Amíg Black Mirror-elvonási tüneteitek vannak, addig bepróbálhatjátok akár ezt az elborult epizodikus antológiát a britektől. Az biztos, hogy winnie nagyon imádja. Az 5. évad tovább mögötti előzetese is eléggé agyeldobós lett.

Az AppleTv+ pénteken érkező új sorozata komédia sorozata egy epizodikus antológia lesz Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon, valamint Lee Eisenberg készítésében.

A részek az Epic Magazine-ban megjelent, igaz történetek alapján portrék lesznek amerikai bevándorlókról – és ezek révén magáról Amerikáról is. A tévésorozat benéz a szalagcímek mögé a bevándorlók vicces, romantikus, érzelmes, inspiráló és váratlan sorsait bemutatva.

A leírás engem sem győzött meg, de a tovább mögötti előzetes már igen. Ez lesz az AppleTv+ első teljes évados premierje, vagyis az összes rész egyszerre jön majd holnap.

Chris Rock. Fargo 4. évad. Mit kell még hozzátenni?

A sztoriról már 2018. nyarán írtunk. A tovább mögött ott az első 4. évados előzetes, benne pedig a dátum is: április 19. További szereplők: Jason Schwartzman, Uzo Aduba, Ben Whishaw, Timothy Olyphant és még nagyon sokan mások.

Ma. Cinemax2. 05:10. Urban Myths – 3×04 (pilotkritika)

Ez egy érdekes premier, gőzöm nincs róla, hogy a korábbi szezonok voltak-e az HBO csatornáinak kínálatában (az HBO GO-n még ennek sincs nyoma…), de a jelek szerint tök véletlenszerűen, kvázi rövidfilmként kezelve hazai premiert kapott a brit Urban Myths, aminek az első részéről itt írtam – az nagyon bejött.

A 3. évados részeket random időpontokban és összevissza adva, olykor ismételni fogják, talán valaki beléjük botlik. Ezt a szezon még nem láttam, így nincs is róla véleményem. És persze mivel epizodikus antológiáról van szó, így a mai rész, a Victoria Hamilton főszereplésével készített Joan Collins tárgyalása (The Trial of Joan Collins) is nyugodtan nézhető bármiféle előtudás nélkül.

Jövő héten héten hajnal 4-5 körüli kezdéssel jön Mick Jagger és Margit hercegnő, Diana hercegnő és Freddie Mercury, Andy Warhol és Donal Trump, valamint Paul McCartney is.

A hivatalos leírás afféle sorozatszinopszis, mert nem erre a részre utal:

A sketch show sajátos városi legendák nyomába ered. Olyan történeteket mesél el közismert emberekről, közéleti szereplőkről, politikusokról, színészekről és másokról, melyek valószínűleg megtörténtek, vagy megtörténhettek volna, teszi mindezt félreérthetetlenül, vagy nagyon is félreérthető módon. Valójában antológiáról van szó, melyben minden epizód önálló sztori, más-más karakterekkel és színészekkel. Az évadban – többek között – találkozhatunk Donald Trumppal, Madonnával és Diana hercegnővel.

A Hulu havi horrorantológiája a december végére időzített (12.27.) része mi máshoz kötődne, mint vagy a karácsonyhoz, vagy az új évhez? A tovább mögötti előzetesben mutatott aktuális rész utóbbihoz fog. Egy baráti társaság az új évadot szexszel ünnepli, amibe egy veszélyes idegen is bekapcsolódik.

A Netflix nemrég bemutatott sorozata, a Dolly Parton’s Heartstrings már kapott tőlünk kritikát, itt a magyar szinkronos előzetes is a tovább mögött.

Tovább...

Tudom, hogy már rég vége az első szezonnak, és kritikát is írtam a Shudder epizodikus horrorantológiájáról (amiről valaki azt írta kommentben, hogy “imdb-n végigkattintgattam a képeket…bőven elég volt” – hát, igen, vita nincs, ez nem országos csatorna), de a tovább mögötti, “ezt mondták a kritikusok”-előzetest azért még megmutatnám. Hátha ez meggyőz valakit.

Sokak mellett lehet, hogy elment az infó a Miracle Workers premierje idején, hogy a komédia évados antológiának van tervezve, ezért próbáltuk is mindig jelölni a műfajt a címkéinkkel. Nos, most itt a 2. szezon, a Miracle Workers: Dark Ages. A színészek nem változtak, szóval Steve Buscemi, Daniel Radcliffe és a többiek is visszatérnek, de az előzetes alapján a körítés nagyon is. Ez már nem a mennyország.

Még a Netflix is azt mondja, hogy “Nézd meg bármilyen sorrendben!”

A Dolly Parton: A szív húrjai magyar címre hallgató epizodikus antológia két hete került fel a szolgáltató kínálatába (nem csak a szokott feliratot kapta meg, hanem a magyar szinkront is – amivel oda lesznek az ízes, délies akcentusok), és nem hiszem, hogy valaha is volt olyan Netflix-es sorozat, ami kevésbé érdekelt volna. Ennek pedig csak és kizárólag az volt az oka, hogy nem tudtam elképzelni, hogy miben lehet ez a széria más, mint pár Hallmark-tévéfilm összefűzve.

DOLLY PARTON’S HEARTSTRINGS – 1×01 – 6/10

És amikor ez eszembe jutott rögtön a sokat használt érvelésemet is előkaphattam, miszerint miért van bajom a Hallmark-filmekkel, ha nem is láttam még Hallmark-filmeket (az elmúlt tíz évben biztos nem), és persze ez kiterjeszthető sok mindenre, például telenovellákra és szappanoperákra, amiket dettó sosem néztem? És ugye ebből következik, hogy nekem nem konkréten a műfaj képviselőivel van gondom, hanem a műfaj gondolatával. Lehet, hogy “félek” attól, hogy tetszeni fog, amit látok? És akkor “kevesebb” leszek? Minő marhaság…, meg egyébként is, olyan sorozatokat szeretek nézni, amik alapján egyesek simán leírnának.

Nem tudom, nem hiszem, hogy félelemről lenne szó – tetszés vagy nem tetszés, egyszerűen csak másra akarom fordítani az időmet, mint napi sorozatokra vagy (és most b* nagyot általánosítok, előre is elnézést) lányregényekre. Gyerekkoromban lehet, hogy egy Romana regényújság olvasása is lekötött volna, én mégis a Walker felügyelő füzeteket vásároltam, meg Franco Solo-t, meg a DAB sört ivó német magánhekus kalandjait, meg volt valami szellemes, horroros ponyvasorozat is.

Szóval szerintem aki magasművészetre vágyik, az lapozzon, a Dolly Parton’s Heartstrings valóban inkább a Hallmark szellemiségét idézi meg az olykor feelgood, olykor könnyezős, olykor drámaiba hajló sztorijaival. Amiket bármilyen sorrendben lehet nézni – érdemes leírás vagy szereplők alapján választani.

A történeteket azonban mégis összeköti valami, mégpedig Dolly Parton személye. A részek története ugyanis a country énekesnő dalaira épül, azok címére és/vagy szövegére. Ennek megfelelően minden epizódot Parton vezet fel a monológjával, mesél nekünk dala keletkezésének körülményeiről, mondanivalójáról, hogy aztán belecsapjunk a sztoriba, amiben nem csak a dalt dolgozzák fel, hanem hallani is lehet azt, plusz Parton is szerepel minden részben egy karaktert alakítva.

Egy ilyen epizodikus antológiánál, ahol az átkötő elem még a szokottnál is halványabb, végképp nem sok értelme van az egy epizódon alapuló véleménynek (minden rész megítélése teljesen lutri lesz), de azért leírom a magamét a kezdésről, ami eleinte pont úgy zajlott, ahogy elképzeltem, miszerint néztem a történéseket, és nem nagyon érintettek meg a dolgok a műfaj miatt, idővel viszont azon kaptam magam, hogy a langyos kezdés után elkezdett érdekelni, és a  végére kifejezetten bejött. Lehet, hogy 90 perc sok lett volna még mellékszálakkal, de így, 60 percben elvoltam vele – köszönhetően a szimpatikus szereplőknek

A történet egyébként egy kissé hűvös házasságban élő férfiról és nőről szól, és utóbbi megismerkedik egy fiatal, kikapós csapos lánnyal, akinek nagy vágya, hogy énekes legyen. A két nagyon különböző egyéniség egymásra talál, barátok lesznek, azonban Jolene nem csak a feleséget, hanem a férjét és a fiát is lesöpri a lábáról, aminek idővel következményei lesznek.

Tipikusan az ilyen filmekre, vagyis történetekre szokták mondani, hogy kiszámíthatóak – annak ellenére, hogy Dolly Parton a felvezetésében is meglepetést ígér. Nos, meglepetés csak annyi volt, hogy nem az történt, amire gondoltam (mert én eleve arra tippeltem, hogy nem egy szokványos sztorit kapunk), szóval a kiszámíthatóság ellen nem fogok felszólalni.

Az pedig nyilván adott, hogy érzelmes lett a sztori, mondhatni hatásvadász, ami ebben a műfajban szinte kötelező. És bár nem ismertem a dalt, de elég sokszor elhangzott benne, és azt kell, hogy mondjam, meglepően komolyan vették a dalszöveg adaptálását, mintha túlzásba is vitték volna olykor a szó szerintiségre való törekvést. Nem tudom, hogy ez később is így marad-e.

Aki könnyen fogyasztható érzelmekre vágyik, egy rövidebb Hallmark-filmre (a legtöbb rész 60 perces, csak egy 80+-os van), az nyugodtan adjon egy esélyt a sorozatnak, akkor pedig főleg, ha kedveli Dolly Parton-t, a country-t vagy a déli mentalitást. (Nekem totál semleges volt Parton, így a jelenléte semmit sem adott hozzá, a country zene pedig főleg nem a kedvencem.)

A fentiek alapján akár az első résszel is lehet kezdeni, de egyébként tényleg a leírást vagy a szereplőket érdemes nézni – persze így sem lehet a jót megkülönböztetni a kevésbé jó résztől. Azért ideírom a hivatalos leírásokat:

1. Jolene – Ebben a csábításról és hírnévről szóló modern történetben a gesztenyebarna hajú ikon története kel új életre. (Ez semmit nem mond, és a leírásnak nem sok köze van az angol változathoz…)
2. Two Doors Down – A házasság szentsége a makacs hagyományok ellen: a család hatalmas esküvőre készül… és sorsfordító bejelentésekkel néz szembe.
3. If I Had Wings – A múlt fájdalma és a jövő ígérete csap össze ebben az érzelmekkel teli történetben egy családról, amelyet az ellentétek megosztanak, de a véletlenek újra összehoznak.
4. Cracker Jack – Mi történik, ha az élet elszakítja egymástól a barátokat? Négy nő, egy hétvége, emlékek, ki nem mondott titkok és megbékélés – utólag ezt választottam volna.
5. Down From Dover – A bimbózó szerelem viszontagságai a vietnami háború alatt: a lelkész lánya és a fiatal katona szembenéz az ismeretlennel, egymásba vetett hitükbe kapaszkodva.
6. Sugar Hill – Egy több évtizedes románc kezdeteit ismerhetjük meg ebben a történetben két szerelmesről, akikből lelki társak lettek, valamint a kisvárosról, ahonnan származnak.
7. J.J. Sneed – A régi vadnyugat újra életre kel ebben az akciódús történetben a párbajhős Maddie Hawkins és a törvényen kívüli J.J. Sneed furcsa kötelékéről a zivataros időkben. (MIVAAAN?)
8. These Old Bones – Egy titokzatos nő száll alá a hegyről ebben a bizonyságról, hitről és hasonló kérdésekről szóló történetben, amelyben egy ügyvéd próbálja megtalálni a hangját.

A főszereplők pedig: 1×01 – Julianne Hough, Kimberly Williams-Paisley, Dalls Roberts, 1×02 – Melissa Leo, Katie Stevens, Andy Mientus, 1×03 – Delta Burke, Ben Lawson, Brooke Elliott, Gerard McRaney, 1×04 – Sarah Shahi, Rochelle Aytes, Jessica Collins, 1×05 – Holly Taylor, Robert Taylor, Camryn Manheim, Bellamy Young, 1×06 – Patricia Wettig, Timothy Busfield, 1×07 – Colin O’Donoghue, Willa Fitzgerald, David Denman, 1×08 – Kathleen Turner, Ginnifer Goodwin, Kyle Bornheimer.

A Hulu havi horror antológiájában a decemberi epizód címe A Nasty Piece of Work lesz, és a karácsonyhoz kötődik, a tovább mögötti előzetes is olyan hangokkal indít.

A főhős nem kap bónuszt az ünnepekre, de a főnöket meghívja magához, és mégis lehetősége lesz az előléptetésre, ha brutálisan elintézi a vetélytársát egy versenyben.

Visszatért a CBS All Access évados antológiája, ami itthon az HBO GO-ra került fel a világpremierrel egy időben Mondj egy mesét! címmel. A jellegéből adódóan tehát bárki elkezdheti ezt a szezont, hiszen teljesen új sztorit hoz el (a helyszín is változik), bár van pár visszatérő színész (Paul Wesley, Danielle Campbell), akik más karaktert alakítanak, de papíron akár újoncoknak is ajánlható lenne a szezon.

Más kérdés, hogy én személy szerint nem ajánlanám.

Nyilván a sorozat (nagyon halovány) koncepciója nem változott, most is három ismert mesét idéz meg, és azokra rímelve mesél el három modern történetet, de a készítők sajnos túlságosan támaszkodnak arra, hogy a jól sikerült első évad nézői ki fognak tartani az új szezon mellett, mert már megvan a bizalom irátuk. Egy új néző viszont nem biztos, hogy érteni fogja, hogy miért lett hype-os a sorozat, ha az új szezonja ilyen lagymatag és klisés startot produkál.

Szóval, akit érdekel a sorozat, az inkább az S1-gyel próbálkozzon. Bár nyilván beállítottság kérdése a dolog, az S2 egyszerűen más megközelítést alkalmaz. Míg tavaly rögtön mindhárom szál komoly tétet kapott a bűnügyi szálaknak köszönhetően (több haláleset is történt, életveszély), addig a mostani szezonnyitóban bűnközeli dolgot csak nagyon érintőlegesen lehetett észrevenni (a 2×02-ben már történt valami, de még mindig vékony), inkább csak személyes drámákra koncentráltak.

Persze ez sem hátrány, hiszen elég jól felvezették a karaktereket és a szituációkat, megalapozták a szezont, ami elengedhetetlen, azonban illett volna mindezt jóval érdekesebben megtenni.

Mert mink is van? Három mesénk (A szépség és a szörnyeteg, valamint a Hamupipőke már a kezdésből látszik – utóbbira még szó szerint utalnak is, de csak a 2×02-ben derül ki, hogy itt a hangsúly a gonosz mostohán lesz, a 2×02-ben pedig a Csipkerózsika-szál is képbe kerül, bár inkább a cím angol jelentése van kiemelve, ld. Sleeping Beauty), ami három kiemelt történetszálat jelent, amik (MEGLEPETÉS!) az 1. évaddal ellentétben, most nem totálisan egymás mellett futnak.

Ugyanis a három “hercegnő” sztorijának három testvér a főszereplője. Egyikük épp házasság előtt áll, és azt kezdi el észrevenni, hogy mintha távolodna férjétől, amiben lehet valami, mivel a pasi egy fiatal nő nyomában koslat (itt van némi rejtély). Másikuk függő zenészként összefut egy titokzatos lánnyal, aki megtetszik neki (ez sajnos még a 2×02-re is érdektelen marad, amikor a lányra koncentrálnak). A harmadik pedig egy menő, nemrég befutott country énekesnő, aki súlyosan megsérül és testének egy nagyobb része eltorzul.

Persze mindegyik szálon vannak kiegészítő karakterek (menedzser, testőr, beteg überrajongó, mostoha, egyszerre beszélő ikrek) és sztorik, több mellékszállal is operálnak, amiket vagy össze fognak úsztatni, vagy egyre magasabbra csavarják az amplitúdójukat, hogy legyen komolyabb feszültség is jelen a sorozatban és persze meglepő fordulatok – sajnos ez utóbbiak is nagyon hiányoztak eddig. (Tippre némely karakter múltjának pár sötét foltja fog számunkra leginkább meglepetést okozni.)

Ahogy írtam, ez nagyon lagymatag kezdés volt, komolyabban csak Odette Annable és Paul Wesley sztorija keltette fel a figyelmemet, annyira random volt ez a “zaklatós” aspektus, ami eléggé a You-t idézte meg. És sajnos ez édeskevés manapság, ha így indultak volna neki az első évadnak, biztos, hogy nem maradtam volna. Így viszont, az S1-gyel magam mögött, még lehet, hogy kivárom a következő 1-2 részt, és akkor talán a tárgyra tér a sorozat.

Ez van, nagyon az alapozás zajlik, a rajongóknak is azt mondom, hogy legalább 3 részt érdemes lesz egyszerre megnézni, mert a 2×01 és az HBO által számunkra biztosított 2×02 alapján semmi okom nem lenne csápolni. A megvalósítás tisztességes, de sokkal érdekesebb történetek kellenének ahhoz, hogy maradjak, pár beteg ember ma már ehhez nem elég. Persze lehet, hogy a 2. évad végén visszanézve a kezdésre már másképp fogok vélekedni, de oda el is kell jutni.

Remélem, hogy már ma jöhetek egy évadnyitós kritikával, de addig is a tovább mögött a magyar feliratos előzetes, ugyanis az HBO GO-ra is azonnal felkerült a Mondj egy mesét nyitánya.