login |

Posts filed under '2019/20 finálék'

The Baker and The Beauty: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 07. 10. 19:20 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Since when does love make sense?

Ritkán fordul elő, hogy valami, ami korábban csak visszafogottan vártam, a kritikák és a kommentek alapján elkezdjen kifejezetten érdekelni, és utána mégis nagyot koppanjak. Az ABC újonc romantikus dramedy-je kapcsán viszont ez történt velem. Nem csak szimplán közepes lett a szememben, hanem konkrétan gyenge. Pedig még human is pozitívan írt róla a pilotkritikában…

És ezt nem fogom az eredeti, izraeli változatra fogni (holnap jön arról is a kritika), még akkor sem, ha annak és ennek a pilotja nagyjából ugyanaz, hiszen egyrészt a két történet azért elég hamar eltér egymástól, másrészt az amerikai változat már csak a játékideje miatt is többet ad. Leginkább történet szintjén, hiszen jobban kiemelik a mellékkaraktereket. Lehet, hogy azért csúszott el nálam a sorozat, mert nem csak a két szerelmesre koncentráltak?

Persze a középpontban (nagyjából…) mindvégig a Pék/Cukrász és a Szépség maradt, de inkább ott lesz nálam a kutya elásva, hogy ez a kapcsolat számomra már túl cukormázas volt – pedig én sokszor szeretem a cukormázat. Nem azt mondom, hogy nem volt őszinte, de az izraeli változat inkább járt a földön és nem tűnt annyira egyszerűnek a pár tagjainak egymásra találása, mint itt.

A finálé nagyon jól összegezte számomra azt, hogy mi minden bajom van a sorozattal, de szerintem azt is szuperül prezentálta, hogy miért is lehet szeretni a The Baker and The Beauty-t. Mint habos-babos tündérmese nagyon jól működött, nekem azonban ez (mint mondjuk a Katy Keene esetében is) sok volt. Illetve nem is ez a jó kifejezés, mert van, hogy szeretem azt, ami nagyon tündérmesés: egyszerűen ilyen összetételben nekem nem működnek a tündérmesék.

A sorozat, ha az olykor felesleges lelkizéseket kiszedjük belőle, abszolút feelgood, szívmelengető (mindenki szeret mindenkit a családban, nagyon jó látni apuékat és a tesókat is egymás között) és cukiskodva humoros, egyszerűen mosolyt varázsol az ember arcára, amikor tipikus romkom zenére történnek rohamtempóban a dolgok a képernyőn, vagy amikor latin zenére montázsoznak (a fináléban éppen sütögettek). Igen, nekem is abszolút bejönnek ezek a részek, de csak ennyi NEM ELÉG!

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül a fináléról. Ami elvileg sorozatzáró is volt, habár lehet esély a megmentésére, de ha nem is történik meg, akkor is kapunk egyfajta lezárást, nyugvó pontot, komolyabb cliffhanger nincs. Tovább…

Magnum P.I.: vége a 2. évadnak

2020. 07. 09. 21:10 - Írta: human

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Nem követtem teljesen, hogy a vírus itt miképp befolyásolta a forgatást, de maga a rész mindenképp rendes évadfinálénak érződött, sok más országos sorozatéval szemben. És mégis szétuntam, bocs a rajongóktól.

Ha jól látom, idén az egyik visszatérő kérdés az lehetett, hogy Higgins tartózkodási engedélye lejár, és kénytelen lesz visszamenni Angliába. Ez nyilván a munkakapcsolatot eléggé felrúgta volna, mivel ránézésre már rég közösen nyomoz Magnummal. Legalábbis itt is végig együtt mentek mindenhova.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Tovább…

Songland: vége a 2. évadnak

2020. 07. 07. 20:00 - Írta: Necridus

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika,reality

Nem igazán változott a színvonal a Songland második évadjában – és ez pozitívum nálam, hiszen már többször is kifejtettem, miért olyan szórakoztató az NBC dalszerzős tehetségkutató reality-je. A formátum sem módosult, ugyanúgy megjelenik négy dalszerző Ester Dean, Shane McAnally, Ryan Tedder producerek és egy sztárvendég előtt, hogy előadja saját dalát, hogy később azt felvegye a sztár és az legyen az új hit-je.

A sztár választ hármat, a producerek egy-egy dalszerzővel összedolgozva pedig rá szabják a dalt, majd ismét előadják, és a nyertes számból egy részletet már hallhatjuk is a rész végén. Eközben pedig megy a folyamatos brainstorming, a közös dalszerzés és a kreatív bombák dobálása. Néha pedig még a producer is csatlakozik egy-egy produkcióhoz.

A podcastekre sajnos eddig nem kerítettem még sort, amiket reklámoznak az epizódokban, de azért így sem maradok ki a dalszerzők munka közbeni gondolatainak ömlesztéséből. Idén talán jobban kijött, hogy miután meghallanak egy számot, mennyi mindenre ügyelnek, mennyi mindent változtatnak azért, hogy a sztárnak eladhatóbb slágert készítsenek. Volt, hogy címet változtattak, de előfordult, hogy az egész dalszöveget újraírták, vagy épp a dallamon és hangszereken változtattak rengeteget.

Érdekességként még azt is megegyezném, hogy a The Voice-ba is beugrottak a producerek, amolyan tehetségkutatós crossovert készíteni, hogy az utolsó öt finalistával együttműködve saját számokat készítsenek a döntőre.

Idén is volt olyan, hogy több személy nyert egy epizódot, idén is volt rengeteg híres figura, ráadásul egyikük közülük a Tokióban megrendezendő 2020. évi nyári olimpiai játékokra kereste az új produkcióját.

Végül pedig linkelném az eredeti számokat, amik végül átdolgozva megnyerték az adott részt. Mellettük pedig a sztárvendég által előadott dal. Érdemes fülelni, mennyit változtatnak.

NCIS: vége a 17. évadnak – írta Pamats

2020. 07. 06. 19:52 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Mint több másik, a blogon az elmúlt hetekben már kritikát kapott országos sorozat, az NCIS se a tervezett fináléjával ért véget a járványhelyzet miatt. Ez sok esetben lehetne baj, de talán egy epizodikus kriminél nem jelentett akkora hátrányt.

Bár abból a szempontból igen, hogy így nem kaptunk semmilyen átívelő szálat vagy valami különösebb történést a karakterekkel, cserében viszont egy erős és érzelemdús résszel zárt az idei szezon.

Bár nincs sok kielemezni való a finálén, azért jelzem, hogy a tovább mögött kisebb spoilerekkel folytatom.

Tovább…

Nancy Drew: vége az 1. évadnak – írta Cleda

2020. 07. 03. 20:00 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

I know what it feels like now. To have a secret that you don’t want anybody to know, because if they find out it’ll change everything.

A CW idei természetfeletti jelenségekkel megspékelt nyomozós újonca két rész híján sok más sorozathoz hasonlóan kényszerű lezárást kapott májusban, de bátran ki merem jelenteni, hogy a Nancy Drew több egyszerű Riverdale-utánérzésnél, hiba lenne ezzel népszerűsíteni, mint ahogy a Riverdale sem szabad, hogy elrettentsen nézőket a bepróbálásától.

Annyit elöljáróban leszögeznék, hogy Nancy Drew-franchise-ról semmit nem tudok, csak a főhős nevéről hallottam elvétve, és arról, hogy nyomoz. Azonban nem is kell mélyen beleásni magunkat ebbe a világba, hiszen szinte bármit fel lehet építeni egy ilyen karakter köré.

Az alapszituáció adott: egy hangulatos kisváros tele rejtélyekkel és megmagyarázhatatlan dolgokkal, egy nem szokványos gyilkosság, ahol mindenki gyanúsított, és persze semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az eredetileg 20 részesre tervezett évad számára nem kecsegtetett semmi jóval a járvány, így a finálé nem tudott maradandót alkotni, értelemszerűen nem kaptunk lezárást és megoldásokat – de szerencsére már jó ideje be lett rendelve a 2. évad.

A tovább mögött spoilerekkel folytatom.

Tovább…

Last Man Standing: vége a 8. évadnak

2020. 06. 22. 20:00 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Yeah, the olden days. Terrible. Country was divided. Nobody trusted the president. Good thing we fixed that.

Ehh, az LMS-nek majdnem összejött! Majdnem végeztek a teljes szezonnal. De csak majdnem.

El is felejtettem, hogy 5 éve Apa csak egy van címmel itthon is bepróbálkozott egy csatorna (ami azóta már rég lemondott a sorozatokról) vele, és le is adott gyorsan 4 évadot, de mivel azóta se kép, se hang, így nyilván magyarul keresztet is vethetünk a folytatásra, pedig szerintem valamelyik kábeles komédia csatorna itthon simán el tudná adni Tim Allen komédiáját.

Ahogy írtam, ha 22 részes lett volna a szezon, akkor tényleg nem sok hiányzott, hogy valódi zárást kapjunk, bár tippre nem nagyon volt érdemes számítani komolyabb sztoris csúcspontra vagy cliffhangerre, hiszen a többkamerás komédia műfaja per definitionem olyan, hogy minden rész elején rebootot kapunk, azaz az írók minden korábbi komolyabb fejleményt félresöpörnek, és ismét a status quo-ból indítanak. (Nyilván a kapcsolatokban beállt változások kivételével.)

És a nyolcadik évad végén történik is, vagyis történt volna változás a szülés következményeképp, és erre nyilván sor is került volna, de az még belefér, hogy a gyerek eljövetele előtti pillanat kvázi cliffként funkcionáljon – mondjuk ez kasza esetén visszaütött volna. Főleg, hogy a 8×21-et feldobta Eve megérkezése, Kaitlyn Dever ismét be tudott ugrani, márpedig arra nincs garancia, hogy az évadnyitóra is visszatér-e – ugyanis igen, lesz 9. évad, még akkor is, ha a nézettség már rég nincs a feltámasztás utáni állapotában.

A “finálé” egyébként, ha Eve-től eltekintünk (az ő kapcsolata Mike-kal mindig is érdekes volt), nem volt semmi extra, a boltban kaptunk egy random, semmihez nem kötődő sztorit (ezeket a “legyen a 20 perces epizód egy 14 perces rész és egy 6 perces minirész”-megoldásokat még mindig ki nem állhatom), és ott volt nekünk a szülés előszele, amely kapcsán továbbra sem értem, hogy mire jó maga a szál – érdekel valakit, hogy Kristin megint anya lesz? Nyilván az, hogy Mandy meg Kyle szülő lesz, már sokkal több tartalommal bírhat – el is felejtettem, hogy Kyle a sorozat elején még Kristin-nel járt!

Mindegy, a tipikusan kiszámítható részek a szezonban (ami lehet jó és rossz is) ugyanúgy korrekten tartják a komédiát minőség szempontjából, a gond, hogy egyre több változást kell tolerálni, és azt, hogy Eve elment, Mandy lecserélődött (esélytelen megszoknom őt…) és a Chuck-féléket emelnek ki nem nagyon kompenzálja az, hogy például Boyd-ot eldugták előlünk a kredencbe. (Akkor már legyen inkább Jay Leno többször.)

ui: a végén Mike videóját már karanténos viszonyok között vették fel.

FBI: vége a 2. évadnak

2020. 06. 19. 17:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Egy nem karakterizáló, azaz szappanos sztorival nem rendelkező epizodikus krimi esetében, amikor nekikezdek egy kritikának, mindig eszembe jut, hogy leszek képes kettőnél több bekezdést írni. Egy finálénál ugyan akár a 3 is összejöhet, de egy random résszel záruló szezon esetében mindig kételkedek. A végeredmény pedig…, nem egyszer, mint az FBI: Most Wanted-finálé esetében 14 bekezdés lesz. És sosem értem, hogyan.

Persze úgy könnyű, ha az ember hosszan mélázik arról, hogy miről is lehetne írni, és ezzel tölti ki a helyet. De nem célom ezt tenni, bár utólag vissza fogom nézni, hogy mit írtam a tavalyi finálénál és utána az évadkezdésnél, mert van egy sanda gyanúm, hogy az FBI esetében a kritikáim zöme ugyanazt fogja mondani, pedig nem célom ismételni magamat.

El is dugom inkább a tovább mögé a mondandómat, bár a fenti képre azért rámutatok, miszerint egy elég ritka, csatornaközi karakter-crossoverrel ért véget a szezon. A kényszerű évadzáróként funkcionáló 2×19-ben ugyanis az NBC-ből a CBS-re átruccanó Chicago PD-s Hailey is feltűnt. A Chicago PD-nézőknek semmi esszenciális nem volt a részben, a lány az FBI főszereplőjének a helyét vette át, hogy nyomozzon egy random ügyben.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

FBI: Most Wanted: vége az 1. évadnak

2020. 06. 16. 20:03 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Akik nem néznek epizodikus krimiket, azok olykor azt fogalmazzák meg kritikaként, hogy azok egykaptafa sztorikat hoznak. De mivel nem néznek epizodikus krimiket, így nem igazán lehet fogalmuk erről, nem? Persze minden ilyen sorozatban történik valami bűntény és legtöbbször a végén elkapják a tettest (ilyen alapon a romkom meg a slasher is egykaptafa), de mindezt sokféle karakterrel, körítéssel, helyszínnel, alapsztorival, csavarral és minden egyébbel lehet tálalni.

De igazából persze értem a problémát, hiszen bizonyos motívumok ismétlődhetnek, azonban ezek a karakterizálós krimikre igazak inkább. És itt a megoldás. A karakterizálós krimik (Castle, Bones, Lucifer, NCIS-ek és a többi) ugyanis sokkal szimplábbak, ott 13-22 perc jut a nyomozásra, a többi elmegy lelkizésre, romantikára, magánéletre, kvaterkázásra, stb. Tehát a fő kérdés az, hogy ki miért néz krimit? Én biztos, hogy nem a random fecsegések miatt, vagy hogy lássam, ahogy a két főhős elmegy egy kocsmába iszogatni.

Az FBI: Most Wanted (pilotkritika az alapokról), miképp az FBI, vagy éppen a korábbi Dick Wolf-sorozatok, a Law & Orderek olyan epizodikus történetekkel rendelkeznek, amikre nem nagyon fogja senki azt mondani, hogy “ezt már láttam a RandomKarakterizálósKrimi ikszedik részében”, hiszen egy felületes, háromszereplős, 15 perces nyomozást sosem lehet összevetni egy sokmegállós, sokszereplős 40 percessel. Utóbbi, még ha nem is túl összetett, sokkal komplexebb annál, hogy egy mondatban összefoglalható legyen a lényege.

És mivel engem a krimi a krimi miatt érdekelt mindig is, ezért nem meglepő módon az FBI: Most Wanted is bejött. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy az a két ember, akinek hasonló a tetszési indexe, az miért nézi a sorozatot, de én tényleg azért, hogy bár legtöbbször közel sem gyomroz akkorát, mint egy Law & Order: SVU, általában közel sem annyira csavaros, stilizált vagy hangulatos, mégis komolyabb története van. Van mögötte gondolat. Gondosan meg van szerkesztve, nem csak valamit kitalálnak, hogy kísérje a főszereplők életét.

Mivel a Dick Wolf-sorozatokban tényleg nem nagyon karakterizálnak (ezt a szkript meghagyja a színészek játékának – az írók ugyan írnak karakterizálós jeleneteket, de mindig ezeket vágják ki először, ha vágni kell), itt tényleg a folyamatokat nézheti az ember, és nem felületesen, hiszen kap komolyabb hátteret a bűncselekmény és kapnak hátteret (és karakterizálást is, mert nekik jár, az ő útjukat is követjük!) a tettesek is.

És ilyen körülmények mellett egy olyan nyílegyenesen induló sztori is jobban érdekel, mint az FBI-spinoff nem évadzárónak tervezett évadzárója (ami egyébként is a #111-es produkciós számot viselte, vagyis 11.-nek forgatták), amiben egy apa és fia bankrabló páros megszökik egy börtönszállítóból. A tovább mögött folytatom spoilerekkel Tovább…

Indebted: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is?

2020. 06. 15. 19:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Az idei, vagyis a már mögöttünk lévő országos sorozatévad nettó szégyenfoltja is leköszönt nemrég, minden bizonnyal örökre, de ugye az NBC még nem jelentette be, mi a helyzet vele, így nem is vehetjük biztosra, hogy Indebted soha nem tér vissza a képernyőre, de az ember azért reménykedhet, nem?

Oké, ilyesmit azért mégsem teszek. Nem akarom egy sorozat végét sem kívánni, főleg egy olyanét nem, amit nem is néznék – ellentétben azokkal, akik saját, nézett sorozatuk kaszálásának szurkolnak, pedig… egy sorozatot akkor fognak kaszálni, ha elég néző kaszálja, szóval aki kaszának szurkol, annak nem egyszerűbb saját magának kaszálnia előbb a szériát? Just askin’ for a friend.

Ahogy írtam a pilotkritika kommentjeiben, az Indebted kezdése nálam kimerítette az 1/10-es tényállást, miután egyetlen pozitív reakciót kiváltó momentuma volt csak számomra, de az sem nevetés. Ahogy írtam akkor, “a világon semmit nem adott nekem, nem röhögtem, nem érdekelt egy másodpercig sem, de legalább a helyszíni nézők jól szórakoztak”, és ez most sem változott.

A gyerekekhez hazaköltöző szülők motívuma ugyan kreálhatott volna érdekes alaphelyzeteket, de itt csak fáradt dolgokra futotta, meg sokadjára is elismételt karakter-schtickekre, mindenki ugyanazt a nem poénos egypoénját hozta a fináléban is, amiben egy rokon halála köré sztori volt, egy shivah-val, ami kapcsán utánanéztem, és a készítő, Dan Levy (aki magát is beleírta a szezonzáróba) tényleg megpróbált minél több zsidó alsztorit behozni a sorozat, személyes élmények alapján. Ez legalább pozitívum, hogy személyes lett a végeredmény, de a kalapot emelve is lehet köpködni azt, nem?

A finálé a sztorija szerint egyébként elhúzta előttünk (meg a férj karaktere előtt is) a mézesmadzagot, hogy a szülők végre elköltöznek, de egy totál, számomra megalapozatlannak tűnő csodasztikus párfordulás után mégiscsak maradtak, amiről eszembe jut, hogy nagyjából az volt a sorozat egyetlen pozitívuma, ahogy Adam Pally konstans kiakadt az anyja vagy az apja valamelyik marhaságán. Más kérdés, hogy sem Fran Drescher, sem pedig Steven Weber nem hozott többet, mint amire számítani lehetett volna tőlük. (Abby Elliot SNL-es korszakából pedig kimaradhattam, de számomra az ő karaktere volt az egész sorozat legszürkébbje. Egy másik színésszel az összkép is jobb lehetett volna.)

(Tudjátok, hogy milyen bosszantó, hogy mindig utána kell néznem annak, hogy melyik színész Steven Weber és melyik Gary Cole? Pedig még csak nem is hasonlítanak, csak épp mindenben szerepelnek. Bár idén az egyik a legrosszabb, a másik pedig az egyik legjobb országos újonc komédiában volt benne.)

Szóval ennyi. Remélhetőleg. Ahogy a fináléban is mondták:

It’s for the best.

The Neighborhood: vége a 2. évadnak

2020. 06. 12. 16:04 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2019/20 finálék,kritika

– I am kind of a badass B-word.
– Mm. Damn straight!Mm! You are the second strongest woman I know.
– Who’s the first?
– Me, B-word!

A finálé arra világított rá, hogy a CBS többkamerás, fekete/fehér komédiája kezd féloldalassá válni? A The Neighborhood még mindig rendelkezik jobb pillanatokkal a két főszereplőnek köszönhetően, de az biztos, hogy a sorozat kapcsán nem fogom megemlíteni a párjaikat, ami kifejezetten sajnálatos.

A talán nem valódi finálé sztorija lehet, hogy a valódinak ágyazott meg azzal, hogy Dave képviselő-jelöltségével foglalkozott (vagy ez volt a valódi? mégiscsak megvolt a 22 rész), ami kapcsán nyilván lehetett elég jól tematizálni a részt, és pár olyan a való életre jellemző dolgot is előhúzni, mint a múltbéli sötét folt elővétele, illetve az ellenfél besározásáról szóló negatív kampány, miközben sokadjára is rávilágítottak arra, hogy attól, ha valakinek valami kapcsán nincs tapasztalata, az még nem biztos, hogy nem is létezik, illetve nem zavar másokat.

A rész kapcsán (amellett, hogy a Dukes of Hazzard révén sorozatos említés is volt benne) az maradt meg, hogy a feleségek mennyire háttérben szorultak. Az évad folyamán olykor kaptak kiemelt sztorikat, de nagyon érződik, hogy a magasabb élettartam elérése érdekében a The Neighborhood a két férfi főszereplőre kell, hogy támaszkodjon. A gyerekek közül Grover, ahogy azt kell, végképp csak jelzésképp volt jelen, azt viszont sajnálom, hogy Calvin srácait is így leépítették – nem véletlen, hogy a 2×21-ben egy teljesen random, külön szálat kapott a trió.)

Lehet, hogy lesz, akinek fárasztó, hogy a sorozat folyamatosan a kultúrák közötti különbségekről szól (és közel sem annyira erősen, mint mondjuk olykor a black-ish), de mégiscsak ez a koncepció és a témák tárháza kimeríthetetlen, az élet minden területét elő lehet és elő is fogják citálni, hogy bemutassák a gondolkozásmódbeli eltéréseket a főszereplők között, szóval már csak ezért sem érzem az önismétlést. És, ha még pár aktualitásra is reflektálnának komolyabban…

– No problem. I’m just gonna start by telling them that there’s no way that I’m racist because my best friend is black.
– As your black best friend, never say you have a black best friend.
– Okay. All right. Well, then I’m just gonna go in there and tell them that these false accusations have got… Have got me straight trippin’.
– I take it back. I’m not your black best friend.

A kényesebb témák ellenére a The Neighborhood ideális családi szitkom továbbra is, helyenként előkerülő, de akkor igencsak erős érzelmi (és tanulságos) komponenssel – szerencsére Cal-t nem puhítják el, ha ki is áll David mellett, mint most, akkor sem kell őt félteni. Lehet, hogy újat nem fog mutatni sztorik vagy üzenetek terén, de bizonyos alapdolgokat talán olykor érdemes átismételni, nem?

Sokadjára is csak azt tudom leírni, hogy ha a CBS többkamerás komédiái közül választanom kéne, akkor Chuck Lorre-szitkomok ide, Matt LeBlanc és az újoncok oda, nyilván ezt az egyet követném, de mivel elég kevés képviselője van a csatornán a műfajnak, így ez is csak vakok között félszemű a király-szcenárió. És az simán válóok, hogy Greenberg és The Entertainer (oké, itt muszáj kiírni a teljes nevet?) karakterén kívül egyszerűen senki sem olyan, hogy megtarthatna.

Stumptown: vége az 1. évadnak

2020. 06. 11. 20:20 - Írta: human

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Hova tűnt a stílus!? Tipikusan ilyen az, amikor az átívelő szálak lehúzzák a sorozatot, és ezek ugye mindig az évadok vége felé kerülnek elő erősebben, míg a szezon közepén simán akad játékra idő általában.

Itt sem történt máshogy, viszont meglepő módon lezártak mindent, és inkább új szálak lesznek a jövőben. Nem üldözik 10 évig Red Johnt, hanem máshova kerül a figyelem. Ez olyan szempontból is jó, hogy ha nem került volna berendelésre a folytatás, akkor le lenne zárva a sorozat. Na meg akár ki is lehet szállni, ha valaki szenvedve maradt itt.

Dex múltja volt az évad fő ügye, lehet, hogy nem oldották meg teljesen, nem tudom, lemaradtam a korábbi utalásokról. Viszont a 17-18. rész nagyjából működött így is. Ott voltak a jobb idők Benny-vel, az érzelmi töltet, hogy miért nem hagyja Dex-et nyugodni az ügy, és viszonylag gyorsan is haladtak vele.

Viszont azt éreztem, hogy ez a Stumptown nekem már túl szürke. Nem rossz, ne értsétek félre, csak már sok hasonló országos sorozatot láttam. Talán nem pont ilyen stílusban, de hiányzott egy kis plusz, ami helyett ez inkább a kaméleonos beolvadást választotta. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy pár jó pillanatért ebbe 18*42 percet öljek.

— Okay, what do we do?
— Take the money and run.

Azért el kell ismernem, hogy kicsit visszatért a stílus a végén. A 18. részben a szökés működött, meg talán előtte a papos jelenet is. De azon kívül csak a már bejáratott dolgokat kaptam. Lehet, hogy az hiányzott, hogy legalább a karakterek jobban együtt legyenek, erre mindenki nagyjából elvolt a mellékszálán, amik összefüggtek ugyan valamennyire, de mégsem érződött közösségnek, társaságnak, ott lógós hangulatnak.

Azt azért beismerem, hogy az 1×17 miatt ma végig Pearl Jam ment. A már berendelt 2. évad premierjébe még esetleg belenézek, de amúgy nem hoztak igazán lázba.

Bull: vége a 4. évadnak

2020. 06. 10. 21:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2019/20 finálék,kritika

Egy újabb csonka évad és egy nem finálénak szánt finálé. Egy normál rész, de attól, hogy egy epizód évadközi, még nem kell banálisnak lennie, nem? Elhiszem, hogy az esküdtszéki tudományra építő Bull-ban egy idő után nem lehet nagyon újszerűnek maradni, de attól még lehet egy új jogi eset érdekes.

Félreértés ne essék, a “szezonzáró” heti esetében volt valami érdekes, hiszen egy gázolás történt, a felelősséget pedig egy mentességet élvező diplomata lánya vállalta magára, a vele együtt lévő valódi tettes helyett, aki így, a beismerő vallomásnak, és annak köszönhetően, hogy a valódi gázolónak semmi baja nem eshet, megúszhatta (volna?) azt, ami történt.

Azonban hiába dob fel egy valós problémát illetve morális kérdést az ügy, ha az nyílegyenes és semmi meglepetést nem tartalmaz. A tovább mögött folytatom spoileresebben. Tovább…

Next Posts Previous Posts