login |

Posts filed under '2019/20'

Második blikk: Batwoman + Almost Family

2019. 10. 16. 16:20 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2019/20,kritika

Batwoman – 1×02: 6,5/10. (Pilotkritika itt.) Továbbra sem újítja meg a műfajt a Batwoman, de kemény alapokra építkezik, és kiszámíthatósága ellenére (ld. kik az állandó szereplők) egyelőre nem fáradtan klisés, hanem inkább kellemesen ismerős. Alice karaktere mondjuk nekem olykor kicsit “sok”, a flashback-eknél félek, hogy hamar kifulladnak és idővel csak muszájból tartják majd meg őket (de ettől még jók, jó érzelmi alapot nyújtanak), és a “levélregényes” megközelítés is jó ötlet.

Verdikt: eddig sima liba, tetszik. Nyilván idővel ki fogok szállni, mert tudom, hogy mi a sorsa nálam a műfajnak, de amíg bejön, addig maradok. Hogy 6-8 részig vagy 12-ig, esetleg akár 2 évadig is, az majd kiderül. Minél később jelennek meg mindenféle elszállt szuperképességek, annál jobb.

Almost Family – 1×02: 5/10. (Pilotkritika itt.) Hát, ez kellemetlen meglepetés volt… Mármint, hogy Apu lekorlátozottsága megszűnt. Azt reméltem, hogy akkor ő most háttérbe kerül, kap valami unalmas mellékszálat, és ha túl sok, akkor lehet, hogy elengedem a sorozatot, de így… Konkrétan főszál volt, ráadásul nem csak a lányokkal volt kapcsolatban, hanem még egy rejtélyes, összeesküvős vonalat is kapott. MIÉRT?

Kár lenne ezért a sorozatért, mert a három testvér szuper. Vagyis… leginkább a kettő, amelyik együtt lakik – azt hittem, hogy a harmadik is velük marad, de őt is kikapták. Szóval hiába nagyon jó együtt és külön-külön is Brittany Snow és Emily Osment, hiába nézném őket (Megalyn Echikunwoke eyecandy, de ügyvédként nem túl érdekes (ráadásul Apu sztoriját táplálja), az meg kevés, hogy a szerelmi élete határozza meg), félek, hogy tartós marad ez az irány.

Verdikt: maradok még, de tudom, hogy ha túl sok apázás lesz, az 1×04-nél már nem leszek ott. És nem látom annak az okát, hogy ne legyen…

Az első országos kasza: Sunnyside

2019. 10. 16. 04:53 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2019/20,hírek

Az NBC elkaszálta a Sunnyside-ot. Ami nem meglepő, hiszen eleve a legkisebb számokkal nyitott. Jó hír azonban a nézőknek, hogy a részek továbbra is jönnek hetiben (összesen 11 lesz), mert felkerülnek az NBC alkalmazására és a csatorna webes felületére is, szóval lehet nézni. A sorozat tévés helyére jövő héttől a Will & Grace kerül.

Pilot: Batwoman

2019. 10. 12. 10:05 - Írta: Necridus

3 comments | kategória: 2019/20,kritika,pilot-mustra

Temessétek vissza a Batwoman sírját, nincs még itt az ideje!

winnie a pilotkritikájában szinte megszólított, amikor feltette a kérdést, miszerint egy Arrowverse-profi hogyan vélekedik a kezdésről, így én is nyilatkoznék a premierről, elvégre szinten vagyok az eddigiek közül mindegyikkel (a Black Lightningot leszámítva, bár még nem is nevezhetjük Arrowverse-sorozatnak).

Mivel ezen sorozatok kibeszélőit mind én írom az utóbbi időben, igyekszem nem ismételni önmagam. Tudnám, mert a Batwoman az Arrowverse-ben előre kifaragott helyébe tökéletesen beleillett. Néha már egy családként gondolok erre az univerzumra (megvan ez a kép, ugye?), ahova Ruby Rose újszerű, mégis régi alapokra felépített karakterét beadoptálták. Így, akinek már az előző sorozatok kezdése sem tetszett, itt sem valószínű, hogy másképp fog vélekedni.

Gondoljunk csak bele, mi a karakter előtörténete. Halott rokon, pipa. Elszigeteltség, pipa. Sok éves kiképzés, pipa. Hazatérés hosszabb idő után, pipa. Rejtélyes körülményekbe való csöppenés, pipa. Rideg családi viszonyok, pipa pipa és pipa.

Ezen kívül a korábbi mintát követi maga a pilot felépítése is. A hős visszatér hazájába, felismeri a jelenlegi, szörnyű viszonyokat és tenni akar ellenük valamit. Közben a múltja folyamatosan kísérti, kosztümének prototípusát megkapja és rögtön archnemezist is talál magának.

Mégis újszerű, mert Batwoman az első, középpontba helyezett LGBTQ+ szuperhős (legalábbis a reklám ezt mondja, de gyakorlatilag ez Caity Lotz White Canary-je). Ez el is indít egy flashback szálat, ahol a kiképzőtáborban összemelegedett valakivel, majd kirúgták onnan, és a pilotban ismét találkoznia kellett egykori szerelmével – eléggé megváltozott körülmények között.

Azon kívül, hogy jó néhány másodpercet újrahasznosítottak a visszatekintésben, teljesen jól működtek – bemutatta Kate karakterét ahelyett, hogy Batwomant alapozta volna, így az alteregó miatti kettősség is szerepet kapott. Mégis kaptunk másfajta flashbackeket is, amik még régebbre nyúlnak vissza: Kane gyerekkorába, amikor elhunyt az édesanyja és kishúga.

Ezek cserébe akadozók lettek, amivel nyilván azt akarták ábrázolni, hogy még gyerek volt, és a tragédia miatt az agya talán kiszortírozta ezeket a képeket a fejéből, mégis zavaró volt, egyszerűen kellemetlen a szemnek.

A katonás, párkapcsolati flashbackben mondjuk nem látok több lehetőséget, így azt nem hiányolnám a továbbiakban, a gyerekkoros több potenciált rejteget magában, de átvehetné a látványvilágot a másik visszaemlékezéstől. (eltértem a lényegtől, de azt még muszáj megemlítenem, hogy a jelenben meg néha olyan közelről vették RR arcát, hogy én hajoltam hátrébb, nehogy megsértsem az aurájába mászással).

Nálam a mércén egy kicsit magasabban helyezkedett el a Batwoman pilotja, tőlem megkapja a 7/10-et. De nem azért, mert többet látnék bele, mint az előző írásban leírtak, hanem mert egyszerűen jól szórakoztam rajta. Nem untam, annak ellenére, hogy lehetett volna azért dinamikusabb, pörgősebb az egész. Nem is éreztem egyes karaktereket soknak (mondjuk a mostohacsalád úgy kuka, ahogy van. A pótanya például mennyi szerepet kapott?).

Ruby Rose pedig nagy meglepetés volt. Sokszor nem láttam még (de tervben van az Orange, ne kövezzetek meg+), de amikor igen, nem éreztem annyira jó színésznek. Most viszont simán lehozta azt, amit kellett. Sőt, a sírós jelenete kimondottan tetszett, a laza, keménykedő csaj karakterét pedig teljesen korrekten hozza. Nem azt mondom, hogy mesteri az alakítása, de amit kellett, azt hozta.

Két nagyobb pozitívuma volt még a premiernek: egyik a második legfontosabb karakter, Alice. Na nem a személyazonossága, mert azt lehetett előre sejteni (bár talán jobb is így, hogy nem akarnak ócska húzást csinálni belőle), hanem maga a karakter megformálása. Gyakorlatilag egy “őrült” zsenit kaptunk ellenségnek, aki nem csak a jobbnál jobb terveivel fog minket szórakoztatni, hanem sajátos stílusával és az Alice in Wonderland referenciáival. Nyilván nem egy Joker vagy Harley Quinn koppintás, de hasonlóan mad (a magyar őrült szó szerint nem adja át azt, amit az angol mad kifejezés. Na meg ezt mondogatta már párszor).

Másik pedig a karakter útjának megnyújtása. Végre nem azt láttuk, hogy a pilot végére már az a hős lesz a főszereplő, aki majd évekig, hanem mind érzékeljük, hogy innen van még hova fejlődnie.

A társát még jóformán nem is ismeri, a kütyükkel alig volt még bevetésen, a szerelése még nem a végleges, már látott verzió (jé, pont egy éve volt az első posztom a blogra nem vendégként!). És még a saját elismertségéért is meg kell majd küzdenie, hogy ne Batmanként emlékezzen rá a jövő nemzedéke. Jöhet innen még egy halom edzős jelenet, a csapat kialakulásának rengeteg módja, a folyamatos újítás a fegyvereket illetően. Ezer meg egy lehetőség van még ezekben.

A szokázos bokszolós bunyójelenetek itt sem maradtak el, és ha nem is voltak annyira látványosak, mégis olyan elemei voltak, amik növelték a brutalitás fokát, és súlyosabbá tették ezen jelenteket. Nem egy Supergirlről van szó, ahol egy pofontól elrepülnek a karakterek, meg nem is a Flash-ről, ahol futóversenyeket tartanak. Itt kőkemény erőszakot alkalmaznak, ahogy az Arrow-ban is, és amit eddig láttunk, tökéletes. Csak kölcsön kéne kérni néha James Bamfordot az Arrow stábjából (vagy a finálé után teljesen átvenni), hogy rendezzen egy-két akciójelenetet, mert az univerzumindító sorozatban is kiemelkedően teljesít.

Egy szó mint száz, nem sikerült olyan rosszra a pilot, mint amilyenre az átlag junkie számított. Sőt, meglepően jó volt. Nem kimondottan jó “jó”, de simán erősebb a közepesnél, és ezt nem csak az eredettörténetek iránti szeretetem miatt mondom, mert a folytatás is érdekel – annyira, hogy rögtön néztem volna még egy epizódot.

The Unicorn: 3 rész után

2019. 10. 11. 22:00 - Írta: human

1 comment | kategória: 2019/20,kritika

We’ve got our all life ahead of us. Just less of it.

Olyan jó, hogy a previously részben agyonemlegetik a feleség halála dolgot. Mármint értem, hogy a sorozat alapja, a rövid koncepció, de akkor is érdekesen deszenzitálják a drámai irányt.

Bár negatív felütéssel kezdtem, de talán ez az unikornis minden szinten az lesz, mert egyedül megmarad számomra az őszi felhozatalból? Az egyedüli problémám vele az, hogy kicsit hangulatfüggő, viszont olyankor több rész kéne belőle rögtön. Mondjuk ez a későbbiekben nem lesz gond, bármikor gyűjtögethetem.

Az továbbra is áll, hogy a pilot túl mélyre megy, viszont a gyász és újrakezdés dolgokat már sokkal ügyesebben, és hát humorosabban dolgozza fel a folytatás. beindították a motort, amiben szinte minden működik.

Egy komédiánál nagyon fontos a szereplőgárda, és az itteni telitalálatnak tűnik, ami még a közepesebb pillanatokat is simán veszi eddig. Eléggé különbözőnek írták meg a társaságot, de végig érezni közöttük a rendes kapcsolatot. Van kémia.

Nyilván a végeredmény valójában a mosolygós dolog, amit sokat emlegetünk, de egyelőre abban erős, ne temessük a jövő miatt. Most majdnem leírtam, hogy igazi érzelmek vannak benne, de valahogy a kivitelezése túl profi, és… világos hozzá. Nehéz ezt az egyensúlyt eltalálni.

Azért ha nem olvastam volna, hogy epizódcsere volt, akkor is rögtön feltűnne: a 3. részben arról beszélgetnek, ami a pilotban volt. Csak hát közben volt egy tök másik szál, már a 2. részben.

Stumptown: 3 rész után

2019. 10. 11. 19:50 - Írta: human

1 comment | kategória: 2019/20,kritika

Lehet, hogy nem aludtam eleget, de basszus, nem is rémlik mi volt a múlt heti részben az ügy. Azt hiszem, ez alá is húzza az ABC újoncának sorsát nálam. Pedig ami mellette van, az megmaradt a múlt hétről, és a mostaniban is tetszett.

A történetről a pilotnál írtam. A lényeg, hogy egy háborúból visszatért nő a körülmények miatt magánnyomozónak áll. Az első ügye nagyon személyes, a második nekem kérdőjel már (utánaolvastam, tényleg, a szélhámosos), és a harmadik pedig karakterépítő mélypont.

Tisztán látszik, hogy nem távolságtartó nyomozásokról van szó. Ennek fényében pedig továbbra is áll, hogy aki bírja a főszereplő Cobie Smulders-t, na meg Jake Johnsont, az ne vegye lebeszélésnek ezt a posztot, hanem ha már eddig várt, akkor most már üljön le elé.

Inkább rá is térek arra, hogy nekem miért felejtős a Stumptown. Vagyis már utaltam, de igen, konkrétan az, hogy 1 héttel később semmi sem rémlik az ügyből, az bizony nem jó hír. Vannak olyan sorozatok, amiknél még most is emlékszem a kezdő részekre, és ezzel ismét oda lyukadok ki, hogy mennyit ér az időm. Kidobhatok 25 percet azért, mert 18 másik tetszik a részben? Egyre kevesebbszer válaszolnék igennel erre, főleg a választék ismeretében.

Nyilván ez már lejárt lemez lassan, itt talán tényleg csak arról van szó, hogy ehhez hasonló közepeset, vagy közepesnél jobb krimi már sokat láttam, legyen az a Psych, a Monk, a The Mentalist, a Castle kezdő évadjai. Akik még nincs túl ezen az úton, annak simán lehet, hogy erősebbnek fog érződni a Stumptown.

Pedig a körítés eléggé tetszik. Egyrészt rögtön bemutatták Jake Johnson karakterének a múltját, kapcsolatát a főszereplővel, felvezették a főbb szálakat, és már most erősebbek az átívelések, konkrétan le sem zárul rendesen az ügy az 1×03-ban, igazi magánnyomozós szürke terepre tévedtünk azonnal.

De, de, de… nem leszek ott minden héten. Lehet, hogy néha visszanézek, de erre is akkor lenne több esély, ha épp unatkozás közben feldobná a Netflix. A Luciferrel is így jártam, lement megint pár olyan rész amit eddig nem láttam, aztán ismét felejtőssé vált. A Stumptown-nal is tipikusan ez a helyzet.

A Nancy Drew folytatásában

2019. 10. 11. 17:10 - Írta: human

Add comment | kategória: 2019/20,video

A pilotról már írtam, egész jó volt, és a tovább mögötti előzetesből kiderül, hogy onnan merre.

Tovább…

Pilot: Nancy Drew

2019. 10. 10. 21:30 - Írta: human

4 comments | kategória: 2019/20,kritika,pilot-mustra

Mi történik, ha keresztezzük a magánnyomozós, noiros zsánert a tinisorozatokkal, meg a… horrorokkal? A CW erre a kereste a választ, amikor Nancy Drew-t gyilkossági ügybe keverte.

Először azt hittem, hogy a lány kora az eltérés az eredeti, 30-as évekbeli Nancy Drew-hoz képest, de mint olvasom 16 és 18 körül volt mindig. Itt sem sokkal több, hiába utal vissza a “kemény” múltjára, amikor a rendőrség helyett oldott meg dolgokat, de ezt már hátrahagyta. A pilot során Nancy egy nagyobb átívelő ügybe keveredik. Sőt, igazából nem is egybe, mert több mindent felvezetnek a rész során.

Nancy egy étteremben dolgozik, és a városi tűzijáték estéjén megölnek valakit az ottani parkolóban. Kevesen vannak a környéken, és szépen lassan kiderül, hogy igazából mindenkinek volt indítéka a gyilkosságra. És emellett még valami természetfeletti szál is van valami régóta kísértő szellemmel, aminek a szálai szintén Nancy-hez vezetnek.

A sorozat kapcsán mindenféle döntést nehezít, hogy az igazi heti rutint még nem érezhetjük át. Csak mert például a Veronica Mars-ot sem a fő ügy töltötte ki, szóval csak lesznek itt is mellékes dolgok. Vagy el sem tudom képzelni, hogy miképp akarják kibontani a fő szálat? Bár elnézve a készítőket, itt tényleg a magánélet erősödhet még az eddig látottaknál is jobban.

— I’m growing on her.
— Like a fungus

A lényeg, hogy ennyi alapján mondhatni hangulatos. Valójában túltolja a tini emo-t (“darkness found me”), de igazából ezt lehet nem tudom megítélni. Az biztos, hogy eddig pörgős volt a dolog, megvolt a csali, de egy kérdés azért megfogalmazódott bennem: tényleg nem menne a kísértet nélkül? Nem is konkrétan a természetfelettire gondolok, hanem olyan olcsó írói húzás, ha sokszor valami furcsa esemény közben talál új nyomot Nancy, mert máshogy nem tudják organikusan a sztoriba helyezni.

Pontszámnak nem is tudom mit adnék rá. Olyan távoli világnak tűnt, így részemről 6/10 esetleg, de tippre ebbe azért jobban el lehet merülni. A design, a casting, és az egyik rejtély egész szórakoztatónak tűnik.

Prodigal Son: 3 rész után

2019. 10. 10. 14:50 - Írta: human

6 comments | kategória: 2019/20,kritika

Lehet, előreszaladok, de hiába mondhatnám, hogy maradni fogok, már most is éreztem azt, ami le fog koptatni idővel erről. Csak azért, mert ennyi sorozatot láttam, tudom, mi az ami az “ezt nézném”-készetés ellen fog dolgozni nálam erősen. Pedig a Prodigal Son nem is rossz a maga módján.

Ez alatt persze azt értem, hogy egy popcorn szórakozás. Nyomozós, minden részben van valami ügy, de nehéz helyzet elé is állít az írás most. Amúgy az alapokról a pilotnál volt szó, de röviden: sorozatgyilkos apával rendelkező volt FBI-os besegít a New York-i zsaruknak.

A problémám ott kezdődik, hogy mintha nem tudnák az egyensúlyt megtartani az írásban. Konkrétan a 2. részben tetszett volna az ügy, de amikor viszonylag nagy ugrásokkal lezárták az egyértelmű vonalon, akkor még vagy 7 perc volt az átívelésre nekik.

Amúgy ez a baj a pörgős ügyekkel, olyan kevés karaktert mozgatnak közben, hogy rögtön kitalálható minden, jóval a nyomozók előtt. Bár erre a 3. rész pont egy kicsit rácáfolt, mert ott meg még unalmasabb volt a nyomozás, és teljesen csak az ügy mellékszála volt fontos, az mozgatta előre kicsit a szereplőket.

Viszont akkor ott ülünk a két szék között. Érdekes lenne a sorozatgyilkos apával az interakció, és ehhez kellenek az ügyek, de valahogy mégis vagy az egyik, vagy a másik gyengébb, kevésbé hangsúlyos eddig. Mert a “nagy szálon” (a múlton) is olyasmiket fednek fel folyamatosan, amit a néző már összerakhatott, itt meg nagy meglepetésnek szánják szinte, és lassan csöpögtetik.

Bár úgy tűnik, hogy a kitalálható-nem kitalálható dolgon akadtam le, de igazából mindkettőre vannak pozitív példák, szóval nem az a baj, hogy valamit esetleg tudunk, amit még a karakterek nem, csak a kivitelezése nem klappol valahogy.

A lényeg, hogy tippre nem maradok, de talán még visszanézek valamikor? Amúgy aki teljesen rákattant, az remélem olvasta, hogy teljes évadot kapott a sorozat, szóval 22 rész már biztosan lesz belőle, ha csak nem áll a földbe hirtelen a nézettsége.

Pilot-mustra: Almost Family – 1×01

2019. 10. 09. 15:50 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2019/20,kritika,pilot-mustra

A FOX-on múlt héten indult el az ausztrál Sisters című sorozat amerikai változata (az eredeti fent van Netflix-en – ha más nem, az előzetesét érdemes csekkolni, mert némiképp más a hangvétele), aminek az alapkoncepciója rém egyszerű és ezerféleképp továbbgondolható: egy fiatal nő rádöbben, hogy több tucat testvére van a nagyvilágban, ugyanis megtermékenyítéssel foglalkozó apja olykor saját spermáját használta fel a folyamatokhoz.

ALMOST FAMILY – 1×01 – 7/10

Igazából az alapsztorit le is lehet fedni ennyivel, de azért konkretizáljunk. A főhős, aki nagyon apja lánya (és a termékenyítési klinikájának kommunikációs igazgatója), tényleg megdöbbenve értesül arról, hogy mit tett köztiszteletben álló édesapja, és nem is nagyon hiszi el, de idővel el kell fogadnia a (sokkoló) igazságot.

És hogy mi lesz ebben a sorozat? Az, hogy akad két új (mostoha)testvére, egy ügyvéd (aki régi jóbarátja volt, de azóta eltávolodtak), valamint egy balhés volt tornászlány, akikkel összesodorja őt az élet, és ha már így alakul, akkor össze is költöznek. Ami valahol érthető is, ugyanis mindhárman (más és más miatt) életük komoly fordulópontjához érkeztek el.

Az alapfelállás azon kívül, hogy pár barátról szól a sztori (meg újabb esetleges testvérekről – ezt a szálat muszáj mozgásban tartani, nem?), már csak azért is nagyon érdekes számomra, mert remekül el lehet játszani azzal a kérdéskörrel, hogy miben befolyásolja az embert a neveltetése, környezete, és mennyiben határozza meg őt a puszta biológia. Ez nem egyszerű témakör, remélem, ha kitérnek rá, akkor nem fogják semmiségekkel elbagatellizálni.

Értelemszerűen a sorozat a három főszereplő vállán nyugszik, és számomra mindhármuk karakterét elég jól megalapozták, simán tudtam érzelmileg kötődni hozzájuk. Brittanny Snow szerepe igazi főnyeremény olyan szempontból, hogy mármost meg érzelmi hullámvasutaztatják (ezzel a figurával nagyon sok mindent lehet kezdeni), Emily Osment egy hebrencs, de elég érzékeny és ingatag karaktert kapott, és Megalyn Echikunwoke is izgalmasnak ígérkezik, bár egyelőre csak a belső vívódásának köszönhetően.

Bár dramedy-ről van szó, a végeredmény abszolút feelgood volt, egy ilyet szívesen elnéznék sokáig. Aranyos lett, volt benne komédia, szappan és valódi dráma, meg hús-vérnek tűnő karakterek, és ami a legfontosabb, testvérek, vagyis “testvérek” – ez utóbbit csak azért emeltem ki, mert a testvéres sorozatok mindig is a gyengéim voltak, valamiért a testvéri kapcsolatokat tartom a legérdekesebbeknek, a legsokszínűbbeknek.

Bár a szerelmi háromszög belebegtetéséért sem voltam oda, nagyobb gondom mindössze a “bűnügyi” szállal volt. Az apára gondolok, és az ő sztorijára. Gőzöm sincs, hogy mit terveznek vele. És nincs okom feltételezni, hogy ne tudnának mindenfélét kitalálni, nyilván azért tartották meg a karakterét, mert van ötletük (és a lányával való kapcsolata is elég komplex), de ettől még úgy érzem, hogy nagyon meglennék anélkül is, hogy Timothy Hutton minden részben 10 percenként kapna egy jelenetet. De meglátjuk, mit hoznak ki belőle.

Nancy Drew: minden, amit tudni kell a sorozatról

2019. 10. 09. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2019/20,ajánló,kampány,video

A CW és a tinédzseres nyomozós műfaj hozott már szép szerelemgyereket, bár való igaz, hogy a Veronica Mars az UPN-en fogant. Azonban az irodalmi alapokkal rendelkező és 1930-ból származó nyomoz(gat)ó lányról szóló sorozat ezúttal inkább fog hasonlítani a(z ugyancsak nyomtatott alapra építkező) Riverdale-re. Vagy esetleg a Twin Peaks-re.

Fent azért is értékeltem annyira furán a várakozási fokomat, mert egy kisvárosi, fiatalokkal készített átívelős krimi alapból nagyon érdekelne, azonban az, hogy kiderült, a természetfölötti is jelen lesz a sorozatban lenullázta az elvárásaimat – miközben tudom, hogy mások épp ennek köszönhetően kezdtek el érdeklődni. Holnapra kiderül, hogy mennyire vevő erre a CW-néző.

A tovább mögött, a plakát alatt a kismillió előzetes.

Tovább…

A Batwoman folytatásában

2019. 10. 08. 22:00 - Írta: human

Add comment | kategória: 2019/20,video

A Gotham világában játszódó sorozat kezdéséről már írtunk kritikát, lássuk a tovább mögötti trailerben, hogy mi lesz a második részben.

Tovább…

Prodigal Son: teljes évad

2019. 10. 08. 06:40 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2019/20,hírek

Véletlenek márpedig vannak? Vagy ez nem véletlen? Nekünk az országos pilotok közül a Prodigal Son jött be legjobban, s hogy, hogy nem, tegnap a FOX berendelte a sorozat teljes szezonját, ami az eredetileg bekért 13 rész mellé további 9-et jelent. Vajon melyik sorozat készül fel?

Previous Posts