login |

Posts filed under '2019/20 finálék'

Supernatural: vége a 15. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 11. 20. 21:30 - Írta: Necridus

105 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Á, ez a sorozat az, ami azért fog véget érni, mert Jensen Ackles és Jarad Padalecki már csak bottal tud járni, annyira megöregednek!

– gondoltuk rengetegen, az elmúlt években, ha a Supernatural az eszünkbe jutott. Elképesztő, hogy a CW (illetve az első évad még az elődjén, a WB-n ment) lehozta a zsánerben leghosszabb ideig futó amerikai sorozatot, ami mindössze két testvérről és a köztük lévő kötelékről szólt egy szörnyekkel teli világban.

Nem futnék most külön kört arról, milyen utat is jártunk be, hiszen még holnap is írnám. A rengeteg kibeszélő mellett erre a célra tökéletesen megfelel a finálé előtt kiadott The Long Road Home különkiadás, amiben a főbb készítők és szereplők (némelyike) visszaemlékeznek az elmúlt 15 évnyi munkájuk elejére, illetve a sorozat fénypontjaira. Aki még nem kezdett el nosztalgiázni, annak nagyon ajánlom, tökéletes összefoglaló volt, ami érzelmileg is néhol igen meg tudott érinteni.

Az utolsó szezonra viszont még kitérnék, amiről azért azt hiszem, sokunknak egyezik a véleménye: lehetett volna úgy igazán is robbantani, azonban inkább csak egy halk puffanást kaptunk. Nem csak a főszálra gondolok, ami kábé 15 részig hanyagolva volt, hanem a visszautalgatásokra. 15 évnyi anyag van mögöttük, bőven lehetett volna etetni a nézőket régi poénokkal, visszautalásokkal. De ebből alig volt néhány. Éhesek maradtunk!

A rettentő ambivalens finálé után is ezt érzem. Folytassuk spoileresen a tovább mögött az Odaát sorozatzáró részével. Tovább…

For Life: az 1. évad

2020. 11. 18. 15:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Vigyázat, csalok, de azt hiszem, már előfordult egyszer vagy kétszer, hogy akkor írtam meg egy finálékritikát, amikor már pár órája elkezdődött pár óra múlva elkezdődik a soron következő évad . Ezúttal is ez a helyzet, és bár jó eséllyel, akit érdekelt valamennyire az ABC 2019/20-as börtönös jogi drámája, az már megnézte, így nem fogok új nézőket szerezni, de azért jól esik leírni, hogy mennyire jó lett az első szezon.

Csépeljük jobbra balra az országos sorozatokat, de valahol nagyon jó érzés volt nézni az elmúlt hetekben párat, miután fél évig csupa prémium, streaming és kábel platformra készített szériát bámultam. Pedig a For Life nem egy sima epizodikus krimi, ami 40 perc alatt mesél el egy sztorit (isten áldja azokat is!), hanem egy elég összetett, abszolút átívelős darab, nagyon erős, a valóságon alapuló történettel.

A pilotról human már írt pár hónapja, akkor kommenteltem én is, hogy mennyire tetszett a kezdés, és elismerésem a készítők előtt, hogy annak ellenére sikerült végig fenntartani az érdeklődésemet és a színvonalat, hogy nagyon sok szállal operáltak, elég sokrétű hálót szőttek egy viszonylag egyszerűnek tűnő alapsztori köré, miszerint egy magát ártatlannak tartó elítélt megpróbálja elérni, hogy újratárgyalják az ügyét.

Eleinte a For Life inkább afféle börtönpolitikai sorozat volt, mármint a belső viszonyokra koncentrál, a rabok közötti hatalmi játékokra, az őrökkel való kapcsolatra, és arra, hogy lett a főhős, Aaron Wallace az elítéltek ‘prison rep’-je, afféle kirendelt jogi képviselője. De már itt látszott, hogy sokkal többet akarnak markolni, hiszen a börtönigazgató révén a büntetés-végrehajtás rendszerével kapcsolatos filozófiákat is behozták, ráadásul az intézmény még a főügyész-választás révén is középpontba, a külső machinációknak köszönhetően.

Az átívelő sztorik mellett olykor behoztak pár epizodikus, “képviseljük a rabokat”-történetet, de szerencsére nem az “ártatlanul lettek elítélve” vonalra koncentráltak, ráadásul tényleg minden egyes ügyet, illetve a szereplőit elővették a későbbiekben is, tehát nem csak töltelék jelentőséggel bírtak.

Több fronton is Dávid kontra Góliát harcot mutatott be a For Life. Odabent a különböző klikkek, odakint pedig a hatalommal rendelkezők ellen folyt a harc, ami nyilván nem egyszer zsákutcába futott, és épp ezért volt remek tévé a For Life. A részsikerek és a folyamatosan bedobott frusztráló akadályok nagyszerű egyensúlyt alkottak a külső szövetségesek által kínálat segítséggel és jó kis ívet adtak az évadnak, aminek a vége felé tényleg minden reménytelennek tűnt.

Sokszor zavarni szokott, amikor egy sorozat sokféle akar lenni, de a For Life-ot abszolút elfogadtam ilyennek, nagyon jól állt neki. Simán lehet, hogy a 10-12 átívelő sztori önmagában csak 1-1 résznyi anyagot adott ki, de így tálalva hibátlanul működött.

(A sok általánosság közepette egy konkrétumot kiemelnék, miszerint a vége felé nagyon tetszett, hogy három résznek is egy-egy mellékszereplő (Jamal, Safiya és Roswell) által narrált keretet adtak, illetve az is kellemes meglepetés volt, hogy váratlanul egy teljes flashback részt is kreáltak a pilot előttről, aminek egyes elemet nagyon jól szőtték bele a későbbi sztoriba, sőt, rá is erősítve ezzel az utolsó két részre, a flashback szereplő tévén.)

Szóval abszolút bejött az első évad (minimum 8/10), ami le is zárta a kezdő felvonást, megvolt a felszabadulás – egy másodpercre, mert utána megint ökölbe szorulhatott az ember keze, hiszen azonnal tisztába tették, hogy a kisember nem győzedelmeskedhet, legalábbis a totális sikerről le kell mondania.

Akármi is történt azonban, a status quo az új szezonra változni fog, és megint előveszem a szokásos, “mintha nem bíznék az írókban, akik eddig remekül teljesítettek”-gondolkodásmódomat, mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy miképp lehet ezt a szintet tartani az S2-ben. A sok alkotóelemből biztos, hogy le kell mondani párról, nyilván némelyik szereplőről is, kicsit tartok az új részektől.

Nemsokára kiderül, hogy mi a helyzet a második évaddal. Nemsokára lemegy a 2×01, amiről írni is fogok, bár lehet, hogy megvárom a második részt.

ui: A ‘kingpin charge’ kifejezésről nem tudom, hogy hallottam-e eddig, de most rövid idő alatt a For Life-ban és a Power Book II: Ghost-ban is előkerült. Tudom, hogy ennek a jelenségnek van valami neve.

The 100: vége a 7. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 10. 01. 17:50 - Írta: Necridus

66 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

A 2013-ban berendelésre kerülő The 100 7 évadjával az egyik legsikeresebb CW-s sorozat lett, főleg sci-fi kategóriában. A pilotnál human borzasztónak nevezte, de winnie szerint sem volt nagy szám, és valljuk be, nem is az alapsztori és a pilot volt megnyerő, hanem ami utána jött. Nem véletlen, hogy CW-sorozatokra nem jellemző módon a későbbi szezonokban a kritikusok is rátaláltak (bár hamar elengedték) és a BSG-vel hozták párhuzamba, és az is beszédes, hogy néhányan az évtized sorozata díjat is a The 100-nek adták.

A hetedik évad után is ezt mondanátok? A könyv alapú, de az alapanyagtól gyorsan eltérő sorozat az elején még csak keresgélte útját, az S2-ben megtalálta magát, ahogy a harmadikban is még úgy-ahogy szárnyalt (hoppá, milyen kommentszám gyűlt össze!), utána pedig kicsit megfáradt, de továbbra is erősebb évadokat hozott. Aztán saját lábában esett akkorát, hogy az nem igaz! Igen, rólatok van szó, hatodik és hetedik évad!

A zárószezon kibeszélője is elég szép kommentmennyiséget kapott, de azért itt már koránt sem arról beszélgettünk, mennyire jó jelenetek voltak és vajon ki fog meghalni, hanem arról, mennyire félrement az évad. És ez enyhe kifejezés. A The 100 záró etapja egyszerűen egy logikátlan katyvasz volt, ami nem akarta megmagyarázni a saját ostobaságait, helyette egy helyben toporgott és lerombolta eddig jól felépített karaktereit. Sajnálatos. Na de majd a spinoff helyrehoz mindent?

A tovább mögött spoileresen nézzük, miért volt tragikus az utolsó évadja a szériának, és hogyan mondott búcsút nézőitől. Tovább…

Dynasty: a 3. évad – írta oriole

2020. 09. 09. 21:42 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

— I know you like to be the smartest person in the room.
— Well, I don’t like it. It’s more of a curse really.

Lehet, hogy az itthon magyarul a Netflixen látható Dinasztiák népszerűbb itthon annál, mint azt elsőre gondolná az ember? Az tény, hogy a CW heti szappanja nem igazán tartozik azon műfajok közé, amivel az ember úton-útfélen megáll dicsekedni, vagy amitől magvas gondolatokat, technikai újításokat lehetne várni, de ettől függetlenül lehet szórakoztató, és hozhat váratlan meglepetéseket is.

A Dynasty tudja magáról, hogy micsoda, akar, és tud is szórakoztatni. A párbeszédek, kikacsintások viccesek és szellemesek, tele van jól megkomponált, kellően hatásvadász, drámai jelenettel, őrült csavarral, és egy kifejezetten erős szereplőgárda lehel életet a nem kissé eltúlzott karakterekbe anélkül, hogy azok paródiává válnának.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Tovább…

Marvel’s Agents of SHIELD: vége a 7. évadnak. És a sorozatnak is

2020. 08. 17. 21:20 - Írta: superpityu

29 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

És ezzel együtt a Marvel TV is kvázi lehúzta a rolót, legalábbis abban a formában amiben ismertük eddig – nem maradt több futó sorozatuk (a Helstrom még premier előtt áll), mert ugye minden tervezett széria immáron a Marvel Studios ernyője és Kevin Feige irányítása alá kerül.

Valahol mégiscsak vicces, hogy az első Marvel-sorozat bírta a legtovább, pedig közel sem ez volt a legsikeresebb. A kezdetek kezdetén ugye elég nagy hype fogadta a SHIELD-et (a nyitónézettségét mai szemmel látni igazi WTF), majd jelentősen megcsappant a nézettség, mert legyünk őszinték a meglehetősen sok gyerekbetegséggel volt megáldva a sorozat.

Bár azt is hozzá kell tenni, hogy nem volt egyszerű dolga a készítőknek, hihetetlenül magas elvárásokkal kellett szembenézniük, hiszen elég sokan filmes minőséget vártak a sorozattól. Emellett pedig még a mozis premierekkel is próbáltak szinkronban lenni, ami nem könnyítette meg senkinek sem a dolgát. Cserébe a Winter Soldier eseményei után olyan látványos javulásnak indult a minőség, ami miatt ma már egyáltalán nem bánom, hogy kitartottam a sorozat mellett.

Aki pedig kitartott a sorozat mellett azok láthatták, hogy mennyivel lett jobb a sorozat, miután nem kapcsolódtak a filmekhez minden áron. Arról nem is beszélve, hogy sikerült olyan karakterizálást véghez vinni minden szereplőn, hogy bátran mondhatom azt, hogy az MCU legjobbjaitól búcsúzhattunk most el.

Szóval 7 évad rendkívül hosszú idő, rengeteg kaland fért bele ennyi időbe és mi évadról évadra követhettük, hogy a készítők mennyire kreatívak, hiszen egy idő után látványosan csökkenthetett a sorozat büdzséje, hiszen az utolsó 3 évad szinte csak ugyanazon a helyszínen játszódott. Viszont történetben szinte mindig sikerült ellensúlyozni ezt.

Tényleg annyi emlékezetes pillanatot kaptunk a SHIELD-től, hogy nehéz lenne mindet felsorolni, de azért biztos sokan emlékszünk Skye átalakulására, Simmons kalandjára egy idegen bolygón, Aida, a Framework és Ghost Rider köré épített sztorira, vagy az időutazásokra.

De nosztalgiázni úgy is tudtok, ha megnézitek a rengeteg bejegyzésünket az Agents of SHIELD fül alatt az oldalon, most inkább beszéljünk a zárásról.

Nem volt tökéletes az utolsó évad, de azt merem mondani, hogy az utóbbi évek legjobb fináléját hozták, miközben méltón búcsúztatták el az összes szereplőt. 

Az utolsó évad időutazásos szála kicsit kacifántosra szabta magát a szezont is. Viszont rengeteg dologra utaltak vissza az utolsó 13 epizódban, már ezzel is hangolva a nézőket a zárásra.

És bár hiába a rengeteg kikacsintás, valahogy hiányzott belőle egy utolsó erős ellenfél, mert sem Sybill, sem Nathaniel nem volt túl karizmatikus, vagy éppen komolyan vehető a korábbiakhoz képest. Viszont az időutazásnak köszönhetően volt pár kimondottan jó pillanata az utolsó évadnak is. Spoileresen folytatom a tovább után. Tovább…

The Goldbergs: vége a 7. évadnak

2020. 08. 13. 19:50 - Írta: human

4 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Lehet, hogy a szokásos körök lesznek, szóval csak amolyan kibeszélő lenne inkább ez a finálékritika, ha már érkezik a 8. évad. Majd. Kicsit visszanéztem “valahova a 80-as évekbe”, és mosolyogtam párat.

A legnagyobb pofára esés az volt, hogy tényleg ennyire keverik az epizódokat, vagy mi volt itt? A finálé előtti részben barátnője van Goldbergnek, levezetik, hogy szinte családtag a lány, az utolsóban meg mennek a szalagavatóra, mintha az lenne az első randijuk.

Amúgy az egészet a szokásos Goldbergs-hangulat dominálta, ami nem meglepő így a sorozat címe alapján. Kicsit olyan érzés volt, mintha a popkult utalásokat csak erővel tuszkolnák bele, pedig a szív és az üzenet működne azok nélkül is. Mármint amire a részeket kivezették, a számunkra fontos emberek mellett levésről, az aranyos volt és talán még fontos is, a Pretty In Pink nem is kellett volna bele. De akkor oda lenne a nosztalgia?

Viszont a feketelevest most nem tudom visszafogni, mert két olyan olcsó húzás is volt, amin a teljes erőlködést éreztem. Az egyik, hogy a kórházban és később a nagypapával is bemutatták a TEEF technikát, és a lépéseket konkrétan kommentálta a másik oldal: “a szemébe nézek empatikusan” – erre megszólal akinek a szemébe néznek, hogy “ez engem most megnyugtat”. Eléggé csak pislogtam.

Ezen kívül tudom, hogy Goldberg anyja milyen, de tényleg ennyire karikatúrát csináltak belőle mostanra? Ahogy kicsapta a balhét mert a kicsi fia csókolózott egy lánnyal, és túlerőltetetten közéjük tolakodott az horrorfilmes volt. Látni mögötte a célt, de iszonyat, hogy is mondjam, gagyi húzás volt így levezetni a dolgot.

Hát nem nyertek vissza maguknak, pedig régen szerettem a sorozatot. Aki még mindig kitart, az lehet továbbra is jól elvolt vele, hiszen a szív néha még látszik.

Bob Hearts Abishola: vége az 1. évadnak

2020. 08. 04. 19:45 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Egy dolog, miképp vélekedtem kezdésnél a legújabb Chuck Lorre (& co.)-féle országos szitkomról (a jelző azért van ott, mert amióta a The Kominsky Method létezik, sokkal többre tartom Lorre-t, aki számomra a Dharma & Greg óta sokáig csak a vaktöltényeket lövöldözte el jobbra-balra), mert a Bob Hearts Abishola-nak szezon közben minden tekintetben sikerült fejlődnie. Mármint átalakulnia, jó volt látni, hogy a készítők folyamatosan finomhangolnak, hogy megtalálják magát a sorozatot. És talán a szezon végére ez sikerült is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a sorozat az enyém lenne. Nyilván én voltam naiv, hogy a legelső előzetes kapcsán azonnal érdekelni kezdett ez a félszeg romantikus történet, mert a Bob ♥ Abishola kábé az első 10 perctől eltekintve nem volt olyan, mint a legelején – tetszik, nem tetszik, ezen túl kell lépni. De ettől még igazán lehetett volna komolyabb fókusz is a két címszereplőn, még akkor is, ha nem annyira a romantikázásuk van a középpontban.

Bob és Abishola dinamikája még akkor is érdekelt, ha repetitív volt, az efféle a többkamerás szitkomoktól egyébként sem áll távol, de az már közel sem volt nyerő, hogy ugyanazt a dinamikát inkább más karakterekre terjesztették ki, hogy bizonyos jelenetekben Bob-ot mondjuk kvázi az anyja helyettesítette, ahogy a fináléban is. (Azért a saját történetszála az ugyancsak sztrókos John Ratzenberger-rel aranyos volt.)

Nem, ennek a sorozatnak, főleg két címszereplő esetében nincs szüksége 12 állandó szereplőre, a kiterjedt családra, barátokra és munkatársakra. Nyilván nem az lesz a következő mondatom, hogy “Nem, ki gondolta, hogy ez lehet a siker titka, ez fogja érdekelni a nézőket?”, hiszen jön a 2. évad és nézettség szempontjából sem teljesít nagyon rosszul ez a komédia, egész egyszerűen csak nem értem a dolgot, és a jelenetek felénél azt kérdezem, hogy “MIÉRT???”.

Valahogy az Abishola családjának oldaláról érkezett történetek szinte mindig kivétel nélkül hidegen hagytak (szerencsére azonban a munkatársi jelenetek működtek – ugye itt a másik készítő maga is állandó szereplő lett), Bob-nál egy fokkal jobb volt a helyzet, de én inkább azt vártam, hogy a testvérek között Maribeth Monroe kap több szerepet a teljesen kiszámítható és egyszólamú Matt Jones helyett, de ebből is látszik, hogy nem rám kalibrálták ezt a szériát.

A végeredmény simán nézhető, ártalmatlan komédia, ami azonban az én ízlésemnek inkább unalmas, főleg, hogy a karakterek nagy részét csak minimálisan tudom értékelni, s jelentőségükhöz képest mégis sokat használják őket.

Deputy: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 07. 29. 21:20 - Írta: human

3 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Kicsit vakarom a fejem, hogy ebben a FOX-sorozatban mi tetszett az elején. Sokkal nézhetőbbre emlékeztem, viszont szembe a Rookie-val ennek a folytatása kicsit sem érdekelne – de nem is jön majd. Mondjuk egy főbb szálat, ha jól látom lezártak.

Az alap ugye az, hogy valami ősrégi törvény miatt egy vérbeli cowboy kerül a rendőrség élére, ő irányítja innentől. Mivel nem a bürokrácián keresztül emelkedett fel, így nyilván tojik is rá ezerrel, ő csak segíteni akar az embereknek, meg a rendőr munkatársainak.

Na most ez a felállás eszembe sem jutna, ha csak a finálét láttam volna. De erről bővebben a tovább mögött.

Tovább…

Blindspot: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 07. 27. 21:20 - Írta: Necridus

14 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Nem gondoltam volna, hogy ezt a posztot én írom majd, miután a tragikus negyedik évad után kaszáltam a sorozatot. Mégis a sorozat remek, 2015-ös rajtja és a még jobban a szívemhez nőt második évad után úgy gondoltam, belenézek, merre tart az utolsó etap. Erre kvázi megváltást jelentő szezonnal rukkolnak elő Martin Gero-ék.

A Blindspot ott volt a legerősebb, ahol túllépte az “egyszerű” heti esetes krimiket, rádobott egy igen erős, fordulatos és részletekben gazdag átívelős szálat, miközben igyekezett hű maradni a zsánerhez, és mégis az FBI-ügynökökkel oldatta meg a krimis eseteket. A két stílus ötvözete volt az, amivel kiemelkedhetett – már nem nézettségileg, mert nem produkált túl jó számokat az utóbbi években.

Ezért is voltam olyan pipa, amikor fokozatosan engedték el az átívelést, a rejtvényfejtést, Jane múltjáról egyre kevesebbet meséltek, egyszerűsítették a történetet és kvázi epizodikus nyomozóssá alakult át – ami lehet jó, bőven van a zsánernek képviselője. Mégis a Blindspot sosem csak ezekből állt, és tulajdonképpen elvesztette egy részét a sorozat a negyedik évadban.

Erre jött az S5. Új forma, tökös indítás, folyamatos visszautalgatás és vendégszerepeltetések, és fantasztikus zárás az apróbb hibák mellett. Ennyivel írnám le az évadot. Szinte utáltam az elődjét, ezt azonban egyenesen imádtam, mondhatni telitalálat volt, és méltó befejezése Jamie Alexanderék szériájának.

De hogy az ötödik évadról ne csak azt az egy mondatot írjam, a tovább mögött spoileresen olvasható a Rejtjelek sorozatzárójának kritikája. Tovább…

The Blacklist: vége a 7. évadnak

2020. 07. 24. 19:40 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

She’s not with me.

A Feketelista (ami ugye itthon egy ideje már a Netflix-en látható itthon világpremierként heti epizódokkal, a tévébe nem nagyon érdemes várni) is azon országos sorozatok közé tartozott, amik a járvány miatt nem a valódi fináléjukkal zárultak a tavalyi szezonban, és itt az átívelő szál miatt ez eléggé gyomros lehetett az írók és a rajongók számára is. Mindez csupán azzal tudták kompenzálni, hogy szinte egyedüli sorozatként a forgatás közben leállított 7×19-es epizódjukat befejezték – animációs formában, amihez a digitális képregény stílusát kérték kölcsön.

Ez már csak azért is nagyon derék húzás volt, mert így el tudtak búcsúzni attól a Brian Dennehy-től, aki nem sokkal a munkálatok felfüggesztése után halt meg, így az utolsó leforgatott epizódja nem lett kukázva – majd kiderül, hogy a karakterével mit terveznek, mert mégiscsak jelentős figura a történetben.

Alapból kifejezetten vártam a részt, de amennyire izgatott voltam az animációs aspektus bevonása miatt, akkorát csalódtam – legalábbis az animációban. Alapból ugye némiképp a lehetőségek kibővítésére számítottam, de inkább azt vettem észre, hogy lekorlátozta mindez a készítőket. Természetesen nem csodákat vártam, de helyenként a megvalósítás is döcögött.

A rész elején persze kellemes meglepetés volt a Negyedik Fal ledöntését látni, és azt, hogy a színészek civilben a nézőkhöz szólnak, bármennyire is nem illett a sorozathoz, mégis közvetlenebb így, mint valami disclaimert olvasni. És eleinte még a történetből sem zökkentettek ki a rajzolt figurák (érdekes volt látni, hogy milyen sorrendben forgatták a jeleneteket, mik kerültek sorra, és mik nem), azonban amikor dinamikusabbak lettek a jelenetek, ott más volt a helyzet.

Persze még így is jár a piros pont a stábnak, hogy nem csak lekövették végig az eredeti szkriptet, de a rajzolt jeleneteket is filmszerűen megvalósítva és megvágva tálalták, de például az akciózás esetében biztos, hogy érdekesebb végeredményt vártam volna, így nagyon csak helykitöltő volt a lövöldözés, és valahogy maga a rész is kicsit kapkodónak tűnt a történetvezetését illetően.

Nyilván a The Blacklist-re oly jellemző átverések, egymás túlgondolkodásai ezúttal sem maradtak el, szóval ezen mindenképp élvezkedhettünk (lehet, hogy kiszámítható ez az aspektus, viszont még mindig élvezetes), és szavak nélkül még mindig tud erős montázsokat szállítani a sorozat, bár a Paint It Black-re ez talán másnak is menne, nem?

Kicsit csalódás volt tehát összességében a finálé, és nem csak azért, mert nem finálé volt, de ettől még nem tudom nem elismerni a készítők és a színészek erőfeszítéseit, amit megtettek annak érdekében, hogy eggyel több epizódot tudjanak leszállítani idén.

Maga a szezon? Nem hiszem, hogy annyira komoly meglepetéseket okoztak volna a 7. évad elején behozott új szállal (annál inkább a 7×12 stílusával!), bár a vége felé a “hova áll Elizabeth?”-kérdéskörrel csaló csikicsukizás biztos okozott némi meglepetést (vagy nem). Akárhogy is, a fő vonal kapcsán a mérleget majd csak a 8. évad első pár epizódja után lehet megvonni. Már persze akkor, ha lezárják ezt a sztorit, hiszen az is benne van, hogy elhúzzák a teljes S8-ra, hiszen ha nem kell csúcs/végpontot írni, akkor tovább lehet csócsálni, és abban a The Blacklist azért elég profi.

ui: A stábot jó érzés volt látni. Éljen az emberi aspektus!

The Rookie: vége a 2. évadnak

2020. 07. 23. 19:30 - Írta: human

8 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

De még hogy! Mármint egyrészt többnyire izgalmas volt a szinte dupla finálé, másrészt pedig olyan cliffhanger jött, hogy teljesen kíváncsi lettem a folytatása.

A The Rookie amúgy teljesen olyasmi sorozatnak tűnik, amibe így szinte “bármikor” vissza lehet kapcsolódni. Kimaradunk pár magánéleti fordulatból, de láthatóan úgy van felépítve, hogy gyorsan át lehessen látni mindent. Egy alkalmi nézőnek max. két rész alatt minden világos lesz, még az is, amiből esetleg kimaradt. Mondhatni külön is nézhető.

Mielőtt belevágnék, muszáj jeleznem, hogy nem tudom a jelenlegi kinti helyzet miképp hat majd a sorozatra (itt írtunk róla, mi várható), mivel úgy tűnik eléggé álomvilágot mutat ezzel a hosszú kiképzéssel, meg hős rendőrös felépítéssel. Meglátjuk hova kanyarodnak a folytatásban, amit ugye már berendelt a csatorna.

És akkor a konkrét részekre térek a tovább mögött.

Tovább…

Bless This Mess: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 07. 21. 21:45 - Írta: human

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Bár az első évadot többnyire kedveltem, de már amikor vége lett, akkor is éreztem, hogy 20 részre hizlalva nem fog lekötni az ABC komédiája. Ez a tipp be is jött, de azért a fináléra visszanéztem.

Igazság szerint még mindig adta a kisvárosi hangulat, amiről a tavalyi rendesebb kritikámban írtam. Nagyvárosból vidékre költözött hőseink már teljesen beilleszkedtek a közösségbe, csak még mindig hoznak egy másfajta nézőpontot a helyiek számára. Ez a dinamika mondjuk kicsit túl van fejve, viszont szükség van rá pár konfliktushoz.

A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Previous Posts