login |

Posts filed under '2020/21 finálék'

Call Me Kat: vége az 1. évadnak

2021. 04. 15. 20:00 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2020/21 finálék,kritika

– I mean, obviously, if my house was burning down, and I could only grab the baby or the cat, you know what I’d do.
– Grab the baby?
– What baby, Phil?! The imaginary baby? No, I’d grab the real cats. All of them.

Lehet, hogy a stáblista közben utoljára integettek nekünk és a stábnak (akiket mi is láthattunk) a Call Me Kat szereplői, hiszen a sorozat visszatérése igencsak kétséges, pedig egy esetleges 2. évadot már valóban közönség előtt vehetnének fel, hogy legyen is értelme ennek a jópofa gesztusnak a részek végén. Sajnos azonban a zárás csak azt erősítette meg bennem, amit a kifejezetten friss pilot utáni folytatásban éreztem.

A FOX komédiája mondhatni rekordgyorsasággal szánkázott le nálam az “aranyos és nézős” kategóriából a “szimpatikus, de teljesen érdektelen”-be, és sajnos a finálé sem változtatott a véleményemen: a sorozat nagyon tipikus romantikus munkahelyi szitkom lett. Lehet, hogy idővel az alapot jelentő Miranda is ebbe a státuszba került, de itt szomorú volt látni a leépülést.

Mint írtam, szimpatikus maradt a Call Me Kat, szóval nem arról van szó, hogy vállalhatatlan, egyszerűen csak rutinnak tűnt, amiből teljesen eltűntek az újszerűbb megoldások (oké, a fináléban is megjelent az egyik legjobb geg, a barátnő), amolyan tucatdarabnak, amelyből az ember 2-3-at azért simán néz, azokat, ahol legjobban bejönnek a karakterek. A Call Me Kat-ben azonban a többség egyszólamú volt. Mayim Bialik és Leslie Jordan persze még így is működött, de fájóan kiszámíthatóan, meglepni nem nagyon tudtak.

A zárásban egy haláleset adta a keretet az eseményekhez, amiket inkább csak a romantikus szálak pedzegetése jelentette (a kávézós vonal helyett…), ami alatt egy (illetve másfél) alakulóban lévő kapcsolatot értek, valamint Kat részéről egy szerelmi háromszöget és a választás kérdését, ami egyébként a cliffhangert is jelentette. Most mondjam azt, hogy igazából teljesen hidegen hagy, hogy ki mellett teszi le a voksát? Amikor ide jut az ember, akkor tudja, hogy jól tette, hogy kiszállt. (Mondjuk igazából nehéz elképzelni, hogy Max-et parlagon hagyja, szóval.)

The Unicorn: vége a 2. évadnak

2021. 04. 13. 20:00 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2020/21 finálék,kritika

– I’m sorry I told the guys. But they’re my guys. Guys are supposed to share with their guys. It’s the code.
– First of all, Forrest, please stop rewatching Entourage after I go to bed.

Hát, akkor ez lehet, hogy ennyi volt?

Nem fűzök túl sok reményt egy harmadik évados berendeléshez, már ennek a 13 résznek is örültem, de tényleg nagyon szívesen nézném tovább a CBS komédiáját, mert… Most azt akartam írni, hogy annyira megszerettem, de valójában már az első évadban is ez volt, a helyzet, az idei szezon inkább csak megerősített az érzéseimben. Az unikornis nagyon jó és szerethető sorozat lett.

Nem tudom, hogy a 3. szezonban mi lenne várható, de nagyon jó ötlet volt, hogy a 2. évadban Wade-nél nem a sorozatos randizásokra koncentráltak, hanem egyetlen kapcsolatra, ahogy azt az évad elején is írtam, Natalie Zea sokat dobott a sztorin, és jó volt látni a főhőst nem csak gyorsan jövő és elszálló érzelmek gyűrűjében, hanem valódi, hosszan tartók fogságában is – nagyon működött az érzelmi háttér.

És működött a halott feleséges aspektus is. Dicséret illeti a készítőket, hogy nem felejtették el a sorozat kiindulási pontját, nem lett a The Unicorn-ból sima haverszitkom, hiszen vissza-visszatértek arra, hogy Wade özvegy, mind nála, mind a gyerekeknél előkerült a feleség emléke, konkrét részt is szenteltek neki, és nagyon ízlésesen, minden hatásvadászat nélkül kezelték a karakterét.

– But you did pay the flood insurance, right? After what happened to that woman on Loma Linda.
– Ooh. What happened on Loma Linda?
– Well, you know, she got water in her fuse box and then…
– Why are you making a missile sound?

Ehhez persze kell az is, hogy a karakterek működjenek, itt pedig amellett, hogy mindenki kapott sztoriszálat, továbbra is nagyon egyben volt a brancs, az olyan komikus zsenik, mint Michaela Watkins és Rob Corddry pedig brillíroztak a kissé kakukkos szerepükben, miközben Goggins jól és szerethetően hozta a normális férfit.

Pár komikusként jól ismert epizódszereplőt is kaptunk (pl. Nicole Byer és Rob Riggle), kellemes meglepetésként néhány első évados arc is feltűnt, egyedül talán Wade kislányai kerültek kicsit hátrébb. Amikor “előrébb” voltak, akkor nagyon jól működtek Wade-del, és még némi saját történetet is kaptak kárpótlásuk a szezon vége felé, de őket valamennyire sikerült kompenzálni Noah-val (meg a kutyákkal) – Addie még mindig nagyon mellékes.

– Listen, I’m up by two. If you want to stop, we can call it a draw.
– No way, limp-head.
– Limp-head? You’re a limp-head.
– What’s a limp-head?
– I don’t know, you made it up!

Negatívumként egy valami jut eszembe (amellett, hogy a 2×12-t valamiért nagyon laposnak éreztem), Shannon férjének karaktere, aki teljesen feleslegesnek tűnt, inkább csak eszköz volt arra, hogy Zea-t ki lehessen írni. Nyilván ezért kitaláltak köré valamit, egy részben még ki is emelték, de egy percig nem volt sem érdekes, sem vicces.

Jó volt, hogy semmi felesleges drámát nem toltak bele a sorozatba (kicsit féltem a szakítástól), ami mindvégig nagyon jó barátokról szólt. Semmiképp sem volt kiemelkedő a The Unicorn, de végig hozott egy viszonylag egyenletes, magas színvonalat (a fenti epizódtól eltekintve), ami miatt jó volt a heti rotációban tudni. Kell ez a megbízhatóság olykor.

The Amazing Race: vége a 32. évadnak

2020. 12. 17. 20:00 - Írta: winnie

24 comments | kategória: 2020/21 finálék,kritika

HÁNYÁS! Végre volt megint esély HÁNYÁSRA!!!

Bocsánat, elragadtattam magam. És remélem, hogy ez nem spoiler, de végre valami “jó” is történt a 32. évad utolsó harmadában, mert bár a szezon első fele hozta a klasszikus TAR-életérzést, jó volt látni, az utolsó pár rész sajnos nagyon tönkre lett vágva. Nyilván nem nevezhetem a legrosszabb szezonnak, mert volt olyan is, amit konkrétan kaszáltam pár rész után (értsd: bármikor elő tudok kapni egy olyan évadot, amit még nem láttam!), de itt érdekelt legkevésbé, hogy ki nyer.

És, mint sokszor leírtam, nem azért, mert utáltam volna valakit. Sőt, ha utáltam volna, akkor érdekelt volna, hogy ne az a páros nyerjen. A mostani trió inkább közömbös volt számomra végső győzelem szempontjából, egyre ment, hogy melyik nyer (az előző 4 kiesőből mindegyiknek szurkoltam volna, ha ellenük futnak), bár nyilván a vegyes párosnak szorítottam leginkább. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Filthy Rich: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 12. 11. 17:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2020/21 finálék,kritika

Meglepően hamar magyar premiert kapott a Piszkosul gazdagok, szóval lehet, hogy van, aki a szinkronos verzió ismeretében hümmögött a pilotkritikánkat (meg az én 2 részes véleményemet) olvasva, azonban az első (és egyetlen…) évad végén továbbra is fenntartom a véleményemet, miszerint a hajmeresztő dolgokat (is) produkáló főműsoridős szappanos drámák közül a Dynasty-t biztosan hamarabb választanám – cserébe ott nem érdekel az eredeti, itt meg legalább kíváncsi lettem az eredeti, új-zélandi változatra.

Nem mondom azt, hogy a Filthy Rich nem szállított meglepetéseket évad közben, ez a kiszámíthatatlanság mindenképp a sorozat egyik erénye volt, a végére is jutott egy nagy és szemét WTF, amit pedig lehetett tudni a zárásról (ld. a pilot kezdése), arról teljesen el is feledkeztem, így pláne érdekes volt látni a lecsengetést, bár nagyobb meglepetés ennek kapcsán már nem ért.

Az írók nem fogták vissza magukat, de mivel túl sok karaktert kellett mozgatniuk, így páran óhatatlanul is a háttérbe szorultak, főleg akkor, amikor a szezon közepén újabb nagyon fontos szereplőket hoztak be. Nagyot akartak markolni, és érdekes módon ezt nem a mellékszálak bánták (például a visszaemlékezés (amire végképp nem gondoltam volna) kifejezetten erős volt), hanem inkább a fő vonal. Leginkább az lepett meg, hogy sikerült működőképessé tenni a Eugene-szálat.

Az öröklős, gyerekes szál a vártnál kevesebb érdekes történést tartogatott, illetve oda száműzték a hardcore szappan húzásokat, bár némelyik gyógyszer-elgurulás azért tetszetős volt. Az már viszont kevésbé, hogy az ide is csakazértis behozott gyilkosságos vonalat kívülállók révén oldották meg, és a végére ezen a szálon bedobott csavar kapcsán sem tudom, hogyan vélekedjek – ez az, amit a 2. évadban lehetett volna komolyabban értékelni, de arra ugye már sosem fog sor kerülni.

A vallásos, képmutatós szál sajnálatomra háttérbe szorult némiképp (persze a részek eleji emlékeztető/összefoglaló továbbra is isteni volt – még akkor is, amikor nem ő beszélt az Úrral), azt viszont nehezen tudtam megemészteni, amikor konkrét deus ex machinához nyúltak és teljesen valószerűtlen “véletlenül pont így alakult, törődj bele”-húzások után az isteni beavatkozásra mutogattak.

A Filthy Rich nem volt nem-szórakoztató (helyenként), azonban a harsányságát túlzottan tompította pár szürkébb karakter, így nem tudom azt mondani, hogy ne lett volna megérdemelt a kaszája. Ettől még a műfaj kedvelőit lekötheti pár órára a szezon, főleg, amíg nem tér vissza a Dinasztiák.