Ma érkezett a Netflixre magyar felirattal a Mintha szerelem lenne. Indiai a “sorozat”, és a romantikus, feel good kategóriába sorolták. És azért az idézőjel, mert megint a szokásos “egybehúzunk pár rövidfilmet”-megoldásról lehet szó (ld. epizodikus antológia), ami India kapcsán nem először fordul elő a platformon.
A hivatalos leírás:
A rövidfilmekben fiatal felnőtteket ismerünk meg, akik váratlan helyeken találnak rá a szerelemre, átélve az érzelmek széles skáláját.
A plakát alatt, a tovább mögött előzetes. Szereplők: Radhika Madan, Amol Parashar, Rohit Saraf.
A jelek szerint az HBO GO a tavaly Sötét középkornak keresztelt Csodatévők-szezon után elengedte a magyar alcímezést, de azért az FX visszatérő évados komédia antológiája nem tett így, az idei alcím az Oregon-ösvényre utal, ami nem tudom, hogy mennyire ösvény, de elég jól belövi az új szezon helyszínét és idejét: a kortárs mennyország és a középkori Anglia után most az újkori amerikai vadnyugaton vagyunk, vagy legalábbis oda tartunk. Azon az úton, aminek az elnevezése felidézhet az idősebbekben egy C64-es játékot – a többiekben pedig egy mai anyagot.
Mindkét játékban a túlélés volt a lényeg, ami meglehetősen nehéz, és ugyanez a célja az új szezonban Daniel Radcliffe-nek és kis csapatának, akik koszos falujukból a jobb élet reményében kelnek útra. (A Man Seeking Woman-es Simon Rich sorozatában minden szezon egy önálló minisorozat, ami az előzőek nélkül is 100%-ban érthető, hiszen új a sztori, új a körítés, csak a színészek a régiek, de ők is új karaktereket kapnak.)
Ezúttal Radcliffe egy pap, Steve Buscemi bandita (és idegenvezető), Geraldine Viswanathan felvilágosult fehérnép (hmm…, mintha már lett volna ilyen), Karan Soni pisztolyhős – és Lolly Adefope helyett most a második szezon egyik üde színfoltját, Jon Bass-t kapjuk meg visszatérőként, aki Viswanathan furkó és fogalmatlan férjét alakíthatja.
A sztori konfliktusforrását pedig az adja, hogy az ekhós szekércsapat mellé szegődik amolyan botcsinálta iránytűként egy körözött bandita, akinek nem csak a hatóságok vannak a nyomában, hanem más törvényenkívüliek és az elkapásából hasznot húzni remélők, így pedig újabb veszélyek fenyegethetik a csapatot, pedig maga az Oregon-ösvény eleve kemény diónak ígérkezik.
Eddig minden szezont úgy sikerült néznem, hogy legalább 2-3 résszel indítottam screenereknek köszönhetően, ezért most fura volt csak egy epizóddal kezdeni, és lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy közel sem volt annyira elragadtatva a látottaktól, mint korábban. Egész egyszerűen ez a 18-20 perc ebben a kevésbé tipikus komédiás műfajban nagyon kevés ahhoz, hogy nulláról indulva elvarázsoljon.
Nem is történt így. A kezdés nyomokban tartalmazott ugyan zsenialitásokat (nyilván a legjobban, mint az S2-ben, a mai gondolkodás, illetve stílus megnyilvánulásai jönnek meg a korabeli közegben) és remek apró ötleteket, de ez nagyon kevés volt, hogy komolyabban véleményt alkossak róla, szóval inkább még várnák egy-két részt ezzel (majd jelzek kommentben), bár azt mindenképp megjegyezném, hogy ez a banditás körítés közel sem olyan izgalmas a középkori után, mint az a mennyországosat követően.
Bár…, mondjuk az új karakter dinamikák azért nem rosszak, jó látni, ahogy változik a színészek, illetve karaktereik egymáshoz való viszonya, és ez az évad annyiban is ad újat az S2-höz képest, hogy Daniel Radcliffe és Steve Buscemi megint bőven fog közös jelenetet kapni, aminek csak örülni lehet.
Azt pedig mondanom sem kell, hogy a sorozat van olyan gyöngyszem, hogy ne legyenek eretnek gondolataim holmi kaszával kapcsolatban, szóval továbbra is nézős marad, ki tudja, talán heti vagy 2 heti szinten.
Mit csinálnak a teljesen latexbe öltözöttek a felvétel után? Az American Horror Story-spinoff tovább mögötti előzetese elég bizarr. Mellé egy szereplőfelsorolás is jut még. (A dupla pilotról itt írtunk kritikát.)
Amikor tavaly a vírus miatt meghiúsulni látszott az American Horror Story 10. évadjának forgatása, mint sok, kiterjedt íróparkkal rendelkező sorozatkészítő, Ryan Murphy is B-tervet keresett magának, mint Jenji Kohan a Social Distance-szel vagy Robert és Michelle King a The Bite-tal. Murphy-ék azt találták ki, hogy készítenek az AHS-brand alatt rövid horrorfilmeket, és így megszületett ez az epizodikus horrorantológia, mely végül várakozáson felüli 16 részt számlál.
Azt már számtalanszor leírtam, hogy mennyire nem reprezentatív epizodikus antológiák esetében a pilot alapján bármiféle kritika a szezon egészére vonatkozóan, de írni azért érdemes róla, még akkor is, ha messzemenő következtetéseket nyilván nem szabad levonni ebből az egy részből. Ami egyébként egy dupla volt, szóval mondhatni megkaptuk Ryan Murphy random horrorfilmjét. Ami… nem is olyan random?
AMERICAN HORROR STORIES – 1×01-1×02 – 5,5/10
Ó, hát ennél jobban ez a kezdés nem is reprezentálhatta volna magát az anyasorozatot. És nem csak azért, mert az AHS 1. évadjának egyik ismerős alakját vették elő (az SM ruhás Rubber Man-t), hanem azért is, mert még a helyszín is az ottani eseményeknek helyet adó Murder House volt. (Ami egyébként olyan szempontból nem jelent semmit, hogy bárki újonc ne adhatna esélyt a sorozatnak, nem kell előtudás.)
Azonban nem a technikai jellemzők alapján húznám meg a párhuzamot, hanem minőség kapcsán. A Rubber(wo)Man című dupla rész/film ugyanis olyan volt, mint egy teljes AHS-szezont sűrítettek volna 90 percbe. Persze, némiképp kapkodó is lett, de főleg a hullámvasút jött át a biztató kezdéssel, az azt követő totális szétcsúszással, majd a rövid feltámadással és jó ötletekkel, csavarokkal, hogy a végén a zárás inkább apátiát váltson ki belőlem. Vagy másnál nem ilyen volt az összes AHS-szezon? Tisztelet a kivételnek.
A sztori szerint egy 3 tagú család költözik a hírhedt múlttal rendelkező házba, hogy felújítva amolyan kísértetszállodaként üzemeljék. Az igencsak magának való tinilány elég hamar furcsa dolgokra lesz figyelmet (pl. random guruló piros golyók és suttogások), majd talál egy szadomazo gumijelmezt. Utána pedig…, nos, a műfaj nem nagyon engedi meg a további spoilerezést, legyen elég annyi, hogy egyrészt ő is elég furán kezd viselkedni, másrészt az élete is elég negatív fordulatot vesz, aminek halálosan komoly következményei lesznek.
A dupla epizód féltávja egyébként elég komoly vágást is jelent a történetben. Az első rész ugyanis egy komoly csúcsponton fejeződik be, hogy az 1×02 teljesen más hangvétel kíséretében folytatódjon, ami miatt komolyat is pislogtam, de persze lassan összeállt a kép, bár ettől még a korábban említett szétcsúszást tartom, mert tényleg akadtak fejfogós pillanatai a második résznek, bár idővel valamilyen szinten revideálták magukat Murphy-ék.
A gond igazán az volt, hogy filmhossz ide vagy oda, még a főhős karakterét sem sikerült annyira megalapozni, hogy a későbbi történések épüljenek valamire, s ne tűnjenek légből kapottnak – és akkor a többiekről nem is beszéltünk. Bár, azért viszont jár az elismerés, hogy a játékidő rövidsége ellenére azért a mitológiára meglepő értékelhető mennyiségű figyelmet fordítottak.
Mivel ez a kezdés 90 perces volt, így, a soron következő részekkel ellentétben emellé oda lehet rakni a Hulu-s Into The Dark epizódjait, vagy az ugyancsak a Blumhouse által gyártott, tavaly ősszel az Amazon Prime Video-ra kiadott epizodikus horrorantológia filmjeit, s azokkal összevetve szerint az AHS-spinoff azért alulmarad, sokkal inkább érződik tévésnek, de bármennyire is hullámvasút volt, bármennyire is nem a szájízemnek megfelelő súllyal volt benne a humor és a horror (utóbbi például hangulatilag szint jelen sem volt, csak pár jump scare-rel), azért az American Horror Story-s kapocs és az ismert arcok (mármint színészek, nem karakterek) nézhetővé tették, ami egy hajszállal a közepes fölé sorolta nálam a végeredményt.
Ezt az első részt tehát Ryan Murphy írta Brad Falchuk-kal, de ugye ez a műfaj azért működött COVID-körülmények között, mert írószoba sem kellett hozzá, mindenki írhatta a maga történeteit. Ennek némiképp ellentmondva a folytatásban 3 Manny Coto-epizód jön majd (az egyik egy betiltott filmről, a másik egy online posztolt videóról, a harmadiknak a címe Ba’al), meglátjuk, hogy azok, immáron 45 percben, milyen szintet fognak megütni.
Ha horrorsorozatot akartok nézni, akkor a Peacock héten teljes évados premierrel érkezett darabját kifejezetten tudom ajánlani. Ellenben akinek betervezett műtétje van mostanában, az mindenképp hagyja ki. Úristen, az a rész!
A történet a valóságon alapul, de nyilván dramatizálva vannak benne extra részek is. Ami tény, hogy volt egy orvos Texas államban, aki több rutin gerincműtétet elrontott, és nem az első két rész alapján nem tudni miért. Az ítéletével indul a sorozat, szóval nem spoiler, és nem is az a lényeg, hogy “mit követett el?”, hanem a miért és a miképp állították le.
Az egyik szál tehát mutatja az orvost, az elbaltázott műtétet, a másik viszont két olyan sebészt, akik felfigyelnek arra, hogy valami itt nem stimmel, és utána erednek. Ez első körben a bürokráciát jelenti, hiszen az orvosi kamarának befújják az ijesztő sebészt. Azt akarják elérni, hogy minimum soha többet ne műthessen.
Igazából a sorozattal pont ez a legnagyobb bajom, a két rohadt erős szál. Nem mondom, hogy a Dr. Death leül közöttük a padlóra, mert nagyon ügyesen ér egyszerre tetőponthoz mindkettő a premierben, viszont valahogy mégsem működött a koktél nekem. Lehet csak mert a Joshua Jackson által játszott Halál doktor oldalát bemutató tényleg horrorfilmes, és rosszul esett nézni? Azok a tekintetek, amikor a műtőben mindenki ránéz, úristen.
A látszólag szociopata sebész után eredők vonala viszont egy nagyon hangulatos nyomozás valójában, méghozzá nem tipikus környezetben ugye. Nem mellesleg itt Alec Baldwin és Christian Slater brillírozik. Gondolom, ez lehet amúgy a lényeg, a két oldal között pingpongozni a nézőt, “kapják már el!”-érzést erősíteni azzal, hogy milyen ember is volt ez a Dr. Death, miképp jutott oda, hogy feleslegesen nyomorított és ölt meg embereket. De személyesen én inkább csak az utána nyomozók szálával beértem volna. Ott is van falramászós pillanat, amikor ütköznek a bürokráciával.
Remekül megcsinált sorozatról van szó, nem csoda, hogy Ted Bundy-t emlegetik közben a szereplők, nekem is az ugrott be. Tök más eset persze, de valami olyasmi hangulata van az egésznek, mint a Zac Efronos filmnek. A sármőr doktor mindent megúszhat – egy darabig?
Mindezt remek fényképezéssel, és mondom, ami műtét van benne, az zsigeri, ijesztő. Nem csak az, hogy gerincműtétnél miképp kalapálnak és csavaroznak, arról eddig sem voltak illúzióim, hanem az egész ahogy le van vezényelve a rendező részéről, ahogy emelkednek a tétek és a jóérzésű emberek tekintete elborzad az orvos körül.
Az érdekes jelzőt mindenképp idetenném, és tudom, csak pozitívumokat írtam, de nekem mégis csak 7/10 felé lőném. Az biztos, hogy két rész után már valahogy érdekel miképp bontják tovább, de több műtétet most nem tudnék nézni. Ellenben ennek pont a hatása miatt hetente kéne mennie. Az első két rész mindegyike durván zárul, utána ülhetnénk rajta és emészthetnénk, de ehelyett darálhatjuk rögtön. Már persze, ha engedünk a “nyomásnak”.
Mi lenne, ha epizodikus antológia lett volna az American Horror Story? Hát ezt kutatja a spinoff, amihez a tovább mögötti egy hosszú előzetes van, és két nagyon rövid régebbi. Ez alapján már várósabb a darab?
Új évad, új történet, új karakterek, a régi színészek – és ugyanaz a bárgyúság?
Ezúttal a vadnyugat kalandos világába megyünk a Miracle Workers csapattal a Man Seeking Woman készítőjének segítségével. Errefelé volt a teljes előzetes a Csodatevők új kalandjaihoz.
Na végre itt a Csodatevők 3. évad hosszú trailerje a tovább mögött. Ez a szezon a vadnyugaton játszódik majd, és mindenki vicces karaktert alakít szokás szerint.
A Netflix megint összedobott a Love, Death + Robots-hoz ‘Így készült’ videókat. A tovább mögött a 2. évad első felének(jövőre jön az S2 hátralévő része!) 5 epizódját lehet közelebbről is megismerni (Life Hutch, Ice, Snow in The Desert, The Drowned Giant, Automated Customer Service) a készítők tolmácsolásában. És az egészet egy átölelő videó vezeti fel Tim Miller-rel.
Az amerikai Starz csatorna évados, eszkortos antológiája elég érdekes szerzet. A szezonjai teljesen különállók, nincsenek kapcsolatban egymással, mondhatni szerzői szezonok (ezt éppenséggel Anja Marquardt jegyzi) így ha valakit érdekel a mesterséges intelligencia kutatása és annak árnyoldalai, az akár ezzel is kezdhet. Minden más a fent linkelt kritikában, illetve az HBO hivatalos leírásában:
Tovább folytatódnak az exkluzív eszkortlányok és ügyfeleik közötti viszonyok a „barátnő-érzés” jegyében. Az antológiasorozat 3. évadja Londonban játszódik, a tech színtér kellős közepén, és ezúttal Iris, az idegtudományra specializálódott orvostanhallgató kalandjait kísérhetjük figyelemmel, aki elkezdi felfedezni az eszkortlányok és klienseik sajátos törvények szerint működő tranzakcióinak világát. Iris hamar ráébred, hogy a klienseivel töltött időben lenyűgöző előnyre tehet szert ebben a világban, és közben mélyen belebonyolódik a meghatározott szabályok szerint működő kapcsolatokba. Fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni, hogy cselekedeteit a szabad akarat, vagy valami más vezérli-e, és egy mély felfedező úton indul el befelé.
A Disney tavaly decemberben jelentette be, hogy milyen címeket várhatunk a Star Wars-univerzumban a streaming szolgáltatására), a Disney+-ra, volt vagy féltucat. Akkor annyit tudtunk meg a Star Wars: Visions-ről, hogy egy rövidfilmeket tömörítő antológia sorozat, amit a legjobb anime készítőkre bíztak, így 10 víziót láthatunk majd japán stúdióktól (Kamikaze Douga, Geno Studio, Studio Colorido, Trigger, Kinema Citrus, Science Saru, Production IG.). Mindenféle zsánert kapunk majd a Csillagok háborúja világába téve.
Most jött hozzá a tovább mögötti promóvideó, amiben az executive producerek mondják el, hogy mi is ez, miközben rengeteg concept artot is mutatnak. Természetesen több epizódért felelős csapat is megszólal. Szeptemberben kerül majd adásba.
A tovább mögötti vicces videóban mutatják be, hogy ki milyen karaktert alakít majd a Csodatevők 3. évadjában, amiben átszelik Amerikát! A hazai premier dátuma a premiernaptárban, természetesen.
