Az a jó az egy ügy/évados sorozatokban, hogy bármikor beléjük lehet szállni. Nem jött be a hirtelen ölő háziasszony Jessica Biellel? Most itt a nyomozó következő ügye, amit végre fel is fednek a tovább mögötti előzetesben. Eléggé sötétnek tűnik ez a mérgezéssel kezdődő eset, aminek az egyik főszereplője Carrie Coon.

Tovább…

Archív videó a rovatban!

Szerintem sokan már el is felejtették, hogy anno a Black Mirror első két szezonját itthon leadta a Cinemax. A tovább mögött meg lehet nézni a Fekete tükör magyar promóját.

Tovább...

A The Sinner első évadja teljesen lezárt, úgyhogy a folytatásba bármi várható. Mondjuk a tovább mögötti rövid teaserből nem sok minden derül ki a folytatásról, csak az, hogy ismét “vidám” lesz. A 2. szezonban Bill Pullman mellett kiemelt szerepet fog kapni Carrie Coon, Natalie Paul és Hannah Gross.

Tovább…

Ma. NatGeo. 20:00. Genius – 2×01-02 (szinkronos promó + szinkronhangok)

Az első évad Albert Einstein életét mutatta be, a második Pablo Picassóval foglalkozik majd. A festő idősebb énjét Antonio Banderas alakítja (természetesen most is lesz a fiatalkorával foglalkozó szál), és nekünk még érdekes lehet, hogy az évadot Magyarországon forgatták.

Közeledik a Genius 2. évadja, a Genius: Picasso a NatGeo-ra. A Magyarországon forgatott, Antonio Banderas főszereplésével készített szezon szinkronos előzeteseiből nézhető meg négy a tovább mögött, valamint egy interjús videó is felirattal.

Tovább...

Nemsokára kezd az Antonio Banderas főszereplésével készült Genius: Picasso. Már tettünk hozzá előzetest természetesen, most lássuk a színészeket egyéni plakátokon.

A NatGeo sorozatából sok mindent megtudhatunk majd Picasso-ról, akit Antonio Banderas alakít majd. A tovább mögötti előzetesből mondjuk csak azt, hogy érdemes-e belenézni az új évadba, amiről itt írtunk bővebben. Mivel a Genius évados antológia, így akinek Einstein története nem nyerte el a tetszését, az most az újabb történelmi személynél simán bekapcsolódhat.

Tovább…

Nem érdekel, most elszállok: eszméletlen ez a sorozat, simán top 3 eddig idén. Aranykor, platinakor, minden. Az HBO-s High Maintenance-nél még az se semmi, hogy honnan álltak fel a 2. évadjukra.

Idén vagy háromszor is előfordult, hogy egy jobb rész után nekiültem az első évad letolásának, mert nekem több kellett a hangulatából. Aztán koppantam, mert nem tudták megadni amire vágytam. Már csak ebből a szempontból is érdekes nézni, hiszen a sorozatkészítők a szemünk előtt lettek jobbak.

Még ezer éve a legelső résznél felhoztuk, hogy olyan, mintha több különálló rövid kis történet lenne összehozva eggyé, amit csak egy fűdíler személye köt össze valamennyire. Szeletek pár New York-i életéből, de hiányzik valami plusz. Mostanra bebizonyosodott, hogy az igazi ritmus hiányzott, amit megtaláltak a 2. évadra.

Továbbra is részleteket kapunk pár ember életéből, de most szinte minden epizódnak van valami fő témája, amire a kisebb sztorik ügyesebben illeszkednek. És pár fontosabb kérdésnél be is áldozzák a 23 percet csak a központi történetnek. Sokkal organikusabb az egész, megvan a flow.

Arról nem is beszélve, hogy a komolyabb témák mellett, vagy pont miattuk, a feelgood pillanatok hatalmasat ütnek. Amikor a főszereplő visszakapja a bringáját és újra úgy érzi, hogy kezébe vehette az irányítást az életében. Vagy épp az évadzáró, amit szinte végig mosolyogtam. Idén az első rész bemutatta, hogy miképp sújtja le egy rossz hír az embereket, a finálé pedig újra összehozott mindenkit egy mosolygós napfogyatkozással.

Pár napja kifakadtam Twitteren, hogy ez olyasmi, mint a Master of None, amire eléggé hasonlít, csak a “nagyot akarok mondani, figyeljetek, ez komoly!” pillanatok nélkül. Itt mindenki nyugisan együtt él, nem bemutatja, hogy milyen rosszak az emberek, hanem kiemeli, hogy milyen sokszínűek, de egyformák. És emellett kiállva zárnám is ezt az írást egy sima 9/10-zel. Mondom, úgy, hogy az első évadot nem tudtam végignézni.

Tell those who come after us not to stay. The ships are gone. There’s no way through. No passage. Tell them we are gone. Dead… and gone.

Az ugyancsak Magyarországon forgatott The Alienist évadkritikájánál már lelőttem a poént, hogy nagyon elégedett voltam a The Terror kezdésével is, annak ellenére, hogy a kosztümös műfaj nem a kenyerem – ellenben, ha a kosztümös zsáner darabról van szó, máris már a leányzó fekvése. A The Alienist révén a krimi is érdekelt, és ez a horror sztori is azonnal felkeltette az érdeklődésemet. De nem a pilot láttán, hanem az alapsztori ismerete miatt.

Mint a The Alienist esetében, ez is egy regény adaptációja (Dan Simmons a szerző), és ez is egy tíz részes, lezárt sztorit hoz el egy tervezett évados antológia első darabjaként. Ez az előny. A hátrány, legalábbis az alkalmai belenézők számára, az a könyvszerű építkezés, mert bármennyire is eltér sok mindenben a The Terror az alapanyagtól, nagyon az alapoktól kezd el építkezni, így a műfaji felbukkanásáig elég sokat kell várni. Akkor azonban…

THE TERROR – 1×01 – 8/10

A sorozat története valós elemekre építkezik és rögtön fel is festik egy eszkimó asszony elbeszélése nyomán a baljós történetet, mely két, az Északnyugati átjáró felfedezni kívánó hajóról szól az 1840-es évekből. Mind a hajóknak, mind a legénységüknek nyoma veszett anno az Északi sarkkör táján (a hajókat IRL pár éve találták meg), és az első percekben arra utalnak, hogy nem csak a hideg és az éhezés okozta az emberek halálát, hanem valami más is vétkes benne.

Meg is ismerjük kisvártatva az HMS Terror és az HMS Erebus kapitányait és matrózait, a küldetésük célját, a vezetők motivációit (a korbéli viszonyokhoz még flashback-eket is kapunk), hogy aztán totális rebootot kapjanak a karakterek, amikor kiderül, hogy a jég fogságába esve módosítani kell a terveken, és hirtelen minden korábbi célt felülír a túlélés, aminek következtében mindenkiből előtör a valódi énje is.

Nem hiszem, hogy az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy marha jó a megvalósítása a sorozatnak. Mind a tengeri jelenetek a hajókkal (szép kis díszletek, basszus!), mind pedig a jeges jelenetek nagyszerűen néznek ki, csak úgy árasztják magukból a baljós hangulatot, és nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy az ember a cudar és embertelen körülmények között érezze magát. És ez még csak a kezdet.

Mondanom sem kell, hogy ilyen színészgárda mellett (Ciaran Hinds, Jared Harris, Tobias Menzies, Ian Hart) nem nagyon lehet hibázni, de a poén az, hogy a kevésbé ismert arcok épp olyan jók, mint ők, sőt! Nagy odafigyeléssel válogatták össze az arcokat, és talán a tengerészek megkülönböztetése sem fog akkora nehézséget okozni.

A lassabb kezdés érthető. Nem csak a regényre való építkezés miatt, hanem azért is, amiért nem nagyon szoktak horrort tévére vinni sikeresen. Ahhoz ugyanis, hogy érdekelje a nézőt a karakterek sorsa, muszáj karakterizálni, a karakterizálás pedig időbe telik. Persze, mint egyes slasher sorozatok esetében megtehetnék, hogy minden részben szállítanak valami durva (és érdektelen) halált a sokkfaktor kedvéért, azonban szerencsére a The Terror nem szorul rá a mesterséges feszültség-generálásra.

Nem szorul rá, meg aztán szerencsére találnak más eszközöket arra, hogy elborzasszanak minket, illetve, hogy előre jelezzék az elkerülhetetlen véget, szóval még feszültséget is hordoz magában a kezdés, és véres jelenetekben sem lesz hiány – nyilván jó tudni előre, hogy eléggé korhatáros a tartalom.

Bármennyire is bejött nekem a kezdés, azért sokat jelentett az, hogy tudom, hogy érdemes várni, és az 1×02 igazolta is ezeket az elvárásokat (az 1×03 és az 1×04 meg pláne). Éppen ezért nem fog meglepni, ha nagy lesz a lemorzsolódás az első 45 perc után, csak annyit tehetek ellene, hogy biztatom a kétkedőket egy esetleges második vagy harmadik esély megadására.

Nem tudom, hogy más erre pozitívan fog-e reagálni, de nekem nagyon tetszett a kezdésben, ahogy a sorozat eljátszadozik a nézővel annak kapcsán, hogy kik a főszereplők, kik lesznek a történet kiemelt figurái. Tény és való, hogy rengeteg szereplő van (és mind egyenruhás fehér férfi), és mind megalapozásra szorul, de ha az ember odafigyel a nevekre és az arcokra, akkor meglesz a kitartás jutalma.

Arról nem is beszélve, hogy a tény, miszerint a sorozat egy elátkozott expedíció krónikája, hogy tudjuk, hogy mindenki oda fog veszni, olyan baljós hangulatot és többször jelentéstartalmat, vagy esetleg tragikus felhangot kölcsönöz majd minden jelenetnek, hogy az már önmagában is borzongásra és gondolkodásra késztetheti a nézőt. (Ez az elbeszélési mód persze az én egyik kedvencem, nyilván nem hoz mindenkit lázba.)

A The Terror afféle szofisztikált horror, ami nyilván nem lesz mindenkinek a kenyere, és aminél tényleg öröm látni, hogy mennyire odafigyelnek a hangulatra, a részletekre, az pedig gondolom, az alapanyagnak köszönhető, hogy a történet az évad első harmadától kifejezetten érdekes, előre nem feltétlenül látott irányokat vesz fel.

A The Terror első 4 részét az AMC jóvoltából láthattuk premier előtt.

Sokszor emlegettük már az AMC mai premierjét, de plakátokat még nem tettünk a The Terror-hoz. Íme Jared Harris és Ciaran Hinds.

A hivatalos premier Amerikában ma lesz, 2 résszel, de az AMC vasárnap a The Walking Dead után leadta a pilotot, mégpedig sneak preview-ként, vagyis sokakat meglepve, hiszen a műsorban 2 órás TWD volt jelezve. Az első rész itthon is lement hajnalban eredeti hanggal, de csütörtökön már szinkronosan jön a dupla premier a magyar AMC-n.

A premier közeledtével azért még az egész korrekt promóképeket is kiszórnánk az AMC sorozatához, amihez itt egy szinkronos promó. Rögtön két koncepcióra épített galéria akad, és az egyik egész jól sikerült a tovább mögött.

Tovább…