A brazil A szív dolgai, eredeti címén Só Se For Amor a múlt héten érkezett a Netflixre. Egy érzelmes, zenés drámáról van szó.

A hivatalos leírás:

Deusa szólókarrierje próbára teszi a Tadeu-val való szerelmét. Eva azt akarja, hogy egy kiváló énekes adja elő a szövegeit. Hármójuk zenei álmai hamarosan összeütköznek egymással.

A plakát alatt, tovább mögött előzetes. Szereplők: Adriano Ferreira, Agnes Nunes, Ana Mametto, Filipe Bragança, Giordano Castro, Gustavo Vaz, Laila Garin, Lucy Alves, Luiza Fittipaldi, Micael.

Ma. 21:00. Epic Drama. Das Boot – 3×01-02 (magyar előzetes és S2-összefoglaló + eredeti, hosszú trailer)

Hát, nagyon sajnálom, hogy itthon még mindig nem futott be a német Sky 2018-ban indult háborús-kémes sorozata. Lehet, hogy anno a hype miatt sokan elkezdték, és elengedték, és nem akarom azt mondani, hogy később indul be, mert szerintem elég jól beindult, de míg az S1-nél nem írtam volna ilyesmit, a 2. évadot látva azt mondanám, hogy sokaknak nagyon tetszene a műfaj rajongói közül. És erre most itt a harmadik etap (már 1943-ban járunk), és ugye megtörtént a 4. évados berendelés is.

Az idei szezon érdekessége (ezt kiemelték a sajtóközleményekben), hogy 8K-ban rögzítették. És a tengeri történések mellett továbbra is az adja a sorozat sava-borsát, hogy egész Európát behálózó sztoriszálak futnak, és természetesen találkoznak – ezúttal Kielt és Düsseldorf (Németország), Liverpool (Anglia) és Lisszabon (Portugália) a helyszín. Hivatalos leírás a kép alatt:

Ezúttal is tanúi lehetünk a II. világháború kegyetlenségének és hiábavalóságának, ám a tengeri történések mellett érintjük. A 3. évadban a szereplők minden korábbinál jobban megkérdőjelezik a háború értelmét, és a morál alacsonyabb, mint valaha. Mindnyájan meg vannak győződve arról, hogy hamarosan véget ér ez a borzalom, de nem is sejtik, hogy a világ körülöttük már soha nem lesz olyan, mint régen. Három történetszál tengeren és szárazföldön, a tengeralattjáró nyomasztó klausztrofóbiája, a háborúba vetett hit megbicsaklása, konspiráció és szerelem.

Pauli, Harri és Berndt átmennek a tengeralattjárós képzésen, Ehrenberg egy új tengeralattjárón dolgozik Buchnerrel, a fiatal parancsnokkal, míg Forster Lisszabonba utazik egy titkos küldetésre.

A CBS új, magánnyomozós sorozatának eredetileg Geena Davis lett volna a főszereplője, mondhatni miatta kapott megrendelést, de azóta a helyre Marcia Gay Harden érkezett. A kétkezes másik része pedig Skyler Astin lesz. Ez a pozitív része – a gond a showrunner-duó…

• adatlap (történet, színészek, várási fokok – winnie 65%, human 20%)
• az első hosszú előzetes

Persze nem csak két-, vagyis négykezes a sorozat, vannak mellékszereplők is, kár, hogy egy stábfotót már nem találtam az egyéni képek mellé. A plakát alatt, a tovább mögött előzetesek, rövidebbek, hosszabbak.

Ki melyik címmel akarja megtalálni a spanyol Szavazz, Juanra!, vagyis a Gyerünk, Juan!, vagyis a Tovább, Juan! sorozatot az HBO Max-on, ahova felkerült pár hete.

Legyen simán Juan: A sorozat, hiszen minden szezon más címet kapott. A lényeg úgyis a sztori, ami szerint egy agrárminiszter politikai ambíciói felélednek, és a véletlen folytán még a kormány élére is bekerülhet, ha a pártja nem gáncsolja el.

A hivatalos leírás:

Komoly, karizmatikus politikust kerestek. De Juant kapták meg.

A plakátok alatt, tovább mögött előzetesek (zene: San Andreas??) – van egy remek magyar feliratos is, de nem beilleszthető. Szereplők: Javier Cámara, María Pujalte, Adam Jezierski, Yael Belicha, Esty Quesada.

Az ABC ma hajnalban bemutatott újonca nyilván azért nem várós sokaknál, mert egy általuk nem nézett zsarus sorozat, a The Rookie spinoffja, de annak ellenére, hogy előbbi 4. évadjában kapott egy felvezetést, nyilván eléggé el van különítve a két széria, így nem kell félni holmi előismeretek számon kérésétől. (Egyébként is mindig meresztem a szemeimet, amikor ősjunkie-k aggódnak ilyesmi miatt, miközben az országos sorozatok esetében a fotelkrumplik (tudom, hogy erre volt valami kifejezésünk) lazán tudnak mindent követni hetiben, nulla előismerettel, sokadik szezonba bekapcsolódva, illetve 10 részt kihagyva.)

• adatlap (történet, színészek, várási fokok – winnie 25%, human 10%)
• az első rövid előzetes

Niecy Nash a Karmai meresztése után most idős zöldfülű FBI-os lesz, kérdés, hogy milyen bevetésekben, mert ugye míg a The Rookie-nak az a pozitívuma, hogy nem annyira nyomozós, hanem zsarus, itt egy fokkal lehet, hogy nehezebb lesz elkülöníteni a kettőt. Meg nem annyira nyomozós FBI-os sorozatnak ott az FBI is.

A tovább mögött 2 rövid promó és 1 hosszú előzetes.

A HBO Asia gyártású, tajvani Ki van melletted nagyjából két hete várt elérhetővé magyar felirattal az HBO Max-on.

A hivatalos leírás:

Zeng Yung-Jie és Zeng Yung-Chi testvérek. Yung-Jie szelíd és kedves, Yung-Chi viszont mindent megtesz a szeretetért. Mindkettőjükre irigykednek a házasságaik miatt, de szerencsétlenségek sorozata összeroppantja a boldog életüket.

A plakát alatt, tovább mögött előzetes. Szereplők: Janine Chun-Ning Chang, Kaiser Chuang, Vivian Hsu.

Az HBO Asia sorozata a tajvani A gyűrű útja kis késéssel, de holnap megérkezik itthonra is. A romantikus komédia Lai I-Wei könyve, a Ring of The Day alapján készült.

A középpontjában különféle párok vannak, akik kapcsolatba kerültek egy jegygyűrűvel. A történet egy alaposan megtervezett lánykéréssel indul, mely balul sül el, ugyanis a férfi egy vonaton hagyja a gyűrűt. S miközben az más pároknál jár kézről kézre, a fő pár újragondolja a jövőjét, és azt, hogy mit jelent számukra a szerelem.

A plakát alatt, tovább mögött előzetes. Szereplők: Chris Wang és Allison Lin, valamint Denny Huang, Hangee Liou, Sun Ke-Fang, Lung Shao-Hua, Wang Chuan, Helena Hsu, Liang Cheng-Chun, Wang You-Chian, Erek Lin, Vicky Huang, Bamboo Chen, Janet Hsieh, Huang Shang-Ho.

Ma. 20:00. VIASAT3. Rat in The Kitchen – 1×01 (magyar promók)

Na, végre egy érdekes hazai premier? Az angol Rat in The Kitchen licencére épülő valóságshow gasztro is, kicsit rejtélyes is, meg rejtett árulós is – utóbbi műfaj az egyik kedvencem a realityken belül, más kérdés, hogy engem az amerikai változat nem kötött le, az epizodikus (kvázi) árulós műfajból még mindig a Craig Ferguson-féle The Hustler-re szavazok az elmúlt pár évből, de ugye átívelősnek jövő héten jön a Netflixre a The Mole!

Jópofa, ahogy a kép alatti leírás kulináris krimiként írja le a reality-t, valamennyire stimmel is, a gond csak az vele, hogy kényes a formátum, a megvalósítás kapcsán sajnos ezer meg egyféleképp elbukhat (mint minden téglás cucc), így már csak ezért is kíváncsi leszek, hogy a magyar gyártó (WISBRO Kft.) mennyire volt profi vagy amatőr. Itthon celebeket fogunk látni, és csak kvázi epizodikus lesz a jelleg, mert egy héten 6 ismert ember fog játszani tippre váltogatva a téglát (akinek a célja, hogy titokban elrontsa a kajákat), ergó már a személyekből is lehet majd következtetni, hogy ki lehet a következő?

A műsorvezető Rákóczi Feri, a zsűri pedig Wossala Rozina, akinek az előzetesek alapján nem sok dolga lesz, de lehet, hogy faktornak teszik meg az ő szavait is, nem csak hülye dolgokat fog kiemelni a levesből.

A Magyarországon még sosem látott kulináris krimi Rákóczi Feri műsorvezetésével indul el minden hétköznap 20:00-tól. Az izgalmakkal teli műsorban 5 héten keresztül 6-6 celeb áll a konyhapult mögé, hogy minél többet gyűjtsenek össze a heti akár 1 millió forintos díjból, és bebizonyítsák: nemcsak a főzéshez, de egymás csőbe húzásához is van tehetségük. A versenyzők között ugyanis minden nap megbújik egy troll is, aki észrevétlen dolgozik azon, hogy szabotálja a döntő bíró, Wossala Rozina elé kerülő ételeket: ha a trollnak sikerül elrontani úgy a fogásokat, hogy nem derül fény a kilétére, a nyereményt megtarthatja magának, ha viszont a többiek rájönnek, ki kavart be, a pénz a csapattagok között oszlik el. Egy biztos: valaki mindig nagy pácban lesz!

Ma. 21:35. Duna. Detective Ricciardi / Il Comissario Ricciardi – 1×01 (magyar előzetes + eredeti előzetes + hosszabb eredeti videó)

Mindig izgalommal várom, amikor általam abszolút nem ismert európai krimik kerülnek itthon bemutatásra – ez a 2021-es olasz darab sem nagyon került ki eddig nemzetközi forgalmazásban, legalábbis angol feliratosan nem lehetett hozzájutni, de a jelek szerint a köztévé valamelyik sajátembere vagy beszállítója megnézte, és látott benne fantáziát – hacsak nem egy nagyobb pakk része volt.

A lényeg, hogy egy 1930-as években játszódó kosztümös darabról van szó, 6 részről, melyet jövőre követni fog a második évad is. Maurizio de Giovanni könyveinek adaptációjáról van szó, amiben természetfeletti csavar van, hiszen a főhős hallja a meggyilkoltak utolsó gondolatait – láttunk már hasonlót, szeretjük ezt a csavart, szóval!  A kép alatt a hivatalos leírása:

Az 1930-as évek legendásan pezsgő és sokszínű Nápolyában játszódó, noir jellegű bűnügyi sorozat.

Luigi Alfredo Ricciardi misztikus képességekkel van megáldva. A harmincas éveiben járó, jóképű, nemesi származású fiatalember a nápolyi rendőrőrs felügyelője. Csak a munkájának él, már fiatal kora óta hivatása és szenvedélye a bűnözők rács mögé juttatása. Ebben segíti anyjától örökölt különös képessége, miszerint hallja az erőszakos halált halt emberek utolsó gondolatát. Soha nem elégszik meg a látszólagos eredményekkel, mindig a dolgok mélyére ás, a teljes igazságot keresi, még akkor is, ha emiatt sokszor szembe kell mennie felettesével, Garzoval, aki viszont mindig a hatalom és a potentált emberek kegyeit keresi. Ricciardi segítségére vannak Maione brigadéros, a nagycsaládos középkorú férfi, akinek legidősebb, rendőr fia egy akció folyamán vesztette életét, és a lázadó patológus, Modo doktor. Főhősünk szinte csak rájuk számíthat, illetve a róla gyerekkorától gondoskodó házvezetőnőjére, Rosára, aki rettentően aggódik amiatt, hogy mi lesz az úrfival a halála után. A jóképű, titokzatos nyomozó hamar felkelti egy gyönyörű és jómódú özvegyasszony érdeklődését, aki ráadásul befolyásos barátokkal bír. Főhősünk szíve azonban másért dobog: a szemközti házban lakó Enricáért, akit csak lopva figyel szobája ablakából, és akit fél megszólítani, ugyanúgy, ahogy a lány is fél közelíteni felé.

Luigi Alfredo Ricciardi a nápolyi író, által kitalált karakter. Az író a sármos, különc nyomozó karakterének egy egész regénysorozatot szentelt, melyek mindegyikében egy-egy különösen bonyolult bűnügy kerül terítékre, és amelyet a főhős gondos nyomozói munkával és rendkívüli intuíciós képességével fejt meg. A képernyőre vitt sorozat ezúttal hat esetet dolgoz fel ezek közül, miközben nyomon követhetjük a fiatal felügyelő magánéletének alakulását is. Karakterének megszemélyesítője Lino Guanciale színész. Főbb szerepekben Antonio Milo, Enrico Ianniello, Serena Iansiti, Mario Pirrello, Maria Vera Ratti és Nunzia Schiano. A sorozatot, mely igen

Még augusztus végén érkezett az HBO Maxra az argentin Rappelj az életedért, avagy a Días de gallos, természetesen magyar felirattal.

A hivatalos leírás:

León és Rafaela részt szeretnének venni a freestyle kompetitív világában. Együtt képesek lesznek diadalmaskodni a versenytársaik felett, és felülemelkedni az akadályaikon. Andy igyekszik segíteni nekik elboldogulni a közösségi hálón.

A plakát alatt, tovább mögött előzetes. Szereplők: Ágnela Torres, Ecko, Tomás Wicz.

Még stábtag sem voltam a blogon, amikor elkezdtem pótolni a Smallville-t, de megakadt a dara 2.5 évad után több évre, amikor jött a megmentő HBO Max és elhozta az egész sorozatot szinkronosan, úgyhogy csak sikerült befejeznem Superman előzménytörténetét. Azt a szériát, ami a mai (kihalófélben lévő) DCTV-nek lehetőséget adott kibontakozni úgy, hogy még ő maga is rettentően felemás volt.

(Ez a poszt egyfelől olyanoknak lesz egy ismertető/kritika, akik még nem látták, a többieknek pedig egy kisebb nosztalgiázás is lesz a tovább mögött – vagy azoknak, akiket érdekel, miről is szólt 10 éven keresztül a Smallville, de esküdnek rá, hogy nincs idejük megnézni. Szóval extrán hosszú lesz, előre is elnézést.)

Sokaknak ez jelenthette a junkie-ságának kezdetét, esetleg a sorozaton keresztül kedvelhette meg a szuperhősöket. Én mondjuk Daredevil és Spider-Man-rajongóként nőttem fel, Superman sosem volt a kedvencem, de mint a blog rezidens Arrowverse-szakértője szokatlan érzés volt, hogy még a Birds Of Prey is megvolt (te következel, ’90-es The Flash!), de a Smallville még mindig nem.

Szóval végre bepótoltam, de a kedvenceim közé nem került. Nagyon szerettem végre egy önmagát komolyan vevő, családbarát, darálható, 20-23 darab 40 perces epizódból álló, többévados országos sorozatot követni, az ilyenekbe valahogy mindig több energiát tudok invesztálni, mint a mai “két évente kapunk hat vagy nyolc részt, amitől hanyatt kéne esni, mert a Netflix vagy az HBO készítette” sorozatokba.

A Smallville nem ilyen. Megvannak a bénácska elemei (a vizuális effektek java már akkor is nevetségesnek számított, vagy a borzasztó karakterei és logikai bukfencei, amikre később visszatérek), ugyanakkor mindezt büszkén vállalva építette saját magát évről-évre egy olyan univerzummá, amiben remekül adaptálta a ’40-es években kreált Superman történetét, miközben nem félt valami újat létrehozni, kreatívan átformálni Clark Kent mítoszát.

Volt erre 217 epizódja, ami 10 évadra oszlik el – 2001 és 2011 közt került képernyőkre a sorozat. Először a WB-n, majd annak és a UPN-nek összeolvadásából született CW-n kapták meg a rajongók a maradék öt évadot. Elismerem, végig lehetne lapozni az IMDb-t, de a Milyen is volt …? posztokhoz híven kötelességemnek érzem kitérni a színészekre: Tom Welling (Clark Kent), aki hosszas pihenő után a Luciferben, majd a Professionals-ben tért vissza, Michael Rosenbaum (Lex Luthor), aki a Smallville-t követően a Breaking In és Impastor c. komédiákban találta meg önmagát – ők ketten egyébként nemrég indították a Smallville témájú podcastjüket.

A sorozat saját karakterét, Chloe-t játszotta Allison Mack, aki kisebb sorozatokban még szerepelt, mielőtt mind tudjuk, hogy mit követett el, amiért börtönben ül (a szektájáról szóló dokusorozat szintén ott van az HBO Max-on The Vow címmel). Kristin Kreuk (Lana Lang) a CW-n folytatta a Beauty and the Beast-tel, majd a kanadai Burden of Truth-szal, most pedig a Reacher-ben ismerhetjük fel. Justin Hartley (Oliver Queen) elment kórházazni a Emily Owens M.D.-be, majd a nagysikerű This Is Us-ban láthattuk ismét.

Mellette Erica Durance (Lois Lane) is az egészségügyes sorozatok felé vette az irányt a Saving Hope-pal, majd Supergirl édesanyját is alakította, Cassidy Freeman (Tess Mercer) pedig a Netflix Longmire-je felé vette az irányt. Néhány fontosabb főszereplő volt még a mindig fantasztikus szülő trió, John Glover (Lionel Luthor), John Schneider és Annette O’Toole (Jonathan és Martha Kent; utóbbi még 83-ban Lana Langot alakította!), Eric Johnson (Vikings, American Gods), Jensen Ackles (Supernatural, The Boys), Sam Witwer (Supergirl, valamint rengeteg Star Wars-animációban szinkronhang), Aaron Ashmore (Ginny & Georgia), Laura Vandervoort (Bitten), Callum Blue (Proof), valamint Sam Jones III (ER). 

A készítők pedig Alfred Gough és Miles Millar, akik neve lehet, hogy egyeseknek nem mondk sokat, de ha azt mondom, hogy Charlie’s Angels (a sorozat), a The Shannara Chronicles, winnie egyik nagy kedvence, az Into The Badlands, és a nemsokára érkező Wednesday is az ő kezük alól jut(ott) el hozzánk, máris többen ismerhetik fel a duót. Ritka az, amikor valakinek ötször összejön, hogy saját sorozat legyen!

Velük (és rengeteg mellékszereplővel) készült a Smallville, ami Clark Kentről szól, miután a Földre került az elpusztult Krypton bolygóról a kansas-i kisvárosba egy meteorzápor közepette, és mielőtt felnőtt, igaz szerelemre lelt, Metropolisban riporterré vált és a világ egyik legnagyobb hősévé, Supermanné nőtte ki magát. Az első évadok még a gimiben játszódnak, ahogy Clark rejtegeti erejét, miközben már akkor igyekszik megmenteni a bajba esetteket.

Eközben barátra lel a gazdag Lex Luthorban, szerelmes a szomszéd Lana Langba, aki a futballcsapat kapitányával jár, barátai közt pedig a szintén lúzer Pete és az ambiciózus, Smallville-i furcsaságok megszállottjaként ismert, iskolaújságot vezető Chloe, aki szerelmes Clarkba. Tipikus amerikai gimis alapsztori, el kell ismerni, de hát 2001-et írtunk, így akkor még simán fogyaszthatónak minősült, ahogy a vizuális effektek is, amik mai szemmel olyanok, amiken jót lehet nevetni. Persze mondhatjuk, hogy 2001-ben kistévén ez még oké, de évekkel később is hasonlóan gyengék voltak az effektek. Engem speciel sosem zavar az ilyen, de a mai világban az ilyen miatt instant kaszára lenne ítélve.

Ma viszont már erősen kétlem, hogy a Smallville ne lenne nevetség tárgya. Bár sok minden más lenne, ha ma kapnánk meg, hiszen nemcsak a korábban említett sorozatok lennének mások, amikben a színészek benne voltak, hanem maga a DCTV is, ugyanis a Smallville nélkül Oliver Queen / Green Arrow sosem tett volna szert ekkora népszerűségre, nem lett volna Arrow és Arrowverse ott és akkor, és a DCTV versenytársai (MCU!) is ki tudja, hogy szerepeltek volna, ha nem akartak volna ezen sorozatokra reagálni.

Ráadásul a Smallville még időnként igen repetitívvé is tudott alakulni, legyen az magánéleti probléma, vagy valamilyen ellenség. Gondolok itt a Luthorokra vagy más űrlényekre, de akár a heti gonoszokra is, akik főként az első szezonokban voltak hangsúlyosak. A gimis évek alatt inkább a monster of the week-struktúrával dolgozott a sorozat, kaptunk egy adott meteoritfertőzött gonoszkodót, akit Clarknak meg kellett állítania úgy, hogy közben ne bukjon le senki előtt képességei miatt, hiszen veszélybe sodorhatja azzal szeretteit.

Nálam ezek az évadok voltak a gyengébbek, nem is csak azért, mert az epizodikussággal sokszor nem tudok mit kezdeni, hanem azért, mert itt volt a legtöbb olyan pillanat, amikor üvölteni tudtam volna a képernyővel, hogy “na ne már!”. Clark sosem takarta semmivel az arcát, bármikor bárki megláthatta volna, de valahogy sosem sikerült, és még az se volt senkinek se gyanús, hogy a lúzer farmergyerek ott van minden egyes ilyen katasztrófánál – amikor meg már elhíresült a színeiről és civilben is folyton a piros-kéket hordta, az se volt senkinek se feltűnő.

És mégis daráltam ezeket a részeket, ahogy csak tudtam, mert hiába voltak eléggé súlytalanok a heti esetek (ezeket mondjuk ilyenre is tervezik, nyilván a rész végére meg kell oldani őket), az út, amin Clark végigment, rendkívül szórakoztató volt. Képregényismerőként minden egyes újonnan felfedezett képesség, újonnan megismert arc hatalmas vigyort kényszerített ki, a Smallville ebből a szempontból a 2000-es években a képregényesekhez a kánaánt jelenthette. Az egyszerű, kezdetben csak gyors és erős farmerkölyök körüli szűk világot folyamatosan tágították a DC univerzum karaktereit (akár átalakítva) felhasználva, mi pedig a már a képregényes, rég ismert és szeretett képregényes világot fedezhettük fel újra.

Amikor a Smallville örökségére gondolok, akkor három dolog jut eszembe: a 2010-es évek DCTV-je, a húsvéti tojások és különböző epizódbeli és évadbeli struktúrák – ezek némelyike persze már korábban is használatos volt, nem a Smallville találta fel őket, de az Arrowverse mindenképp a széria érdeme, ami hiába hanyatlik, tudjuk, hogy néhány éve mekkora szerepük volt a tévé világában.

A struktúrák alatt egyfelől a már említett monster of the week-szerkezetre gondolok, amit az összes Arrowverse-sorozatnál láthattunk, másfelől arra, ahogy a hősünk kezdetben teljesen egyedül küzd, majd egyre több és több barátját engedi közel magához, családjává fogadja őket, miközben megannyi szerettét kell, hogy elveszítse a kemény úton. Nem utolsó sorban pedig a tipikus szezonszerkezet is innen ered a DCTV univerzumában, ahol az adott városba minden évben jön egy új gonosz, az évadzáróban teljes anarchia uralkodik, de minden más epizódban csak egy-egy hétig bukkan fel egy-egy dühös gonosz.

A gimis éveket hátrahagyva eljutunk Metropolis-ba, ahol egyre közelebb kerülünk ahhoz az állapothoz, amit mind ismerünk a képregényekből, Lex egyre aljasabb módszerekhez folyamodik, hogy rájöjjön, ki a szuperhős Smallville-ben, egyre több időt kapnak ikonikus karakterek, köztük az egész sorozat legjobbja, Lois Lane, valamint a heti eseteket egyre gyakrabban váltják fel főgonoszok és átívelős szálak új főszereplőkkel. Clark már Metropolis-ban egy senki volt a kisvároshoz képest, sokkal hihetőbb, hogy senki nem ismeri fel, azonban még néhány betegségét megtartotta az első metropolis-i években a sorozat.

Ilyen például Lana Lang, aki az első perctől kezdve egy óriási klisékupac, minden mondatát török szappanoperákból emelhették át, minden létező mozdulata a tipikus drámakirálynőké, hiába nőtt fel később. A Superman-mitológia szerves része, de szembeállítva a Superman & Lois Lana Lang-Cushingjával egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem lehetett volna azt a karaktert egy kicsit kedvelhetővé varázsolni.

Éppen akkor, amikor már tényleg a legidegesítőbbé vált, akkor toppant be a sorozatba Lois Lane, aki azon nyomban hatalmas változást ért el, és ez nemcsak annak köszönhető, hogy a nagyszájú, belevaló, imádnivaló személyisége elvitte a show-t, hanem Erica Durance-nek, aki minden pillanatban tökéletesen alakította karakterét és remek dinamikája volt Tom Wellinggel (aki időközben többször is rendezett, az utolsó évadban pedig executive producerré is előlépett), akivel karaktereik folyamatosan szúrkálódva, gúnyolódva aranyat értek. A S&L-ban Clark felesége erős karakter és Elisabeth Tulloch sem játszott még ilyen jól, de nincs kétség afelől, hogy Erica Durance lesöpri – mindezt egyébként úgy mondom, hogy Lois karakterét a képregényekben (pláne a filmekben) egyszer sem tudtam megkedvelni.

Voltak még olyan karakterei a sorozatnak, akik egyértelműen szerethetőek (Kenték) vagy utálhatóak (Zod), de a Smallville nagyon erős volt abban, hogy karaktereit több oldalról is megvilágítsa. A legnagyobb hősök is olykor igazán ellenszenvesekké tudtak válni (Oliver Queen, rád gondolok), a legszerethetőbbnek vélt figurák is néha arra kényszerítettek, hogy ökölbe szorítsam a kezem (Jimmy Olsen), és sokaknál hosszú ideig játszottak az érzéseinkkel, hiszen nem voltak egyértelműen pozitív vagy negatív figurák (Kara, Oliver, Tess, Lionel és Lex is), sőt, Chloe-nak is kellett néhány év, mire szerethetővé vált az idegesítő kategóriából. Így sokkal érdekesebb karaktereket kaptunk, akiknek esetében tényleg lehetett izgulni, mi is lesz vele, Clark mellé áll vagy ellene fog küzdeni. 

Viszont van egy kategória, amivel egyáltalán nem tudott mit kezdeni: az évados rosszfiúk. Lexen és Lionelen kívül csak a 8. szezon rosszfiúját sikerült kellő alapossággal kidolgozni. A legnagyobb gonoszok is nagyon sok időre el tudtak tűnni, végig a háttérben maradtak és csak néhány rész erejéig léptek elő és jelentettek valódi veszélyt. Egyáltalán nem tudta valódi fenyegetésként bemutatni sokszor ellenfeleit, legyen az ember, Clark képességeit szintén viselő űrlény vagy univerzumokat vacsorára fogyasztó magasabb entitások. Az utolsó évad például nagyon jó példa erre, ahol elérkezett a világvége, de lényegében csak a dupla fináléban volt ez valódi probléma, előtte teljesen másokkal is tudtunk foglalkozni – az epic összecsapást hanyagoló sorozatzárót leszámítva még így is ez volt az egyik legjobb évad a tömérdek Lois Lane és a hősöket korlátozó törvény miatt.

A Smallville Clark Kent remek felnövéstörténete. Látjuk, ahogy a forrófejű, népszerűségre vágyó fiatal kölyök hogyan tanulja meg, mi a barátság, a szerelem, a család, a felelősség és az emberiség, felnőtté válása közben pedig hibázik, nem is keveset, de képes minden egyes veszteség után talpra állni és folytatni, hogy megvédje azokat, akiknek szükségük van rájuk. A képregényrajongóknak a rengeteg rejtett utalás miatt is eszméletlen szerethető, de azok ismerete nélkül is remek lehet minden nézőnek, hiszen alapvetően kisvárosi tinisorozatként indul, amiben egyetlen egy karakternek van emberfeletti képessége, és mire klasszikus szuperhőssorozattá válik, addigra már bőven erős kötődés alakulhat ki ahhoz, hogy ne tudja az ember olyan könnyen elengedni.

Sok hibája volt, és hangsúlyozom, a Smallville ott és akkor tudott népszerű lenni, később szinte esélytelen, hogy ennyi epizódot megélt volna. Akik el tudják fogadni, hogy a mai szemnek fájó effektet lát és nem a klasszikus világmegmentő szuperhőssel kezd, azoknak bátran ajánlom. Már ha van még rajtam kívül olyan, aki bele mer vágni 10 évados sorozatokba manapság.

Ami a nézettséget illeti (szintén a posztsorozat egyik kötelező eleme), a pilot 8.35 millió nézőt érdekelt, amiből átlagosan 5.9M heti nézőt sikerült megtartani az évadban, 9 évaddal később pedig a sorozatzáróra már csak 3.02 millió néző maradt (összehasonlításképpen Arrow pilot 4.14 millió embert érdekelt). Spinoffok voltak tervben (Aquaman sorozatot forgatott az Oliver Queen-t alakító Justin Hartley, de abból se lett semmi), viszont képregény formájában megkaptuk a 11. szezont, amiben Clark full mode Supermanként a Justice League-gel az oldalán tesz rendet a Földön. 

Ugyan a blogon van már kritika a sorozathoz (a finálés itt olvasható), mert a megalakulás után még jó pár évig futott, de röviden ismét szót ejtenék minden évadról – amihez van kritika, annak ott lesz a linkje. A tovább mögött ugorjunk a nosztalgiázásba, ahol már spoileres leszek. Tovább…

Ma érkezett magyar szinkronnal a Netflixre a spanyol A lányok a hátsó sorból, eredeti címén Las de la Ultima fila, ami az életigenlésről szól.

A hivatalos leírás:

A megható vígjátékban öt barátnő egy sor őrült bakancslistás kihívásra készül az éves nyaralásukon, miután egyikük megtudja, hogy rákos.

A plakát alatt, tovább mögött előzetes. Szereplők: