login |

Posts filed under 'anime'

Jujutsu Kaisen 0

2022. 10. 02. 15:50 - Írta: Shyllard

3 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika,mozifilm,tévéfilm

Nem szoktam írni anime sorozatok filmjeiről, ugyanis legtöbb esetben csak iszonyat fölösleges fanservicekként működnek. Természetesen vannak kivételek, de jellemzően főszereplőinket követhetjük egy újabb kalandban, mely a szokásostól eltérő formája miatt semmi olyan eseményt, vagy jellemfejlődést nem tartalmaz, melynek bármely maradandó hatása lehetne a történet fő sodrására.

A tavaly debütált egyik nagy kedvenc shounenem esetében viszont más a helyzet, hiszen itt rögtön egy előzménnyel, s alapvetően egy vadiúj (eddig egyszer említett) karakter, Yuuta (Megumi Ogata) történetével hozakodtak elő a készítők. S miközben új hősünket nem sikerült annyira megkedvelnem, mint a szimplán szimpatikus Itadori-t (Junya Enoki), azért bőven nyújtott annyit, hogy elejétől a végéig leszögezzen a kalandja, s ne érezzem időpocsékolásnak a film meglesését.

A történet első felében a klasszikus gyengébb jellemű shounen hősöket idézte Yuuta, s mindezt sajnos a végére sem sikerült teljesen levetkőznie magáról. Ennek ellenére az utolsó percekhez érve már egészen megkedveltem, bár meglehetősen „csaló” módon érték ezt el a készítők, hiszen a fő jellemformálást tartalmazó részeket szépen átugrották egy röpke három hónapos kihagyással. Ami nem jelenti azt, hogy hiányzott volna a filmből egy újabb „shounen kezdő lépéses” szál, hiszen abból a Jujutsu Kaisen-ben is van bőven elég.

Ami miatt sikerült Yuuta-t ténylegesen elfogadnom az a háttértörténete volt. Esetében ezúttal úgy fest a készítők tudatosan elfogadták klasszikus érzelmesebb mivoltját, s adtak egy egész érdekes magyarázatot is ezen jellemvonásának, s nem utolsó sorban a képességébe is beleépítették ezt az elemet. Így folytatva azt a szép Jujutsu Kaisen-es hagyományt, hogy maga az anime nem igazán nyújt semmi újat sem, viszont minden egyes eleme a tökélyre van fejlesztve. Továbbra is nagyon shounen, de a film is minden alkalmazott műfaji sajátosságát a legmagasabb szintre fejlesztette. S miközben ezúttal nem sikerült Itadori-hoz hasonló főhőst produkálni, Yuuta útja sem hagy sok kivetnivalót maga mögött.

Ami nem utolsó sorban a mellékszereplőknek is köszönhető, akik között rengeteg ismerős arc köszönt vissza. Végső soron, pedig miattuk nem vált teljesen feleslegessé a film története a Jujutsu Kaisen kánonon belül sem. Szokásos módon nem kötelező a meglesése, viszont adott annyi pluszt, hogy a rajongóknak megérje, miközben minőség terén is bőven túlszárnyalta az elvártakat. Legfőképpen Gojou (Yuuichi Nakamura) és Getou (Takahiro Sakurai) kapcsolatába és történetébe is kaptunk fontos betekintést, de a többi kísérő szereplő mindegyike is mutatta olyan oldalát, amit eddig nem láthattunk. Voltak ismétlődések, de csekély mértékűek.

Végső összecsapás során, pedig már szinte minden nagy kedvenc kapott legalább egy látványos momentumot, szolgáltatva a kötelező szinten elvárt fanservice-t. Haragudtam is volna, ha nem kapok legalább egy menő Nanami (Kenjirou Tsuda) pillanatot. Akcióra kitérve, pedig tényleg nehéz különösebben újat mondanom a sorozattal kapcsolatban, még mindig minden ütközet elképesztően látványos, fantasztikus zenével és animációval kísérve. Tudják miért nézzük az animét, s sosem kell sokat várni egy-egy összecsapás között. Szavak helyett, pedig ismét hadd szóljon kis ízelítő, mert fölösleges sorokon keresztül ecsetelnem azt, amit egy 1 perces klip sokkal hatásosabban képes elmondani.

Röviden tehát a Jujutsu Kaisen 0 a sorozathoz hasonlóan továbbra is szállított egy remek és érdekes történetet, emlékezetesen horrorisztikus kreálmányokkal, érdekes karakterekkel, elképesztő látvánnyal, ütős zenékkel és még ütősebb harcokkal tele pakolva. A humor ezúttal kicsit visszamaradt, de az egy igazán poénos résznél azon egyszerűsége ellenére is nagyon tudtam nevetni. Szóval sok panaszra nem lehet okom ezen téren sem.

Így, pedig könnyű szívvel ajánlom a Jujutsu Kaisen 0-t minden rajongónak, de még érdeklődőnek is, hiszen alapvető kompaktsága miatt még önmagában is tökéletesen élvezhető kaland. Persze akkor az igazi, ha az ember szereti az anyasorozatot, de meg tudom érteni, ha valaki már a „shounen” jelző miatt szemforgatva fordít hátat az egész témának. Jómagam sem rajongok teljesen a műfajért, de azért vannak még történetek, melyek a sok éve tartó hosszú út miatt már ügyesen alkalmazzák a rengeteg kitapasztalt zsánerbéli sajátosságot, elhagyva a temérdek idegesítő borzalmat. Jobb címmel meg nehezen lehetne kísérletezgetni és talán elsőre beleszeretni a stílusba, mint a Jujutsu Kaisen.

Délelőtti videó 5.: BASTARD‼️ -Heavy Metal, Dark Fantasy

2022. 09. 25. 13:10 - Írta: human

Add comment | kategória: anime,video

A civilizáció összeomlott, itt írtuk mi ez az anime, és a folytatás megérkezett múlt héten, a tovább mögött hosszú előzetes.

Tovább…

Cyberpunk: Edgerunners: az 1. évad – írta Miklós

2022. 09. 21. 15:55 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: anime,kritika

A Netflixes Cyberpunk: EdgeRunners elég komoly hátrányból vágott neki a világhódító útjának.

Az alapjául szolgáló Cyberpunk 2077 játék leginkább arról híresült el a gamer és nem-gamer világban, hogy miután 2020-ban megjelent, alaposan felhype-olvak hatalmas blama lett a konzolokon, mivel egyszerűen alig volt játszható állapotban, illetve bírósági ügy is lett belőle. No meg arról, hogy Kenau Reeves-t megnyerték kvázi főszereplőnek, aki nem csak a hangját, de jobbára a kinézetét is kölcsönözte az egyik karakternek.

Pedig az 1980-as évek Mike Pondsmith és pár szerzőtársa által megálmodott Cyberpunk szerepjátékra épülő világgal a lengyel CD Project Red cég magasra tört, e köré épülve akarták meglovagolni a The Witcher játék-triológiával megszerzett hírnevüket (és itt talán nem túlzás megjegyezni, hogy nekik köszönhetően lett világszerte ismert Andrzej Sapkowski fantasy-világa), és az abszolút csúcsra törni. A játék mellé pedig egy animét is összegründoltak, mégpedig a japán Trigger stúdió gyártásában.

A játék 2020 decemberében jelent meg, több, mint másfél évvel később pedig a Netflix felületén követte a sorozat. A kettő között pedig azon kívül, hogy nagyjából ugyanabban a korszakban (2077) és ugyanabban az észak-amerikai kitalált városban, Night City-ben játszódik, igazából látványos kapcsolat nincs, ami egy kicsit merész megközelítés, de valójában nagyon is bölcs döntés volt.

A történet főhőse David, aki édesanyjával együtt a hipermodern város elszegényedett részében él, és innen kellene kitörnie az Arasaka megacég által üzemeltetett neves, de méregdrága középiskolában elért eredményeivel. Így az elején bevezetést kapunk az itt elvárható gazdag-osztálytársak-által-vegzált-szegény-gyerek történetbe, de szerencsére nem egy egyenruhás iskolai tini-szappanoperába fordul az írók tolla…

Sokkal inkább bevezetnek minket Night City velejéig korrupt és véres hétköznapjaiba, ahol a pénz és a hatalom hajszolása a csúcson állóktól kezdve a poros-mocskos sikátorlakókig megfertőz mindenkit.

Nem egy világraszóló fordulat, hogy David feltörése nem sikerül, és ehelyett az utcán kell(ene) boldogulnia valahogy, úgy, hogy eredetileg egyetlen mesterséges szerve (kibervere) sincs. Eme korban ugyanis bevett szokás lecserélni gyakorlatilag az agyon kívül bármilyen szervedet, akár az egész testedet mesterségesre. Ez kétség kívüli előnyökkel kecsegtet, hiszen jobban látsz, gyorsabb és erősebb lehetsz, de olykor végzetes mellékhatásaként gyakorlatilag bekattanhat tőle az illető, és itt rátérünk a sorozat gerincét alkotó kiberpszichózisra. 

Ugyanis az ilyen állapotba került emberek (vajon ez ilyenkor még jó szó rájuk?)  tömegmészárlásokat rendeznek, és nagyon nem könnyű egy két lábon járó tankot megállítani – kivéve, ha hasonló szintű erővel vonulsz fel ellene.

David tehát hátrányból nekifutva próbál boldogulni, és természetesen minden az első beültetésével kezdődik, amivel kiutat remél a reménytelennek tűnő helyzetéből. Így fut össze Lucy-val, egy tini(nek látszó) lánnyal, aki révén egy vargabetűvel belép a Cyberpunkok, a nagyon fejlett technikát kihasználó bűnözők világába. 

Spoilermentesen talán ennyi előzetesnek elég, de itt a kulcskérdés egy átlag nézőnek az, hogy érdemes-e egyáltalán felvenni a fonalat a sorozat kapcsán? Ilyen téren a készítők többé-kevésbé jól egyensúlyoztak, mert annak is szórakoztató lehet, aki semmit sem tud Pondsmith világáról és a játékkal sem találkozott eddig.

A történet a fő szálat tekintve lezárt, kerek egész, a fontosabb elemeket viszont a karakterek elmesélik, de szerencsére nem szájbarágós módon. Ugyanakkor viszont a rajongók is szépen ki vannak szolgálva, a háttérben folyamatosan tűnnek fel azok azon elemek, amelyek a játékból lettek átemelve. Mindehhez kapunk egy jó közepes animációs minőséget, korrektül megrajzolt karaktereket, jó hangokat, egész jó szinkront és zenei aláfestést. 

Nem meglepő, hogy igen jó értékeléseket kap a sorozat, de az azért sejthető, hogy ez főleg a játék rajongótáborának köszönhető, pedig azért egy „laikus” nézőnek is bátran ajánlható, már amennyiben nem retten meg a jelentős mennyiségű vértől és széttrancsírozott testrészek látványától, abból ugyanis lesz elég – Night City nem a gyengéknek való hely. 

Summa summarum a tényleg szépen összerakott 10-szer nettó ~20 perces epizódok könnyen beszippanthatják azokat is, akik amúgy esélyt sem adnának egy ilyen sorozatnak… Talán majd most.

Délelőtti videó 4.: Cyberpunk Edgerunners 1. évad

2022. 09. 13. 11:55 - Írta: winnie

3 comments | kategória: anime,video

Ma startolt az új Netflix-anime, a Cyberpunk: Edgerunners – és a tovább mögötti magyar előzetesből is kiderül, hogy egy újabb szinkronos premierrel gazdagodott a műfaj a platformon. Mostantól ez a sztenderd?

Tovább…

Délelőtti videó 1.: Cyberpunk: Edgerunners

2022. 09. 06. 10:00 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,video

Nos, ööö, a játék alapján készült anime sorozat tovább mögötti hosszú előzetese nem titkolja, hogy mennyire 18+ anyag érkezik szeptember 13-án. Nagyon.

Tovább…

JoJo’s Bizarre Adventure: folytatódott az 5. évad

2022. 09. 04. 15:50 - Írta: Shyllard

Add comment | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

A JoJo bizarr kalandjai: Kőóceán, azaz a Stone Ocean visszatérése esetén elsősorban muszáj kiemelnem, hogy a Netflix darálós koncepciója ennél a sorozatnál csúnyán elhasalt. Míg a „Part 1.” esetében még örültem az újdonság varázsának, mostanra kicsit frusztrálóvá vált a történet széttöredezettsége és az alkotást övező kvázi nulla hype. Tényleg ezt érdemli az egyik leglegendásabb, mai napig is futó anime?

Ahogy az előzmény esetében, itt is csak röpke 12 epizódot kaptunk, amik játékidejében megint csak alig tudták elkezdeni kibontani aktuális fő ellenlábasunkat. Szerencsére a végére már tényleg ígéretessé tudott válni Pucci (Tomokazu Seki) személye, de ez az éppen feltörekvő izgalom az új részek valamikor bekövetkező érkezésének idejére már lankadni fog.

Egyszerűen egy ennyire durván shounen esetében nem tartom jónak ezt az ömlesztett premiert, amennyiben nem képes a Netflix az egész történetet egyszerre prezentálni. Hiszen így, a mostani epizódok csak előtérbe hozták a műfaj sajátos kis hibáit, avagy legfőképpen az elnyújtott és önismétlő mivoltát. Ez, pedig az utazás befejezetlensége miatt kevésbé megbocsátható, mint korábban. Mindeközben, összevetve az anime korábbi évadjaival, szinte lehetetlen bármilyen minőségbéli romlást megfigyelni a sorozatban magában.

De ennyit a frusztrációmról, csak muszáj volt kiemelnem a streaming platform modelljéből származó hibákat, amelyek most kifejezetten negatívan is hatnak az alkotásra. Hiszen itt nem egy durva cliffhanger-es évadzáróról van szó, csupán egy szétszabdalt történetről. Amit inkább néztem volna hetiben, akár későbbi kezdéssel, vagy csak pár hónapos szünetekkel, mint ilyen módon.

Az érdeklődőknek, pedig mostanra inkább ajánlanám, hogy várják be a történet befejezését, s csak utána vessék bele magukat Jolyne Cujoh (Ai Fairouz) kalandozásaiba, hiszen önmagában nézve a mostani adaptált JoJo viszontagságai is páratlanul szórakoztatóak. A tovább mögött, pedig spoileresen folytatom miért is.

Tovább…

Nézzünk filmet: Dragon Ball Super: Super Hero

2022. 08. 29. 17:50 - Írta: human

6 comments | kategória: anime,kampány,mozifilm,video

Amerikában moziba is küldték az új Dragon Ball-filmet (és elég nagy sikerrel tették), amit lehet itthon is várnak sokan, hiszen az anime eléggé népszerű volt régen.

A történet: a Red Ribbon (Vörös Szalag Csoport) hadsereg két új androiddal tért vissza, hogy felvegye harcot Goku-val és barátaival.

A poszterek alatt, tovább mögött előzetesek.

Tovább…

Nézzünk filmet: Fullmetal Alchemist: Revenge of Scar

2022. 08. 25. 17:50 - Írta: human

1 comment | kategória: anime,kampány,tévéfilm,video

Szombaton érkezett a Netflixre a Fullmetal Alchemist: Sebzett bosszúja, ami az anime sorozat mostani élőszereplős filmes adaptációinak 2. része.

A hivatalos leírása:

A mozifilm első részének folytatásában az Elric fivérek eddigi legkeményebb ellenfelükkel néznek szembe: a magányos sorozatgyilkossal, akinek nagy sebhely van a homlokán.

A poszter alatt, tovább mögött előzetes.

Tovább…

Tekken: Bloodline: az 1. évad

2022. 08. 23. 15:50 - Írta: Necridus

3 comments | kategória: anime,kritika,pilot-mustra

Ha bunyós videójátékokra terelődik a téma, legtöbben a Mortal Kombatet vagy Street Fightert hozzák fel, nálam azonban egyből a Tekken jut eszembe, ami gyerekkorom egyik kedvence, főleg a 98-ban kiadott harmadik rész, amire a Netflix animéje, a Tekken: Vérvonal épül (mellette még a Soul Calibur is beugrik, ahonnan a nicknevem származik, vagy az Injustice játékok, aminek mobilos verziójába az Arrowverse hősök is bekerültek).

A játékról egyébként azt érdemes tudni, hogy alapvetően a játéktermekbe betévedő, másikat jól agyonverni vágyóknak készült arcade játék, ezért a sztorira sosem került eleinte akkora fókusz, éppen ezért is különleges a sorozat. Ami itt elhangzik, az persze nem újdonság, valamennyire ott van a játékokban (pláne később), de sosem mélyítették ennyire a történetet, mint az anime.

Hősünk, a fiatal Jin Kazama édesanyjával él, aki harcművészetre tanítja, de a kettejük megszokott életét kettétöri Ogre, egy hatalmas, vérengző, ősi démon, aki megöli az anyját, ezért Jin felkeresi Heihachi Mishima-t, a harcművészmestert, vagyis nagyapját, aki szárnyai alá veszi. A kegyetlen, évekig tartó kiképzésben Jin célja, hogy erősebb legyen és bosszút álljon édesanyja gyilkosán. Nagyapja amint úgy látja, hogy Jin készenáll, ismét megrendezi a The King of The Iron Fist versenyt, hogy előcsalogassa az Ogrét. Eközben Jinnek azonban szembe kell néznie azzal, milyen géneket örökölt, és egyre nagyobb szerepet kezd betölteni az életében a kérdés, mi lett az édesapjával, Kazuyával.

Nem vagyok egy nagy animés, sőt, még az eredeti Cowboy Bebop se sikerült befejeznem, úgyhogy ha ez nem Tekken lenne, ami a kedvenc epizódomat adaptálja a kedvenc karakterem középpontba állításával, ez sem ment volna le, hiába csak 6×20 perc. Nem szeretem, ahogy rendszeresen élettelenné válik a képernyő, hosszan lefagy minden hangulatfokozásként, hogy minden túlzó és logikátlan – itt például a bunyókra gondolok, ahogy maguktól ugranak tizenegynéhány métert és olyan rúgásokat kapnak, amiktől azonnal meghalnának, mégis gyorsan felállnak és verekednek tovább.

Ezek itt is megvannak, valahogy a japán ökölvívásból egy animációban ez úgy tűnik, kihagyhatatlan, hogy látványos legyen, bár elismerem, itt nem volt annyira zavaró, hiszen süt az igényesség a sorozatról. Nemcsak arról van szó, hogy sikerült visszahozniuk régi szinkronhangokat, pl. Jinét, hanem arról is, hogy az egyes karakterek verekedési technikája remekül visszaköszönt a képernyőn.

Nemcsak a karakterek láttán törtek elő az emlékek, hanem minden egyes rúgás, ütés, kivédés és beállás is visszahozta az emlékeket, főleg úgy, hogy az egyébként abszolút indokolatlan és gagyi, mégis nagyon szórakoztató tűzijáték-effekteket is megkaptuk, amiket egy-egy csapásnál dobtak be.

Nem túlzok, ha azt mondom, tökéletesen adaptálták azt, amit a játékban is átélhettünk – persze ott a tény, hogy van olyan karakter, akit elég gyengének állítottak be, pedig nem az a játékokban, ugyanakkor erre könnyen ráhúzhatjuk, hogy játszhattunk vele bénán, ezért üthették ki, amivel még inkább fokozta az élményt a sorozat – bár tény, hogy ez erős belebeszélés lehet.

Az alapanyagtól eltekintve egyébként nagyot lesnék, miért kapunk piros felhőket egy-egy kivédésnél, mi is az a gén, amivel Jinnek meg kell küzdenie, miért léteznek Ogrék , miért jaguárfejű az egyik versenyző, stb. Ezek közül tényleg csak az van részletesen kifejtve, ami Jint is érinti, a többit nem igazán magyarázzák meg, ami igazából nem baj (sőt, én annak örültem volna, ha még kevesebb karakterizálást kapnak a mellékarcok), viszont Tekkent nem ismerőknek nagy WTF lehet a sorozat egy-egy eleme. A sztorit azonban teljesen korrektül vezetik végig, ott nem szükséges előismeret.

Amit viszont mindenképp kiemelnék, hogy az árnyékolással valamiért nagyon félrementek, hiszen fényektől függetlenül, mindig van valamilyen háromszög alakú árnyék a karakterek fején, ami hosszútávon eszméletlen zavaróvá vált, főleg akkor, amikor a 2D animációhoz hozzácsaptak még egy dimenziót, körbeforgott a képernyő és látszott, hogy a fények egyáltalán nem úgy jönnek a karakterre, hogy a háromszög alakú árnyék indokolt legyen.

Az utolsó probléma pedig már abszolút személyes, másoknak lehet, hogy nagyon menő lesz, nekem a zárás már túltolta a mitológiát, túl epic akart lenni, de ez valójában a Tekkenben mindig egy olyan dolog volt, ami miatt nem nevezhető egyszerű utcai harcos világban játszódó játéksorozatnak (és most már sorozatnak), mégsem tolták az első perctől kezdve az orrunk elé.

Pedig összességében szórakoztató darab, kifejezetten látványosak a bunyók, a sztori egy kicsit sablonosan indul, de hamar megdobják a gének történetével és az apa rejtélyes eltűnésével, úgyhogy akinek bejönnek a bunyós animék, annak egy esélyt érdemes adnia a sorozatnak. Tekkeneseknek pedig kötelező, mert ömlik a nosztalgia! Pilotírás hiányában (túl gyorsan lezavarható volt ez a hat 20-30 perces rész) itt adnék pontot a kezdésre, az 7.5/10. De a folytatás rántott be inkább. A zárás viszont rettentően nyitott, rengeteg kérdés maradhat még a nézőben.

Teasing Master Takagi-san

2022. 08. 21. 15:50 - Írta: Shyllard

2 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Ez a nyár most nekem nem annyira a darákról szólt, de azért csak sikerült letudnom egy nagyon kellemes romantikus komédiát a sok heti sorozat mellett. A Teasing Master Takagi-san, pedig tökéletesen képes volt beilleszkedni egy általam nagyon kedvelt zsánerbe, amely két nyilvánvalóan egymásba egyre erőteljesebben beleeső iskolásról szól, akik kölcsönös vonzódásukat inkább ellenségesen, mint barátságosan képesek csak kifejezni.

Így ez azt animét leginkább „light” Kaguya-sama: Love is War-ként, illetve „super light” Don’t Toy with me, Miss Nagatoro-ként tudom emlegetni, hiszen a 3 széria alapkoncepciója konkrétan ugyanaz. Csupán az előbbivel ellentétben a most tárgyalt alkotás kevésbé elszállt, az utóbbival szemben meg csöppet sem perverz. Szóval kb. tökéletes „kapudrog”-ként is szolgálhat egy humoros, szívmelengető, de azért néha roppantul frusztráló műfajba. Akik meg hozzám hasonlóan szeretik a két említett, vagy hasonló alapfelütésű címeket, kétségtelen, hogy jó sok kellemes pillanatra számíthatnak a Teasing Master Takagi-san nézése közben.

Hiszen Nishikata (Yuuki Kaji) és Takagi (Rie Takahashi) incselkedő története más hasonló alkotásokhoz hasonlóan sok kis szétszabdalt epizódból épül fel, melyek szerkezete általában hasonló. Itt mindig adott egy kihívás, verseny, melyben fiú főhősünk igyekszik felülkerekedni ellenfelén, szinte minden alkalommal sikertelenül. A háromszor 12 epizód dicséretére válik, hogy a repetitív felütés ellenére koránt sem volt unalmas az élmény, még így elnyújtott darában sem.

Két főhősünk nagyon lassan, de mégis egyre közelebb kerül egymáshoz, az évadok végére rendszeresen szállítva valami jelentősebb előre lépést kapcsolatukban. Nishikata gyermeki ellenségeskedése az elején tapasztalható vehemenciájából is egyre jobban gyengül, bár azért egyszer sem szorul teljesen a háttérbe. Ami párosulva Takagi ártatlan bájával megállás nélkül képes a poénokat tolni. Ezek a viccek, amik legtöbbször főhősünk túlgondolásából származnak, pedig inkább tudtak megnevettetni, mint megmosolyogtatni, de még a gyengébb pillanatokban is legalább az utóbbi elő tudott fordulni.

Emellett, burjánzó kisgyereki szerelmük ártatlanságában nagyon sok szívmelengető pillanat is van, legfőképpen a harmadik évadhoz érve, ahol már főszereplőink is egyre jobban tisztába kerülnek mi is van közöttük. S nem tudom egyedül vagyok-e ezzel, de sokkal jobban meg tudnak érinteni ilyen lassan felépített, maximum kézfogáshoz vezető sorozatok, mint halál romantikus nyugati tömegalkotások, amik általában mind hasonló módon épülnek fel. Persze itt sem hibátlan a tálalás és a történet, mert a csigalassúság nem mindig válik erényére az animének.

Elsősorban Nishikata szerencsétlensége az, ami a 3 évadhoz érve kezd kicsit sok lenni, hiszen még ártatlan világnézete ellenére is hiteltelen sokszor, hogy mennyire bénán és bunkó módon viselkedik másik főhősünkkel. Aki meg jó természetének köszönhetően még legrosszabb pillanataiban is kitart a fiú mellett, végére kicsit egyenlőtlen helyzetet teremtve, ahol olyan érzés foghatja el a nézőt, hogy Nishikata egyáltalán nem érdemli meg Takagi-t.

Viszont ez az eleme sem annyira szörnyű, de amennyiben érkezik majd folytatás muszáj lesz Nishikata ellenségeskedését még ennél is jobban háttérbe szorítani, mert mostani évadhoz érve sokszor inkább volt gonosz, mint humorosan szerencsétlen a fiú. Ellentétben másik főszereplőinkkel, a lány trióval, akik üde színfoltként birtokolnak kb. minden részben egy apróbb epizódot, folyamatosan szállítva változatos iskolás történeteket, illetve sok esetben humoros megfigyeléseket főhőseink incselkedésével kapcsolatban.

Röviden összefoglalva meg tovább nem is fecsérelném a szót, mert alappillérjei tekintetében nem nagy újdonság, vagy különlegesség a Teasing Master Takagi-san. Kellemes témát nagyon kellemesen visszafogottan és humorosan közelít meg, ami a két másik említett hasonszőrű animével ellentétben minden korosztálynak könnyűszerrel ajánlható. Ugyanis Takagi és Nishikata incselkedése bár nem szívbajosan feszült, de legalább aranyos, vicces és szívmelengető.

Ez a vérvonal

2022. 08. 19. 13:13 - Írta: human

1 comment | kategória: anime,kampány

Megérkezett a Tekken: Bloodline, ami egy játékfeldolgozás a Netflixen.

Délelőtti videó 2.: Cyberpunk: Edgerunners

2022. 08. 18. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,video

A Cyberpunk játék világában játszódó anime ősz elején jön hozzánk – az alapjait itt foglaltuk össze. A sorozat a tovább mögötti hosszú előzetest kapta, mégpedig úgy, hogy a Netflix kiadta a Studio Trigger-nek a feladatot, akik összedobták a saját megközelítésüket, tehát rajongóknak kötelező?

Tovább…

Next Posts Previous Posts