olyan volt, mint ami rémlett az elejéről. Igazából nem rossz a Bluff City Law, de mostanra azon a véleményen vagyok, hogy ami közepes, az is valójában rossz, csak nem annyira. Egyszerűen olyan sok jó vagy kiváló sorozat van, hogy egy 6/10-es iparos munkára felesleges pazarolni az időt, kivéve ha az ember nagyon odavan a zsánerért.

Ez esetben, aki zabálja a jogi sorozatokat, annak adódhatott heti néznivaló, de a megkerülhetetlentől nagyon messze van a Bluff City Law. Pedig vannak működő részek benne, ezt el kell ismernem. Konkrétan az utolsó 5 perc, ami a magánéletes cliffhangert vezette fel.

Egyszerűen megy a sorozatnak a hatásvadászat. Mondjuk nem a fő szálon ütött be, az unalmas volt. Na meg vicces is, ahogy izgalmassá akarták tenni az ellenség megvezetését, pedig egyértelmű volt miről van szó. Mármint izzadtak a zenével és a vágással, miközben nézőként nyilván tudtuk, hogy mi történik, semmi meglepetés nem várt ránk benne.

Viszont a budget Tom Hardy szálán mégis betaláltak nálam is. Nem vagyok érzelmileg invesztálva egy karakterben sem, mégis át lehetett érezni, ami vele történt. Ott előjött a profi iparosmunka.

Bár a cancelről nincs hivatalos hír, de azért az eddigi évek tapasztalata alapján betippelhető, hiszen nem bővítették ki az első évados epizódszámot. Mondjuk a kibeszélő alapján itthon nem sokan siratják. Én sem fogom.