Egy ideje hivatalosan is bejelentették a tovább mögötti teaser videóban, hogy American Horror Story: Double Feature lesz a 10. évad címe, ami egy tengeri és egy homokpartos horrorsztorit jelent, mivel az évad két történetet fog tartalmazni. Amik majd összekapcsolódnak?

Ez a semmiből jött, a tovább mögötti 2 perces előzetes kiszivárgott a 2. évadhoz (ezért is van oda feltöltve, ahova, hátha nem törlik rögtön, mint a többi YouTube-os forrást)., mint a napokban a hivatalos premier előtt a Resident Evil: Infinite Darkness-é is.

Ugye az előző évad ütött, de nagyon, és a Netflix ezek szerint nem is olyan sokára folytatja, ha már össze volt vágva egy előzetes. Most is egy napos dara lesz?

Update: közben kijött a hivatalos, magyar feliratos változat, cseréltem is arra.

Á, nehéz a dolgom ezzel a sorozattal, még 2-3 rész után is.

Az Amazon Prime Video horroros évados antológiájának első szezonja múlt héten pénteken érkezett meg (első amerikai premierként rögtön magyar felirattal!), és bármennyire is hátborzongató lett a kezdés, pont a “horroros horror” vonal nagyon közepesnek érződik benne. Pedig, ha az a helyén lenne, akkor valami nagyon erős is kisülhetne az Ők címen futó szériából.

THEM – 1×01 – 7/10

A fenti osztályzat inkább a pilot hatásosságát méltatja, mert az évados kilátásokat már közel sem éreztem annyira érdekfeszítőnek, és a folytatásra a túl tipikus, jelenleg tényleg inkább csak ijesztgetős horrorszál még jobban lanyhasztotta az érdeklődésemet, pedig az “evilági”, emberi vonal elég erős benne. Bár arra kíváncsi vagyok, hogy a “szenvedéses” megközelítés kitart-e a teljes szezonban, vagy valamikor fordulni fog a kocka, mert egy kicsit azért megviselheti az embert, hogy több irányból is érkeznek a csapások a főhősökre, és nem lenne rossz, ha felül tudnának valamilyen szinte kerekedni.

Az 50-es években játszódó sorozat egy komoly traumán áteső (már csak) 4 tagú családról szól, mely a feketéket eléggé hátrányos helyzetbe hozó törvények miatt (is) Amerika déli fertályából a sokkal befogadóbbnak tűnő Kaliforniába költözik – a férj viszonylag jó állása lehetőséget ad nekik erre. Azonban hiába a jóval nyitottabb közeg, alacsonyabb rendűnek tartott állampolgárként még Kelet-Compton kertvárosából is eléggé kinézik őket, az iskoláról és a munkahelyről nem is beszélve.

Illetve ha csak arról lenne szó, hogy kinézik őket, akkor talán nem lenne sorozat sem, azonban a környékbéli asszonyok inkább azt veszik a fejükbe, hogy pszichológiai hadviselés révén tovább állásra késztetik a famíliát, akiknek azonban megvan a maguk baja is, hiszen házban fura dolgok történnek. Meghal benne valaki, a család kislánya egy titokzatos nőt vél látni, a feleség pedig elég kiszámíthatatlanul kezd viselkedni. Szóval kívülről és belülről is fenyegetéssel néznek szembe Emory-ék.

Az évad 10 részének eseményei mindössze 10 napot fednek le, szóval minden bizonnyal elég gyors lesz a lefolyás, azonban bármennyire is jól mixnek tűnhet papíron a kézzel fogható borzongás vegyítése a természetfelettivel, utóbbi eleinte csak sötét árnyakban és pár jump scare-ben merül ki. Nyilván felhúznak a jelenségre valami mitológiát is idővel, ami egyén ízt is adhat a szálnak, de eddig csak 12 egy tucat ez a vonal. (És itt jegyzem meg, hogy talán azért is érzem így, mert igazából nem vagyok nagy rajongója a modern “szellemes” stílusnak, sem az Insidious, sem a The Conjuring nem volt a stílusom. Talán akinek ezek a horrorok bejöttek, azok érdeklődését jobban felkelti a kezdés a horror tekintetében.)

A pilot után amellett, hogy elindítják a családtagok egyéni szálait (munkahely, iskola), amelyek még érdekelnek is (bár nem annyira érdekfeszítőek, de ugye a korszellem ad egy korrekt csavart nekik), elkezdik befoltozni a fehér foltokat, amiket az első rész után lehetett érezni, és lassan felfedik nekünk a família múltját. Azt, hogy pontosan milyen trauma is üldözte el Emory-ékat az otthonukból (mondjuk ezt lehet sejteni), illetve, hogy mi a helyzet a főhősökkel (például a háborúból hazatérő apával), és hogy a múltjuk miképpen határozza meg őket a jelenben.

Amibe nem tudok belekötni, az a megvalósítás. Remekül néz ki a sorozat, erős a zenei anyaga (nem könnyen hallgatható vonósmuzsika, főleg a nagybőgő izgalmas benne) és a színészek is pazar alakítást nyújtanak: Ashley Thomas, Allison Pill és a többiek is hálás, egyben eléggé megerőltető szerepet kaptak, sugárzik mindenkiből a feszültség, meg ami a felszín alatt bugyog benne, és egyelőre a mellékfigurák is nagyon hitelesnek tűnnek.

Szóval magam sem tudom, hogy vagyok a Them-mel. Hiába hatott mélyütésként és elég komoly érzelmi fröccsként a pilot, maga a sorozat az első 2-2,5 órában (azok a részek már inkább csak 5/10-ek voltak) nem mutatott olyasmit, ami miatt azt érezném, hogy mindenképp érdekelne, hová futtatják ki a sztorit. Aztán persze lehet, hogy folytatni fogom, és jön majd egy olyan rész, aminek hatására felgyorsítom a nézést, de egyelőre

Fő plakát helyett inkább karakterposzterek vannak a Them című évados horrorantológiához, amiről már írtunk bővebben ismertető (lesz kritika is) – a premier ugye ma volt, és az Amazon Prime Video történetében másodszor magyar felirattal érkezett egy friss sorozat. Akkor ez mostantól már mindig így lesz vajon?

A Creepshow akkor a legjobb, amikor retró, meta és eredeti?

Visszatért Greg Nicotero és a Shudder (meg már az AMC) epizodikus horrorantológiája, ami egy-egy epizóddal afféle double feature-t szállít, két horrorsztorit, amiket szerencsére nem kell 40 percbe belekényszeríteni, legalábbis a sikernek köszönhetően idén volt pénz a hosszabb részekre is.

A 2. évad premierje nagyon bejött annak köszönhetően, hogy két múltban játszódó sztorit hozott. Nem a történetektől padlóztam le, hanem a már említett retró hangulat fogott meg, valamint az a kikacsintós jellegű film-, vagyis sorozatkészítés, ami annak szólt, hogy a horrorimádók, akik készítik az epizódokat pontosan tudják, hogy zömében horrorimádók fogják nézni azokat. (Egy mugli csak a gagyi szörnyeket és a beleket látná szerintem ebben.)

A 2×01 például egy gagyi ősrégi fekete-fehér lényhorrorként indít Indiana Jones-szal, egy múmiával és a fekete lagúna szörnyével, hogy utána egy 70-es évekbeli sztorit meséljen el egy horrorrajongó kisfiúval és a hobbijára ferde szemmel néző mostohaapjával. Az évadnyitó második epizódja pedig egy tévécsatornánál játszódik és pár ottani stúdióban kitört káoszról szól, amire azt követően került sor, hogy Ted Raimi bevitte a Necronomicont az egyik régiségekkel foglalkozó műsorba. (Most komolyan, ez milyen már!)

Mindkét rész tele volt remek színészi alakításokkal (lehet, hogy nem a “remek” a jó szó rá, de engem nagyon meg tudnak fogni ezek a retrósan prezentált karakterek) és mai szemmel lazán legagyizott lényekkel, vérrel és sok-sok cheese-zel – a horror vonatkozásában a cheesy-re, ahogy a campy-re nem nagyon tudok megfelelő magyar szót találni. Az ilyen produkcióknál mindig jó látni, amikor nem csak a készítőket, de a közreműködőket is hatja a lelkesedés.

És miközben klasszikus horrortoposzokat idéznek meg, sőt, figuráznak ki (természetesen gonoszkodós módon, a sarokba vonulva vihogva, ami nagyon jól áll a Creepshow-nak), imponáló az is, ahogy adnak a készítők az érzelmi töltetnek is, hogy a néző tudjon kinek szurkolni még akkor is, ha az azt jelenti, hogy annak kell örülni, hogy egy szörnyeteg ketté tép valakit. 25 vagy 50 percre a képernyő előtt belefér, utána meg lehet visszamenni jámbor módon játszani a gyerekekkel.

Bármennyire is tetszett ez az önreflektív megközelítés és bármennyire is meglágyította a szívemet az évadnyitó retrós bája, azért remélem, hogy kortárs történeteket is mesélnek majd, mint ahogy azt is, hogy ennyire nem fogják az arcunkba tolni a Creepshow képregényt. Mert amíg párszor jópofa volt, tizedjére már tényleg elég erőltetettnek hatott.

Az Amazon horrorantológiájának alapjait a múltkor összefoglaltuk, lássuk inkább a tovább mögötti hosszú előzetest. Még mindig Jordan Peele-hangulatot lehet emlegetni? Vagy csak a cím miatt ugrott be mindenkinek ő igazából.

Itt az Amazon új horrorsorozata, ami az 50-es évekbe visz minket borzongatni. Minden évad 1-1 fontos témát dolgoz fel ijesztő köntösben. A tovább mögötti videók amolyan hangulatteaserök, részletek.

Ma. 22:00. VIASAT6. Into The Dark – 2×07 (eredeti előzetes)

Írjak erről vagy ne? Nem nagyon követem a Hulu epizodikus horrorantológiájának a sugárzási rendjét, de letöltős oldalakon azt látom, hogy tavaly a 2. évad első 3 része már lement. Ha ez igaz, akkor az évadkezdés korábban volt, és most sem jönnek hetiben a részek, mert a Sony tényleg csak filmként kezeli az epizódokat, és olykor random lead belőlük egyet? Ami ugye teljesen mindegy, mert nem kötődnek egymáshoz a részek/filmek. Kivéve ezt, ami az 1×03-as Pooka-sztori folytatása.

A lényeg, hogy ezt nem fogja áprilisban követni újabb rész.

Charlie Brooker, a Black Mirror készítője arra a kérdésre, hogy tervez-e spinoff sorozatot a Black Mirror-univerzumban, azaz tovább vinné-e valamelyik epizód történetét (mert, hogy korábban volt ilyesmiről szó, ugye), nem azt válaszolta, hogy “nem”, hanem azt, hogy “erre a kérdésre nem válaszolhat”. Ez is valami?

Ti melyik Black Mirror-epizódot tudnátok elképzelni “fullos” sorozatként, tehát nem csak szimpla folytatást jelentő részként?

Új évad, új történet! Idén is teljesen más korszakban teljesen más karaktereket keltenek életre Daniel Radcliffe-ék. Ezúttal az Oregon Trailen fognak utazni vadnyugati telepesként a cím, és a tovább mögötti előzetes alapján is.

A brit sorozat Mangrove című nyitóepizódjáról már volt szó az oldalon, viszont az „évad” ledarálása után úgy éreztem mindenképp írnék a többi „részről” is, illetve hogy az összességük mégis miféle élményt képes nyújtani.

Steve McQueen BBC-re készített, idehaza HBO GO-n Kis Fejsze címmel elérhető epizodikus antológia sorozatának középpontjába a londoni fekete bevándorló (változatosság kedvéért nem az amerikai helyzetről kapunk újabb alkotást) közösség életébe kaphatunk betekintést, 1969 és 1982 közötti időszakból való merítés által.

Első látásra “csupán” egy újabb társadalmi kérdéseket taglaló szériáról van szó, viszont koránt sem mindig annyira élesen, mint ahogy azt a „pilot” alapján gondoltam volna. A fókusz sokkal inkább a közösség mindennapi életét hivatott bemutatni. A hőseink élete bár legtöbbször szegregáció és a rendszerszintű problémák megélése körül forog, sokszor más jelenségeket is magába foglal. Így miközben valamennyire csalódottan ültem, mikor pl. az 1×02-ben nem kaptam meg a szinte „beígért” rasszizmus megélésének állandó megjelenítését, 5 rész után kifejezetten elégedett vagyok a készítők megközelítésévvel.

Ugyanis McQueen ahelyett, hogy az állandó szenvedésre és nehézségekre helyezte volna a hangsúlyt, úgy döntött inkább a közösség emberi mivoltát mutatja be a nézőknek. Miközben temérdek kemény, szívszorító történetet kapunk, az évad egésze egy egész koherens képet volt képes festeni a bevándorlók szociális életéről. Elsősorban nem áldozatokról, hanem emberekről szól a Kis Fejsze, akik sokszor elszenvedői az akkori többnyire rasszista társadalmi berendezkedésnek.

Ezt a hozzáállást én csak dicsőítő szavakkal tudom illetni, hiszen ezáltal a rendező képes volt kiemelni hőseit a Hollywood által nagyon is kedvelt áldozatszerepkörből. Legtöbbjük közel sem tökéletes, sokszor még unszimpatikus magatartást is tanúsít, miközben számos viselkedésüket a nagyszerű korrajz és sokszor kifejezetten visszafogott (persze ez lehet csak nekem érződött így) rendszerkritika által képes nem felmenteni, hanem megmagyarázni a készítő. Személy szerint McQueen filmjét, a 12 év rabszolgaságot nem kedveltem, mert ott valahogy nem volt képes mindezt elérni, meglehet mert ott egy, nem pedig öt alkotáson belül kellett elmesélnie, amit szeretett volna.

Az előzőek tükrében, pedig nyugodt szívvel tudom mondani, hogy nem csak a társadalomkritika, hanem az érintett közösség élete iránt érdeklődőknek is érdemes bepróbálkoznia a sorozattal. Így a tovább mögött röviden, spoilermentesen értékelem az 5 epizódot.

A Shudder (és most már az AMC) viszonylag olcsó, de elég jó hírű és jó pár ismert arccal teli epizodikus antológiás horrorsorozata Greg Nicotero-val a 2. évadjával jön áprilisban, és a tovább mögötti előzetes ebből fed fel pár apróságot.