login |

Posts filed under 'Ázsia sorozatozik'

Pilot: Glitch – írta Scat

2022. 11. 08. 15:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Talán a szíved ezt súgja neked, hogy csukd be a szemedet. Azért, hogy elkerüld a valóságot, és megőrizd a lelki békédet. De úgy hazug életet élnél. Az igazság itt van az orrod előtt!

Írnám, hogy nagyon vártam ezt a sorozatot, hónapokkal korábban kiszemeltem már, úgyhogy végre belekezdhettem…de nem így van. Ugye anno csinált a Netflix egy doramás ajánlót, amiben szerepelt A kiesett idő is, úgyhogy a listámra azért felvettem (ahogy a sorozatok nagy részét).

Aztán jöttek az előzetesek, amik nem hoztak lázba. Végül kijött Netflixre, ami ugye automatikusan lejátszik egy ajánlót, ha csak a címre mész rá. Ez esetben egy jelenetet az első részből, ami annyira hangulatos volt, hogy egyből eldöntöttem, ebbe bele kell néznem. Ezt csak azért jegyzem meg, mert úgy tűnik néha van értelme ennek a funkciónak is.

Ugye a hivatalos tartalomleírás úgy tűnik, mintha nem árulna el sokat, mégis azt teszi. Az első részt még a hét elején megnéztem, hogy gyorsan tudjak írni egy kibeszélőt hozzá, de egyszerűen az alapján nem tudtam volna. Konkrétan a leírásnak a feléig sem(!) jutott a történet az epizód végére.

A második részt megnézve sem sokat javult a helyzet, mert a teljes mondatot még mindig nem sikerült nemhogy feldolgozni, de még csak bemutatni sem. De miért is emelem ezt ki? Mert két rész után sem tudom, hogy pontosan mi a fenéről is szól a sorozat. Mármint persze, eltűnik a főszereplőnő fiúja/volt fiúja és próbálja megtalálni. De, hogy ez milyen rohadt nyögvenyelősen megy!

Az első részben viszonylag hamar találkozhatunk a plakátokon feltűnt földönkívülivel, aki némán szuggerálja főszereplőnket, aki úgy döntött, nem vesz róla tudomást. Ez pedig hol sikerül, hol nem. Már itt furcsálltam a dolgot, mert a széria egy visszaemlékezéssel indít, ahol láthatjuk, hogy a középiskolában Jihyo (a főszereplő) rajong ezért a témáért. Cikkeket gyűjt róla, megfigyeléseket tart éjszakánként, szóval érdekli a téma.

Majd a jelenben pedig ott áll ellőtte egy idegen, és kerüli. Persze később ezt árnyalják egy pszichológussal, ahol megtudjuk, hogy úgy gondolja, hallucinál, ezért „küzd ellene”. Viszont így az első rész gyakorlatilag semmiről sem szól, mert sokszor látjuk a sisakos ufót, ami nem vezet sehová. De komolyan, az első fél óra kb. ez, illetve megismerjük a Jihyo fiúját, családját, munkáját, ilyesmi. Ezek ugye a szokásos témakörök egy doramában. Természetesen a főhősnő szokás szerint introvertált, mégis társaságba járó, ám nem kedveli őket, vagyis kissé antiszociális is talán. Ezt én egy kifejezetten fárasztó kliséként élem meg.

Viszont akkor miért lett a magyar cím „A kiesett idő”? Nos, az idegennel való találkozásokkor olykor sem a karakter, sem mi, nézők nem tudjuk, hogy végül hogyan is lyukadtunk ki oda, ahová. Ezt amolyan képzelgésszerűen látjuk, például Jihyo elszalad előle a város közepén, ám hirtelen egy mezőn kötünk ki, ilyesmi.

Ezek a húzások egyébként hangulatosak, van bennük egyfajta parafaktor, mert nem tudhatjuk, mi fog történni. Például mikor az irodában minden monitor bekapcsol és különböző videókból folyton az a szó van kivágva, hogy figyellek. Ezek a jelenetek marha jók, csak kár, hogy nem rajtuk van a fókusz.

A Glitch műfajilag egyelőre azt mondanám, hogy inkább thriller, semmint hülyéskedő komédia. Persze vannak benne ilyen jelenetek is, de az első két rész alapján úgy vettem észre, hogy az előbbi az, ami dominál. Bizonytalanságban tart minket a történet, hisz gőzünk sincs, mi történik, csak ez másfél óra után engem kiábrándít.

Összességében a hangulat megvan, de zavar, hogy igazából egyelőre úgy érzem, nem tartunk sehová. Az első rész végén eltűnik a főhős fiúja, de a második résznek is csak az utolsó tíz percében kerül elő újra ez a szál értékelhető konkrétumokkal. Addig szórakoznak az ufó klubbal, a munkahellyel, meg kapjuk a visszaemlékezéseket. – utóbbiakban amúgy sejteti a széria, mintha ezeknél is kiesett volna az idő. Vagy az is lehet, hogy ezt csak én látom bele.

Ami sokat segíthet a doramákat nem igazán ismerőknek, az, hogy az első három rész az csak háromnegyedórás, nem pedig a műfajnál megszokott 70-80 perc. Persze ahogy néztem a listában, lesznek itt később egyórás epizódok is, de 2-3 rész után már bárki eldöntheti, hogy érdekli-e, és ezekhez legalább nem kell órákat rászánni.

Ha külön értékelném a részeket, akkor az első 4/10, a második meg legyen 5/10. Ezek alapján nem biztos, hogy folytatnom kellene, de őszintén szólva, kíváncsi vagyok. Hiába cammog csak a cselekmény, a kiesések miatt tudni akarom, hogy mi is áll a háttérben. És hát ilyesmit kell elérnie egy sorozatnak, nem? Hogy tovább akard nézni. Aztán majd később kiderül, hogy érdemes volt-e.

Egy 1992-es felmérés szerint, amit az Egyesült Államokban végeztek, az emberek nagyjából 2%-a állítja, hogy kapcsolatba került földönkívüli lényekkel. Ha az egész világra kiterjesztjük ezt a felmérést, több mint 100 millióan találkoztak földönkívüliekkel az utóbbi évtizedekben.

Pilot: Chainsaw Man

2022. 11. 06. 21:30 - Írta: Shyllard

7 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Nem szoktam írni animék esetében legeslegelső részekről, mert ezen a műfajon belül valahogy sokkal nagyobb a motivációm arra, hogy kísérletezgessek. Ennek következtében, pedig gyakran kaszálok el sorozatokat pár részt követően, hiszen ezen japán médiumban sokszor nem lehet előre tudni mely elborult ötlet fog beválni és melyik nem (illetve rengetegszer csak utólag eszmélek rá, hogy valamit bekéne hozni). Viszont vannak kivételek.

Ilyen a Chainsaw Man is, aminek Crunchyroll-os érkezését olyan mértékű hype előzte meg, melyet legtöbbször csak az éppen aktuális Attack on Titan etap előtt szoktam tapasztalni. S mivel emellett többek között mindkettő alkotást (több más zseniális műfajbéli kedvenchez hasonlóan) a MAPPA stúdió jegyzi, illetve még a mangások köréből (eskü szoktam olvasni én is ezen médiumon belül, csupán kerülöm a vélhetőleg adaptálásra kerülő címeket) is kifejezetten jó hírek szállingóztak, már jó előre eldöntöttem, hogy a jelenleg tárgyalt anime esetében legalább az első évadot végig fogom nézni. Az sem utolsó szempont, hogy a sorozat koncepciója is érdekesen hangzott.

Hiszen a történet alapfelütése szerint adott a főhősünk Denji (Kikunosuke Toya), aki yakuza-felé való tartozásának a rendezésével tölti az életét, sok esetben démonok levadászásán keresztül. A nélkülöző körülmények között hősünk legfőképpen lekváros kenyérről és barátnőről álmodozik, de még apró vágyait is keresztülhúzzák munkáltatói, mikor úgy döntenek, hogy jobb sokat alkalmazott vérebüket eltenni lábalól. Az árulás következtében, életének megőrzésének érdekében, pedig főszereplőnk egybeolvad Pochita-val (Shiori Izawa) a kis démonjával, ekképpen megteremtve a két faj közötti lényt, Chainsaw Man-t.

Az egyszerű, de mégis hatásos nyitány nem is annyira történetében remekelt, hanem a többi elemében, amivel előrevetítette mire is lehet számítani a továbbiakban. Elsősorban Denji kilátástalan életvitelével és háttértörténetével annyira szépen felvázolták a főszereplőt, hogy a rész végén megérkező tetőpont során teljesen érthető reakciókat láthattunk tőle. Nem ismerjük még nagyon hősünket, de már egy rész alatt -még ha felszínesen is, de mégis- megmutatta több oldalát is. Könnyű vele együttérezni, de már most látszik, hogy valami nagyon nincsen rendben vele, és az örömteli átváltozás sem feltétlen fog ilyen élmény maradni a későbbiekben.

A kilátástalan helyzet, pedig hangulat terén is remek, enyhén depresszív aláfestésként szolgált, amit remélem a továbbiakban is meg fog tartani az anime, mert ez Denji személyiségével ötvözve szimplán élvezetes élményt eredményezett. Rajta kívül sajnálatos módon viszont még nem sok mindenkit ismerhettünk meg, de az intróban látható dizájnjuk alapján a többi főbb karakter is érdekes elemekként fognak megjelenni a történetben. Makima-hoz (Tomori Kusunoki) hasonlóan, aki már csak a röpke jelenetével rögtön hatásos belépést kapott.

A karakterek, hangulat és történet, illetve a sorozat világa mellett, pedig még animáció terén sem szégyenkezhet az alkotás, hiszen alapvetően minőségi munkát láthatunk. Az akció pörgős, hatásos, a helyszínek is szépek, csupán az egyértelműen CGI megoldás nem a legjobb mindig. Ahogy az Attack on Titan esetében, itt sem vagyok teljesen elvarázsolva ettől a technikától, miközben a már műfajmeghatározó alkotással ellentétben a Chainsaw Man szinte folyamatosan tolja a mesterségesen generált pillanatokat. Néha egy-két háttér lapos, karakter kinézet sem mindig tökéletes, de nem is szörnyű. Remélem hozzá fogok tudni szokni, mert alapvetően nem a legrosszabb anime CGI, amit valaha láttam, s maga a stílus is szép, csak nem az igazi. Évad végéig meglátjuk mennyire zavaró hosszú távon.

Összefoglalva tehát erősen kezdett az anime, ami egyedül vizuális megvalósításában botlott meg kicsit. A főszereplő és a hangulat ötvözve a sötét világgal úgy érzem izgalmas történetet fog eredményezni, bár ez az optimista hozzáállásom nagy részt a hype-nak is köszönhető. Viszont még anélkül, egy földalatti üregben ülve is ígéretes nyitánynak tartanám a Chainsaw Man kezdését, ami punk-os alapfelütésével, remek zeneválasztásával, pörgős történetvezetésével, s kicsit furcsán megfoghatatlan világával kicsit nekem még a Dorohedoro-t is meg tudta idézni. Amennyiben, pedig továbbiakban is megüti ezt a szintet, úgy gondolom jó évadnak nézhetünk elébe.

Ázsia a Disney+-on: Shadow Detective

2022. 11. 03. 14:50 - Írta: human

2 comments | kategória: ajánló,Ázsia sorozatozik,kampány,video

Egyre inkább érkeznek hozzánk a Disney+-ra az ázsiai sorozatok, múlt héten került fel a dél-koreai A múlt ügyei például. Nem teljes évaddal, hanem heti epizódokkal.

A hivatalos leírás:

Taekrok, a nyugdíjazásához közel járó öreg nyomozó fenyegető hívást kap egy ismeretlen férfitől, majd alaptalanul gyilkossággal vádolják. A zsaroló barátnak hívja magát, és egy játékot javasol. Arra utasítja Taekrokot, hogy vegye elő múltbéli ügyeit. Az öreg nyomozó kétségbeesetten próbálja felidézni a múltat, hogy rájöjjön, ki a zsaroló és mik a szándékai. Be tudja fejezni Taekrok ezt a hátborzongató játékot?

A poszter alatt, tovább mögött előzetesek (a CC-vel bekapcsolható mindegyiken angol felirat). Szereplők: Lee Sung-min, Kyung Soo-jin, Ji Goo, Lee Hak-joo.

Tovább…

Pilot: Once Upon a Small Town – írta Scat

2022. 11. 02. 15:50 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Nemrég vált elérhetővé Netflixen a Volt egyszer egy kisváros című dorama. Én ezt már a megjelenése előtt kinéztem magamnak, mert tetszett az előzetese. A kisvárosi milliő emlékeztetett a Hometown Cha Cha Chára, ami az egyik legkedvencebb dél-koreai sorozatommá vált a végére. A történetet tekintve is hasonlót sugallt a leírás szóval gondoltam, ennél több nem is kell!

A történet valóban azzal kezd, hogy a főszereplőnket, aki egy szöuli állatorvos, vidékre küldi. Azonban nem áthelyezéssel, ahogyan a tartalomleírás állítja, hanem a papája révén. Ugyanis utóbbi mesterkedése révén felhívják Han Ji-yult (a főhőst), hogy azonnal menjen el a kisvárosba, ahol élnek, mert vészhelyzet van. Így is tesz, csapot-papot otthagy, ám mire odaér, nincs otthon senki. Ekkor úgy dönt, hogy bemászik a kerítésen, mire felbukkan a főszereplőnőnk, Ahn Ja-young, aki rendőr. Később persze Ji-yul számára is kiderül, hogy nincsenek veszélyben a nagyszülők, egyszerűen csak több évtizednyi munka után úgy gondolták, ideje kicsit utazgatniuk, élniük is, azonban a városkában nincs más állatorvos, ezért kellett őt valahogy odahívni.

Természetesen nem örül ennek, főleg, hogy a rendőrnő folyamatosan ott van mellette, amiről a városlakók azt mondják, hogy milyen segítőkész, míg a főszereplő szerint a kotnyeles az a szó, amit kerestek. Ebből már sejthető, hogy kettejük kapcsolatáról lesz szó, mert bár a férfi nem akar vele időt tölteni, mégis mindig így alakul.

Emellett megkapjuk a szokásos mellékszereplők hadát, akik egyébként ezúttal is jópofának tűnnek. Itt is van egy nőegylet, és ami a pláne, hogy itt is ugyanaz a színésznő játssza az elnöküket, aki a Mad for Each Otherben! Azonos a gyártó, szóval mondhatnánk, hogy úgy voltak vele, ami működik, azon minek változtatni? Egyébként ott is jól játszott, itt sem tűnt úgy az első rész alapján, hogy másképpen lesz.

Ami viszont külön tetszett, hogy már ilyen korán előkerült egy olyan probléma, hogy a lakók is úgy vannak vele, hogy itt már csak öregek laknak. Ez pont egy olyan gond, ami itthon is tökéletesen átérezhető, vagyis van kapcsolódási pont azoknak is, akiknek a hangulat nem lenne elég.

Ám ki kell térnem az állatokra is, hiszen egy állatorvos a történet főszereplője, ezért felvetülhet a kérdés, hogy láthatunk-e olyasmit, ami mondjuk érzékeny téma lehet. Tudjátok, csúnyán sérült vagy haldokló állatot, szenvedést, akármit. Nos, bár eddig előkerült egy sebesült állat, de nagyon korrekten ábrázolták. Nem durvultak semennyire, viszont nem is csak tessék-lássék módon mutattak valamit. Nem gondolom azt, hogy ezen az ábrázoláson a jövőben változtatnának.

Igazából itt is a bohókás, szórakoztató részre mennek rá, például egy disznócsorda (vagy konda?) terelésében, ami nyilván nem arra megy, amerre kellene, vagy egy kecske üldözésével. Hozzáteszem a helyszínek, tájak tetszetősek, úgyhogy én el tudtam nézni az állatok utáni kutatásokat.

Ami viszont már rögtön az első részben kiderül, az, hogy a főszereplők ismerik egymást régebbről. Döbbenet! Tényleg rengeteg doramában benne van ez a klisé. A konfliktust eddig úgy tűnik az adja, hogy a rendőrnő emlékszik állatorvosunkra, míg fordítva ez nem igaz. Ám semmi pontosabb nem derült még ki, vagyis a miért, a hogyan, a mikor kérdésekre egyelőre nincs válasz.

Mivel ez is KakaoTv-s produkció, ezért a részek csak 30-35 percesek. 12 epizód, szerintem ideális darab azoknak, akik belekóstolnának a doramák világába, mert rövid és szórakoztató is, plusz megvan benne az a hangulat, ami egy dorama sajátja. Kezdésnek 6/10.

Call of the Night: vége az 1. évadnak

2022. 10. 30. 15:50 - Írta: Shyllard

6 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

A nyári időszak nem tartalmazott különösebben ütősebb anime címeket, még a megnézésre várók között sem találok sok érdekeset a számomra, de azért csak sikerült egy-kettő ígéretesebb darabot letolni a kb. szeptember végével bezáruló intervallumban is. Ilyen volt a vámpíros lo-fi-ként is emlegetett Call of the Night, ami nem csak vizualitásával alkotott valami nagyon egyedit, hanem karaktereivel, hangulatával és diskurzusaival is.

A sorozat alapkoncepciója úgy kerül feldobásra, hogy a hikikimori-gyanús fiatal Kou (Gen Satou) egyszer csak úgy dönt, hogy álmatlan éjszakáit otthoni tengődés helyett Tokió esti életének a felfedezésével tölti el inkább. Így találkozik a rejtélyes és rendkívül energetikus Nazuna-val (Sora Amamiya), akiről gyorsan ki is derül, hogy vámpír. A fiú megkedvelve az új világot és irigyelve a lány életformáját hamar el is határozza, hogy ő is csatlakozni akar az éjjeli lények csoportjához, ámde ennek az eléréséhez bele kell szeretnie Nazuna-ba, vagy másik fajtársába.

A 13 epizód, pedig általánosan egy-egy egymást követő éjszaka történéseit dolgozza fel, amikor is különösebb és változatos alakokkal való találkozásokon keresztül Kou nem csak a vámpírok, hanem az éjszakai élet hétköznapibb résztvevőinek a világát is alaposabban megismeri. Van itt pedáns és precíz osztálytárs, ki már korai órákban útra kel az iskola irányába; kedvelt régi barát, aki főhősünk társaságát keresi; kiégetten is túlórázó irodai munkás és még sokan mások. Mindegyikük Kou más-más aspektusát szólaltatja meg, legyen szó az ő szociális szorongásáról, kapcsolódási nehézségeiről, vagy egyéb jellemvonásairól.

Természetesen Nazuna okán bőven akadnak túlvilágibb lények is, akiket szintén felületesen, vagy mélyebben meg is ismerünk, általában érdekes módon. Szinte mindannyian vissza-vissza térő elemei az animének, viszont egyikük sem marad túl sokáig, vagy válik idegesítővé. Mindegyik mellékkarakter egy-egy kérdés fejtegetésének a levezetését szolgálják, s mikor betöltik a szerepüket, nyugodtan a háttérbe szorulnak, s csak igazolt esetekben kerülnek újból előtérbe. Ennek a mozgalmas kavalkádnak, pedig van egy természetes jellege, mely gyönyörűen ábrázolja az általános éjszakai élet mibenlétét.

A korábban kiemelt lo-fi hangulat, pedig nem azt jelenti, hogy unalmas lenne a sorozat, csupán van egy relaxációs hatása, ami az elemeinek összességéből tevődik össze. A felnőtté válás, vámpír-lét, éjszakai élet, vagy csak szimplán az élet nagy kérdéseinek a feszegetése rendszerint érdekes beszélgetéseket eredményeznek, pláne, hogy sosem ugyanazok a karakterek mondják a bölcsességeket. Mindenki egy önálló személy, saját látásmóddal, melynek következtében akár részeken keresztül is kaphatunk adott témákon belül egymással teljesen ellentétes véleményeket, mely kontraszt azt a célt szolgálja, hogy Kou képes legyen felfedezni önmagát, rá tudjon ismerni és ki tudja mondani saját érzéseit, gondolatait is.

Mindennek a következtében, pedig még az eddigi röpke 13 részen keresztül is átmegy főhősünk jellemfejlődésen, illetve felmenti magát alapvető papírforma jelleme alól is. Hiszen ő egy fiatal iskolás, aki még csak most fedezi fel magát, az éjszakai barátai, pedig abban segítik, hogy képessé váljon erre. Aki, pedig legfőképpen segíti ebben az Nazuna, aki a felszínen ennél szögesebb ellentétje nem is lehetne Kou-nak. A hedonista, lenge öltözetekben járó lány bőven szolgál fanservice-t, meg cosplay ihletést, de mindemellett még extrovertáltnak tűnő jelleme váratlanul jól ki is van dolgozva.

Nazuna-ra nehezen lehet ráhúzni csak egy anime-karakter archetípust, hiszen az elején látható oldala csak felszín, s a rejtettebb aspektusai koránt sem a klasszikus, jól bevált csapásvonásokat követik. Nem rendkívüli, csupán realisztikus, a maga vámpíros különlegességével megspékelve, meg itt-ott elnagyolva.

Főhősnőnk esetében a hangját adó Sora Amamiya is külön kiemelendő, hiszen neki köszönhetően nem egy tipikusan orgánummal rendelkező karakter Nazuna, így még emlékezetesebbé téve őt. Rekedtes és kicsit gyerekes megszólalásai elképesztő módon vannak kontrasztba a sokszor túlszexualizált megjelenésével, folyamatosan emlékeztetve minket mégis miféle személyről van szó valójában. Hangzásban viszont nem csak miatta válik emlékezetessé az anime, hanem a zeneválasztás miatt is. A hip-hopos dallamok ötvözve a fantasztikusan neonos éjszakai képvilággal mindig stílusos, hangulatos kavalkádot alkotnak, miközben kivétel nélkül ügyesen vannak beillesztve a történésekbe. Habár alapvetően nincs sok fajta a zeneszám, az a pár tökéletes választásnak bizonyultak, önmagukban magasabb szintre emelve az animét.

Ami mellett nem csak a színek és a képi világ, hanem az animáció is remekel. A sokszor egyszerű beszélgetések megjelenítése legtöbb esetben mozgalmas, változatos, közel sem az ezerszer látott vizuális novella hatást keltik. Miközben a feszültebb, akciódúsabb jelenetek is csekély számuk ellenére váratlanul hatásosan és jól vannak megkoreogrefálva és ábrázolva, kivétel nélkül mindig izgalmas élményt nyújtva.

A felsoroltak összességének következtében, pedig a Call of the Night-ot bátran sorolom be az év legjobb animéi közé. Elgondolkodtató, stílusos, koherens, sokszor megdöbbentően realisztikus, ami mellett nem fél humoros is lenni. Nem is kérdéses, hogy a forrásul szolgáló manga ismerői miért hypolták fel ennyire az alkotást, hiszen az adaptáció eddigi 13 része is nyújtott olyat, amit kevés más sorozatnak áll módjában. Egyedinek lenni animék közöttt, pedig egyre inkább úgy érzem, hogy nagyobb kihívás, mint szélesebb körben. Így mikor ez sikerül mindig nagyon boldog tudok lenni, pláne egy annyira vérszegény időszak után, mint amilyen a nyár volt most ezen a téren.

Sorozatgyilkosok Indiában: A gyilkos naplója

2022. 10. 29. 12:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Ázsia sorozatozik,doku,kampány

A Netflix külön címekkel hozza el indiai true crime dokusorozatát, aminek kvázi az első évadja volt az Indian Predator: The Butcher of Delhi, nemrég pedig megjelent az Indian Predator: The Diary of a Serial Killer, amit hamarosan követni fog egy harmadik szezon is. A hivatalos leírás alapján “egy gyanúsított előállítása után lezártnak tekintenek egy gyilkossági ügyet, amíg egy titkos napló fényt nem derít 13 újabb áldozatra – és a kannibalizmus lehetőségére.”

Az előzetes után itt a plakát is.

Ázsia a Disney+-on: Rookie Cops

2022. 10. 24. 14:50 - Írta: human

2 comments | kategória: ajánló,Ázsia sorozatozik,kampány,video

Na, csak érkeznek itthon a Disney+-ra a dél-koreai sorozatok, amik máshol már elérhetőek. A Zöldfülű zsaruk 2 hete jött magyar felirattal, szinkron nincs (egyelőre?).

A hivatalos leírás:

Ez a felnövéstörténet az ifjúkor kihívásait, szellemét és szenvedélyeit mutatja be a Koreai Nemzeti Rendőr-akadémia két diákjának tapasztalatain keresztül, akik a rendőri jelvény megszerzésén munkálkodnak. Bár nagyon különböznek egymástól, mindketten azon fáradoznak, hogy a kötelességteljesítés közben valóra váltsák társadalmi és magánéleti céljaikat és álmaikat.

A plakátok alatt, tovább mögött előzetesek. Szereplők: Kang Daniel, Chae Soo-bin, Lee Shin-young, Park Yoo-na.

Tovább…

Mob Psycho 100: kezdett a 3. évad

2022. 10. 23. 15:50 - Írta: Shyllard

6 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Türelmesnek kellett lenni, hiszen legutoljára 2019-ben érkezett újabb epizód a sorozathoz, így nem túlzás kijelenteni, hogy izgatott várakozás övezte Mob (Setsuo Itou) visszatérését. Hype terén kicsit beárnyékolja a Chainsaw Man dübörgő érkezése, de a már szinte klasszikus-szinten emlegetett animének sincs oka szégyenkezni. Magabiztosan is álltak hozzá nagyon a készítők a nyitányhoz, ami történet terén nem sok feszültséget generált, de a jól ismert arcokat büszkén villogtatta meg, enyhén tologatva őket itt-ott a karakterfejlődés rögös útján.

Az évadnyitó ráhúzása egy „pályaorientációs” vonalra szerintem nagyon elegánsan megoldotta miképpen találkozzunk ismételten a legtöbb főbb, vagy mellékkarakterrel. A megszólalók jelentős részének pár sornál több szöveg nem jutott, de még így is rengeteg poén keletkezett a mondataikból és az őket kísérő jellemző kiírásokból, melyek iskolán belül elfoglalt rangjukat is feltüntette a különböző egyéneknek.

Mindemellett, pedig nem csak cselekmény-keretező célt szolgált a jövőbe való kitekintgetés, hanem Mob-nak is adott egy központi kérdést mellyel foglalkozhatott az epizód teljes ideje alatt. Reigen (Takahiro Sakurai) szokásához híven rögtön el is látta haszontalan és ártó tanácsokkal, melyekre a múlt eseményeinek fényében már főhősünk sem reagált annyira naiv módon, mint korábban. Még mindig fontos kettejük kapcsolata, de apró kis reakciókból jól kitűnt, hogy Mob 2. évadban megtett önmegvalósító lépései nem voltak hiábavalók, s a maga visszafogott módján már képessé vált elkülöníteni saját magát a mesterétől.

Ami fényében korábbi írásomhoz hasonlóan ismételten muszáj kiemelnem, hogy milyen jó „coming of age” sztori a Mob Psycho 100. Hiszen főhősünknek továbbra is legfőképpen nagyon ismerős, emberközeli problémákkal kell megküzdenie, melyek a gyermek és felnőtt-lét között húzódó időszakot kísérik végig. Hiába elképesztően erős a főhősünk, jelenleg legnagyobb problémáját -sok kortársához hasonlóan- az okozza, hogy a jövőbe tekintve kell kitalálnia mi is akar lenni. Miközben gyermeknek sincs nagyon ideje lenni, hiszen munkája és egyéb rendkívüli helyzetekből adódó nehézségei nem engednek teret Mob-nak könnyedebb kikapcsolódáshoz.

A nyitányban látható ellenség is ezen morfondírozását tükrözte hősünknek, szokásos módon elképesztően vibráló és kreatív módon. Kicsit undorító volt, de egyszerre hozta az elvárt részenkénti összecsapást és a szükséges lökést is, hogy végül hősünkben megfogalmazódhasson legalább egy csekély kép a jövőjéről. Mindezek a korábban fejtegetett apró kis jellemformáló lépések, pedig nagyon könnyedén és lazán zajlottak le, alapvetően egy könnyed, szórakoztató és az én ízlésemnek hatásában túlságosan is súlytalan epizódot eredményezve.

Ennek ellenére jó volt újra látni hősünket és barátait, hiszen kétségem sincs afelől, hogy ismételten egy bombasztikus évadnak nézhetünk elébe. Élmény tekintetében lagymatag epizód volt, de írásom során végig gondolva örömmel töltött el a felismerés, hogy még mindig több zajlik itt, mint egyszerű kis humoros időtöltés. Viszont ez az építkezés csak az évad végére lesz vélhetőleg kifizetődő, így az alapokat látva még nem nagyon tudtak engem teljesen elvarázsolni a készítők. De nem is kellett, hiszen ez a Mob Psycho 100 3. évadja. Itt már nem kell győzködni minket miért is éri meg végig kitartani még a kevésbé ütős epizódokat követően is.

Délelőtti videó 2.: Hellbound

2022. 10. 18. 10:50 - Írta: human

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Viccelhetnék azzal, hogy felújítják az utat? A Netflixes, dél-koreai szörnyes Út a pokol felé visszatér a 2. évaddal, a tovább mögötti magyar feliratos teaserrel hozzák tudtunkra, amiben úgy tűnik, kétirányú az az út.

Tovább…

Ázsia a Netflixen: Once Upon a Small Town

2022. 10. 17. 14:54 - Írta: human

1 comment | kategória: ajánló,Ázsia sorozatozik,kampány,video

A Volt egyszer egy kisváros egy nyilvánvalóan dél-koreai dráma a Netflixen, méghozzá romantikus, tévéből vásárolt, és magyar felirattal nézhető. A története klasszikusnak mondható, a “nagyvárosi orvos a kisvárosban”-vonalon mozog.

A hivatalos leírás:

Egy állatorvost akarata ellenére áthelyeznek a nagyvárosból egy vidéki kisvárosba, ahol megismer egy bennfentes rendőrnőt, akinek van egy kedves titka.

A plakát alatt, tovább mögött előzetesek. Szereplők: Park Soo-young, Choo Young-woo, Baek Seong-cheol, Na Chul, Park Ye-ni, Ha Yul-ri, Lee Dong-chan.

Tovább…

My Hero Academia: kezdett a 6. évad

2022. 10. 16. 15:50 - Írta: Shyllard

Add comment | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Visszatért a csalódást keltő 5. etapját követően a mostani szuperhős-trendet rendkívül ügyesen meglovagoló anime, méghozzá meglepően reményt keltő módon. Az 5. évad erős utolsó epizódját (meg egy következményekkel nem járó filmet) követve ezúttal nem téblábolt teljesen érdektelen irányokba a nyitány, hanem rögtön az események közepébe vetettek bele minket.

Persze továbbra is jelen volt minden shounen évadnyitót sújtó ismétlődés az alaphelyzet ismételt felvázolásán keresztül, de a tavalyi kezdéshez képest azért most ez sokkal ügyesebben volt megoldva. Hiszen ezúttal nem egy újabb kvázi-tournament arc-ot kaptunk, hanem a gonosz erőkkel vívott harc folytatását, vagyis sokkal inkább ténylegesebb megkezdését, amit már jó pár éve várunk.

Midoriya-t (Daiki Yamashita) nem is láthattunk egyelőre nagyon, hanem főleg Hawks (Yuuichi NBakamukora) és Twice (Daichi Endou) kettősét, Endeavor (Tetsu Inada) alakulatát és itt-ott egy-egy gonoszt követhettünk. Emellett apróbb visszacsatolások is voltak olyan korábban csak mellékszálon befuttatott történetekre, mint Erasure (Junichi Suwabe) és Present Mic (Hiroyuki Yoshino) korábbi veszteségére és egyéb apróságokra.

Mindemellett több, rengeteg hőst és gonoszt felmutató jelenetet is láthattunk, amely snittek alaposabb elemezgetései természetesen nem a legalaposabban kidolgozott figurák sorát sorakoztatná fel, de a rész nézése közben mindenképpen hatásos képkockákat eredményeztek. Minden eddigi felsorolt apróság következtében, pedig miközben elképesztően zsúfolt nyitányt láthattunk, mégis előtérbe tudta hozni a My Hero Academia legnagyobb erényeit.

Twice és Hawks kettőse úgy gondolom nem csak nálam nagy kedvencek, s alapvetően érdekes vonalon indították el őket, így vagy úgy, de biztosan izgalmas végkifejlethez tolva a két férfi kapcsolatát. Kettejük és az apró Erasure és Present Mic jelenetei során hangoztak el a legjobban kidolgozott és átgondolt beszélgetések, vagy csak mozzanatok, ami ellensúlyozta a szokásos módon folyamatosan szuperhősös közhelyeket hangoztató narrációt, megszólalásokat (nem mintha utóbbival gond lenne, hiszen ez természetes része ennek az animének).

Minden felsorolt erény következtében, pedig nehéz nem pozitívan reflektálnom a mostani nyitányra. Nem hibátlan, hiszen magában hordozza a zsáner és a sorozat maga minden kis apróbb, elhagyhatatlan hibáját, de ezek olyan dolgok, hogy akiknek elviselhetetlenek, azok már rég kaszálták az animét. Akik viszont hozzám hasonlóan még a viszontagságosabb előző évadot követően is kitartottak, most úgy érzem alaposan meg lesznek jutalmazva kitartó türelmükért.

Csodákat én nem várok, de az évadnyitót nézve szerintem legalább egy koherens és kevésbé csapongó etapnak nézhetünk elébe. Többre meg nagyon nem is vágyok a My Hero Academia-tól, hiszen, ha ez meg van, akkor a sosem lankadó szórakoztató körítés és a színes karakterek tömkelege már nem fog megcsömörleni az anime súlya alatt.

Délelőtti videó 5.: Jamtara

2022. 10. 16. 13:10 - Írta: human

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Az indiai telefonos csalós sorozatról, a Jamtara – A telefonos csalók városa címűről itt írtuk le, hogy mit tud. Szeptember végén már a 2. évad érkezett belőle a Netflixre, a tovább mögött hosszú és rövid előzetes hozzá.

Tovább…

Next Posts Previous Posts