Are you the devil?

Miképp a pilotkritikában írtam, még most is elég megfoghatatlannak tartom a Castle Rock-ot. Nem egyszerű ajánlani, még a műfaját is necces meghatározni, hát még azt, hogy miről szól, hiszen jó pár történetszálat tart mozgásba. Az viszont biztos, hogy akit elkap a hangulata, azt jó eséllyel beszippantja, még akkor is, ha úgy tűnhet, mintha a világon semmi sem történne a sorozatban.

Mondjuk az alapozás és a hangulat megteremtése leginkább az első 4 részre korlátozódott, a legutóbbi két epizód már komolyabb történeti előrelépést is jelentett, sőt, az 1×06-ben két szálon is előkerült az “itt” és a “most” témaköre, ami megannyi lehetőséggel kecsegtet a sorozatot (akár ezt a szezont, akár a továbbiakat) illetően – nem tudom, hogy ezt mennyire csak easter egg és beleképzelem a Stephen King-vonatkozás miatt, s mennyire lesz belőle valóság.

Schisma is actually nanoscale turbulences caused by cochlear quantum totalities abrading in parallel. Other heres, other nows. All possible pasts, all possible presents. Schisma is the sound of the universe trying to reconcile them.

Alapvetően a fő szál egyértelműen a Castle Rock-ban a saját múltját kereső-kutató, azzal szembenézni akaró Henry Deaver-é, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy mi történt vele 20 éve, de eközben persze nem lehet elhanyagolni a Ketreclakót sem, akinek talán lesz valami kapcsolata az elsődleges sztorival, bár egyelőre elképzelésem sincs arról, hova akarják kifuttatni a történetét.

Annak ellenére, hogy számomra nagyon jól kezdődött a Castle Rock, és egyelőre meg is fogott és nem is ereszt, (még) nem tartozik az idei legjobb újoncaim közé. Persze maradok és kíváncsi vagyok, hogy az évad végére módosul-e a véleményem.

Trust me, detective. I know where the monster is.

Bár már kijött a 2×03 is pár órája, most csak az első két, nagyon jól sikerült részre szorítkoznék, de persze kommentben a legfrissebb epizód is szabad pálya.

Főleg, mert ahogy az első évad során, most is bőven van amit beszélni a The Sinner-ről, ami kvázi évados antológiaként egy teljesen új sztorit hoz (csak Bill Pullman nyomozója a visszatérő karakter), szóval bárki becsatlakozhat újonnan. Ezt már csak azért is nyugodt szívvel mondhatom, mert én a kiemelkedően jó véleményeket kapó, és nézettségileg folyamatosan növekvő S1 első két része után kiszálltam belőle – az okokat kommentben részleteztem.

Már az első évadnak is nagyon érdekes volt a felütése, de mint az előbb linkeltem, annak a kezdése nem nagyon jött be a vontatottsága és a bemutató jellege miatt, itt viszont rögtön belecsaptunk a lecsóba. Miután egy kisvárosban egy kisfiú megöli a szüleit, az egyik nyomozó felhívja Ambrose-t, hogy segítséget kérjen tőle – ugyanis a Bill Pullman által alakított karakter régi ismerőse, hiszen ott született.

Az alapfelállás tehát ugyanaz, mint az első részben: tudjuk, hogy ki a gyilkos (legalábbis nagyon úgy néz ki), a kérdés csak az, hogy miért történt. És mondanom sem kell, hogy az okok ismét csak pszichológiai eredetűek lesznek, bár abban bízok, hogy nem csak tankönyvízű levezetést kapunk, mint az első évadban a trigger kapcsán. (Mondjuk már akadtak visszatérő motívumok, amik aggasztanak.)

Magáról az elég felkavaró esetről nem is árulnék el sokat, mert annak ellenére, hogy a gyilkos nem túl beszédes, már az első részben érheti meglepetés az embert (éri is, bár én az első csavart pont kitaláltam), de kapaszkodónak annyit azért érdemes elmondani, hogy a gyilkosság kapcsolatban áll egy rejtélyes, utópisztikus közösséggel (értsd: szektával),

Kezdeném rögtön azzal, hogy nagyon bejött ez az első két részt. Annak ellenére, hogy a készítő, Derek Simonds az nyilatkozta, hogy a 2. évad pitch-ét azzal kezdte a USA csatorna előtt, hogy most többet megtudhatunk Ambrose-ról. Ugyanis többek között az ő, szadomazo-függő karaktere is oka volt annak, hogy nem tartottam ki tavaly a sorozat mellett, és most attól tartottam, hogy végképp a mélyére ásunk a sérültségének.

Azonban (legalábbis eddig) szó sincs erről, Ambrose szinte semmi  karakterizálást nem kapott még, mindössze a szülővárosába való visszatérés kapcsán felvillanó múltfoszlányok jelzik nekünk, hogy valami nagyon nem volt rendben a gyerekkorában, és ha csupán erről lesz szó a folytatásban is, akkor felőlem jöhet. Bár, ha még köze is lesz a visszaemlékezéseinek az ügyhöz, akkor kissé áteshetünk a ló túloldalára.

Főleg, hogy a fő sztori és Ambrose múltja mellett még a helyi nyomozó is kap egy flashback-történetet – ezt már konkrétan azzal a céllal mesélik el, mert releváns lehet a szekta/közösség kapcsán, szóval mondhatni három vasat tartanak egyszerre tűzben az írók, bár a fő eset egyelőre abszolút dominált, később remélem, eltolódnak az arányok, és a múltat sem csak valami vékonyka sztori fogja képviselni.

Mondanom sem kell, hogy bár akadnak egy fokkal könnyedebb jelenetek (mondjuk a nyomozó és az apja között), a The Sinner hangulata továbbra is borongós, igencsak lehúzós, de ilyen téma mellett másmilyen nem is nagyon lehetne, és abban is biztosak lehetünk, hogy a háttérben elég szörnyű dolgok vannak, mint az első szezonban, szóval érdemes felkészülni rá.

Szóval abszolút elégedett voltam a kezdéssel, sima 7-8/10-es szintet ütött meg, mind a hangulatnak, mind a színészeknek, a tálalásnak és a sztorinak is köszönhetően. Már pár hete is írtam, hogy az efféle, a múlt disznóságainak jelen következményeivel foglalkozó sorozatokkal tele van a padlás, de amíg igényes a megvalósítás, addig felőlem jöhetnek mázsaszám az ilyen történetek.

Matthew Weiner, a Mad Men atyja készítette az Amazon epizodikus antológiáját, ami októberben érkezik heti epizódokkal. Minden rész új helyszínen, új szereplőkkel fog játszódni, és az egészet csak egy családi név köti majd össze: Romanoff – vagy másképp, a Romanov.

A karakterek mindegyike abban hisz, hogy egy ősrégi orosz család leszármazottja. A sok helyszínről még azt lehet tudni, hogy tényleg ott is forgattak, nem zöld háttérrel oldották meg Európa, a Távol-Kelet és Amerika feltűnését.

A koncepciót olvasva nem lep meg, hogy a tovább mögötti trailerben eladhatatlan a dolog. Hát még a teaserben, ami előtte nézhető meg, így nyilván csak a rengeteg ismert vendégszereplő nevét villantgatják fel: Christina Hendricks, John Slattery, Isabelle Huppert, Aaron Eckhart, Diane Lane, Amanda Peet, Jack Huston, Corey Stoll, Andrew Rannells, Mike Doyle, JJ Feild, Janet Montgomery, Paul Reiser, Noah Wyle, Kathryn Hahn, Kerry Bishé, Cara Buono, Ron Livingston, Jon Tenney, Clea DuVall, Annet Mahendru, Adele Anderson, Ben Miles, Emily Rudd, Griffin Dunne, Hera Hilmar, Hugh Skinner, Jay R. Ferguson, Juan Pablo Castaneda, Louise Bourgoin, Marthe Keller, Radha Mitchell.

Tovább…

Na, csak jönnek a megszokott, elborult rövid teaser videók az AHS új szezonjához! A tovább mögött az első két promó nézhető meg, egy fügés és egy gázálarcos. UPDATE: Még kettőt betettem a tovább mögé, az egyik egy külföldi, talán nem annyira hivatalos anyag.

Tovább...

Megkezdődött!

Mármint az AHS-promók áramlása, bár a tovább mögötti előzetes nem egy tipikus, röpke teaser, hanem vagy a főcím, vagy pedig a soron következő videókból összeállított montázs, hiszen nem annyira homogén, bár a fő tematika felsejlik belőle, ha a cím nem lenne egyértelmű.

Tovább...

Ahogy arra számítani lehetett (nyilván nem a semmibe írta Noah Hawley a szkripteket, és nyilván nem felejtette el a tudományát), az FX hivatalosan is berendelte a Fargo 4. évadját, ami kapcsán meglepő módon egyéb infókat is kiadtak, nem rejtélyeskedtek.

Ezek szerint valóban az 50-es években fog játszódni a történet, csak épp a pletykákkal ellentétben nem az 1850-es, hanem az 1950-es években, és mint látható, a főszereplő Chris Rock lesz. A történet két bűnszövetkezetről fog szólni, egy olaszról és egy afroamerikairól – az utóbbi feje lesz Rock. És, hogy mi a csavar? A helyszín a Missouri állambéli Kansas City lesz.

De akkor mitől lesz Fargo? Majd kiderül. Az évad közben, vagy a FX által kiadott szinopszisból – igazából csak annyit érdemes kiemelni, hogy a két “család” feje, hogy megszilárdítsák a köztük lévő békét, átadta a másiknak a legidősebb gyerekét, illetve, hogy az eseményeket a helyi maffia fejének rutinműtét közbeni halála indítja be, hiszen azáltal minden megváltozik:

In 1950, at the end of two great American migrations — that of Southern Europeans from countries like Italy, who came to the U.S. at the turn of the last century and settled in northern cities like New York, Chicago, and African Americans who left the South in great numbers to escape Jim Crow and moved to those same cities — you saw a collision of outsiders, all fighting for a piece of the American dream.

In Kansas City, Missouri, two criminal syndicates have struck an uneasy peace. One Italian, one African American. Together they control an alternate economy — that of exploitation, graft and drugs. This too is the history of America. To cement their peace, the heads of both families have traded their eldest sons.

Chris Rock plays the head of one family, a man who — in order to prosper — has surrendered his oldest boy to his enemy, and who must in turn raise his son’s enemy as his own. It’s an uneasy peace, but profitable. And then the head of the Kansas City mafia goes into the hospital for routine surgery and dies. And everything changes.

It’s a story of immigration and assimilation, and the things we do for money. And as always, a story of basically decent people who are probably in over their heads. You know, Fargo.

A forgatás 2019-ben kezdődik, ami azt jelenti, hogy lesz esély arra is, hogy még jövőre bemutatja a szezont az FX. De erre egyelőre még nem vennék mérget.

Remember The Dog? The Strangler? Sure you do. How about all the others that didn’t make headlines?

Nem egyszerű megítélni ezt a sorozatkezdést, pedig a Hulu 3 résszel nyitotta meg új, évados antológiasorozatát, a Castle Rock-ot. Mármint én megítélem, majdnem 8/10-es volt számomra a kezdés, de ha megkérdeznétek, hogy mivel akarom ezt alátámasztani, akkor gondban lennék.

Egyszerűen arról van szó, hogy szerintem másképp fogják azok megítélni, akik ismerik Stephen King régebbi regényeit, és másképp, akik nem King-olvasók. Mert a Castle Rock első szezonja pont olyan, mint egy King-könyv, amit nem King írt, mégis ismerős helyszínen játszódik – pár ismerős szereplővel.

CASTLE ROCK – 1×01-1×03 – 7,5/10

Tegyük tisztába, hogy mi is ez a sorozat. Castle Rock egy visszatérő helyszín Stephen King könyveiben (mint Derry vagy Jerusalem’s Lot), itt játszódott például a Cujo, A holtsáv, a Halálos árnyék vagy a Hasznos holmik. És értelemszerűen a Castle Rock helyszíne is Castle Rock.

Azonban a sorozat csak a várost, annak lakóit, no meg a kingi misztikumot veszi kölcsön, a történet teljesen eredeti, a mában játszódik (bár erőteljesen a múltban gyökerezik, ahogy az a flashback-ek által kiderül), egy olyan helyen, ahol 20 évvel korábban valóban megtörténtek azok a szörnyűségek, amikről olvashattunk.

A sztori egy váratlan halálesettel indul, ami a helyi börtönnel kapcsolatos, és ennek következményeképp valami (vagy inkább valaki) igen nyugtalanítót fedeznek fel a fegyintézet egy rejtett zugában, valami olyasmit, amivel lehet, hogy valami ősi erőt szabadítanak el.

A vezetőség megpróbálja a felfedezést elhallgatni, hiszen az igen rossz fényt vethet a börtönre, de pechükre egyesek azon vannak, hogy erre fény derüljön, és meg is indul némi nyomozgatás az ügyben, miközben ezzel párhuzamosan egy múltbéli fura gyilkosságra és eltűnésre derül fény.

My clients are all dead.

Szívesen folytathatnám azzal, hogy a sorozat főhőse egy halálraítéltekkel foglalkozó ügyvéd, de őt elég sokáig nem ismerjük meg, és vele annyira nem is lehetne eladni a Castle Rock-ot, nagyjából az összes többi szereplő érdekesebb nála, bár elismerem, André Holland (alias Henry Deaver, hátha ez is ismert név) abszolút szimpatikus átlagember, aki lehet, hogy nem is annyira átlagos, ha a rejtélyes múltját tekintjük.

Van nekünk mellette ugyanis még egy Alan Pangborn-unk (szia, Hasznos holmik!) Scott Glenn alakítja a volt seriffet, egy Jackie Torrence-ünk (szia, Ragyogás!) via Jane Levy, Terry O’Quinn pedig a Shawshank fegyház nyugalmazott igazgatójaként narrál baljóslatúan – rájuk neveik és/vagy foglalkozásaik alapján indulhatunk be. És akkor még nem is beszéltünk Sissy Spacek-ről és Bill Skarsgard-ról, akik ikonikus King-karaktereik révén lettek világhírűek.

Az alapkoncepció szerint Castle Rock egy velejéig romlott hely, amit idővel bizonyítanak is azzal, hogy visszatekintenek a múltjára. Azonban a jelen kapcsán sajnos csak egy idegenekre furcsán tekintő, álmos amerikai kisváros jut nekünk, amit ugyan körbeleng valami nyugtalanító, de közel sem olyan miliőről van szó, amitől a frász jönne az emberre. Egyelőre legalábbis.

Ugyancsak megfoghatatlan a Castle Rock-ban a műfaja. Oké, hogy azt írja a Hulu, hogy pszichológiai horrorról van szó, de ennek semmi nyomát nem láttuk eddig, mindössze egy sejtelmes építkezést kapunk több zsáner mentén, amit bevallom, kifejezetten élveztem, hiszen szerintem elég igényesen tálalják, de ettől még nem ijesztő vagy elborzasztó a sorozat, és akit nem kap el a hangulat, az csak egy-két meg nem válaszolt kérdés és rejtély miatt nem hiszem, hogy kitartana.

Mint írtam a hangulat mellett az ismerős környezet és a regényszerű szerkezet is simán lecövekelésre késztetett a Castle Rock mellett, és nem csak az visz előre, hogy tudom, hogy évados antológia révén ez a szezon kvázi minisorozatként funkcionál. (Egy esetleges második évadban egyes karakterek vissza is térhetnek az új sztoriban.)

A Stephen King-rajongók a hangulat mellett jó pár easter egg-re is fognak lelni, de ezek zöme azért elég triviális kikacsintás (a maradék pedig nagyon hardcore-oknak való), még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy a sorozat csak ezekről szólna, így a nem King-rajongók sem fogják magukat kirekesztettnek érezni.

Mondom, komolyabban nem tudom érvelni amellett, hogy bejött a kezdés, a King-hívószón kívül nem is nagyon tudom mivel ajánlani, teljesen lutri, hogy ki miként fog reagálni a Castle Rock-ra, szóval a fentieket akár a falra is lehet kenni. Szóval van egy olyan érzésem, hogy az 1×04 után vissza fogunk még térni a kérdésre.

Ma vagy holnap biztosan fogunk írni a Hulu új sorozatának, a Castle Rock-nak a kezdéséről, de addig még egy érdekes anyag nézhető meg a tovább mögött hozzá. Egy 20 perces dokuról van szó, mely egyrészt foglalkozik a sorozattal is, de inkább magáról, a King-regényekben sokáig visszatérő a városról, annak gyökereiről, illetve az író munkásságáról szól. Jó felvezető lehet a szezon elé.

Tovább...

Azt hiszem, hogy a Hulu-s premierek este hat körül szoktak kijönni magyar idő szerint, szóval már fél napot sem kell várnunk Elvileg a Hulu is hajnal 3 órás premierekben utazik, mint a Netflix, vagyis magyar idő szerint 9:00-kor elérhetővé vált a Stephen King művei (és leghíresebb/leghírhedtebb kisvárosa) által ihletett antológiasorozat első évadjának első 3 része, amiket mi is megnézhetünk nemsokára. A tovább mögött az utolsó két promó nézhető meg hozzá Terry O’Quinn narrálásával.

Tovább...

Már a Slasher első évadja is szimpatikus volt, sőt szerettem, mert kilógott a jelenlegi sorozatos, kaszabolós horror/thriller felhozatalból. Jobbnak éreztem, mint a hasonló témában mozgó riválisait. Megvoltak persze a maga hibái, viszont mindenképp megéri bepróbálni az első pár részt. A második szezon, a Guilty Party viszont egyenesen kötelező, és mivel évados antológia a sorozat, még előismeret sem kell hozzá.

A slasher műfaj révén nyilván a Scream-hez hasonlítgathattuk, de utóbbinál a készítők maguk sem feltétlen tudták, hogy mit akarnak a végére kihozni az egész történetből, itt ez meg sem fordult a fejemben, se az első, sem pedig a második szezonnál.

A szálak mindkét esetben rendesen fel voltak vezetve, nem éreztem, hogy fél távnál ellaposodna a dolog, és a lezárás megvalósításával is elégedett voltam. Nem maradtak bennem olyan kérdések, amelyek a gyilkos kilétét, és annak cselekedeteit megkérdőjelezik. És az egyik legfontosabb különbség, hogy a Slasherben egyik karakter sem érinthetetlen, különösen a második évadban nem. Bármikor, bármelyikük áldozatul eshet.

A második évad egy visszaemlékezéssel kezd, és egy 5 évvel ezelőtti nyári táborozást elevenít fel, amikor is pár, a táborban dolgozó felvigyázó megöli társát, és elrejti annak holtestét. A jelenben viszont visszatérnek a helyszínre, hogy jobb helyet találjanak a lány maradványainak, mert a tábor jövőbeni bővítése miatt könnyen a nyomára bukkannának. Odautazásukkal pedig mindannyiukban elkezdenek felelevenedni az emlékek.

A különbség annyi, hogy nyár helyett most tél van, a táborhely pedig elég problémásan közelíthető meg, főleg ebben az évszakban. A helyszín viszont nem teljesen üres, lakik itt pár a külvilágtól elvonult figura egy közösséget alkotva, akikről idővel egyenként kiderül, hogy miért is élnek teljesen elszeparálva mindentől. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mindkét csapat múltjában van fekete folt.

Ennyi az alapsztori, ami bőven elég alapanyag ahhoz, hogy egy jó kis véres horrort kapjunk. Olykor egészen kegyetlen és durva gyilkosságokat is láthatunk, a 2. évad már egyenesen a Netflix-re érkezett, szóval nem szabtak gátat a készítői kreativitásnak. Szóval aki esetleg érzékenyebb, az jó, ha felkészül arra, hogy itt olykor premier plánban megmutatják a trancsírozás folyamatát.

A múlt eseményeire később is visszatérünk, folyamatos flashback-ekben láthatjuk, még mi történt, s ezek remekül illeszkednek a jelen szituációihoz, ráadásul egyre másra kapjuk a részleteket az öt évvel ezelőtti tragikus gyilkosságból, s kiderül, hogy közel sem annyira egyértelmű, hogy mi történt. Plusz a gyilkosság előtti időkre, az azt kiváltó okokra is visszapillantunk, minden résztvevő szemszögéből megismerhetjük a történetet, és azt, hogy kinek milyen sérelme vezetett a gyilkossághoz.

A tábor többi lakójának múltjába is betekintést nyerhetünk (szinte mindenkiébe, volt akire nem volt idő, vagy nem érezték olyan fontosnak, volt akinek pedig ideje nem volt, hogy jobban megismerjük, mert lesújtott rá a Kaszás), így rakják helyére egy nagy kirakós összes darabját.

Érdekesség, hogy a Slasher: Guilty Party-ban nincs kimondott főszereplő, tulajdonképpen mindenki egyenlő félként van jelen, vagy épp az adott rész kicsit jobban koncentrál valamelyik szereplőre (azért, hogy a karakter kicsit jobban körvonalazva legyen és jobban megismerjük), és ennek is köszönhető, hogy mind az áldozatok, mind a gyilkos kiléte kiszámíthatatlan lehet, és azt sem tudhatjuk, hogy ha kiderül valami, akkor az tényleg igaz, vagy csak félrevezetés.

Én bátran merem ajánlani a Slasher 2. évadját annak, akit szereti a műfajt és nem riaszt vissza a korhatáros tartalom. A történet jól fel van építve, szépen lassan adagolják az információkat, de minden részletre fény derül, nem marad nyitva kérdés. (Természetesen a gyilkos sem kedvtelésből mészárolgat, mert egy elborult szociopata. Mindennek megvan a maga oka.)

Összességében szerintem a Guilty Party jobb volt az első évadban látottaknál. Persze engem a zárt környezet, a havas táj, összezárt szereplők triumvirátussal mindig meg lehet venni, és magához is tud láncolni.

Egy esetleges 3. évadról nincs még semmi konkrét hír, de a gyártó honlapján azt írják, hogy “nemsokára érkezik”, ami lehet, hogy wishful thinking, de tavaly a 2. évadot is nem sokkal a premier előtt jelentették be, és még előzetest sem nagyon adtak ki hozzá.

Idén több ígéretesnek tűnő, új sorozatot kaptunk év elején, ezek közül a Trust nálam mindenképpen az élen járt, már a plakátok és előzetesek alapján is.

Érdekes, hogy a három legjobban várt mindegyike valós, történelmi alapú, míg a másik kettő egy szektáról (Waco – erről is jön mindjárt az évadkritika) és szerencsétlen hajósokról szól (The Terror – ugyancsak jön az évadkritika), ez a 70-es évek egyik legbotrányosabb emberrablásáról – a Getty famíliáról. A pilotról már volt írás, én a teljes szezonnal foglalkoznék.

A történet pofonegyszerű, bárki utánajárhat a részleteknek: 1973-ban járunk, adott egy gazdag műgyűjtő olajmilliárdos, Paul Getty, aki egy hatalmas birtokon tengeti zsarnok mindennapjait örömlányok társaságában – és a mondás szerint két fillérért azt csinálná a kecskével… -, miközben családja széthullva. Egy fia öngyilkos lett, a többi a drogokba menekült apjuk elvárásai elől, unokája úgyszintén.

És ekkor történik valami, ami nagyban megváltoztatja a felállást: III. Pault, unokáját az olasz maffia elrabolja. Csakhogy ez az öreget annyira hidegen hagyja, hogy erre nincsenek szavak! A tovább mögött spoileresen folytatom.
Tovább…

Ilyen amikor az ember a legjobb pilotokat tologatja maga előtt?

A truTv-s Misfits and Monsters valami eszméletlen agymenés, és szerencsére epizodikus antológia, szóval ha egy rész nem tetszik, akkor a következőben ismét meglephetnek. Ennek megfelelően a pilot sem igazán pilot, hanem csak egy rövidfilm Seth Greennel.

A történet nem annyira fontos, hiszen minden héten más lesz, de azért mégis leírom, mert eléggé bejött a felvetése. Az első részben egy szinkronszínész a főszereplő, aki egy buta medvét kelt életre gyerekmesékben.

Mindezt szép és jó, imádják a kölkök, dől a zsé, egészen addig, amíg ez a buta rajzolt medve életre nem kell, és elkezdi zaklatni. Megőrült a csávó, vagy tényleg “létezik” ez a lény? Mindenki döntse el magának, hiszen Seth Green az őrültet is jól adja elő.

Elsőre egy sima komédiának tűnik a dolog, de valójában a horror része is ütős. Nem olyan, hogy megijeszt, de valahogy mégis félelmetes. Itt jön be a Misfits and Monsters dupla érdekessége, mivel a rész végén a rendező és a trükkmesterek kicsit beszélnek is a látottakról.

Az első rész végén például a hitchcocki inspirációról van szó, meg arról, hogy miképp igazodtak a kinézettel Seth Green sorozatos múltjához. És felfedik azt is, hogy pár egyszerűnek tűnő trükk miképp készült. Ja igen, azt nem is említettem, hogy hagyományos technikát igyekeznek használni, nem CGI-t.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes horrorkomédia lesz a végeredmény, de ez a pilot, vagyis rövidfilm sima 8/10 lett.